Felvonás,  Jelenet

  1   1,  1|       újra ölelve, édesem, kikért e szív dobog, el is feledtem
  2   1,  1|     mindenét, s az ég meghallgatá e könyörgést, s a bú sóhaját
  3   1,  1|       hosszú holdakig nem ízlelém e körnek édenét, de bocsássák
  4   1,  1|   megszólíta hát, s oly édes volt e szó, mintha szívéből nőlt
  5   1,  1|           zajlanak, de álmok csak e gyanúk, az álom dőre, az
  6   1,  1| Virginiához.) Te oly kegyes vagy, e világ tengerén egy gyönge
  7   1,  1|        mert mindenem csak egyedül e dőre pálya volt.~CONDIANUS~
  8   1,  1|          megmérgez más szívet is? E bú kimeríthetetlen, mint
  9   1,  1|        minden, mim van, mivel bír e szív, szeretetem az; és
 10   1,  1|            az Maternus csak maga, e rab, e pór szabad nemes,
 11   1,  1|        Maternus csak maga, e rab, e pór szabad nemes, bilincsiben
 12   1,  1|         esdene?~MATERNUS~Ki esdne e nyomor rab életiért? Veszélybe
 13   1,  1|   fergeteg, de te igen is jó vagy e világra, te mord körén boldog
 14   1,  1|          nem tudok. Óh, égi lény! E korban, Rómában te egyedül
 15   1,  2|    rózsaoltárin áldozál, kívánom, e rózsák tövistelenül viruljanak
 16   1,  2|        egy érdemetlenre esett, de e bizalmat megérdemelni, légyen
 17   1,  2|            COMMODUS~Ez meglepett, e szó nehéz vala, de való,
 18   1,  2|           eljössz udvarunk egére, e nap derítni fényes hajnalát,
 19   1,  2| Quintilianusoké. Ismeritek talán? E háznak tagja Virginia, csinos
 20   1,  2|       képes lenne az égbe ragadva e por megvetni, mindent felejtni,
 21   1,  2|     mindent, mi nem az ég maga. S e leányról örökre lemondjon
 22   1,  2|          szolgának, kinek semmije e föld körén, a rény eszméje
 23   1,  2|         De érzem, nincs ez így, s e hang igen gyakorta kísért
 24   1,  2|      természetet, és minden abban e törvényt súgja csak. A kis
 25   1,  2|        jól fogd fel, óh, mi szent e név, a hon. Az istenek a
 26   1,  2|   remegtem én. Hasztalan üvöltnék e teremben vad manesek gyanánt
 27   1,  2|        tör, úgy galambként szelíd e föld körén. Ő azt vitatta,
 28   1,  2|       PERENNIS~Fölséges úr! Érzem e megtisztelés becsét, mely
 29   1,  3|           csaljátok meg, istenek, e szent remény sugallatát,
 30   1,  3|     Nyomja szívemet is egy bűn, s e bűnt felejtni nem tudom,
 31   1,  3|  küldhetem fel hozzátok, istenek, e bűnterhelte szívnek érzetit.
 32   1,  3|     énnékem, az éj viharja kínzza e kebelt, és annyi éve táplálom
 33   1,  3|         és annyi éve táplálom már e kígyót! De ezentúl hordni
 34   1,  3|         Mi ez?~PERTINAX~Lássátok, e vész letörte szívnek is
 35   1,  3|       vágyva üdveget találni itt, e bús világ között. Csak ezernyi
 36   1,  3|           szerethetek. Ecet tehát e szív, de ez érzet nem e
 37   1,  3|           e szív, de ez érzet nem e világ nyomorszülöttje volt.
 38   1,  3|          békó volt lefestve csak. E rableány volt üdvöm képzete,
 39   1,  3|           üdvöm képzete, mindenem e rableányban leltem, mit
 40   1,  3|        földi bilincsei, kacaghatá e föld ítéletét. De én itt
 41   1,  3|       lesz életemnek hálaérzetem. E szó, "Atyám", erősítse szívem
 42   1,  3|       csinálj te is, nem látod-e, e világon minden helyet csinál?
 43   1,  3|          csira. S ha kitérsz, még e helyet is osztva bírjam?
 44   1,  3|     komoly, Cleander? Azt hittem, e nap neked örömsugárt hozott.~
 45   1,  3|     édenét, semmi sincs tökéletes e világon.~MATERNUS~Szólj,
 46   1,  3|        címeket? Ah, úgy hasztalan e bú, kiégett keblem, megtanulta
 47   1,  3|           Isten veled, élj, örülj e földi javaknak, boldog vagy,
 48   2,  1|         dicső reménye volt és tán e tettetekre is tudtok egy
 49   2,  1|   szívjátok ki a honnak vérét, és e vér a nép szemében Commodusra
 50   2,  1|      Semmi viszonzás, mától honja e terem leend.~CLAUDIUS~Óh,
 51   2,  1|        ölj meg engem és áldni fog e vészletörte szű.~COMMODUS~
 52   2,  1|         Hah, átkozott nép, lakolj e tettedért, véred fesse nyomorult
 53   2,  2|     emberek badar ítélete. Láttam e világ egész nyomorát, az
 54   2,  2|         kik kormányozni mondatnak e világot, kiége minden érzetem,
 55   2,  2|    mosolya sugárza felém, mosolya e föld rózsahajnalán, a gyönge
 56   2,  2|     Őrangyalom vagy. De mi hozott e vidékre ily órába tégedet?~
 57   2,  3|   PERTINAX~Dicsvágya! Óh, valóban e Charybdis mily számtalan
 58   2,  3|   Cleander, s tudod valóban, hogy e hír igaz? Óh, ne szólj,
 59   2,  4|         nem perceg már mulékonyul e pornak élte, és magasra
 60   2,  4|           a páncélos keblet is, s e kígyót megölni, gyönge még
 61   2,  4|         lakott, s nem volt gondja e por föld picinke emberire.
 62   2,  4|          bujtok? Nem elég tágas-e e világ? Vagy úgy, néktek
 63   2,  4|          Vagy úgy, néktek sincsen e tágas világon egy szűk hazátok,
 64   2,  4|           Én elveszejttem mindent e világon, mit egy halandónak
 65   2,  4|          nekünk az istenek, midőn e földről az Elyseumot elvivék.
 66   2,  4|           az Elyseumot elvivék. S e kárpótlás oly dicső volt.
 67   3,  2|      osztják meg velünk a vészt? (E szókra mind hátravonulnak,
 68   3,  2|          én osztom sírodat; dicső e nagy temetkezés. Marciám,
 69   3,  2|        kiszórtál gyermekid között e borból, fejdelem!~COMMODUS~
 70   3,  2|        kötelességem volt mondani, e szent kötelességet az istenek
 71   3,  2|          nem marad! Az istenekre, e szégyenfoltot magán nem
 72   3,  2|      istenek! És ti nem sújtjátok e világra villámjaitokat!~
 73   4,  1|    füledbe fuják, mit keressz itt e sok ember között, hol oly
 74   4,  1|      MARCIA~Ah, ne törj szív meg! E próba oly nehéz. S oly lassan
 75   4,  1|            nem, ők feledni fogják e tettedbe sötét vétkidet.
 76   4,  1|           Szép tréfa! Ha, ha, ha! E világon mindég egynek keserve
 77   4,  1| mulattatja társait.~PERTINAX~Hah, e szegénynek kiége mindet
 78   4,  1|        nem, anyám még itt kesereg e világon, még néki nem telt
 79   4,  1|         Istenszerelem; a szerelem e világnak lelkén a pánt,
 80   4,  1|          a pánt, mely összetartja e világ hatalmait, a szerelem
 81   4,  1|         díj, mennyit nyom feje, s e vakmerőt daraboljátok fel.
 82   4,  1|        mostan semmi, semmi, semmi e világon. Te szerettél engemet,
 83   4,  1|          atyám, és most oly hideg e szív, nincs abban élet,
 84   4,  3|        érzem azt, élsz szívemben; e szűbe fentvirulsz s ha majd
 85   4,  3|          hon? Miért áldozám magam e dőre képzetnek, mely az
 86   4,  3|      nyomna csókot homlokunkra. S e földi kínjaink csak vélünk
 87   4,  3|        CONDIANUS~Öcsém, mi hozott e szörnyű helyre, hol társaim
 88   4,  3|       napod derül, már én izlelém e földi örömöket, minden keservivel.
 89   4,  3|          sokszor meg lehet tartni e poréltet, ha gyalázattal
 90   4,  3|      küszöb előtt, mely választja e világot a túltól, hol ki
 91   4,  3|         reménye van. És kerüld ki e szörnyű mord helyet, mely
 92   4,  3|         Mi a jó és rossz? Nincsen e közt különbség, óh, öcsém.
 93   4,  3|          kik ráunva láncok között e földi nyomorra, szellemek
 94   4,  3|        magas egekbe tör. Mi nékem e tömlöc, melybe zsarnokom
 95   4,  3|      szétszórandó a sötétet, mely e földön terjede szét s az
 96   4,  3|   tettedet. Néked kell köszönnünk e néhány percet is, mely még
 97   4,  3|  Condianus megmarad. Lesújtom itt e földi láncokat, kacagni
 98   4,  4|        Istent, hogy könyrüljön az e boldogtalanon, elvevé az
 99   4,  4|   teremtményinek adott. Nem látom e hajdan dicső világot, mely
100   4,  4|         mert embertárs. Őrizzétek e lánykát, adjátok őt vissza
101   4,  5|            zsarnok, iszom átkodat e pohárból, átkodat fejedre,
102   4,  5|           nevében. Néktek áldozom e poharat, Orcus isteni. Küldjétek
103   4,  5|  nyomorultan, esztelenül, ordítsa e világon végig bűneit, míg
104   4,  5|       asszony, míg ő felel neked. E teremben mindki oly büszke,
105   4,  5|         elseje. És borzadva nézze e jelenetet a jobb utókor,
106 Info   |        archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és az -and, -
107 Info   |           bosszúra keményedik meg e kebel, s a bosszú nagy leend.~