1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
1 Info | művei (I-II. k., Bp. Révai , 1942) első kötetében adta ki (
2 Info | lapon.) A III. felvonás 2. jelenetében ezt találjuk: "
3 4, 5| ez is, az egész szenátus 626-szor kiáltsa: Éljen Paulus,
4 Info | jelzete: 709 Oct. Hung. 64 levél. Prózában írt dráma.
5 Info | kézirattárában található, jelzete: 709 Oct. Hung. 64 levél. Prózában
6 Info | megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718. l., szerk. Halász Gábor): ~
7 Info | megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718. l., szerk. Halász Gábor): ~
8 4, 1| HARMADIK GLADIÁTOR~Már 734-szer vívott Commodus, mint
9 Info | első kötetében adta ki (819-914. l.). Jelenlegi CD-szövegünk
10 Info | első kötetében adta ki (819-914. l.). Jelenlegi CD-szövegünk
11 Info | dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és az -
12 2, 1| kik nem mondhatjátok el az abécét, mivel második betűnek hízelgésből
13 4, 1| ártatlan, minden szépnek ablakán benéz.~MATERNUS~Hah, bátyám,
14 4, 5| szív még tűri átkidat. (Az ablaknál.) Római polgárok, Commodus
15 Info | természetes öccse. ~A kéjelgőt ábrázoló.~Az istenek is kímélik a
16 4, 3| viszontlátra, akkor, akkor miért adám éltem, üdvöm, boldogságomat,
17 2, 4| oly lény volt, minőt akkor adának nekünk az istenek, midőn
18 4, 4| azért; mintha segedelmünk adása végett kellene tudnunk,
19 4, 5| Ezután Paulusnak hívatom. Adassék tudtára a népnek, és emlékoszlopimra
20 4, 3| visszavonhatlanul. Másoknak még az sem adatott.~JULIA~Midőn legszebben
21 4, 5| szívedet. Én érte szívet nem adhatok, ami ezen összetört fövényórát
22 3, 1| elhalni és megmentésére nem adhattok néki egy darab száraz kenyeret,
23 1, 2| galambot erős sasnak védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek hoz
24 2, 4| istenteket, bárki légyen, csak adjatok szívemre írt nekem. Igen,
25 4, 4| embertárs. Őrizzétek e lánykát, adjátok őt vissza anyjának. Lássátok,
26 4, 4| betölt már keserve mérője, adjon néki a kegyelmes ég már
27 4, 5| viadalmaim nézésében, egy új adó vettessék reá, mely jövedelme
28 4, 1| csudája, te szélzsák, ki úgy adod vissza a kínt, mint füledbe
29 4, 5| ennyire ment, hogy a császár adót vet ki azért, hogy a fejedelemből
30 4, 5| hűtő italt, ne gondolj az adóval.~MARCIA (elől egy asztalon
31 2, 1| hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül?~PERENNIS~Ők úgy hiszik,
32 4, 2| nemes vendégeket, melyek nem adóznak senkinek, és a sánta igazságnak
33 1, 2| hon. Az istenek a kezedbe adtak egy hazát, hogy szolgája
34 2, 1| Lucilla ki.)~PERENNIS~Már adtam parancsokat, ledobni néhány
35 1, 2| A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, melynek magával
36 4, 1| GLADIÁTOR~A nép néma volt s aggódva Commodusra mereszté szemeit.~
37 1, 1| keserv kristálygyöngye ült. - Ágyad lábainál mélázott szerető
38 3, 2| fel egy szózat, halálos ágyadon, mely poklot gyújtana kebled
39 4, 1| ránéztem és nézte kiégeté agyamat. Jó reggelt, szép Marciám.
40 1, 1| bilincsein kívül, csak mord ború agyamnak éjjelén, a szolga keblében
41 Info | nőbecsület, s haszon, ha ágyasa kérését teljesíti.~Cleander.
42 3, 2| az őt környező fény s kit agyonnyom koronája súlya, ha nem Hercules -~
43 3, 2| Bort!~PERENNIS~Álom, dőre agyrém, boldog leszesz, uram.~COMMODUS~
44 1, 1| hatalminak; mivel az ég ajándoka csak az, ti venni tudtok,
45 1, 3| elfogadom, atyám, szíved szép ajándokát, és elfogadva azt, szent
46 1, 1| nem száll a mosoly kedves ajkaidra. Óh! Valld meg nékem, valld
47 1, 2| szerelme megfagyott hideg ajkain a halálban, te ígéréd, hogy
48 3, 2| gyomrotokban Commodus bora, még ajkatokon a néki kiáltott éljen, vállatokon
49 1, 1| gyermeki Maximusnak is mosolya ajkiról s helyette a keserv kristálygyöngye
50 2, 1| a sír nem nyitja még föl ajtaját. Ha jól sikerül, én vagyok
51 2, 1| császári termedben. (Az ajtókat feszegeti.) Bezárkózol,
52 2, 2| fogollyal el, Perennis az ajtón zörög.)~PERENNIS~Commodus
53 2, 4| emberek mind megcsaltanak, nem akadt semmim, mint szent istenem,
54 3, 2| szíveink, te édes szavakkal akarád a gyönge hölgyeket elkábítani,
55 1, 2| érezni vélnek ők velünk s ön akaratjukat vélik látni mienkben; és
56 Info | sírtam én is, s kacagtál -~Akárhogy módosít - mindig echói is
57 4, 2| minden embertársaitoknak, akarjatok lenni azok, amik vagytok,
58 3, 1| mit tett nektek, hogy meg akarjátok fojtani őt? Nem feleltek.
59 3, 2| áldása! Lakomátok zenéjével akarjátok-e elölni azt? Fel, Commodus,
60 4, 1| érted azt? Ha marhahúst akarnék felszúrni, nem kellene messze
61 2, 1| ingerelj tovább, istenemre, akarom s mit akarok, annak lenni
62 4, 1| jövő sötétében. - De erre akarsz-e kényszeríteni, te por, te
63 Info | bizonyos változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések
64 2, 3| PERTINAX~Maternus, mit akartál róla szólani? Kérlek, kívánom,
65 3, 2| átkozá.~COMMODUS~Elég! Akkor akartalak eltiporni, kígyó, midőn
66 1, 2| ekkor arra vezetni, mit mi akarunk, őket könnyű már. Szükségesnek
67 3, 1| csoportozatokban vonulnak el, egyes akkordokat énekelve, - a nép a kapukat
68 3, 1| elhagyatva hasztalan fordulsz ál-barátid felé, kik gyönge fűszálak
69 4, 3| nem hiendik, hogy barmokká alacsonyulhat az ember, néhány emberekért.
70 3, 2| hogy a barátimnak vélt alakok csak ennen árnyaim valának,
71 1, 2| testvérem, én kívánom, hogy szód alapja szíved úgy legyen, amint
72 4, 1| hogy élet legyen. De föl álarcommal, rejtezz el az undok arc
73 4, 3| így fényes emlékeink, ha alattok a szű enyészne! Ízlelve
74 2, 3| súlyos éveket, hogy görbülve alattuk megtörjön végső napja borújain. (
75 3, 2| szégyeneld magad, nagy császár! Alattvaló asszonyiddal viselsz háborút,
76 2, 1| Commodus, számadást kér egy alattvalód, te neki számadással tartozol.
77 4, 5| MARCIA~Óh, nyomorult gazok, alávalók, ti áruljátok őt el és a
78 4, 3| erős szívvel a vésznek, és alázatosan élni a fényben. Ő taníta
79 3, 1| dőre hang, és elrepül, mint álbarátjaid. - Ah ég! Fiam, fiam, és
80 4, 3| szeretitek. És mindenütt áldás követte őt a népek között,
81 3, 2| kint felétek üvölt a nép áldása! Lakomátok zenéjével akarjátok-e
82 4, 5| nem ismered a leléphetés áldásait. És mert vétkeid rémekként
83 1, 1| érted ezt? Rómát császárral áldják meg isteni?~MAXIMUS (Commodushoz)~
84 1, 1| lesorvasztja hamar. Mostan tehát áldjanak meg istenim, tüstént hozzád
85 1, 1| isteninknek. Ne szegd meg azt, és áldom létedet, add nekem azt,
86 1, 2| ólta hymennek rózsaoltárin áldozál, kívánom, e rózsák tövistelenül
87 4, 3| füstért, mely a hon? Miért áldozám magam e dőre képzetnek,
88 4, 3| dicső virágjokat. - Nem áldozandnak többé az emberek embertárst
89 4, 5| fényterem, és a zsarnok benne áldozat. Körébe tetteinek véres
90 Info | Ez az én hálám, - szólt áldozatainak. Minden átok csak kicsit
91 4, 1| kell-e látnom őt, a kajánság áldozatát! Commodus, könyörülj, ő
92 4, 1| GLADIÁTOR~Valjon kit néz ki áldozatjául? Mert ellenének ólomfegyvert
93 3, 1| mindennap veresre festi az áldozó napot, mely elfordul gyalázatotoktól?
94 4, 2| nektek testvéremet, most ti áldozzatok a honnak egy zsarnokot fel.~
95 4, 5| A tiéd már kiszenvedett. Áldva legyenek hamvaid és könnyű
96 2, 1| mindenét, hogy nyugton alhassék, míg te virrasztasz érte,
97 3, 2| COMMODUS~Lesz. Tán ma még lesz alkalmad, édesem. Nem kétlem a tündöklő
98 3, 2| is kétkedel. Lenne csak alkalmam, bebizonyítani azt?~COMMODUS~
99 1, 1| bár, hű ebed gyanánt, ki alkalmatlan hízelgésével, ha széttiporsz
100 1, 2| érzeményinket másokéhoz alkalmazni, míg egyet érezni vélnek
101 2, 1| várja tőlem parancsait s az alkalom is legjobb; ha hontérsz
102 1, 3| ember önmagának istene, ő alkot egy világot szívéből, ő
103 1, 1| kik őtet itt csak tűrni alkoták, de mit is köszönjem én
104 2, 4| észlelni azt. Holt testekből alkotnak szent oltárokat, lépcsőt
105 4, 1| toldd magadét! Törvényt alkotsz és a törvény szolgája te
106 1, 2| hol lenne lány, ki ellent állana?~COMMODUS~Igen, igen, de
107 4, 3| a hóhérbárd alatt. Hogy állatként igába sebhedél vad tornyok
108 1, 2| szíved védelmében; ő azt állítá, hogy durva, elvadult, én
109 2, 1| feszegeti.) Bezárkózol, őrök állnak mindenütt körödben, elbújhatsz-e
110 1, 1| véletlenül, még ott kövülve állni láttam őt. Másnap ismét
111 4, 2| könyörülj rajtam. Ah, ezt ki nem állom, oly rémes a setét, és én
112 4, 5| látok? Virginiám, szavadnak álltál, a zsarnok nem győzedelmeskedett
113 2, 3| megveti kegyét, szavának állva, de ah, szívem törik. -
114 4, 3| oly elhagyott!~MAXIMUS~Még álma is mi vagyunk neki, még
115 3, 2| átkom felijesztené népedet álmából, és addig ordítanék, míg
116 4, 1| önérzetem, és bosszulóim álmaid. De atyám éltét kérem tőled,
117 3, 2| hajtanom emlékimet. Oly komoly álmaim és ötletim vannak hosszú
118 Info | minden elenyész, de vannak álmaink. Ez az, mi visszatartja
119 1, 3| játsszátok ki egy egész hon dicső álmait, egy emberen áll, egy porszemen
120 1, 2| s a fényűzés a viszály almája lesz; kimeríti erejüket,
121 4, 1| istenek veled!~VIRGINIA~Álmodom, de nem. Minden való. Isten
122 4, 3| a fénysugárokon.~JULIA (álmodva)~Jó gyermekem, hát elhágysz
123 2, 4| Keresztények vagyunk s az álmos nép utálja a korán felkelő
124 Info | után nem kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom, egy földi
125 4, 3| MAXIMUS~Anyánk csendes álomba merült. Felköltsem őt?~CONDIANUS~
126 4, 3| midőn gyermeki keblekben még aludt a gyermekindulat, midőn
127 1, 2| Lareseknek hoz libatiot, amaz egekben vívjon a tüzekkel,
128 1, 2| tudta kikeresni.~CLAUDIUS~Ámbár megtisztelésed egy érdemetlenre
129 2, 4| pohárrá változtatja az istenek ambrosiájokat.~JULIA~Dicsőn beszélsz,
130 2, 4| nem lesi; vakít a fény, ámde megette a szív téte még
131 Info | végleges változatot közöljük, amelyet folytatott. A tervezett
132 1, 1| lehet. Mindenki annyit tesz, amennyit tenni bír, nem mennyi joga
133 1, 1| önnön életét, csak addig ér, amíg használhat ő; aztán nem
134 4, 2| embertársaitoknak, akarjatok lenni azok, amik vagytok, s az égi béke száll
135 1, 1| CONDIANUS~Beteljesült, amitől remegtem én.~PERTINAX (a
136 2, 2| úgyis itt egy jégkebel; amott megfagyva nyugalmat lelek.
137 Info | e, -é jeles múlt és az -and, -end jeles jövő időket,
138 4, 1| megszégyeníted gyászoló anyádat, ki majd kisírja élte csillagit.
139 3, 2| Commodus, kik a gondos anyaként szeretve őrzeni fogunk!~
140 3, 1| asszony gyermekét keresi, én anyámat, gyermeke leszek, - ő szeretni
141 1, 1| szokás. Három napja, hogy anyámmal Róma fényes utcáin jártam
142 2, 1| ember ő. Megfoszta atyámtól, anyámtól, elorzta éltem végső birtokát,
143 2, 2| Nincs már reménye tehát az anyának, mert ti nyomor bérért zúztok
144 4, 3| menni, vajh, mi kín!~MAXIMUS~Anyánk csendes álomba merült. Felköltsem
145 4, 3| azt, mit te tevél? Gondolj anyánkra, Virginiára, bátyám, az
146 1, 1| gyermek engemet, s te rab anyától rab születtetél, a szerencse
147 4, 4| lánykát, adjátok őt vissza anyjának. Lássátok, mint elsápultak
148 4, 3| viharnak. Mert hős gyermekimre anyjok büszke lőn.~CONDIANUS~Anyám,
149 1, 1| kik érzéketlenül elhagyják anyjukat. Te vagy egyetlen, ki megvetve
150 3, 1| De mit keserg a nép? Hej, apák! Azért keseregtek-e, hogy
151 2, 3| hont veszejttem el. De kis ár ez nekem, melyet meggyőződésemnek
152 4, 1| Utána, emberek! S annyi arany a díj, mennyit nyom feje,
153 2, 2| régen volt, még Saturnus aranykora alatt, és tudod, azólta
154 4, 5| kenderzsinórnak, mint ez előtt az aranyláncnak. Ha, ha, ha, nézzétek emberek,
155 4, 5| zsinórral fojtom meg őt, s nem aranyossal? Megpróbáljuk. Igen, csak
156 1, 1| és szívet én adok. Bár aranyszövetek környeztek gyermek engemet,
157 4, 5| szenved! mennyivel! Egy jó araszt, fölséges uram. Nigricius
158 4, 5| meghalt. Ő megfizette bűnei árát. Pertinax éljen, a császár! (
159 4, 1| álarcommal, rejtezz el az undok arc megett emberi érzet, hogy
160 2, 2| is igába görbede s véres arcával szerzte kincseit urának,
161 Info | Természetesen nem javítottuk a dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles
162 1, 1| vidámabban láttam kedves arcodat. (El.)~CONDIANUS~Sötét gyanúk
163 1, 1| te tetszesz nékem durcás arcodért, mely olyast mutat, mint
164 3, 2| barátimnak vélt alakok csak ennen árnyaim valának, melyek napommal
165 4, 1| ne legyen hasztalan ily áron kiváltva életem, meg kell
166 4, 1| Fölséges úr, tömlöcébe mentünk Arriusnak, mint parancsolád, megfojtni
167 3, 2| néma sír felel.~CLAUDIUS~Ártatlanul! De bátran várom a halált.
168 4, 5| minden szent reményt. Te az árulás áldozatja lettél. Óh, bocsáss
169 4, 5| nyomorult gazok, alávalók, ti áruljátok őt el és a hont!~COMMODUS~
170 4, 2| testvérem, álnok, gonosz árulója egy szent hazának, és mégis
171 3, 2| nagy császár! Alattvaló asszonyiddal viselsz háborút, míg hazád
172 4, 3| homályban, most remegjek gyáva asszonyként? Condianus hajolni nem tanult.~
173 1, 2| tégedet bajnoknak hirdete. Egy asszonyos szenátor felére szíved szent
174 2, 2| ebből? Bent zaj vagyon, asszonysikoltás, és Commodus nevében a császár
175 4, 5| társai fejeikre. A pestis aszalja ki keblét, égjen ki koponyájából
176 4, 1| étket, a halálnak fényes asztalára, férgek örüljetek, ha hízott
177 3, 2| és Claudiust, Marcia az asztalnál marad.) Phuj, háromszoros
178 2, 1| Claudius, Arrius s többen asztalok körül. ~Hátul táncosok,
179 4, 5| adóval.~MARCIA (elől egy asztalon készíti)~Készítem, zsarnok,
180 2, 2| oly való. Ha édes lenne, átálmodnók egy rövid perc alatt.~LUCIUS~
181 Info | katakombajelenetet talán összevonni, az átdolgozást azonban nem hajtotta végre.
182 Info | Erős, szilárd, férfias, ateista, elnyomatását érzi, szabadságot
183 4, 3| MAXIMUS~Te maradsz? És én átéljelek? Nem, bátyám, én véled meghalok! (
184 1, 3| Kevés napom van már hátra átélni, hagyjátok azt nyugodtan
185 4, 5| ha ennyi szív még tűri átkidat. (Az ablaknál.) Római polgárok,
186 Info | Egy szerette hölgy valék.~Átkínzana az örökkévalóságon. ~Egy
187 3, 2| trónod súlyát.~COMMODUS~S ha átkod puszta falak közt halna
188 4, 5| hiszek istenekbe, mert lelke átköltözött, őt imádom, őt szeretem
189 2, 1| Letérdel.) Halljátok meg átkomat, istenek, itt esdek ím szent
190 3, 1| vissza. Nem érzitek-e az átkot, mely várostokon fekszik?
191 2, 1| is, és iszonyú lesz akkor átkotok; te a gyöngédebb nemnek
192 4, 5| isteni. Küldjétek fejére átkotoknak oly mértékét, minőben ő
193 3, 2| adá, és végszava Lucillát átkozá.~COMMODUS~Elég! Akkor akartalak
194 Info | vagy-e. ~Cleander: Téged átkozlak, világ!~Marcia: Nem reményl
195 2, 4| eszetvesztettek, kikért könyörgni, átkozni nem lehet; nem tudják ők,
196 3, 1| mind. Nem halljátok, hogy átkozódnak?~KERESZTÉNYEK~Átok, átok! (
197 4, 1| arra, mint ha még a poklot átkozom fejedre végszavakkal. Nyomhatod
198 1, 1| tudja, vajon köszönje, vagy átkozza istenit, kik őtet itt csak
199 2, 1| rejtezett, ha az lehull, átokkal lép elő. Itt van végnapom,
200 1, 3| HARMADIK JELENET~(Átrium Pertinaxnál, a Laresek oltárukon
201 2, 1| szolgák behozzák, Lucius áttör rajtuk, ők hátra vonulnak.)~
202 4, 1| hazádat. Te gyermek, öld meg atyádat, hogy örökölhess!~CLEANDER~
203 2, 4| karjaiba s felejtjük az atyai házban utunk keservét, mely
204 4, 2| Marciát, vagy Atyám, kedves jó atyám-at ejtve ki, ~Maternust a légbe
205 2, 4| félelem taníta szeretni szent atyámat, mint ősi istenimnek véres
206 4, 5| De enyém nem szabad ám. Atyámmal a sírba tették. Köszönöm,
207 2, 1| gyáva ember ő. Megfoszta atyámtól, anyámtól, elorzta éltem
208 4, 1| az egekre hat, melyen az atyavér piroslik reád.~PERTINAX~
209 4, 1| esve magadba. (Fölemeli atyját körülmutatva.) Nézzétek,
210 4, 5| magasb helyen állt, mint te, Augustus, - itt, ezen eltépett népjog
211 Info | jobban összehúzódik.~Mark Aurélt Commodus ölte meg.~A kéj
212 1, 1| én kétszer mentem arra aznap, és másodszor az ifjú megszólít.~
213 4, 1| hideg tetemét nyomják, nincs azokban élet, hogy felemelhesse
214 4, 1| a módot is kezembe adá, azoktól menekedni. Utolsó lehelte
215 Info | összevonni, az átdolgozást azonban nem hajtotta végre. A harmadik
216 4, 4| örömmel nézi a nép fölrepülni babérfüzérekkel, mint vérzeni a hóhérbárd
217 1, 2| velem, még nem szokott a bajnok trónba ülni. Ez hát fiad (
218 1, 2| fáma engemet, ki tégedet bajnoknak hirdete. Egy asszonyos szenátor
219 3, 2| csúsztál, s az elhagyott bajnokon könyörültek szíveink, te
220 3, 2| De mit sápulsz el így? Mi bajod?~LUCILLA~Búsít, hogy szeretetemen
221 1, 2| leányka, oly szende, oly bájos ő. Egy érzet gerjede fel
222 4, 4| dicső világot, mely annyi bajt, keserveket adott. Óh, Isten! -
223 1, 1| előtt, jobbra Quintiliani-, balra Pertinax-feliratú ház, ~
224 4, 1| felugranak a lictorok. Commodus bámul, Marcia tapsol, Maternus
225 1, 1| vég haláldöfést! (Morgás, bámulat.)~LUCIUS~A vakmerő!~A NÉP~
226 2, 2| köti a törvény súlya így. Bámuljátok hosszú kardomat? Lássátok,
227 4, 1| ki nem vág!!!~LUCIUS~Mit bámultok rám? Éhes kutyák, ne faljatok
228 Info | remegsz.~Végezet. Marót bán vége.~Testvér dúlta fel
229 4, 5| viszontlátjuk egymást, letöröljük bánatkönnyeinket. (El.)~MATERNUS~Ah Virginiám,
230 4, 1| hassal megy hozzátok, ne bánjátok, ha koldult is itt. Jobb,
231 4, 1| ott nézed, mint az ugráló banka csevegve díszedet, míg a
232 1, 2| korán ítéleted, meg találnád bánni azt.~COMMODUS~Jupiterre,
233 3, 2| hittem az Isten és emberekbe. Bánom mindezt, megjavulok, megjavulok,
234 1, 3| Ugyebár, véletek sose bántam úgy, mint többi szolgáimmal,
235 Info | vagy, s a derék férgek nem bántanak talán, nem azért, mintha
236 1, 2| belép)~Mi ez? Ki merte bántni Luciát. Hah, átkozott! Lakoljon
237 3, 2| körülnéztem s láttam, hogy a barátimnak vélt alakok csak ennen árnyaim
238 4, 1| ha mulatságára legjobb barátjának kéne veszni bár. Egy tigrist
239 2, 1| körömbe legyen, csak ő hibázik barátnéim szép füzérében. Érted? Semmi
240 4, 1| menekednem kell tőle. - Barátod vagyok, mondod? Csalódol,
241 Info | Lucius s Maternus jó barátok, egymásban pihennek ki a
242 3, 2| részed! Hajtsd el ez álnok barátokat! Térj meg! S az árva nép
243 1, 1| kettőt szeressek benned: barátomat és szent hazám fiát.~LUCIUS~
244 1, 1| szívem még nagyobban, és barátomnak téged vágytalak; igen, Condianus,
245 3, 2| is megmarad egyetlen hű barátunk, a nyugtadó halál.~ ~
246 1, 3| el hát szívére, istenek, bárkik legyetek, kik fölvirulni
247 4, 1| öljétek egymást, emberek! A barmok élnek csak békében, mind,
248 4, 3| engesztelésül; nem hiendik, hogy barmokká alacsonyulhat az ember,
249 2, 1| szörnyű rémeket kebleteknek barna éjjelén. Ti öltétek el vétkekkel
250 1, 1| talán még egykor földerülve barnuló ege, kitör felette a szabadság
251 1, 1| egymást, Maximus, kövesd bátyádat, mert útja csak az erénynek
252 1, 2| legbensőbb szavával, hogy bátyáddal mindig jól tevél. (El.)~
253 4, 1| foglak, becsülni foglak, bátyámnak, kedvesemnek gyilkosát.
254 1, 1| érzeted törött szívedbe bé.~LUCIUS~Már rád ragad bátyád
255 4, 1| hogy éltem elvevéd, hogy beárulál, fekete színekkel festve
256 3, 2| kétkedel. Lenne csak alkalmam, bebizonyítani azt?~COMMODUS~Lesz. Tán
257 4, 3| én ismeretlenül jöttem beburkolva át az őröknél. Én maradok,
258 1, 3| csodálva, nem imádva, mert becsén korbács és békó volt lefestve
259 1, 2| úr! Érzem e megtisztelés becsét, mely bizalmadban részesít.
260 4, 3| óh, öcsém. Jó a tömlöc a becstelenséghez képest, a dísztermekhez
261 2, 3| valóban. Ő nem tevé ezt, becsülete nem engedé neki. Cleander,
262 2, 2| vagyok, a vád hazug, nem én, becsületemre.~PERENNIS~Azt megmutatja
263 1, 3| mivel nem ismeri, nem is becsüli azt. És két gyermekem, szeretve
264 4, 1| Commodus! Szeretni foglak, becsülni foglak, bátyámnak, kedvesemnek
265 3, 2| hazám javát, uramnál többre becsültem. Elvégezém.~COMMODUS~Szolga,
266 4, 5| lehellni, most kihalva, szemei becsukva, az ég bezárva bennek. Most
267 4, 5| Való tehát, óh, ég, ajkai becsukvák, ajkai, melyek egykor egy
268 2, 4| kis gunyhó, melyet a kor bedült.~LUCIUS~Sokat kiálltam,
269 3, 2| csarnokokon, míg hozzám beérnek. (Lucilla jő.) Kedves, Lucillám,
270 4, 5| LUCIUS~Csakugyan szerencsésen beértem az oroszlánlyukba, most
271 4, 5| kicsinyke sír elég lesz téged béfogadni, kizárva minden szent reményt.
272 4, 5| és ez a szent haza sebeit begyógyítani. - Nemes hölgyek, ti mindketten
273 4, 5| Virginia egy koporsón behozatik.) Mit látok? Virginiám,
274 2, 1| nevetve utána. Marciát szolgák behozzák, Lucius áttör rajtuk, ők
275 2, 1| szent szava? Csalódtok, behúnyjátok szemeteket a fény előtt,
276 Info | ha megholt - -~Cleander (bejön): Eltávozzál, szörny, mert
277 1, 2| El. Perennis már ezalatt bejött.)~COMMODUS~Ah, Perennis,
278 1, 2| Arrius, Marcia és Lucius bejőnek.)~ARRIUS~Itt áll fiam, fölséges
279 3, 2| sziszegő kígyó és a lapos béka? Mit akkor?~CONDIANUS~Akkor
280 4, 2| amik vagytok, s az égi béke száll szívetekre. Ne kívánjatok
281 4, 1| emberek! A barmok élnek csak békében, mind, mind, mind! Mert
282 1, 3| mert becsén korbács és békó volt lefestve csak. E rableány
283 4, 3| is. Nézd, öcsém, a féreg bekötődik, elvesz féreg lenni, és
284 Info | lepetnek meg egymás okossága s belátása által - s hogy feketítik
285 2, 1| ha tiltva vészeken érünk belé. (Kinn zaj, Perennis jő.)
286 4, 5| Úgy égeti agyam, úgy rágja beleim, mintha teljesülne az átok.
287 4, 4| nevelt keblében a népről, én beléje bíztam, becsületébe, keservébe
288 3, 2| császárom. Javulásod új erőt önt belénk.~CLAUDIUS~Mi a sírig érted
289 4, 5| nyughatatlan. De semmi, kiölöm belőlük az éltet és majd a holttetemen
290 1, 3| inkább rögzik meg keblem belseiben, mentül kevesb van, mit
291 4, 5| Érzem, érzem már keblem belsején és örülök benne a semmiségnek.
292 2, 2| lég között. Hah, nem lehet bemennem, és ezt kell hallanom élve.
293 4, 1| minden szépnek ablakán benéz.~MATERNUS~Hah, bátyám, te
294 1, 2| ő. Egy érzet gerjede fel bennem iránta, minőt képzelni nem
295 4, 1| kérlek benneteket, ha van bennetek emberi érzet - vegyetek
296 Info | Az út fülétől szívéhez benőtt.~Maternus: Mindenki ebnek
297 2, 2| előlépve)~Hah, mi lesz ebből? Bent zaj vagyon, asszonysikoltás,
298 3, 2| Te gyönge vagy a pillanat benyomásának ellenállni. Te nem vagy
299 2, 3| és Lucilla nevében, kinek béreltje volt, orozva kívánta megölni
300 4, 4| megrázza az érzetet. (Poroszlók berohannak és a keresztényeket védelem
301 3, 2| Azt merték uram, hazudni bérszolgáid, hogy parancsodra tépetének
302 4, 5| leányomat! Kinyílt a tömlöc és besütött, mint mondják, a szabadság
303 1, 2| LUCILLA~Fadillával rólad beszélgeténk, tűzbe jövék szíved védelmében;
304 1, 3| addig az leszek, míg nem beszéli Róma fényemet. Rabnak neveznek
305 4, 5| Erről holnap az egész város beszéljen.~NEGYEDIK UDVARONC~És ki
306 3, 2| Elhurcoltatik.) Férjem a bűnös, ő beszélt rá!~COMMODUS~El, el, férjével
307 1, 2| midőn azt kiáltá, mert nem beszélte, hogy égi isten ő. De, szép
308 2, 1| COMMODUS~Már bármit beszéltek, ő enyém leend. Ti haszontalan
309 1, 2| szeretsz!~LUCILLA~Mi fönt beszéltünk tehát, ő megszidott. Ő érdemetlenül
310 3, 2| nem látjuk a léget, melyet beszívunk, de látja az, ki távol áll.
311 1, 1| örömeit. S midőn te oly beteg valál, hogy lemondva máris
312 1, 1| Commodus egy?~CONDIANUS~Beteljesült, amitől remegtem én.~PERTINAX (
313 2, 2| zsarnok, vétkeid mérője már betelt! (Commodus megsebesítve
314 4, 4| elvevé az Úr elméje világát, betölt már keserve mérője, adjon
315 4, 1| szívének nevezett az ördög, betörtem fejemet, - azólta szüntelen
316 2, 1| az abécét, mivel második betűnek hízelgésből egyet sem akartok
317 4, 1| Jőnek a lictorok, Lucius beugrik.)~LUCIUS~Már sokra megy
318 4, 1| kezeit és nehéz bilincsivel beverte fejét. Végszava volt: Mondjátok
319 4, 3| tömlöc, melybe zsarnokom bezárja testemet? Lelkem szabad,
320 2, 1| Az ajtókat feszegeti.) Bezárkózol, őrök állnak mindenütt körödben,
321 2, 2| halljátok a természet szavát; bezáródott-e már örökre annak a zsarnoki
322 1, 2| a trónnak szent hatalmú bíborán. De nem, tovább nem mondom
323 1, 3| elköltözött, hol lehullva földi bilincsei, kacaghatá e föld ítéletét.
324 1, 1| hozzám, s parancsolá, hordjam bilincseim. A szolga nem tudja, vajon
325 1, 1| nincs szívemnek semmije bilincsein kívül, csak mord ború agyamnak
326 4, 3| helyei, de kellemesek azok a bilincsek sulyokhoz képest.~MAXIMUS~
327 4, 1| láncterhelt kezeit és nehéz bilincsivel beverte fejét. Végszava
328 1, 3| szívem, bármit hallani a bilincsnek súlya alatt.~CLEANDER~Szólok
329 1, 3| világ nyomorszülöttje volt. Bilincszörej között láttam én elvirulni
330 4, 3| legszebben virultak reményem bimbai, akkor, ah, akkor tépdelé
331 2, 4| leányom életem telén. Egy bimbaja volt a vén gerébnek, ő volt
332 4, 4| kánya, letéptétek a virágot bimbajában és a tar kertecske oly elhagyott,
333 2, 2| elpazarla az.~JULIA~Óh, azért bír-e hát az ember csak eget,
334 1, 2| számot kérnek a túlvilági bírák minden életért. S te nem
335 1, 2| LUCILLA~Jó testvérem, túlköri bírálatodat szép lenne a népnek hallani,
336 1, 2| öcsém, te így beszélsz, nem bírhat-e egy oroszlán egy gyönge
337 1, 3| még e helyet is osztva bírjam? Hej, Maternus, ez így nem
338 2, 2| Commodus, hogy nyugton bírod őt, édened mámorában ordítom
339 2, 2| imám egyetlen, mivel még bírok, némán elrezeg. (Maternus
340 4, 2| ellenfelet is ki kell hallgatni a bírónak; és bíró itt a nép. Csend.
341 4, 3| Anyám, drága jó anyám!~JULIA~Bírtam két gyermeket, oly szép,
342 2, 2| születésemmel öröklém mindenét, és birtoka csak a nyomor vala. A rab
343 1, 2| megtisztelés becsét, mely bizalmadban részesít. De azt javallnám,
344 1, 1| szegd ily kegyetlenül meg a bizalom rózsapántjait, melyek gyönge
345 4, 1| hölgy, magamban oly sokat bízék! És ím, lesújtva, szótlan
346 1, 2| álom ez, csak a sas, kire bizod a galambot, el ne tépje
347 1, 1| COMMODUS~Mit érdemel, reátok bízom őt, szenátorok, ki nem is
348 Info | echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.~Tudom, nem könyörülsz,
349 4, 1| Jószívűségből adja, hogy annál bizonyosabban részesítse kegyes döfésében.~
350 2, 1| tartozol. Itt áll, ki rád bízta boldogságát, mindenét, hogy
351 Info | szükség napjain Lucilla biztosítva érzi magát; de csalódik,
352 4, 5| Megbocsájta atyjának. Atyjának bocsájta meg, ha, ha, ezen világban,
353 3, 2| kint a nép dühöng, átkokat bocsájtva feléd?~COMMODUS~Dühöngjék!
354 1, 2| elébe, hogy meg ne törjem bocsánatom szent ígéretét. Lucillám,
355 Info | nyomorú. - Óh, fiam, nem bocsánatot, de büntetést esdek az istenektől,
356 1, 1| ízlelém e körnek édenét, de bocsássák meg házam Láresi, én a hazának
357 4, 2| Ezt tartja a zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó, a pap,
358 2, 2| tengerén.~MATERNUS~Te úr valál bölcsődbe, átkozott, büntetlenül tépdelve
359 Info | nevessék.~Hah, mi az! Az állat bőg (a nép), semmi, - meg kell
360 2, 3| az ég a gonoszoknak, és bőgése a jókat elaltatá.~PERTINAX~
361 3, 2| jogszeretetnek, pazarlásidat bőkezűségnek, büszkeségedet nemes önérzetnek
362 1, 3| fénybilincseket. Atyám! Fiad úgy boldoggá teszed, ha szűd keserve
363 2, 2| fájdalmimat. Megnyugodtam és boldogító honszeretetem keblembe zártam,
364 4, 5| Levetetted láncidat. Ti boldogok vagytok a viszontlátba,
365 2, 1| tartozol. Itt áll, ki rád bízta boldogságát, mindenét, hogy nyugton
366 4, 3| miért adám éltem, üdvöm, boldogságomat, egy dőre füstért, mely
367 4, 2| istenekre, hogy célom mátul boldogságtok leend, s minden megtérőnek
368 4, 4| Istent, hogy könyrüljön az e boldogtalanon, elvevé az Úr elméje világát,
369 4, 5| És ki nem nevet, az vagy bolond, vagy lázadó.~ELSŐ UDVARONC~
370 Info | és szeretője ellopatván - bolondot. Később császár.~Maternus.
371 4, 4| gyülekezet a földalatti boltban. Julia őrülten ott ül, ~
372 1, 1| gondokat, űzze őket el a kocka, bor, most ez a divat.~CONDIANUS~
373 3, 2| még gyomrotokban Commodus bora, még ajkatokon a néki kiáltott
374 4, 5| még életedből. Te Commodus borából ivál. Csak én vagyok, kinek
375 3, 2| kiszórtál gyermekid között e borból, fejdelem!~COMMODUS~Szépséged
376 4, 1| Marciára mutat.) S ez itt a bőregér, mely kijátsza!!!! No, s
377 1, 2| melyek hazája fényegén borongnak.~COMMODUS~Szép álom ez,
378 1, 1| Dunánál, esdve azon időt, mely borostyániddal körünkbe vezet, itt adni
379 2, 4| És felkiálttam a nehéz borúban, vigasztalóm sehol se volt
380 2, 1| nem remélve mit is a jövő borúiban. De megbosszullak, bátyám,
381 1, 1| előtt, ím könny fakad szemem borúin, és mind ezek nem hálaérzetek,
382 2, 4| gyanánt ez emberlakta föld borúiról; de megmaradt szívemben
383 4, 3| önmagoktól, és félik a jövő borúit. Jó azoknak, kik ráunva
384 1, 1| élted, egész házunk gyászba borult, elrepült a gyermeki Maximusnak
385 2, 3| inkább fönt sugárzik, mentül borúsb egünk; remény az élet, és
386 2, 2| meglátja szörnyű önmagát, borzadand, s ez lesz pokla, ha önszíve
387 4, 3| halálra? S akkor még sem borzadánk; és most a küszöb előtt,
388 3, 2| felségsértő díja halál! És borzadjon Róma, ha fohászira a néma
389 4, 3| félelmes lenne, attól nem borzadunk, hogy semmik valánk, s attól
390 Info | hogy oly soká kell néznem a borzalmat és tűrnöm! Istenek! - Hol
391 4, 2| leend, s a jövő századok borzalmmal nézendik vérrel festett
392 4, 5| halált, mert néked az csak borzalom. Én is szerettem egykor
393 4, 1| vagy.~LUCIUS~Nézd, nézd, te bőrzsák. Ezt szép lesz nézni, mint
394 3, 1| ott fent a kéj és gyönyör bősége ural. Átok!~NÉHÁNY~Valót
395 4, 4| magosan áll, hogy oda a por bosszúimája nem ért, itt az elkeseredett,
396 2, 1| bátyám, kedvesem, s egy nő bosszújától remegjen az utóvilág. Most
397 4, 2| Maternus, ítéld el őt, bosszulj meg benne minket is, igen,
398 4, 1| lesz és borzasztó leend a bosszuló felkelő sugár. Ah Virginiám,
399 4, 1| mind felel önérzetem, és bosszulóim álmaid. De atyám éltét kérem
400 3, 2| magadra hagynálak, véres bosszúm be lenne telve.~COMMODUS~
401 4, 1| COMMODUS~Kikerülte igazságos bosszúmat, de nem egészen.~LUCIUS (
402 4, 2| marhaként a düh vezérle bosszúnkban. Vezérünk az ész legyen
403 Info | borzadok magamtól, de csak a bosszúra keményedik meg e kebel,
404 Info | haszon, nincs Isten, csak botor emberek remélkednek, hogy
405 4, 4| veszély után.~AGG~Szólj hát bővebben, ki vagy? Mi történt? Nem
406 4, 5| Ha szerelmedben is ily bőven osztanád az édességet, mint
407 Info | összes művei (I-II. k., Bp. Révai , 1942) első kötetében
408 3, 2| feléd?~COMMODUS~Dühöngjék! A brit ebek kezdék a lázadást,
409 4, 3| egy váz halál után, egy büdös csont, mely vigalmink közepette
410 4, 1| sok ember között, hol oly büdösen párolg a pestis. Megsárgul
411 4, 2| azt, ki mindezekre vitt, büntessétek meg azt, és én igérem az
412 3, 2| hivém, s amint látom, meg is büntetéd már a vakmerő rablót, Perennist.~
413 4, 2| pártos, áruló fiam, az ég büntetése hullt reája; az istenek
414 1, 1| meggyógyítni a hon sebeit. Büszkén fiára szegezte Róma szemeit,
415 3, 2| pazarlásidat bőkezűségnek, büszkeségedet nemes önérzetnek nevezik.
416 2, 4| szívtelen ember él. De csak bújjatok még mélyebben a földbe aztán,
417 2, 4| ember lesülyedve így? Miért bújna föld alá a nap sugáritól?
418 2, 4| vagytok tehát, hogy a föld alá bujtok? Nem elég tágas-e e világ?
419 1, 1| dühöng szívemnek húrjain, de búm okát ne kérdd, azt meg nem
420 4, 5| Commodus meghalt. Ő megfizette bűnei árát. Pertinax éljen, a
421 4, 5| ordítsa e világon végig bűneit, míg fájdalomtól önhusát
422 1, 1| szívnek, ha eltaszítva, bűnét nem ismeri. De ha eltaszítsz
423 1, 3| nyomorulttá. De én örülök, hogy bűnhődék, mert még nagyobb keserv
424 Info | gyanítva tartózkodnak, eleven bűnjelt látva egymásban. Csak gazságra
425 4, 4| nincs senki is felette róvni bűnöket? - Hallottam, hogy ti, könyrülő
426 4, 3| De nem, engem mondanak bűnösnek, én halok meg. Te élj! Néked
427 Info | haláltól fél.~Testvére. Bűntárs és nagyravágyó; egymásban
428 Info | tiéd, nem érdemellek, bár bűntelen.~Cleander: Én ugyan nem
429 1, 3| fel hozzátok, istenek, e bűnterhelte szívnek érzetit. A nap sugára
430 2, 3| ez nem lehet. Miért is búsítanálak, csak egy badar ötlet ez.~
431 1, 3| CLEANDER~Ne kérdd, minek búsítnám szívedet.~MATERNUS~Öcsém,
432 Info | szóalakokat, mint búsg (=búsong), érzni, sugárzni, sugaltival (=
433 1, 1| Condianus, Virginia, rabszolgák bútorokat hordnak.)~ ~VIRGINIA~Az
434 4, 1| kezd érzni. A vízből láng buzog fel. A kő sír könnyeket,
435 Info | feljegyzései között a Commodus c. drámára vonatkozóan a következő
436 2, 3| sír öléből, körüllebegve a Capitoliumot. És egy sas varjaktól üldözötten,
437 Info | kiigazított változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását.
438 Info | Információ~COMMODUS~CD-szöveg, Madách Imre összes művei~
439 Info | 819-914. l.). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött,
440 2, 3| fejére díszt szerezni? Szép cél, de eszközét rosszul választá
441 2, 1| belép)~Közel vagyunk a célhoz, még egy lépés csak s napom
442 4, 2| igérem az istenekre, hogy célom mátul boldogságtok leend,
443 3, 1| lenni. Te menj csak, intsd a cethalat, hogy kiszárad a tenger,
444 2, 3| Dicsvágya! Óh, valóban e Charybdis mily számtalan áldozatot
445 1, 3| nem nyer kincset, fényt, címeket? Ah, úgy hasztalan e bú,
446 Info | felvonástól kezdve saját kézírás, címlap hiányzik. Madách a jelenetek
447 4, 1| ELSŐ JELENET~~(Cirkusz, gladiátorok).~ ~ELSŐ GLADIÁTOR~
448 4, 1| volt nézni, társ, midőn Claudiusra rohant az éhes oroszlán,
449 3, 2| hátravonulnak, kivéve Arriust és Claudiust, Marcia az asztalnál marad.)
450 Info | tettem soha.~Lucillának Cleanderrel némi szerelmi forma viszonya
451 Info | szerelmi forma viszonya van, ez Cleandert viszi fel, - a szükség napjain
452 4, 1| vegyetek be társnak. Én Commodussal vívni akarok - nékem véle
453 1, 1| boldogítni őt. Nem esdek én Commodustól, mit is? Commodus nagy,
454 4, 1| GLADIÁTOR~És mikor a két Condianusnak csapatott le feje -~ELSŐ
455 1, 1| Mind el, kivéve Maternust, Condianust, Virginiát és Juliát.)~MATERNUS~
456 2, 2| a poroszlók elvonulnak, Condianustól követve.)~MATERNUS~Hah,
457 3, 2| legyen, Cleander a pór lett consul. - Most, őrök el, Pertinaxot
458 3, 2| kacaglak! (Zaj.) Mi ez? Consult kívántok! Ám legyen, Cleander
459 1, 3| sötétben, az esztelen világ csacsogása végett? Igazad van, Pertinax,
460 3, 2| isteninknek, kivonsz boldog családi körünkből. Óh, szégyeneld
461 2, 4| kijátszott érzetünk, mely csalatkozott embertársiban s a pusztaságok
462 1, 1| tündöklik az ég, és hízelegve csalja a virágot, ha éji árva dért
463 1, 3| oltárod lángjaként. Óh, ne csaljátok meg, istenek, e szent remény
464 4, 1| Barátod vagyok, mondod? Csalódol, én ellenséged vagyok, igen,
465 1, 2| Dicsőn beszélsz, s ha nem csalódom, mi már találkozánk, de
466 2, 1| szívetekben a rénynek szent szava? Csalódtok, behúnyjátok szemeteket
467 1, 2| vétkezék.~LUCILLA (nevetve)~Így csalt tehát meg fáma engemet,
468 4, 3| dicső anyám, ah, újra egy csapás!~CONDIANUS~Nagy lelked is
469 4, 1| mikor a két Condianusnak csapatott le feje -~ELSŐ GLADIÁTOR~
470 4, 1| bátyám, hogy végkínja le ne csapjon tégedet. Nem azért szidlak,
471 2, 4| égő hajó a tenger habjain, csapkodva feléje nem oltják el tüzét,
472 2, 1| ELSŐ JELENET~(Csarnok. Commodus, Lucilla, Perennis,
473 2, 1| hontérsz éjjel, a ferdők csarnokán várjon üdvözletem, és végre
474 3, 1| az elpusztult templomok csarnokit, melyekben a halál illatozik
475 3, 2| de elhalnak hangjaik a csarnokokon, míg hozzám beérnek. (Lucilla
476 4, 5| COMMODUS~Átkozott, hogy valaki császárjánál nagyobb. Jól mértél, Micilius?
477 1, 2| ők nagy emberek, s korcs császárjok.~LUCILLA~A császár, kinek
478 2, 1| ordítsatok csak, ordítsatok, császártok nem hall, mert üvöltéstek
479 1, 2| fölvirágozik. Nem kérdem én a császártól, jól tettem-e. Hallgat szívem
480 2, 4| hogy nem távol honokon, csatás mezőkben kell keresnünk
481 1, 1| mit is? Commodus nagy, én csekély vagyok, de esdem őt a szende
482 3, 2| a testvér is tudott ám a cselszövényről, vitess tömlöcbe, ölj meg
483 4, 2| terveket, nem szíved ezernyi cselszövényt, te oly nyugodtan szenvedsz
484 4, 2| nincs élet benne, nincs egy cseppre már, és ez fiam volt.~LUCIUS~
485 1, 2| örülni a sor, ha egy nemes cser védelmezője lőn.~COMMODUS~
486 2, 3| nagyobb por, mint a többi társ cserél ez élttel egy enyészetet,
487 4, 3| lépésidet. Ne sírj, dicső hazát cserélek én csak s új honban is a
488 2, 2| porába gördül, s ott sem cserélnék véled, gazkölök, minőt minden
489 2, 3| utakon. Két hajtás az agg csernek odvas gyökerén s az egy
490 4, 1| nézed, mint az ugráló banka csevegve díszedet, míg a nyílsebezte
491 2, 2| kedvesteket, elorzták élttek csillagát, láttam, igen, midőn a sas
492 2, 3| esdjük azt s a percig tartó csillagfutás után csak síremléke: gyászos
493 2, 1| csak Marciámat vedd fel csillagid közé; mert én őtet már nem
494 4, 5| a nap, nem hullanak le a csillagok, sőt még nyomorult planéta
495 1, 2| melyben elborul minden más csillagzat.~MARCIA~Igen kegyes vagy,
496 4, 2| vigyorog, Róma elvakult a dőre csillogáson. És Virginiám, egy életem,
497 1, 3| sok életperced már. Utat csinálj te is, nem látod-e, e világon
498 2, 4| fog bántani, csak szolgái csipdesendnek, a férgek. Hajtsátok őket
499 1, 3| melyre már vár oly sok új csira. S ha kitérsz, még e helyet
500 3, 1| vadakként, bennek a döghalál csírája van. Nem látjátok-e véreteket
501 2, 1| rontottátok el azon nemes csírákkal telt kebelt, mely a haza
|