Felvonás, Jelenet
1 1, 1| kikért e szív dobog, el is feledtem utam veszélyeit.~
2 1, 1| érdekel, mi bánt, szívemnek is örömet s keservt hoz az.~
3 1, 1| te oly komoly vagy, nem is figyelsz reám, mi is lenne
4 1, 1| nem is figyelsz reám, mi is lenne egy oly nagy kebelnek
5 1, 1| CONDIANUS~Hallgatok, sőt, igen is, csak tovább.~VIRGINIA~Elbeszélte
6 1, 1| elrepült a gyermeki Maximusnak is mosolya ajkiról s helyette
7 1, 1| visszajövő élteddel kedve is visszajött. Hányszor látta
8 1, 1| mintha megmérgez más szívet is? E bú kimeríthetetlen, mint
9 1, 1| szív, szeretetem az; és ez is - megvetett.~CONDIANUS~Felkészülék
10 1, 1| szolga öltözetnek beszéded is, te tetszesz nékem durcás
11 1, 1| nincsen láncokon, onnan urát is megtámadja még. (El.)~MATERNUS (
12 1, 1| Eszmélve.) Hah, de én is rab vagyok csak itt, s a
13 1, 1| bízom őt, szenátorok, ki nem is ismerve még kormányomat,
14 1, 1| hozhatsz vétségedre, szólj te is, s így megcáfolom, hogy
15 1, 1| vagy.~COMMODUS~S még ez is? De hát vétségedet -~MATERNUS~
16 1, 1| MATERNUS~Nincs, s ha volna is, elhallgatnék vele, hiszen
17 1, 1| lehet, és ha nem veszítsz is, csak azért nem teszed azt,
18 1, 1| szolga veszhetik. S még ekkor is mondnak jót vele tenni;
19 1, 1| esdek én Commodustól, mit is? Commodus nagy, én csekély
20 1, 1| marad. Őrseregiden keresztül is megtalál a tőr rabló kezükben;
21 1, 1| csak tűrni alkoták, de mit is köszönjem én meg, nemes
22 1, 1| se fergeteg, de te igen is jó vagy e világra, te mord
23 1, 1| védőd lesz, mert bilincsbe is feldobog hálaérzete s ha
24 1, 2| sem mutatod? S te néked is, Fadilla, távollétem óta
25 1, 2| a hon java.~CLAUDIUS~Én is ezt felelem csak, Uram,
26 1, 2| hát az ily fiúnak atyja mi is lenne más, ha elveit tőled
27 1, 2| hibám megismerem, s javulok is. De ládd, legyen türelmed
28 1, 2| más. Claudius Pompeius, te is elhoztad szép testvéredet,
29 1, 2| tömlöcbe rabbá lenni kéj. Addig is hát, míg újulni látjuk új
30 1, 2| előtte rab a kis madárka is. Te vagy a sas, fölötted
31 1, 2| tudsz adni majd egy éltet is. Szívedre száll az átok,
32 1, 2| csak vér folyand. Elvonulva is sírathatom a hont és öcsémet,
33 1, 2| gyalázva végre még többet is, még dühben őrült innen
34 1, 2| kéretheti magát arra, mit maga is kíván. (Nevetve.) Egy fejedelem,
35 1, 3| beszélek? Nyomja szívemet is egy bűn, s e bűnt felejtni
36 1, 3| e vész letörte szívnek is valának érzeti, nem volt
37 1, 3| S mivel nem ismeri, nem is becsüli azt. És két gyermekem,
38 1, 3| mindkiben, királyban s rabban is. Az ember önmagának istene,
39 1, 3| életperced már. Utat csinálj te is, nem látod-e, e világon
40 1, 3| ha kitérsz, még e helyet is osztva bírjam? Hej, Maternus,
41 1, 3| De ez így nem lehet, én is felosztom véled nehéz sorsodat,
42 1, 3| képzelém, hogy ily esztelen is lehet még halandó; de nem
43 1, 3| félelmesek vagytok nekem, én is néktek az leszek. Nem mocskolom
44 2, 1| Commodus legcsekélyebb munkája is magas, de legdicsőbb jutalmam
45 2, 1| volt és tán e tettetekre is tudtok egy rény nevet. A
46 2, 1| Commodusra száll, de néktek is jő majd végnapotok, s a
47 2, 1| testvérem ő, s megfojtsam ezt is, mint egy szörnyeteg? Nem,
48 2, 1| honnan kijönni tán lehetlen is. De hadd meg Marciámat,
49 2, 1| száll ez, asszony, néked is, és iszonyú lesz akkor átkotok;
50 2, 1| és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül?~
51 2, 1| életem kívül nincs semmim is.~PERENNIS~Ne félj, uram,
52 2, 1| parancsait s az alkalom is legjobb; ha hontérsz éjjel,
53 2, 1| várjon üdvözletem, és végre is ki gyanakodna rám? A gyilkos
54 2, 1| martalékokul, nem remélve mit is a jövő borúiban. De megbosszullak,
55 2, 1| ég legyen veled, a galamb is védi gyermekét. (El.)~LUCIUS~
56 2, 2| s hol ő vala, ott az ég is létezett, őt álmodám, az
57 2, 2| Segélyt az istenekre, itt is tehát az erősb ügye győzni,
58 2, 2| tornyok alá; az anya szíve ott is megtalálja, (kiordítva:)
59 2, 2| beszélek, rab én? Mert atyám is igába görbede s véres arcával
60 2, 2| Ha, ha! Elvitték enyémet is, de szólnom nem szabad,
61 2, 2| erős vagy hozzá s gazember is elég nagy. Ezt mondja szám,
62 2, 3| nem, ez nem lehet. Miért is búsítanálak, csak egy badar
63 2, 3| mutatta magát és ő erényes is bizonnyal, egy szót se többet,
64 2, 3| a halál s ez egy barátja is elhagyja őt. Oly mértékben
65 2, 4| nem ki szerencsés, boldog is azért. Az lehet csak boldog,
66 2, 4| mardossa a páncélos keblet is, s e kígyót megölni, gyönge
67 2, 4| egészen és kegy parancsa is.~AGG~Kegy parancsa s mi
68 2, 4| istenem volt, az még nem is tudá, hogy boldogtalan vagyok.
69 2, 4| elrablá a zsarnok? Óh, ő itt is megtalál. Elorzá szíveteket
70 2, 4| veszteni lehet, még többet is, elveszttem üdvömet. Egy
71 2, 4| nem vagyok. Nincs semmim is, csak a halál. (El.)~(A
72 3, 1| el, és fejedelemtől ezt is békén viselem. (A nép legnagyobb
73 3, 1| Ah ég! Fiam, fiam, és ezt is ő tevé! Ő és segítsem őt - -~
74 3, 1| Elrohan.)~LUCIUS~Menjünk mi is, mert későn jövünk a lakomához. (
75 3, 2| szeretetemen bár egy percig is kétkedel. Lenne csak alkalmam,
76 3, 2| COMMODUS~El, el, férjével is! A férj egyet érte nejével,
77 3, 2| megtörik. Commodus, a testvér is tudott ám a cselszövényről,
78 3, 2| tömlöcbe, ölj meg engem is.~COMMODUS~Te maradsz, önts
79 3, 2| önérzetnek nevezik. Óh, hol is lenne bűn, melyre nem lehetne
80 3, 2| megmutatom, hogy önállólag is dacolok az egész világnak.
81 3, 2| holtommal ne enyésszen el nevem is, mely egyetlen szerető kebelbe
82 3, 2| javadért, nagy császár, ezt is elszenvedem.~COMMODUS~Összeesküvének
83 3, 2| COMMODUS~Összeesküvének ők is tehát, jó! Esküdjetek csak
84 3, 2| hivém, s amint látom, meg is büntetéd már a vakmerő rablót,
85 3, 2| hogyan mertél kardot vonni te is embereim ellen, ez büntetést
86 3, 2| Találtam a fergetegben is egy szívet, mely osztja
87 3, 2| természet a gyönge hölgynek is fegyvereket, erőt, védeni
88 3, 2| durva erőszak, és még akkor is megmarad egyetlen hű barátunk,
89 4, 1| a jó Claudius, még halva is fogai közt tartva erősen
90 4, 1| Így tesznek a népekkel is, ólomfegyvert adnak kezekbe.~
91 4, 1| Néki ólomfegyverű ellent is legyőzni rény, - mert ő
92 4, 1| atyám a rény volt, és anyám is az vala és mutaták magukat
93 4, 1| lelék. Óh, ég, vedd nekem is így elmémet, hogy ne fogjam
94 4, 1| nézz oda, öl tekintete. Én is egykor ránéztem és nézte
95 4, 1| Elrepül, bár utolsó lehelte is méreg.~MARCIA~Commodus,
96 4, 1| könyörgöm éltemért, mert anyám is él.~MARCIA~Commodus, utolszor
97 4, 1| őrült!~LUCIUS~Juhij, a démon is kezd érzni. A vízből láng
98 4, 1| be, benne Arriust.) Itt is hoznak néki tál étket, a
99 4, 1| ne bánjátok, ha koldult is itt. Jobb, mint a lelkiisméret
100 4, 1| láncival egyszersmind a módot is kezembe adá, azoktól menekedni.
101 4, 2| eléggé.~MATERNUS~Halljuk őt is! Az ellenfelet is ki kell
102 4, 2| Halljuk őt is! Az ellenfelet is ki kell hallgatni a bírónak;
103 4, 2| kegyelmem! Maternus, néked is, minden híveiddel. (Cleander
104 4, 2| bosszulj meg benne minket is, igen, igen, ítéld el őt.~
105 4, 2| miért ne? Miért? A testvér is siket lehet a honfi bíró
106 4, 2| lesz, igaz lesz bosszúd. Én is szenvedni láttalak, és nem
107 4, 2| nem hallja az Maternust is.~CLEANDER~Ah istenek, hol
108 4, 2| híveim sehol. Óh, hogy bíztam is beléjek? A zsarnok rám vigyorog,
109 4, 2| hízlalá őt, most illik, ő is hizlalja a nemes vendégeket,
110 4, 2| Az, hogy a legkisebb rész is magát tartja az egésznek,
111 4, 2| szeretlek, szeretlek most is, Lucius! Mint ember embert
112 4, 3| égtenek, s a szent hazával is veszének el. - A hon sírokban
113 4, 3| bosszút kiált a felkelő nap is vérszinű sugárain, hazám,
114 4, 3| leszünk? Nem érjük-e így is el a célt, mely minden földi
115 4, 3| sziszegő kígyók? Vagy tán ezt is Commodus tevé, az átkozott
116 4, 3| bátran elveszem, jőjön bármi is. Kétszer hal a félénk, mert
117 4, 3| előkészület. Én csak a halálban is egy teljesülő reményt látok
118 4, 3| látok s nekem kívánatos az is. Nézd, öcsém, a féreg bekötődik,
119 4, 3| mert hite Isten vala. Még ő is a vak önkény dühe áldozatja
120 4, 3| csapás!~CONDIANUS~Nagy lelked is meghajla kínodon. (Marcia,
121 4, 3| köszönnünk e néhány percet is, mely még egyszer hozta
122 4, 3| cserélek én csak s új honban is a régi Condianus megmarad.
123 4, 3| drága hölgy. Utána jössz te is majd egykoron. S akkor,
124 4, 3| elhagyott!~MAXIMUS~Még álma is mi vagyunk neki, még alva
125 4, 4| a szótörés, nincs senki is felette róvni bűnöket? -
126 4, 4| természet, mely halálában is emeli, és megrázza az érzetet. (
127 4, 4| könyörüljek rajtad? A föld alól is kiástok, nyomorúk! Ah, ég,
128 4, 5| emlékoszlopimra írassék fel ez is, az egész szenátus 626-szor
129 4, 5| COMMODUS~De mivel a népet is oly kegyes vagyok részesíteni
130 4, 5| Marciám. Ha szerelmedben is ily bőven osztanád az édességet,
131 4, 5| jő.)~MARCIA~Reménylem én is, hogy már igen kevés kérésedet
132 4, 5| vénasszonyoktól. A keresztények is, átadom őket, ítélje el
133 4, 5| dacolok néked, zsarnok, én meg is vetem hatalmad, megszégyenítlek,
134 4, 5| néked az csak borzalom. Én is szerettem egykor éltemet,
135 4, 5| fogod fel, úgy-e ezt, s nem is hiszed. Mert boldogtalan
136 4, 5| benne már egy csepp élet is, és azt egy ember tevé,
137 4, 5| hon szabad és Marcia szíve is.~LUCIUS~De enyém nem szabad
138 4, 5| lepercegett, ha, ha, ha. Még most is nyakán az ékszer, s oly
139 4, 5| Tán megorvosolná nékem is szívem üregét? Ah, úgy adj
140 4, 5| Ah, úgy adj halált nekem is, szeretni, áldni foglak
141 4, 5| még én élek.~MARCIA~Néked is, te boldog, csak néhány
142 4, 5| s kivel él örök keserve is.~MATERNUS~Érzem, érzem már
143 4, 5| világban, megbocsájta. Én is megbocsájtok hát a szép
144 4, 5| szép Marciának, ki tőlem is csak egy örökéltet rabla
145 4, 5| halálból, hogy másodszor is érzzem a halált? Ah, ti
146 4, 5| MARCIA~Ily jelenetben az érc is megtörik. (Pertinax jő Fadillával.)~
147 4, 5| között egy nemes kötelesség is sugárz le az egekről és
148 Info | vonatkozik a következő megjegyzés is: "Egész Hilár kimarad."
149 Info | fut át hátán, Commodust is ő süllyeszti úgy el, kormányvágyból.
150 Info | tudom megtartod, becsületébe is hisz.~A dühös kérő.~Kényúr
151 Info | dühös kérő.~Kényúr szolgája is az.~Mi az, tudom, nincs
152 Info | van egy gondolkozó ország is. - Fejeiket le.~Maternus,
153 Info | kéjelgőt ábrázoló.~Az istenek is kímélik a kérőt, - te őket
154 Info | általa.~Sírsz! - sírtam én is, s kacagtál -~Akárhogy módosít -
155 Info | Akárhogy módosít - mindig echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.~
156 Info | vagy erény, hogy a rossz is erényes akar lenni; más
|