Felvonás, Jelenet
1 1, 1| elölé.~CONDIANUS~Óh, édesem, mi hosszú, hosszú holdakig
2 1, 1| CONDIANUS~Szólj hát, Virginiám, mi öröm hajnallott élted szép
3 1, 1| hajnallott élted szép egén, mi bú felleg tódult irigyelve
4 1, 1| hazám oltárira. Minden, mi téged érdekel, mi bánt,
5 1, 1| Minden, mi téged érdekel, mi bánt, szívemnek is örömet
6 1, 1| deli ifjú tekénte reánk, és mi reá, ő mozdulatlan állt,
7 1, 1| gall vitéz, neve Hilár, mi édes név ez, Bátya, ugyebár?
8 1, 1| vagy, nem is figyelsz reám, mi is lenne egy oly nagy kebelnek
9 1, 1| embertárs megindítja azt. Mi felvevénk, Hilár körünkbe
10 1, 1| ő oly szelíd, oly jó s mi szeretjük őt; de úgy szeretjük
11 1, 1| engemet ijesztsz, bátyám, mi rosszat tettem, szólj csak,
12 1, 1| az álom elrepül.~VIRGINIA~Mi gyanú bánt értem? Mondd
13 1, 1| tartozom neked, minden, mi vagyok, azzá te tevél, és
14 1, 1| kilép.) És te, Condianus, mi túlvilági terveket koholsz,
15 1, 1| Commodushoz)~S te itt, Hilár? Mi észre sem vevénk.~LUCIUS~
16 1, 1| Gaz! Te átkozott pribék! Mi áruló fajzatja vagy te eb,
17 1, 1| Szenátus eleibe áll.)~MAXIMUS~Mi ez, Hilár és Commodus egy?~
18 1, 1| Én esdek érte, mindenre, mi szent, és esdek érte, porba
19 1, 1| térdepel, egy éltet esd, mi nem tiéd, Uram, mire nincs
20 1, 1| Laresinknek libatiót hozánk. Mi ő neked? Te oly hatalmas
21 1, 2| COMMODUS (nevetve)~A hon java, mi dőre szózat ez, a hon java
22 1, 2| kedves-e nekünk?~CLAUDIUS~Mi ez?~ARRIUS~Ha nem lenne
23 1, 2| beszélsz, s ha nem csalódom, mi már találkozánk, de hagyjuk
24 1, 2| hát az ily fiúnak atyja mi is lenne más, ha elveit
25 1, 2| mindent felejtni, mindent, mi nem az ég maga. S e leányról
26 1, 2| való. De te hatalmas vagy s mi kéne több?~COMMODUS~Ha ez
27 1, 2| hozhatsz, de jól fogd fel, óh, mi szent e név, a hon. Az istenek
28 1, 2| csak képzelhető, úgy, ah, mi lenne földi lételünk, mi
29 1, 2| mi lenne földi lételünk, mi hátrálna tenni úgy azt,
30 1, 2| hátrálna tenni úgy azt, mi a nem tevést okozná társainknál?
31 1, 2| Sír.)~COMMODUS (belép)~Mi ez? Ki merte bántni Luciát.
32 1, 2| körén. Ő azt vitatta, hogy mi kár, hogy nő nem részesülhet
33 1, 2| ha még szeretsz!~LUCILLA~Mi fönt beszéltünk tehát, ő
34 1, 2| Óh, bátyám, ez elismerés mi szép jutalma szenvedésimnek. (
35 1, 2| ekkor arra vezetni, mit mi akarunk, őket könnyű már.
36 1, 3| CLEANDER~Hogyan?~MATERNUS~Mi ez?~PERTINAX~Lássátok, e
37 1, 3| vészvihar tehette azzá, mi most, kitépve minden szentet,
38 1, 3| Megölelve.) óh, nézd, mi hát az ember? Tehetlen egy
39 1, 3| Tartarust és Elyseumot, s azzá, mi lesz, maga tevé magát. Te
40 1, 3| vétkeért. (El.)~CLEANDER~Úgy mi gyermekid vagyunk, s míg
41 1, 3| hasztalan, hosszú napjaidat, mi gyermekid megvetve rabként
42 1, 3| MATERNUS~Szólj, öcsém, mi rontja kedvedet?~CLEANDER~
43 2, 1| örülök, hogy kimondtam, mi szűmön feküdt. Kívánom,
44 2, 1| El.)~COMMODUS (eszmélve)~Mi ez, őrült? Vagy lázadó?
45 2, 1| táncosok felé)~Tovább, tovább, mi az hogy már pihentek? Vígan,
46 2, 1| elölni benne rémes képzetim; mi boldog akkor az ember, ha
47 2, 1| LUCILLA~Nincs-e jogod? Mi szép egy fejedelemtől, ha
48 2, 1| megszűnt a zaj, fölséges úr! Mi már megmenekedénk.~COMMODUS~
49 2, 2| másik megfogatik.)~RABLÓ~Mi átkozott eset, óh, bocsánat!~
50 2, 2| COMMODUS~Őrangyalom vagy. De mi hozott e vidékre ily órába
51 2, 2| MATERNUS (előlépve)~Hah, mi lesz ebből? Bent zaj vagyon,
52 2, 2| szakállukat s akkor láttam, mi nyomorult az ember sorsa;
53 2, 2| el már a kába zene.~JULIA~Mi haszna, ha már az őszi szél
54 2, 2| Lucius kilép.)~LUCIUS~Mi lárma ez? Elorzták kedvesteket,
55 2, 2| halálom az ő halála lesz. Mi élvezet. (Perennis jő katonákkal.)~
56 2, 3| maradhat.~ARRIUS~Én kimondtam, mi szívemen vala; most Rómán
57 2, 3| ügy egészét. Én kimondtam, mi szívemen vala, és azért
58 2, 3| vélünk a haza.~ARRIUS~Vajh mi nyomor, ha egyes emberektől
59 2, 4| is.~AGG~Kegy parancsa s mi gyermeki vagyunk, egész
60 2, 4| föld alá a nap sugáritól? Mi vén kopó vagy te, vagy embernek
61 2, 4| sír.~AGG~Szerencsétlen, mi emberek vagyunk.~LUCIUS~
62 2, 4| imádságomat.~AGG~Szegény, mi sok vész hozhatott ennyire.~
63 3, 1| mindki jobb szereti életét. Mi nekünk nincsenek elpusztítva
64 3, 1| keresztények el.)~LUCIUS (előlépve)~Mi ez? Aha! Meg akarnak dicső
65 3, 1| vidámabban hangzik a teremből.) Mi ez? Vagy úgy? Igen, a nép
66 3, 1| könnyeimmel.~ARRIUS~Óh, ég, mi nehéz ítéleted! Óh, szakadj
67 3, 1| Elrohan.)~LUCIUS~Menjünk mi is, mert későn jövünk a
68 3, 2| De mit sápulsz el így? Mi bajod?~LUCILLA~Búsít, hogy
69 3, 2| erőt önt belénk.~CLAUDIUS~Mi a sírig érted harcolunk.~
70 3, 2| Öljétek le az áruló császárt, mi kezetekbe adjuk őt. (Az
71 3, 2| esküdjön, én kacaglak! (Zaj.) Mi ez? Consult kívántok! Ám
72 3, 2| sorsom, nálam maradsz. Hisz mi már ismerjük egymást, ne
73 3, 2| Marcia belép.)~MARCIA~Mi ez újra? Jer, jó leányka!
74 4, 1| tagadnom elmém világát, el azt, mi az embert emberré teszi, -
75 4, 1| avval, egy nyomor éltet, mi éltünknek egyetlen célja
76 4, 1| barátom, hogy hínak tégedet? Mi bú ért, óh, szegény fiú,
77 4, 1| törvény szolgája te vagy. Óh, mi boldog lenne az elnyomott
78 4, 1| cudar, elölheted benne azt, mi teszi a népet azzá, ami,
79 4, 1| komoly, tehát semminő és mi semmik vagyunk, semmik,
80 4, 1| reájuk!!~JULIA (eszmélve)~Mi ez? El, el tőlem, gyilkosok!
81 4, 1| bérért.~MARCIA~Ah, Isten! Mi nehéz ítéleted.~LUCIUS~Te
82 4, 1| ezüst fürtjei véresek. Mi szép, jó atyám volt, és
83 4, 2| ez okoza minden rosszat. Mi megelégszünk.~MIND~Éljen
84 4, 2| minden igaztalanságot. És mi volt veszted oka? Az, hogy
85 4, 3| vélik az emberek. S vajh, mi dőrék lennének így fényes
86 4, 3| hogy vesztét érzi csak. Mi dőre lenne, ha honomnak
87 4, 3| poharába. - Nem, ez nem lehet, mi élni fogunk, nékünk élni
88 4, 3| Bátyám!~CONDIANUS~Öcsém, mi hozott e szörnyű helyre,
89 4, 3| végkérését. Ígérd meg!~CONDIANUS~Mi még hatalmamban áll, ez
90 4, 3| szerelmedről föl nem teszem. Mi élet lenne az, melyt testvérünk
91 4, 3| túltól, hol ki sem tudja, mi rejtezik a homályban, most
92 4, 3| CONDIANUS~Boldog élet! Mi ez? Mi a jó és rossz? Nincsen
93 4, 3| CONDIANUS~Boldog élet! Mi ez? Mi a jó és rossz? Nincsen e
94 4, 3| szellemek a magas egekbe tör. Mi nékem e tömlöc, melybe zsarnokom
95 4, 3| látni, s halni menni, vajh, mi kín!~MAXIMUS~Anyánk csendes
96 4, 3| elhagyott!~MAXIMUS~Még álma is mi vagyunk neki, még alva sincs
97 4, 4| Virginiámat, az átkozott szótörők. Mi nékik a szótörés, nincs
98 4, 4| Istenetekre kérlek, arra végre, mi szent előttetek, őrzzétek
99 4, 4| Szólj hát bővebben, ki vagy? Mi történt? Nem azért; mintha
100 4, 4| külvilági viszonyunkról, a mi világunk csak a túlvilág.
101 4, 5| hogy érte nem lakolsz. Mi felséges gondolat, urak,
102 4, 5| COMMODUS~Ej, szép leányka, mi hős levél! Oly könnyen idehagynád-e
103 4, 5| teljesülne az átok. De hisz, mi az átok? Az átok szó, és
104 4, 5| ártatlan.~MARCIA~Isten, mi kevés volt néked egy halál,
105 Info | kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom, egy földi enyészet,
106 Info | de vannak álmaink. Ez az, mi visszatartja a zsarnokot,
107 Info | és nekem minden kedves, mi ahhoz vezet.~Lucius: Mondd,
108 Info | fájdalmát ne nevessék.~Hah, mi az! Az állat bőg (a nép),
109 Info | Kényúr szolgája is az.~Mi az, tudom, nincs erény,
110 Info | mindegy külföldi Cleander! de mi itt lakunk. - Te mondtad,
111 Info | szentségtörőn rabolja. (Marcia)~Mi gondunk, hogy hernyóból
|