Felvonás, Jelenet
1 1, 1| korunktól kapcsolnak össze már. Ládd, egyesülve gondolánk
2 1, 1| öröm között, ha egy szívben már dühöng a méreg, nem jobb-e,
3 1, 1| törött szívedbe bé.~LUCIUS~Már rád ragad bátyád kedvetlensége,
4 1, 1| tudtok, adni percet sem már. Ha elrepült a mult borúba
5 1, 1| és a templom porba hullva már. Oh, a világ nem élet-e
6 1, 1| legyél kegyes első napodban már! Melyben parancsolsz a drága
7 1, 1| nemes hölgy, tettedet. Kiége már a szolga érzete, gyalázva
8 1, 2| beszélsz, s ha nem csalódom, mi már találkozánk, de hagyjuk
9 1, 2| ízlelt Elyseumot felejtni már, ha tőlünk elveszett. Pompeius,
10 1, 2| bír földi más.~CLAUDIUS~S már üdvöm egészségéhez csak
11 1, 2| akkor a bűn egy és erény? De már lehetlen többet hallanom,
12 1, 2| ezt rólad fel nem tevém. Már annyira ment, hogy visszalépni
13 1, 2| volna el, csak kár, hogy már a boldog kor veszett, hol
14 1, 2| kívántam, hogy lerázzalak, most már nem féltem tervem sikerét;
15 1, 2| szenvedésimnek. (El. Perennis már ezalatt bejött.)~COMMODUS~
16 1, 2| mitévők legyünk? Tudod, kiről már szóltam én neked.~PERENNIS~
17 1, 2| mi akarunk, őket könnyű már. Szükségesnek kell magát
18 1, 3| kebelt, és annyi éve táplálom már e kígyót! De ezentúl hordni
19 1, 3| bocsánat, hol így lesüllyedt már a mord szülő. Ti dőre szégyen
20 1, 3| szent istenség dús szikrája már, él mindkiben, királyban
21 1, 3| kaján atyát! Kevés napom van már hátra átélni, hagyjátok
22 1, 3| Néked nincs sok életperced már. Utat csinálj te is, nem
23 1, 3| tiédet kóró gyanánt, melyre már vár oly sok új csira. S
24 1, 3| a sorsnak vaskezét, por már nekem a fényvilág, és szívemben
25 1, 3| sírásók önmagatoknak. Atyám, már te nem élvezed jószágaid,
26 2, 1| mutatják magukat.)~ ~COMMODUS~Már bármit beszéltek, ő enyém
27 2, 1| felugorva)~Ennyire mentetek már, átkozottak, kiknek nincs
28 2, 1| Tovább, tovább, mi az hogy már pihentek? Vígan, urak, Virginia
29 2, 1| vészletörte szű.~COMMODUS~Lucilla már kimondta, és mondása szent.
30 2, 1| te megvetésre érdemetlen már, férjed vagyok, a férj fog
31 2, 1| Lucilla ki.)~PERENNIS~Már adtam parancsokat, ledobni
32 2, 1| megszűnt a zaj, fölséges úr! Mi már megmenekedénk.~COMMODUS~
33 2, 1| nem hall, mert üvöltéstek már elaltatá.~LUCILLA (belép)~
34 2, 1| csillagid közé; mert én őtet már nem védhetem. (Ledűl, Marcia
35 2, 2| zsarnok, vétkeid mérője már betelt! (Commodus megsebesítve
36 2, 2| vagyon, emeljetek fel. Úgy, már nem vérezek. Járj boldogul,
37 2, 2| átkom az egekbe hat. Nincs már reménye tehát az anyának,
38 2, 2| természet szavát; bezáródott-e már örökre annak a zsarnoki
39 2, 2| lelkének nem tompítja el már a kába zene.~JULIA~Mi haszna,
40 2, 2| zene.~JULIA~Mi haszna, ha már az őszi szél lesorvasztá
41 2, 2| engemet?~LUCIUS~Ismertelek, de már ez oly régen volt, még Saturnus
42 2, 2| elborult a nap, s ki nem derül már rózsahajnala. Azért eltűrhető
43 2, 2| eltűrhető a tél, mert méhében már a tavasz ragyog, de nékem
44 2, 3| Arrius.)~ ~ARRIUS~A bűn már legfensőbb lépcsőire hágott,
45 2, 3| félelem nem tartja vissza már.~ARRIUS~Boldog, ki így ki
46 2, 3| minket vezet, és a hajnal már közel vagyon. (Pompeius,
47 2, 3| számtalan áldozatot nyelt le már. Cleander, s tudod valóban,
48 2, 3| CLEANDER~Bátyám, Isten veled, már jó úton vagy, és te, atyám,
49 2, 4| dobog ott, hol nem perceg már mulékonyul e pornak élte,
50 2, 4| száll. Ott, hol nem tépi már a zsarnok el a gyönge hölgynek
51 2, 4| az öröki valóságba, mert már magába csak enyészet az.
52 2, 4| hej! Nincsen senki itt már, halandót hát sehol sem
53 2, 4| sehol sem lelek, felfalták-e már egymást mind, hízva a rokon
54 2, 4| Köszönöm. Nékem tehát reményem már sehol? Isten véletek. Halni,
55 2, 4| így hívtak egykor, de most már a régi nem vagyok. Nincs
56 3, 1| hányt sajkán megizzada, de már ez elmúlt, ezen asszony
57 3, 2| hagyjatok! Halljátok a népet? Jő már! Megöl, én meghalok, - segély!
58 3, 2| harcolunk.~PERENNIS~Mind késő már ez, ti mind elvesztetek. (
59 3, 2| ég veled! És újra jönnöm már ne kelljen!~COMMODUS~Maradj,
60 3, 2| Marciám!~MARCIA~Hah! Hát már annyi könyörület sincs szívedbe,
61 3, 2| dühöngve önmagamban, ha már kiirtám ősi fészkemet. De
62 3, 2| amint látom, meg is büntetéd már a vakmerő rablót, Perennist.~
63 3, 2| nálam maradsz. Hisz mi már ismerjük egymást, ne oly
64 3, 2| Vagy ennyi történhetik már, nagy istenek! És ti nem
65 4, 1| inte - és morgott a nép; már pedig ez ritka, hogy a nép
66 4, 1| félte ő.~HARMADIK GLADIÁTOR~Már 734-szer vívott Commodus,
67 4, 1| óh, élemény, óh! De hát már ily alacsony alakba költözött
68 4, 1| MARCIA~Fölséges úr, - többé már ki nem állhatom. Ah, kérlek,
69 4, 1| ég, jó gyermekem, többé már ezt ki nem állhatom. (Pertinax
70 4, 1| ki sem leszen szeretni már, anyám! Ő árva lész, mert
71 4, 1| Lucius beugrik.)~LUCIUS~Már sokra megy a tréfa! El,
72 4, 1| elvesz a világ. Mondtam már régen azt néktek, és nem
73 4, 1| benne. Minden, minden kiége már. S ti nézhetitek, emberek,
74 4, 1| nagy zavar, Commodus elfut már a beszéd alatt, mind el.)~ ~
75 4, 2| Átkozott zsarnok! Lement már élted napja, veszve vagy!
76 4, 2| Nem kell nekünk császár! Már nem szükséges a helyettes,
77 4, 2| könyörületet, nyomorú eszköz, ki már azonnal személy, ember lenni
78 4, 2| tennem, tűrnöm kell. Te már boldog vagy a semmiben,
79 4, 2| benne, nincs egy cseppre már, és ez fiam volt.~LUCIUS~
80 4, 2| Ládd, engedd meg, ládd, már eleget kínlódtam.~MARCIA~
81 4, 2| gyermekkorban ismértelek. De ez már elmúlt, most vér van csak
82 4, 3| érzni fog a korba mindki már, az ész lesz lámpa borzas
83 4, 3| éjt varázsolni, nincsen már erő. - Él az istenek parancsuk,
84 4, 3| hátha földi életünkben mult már lételünk, s a sír enyésztve
85 4, 3| még oly kevés napod derül, már én izlelém e földi örömöket,
86 4, 3| Óh, ne hidd! Nem ítélt-e már a születés halálra? S akkor
87 4, 3| Képzeld hát anyánkat, ha már magadért mit sem teszesz?
88 4, 3| vészbe kergetett.~VIRGINIA~De már én mind elfeledtem, mit
89 4, 3| véletek! De hisz az úgyis már tenszívetekben van. S ha
90 4, 4| Úr elméje világát, betölt már keserve mérője, adjon néki
91 4, 4| adjon néki a kegyelmes ég már nyugalmat.~JULIA~Sötét éj
92 4, 4| kisírtam szemem csillagit, már nincs könnyem, s keservem
93 4, 5| beszélsz igazán komolyan, vagy már ennyire ment, hogy a császár
94 4, 5| boldog lennék. De reménylem, már minden engedetlenségnek
95 4, 5| MARCIA~Reménylem én is, hogy már igen kevés kérésedet tagadandom
96 4, 5| ezen életben volt, de most már, midőn elutáltattad azt
97 4, 5| meg, mondom. Nincs benne már egy csepp élet is, és azt
98 4, 5| szép Marcia meghallotta már, vagy megszagolta a holtat.
99 4, 5| is.~MATERNUS~Érzem, érzem már keblem belsején és örülök
100 4, 5| anya, leányod nem földi már.~JULIA~Vezessetek hozzá,
101 4, 5| félreértés áldozatja. A tiéd már kiszenvedett. Áldva legyenek
102 Info | akarja magát mártani, de már semmi nem ingerli, a csók
|