Felvonás,  Jelenet

1   1,  3| félelmesek vagytok nekem, én is néktek az leszek. Nem mocskolom
2   2,  1|   szemében Commodusra száll, de néktek is jő majd végnapotok, s
3   2,  4|      tágas-e e világ? Vagy úgy, néktek sincsen e tágas világon
4   4,  1|    világ. Mondtam már régen azt néktek, és nem hivétek, hogy üdvöm
5   4,  3|   parancsuk, azt elfojtni lehet néktek ugyan a tömlöc éjivel, de
6   4,  4|         én legnagyobb kincsemet néktek átadom, mindenem ez, őrzzétek
7   4,  5|   fejedre, az embernem nevében. Néktek áldozom e poharat, Orcus