Felvonás, Jelenet
1 1, 1| tégedet. Ládd, nélküled oly komolyak valánk, mert fészkébül
2 1, 1| VIRGINIA~Ő megszólíta hát, s oly édes volt e szó, mintha
3 1, 1| ez, Bátya, ugyebár? De te oly komoly vagy, nem is figyelsz
4 1, 1| figyelsz reám, mi is lenne egy oly nagy kebelnek ily hölgyi
5 1, 1| felvevénk, Hilár körünkbe van, ő oly szelíd, oly jó s mi szeretjük
6 1, 1| körünkbe van, ő oly szelíd, oly jó s mi szeretjük őt; de
7 1, 1| ládd, az emberi szívben oly nehéz gyanúk zajlanak, de
8 1, 1| lehet. (Virginiához.) Te oly kegyes vagy, e világ tengerén
9 1, 1| miért búsongsz, miért vagy oly komoly, nem száll a mosoly
10 1, 1| azoknak örömeit. S midőn te oly beteg valál, hogy lemondva
11 1, 1| CONDIANUS~Öcsém, te mindig oly igen jó valál.~MAXIMUS~Lásd,
12 1, 1| Marciám előtt. De a világ oly furcsa, óh, barátom, s indulatim
13 1, 1| libatiót hozánk. Mi ő neked? Te oly hatalmas úr vagy, ő láncival
14 1, 2| ellent mondana. Veszélyes és oly komoly tréfa ez, Uram, melyhez
15 1, 2| LUCILLA~Természetes, Fadilla oly jól érti, a rény ügyében
16 1, 2| védelmezője lőn.~COMMODUS~Oly kegyes, mint szép, a nap
17 1, 2| hosszú perceim, mert ládd, oly nehéz az egyszer ízlelt
18 1, 2| Virginia, csinos leányka, oly szende, oly bájos ő. Egy
19 1, 2| csinos leányka, oly szende, oly bájos ő. Egy érzet gerjede
20 1, 2| mert gondolat nélkül lenni oly dicső dolog. (El.)~ARRIUS~
21 1, 2| LUCILLA (nevetve)~Csak rajta, oly dicsőn ment, mintha Zenoból
22 1, 2| LUCILLA~Óh, ne mondd ki oly korán ítéleted, meg találnád
23 1, 3| honok felett, s ez ember oly halandó, oly gyönge, mint
24 1, 3| s ez ember oly halandó, oly gyönge, mint rab társai.
25 1, 3| veszélyt okoz. Egy nemzet sorsa oly sajkában hever, melyet ezernyi
26 1, 3| érzeti, nem volt az mindég oly sötét, üres; de ége és reményle
27 1, 3| tetteim felett, mert a világ oly kemény, oly szigorú, nem
28 1, 3| mert a világ oly kemény, oly szigorú, nem ismeri az a
29 1, 3| adtál, viselve gyermekedre oly édes gondot, mint ezernyi
30 1, 3| fényemet, s az önszerezte fény oly dicső; míg ősatyánktól szállva
31 1, 3| gyanánt, melyre már vár oly sok új csira. S ha kitérsz,
32 1, 3| MATERNUS (belépve)~Miért vagy oly komoly, Cleander? Azt hittem,
33 1, 3| bátyám, mikor minden örömet oly drágán kell megfizetni s
34 1, 3| búsít, Maternus. Atyánk oly kegyetlen, ő holta után
35 1, 3| sugárzanak, én láncimban oly boldog nem vagyok. (El.)~
36 2, 1| azt. Commodus, méz szavaik oly jók legyenek, mint fényesek.
37 2, 1| kezek között, eltévedél csak oly vadon közé, honnan kijönni
38 2, 1| ez egy nehány fő elég-e oly sok életért? Perennis, segíts,
39 2, 1| a hős. Igen, igen, mind oly dicsőn megyen. (Claudius
40 2, 1| nekem, ládd, sose volt még oly szükségem rád, mint éppen
41 2, 2| s imám Virginia vala, ki oly mérhetetlen, mint a mindenség
42 2, 2| ordítom füledbe vétkedet; oly ember vagy, mint embertársaid,
43 2, 2| vigasztalódj, páncélja nem oly erős, hogy rajta át ne hasson.
44 2, 2| akarok szúrni, és én pedig oly porkicsiny vagyok.~CONDIANUS~
45 2, 2| LUCIUS~Ismertelek, de már ez oly régen volt, még Saturnus
46 2, 2| s mert kegyetlen, éppen oly való. Ha édes lenne, átálmodnók
47 2, 2| sietnem a rémet megölni. Ah, oly keserv, ha csak kacagni
48 2, 2| velünk.~LUCIUS~Ah, de az ég oly kemény, barátom, ahhoz a
49 2, 3| Cleander jő.) Miért vagy oly komoly, Cleander?~CLEANDER~
50 2, 3| vala, úgy szerettük őt és oly erényesnek mutatta magát
51 2, 3| szólanom; ő bizonnyal nem oly gonosz, minőnek mondja az
52 2, 3| lenne, jó atyám, hisz ő oly jó volt, oly szerény, és
53 2, 3| atyám, hisz ő oly jó volt, oly szerény, és mérhetetlen
54 2, 3| barátja is elhagyja őt. Oly mértékben legyen megátkozott,
55 2, 4| hazátok, melyben leljetek egy oly hosszú földet, mint magatok,
56 2, 4| legyetek nála jobbak, és azért oly sok szívtelen ember él.
57 2, 4| nekem. Igen, sötétben minden oly üres, mint szívem, s az
58 2, 4| s az egykoron reménybe oly dús vala; de nappal látszik,
59 2, 4| istenembe akkor nem hivék, mert oly jó dolgom volt, hogy nem
60 2, 4| hölgyet, kit szereték; ő oly lény volt, minőt akkor adának
61 2, 4| Elyseumot elvivék. S e kárpótlás oly dicső volt. De hát, hitetek
62 3, 1| jó, dicső anyám! Kebled oly édes nyugvó helyet adott,
63 3, 2| nekem, kezeidből kétszer oly édes lesz az. (Perennis
64 3, 2| kell hajtanom emlékimet. Oly komoly álmaim és ötletim
65 3, 2| napommal elenyésztek. S oly sötéten mosolyga rám atyám
66 3, 2| vérszelleme, és én felébredék. Oly komolyan, oly reszketve. -
67 3, 2| felébredék. Oly komolyan, oly reszketve. - Bort!~PERENNIS~
68 3, 2| Fadilla! Lásd, én neked oly sokkal tartozom. És ti,
69 3, 2| ellenállni. Te nem vagy oly rossz, mint tetteid, de
70 3, 2| vásárlott leány-szerelem oly hideg, oly kéj nélküli.
71 3, 2| leány-szerelem oly hideg, oly kéj nélküli. S hát én szeressem
72 3, 2| már ismerjük egymást, ne oly visszatartólag, kedvesem.~
73 4, 1| e sok ember között, hol oly büdösen párolg a pestis.
74 4, 1| érzeteit, mert minden kebel oly szélzsák, mint te.~PERTINAX~
75 4, 1| megcsaltak az emberek, s oly sima képek volt! De te vagy
76 4, 1| nem ismered kínomat, mely oly végetlen, mint a semmiség,
77 4, 1| ne törj szív meg! E próba oly nehéz. S oly lassan halad
78 4, 1| meg! E próba oly nehéz. S oly lassan halad az idő, mely
79 4, 1| JULIA~S te, Virginiám, oly néma vagy, nyugodt elszánás
80 4, 1| Én gyenge hölgy, magamban oly sokat bízék! És ím, lesújtva,
81 4, 1| mutatni Commodus jogát, oly okokkal, minőkre senki sem
82 4, 1| Commodus, könyörülj, ő oly ártatlan, oly jó, mint a
83 4, 1| könyörülj, ő oly ártatlan, oly jó, mint a felkelő napsugár.~
84 4, 1| felkelő napsugár? Úgy nem oly igen ártatlan, minden szépnek
85 4, 1| PERTINAX~Óh, jó fiú. Van-e oly végtelen kegy az egekben,
86 4, 1| Ah, jaj, a kígyó nyelve oly sima, és oly tündöklő színbe,
87 4, 1| kígyó nyelve oly sima, és oly tündöklő színbe, ha napon
88 4, 1| Isten veled, te egykor szép, oly szép, dicső világ. Marcia,
89 4, 1| engemet, atyám, és most oly hideg e szív, nincs abban
90 4, 2| rajtam. Ah, ezt ki nem állom, oly rémes a setét, és én meghaljak,
91 4, 2| ezernyi cselszövényt, te oly nyugodtan szenvedsz minden
92 4, 3| erény? - Igen, de hát ez oly félelmes lenne, attól nem
93 4, 3| mindnyájunkat egyenlővé teszen? Nem oly iszonyat nem lenni, mint
94 4, 3| halok meg. Te élj! Néked még oly kevés napod derül, már én
95 4, 3| félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület.
96 4, 3| JULIA~Bírtam két gyermeket, oly szép, oly jó, oly dicső
97 4, 3| két gyermeket, oly szép, oly jó, oly dicső gyermeket,
98 4, 3| gyermeket, oly szép, oly jó, oly dicső gyermeket, hogy irigyelve
99 4, 3| világot és karjaim között oly dicsőre nőltek. S az agg
100 4, 3| néhány emberekért. S halálok oly mosolygó, nyugodt lesz,
101 4, 3| CONDIANUS~Nyugodjék. Ébren úgyis oly kevés kelleme van. Alva
102 4, 3| engemet? Kisújtva állok itt s oly elhagyott!~MAXIMUS~Még álma
103 4, 4| bimbajában és a tar kertecske oly elhagyott, oly komoly. De
104 4, 4| kertecske oly elhagyott, oly komoly. De jó, csak jőjenek
105 4, 4| Átkozottak, jőjetek! Hogyha az ég oly magosan áll, hogy oda a
106 4, 4| szerencsétlen ember vagy. Mivel mink oly keveset tudunk a külvilági
107 4, 4| boldogtalan, pártos lázadó. Oly örömmel nézi a nép fölrepülni
108 4, 4| az élet tüze, és ő, mégis oly szép, oly dicső, oly magas,
109 4, 4| tüze, és ő, mégis oly szép, oly dicső, oly magas, mint a
110 4, 4| mégis oly szép, oly dicső, oly magas, mint a kiholt természet,
111 4, 5| COMMODUS~De mivel a népet is oly kegyes vagyok részesíteni
112 4, 5| hajtani, és a sötét rémektől oly üres legyen, mert az a semmiség
113 4, 5| szép leányka, mi hős levél! Oly könnyen idehagynád-e éltedet
114 4, 5| azóta én se tartom a halált oly szörnyűnek, mert esdve várom
115 4, 5| Istenem veled. Nincs hálám, én oly szegény vagyok. Vedd mindenem,
116 4, 5| Küldjétek fejére átkotoknak oly mértékét, minőben ő küldé
117 4, 5| MATERNUS~Halálod órája, kívánom oly hosszú legyen, mint egy
118 4, 5| szó, és a szó elrepül. - Oly gyönge vagyok, szemem sötét,
119 4, 5| szárad el kedveért. S ő oly nyugodtan tartá nyakát a
120 4, 5| most is nyakán az ékszer, s oly szelíd, oly keveset nagyravágyó,
121 4, 5| az ékszer, s oly szelíd, oly keveset nagyravágyó, hogy
122 4, 5| érzzem a halált? Ah, ti oly szívtelenek vagytok, emberek;
123 4, 5| Keblembe ful az, és keblem oly nehéz.~LUCIUS~Várhatsz,
124 4, 5| neked. E teremben mindki oly büszke, hogy szólni a világért
125 Info | előtt.~Marcia: Ah, hogy oly soká kell néznem a borzalmat
126 Info | örülnek, hogy van ember, ki oly exagerált ideákkal bír,
|