Felvonás,  Jelenet

1   1,  1|       vizére te teteted magad; ezen könnyelmű, pajzán máz alatt
2   1,  1|        neked. Bocsáss meg, óh, ezen szolgának és legyél kegyes
3   3,  1|   megizzada, de már ez elmúlt, ezen asszony gyermekét keresi,
4   4,  5|      mint te, Augustus, - itt, ezen eltépett népjog volt lábai
5   4,  5|  egykor éltemet, mert mindenem ezen életben volt, de most már,
6   4,  5|        szívet nem adhatok, ami ezen összetört fövényórát illeti,
7   4,  5| Atyjának bocsájta meg, ha, ha, ezen világban, megbocsájta. Én