Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|            tekénte reánk, és mi reá, ő mozdulatlan állt, mint kőszobor,
 2   1,  1|          kérlek, Virginiám.~VIRGINIA~Ő megszólíta hát, s oly édes
 3   1,  1|           volna fel az érzet virága. Ő egy gall vitéz, neve Hilár,
 4   1,  1|       felvevénk, Hilár körünkbe van, ő oly szelíd, oly jó s mi
 5   1,  1|            addig ér, amíg használhat ő; aztán nem ember, s a szolga
 6   1,  1|      Laresinknek libatiót hozánk. Mi ő neked? Te oly hatalmas úr
 7   1,  1|             Te oly hatalmas úr vagy, ő láncival csörgve rab marad.
 8   1,  2|             lakoljon, igen, Lucilla, ő lakolni fog.~ARRIUS~Bátyám,
 9   1,  2|             Arriust hallgatni fogod, ő mosolyga, és ez végmosolya
10   1,  2|               COMMODUS~Igaz, s azért ő bíró nem lehet. (Claudius,
11   1,  2|             beszélte, hogy égi isten ő. De, szép Marciám, remélhetjük-e,
12   1,  2|       leányka, oly szende, oly bájos ő. Egy érzet gerjede fel bennem
13   1,  2|             jövék szíved védelmében; ő azt állítá, hogy durva,
14   1,  2|      galambként szelíd e föld körén. Ő azt vitatta, hogy mi kár,
15   1,  2|            Mi fönt beszéltünk tehát, ő megszidott. Ő érdemetlenül
16   1,  2|      beszéltünk tehát, ő megszidott. Ő érdemetlenül gyalázva végre
17   1,  3|             gyönge, mint rab társai. Ő rabja szíve viharzatinak,
18   1,  3|              ember önmagának istene, ő alkot egy világot szívéből,
19   1,  3|          alkot egy világot szívéből, ő Tartarust és Elyseumot,
20   1,  3|      Maternus. Atyánk oly kegyetlen, ő holta után engemet szabadnak
21   1,  3|          tehát, bár szívem megtörik. Ő tégedet a rabság nehéz éjjelében
22   2,  1|       COMMODUS~Már bármit beszéltek, ő enyém leend. Ti haszontalan
23   2,  1|              hozz haragba, testvérem ő, s megfojtsam ezt is, mint
24   2,  1|         Claudius, hogy nékem tetszik ő, és kívánom, mindig körömbe
25   2,  1|          mindig körömbe legyen, csak ő hibázik barátnéim szép füzérében.
26   2,  1|            CLAUDIUS~Óh, fölséges úr! Ő testvérem, nem, ez így nem
27   2,  1|           tőlem így, ha fél. Hah, és ő nincsen itt, kikerüli újra
28   2,  1|           előttetek csak gyáva ember ő. Megfoszta atyámtól, anyámtól,
29   2,  1|             ah! Hogy eltűnél.~MARCIA~Ő megőrült, és én magam maradtam
30   2,  2|              melyeket szenvedék, nem ő sújtá fejemre, de embertársaim.
31   2,  2|              a rémes fergeteg, s hol ő vala, ott az ég is létezett,
32   2,  2|             álom elrepült s keservem ő vala. Ő volt a csillag,
33   2,  2|          elrepült s keservem ő vala. Ő volt a csillag, mely vezérelte
34   2,  2|             vezérelte rózsás utamat, ő volt a csillag, mely ége
35   2,  2|          éjeken törött hajón felett. Ő volt az isten, mely mindenütt
36   2,  2|               Meghalok, Lucilla, ah, ő nem tehette ezt! (Perennis
37   2,  2|             rossz kormányozóra, mert ő fogadta fel, vezetni tengerén.~
38   2,  2|            tette s néki mind szabad. Ő a törvényt kezébe tartja,
39   2,  2|             mily dicső és halálom az ő halála lesz. Mi élvezet. (
40   2,  3|            CLEANDER~Nem, nem, atyám! Ő reményed vala, úgy szerettük
41   2,  3|          erényesnek mutatta magát és ő erényes is bizonnyal, egy
42   2,  3|              kívánj többet szólanom; ő bizonnyal nem oly gonosz,
43   2,  3|             Maternus azt mondá, hogy ő maga fog fejére díszt szerezni?
44   2,  3|         hallgass, ne szólj, valóban. Ő nem tevé ezt, becsülete
45   2,  3|          tréfa lenne, jó atyám, hisz ő oly jó volt, oly szerény,
46   2,  4|         forró ég alatt, csak egyedül ő vesz fel karjaiba s felejtjük
47   2,  4|         bimbaja volt a vén gerébnek, ő volt az élet keblem érzetén,
48   2,  4|          istenimnek véres oltárukat. Ő kegy által ismerteté magát
49   2,  4|           ismerteté magát velem meg, ő kegy egészen és kegy parancsa
50   2,  4|              világ egyforma gyermek. Ő mindki szívében önté az
51   2,  4|  Mindeneteket elrablá a zsarnok? Óh, ő itt is megtalál. Elorzá
52   2,  4|     mélyebben a földbe aztán, és ott ő se fog bántani, csak szolgái
53   2,  4|          deli hölgyet, kit szereték; ő oly lény volt, minőt akkor
54   3,  1|            ég! Fiam, fiam, és ezt is ő tevé! Ő és segítsem őt - -~
55   3,  1|              fiam, és ezt is ő tevé! Ő és segítsem őt - -~LUCIUS~
56   3,  1|          anyámat, gyermeke leszek, - ő szeretni fog, mert tudja,
57   3,  2|      Elhurcoltatik.) Férjem a bűnös, ő beszélt rá!~COMMODUS~El,
58   3,  2|              CONDIANUS~Nem, császár, ő nálad nem marad! Az istenekre,
59   4,  1|        GLADIÁTOR~Kacagott. - Ma újra ő fog vívni.~HARMADIK GLADIÁTOR~
60   4,  1|             szerette őket, azt félte ő.~HARMADIK GLADIÁTOR~Már
61   4,  1|        MÁSODIK GLADIÁTOR~Azt teheti, ő a császár. Ki mond ellen
62   4,  1|            ELSŐ GLADIÁTOR~Igaz, hisz ő őre az igazságnak s így
63   4,  1|             is legyőzni rény, - mert ő a császár!! (Lucius jő.)~
64   4,  1|         Virginiának. Ládd, ne legyen ő türelmesb, mint te engedő
65   4,  1|      áldozatát! Commodus, könyörülj, ő oly ártatlan, oly jó, mint
66   4,  1|          leszen szeretni már, anyám! Ő árva lész, mert én meghalok.
67   4,  1|             gyönge hölgyön megtörik, ő halni megy, s a bárd alatt
68   4,  1|           parancsolád, megfojtni őt, ő felemelte láncterhelt kezeit
69   4,  1|              szép, jó atyám volt, és ő elveszett. Ő szerete benneteket,
70   4,  1|          atyám volt, és ő elveszett. Ő szerete benneteket, ő értetek
71   4,  1|     elveszett. Ő szerete benneteket, ő értetek veszett el, és ti
72   4,  2|            ítéld el őt.~MATERNUS~Ah, ő testvérem, álnok, gonosz
73   4,  2|        honnak egy zsarnokot fel.~NÉP~Ő megjavul, ígéretét adá,
74   4,  2|              hízlalá őt, most illik, ő is hizlalja a nemes vendégeket,
75   4,  3|            ha sorsomat összekötve az ő ügyével együtt az enyészetbe
76   4,  3|           alázatosan élni a fényben. Ő taníta arra, hogy testvérek
77   4,  3|            mert hite Isten vala. Még ő is a vak önkény dühe áldozatja
78   4,  3|          dühe áldozatja lőn; elhunyt ő, elhunyt isteni nyelve,
79   4,  4|            szemeibe az élet tüze, és ő, mégis oly szép, oly dicső,
80   4,  5|     átkotoknak oly mértékét, minőben ő küldé társai fejeikre. A
81   4,  5| könyörüljenek rajta az emberek, mint ő könyörüle rajtok.~COMMODUS~
82   4,  5|               most rajta, rajta. Hol ő? Itt, itt hever a császár.
83   4,  5|             se szárad el kedveért. S ő oly nyugodtan tartá nyakát
84   4,  5|            ha, ha, nézzétek emberek, ő meghalt, meg, mondom. Nincs
85   4,  5|              engem megölne? Óh, nem, ő most ártatlan.~MARCIA~Isten,
86   4,  5|          polgárok, Commodus meghalt. Ő megfizette bűnei árát. Pertinax
87   4,  5|            sincs abba, semmi, semmi. Ő holt egészen és még én élek.~
88   4,  5|          lábadnál lehelli ki életét. Ő szeretett tégedet, köszönöm -
89   4,  5|           jól tudom én, hogy itt van ő. Ne zsaroljatok, emberek,
90   4,  5|       leányod meghalt. Itten fekszik ő.~JULIA (ráborulva)~Virginiám,
91   4,  5|            Várhatsz, jó asszony, míg ő felel neked. E teremben
92 Info   |           fut át hátán, Commodust is ő süllyeszti úgy el, kormányvágyból.
93 Info   |        gyilkosokat megöleti é. u. t. Ő tisztán marad.~Marcia: Ti