1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
502 4, 1| Kürt.)~ELSŐ GLADIÁTOR~Csitt, jő a nép. Helyre, helyre
503 1, 3| kellem legszebb bimbaját, nem csodálva, nem imádva, mert becsén
504 3, 2| esküdjön össze akkor és csörgesse láncait, míg én trónomról
505 1, 1| hatalmas úr vagy, ő láncival csörgve rab marad. Őrseregiden keresztül
506 4, 3| a rozsdás lakat lehull, csörög a lánc, s kirohan a rabnép
507 2, 3| fuvalom, mely a múlt s jövő csókjából ered. Csak addig édes minden,
508 4, 1| légy semmirevaló, oszd csókjaidat bérért.~MARCIA~Ah, Isten!
509 Info | női méltóságát megtartja s csókol, hogy öljön.~Szeretője.
510 4, 3| ha fejeitek még véresen csókolandják egymást, ezt mondani büszke
511 4, 1| ólomfegyverével háladatból csókolta a lába porát, midőn szíve
512 4, 3| kedvesünk ölelésében nyomna csókot homlokunkra. S e földi kínjaink
513 4, 3| váz halál után, egy büdös csont, mely vigalmink közepette
514 4, 5| hamvaid és könnyű a föld csontjaidnak. Még nekem nincsen itt üdőm,
515 1, 2| az őreb egy hízelgést s csontot annyit, hogy élhessék csak
516 3, 1| terme előtt, a keresztények csoportozatokban vonulnak el, egyes akkordokat
517 4, 1| jóllakott Filozófus, te világ csudája, te szélzsák, ki úgy adod
518 1, 3| füstté lesz, mely megé a csúfság rejtezik; csak az dicsekszik
519 Info | kétszer írta meg; szövegünkben csupán a végleges változatot közöljük,
520 3, 2| ismertelek volna. - Házunkba csúsztál, s az elhagyott bajnokon
521 3, 2| tetteid, de nem látod azon kör cudarságát, mely vezet; nem látjuk
522 3, 2| mutatványul az emberiség dacára, hogy emberek valátok. (
523 2, 4| enyhíti kínomat. Most újra dacolhatok sorsom viharfedezte tengere
524 1, 2| rény, a rény, mondom, ők dacolnak földi urokkal, és nevetve,
525 3, 2| dacolok az egész világnak. Dacolnom kell, ölnöm, vérengzenem,
526 1, 1| ifjak a fürdőből kilépnek danolva.)~LUCIUS~Tovább, barátim,
527 4, 1| nyom feje, s e vakmerőt daraboljátok fel. Még se teljesült parancsom!
528 1, 1| kezei alatt nőle fel, a déli szél lesorvasztja hamar.
529 1, 1| virág vagy, és ha lesújt a dér, ki nem virulsz a tavasz
530 Info | férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék férgek nem bántanak talán,
531 3, 1| a szabadság szent napja deríti fel borús lelkeiteket. Átok,
532 1, 2| eljössz udvarunk egére, e nap derítni fényes hajnalát, melyben
533 3, 2| és addig ordítanék, míg dermedve lerázná vállaidról trónod
534 1, 1| csalja a virágot, ha éji árva dért s fagyot hozand. Te gyönge
535 1, 3| csúfság rejtezik; csak az dicsekszik születésivel, ki dícsérteset
536 1, 1| haj, a tettnek ékeit, ha dicsérni szolga kezdi azt. Kívánom,
537 1, 3| dicsekszik születésivel, ki dícsérteset magában nem talál. Én rab
538 3, 1| Emberek! Lehúny a nap, hogy dicsőbb fénybe ragyoghasson újra;
539 4, 3| világot és karjaim között oly dicsőre nőltek. S az agg geréb nyugodtan
540 4, 5| uralkodhatom.~MARCIA~Commodus, és dicsőség lesz-e ez, ha trónod egy
541 3, 2| a por s te, győzelembe dicsőülni fogsz. Marciám - az istenek
542 4, 1| emberek! S annyi arany a díj, mennyit nyom feje, s e
543 3, 2| el, mondom, a felségsértő díja halál! És borzadjon Róma,
544 4, 1| nem kívánok semmi díjt, díjam a tiétek legyen. - Csak
545 4, 1| szegényen - én nem kívánok semmi díjt, díjam a tiétek legyen. -
546 4, 1| az ugráló banka csevegve díszedet, míg a nyílsebezte sas kibocsájtja
547 1, 2| van valamije, miben tartja díszét, mindenét. A nyomorú szolgának,
548 1, 1| lappang, várva seregét a díszmenetre, s azok ma érkezének el, -
549 2, 3| hogy ő maga fog fejére díszt szerezni? Szép cél, de eszközét
550 4, 3| becstelenséghez képest, a dísztermekhez képest rossz. Rossz a halál
551 1, 1| a kocka, bor, most ez a divat.~CONDIANUS~Tedd, Lucius,
552 4, 1| kitépte nyelvét a porba dobva a szörnynek, hogy felhabzott
553 4, 1| bizonyosabban részesítse kegyes döfésében.~HARMADIK GLADIÁTOR~És mikor
554 4, 2| reátok! Átok, átok! (Sok döfések alatt elesik.)~LUCIUS~Nézz
555 Info | neved, de mert ily alávaló dög féregnek sem való. Egy porban
556 4, 1| halljátok-e, hogy Commodus mondta: Dörög az ég s a vak villáminak
557 1, 2| azon nép, melynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy
558 2, 4| akkor nem hivék, mert oly jó dolgom volt, hogy nem láttam az
559 1, 2| gondolat nélkül lenni oly dicső dolog. (El.)~ARRIUS~Testvérem,
560 4, 3| vélik az emberek. S vajh, mi dőrék lennének így fényes emlékeink,
561 2, 1| hogy ily iszonyúk történnek dőrén, enyéssz el mindent, nyugalmat
562 1, 3| mikor minden örömet oly drágán kell megfizetni s a vásárolt
563 Info | feljegyzései között a Commodus c. drámára vonatkozóan a következő
564 Info | utolsó kihallgatás ide."~A drámát először Halász Gábor rendezte
565 4, 2| mondják, hogy vak marhaként a düh vezérle bosszúnkban. Vezérünk
566 1, 2| végre még többet is, még dühben őrült innen elfutott.~COMMODUS~
567 3, 2| bocsájtva feléd?~COMMODUS~Dühöngjék! A brit ebek kezdék a lázadást,
568 3, 2| Nem, nékem átkozott sorsom dühöngni és végre enyészni.~CLEANDER (
569 3, 2| elhagytatok, kisújtva állok, dühöngve önmagamban, ha már kiirtám
570 Info | becsületébe is hisz.~A dühös kérő.~Kényúr szolgája is
571 3, 2| őrség; Lucilla egy székre dül.)~ELSŐ ŐR~Az egyik gyilkos
572 Info | Marót bán vége.~Testvér dúlta fel a csendes lakot. ~Jutalmunk
573 1, 1| Herculesként vívtál az ősi Dunánál, esdve azon időt, mely borostyániddal
574 1, 1| beszéded is, te tetszesz nékem durcás arcodért, mely olyast mutat,
575 4, 2| Vessetek követ reá! Le az ebbel! Nem kell nekünk császár!
576 2, 2| előlépve)~Hah, mi lesz ebből? Bent zaj vagyon, asszonysikoltás,
577 1, 1| De ha eltaszítsz bár, hű ebed gyanánt, ki alkalmatlan
578 Info | benőtt.~Maternus: Mindenki ebnek hitt, te szépen szólítál,
579 4, 3| soká nyugodj, mivel az ébredés keserv leend. Te jó, dicső
580 2, 1| Óh, istenek! Lucius, óh, ébredj! Ládd, nekem, ládd, sose
581 1, 2| rémeit, hogy gondolat nélkül ébredjek fel, mert gondolat nélkül
582 3, 2| elölni azt? Fel, Commodus, ébredjen jobb részed! Hajtsd el ez
583 3, 2| CONDIANUS~Akkor szívedbe ébredne fel egy szózat, halálos
584 4, 3| őt?~CONDIANUS~Nyugodjék. Ébren úgyis oly kevés kelleme
585 2, 2| lesorvasztá a rózsa lombjait, nem ébreszti föl a zsarnok vére azt. (
586 1, 3| kevesb van, mit szerethetek. Ecet tehát e szív, de ez érzet
587 Info | Akárhogy módosít - mindig echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.~
588 1, 1| Letérdel.) Ím térdelek, mit eddig nem tevék, sem ember, sem
589 2, 2| hogy nyugton bírod őt, édened mámorában ordítom füledbe
590 2, 1| annak lenni kell; az Elyseum édesebb, tudod, ha tiltva vészeken
591 4, 5| is ily bőven osztanád az édességet, mint az italban, úgy boldog
592 1, 2| boldog kor veszett, hol effélével mindki jóllakott.~FADILLA~
593 4, 1| azt tudom, hogy leestem az égből, és egy nehéz szirten, melyt
594 1, 1| egykor földerülve barnuló ege, kitör felette a szabadság
595 4, 5| kötelesség is sugárz le az egekről és ez a szent haza sebeit
596 1, 1| öröm hajnallott élted szép egén, mi bú felleg tódult irigyelve
597 2, 2| orzott tulajdonok. A tiszta égen mosolya sugárza felém, mosolya
598 1, 2| többször eljössz udvarunk egére, e nap derítni fényes hajnalát,
599 4, 2| rész is magát tartja az egésznek, a véghatárnak. Ezt tartja
600 1, 2| más.~CLAUDIUS~S már üdvöm egészségéhez csak egy hibázik, hogy a
601 4, 5| önts be bort nekem! A nép egészségére, ha, ha, ha! Kinek vérében
602 1, 3| fellegként elborítja éltem fény egét, s abból a gondolat villámként
603 2, 2| szívemet és gonosz lehellete az égig felhatott, és elborult az
604 4, 5| pestis aszalja ki keblét, égjen ki koponyájából a velő,
605 2, 4| kisújtva és letörötten, mint égő hajó a tenger habjain, csapkodva
606 4, 3| érztivel, melyek a hon oltárin égtenek, s a szent hazával is veszének
607 2, 3| sugárzik, mentül borúsb egünk; remény az élet, és nélküle
608 1, 1| esdve lesznek vágyoktól égve jó testvéreim. (Szenátorok.
609 4, 1| és Virginia kihozatnak, egy-egy oltárhoz kötözve. Julia
610 4, 5| őt imádom, őt szeretem egybe most. Keble néma, egy csepp
611 Info | fiatal Madáchra jellemző egyéni szóalakokat, mint búsg (=
612 4, 3| célt, mely mindnyájunkat egyenlővé teszen? Nem oly iszonyat
613 Info | egymásban. Csak gazságra egyesülnek. Káromkodva, hidegen hal
614 3, 1| ragyoghasson újra; legyetek egyetértő testvéreké, és a szabadság
615 2, 4| vigasztalás hitünkben nincs. Egyetlened a sírbolt hőse csak.~LUCIUS~
616 2, 4| szerettem benne; mert ez élet egyetlenem vala. Benne láttam újulni
617 4, 1| megzavartatni a fő s nyak egyezését.~ELSŐ GLADIÁTOR~Igaz, hisz
618 1, 2| szavad tetteddel úgy meg nem egyezik, midőn testvéredet, a szépségéről
619 2, 4| gyermeki vagyunk, egész világ egyforma gyermek. Ő mindki szívében
620 2, 2| nem ereszte karjai közül, egyformán szeretve többi gyermekivel.
621 Info | ravaszkodnak, hogy nem hisznek egymásnak, hogy lepetnek meg egymás
622 2, 4| kiholt, hogy ott teremjen egynehány virág; én hinni fogom istenteket,
623 4, 1| ha, ha! E világon mindég egynek keserve mulattatja társait.~
624 4, 1| Commodusnak, hogy láncival egyszersmind a módot is kezembe adá,
625 4, 5| El.)~SZOLGA~A foglyok. (Eh [?] Maternus, Virginia.)~
626 2, 2| világ egész nyomorát, az éhen haló szolgát bilincsiben,
627 2, 1| akartok; átkozott azon fiú, ki éhezni látva a szülőt, imádkozik
628 2, 1| vonítnak kívül ott felém az éhező ebek?~CLAUDIUS~Néped az,
629 3, 1| Nem látjátok-e véreteket éhhel elhalni és megmentésére
630 4, 5| szerelemben, mindenütt.~COMMODUS~Ej, szép leányka, mi hős levél!
631 4, 3| majd az elvakult ember-nem éjiből felébredend hajnalra egykoron,
632 4, 3| lehet néktek ugyan a tömlöc éjivel, de elölni nincs hatalmatok. -
633 2, 1| is legjobb; ha hontérsz éjjel, a ferdők csarnokán várjon
634 4, 1| idő, mely nemezis rejti éjjelébe.~(Maternus és Virginia kihozatnak,
635 1, 3| Ő tégedet a rabság nehéz éjjelében hágy, mivel megvetéd kegyajánlatát.
636 1, 1| MATERNUS~Közel álltam sírom éjjeléhez, a határhoz lesújtni láncimat,
637 3, 1| vigadj, néped csinál csak éjjeli zenét. (A nép betör a kapun,
638 Info | melyek virradnak, keble éjjelin.~De vigaszút a tömlöc a
639 4, 3| magába lőn, ha hajnallik, éjt varázsolni, nincsen már
640 4, 2| Atyám, kedves jó atyám-at ejtve ki, ~Maternust a légbe emelve
641 1, 1| lefosztja, haj, a tettnek ékeit, ha dicsérni szolga kezdi
642 1, 2| látjuk új színekbe fénylő ékidet, csak a remény rövidíti
643 4, 5| ha. Még most is nyakán az ékszer, s oly szelíd, oly keveset
644 3, 2| hol porba hull a zsarnok ékszere, a por s te, győzelembe
645 1, 1| is, csak tovább.~VIRGINIA~Elbeszélte sorsa átkait, és Láresinkre
646 1, 3| sajnálatom egy nehéz fellegként elborítja éltem fény egét, s abból
647 1, 2| fényes hajnalát, melyben elborul minden más csillagzat.~MARCIA~
648 2, 4| korán felkelő napot, és elbújánk a setétbe, hol világít az
649 2, 1| állnak mindenütt körödben, elbújhatsz-e önérzeted előtt? (Letérdel.)
650 3, 2| száját, el, el! (Arrius elcipeltetik.)~MATERNUS~Meddig várjam
651 3, 2| Hogy egy por mer színed elé lépni. De nagy felfedezendő
652 2, 3| Ah, ily keservet elélni éle hát át ez agg szív súlyos
653 1, 1| sajkádra majd, a szolga lép elédbe láncival, védőd lesz, mert
654 2, 1| COMMODUS~S ez egy nehány fő elég-e oly sok életért? Perennis,
655 1, 1| körülveszik, a Szenátus eleibe áll.)~MAXIMUS~Mi ez, Hilár
656 Info | felvonás végét és a negyedik elejét kétszer írta meg; szövegünkben
657 4, 5| Ő holt egészen és még én élek.~MARCIA~Néked is, te boldog,
658 4, 3| azon órákat, melyeket ti elém varázsoltatok, nekem az
659 3, 2| Pertinaxot kötözve hozzátok elémbe, esküdjön össze akkor és
660 4, 1| vívni fogok. Óh, üdv, óh, élemény, óh! De hát már ily alacsony
661 Info | melyben minden vesz, minden elenyész, de vannak álmaink. Ez az,
662 3, 2| Meghalni és enyészni, örökre elenyészni, iszonyú! Átok reátok, pestis
663 3, 1| Gyermekem! Szerette gyermekem! Elérkezett a bosszú napja, most üvöltöm
664 4, 2| rejtekébe. De, polgárok, elesett a vak szerszám, most vérzzen
665 4, 2| átok! (Sok döfések alatt elesik.)~LUCIUS~Nézz le, jog istene,
666 3, 1| testvér, megmentni, vagy elesni veled. Most tenni kell,
667 1, 2| élte annak ki vezérli őt s eleste néki hoz halált. Az ég veled,
668 3, 2| sírvirágimat, melyeket nem éleszt egyetlen könny se. Én semmivel
669 4, 3| hatalmamban áll, ez egy néhány élet-perc alatt, azt szívesen néked
670 1, 1| tehát, hisz az öröm a társas életé, s mennél több kebel osztja
671 4, 5| csak néhány perc van még életedből. Te Commodus borából ivál.
672 1, 3| elfogadva azt, szent célja lesz életemnek hálaérzetem. E szó, "Atyám",
673 1, 1| MATERNUS~Ki esdne e nyomor rab életiért? Veszélybe hozni önnön életét,
674 1, 3| atyám! Néked nincs sok életperced már. Utat csinálj te is,
675 4, 2| Mit beszélsz nekem a jövő életről? Dőre por, ah, reményem
676 3, 1| Nem félünk meghalni, mert életünk a halál; nem esünk kétségbe,
677 4, 3| hatalmatok. - De hátha földi életünkben mult már lételünk, s a sír
678 1, 2| de mink, kik tudjuk, hogy életünkkel lételünk veszett.~COMMODUS~
679 Info | cselt gyanítva tartózkodnak, eleven bűnjelt látva egymásban.
680 1, 1| hazának oszlopi ezek, így elfajula Róma vére hát? De, szolga,
681 4, 3| VIRGINIA~De már én mind elfeledtem, mit szenvedék, mert körötökben
682 2, 1| ember, ha élni kárhozott, elfelejtné, hogy ember létezik. Ti
683 1, 3| szíved szép ajándokát, és elfogadva azt, szent célja lesz életemnek
684 4, 1| sorompók mellé áll, a nép elfoglalja helyét, Pertinax jő.)~PERTINAX~
685 1, 2| kormánya első napján mással elfoglalni, mint a hon java.~CLAUDIUS~
686 4, 3| az istenek parancsuk, azt elfojtni lehet néktek ugyan a tömlöc
687 3, 1| festi az áldozó napot, mely elfordul gyalázatotoktól? Kacagjatok
688 1, 1| tégedet, s midőn az utcán elfordulva tőlem, nem nézhetéd könnyelmű
689 2, 1| elorzta éltem végső birtokát, elfosztá szívem, mert Marciám az
690 4, 1| fellázadt, nagy zavar, Commodus elfut már a beszéd alatt, mind
691 1, 2| még dühben őrült innen elfutott.~COMMODUS~Hah, Fadilla,
692 1, 1| gyermek valék, midőn Rómát elhagyá.~CONDIANUS (magában)~Három
693 2, 3| halál s ez egy barátja is elhagyja őt. Oly mértékben legyen
694 1, 1| leányi közt, kik érzéketlenül elhagyják anyjukat. Te vagy egyetlen,
695 3, 2| tőle nyert palást, s így elhagyjátok őt, átkozott pártütők! Így
696 1, 1| úgy szeretjük csak, mint elhagyottat. Te mindig komolyb leszesz?~
697 4, 3| álmodva)~Jó gyermekem, hát elhágysz engemet? Kisújtva állok
698 3, 2| Arrius, Claudius, mind elhagytatok, kisújtva állok, dühöngve
699 4, 2| többé semmit sem akarok. Elhagyva állok, híveim sehol. Óh,
700 4, 3| poréltet, ha gyalázattal elhajtjuk a fegyvert.~MAXIMUS~Bátyám,
701 1, 1| MATERNUS~Nincs, s ha volna is, elhallgatnék vele, hiszen erős vagy,
702 3, 2| ebek kezdék a lázadást, de elhalnak hangjaik a csarnokokon,
703 3, 1| látjátok-e véreteket éhhel elhalni és megmentésére nem adhattok
704 4, 5| Anyám! Aztán együtt nyugton elhalunk. - - Szóm elhal. Keservemet
705 2, 2| por keserve fel nem ér, elhangzik hangja a messze látkörön
706 4, 5| felséges uram, igen nehéz elhatározni.~COMMODUS~Sebesen.~NIGRICIUS~
707 1, 2| hízelgést s csontot annyit, hogy élhessék csak s leghűbb éji őr marad.~
708 1, 2| Claudius Pompeius, te is elhoztad szép testvéredet, és a hír
709 3, 1| jövünk a lakomához. (Juliát elhurcolja.)~ ~
710 3, 2| pestis szálljon kebletekbe. (Elhurcoltatik.) Férjem a bűnös, ő beszélt
711 2, 2| víva; az egyik megsebesítve elillant, a másik megfogatik.)~RABLÓ~
712 4, 2| halljuk őt!~COMMODUS~Vétkezék, elismerem.~NÉP~Halj tehát!~COMMODUS~
713 1, 1| LUCIUS (súgva)~Maternus, én elismertelek, kezet nekem, és szívet
714 1, 2| remélhetjük-e, hogy többször eljössz udvarunk egére, e nap derítni
715 1, 3| gyermekid megvetve rabként éljünk a sötétben, az esztelen
716 3, 2| nagy fejedelmet jelent, kit elkábít az őt környező fény s kit
717 3, 2| akarád a gyönge hölgyeket elkábítani, kik nem ismerve a külvilág
718 2, 1| békés nemtője, és egy szörny elkerülne a sivatagon, ha lehellted
719 4, 4| bosszúimája nem ért, itt az elkeseredett, mindenétől megfosztott
720 Info | Valahányszor valami gonoszságot elkövetett, mindég sir nyilvánosan.~
721 3, 2| a pillanat benyomásának ellenállni. Te nem vagy oly rossz,
722 2, 3| szívem súgja, bár minden ellene mutat.~PERTINAX~Az istenekre,
723 4, 2| MATERNUS~Halljuk őt is! Az ellenfelet is ki kell hallgatni a bírónak;
724 Info | CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított
725 1, 2| mert minden szeszélyim ellenségei. Pirulok, rejtőzni kívánnék
726 4, 1| mert egy ember a másikában ellenségét látja csak, és féli, keblére
727 3, 2| viselsz háborút, míg hazád ellenségi békén nyugosznak!~COMMODUS~
728 1, 2| nekik, és ne féljünk, hogy ellenünk kitör, csak olykor kapjon
729 Info | korhelyt játszik és szeretője ellopatván - bolondot. Később császár.~
730 4, 1| Óh, ég, vedd nekem is így elmémet, hogy ne fogjam fel kínom
731 4, 1| tüzét, melyet az ég gyújta elménkbe. Óh, Commodus, te hoztál
732 2, 4| embernek nevez az esztelen elmés állat? Szakállad ősz, mutatja,
733 1, 3| ezernyi szem, te szívet adtál, elmét és érzelmet, mit esdne még
734 4, 5| császár. Ki egy kiáltást elmulaszt, pártos, lázadó.~MIND~Éljen
735 4, 5| orvosolhatatlan mételyét. Elmúljanak tőle gondolatjaid, melyeket
736 3, 2| COMMODUS~Hah! Ne tovább, cudar. Elmúltak az idők, hol mesterem valál!
737 4, 1| egymást, emberek! A barmok élnek csak békében, mind, mind,
738 2, 3| fenyítve, hogy a gonosztevőket elnyeli; holtak keltek fel a tárt
739 Info | szilárd, férfias, ateista, elnyomatását érzi, szabadságot imád.
740 1, 2| csak, Uram, de távozom, elődbe hozni őket. (El.)~COMMODUS (
741 1, 1| könyörgést, s a bú sóhaját jöttöd elölé.~CONDIANUS~Óh, édesem, mi
742 4, 1| Nyomhatod a népet, cudar, elölheted benne azt, mi teszi a népet
743 1, 1| Halál, halál reá! Rossz előjel.~COMMODUS~Miféle szolga
744 2, 3| veszteségét.~PERTINAX~Rossz előjelekkel a föld, és az ég tele; nem
745 2, 4| hátrálni zsarnoknak lehet, elojtani a szívekbe soha.~LUCIUS~
746 4, 3| halál oly borzasztó, mint az előkészület. Én csak a halálban is egy
747 1, 3| légy s szíved nemes tüze eloltsa éltedet.~(A kárpit lefordul.)~ ~
748 3, 1| nép betör a kapun, Julia előrohan.)~JULIA~Zsarnok! Gyermekem!
749 1, 2| császárja haramiává lőn, mely elorza legszebb kincseit -~PERENNIS~
750 2, 4| Óh, ő itt is megtalál. Elorzá szíveteket kebletekből,
751 3, 2| fegyvereket, erőt, védeni magát. Elorzhatja mindeninket a durva erőszak,
752 1, 1| adja az hamar néki vissza elorzott mindenét, s az ég meghallgatá
753 2, 1| lefosztom őtet, nem véd előttem ezernyi őrsereg. - Látlak,
754 3, 1| akarnak dicső munkámban előzni, de abból nem lesz semmi,
755 2, 2| urának, melyeket ledérül elpazarla az.~JULIA~Óh, azért bír-e
756 3, 1| életét. Mi nekünk nincsenek elpusztítva templomink, mert templomunk
757 3, 1| KERESZTÉNYEK~Nem látjátok-e az elpusztult templomok csarnokit, melyekben
758 2, 4| megelégedést? Mindeneteket elrablá a zsarnok? Óh, ő itt is
759 3, 1| kileheli lelkét, hogy nőtök elraboltatott a fejedelemtől, és testvértek
760 4, 4| csend.)~ ~JULIA~Elvitték, elragadták a gerlicét keblemről, elorzta
761 4, 5| lenni, ki nem lenne egészen elragadtatva. (Nevetnek.)~COMMODUS~Mégis
762 2, 2| mivel még bírok, némán elrezeg. (Maternus megsebesítve
763 2, 1| birtokát. Nincs válasz, elrezegnek tompa hangjaim, elhal a
764 4, 2| Vétkezék, de szívem nem volt elromolva. Én akartam boldogítni Rómát,
765 1, 1| mert nevetné, mert ismerve elrontná tervemet. S utálom minden
766 Info | mert szemem előtt látásodon elsápul fényem, és szörnyek kápráznak
767 4, 4| anyjának. Lássátok, mint elsápultak arca rózsái, mint a halál
768 4, 5| lépésem, a hon java tettimnek elseje. És borzadva nézze e jelenetet
769 3, 2| hogy emberek valátok. (Mind elsietnek.)~LUCILLA~Most ketten leszünk,
770 4, 2| elméje szép világa ily elsötétült! Lucius, én Marciád vagyok,
771 4, 1| oly néma vagy, nyugodt elszánás egész léteden, megszégyeníted
772 3, 2| javadért, nagy császár, ezt is elszenvedem.~COMMODUS~Összeesküvének
773 4, 1| festél, és atyám keservbe eltaszíta. Óh, nem ezért, ezért mind
774 3, 1| Felemeli.)~ARRIUS (fellépve)~Eltaszítád testvéredet magadtól, Commodus,
775 3, 1| első fagyos éjen, előlép az eltaszított testvér, megmentni, vagy
776 1, 1| bűnét nem ismeri. De ha eltaszítsz bár, hű ebed gyanánt, ki
777 1, 1| fáj pedig a szívnek, ha eltaszítva, bűnét nem ismeri. De ha
778 4, 1| nép. Helyre, helyre mind. (Eltávoznak, Lucius félre a sorompók
779 3, 1| szebb korányán s a testvér eltávozott, mert nem vala szükséged
780 Info | megholt - -~Cleander (bejön): Eltávozzál, szörny, mert szemem előtt
781 1, 1| szerető testvéred s visszajövő élteddel kedve is visszajött. Hányszor
782 4, 1| Commodus, nézd, én könyörgöm éltemért, mert anyám is él.~MARCIA~
783 2, 2| sötét vagyon és ez sötétben eltemetve én.~CONDIANUS~Nem jössz
784 4, 5| mellyel véget vethetek éltemnek. És én nyugodtan meghalok,
785 4, 3| hogy nehezebben váljak el éltemtől! Csalódik, engem készen
786 1, 3| malasztotokat, vezérelje rény éltének útjait, s az út dicső lesz,
787 4, 5| te, Augustus, - itt, ezen eltépett népjog volt lábai alatt. (
788 2, 1| műszer cudar kezek között, eltévedél csak oly vadon közé, honnan
789 2, 4| nem ők adák nekik. Ezek eltévedt eszetvesztettek, kikért
790 4, 1| védhetné jogát; letaszíthatna, eltiporhatna téged, szörnyeteg. De parancsolja
791 3, 2| COMMODUS~Elég! Akkor akartalak eltiporni, kígyó, midőn legjobban
792 2, 2| a gyenge mindenütt csak eltiport, a fondor ér célt vér utak
793 2, 1| CLAUDIUS~Commodus, hamar eltompult a hízelgéstől kebled, hallj
794 2, 2| Elorzták kedvesteket, elorzták élttek csillagát, láttam, igen,
795 2, 3| mint a többi társ cserél ez élttel egy enyészetet, ez csak
796 4, 3| egyszer hozta szívünkbe éltünk mézeit. - Virginiám, most
797 4, 1| avval, egy nyomor éltet, mi éltünknek egyetlen célja csak. De
798 2, 1| LUCIUS~Marciám, ah! Hogy eltűnél.~MARCIA~Ő megőrült, és én
799 2, 2| már rózsahajnala. Azért eltűrhető a tél, mert méhében már
800 2, 2| kívül egy érckebel vala, eltűrni erős fájdalmimat. Megnyugodtam
801 4, 5| volt, de most már, midőn elutáltattad azt velem, midőn mindenem
802 Info | szükség-végzés, pedig az élv.~Neked, tudom, mindegy külföldi
803 1, 2| azt állítá, hogy durva, elvadult, én hogy miként a sassal
804 1, 2| utamon. De vannak módok elvakítni őt, és Arrius nyitott sírjába
805 Info | azt, ki fényben áll, mert elvakul szemek sugáritól. A sugár
806 4, 5| könnye, ha örökre válunk, elválás helyett legyen, ha viszontlátjuk
807 1, 2| atyja mi is lenne más, ha elveit tőled tanulta meg.~ARRIUS~
808 4, 1| Commodus, mint secutor, s az elvérzett retiator ólomfegyverével
809 4, 5| megszagolta a holtat. Ha elvész a ló, mindjárt fölötte kárognak
810 2, 4| nehéz sötét vagyon. Én elveszejttem mindent e világon, mit egy
811 1, 2| sötét habjai fölötted és te elveszél.~LUCILLA~Jó testvérem, túlköri
812 4, 3| remegem azokat. Én bátran elveszem, jőjön bármi is. Kétszer
813 2, 4| üvöltő mord zajgásinak. Mit elveszték, az földi kincs vala, csak
814 3, 2| Mind késő már ez, ti mind elvesztetek. (Az ablakon ki.) Hallunk,
815 1, 3| megfizetni s a vásárolt öröm elveszti édenét, semmi sincs tökéletes
816 2, 4| veszteni lehet, még többet is, elveszttem üdvömet. Egy lányt, egy
817 2, 3| együtt lelnek, itt mind elveszünk, és vélünk a haza.~ARRIUS~
818 2, 4| kiállhat emberi kebel, s az ég elvette elmém világát; most sötét,
819 4, 4| könyrüljön az e boldogtalanon, elvevé az Úr elméje világát, betölt
820 1, 3| önmagatoknak. Atyám, már te nem élvezed jószágaid, kéjeket, hagyd
821 Info | fiát - bocsánatért. Lucius elvezeti.~Ki népek sírhalmiból készíte
822 1, 3| Bilincszörej között láttam én elvirulni a rény, a kellem legszebb
823 4, 4| Ah, ég, ah Virginiám! (Elvitetnek.)~ ~
824 2, 4| reptit. És galambom a kánya elvivé; elorzták ők éltem tavaszát,
825 2, 4| midőn e földről az Elyseumot elvivék. S e kárpótlás oly dicső
826 1, 2| oltára, hol csak vér folyand. Elvonulva is sírathatom a hont és
827 2, 1| akarok, annak lenni kell; az Elyseum édesebb, tudod, ha tiltva
828 1, 3| fény között. És éltem jelen Elyseumomat, mert nem gondolék a bús
829 4, 3| fentvirulsz s ha majd az elvakult ember-nem éjiből felébredend hajnalra
830 3, 2| mertél kardot vonni te is embereim ellen, ez büntetést érdemel! -
831 4, 3| alacsonyulhat az ember, néhány emberekért. S halálok oly mosolygó,
832 4, 1| az, ki azt hitetéd el az emberekkel, hogy a fájdalom nem fájdalom,
833 4, 1| kutyák, vadak után, itt egy emberélet vagyon. Nesze, szabadság,
834 1, 3| egész hon dicső álmait, egy emberen áll, egy porszemen a lét;
835 2, 4| gondja e por föld picinke emberire. Miféle emberek vagytok
836 2, 4| kegyből szivárvány gyanánt ez emberlakta föld borúiról; de megmaradt
837 4, 5| pohárból, átkodat fejedre, az embernem nevében. Néktek áldozom
838 4, 1| világát, el azt, mi az embert emberré teszi, - nyomor éltem feltartásáért.
839 2, 2| vétkedet; oly ember vagy, mint embertársaid, a nép az, mely fejévé tőn,
840 4, 2| zavaratlan helyet minden embertársaitoknak, akarjatok lenni azok, amik
841 2, 4| érzetünk, mely csalatkozott embertársiban s a pusztaságok zarándokaként
842 2, 3| visszavonhatlanul, kisújtva vesszen embertársitól; ne vesszen, éljen nyomorok
843 4, 4| természet, mely halálában is emeli, és megrázza az érzetet. (
844 2, 2| hazamenni még erőm vagyon, emeljetek fel. Úgy, már nem vérezek.
845 1, 3| mennyire lehetett, magamhoz emeltelek fel. De hogyis ne tettem
846 4, 2| ejtve ki, ~Maternust a légbe emelve örömkiáltások közt hozzák.)~
847 Info | hallgatni, - de a tűz nem emészti el a közvéleményt.~Lucius
848 4, 3| dőrék lennének így fényes emlékeink, ha alattok a szű enyészne!
849 4, 1| reája.~HARMADIK GLADIÁTOR~S emlékeire mégis mindenütt Herculest
850 1, 1| Hozd vissza atyánk drága emlékét szívedbe, ki halálos ágyán
851 4, 1| költözött a rény? Igen, emlékezem, midőn még Luciusnak hívtak,
852 1, 2| én nem értelek.~COMMODUS~Emlékezz vissza mai tetteidre, üdőt
853 4, 3| élteket úgy élni, hogy halni emlékezzenek s úgy halni, hogy élni még
854 3, 2| többet, el kell hajtanom emlékimet. Oly komoly álmaim és ötletim
855 4, 5| Adassék tudtára a népnek, és emlékoszlopimra írassék fel ez is, az egész
856 2, 3| szólj, hamar!~CLEANDER~Emlékszel, úgy-e, midőn Maternus azt
857 2, 2| azólta minden elveszett; emlékszem reád, de akkor honfi voltál,
858 2, 1| ellened pártot üt.~COMMODUS~Ne említsd őt, ne hozz haragba, testvérem
859 Info | jeles múlt és az -and, -end jeles jövő időket, s a fiatal
860 2, 4| keresztény gyülekezet. Julia. Egy ének véghangjai zengnek el.)~ ~
861 3, 1| vonulnak el, egyes akkordokat énekelve, - a nép a kapukat ostromolja
862 4, 2| jöttél-e fel csak? Ládd, engedd meg, ládd, már eleget kínlódtam.~
863 4, 3| testvérünk a bárd alatt engede át nekünk? Hogy küldhetnénk
864 2, 3| tevé ezt, becsülete nem engedé neki. Cleander, óh, te vélem
865 1, 3| legyetek, kik fölvirulni engedétek a hazát, szent malasztotokat,
866 4, 5| De reménylem, már minden engedetlenségnek vége lesz. (Szolga jő.)~
867 2, 4| zsarolt.~JULIA~Óh, és mégis engedheti atyánk a zsarnokot fényes
868 3, 2| El.)~ARRIUS~Commodus! Engedj néhány szót szólanom, s
869 4, 1| legyen ő türelmesb, mint te engedő és ne féld, hogy az emberek
870 4, 3| emberek embertárst isteniknek, engesztelésül; nem hiendik, hogy barmokká
871 1, 3| érzetit. A nap sugára kínt hoz énnékem, az éj viharja kínzza e
872 3, 2| barátimnak vélt alakok csak ennen árnyaim valának, melyek
873 2, 1| legyenek, mint fényesek. Mert enyémek megvetettenek. (Kifelé).~
874 2, 2| Elvitték? Ha, ha! Elvitték enyémet is, de szólnom nem szabad,
875 1, 2| szíved úgy legyen, amint enyémnek csak szerelme volt, s hogy
876 2, 1| iszonyúk történnek dőrén, enyéssz el mindent, nyugalmat adva
877 3, 2| vérengzenem, hogy holtommal ne enyésszen el nevem is, mely egyetlen
878 4, 3| összekötve az ő ügyével együtt az enyészetbe hágnánk. Ha nem lenne az
879 2, 3| társ cserél ez élttel egy enyészetet, ez csak hazáknak veszteket
880 4, 3| emlékeink, ha alattok a szű enyészne! Ízlelve ez életet, hogy
881 4, 3| mult már lételünk, s a sír enyésztve öl, ha kiragadtatunk kedveseink
882 2, 4| újra magam, s az égi ír enyhíti kínomat. Most újra dacolhatok
883 1, 2| népből puha szolga lesz; építsünk fénytermeket nekik, és ne
884 4, 5| MARCIA~Ily jelenetben az érc is megtörik. (Pertinax jő
885 2, 2| Osztályrészem a nyomoron kívül egy érckebel vala, eltűrni erős fájdalmimat.
886 1, 1| oltárira. Minden, mi téged érdekel, mi bánt, szívemnek is örömet
887 Info | én nem leszek tiéd, nem érdemellek, bár bűntelen.~Cleander:
888 Info | éppen ez határozza el a való érdemet, mert míg él a zsarnok,
889 2, 1| te asszony, te megvetésre érdemetlen már, férjed vagyok, a férj
890 1, 2| Ámbár megtisztelésed egy érdemetlenre esett, de e bizalmat megérdemelni,
891 1, 2| beszéltünk tehát, ő megszidott. Ő érdemetlenül gyalázva végre még többet
892 Info | semmi, - meg kell verni.~Érdemlett bosszú hideg kéje, te szörnyű
893 2, 3| a múlt s jövő csókjából ered. Csak addig édes minden,
894 1, 2| viszály almája lesz; kimeríti erejüket, s az erkölcstelen fényűző
895 1, 1| keblében egy szent tűz ég, eremben Róma régi vére forr. Tüzel
896 1, 2| rossz magzatiknál, hol az erénnyel örökre múlt a megelégedés,
897 2, 3| úgy szerettük őt és oly erényesnek mutatta magát és ő erényes
898 2, 3| dicsvágya másik mérlegében erényivel föl nem ért talán.~PERTINAX~
899 3, 2| melyre nem lehetne némi erénymázat kenni? Hajlékony vala szíved,
900 2, 2| a hon volt, mely ki nem ereszte karjai közül, egyformán
901 4, 1| veszni bár. Egy tigrist eresztének reája. S a tigris nem bír
902 Info | szabadságot imád. Szent hálát érez Virginia iránt s nem tudja,
903 Info | felejtetni akarja s hatalmát éreztetni. Vadon szerelmet kér, sértett
904 2, 1| öcsém? Uroknak választottak, érezzék hát, hogy urok vagyon. Örülhet
905 1, 1| a díszmenetre, s azok ma érkezének el, - de nem, ez nem lehet. (
906 2, 1| enyém leend. Ti haszontalan erkölcs harangjai vagytok, kik összehívjátok
907 1, 2| kimeríti erejüket, s az erkölcstelen fényűző népből puha szolga
908 4, 3| varázsolni, nincsen már erő. - Él az istenek parancsuk,
909 3, 2| mégis történnék? Ha a jog az erősbhöz hajlana?~CONDIANUS~Akkor
910 1, 2| mindent magáénak tekint, minél erősebb. De jő a sas, előtte rab
911 4, 3| szívetekbe öntöm malasztját. Ez erősíte engem viharos éltem tengerén.
912 4, 3| és maradok. Isten veled! Erősítőm a drága öntudat.~MAXIMUS~
913 1, 3| hálaérzetem. E szó, "Atyám", erősítse szívem érzetét, dacolni
914 2, 4| gyermek vagy, még meg nem értél a véghatárnak, mely a sír.~
915 1, 2| ARRIUS~Fölséges úr, én nem értelek.~COMMODUS~Emlékezz vissza
916 4, 1| Hallgass, te nő vagy, nem értesz ehhez. Mesterséged a csók,
917 4, 1| Ő szerete benneteket, ő értetek veszett el, és ti egy csepp
918 1, 2| Természetes, Fadilla oly jól érti, a rény ügyében védni férjeét.~
919 2, 1| tudod, ha tiltva vészeken érünk belé. (Kinn zaj, Perennis
920 4, 3| sírodra szentelend, ki érz, és érzni fog a korba mindki
921 1, 2| vagy, úgy Rómával érted érzek én.~COMMODUS~Dicsőn beszélsz,
922 4, 1| hogy a rossz s a jó egy, ki érzéketlenné teszed véghetetlenségeiddel
923 1, 1| érzesz a hon leányi közt, kik érzéketlenül elhagyják anyjukat. Te vagy
924 1, 3| te szívet adtál, elmét és érzelmet, mit esdne még fiad? Óh,
925 1, 2| Vakítni kell előbb, és érzeményinket másokéhoz alkalmazni, míg
926 1, 3| nem ismeri az a szentebb érzeményt. S mivel nem ismeri, nem
927 2, 1| sivatagon, ha lehellted mérgét érzené. A nép kívánja szent jogát,
928 1, 1| korban, Rómában te egyedül érzesz a hon leányi közt, kik érzéketlenül
929 1, 1| érzni, szólni mersz, fojtsd érzeted törött szívedbe bé.~LUCIUS~
930 4, 1| és féli, keblére öntni érzeteit, mert minden kebel oly szélzsák,
931 3, 2| önérzetiket keresék, kiknek érzetek nyitva állt, gyanútlanul
932 2, 2| e világot, kiége minden érzetem, és én benne boldog valék.
933 2, 4| gerébnek, ő volt az élet keblem érzetén, és én az éltet úgy szerettem
934 1, 3| letörte szívnek is valának érzeti, nem volt az mindég oly
935 1, 3| istenek, e bűnterhelte szívnek érzetit. A nap sugára kínt hoz énnékem,
936 1, 1| erősen áll megkeményült szíve érzetivel. (Letérdel.) Ím térdelek,
937 1, 2| nem tudtam, hogy ember ily érzetre képes lenne. Hogy képes
938 2, 4| elhagyatva keserg kijátszott érzetünk, mely csalatkozott embertársiban
939 4, 1| könnyeket, s ti emberek nem érzitek, elvesz a világ, elvesz
940 3, 1| honunkba térünk vissza. Nem érzitek-e az átkot, mely várostokon
941 4, 5| kinek még az irtózatra érzte van. De meg kell lenni,
942 2, 1| hogy vétketek kevesb, kik érztek, és tenni nem akartok; átkozott
943 4, 3| S bezárva én szívem tűz érztivel, melyek a hon oltárin égtenek,
944 4, 5| halálból, hogy másodszor is érzzem a halált? Ah, ti oly szívtelenek
945 1, 1| nagy, én csekély vagyok, de esdem őt a szende jó Hilárt, kivel
946 1, 1| Ki sincs tehát, ki érte esdene?~MATERNUS~Ki esdne e nyomor
947 2, 3| Csak addig édes minden, míg esdjük azt s a percig tartó csillagfutás
948 1, 1| VIRGINIA~Ládd, anyám úgy esdte az eget, hogy adja az hamar
949 1, 2| megtisztelésed egy érdemetlenre esett, de e bizalmat megérdemelni,
950 3, 2| Összeesküvének ők is tehát, jó! Esküdjetek csak mind! Egész világ esküdjön,
951 1, 1| hullajtva atyánk rideg kezére, esküve, hogy holtig hű leszek.~
952 1, 3| így a nő, melynek hűséget esküvék, nem így ítélt tetteim felett,
953 1, 1| megvetve minden dőre, kába esküvést, megnyugszol egedbe, mely
954 4, 3| Szegény anyánkat, ki kétségbe esne, ha hallaná, hogy meghaltál,
955 2, 3| hágott, még egy lépés és néki esni kell.~CLAUDIUS~Mire jutánk
956 2, 3| mint a napvilágon hullott eső.~CLEANDER~Vajmi nehéz kötelesség
957 3, 1| mert életünk a halál; nem esünk kétségbe, mert reményünk
958 4, 1| fájdalmad visszapattan, kétszer esve magadba. (Fölemeli atyját
959 2, 1| Marcia javára, most jön eszembe, Claudius, hogy nékem tetszik
960 2, 4| adák nekik. Ezek eltévedt eszetvesztettek, kikért könyörgni, átkozni
961 1, 2| bír, a férget a kis madár eszi meg, s a kis madár mindent
962 4, 2| szívedben könyörületet, nyomorú eszköz, ki már azonnal személy,
963 4, 3| MAXIMUS~Nem, óh, ezt Marcia eszközlé ki nekem. Bátyám, én egy
964 2, 1| bosszúját a nép a gyáva eszközön.~COMMODUS~S ez egy nehány
965 2, 4| az üdvet; de kevés tudja észlelni azt. Holt testekből alkotnak
966 1, 2| több a rény, mint puszta eszme, s ha több, úgy ők nagy
967 1, 2| semmije e föld körén, a rény eszméje az, s a túlvilágban egy
968 2, 1| szolgái közül mindkit így észrevesz.~CLAUDIUS~Commodus, hamar
969 4, 1| te.~PERTINAX~Ah, itt egy esztelenre lelék. Óh, ég, vedd nekem
970 4, 5| koponyájából a velő, nyomorultan, esztelenül, ordítsa e világon végig
971 4, 1| Itt is hoznak néki tál étket, a halálnak fényes asztalára,
972 1, 3| kínzza e kebelt, és annyi éve táplálom már e kígyót! De
973 4, 2| nézendik vérrel festett éveinket, mert koruk szép, tiszta
974 2, 3| hát át ez agg szív súlyos éveket, hogy görbülve alattuk megtörjön
975 2, 4| keservem hangjait.~AGG~Mennyi évnek súlyos átka rághat egy nemes
976 Info | spectáculumot a népnek, igen, de az evő közepette van egy gondolkozó
977 Info | hogy van ember, ki oly exagerált ideákkal bír, mit nevet
978 1, 3| táplálom már e kígyót! De ezentúl hordni nem tudom (Kiszól.)
979 2, 1| mégis engem, és ha ember ezred szikrája ég még a hamu között,
980 4, 1| körülmutatva.) Nézzétek, emberek, ezüst fürtjei véresek. Mi szép,
981 4, 5| gladiátorjaink között Paulus? - Ezután Paulusnak hívatom. Adassék
982 1, 2| kivéve Commodust, Lucillát, Fadillát.) Ittlétem első napján egy
983 1, 1| körül, tovább repül a téli fagy előtt, csak én leendek,
984 3, 1| gyanánt elenyésztek az első fagyos éjen, előlép az eltaszított
985 1, 1| virágot, ha éji árva dért s fagyot hozand. Te gyönge virág
986 4, 1| őket. Kő az ember, melyről fájdalmad visszapattan, kétszer esve
987 3, 2| Az egyik gyilkos szörnyű fájdalmak között kiadta lelkét, megmérgezés
988 Info | tetteti így magát, hogy fájdalmát ne nevessék.~Hah, mi az!
989 2, 2| érckebel vala, eltűrni erős fájdalmimat. Megnyugodtam és boldogító
990 4, 5| világon végig bűneit, míg fájdalomtól önhusát rágja majd s úgy
991 4, 3| szabad, s az egekbe száll. És fájnak a bilincs helyei, de kellemesek
992 1, 1| átkozott pribék! Mi áruló fajzatja vagy te eb, mert Róma ily
993 1, 1| viszonyok előtt, ím könny fakad szemem borúin, és mind ezek
994 4, 1| életben felénk mosolyg, s mely fáklya vészben, csillag a tévedt
995 4, 5| szög, egy tű, egy kemény fal és lánc, mellyel véget vethetek
996 4, 1| bámultok rám? Éhes kutyák, ne faljatok fel! Fattyuk, én az állatok
997 1, 2| nevetve)~Így csalt tehát meg fáma engemet, ki tégedet bajnoknak
998 4, 5| ELSŐ UDVARONC~Egy darab fának kellene lenni, ki nem lenne
999 Info | akkor lép elő.~S a hosszú, fáradalmas nap után nem kívánjuk-e
1000 3, 2| a nép lecsendesül.) Éhes farkasok, itt lakjatok jól!~ARRIUS~
1001 3, 2| gaz kölykök! Semmire való fattyak! El szemem elől, el, mondom,
1002 4, 1| kutyák, ne faljatok fel! Fattyuk, én az állatok királya vagyok. (
|