Felvonás, Jelenet
1 1, 1| ízlelém e körnek édenét, de bocsássák meg házam Láresi,
2 1, 1| vagy, halld hát titkomat; de vissza ne élj ám vele, mint
3 1, 1| név ez, Bátya, ugyebár? De te oly komoly vagy, nem
4 1, 1| oly jó s mi szeretjük őt; de úgy szeretjük csak, mint
5 1, 1| oly nehéz gyanúk zajlanak, de álmok csak e gyanúk, az
6 1, 1| azok ma érkezének el, - de nem, ez nem lehet. (Virginiához.)
7 1, 1| dühöng szívemnek húrjain, de búm okát ne kérdd, azt meg
8 1, 1| eltaszítva, bűnét nem ismeri. De ha eltaszítsz bár, hű ebed
9 1, 1| elfajula Róma vére hát? De, szolga, te érzni, szólni
10 1, 1| szülhete! (Eszmélve.) Hah, de én is rab vagyok csak itt,
11 1, 1| imádom azt még Marciám előtt. De a világ oly furcsa, óh,
12 1, 1| Septicolis, atyja halála miatt. De te letörleni jöttél szemiből
13 1, 1| zavarja a szent ünnepélyt? De, vakmerő, lakolj!~SOKAN~
14 1, 1| vagy.~COMMODUS~S még ez is? De hát vétségedet -~MATERNUS~
15 1, 1| COMMODUS~Halj meg tehát! De ki szolgája vagy?~PERTINAX~
16 1, 1| látok fényes templomot, de behorpad a halál hazája,
17 1, 1| drága szent hazán, nem ölni, de csak boldogítni őt. Nem
18 1, 1| nagy, én csekély vagyok, de esdem őt a szende jó Hilárt,
19 1, 1| megtalál a tőr rabló kezükben; de legszentebb védfalad a nép
20 1, 1| itt csak tűrni alkoták, de mit is köszönjem én meg,
21 1, 1| zavarja soha se fergeteg, de te igen is jó vagy e világra,
22 1, 1| mind ezek nem hálaérzetek, de a keserv ömlengései, hogy
23 1, 2| egy érdemetlenre esett, de e bizalmat megérdemelni,
24 1, 2| ezt felelem csak, Uram, de távozom, elődbe hozni őket. (
25 1, 2| meglepett, e szó nehéz vala, de való, való, én nagyban vétkezék.~
26 1, 2| csalódom, mi már találkozánk, de hagyjuk ezt most. Te agg
27 1, 2| tetteidre, üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak atyja
28 1, 2| szívem és így nem vétkezik. De te, ki híved ellen szólni
29 1, 2| megismerem, s javulok is. De ládd, legyen türelmed én
30 1, 2| beszélte, hogy égi isten ő. De, szép Marciám, remélhetjük-e,
31 1, 2| állana?~COMMODUS~Igen, igen, de mord testvérei azon rideg,
32 1, 2| túlvilágban egy boldogabb való. De te hatalmas vagy s mi kéne
33 1, 2| való lenne, óh, Lucilla! De érzem, nincs ez így, s e
34 1, 2| vadjaként futva, futva magamtól. De neked igazad lehet, csak
35 1, 2| magáénak tekint, minél erősebb. De jő a sas, előtte rab a kis
36 1, 2| égi sugarakat hozhatsz, de jól fogd fel, óh, mi szent
37 1, 2| nem a nép van te érted, de te vagy népedért, és számot
38 1, 2| ösvényt agyad rémétől, de összevágtak az Óceán sötét
39 1, 2| lenne a népnek hallani, de mink, kik tudjuk, hogy életünkkel
40 1, 2| vágysz, én megbocsátok. De ha ez való, csak képzelhető,
41 1, 2| akkor a bűn egy és erény? De már lehetlen többet hallanom,
42 1, 2| gátakat halmoznak utamon. De vannak módok elvakítni őt,
43 1, 2| Arrius nyitott sírjába fut. De Commodus jő. (Sír.)~COMMODUS (
44 1, 2| COMMODUS~Jupiterre, nem, soha! De szólj.~LUCILLA~Ígérd előbb
45 1, 2| trónnak szent hatalmú bíborán. De nem, tovább nem mondom el
46 1, 2| mely bizalmadban részesít. De azt javallnám, kezdnők gyönge
47 1, 3| dicső lesz, melyen haladand. De mit beszélek? Nyomja szívemet
48 1, 3| éve táplálom már e kígyót! De ezentúl hordni nem tudom (
49 1, 3| mint többi szolgáimmal, de mennyire lehetett, magamhoz
50 1, 3| magamhoz emeltelek fel. De hogyis ne tettem volna ezt
51 1, 3| mindég oly sötét, üres; de ége és reményle vágyva üdveget
52 1, 3| szerethetek. Ecet tehát e szív, de ez érzet nem e világ nyomorszülöttje
53 1, 3| kacaghatá e föld ítéletét. De én itt maradtam, és emléke
54 1, 3| bennek visszasugárzni, óh, de a világ nem így ítélt tetteim
55 1, 3| bocsánatért könyörg, ah de látom azt, nem lehet ott
56 1, 3| Tehetlen egy gyönge húsdarab, de benne él a szent istenség
57 1, 3| éltet tesz nyomorulttá. De én örülök, hogy bűnhődék,
58 1, 3| megajándékoz, és tégedet, de nem, nem mondhatom -~MATERNUS~
59 1, 3| megvetéd kegyajánlatát. De ez így nem lehet, én is
60 1, 3| felosztom véled nehéz sorsodat, de testvéremet így látni nem
61 1, 3| esztelen is lehet még halandó; de nem kerülitek ki Cleander
62 2, 1| legcsekélyebb munkája is magas, de legdicsőbb jutalmam az elismerés.~
63 2, 1| szemében Commodusra száll, de néktek is jő majd végnapotok,
64 2, 1| megmérgeződnek szavam által, de örülök, hogy kimondtam,
65 2, 1| fergeteg fenyíti a tar ormokat, de zúg a nép s remegjen zsarnoka.
66 2, 1| ledöntni vágy? (Gúnnyal.) De a szelíd Fadilla arról mit
67 2, 1| ember, ha hátra nem tekint. De hát hol régi kedvetek, urak?
68 2, 1| ítél. Te nem vagy gonosz, de gyönge műszer cudar kezek
69 2, 1| kijönni tán lehetlen is. De hadd meg Marciámat, ölj
70 2, 1| PERENNIS~Ők úgy hiszik, de ez nem áll, uram.~COMMODUS~
71 2, 1| mit is a jövő borúiban. De megbosszullak, bátyám, kedvesem,
72 2, 2| szenvedék, nem ő sújtá fejemre, de embertársaim. Osztályrészem
73 2, 2| COMMODUS~Őrangyalom vagy. De mi hozott e vidékre ily
74 2, 2| istenek így összehoztanak, de hogy vagy, jó uram?~COMMODUS~
75 2, 2| segély! Segély! Segély! De szóm elhal a távol lég között.
76 2, 2| Elvitték őt a csúf zsoldosok, de ne hidd, Commodus, hogy
77 2, 2| nyomorult az ember sorsa; de mit beszélek, rab én? Mert
78 2, 2| ha! Elvitték enyémet is, de szólnom nem szabad, mert
79 2, 2| engemet?~LUCIUS~Ismertelek, de már ez oly régen volt, még
80 2, 2| elveszett; emlékszem reád, de akkor honfi voltál, most
81 2, 2| méhében már a tavasz ragyog, de nékem nincs reményem, ez
82 2, 2| irgalmas hát velünk.~LUCIUS~Ah, de az ég oly kemény, barátom,
83 2, 2| helyemről, átkozott eset, de jó, igen jó, a reggel itt
84 2, 3| CLAUDIUS~Igazad van, Arrius, de haj, még sem lehet elhagyni
85 2, 3| tudja számítni lépteit, de az nem érzi a szent ügy
86 2, 3| egy hont veszejttem el. De kis ár ez nekem, melyet
87 2, 3| szívem érzetét. Maternus - de nem, ez nem lehet. Miért
88 2, 3| bár legmélyebb poklomat, de így a kétség sorvasztóbb,
89 2, 3| testvérnek szólni vére ellen. De kívánod, ám legyen, csak
90 2, 3| díszt szerezni? Szép cél, de eszközét rosszul választá
91 2, 3| kegyét, szavának állva, de ah, szívem törik. - A szenátus
92 2, 3| kegyetlen tréfát üzesz. De mondd, hogy tréfálsz és
93 2, 4| emberlakta föld borúiról; de megmaradt szívemben a remény,
94 2, 4| hágy lenni az égi isten; de nem ki szerencsés, boldog
95 2, 4| örültem, ha senki sem zavart. De most az ég malasztja szállt
96 2, 4| szívében önté az üdvet; de kevés tudja észlelni azt.
97 2, 4| kell keresnünk az eget, de önszívünkben. (Lucius jő.)~
98 2, 4| mint szívem gyászos érzete, de itt ebek, vadak tanyáznak,
99 2, 4| sok szívtelen ember él. De csak bújjatok még mélyebben
100 2, 4| egykoron reménybe oly dús vala; de nappal látszik, hogy sötét
101 2, 4| hozhatott ennyire.~LUCIUS~De nem panaszlom kínom az embereknek,
102 2, 4| kárpótlás oly dicső volt. De hát, hitetek vigasztalását!~
103 2, 4| igen, így hívtak egykor, de most már a régi nem vagyok.
104 3, 1| dicső munkámban előzni, de abból nem lesz semmi, semmi,
105 3, 1| keservének visszhangja ez - - - De mit keserg a nép? Hej, apák!
106 3, 1| nem vala szükséged reá; de most, midőn üvölt a fergeteg
107 3, 1| hányt sajkán megizzada, de már ez elmúlt, ezen asszony
108 3, 2| ebek kezdék a lázadást, de elhalnak hangjaik a csarnokokon,
109 3, 2| Lucilla! És hinni van okom. De mit sápulsz el így? Mi bajod?~
110 3, 2| kétlem a tündöklő sikert. De ne többet erről. - Marciám,
111 3, 2| felel.~CLAUDIUS~Ártatlanul! De bátran várom a halált. Hazám,
112 3, 2| oly rossz, mint tetteid, de nem látod azon kör cudarságát,
113 3, 2| léget, melyet beszívunk, de látja az, ki távol áll.
114 3, 2| gyáva kényúr, megtörik! De én ezért túl nem számolok.~
115 3, 2| már kiirtám ősi fészkemet. De jól van, megmutatom, hogy
116 3, 2| por mer színed elé lépni. De nagy felfedezendő titkaim
117 3, 2| hallgatnom kellett volna. Ah, de fejdelmem és hazám javát,
118 3, 2| most úgyis a halál lesz, de ám legyen, a te javadért,
119 3, 2| békés polgárok fészkeikből. De én azt nem hivém, s amint
120 3, 2| Perennist.~COMMODUS~Igen, igen, de hogyan mertél kardot vonni
121 3, 2| nékem élnem vagy halnom egy! De te! De te! Védetlen galamb
122 3, 2| vagy halnom egy! De te! De te! Védetlen galamb a sas
123 4, 1| kegyelem egy fejedelemtől, de nem igen vágyom reája.~HARMADIK
124 4, 1| Óh, üdv, óh, élemény, óh! De hát már ily alacsony alakba
125 4, 1| éltünknek egyetlen célja csak. De ne legyen hasztalan ily
126 4, 1| éltem, hogy élet legyen. De föl álarcommal, rejtezz
127 4, 1| nem kellene messze mennem! De hát, te jóllakott Filozófus,
128 4, 1| egészét, és én boldog vagyok. De, barátom, hogy hínak tégedet?
129 4, 1| s oly sima képek volt! De te vagy az, ki azt hitetéd
130 4, 1| kedvesemnek gyilkosát. De szörny! Így hogy nézhetek
131 4, 1| önérzetem, és bosszulóim álmaid. De atyám éltét kérem tőled,
132 4, 1| az ég legyen segélyetek. De büntetlenül ne folyjon ennyi
133 4, 1| eltiporhatna téged, szörnyeteg. De parancsolja a törvény, és
134 4, 1| teszi a népet azzá, ami, de nyomásod sikere ellen nyomás
135 4, 1| veled!~VIRGINIA~Álmodom, de nem. Minden való. Isten
136 4, 1| mindenem, mit szerelék. - De ah, nem, anyám még itt kesereg
137 4, 1| kimozdítja a földnek sarkait. De poklot nem reméltem én. -
138 4, 1| szól, és szívem feldobog, de nem győz, nem győz le ez!
139 4, 1| reményünk a jövő sötétében. - De erre akarsz-e kényszeríteni,
140 4, 1| Kikerülte igazságos bosszúmat, de nem egészen.~LUCIUS (rádől)~
141 4, 2| tehát!~COMMODUS~Vétkezék, de szívem nem volt elromolva.
142 4, 2| így el nem ítélhetem. - De mint honfi, miért ne? Miért?
143 4, 2| láttalak, és nem segítettelek. De, bátyám, gondold meg, ah,
144 4, 2| rántottam élted rejtekébe. De, polgárok, elesett a vak
145 4, 2| nyugosztaljanak istenim, követlek, de még addig tennem, tűrnöm
146 4, 2| tudják, nem átkom által. De azon szent törvény után,
147 4, 2| gyermekkorban ismértelek. De ez már elmúlt, most vér
148 4, 2| kemény sors áldozatja én, de van még egy élet, és abban
149 4, 2| tréfálsz, te meg akarsz csalni, de tudom, hogy Commodus Iphigeniája
150 4, 3| csúf zsarnokának átkait. De nem veszél el, óh, hazám,
151 4, 3| néktek ugyan a tömlöc éjivel, de elölni nincs hatalmatok. -
152 4, 3| elölni nincs hatalmatok. - De hátha földi életünkben mult
153 4, 3| mely az erény? - Igen, de hát ez oly félelmes lenne,
154 4, 3| öcsém, ezt tőled várhatám! De nem, engem mondanak bűnösnek,
155 4, 3| halált lehel. Élj boldogul, de kérlek, siess! Fuss, menj
156 4, 3| fájnak a bilincs helyei, de kellemesek azok a bilincsek
157 4, 3| hatalmamban kínaimnak véget vetni? De nem, én nem remegem azokat.
158 4, 3| gyermekim, hisz én erős vagyok. De lássátok, élt egykor egy
159 4, 3| elhunyt isteni nyelve, de közöttünk maradtak szavának
160 4, 3| vészbe kergetett.~VIRGINIA~De már én mind elfeledtem,
161 4, 3| Az ég tehát ti véletek! De hisz az úgyis már tenszívetekben
162 4, 4| oly elhagyott, oly komoly. De jó, csak jőjenek rablói,
163 4, 4| keserveket adott. Óh, Isten! - de köszönöm, köszönöm, égi
164 4, 4| egész hazánk javát. Óh, de kinek reménye a nép, mind
165 4, 5| hogy íly nyughatatlan. De semmi, kiölöm belőlük az
166 4, 5| bíró, Micilius. (Mérkőznek, de az udvaronc hol kinyújtózik,
167 4, 5| őt el és a hont!~COMMODUS~De csakugyan legjobb vívó gladiátorjaink
168 4, 5| dicső császár!~COMMODUS~De mivel a népet is oly kegyes
169 4, 5| az irtózatra érzte van. De meg kell lenni, tudjátok
170 4, 5| italban, úgy boldog lennék. De reménylem, már minden engedetlenségnek
171 4, 5| mindenem ezen életben volt, de most már, midőn elutáltattad
172 4, 5| COMMODUS~Dőre, badar beszéd. De majd megpuhítlak még ma,
173 4, 5| mintha teljesülne az átok. De hisz, mi az átok? Az átok
174 4, 5| Marcia szíve is.~LUCIUS~De enyém nem szabad ám. Atyámmal
175 Info | kéjmámorba akarja magát mártani, de már semmi nem ingerli, a
176 Info | úgyse nekik mint jövénk oda, de imádják azt, ki fényben
177 Info | minden vesz, minden elenyész, de vannak álmaink. Ez az, mi
178 Info | vagy az örökkévalóság. De ez álmok, melyek virradnak,
179 Info | virradnak, keble éjjelin.~De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz,
180 Info | tán nagy s dicső neved, de mert ily alávaló dög féregnek
181 Info | porban hever a jó és a rossz, de éppen ez határozza el a
182 Info | lábához terítnek, fő nélkül, - de ha megholt - -~Cleander (
183 Info | érzetet. Én borzadok magamtól, de csak a bosszúra keményedik
184 Info | bosszú nagy leend.~Pertinax: De mit szidlak, zsarnok, nem
185 Info | Óh, fiam, nem bocsánatot, de büntetést esdek az istenektől,
186 Info | Fadilla: A jóbarát nem hízelg, de vészbe követ~ A némák
187 Info | felejteni, mint hallgatni, - de a tűz nem emészti el a közvéleményt.~
188 Info | ugyan nem hiszek Istent, de te hiszesz, ígérj, tudom
189 Info | spectáculumot a népnek, igen, de az evő közepette van egy
190 Info | Lucilla biztosítva érzi magát; de csalódik, Cleander megtagadja. -~
191 Info | mindegy külföldi Cleander! de mi itt lakunk. - Te mondtad,
192 Info | Nem a zsarnok alávaló, de népe. (Mese formában az
|