Felvonás,  Jelenet

1   1,  1|    ki nem mondja utánam, nem honfi, nem Róma vére az. Örüljünk
2   1,  1| nemes, bilincsiben magas, és honfi, míg csúf szolga lett a
3   2,  2|     emlékszem reád, de akkor honfi voltál, most siess tehát,
4   4,  1|    nehéz ítéleted.~LUCIUS~Te honfi, add el hazádat. Te gyermek,
5   4,  2|     nem ítélhetem. - De mint honfi, miért ne? Miért? A testvér
6   4,  2|     testvér is siket lehet a honfi bíró előtt. Cleander, elő!~
7   4,  4|       ah, és minő ez ítélet, honfi Isten! Vezére még boldog,