1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
1003 1, 1| ellen legyőzve áll gyöngéd fegyvered előtt. Ím, halld, és szánj,
1004 3, 2| természet a gyönge hölgynek is fegyvereket, erőt, védeni magát. Elorzhatja
1005 1, 1| Felkészülék ellened dacom minden fegyverével, s a mord ellen legyőzve
1006 4, 3| gyalázattal elhajtjuk a fegyvert.~MAXIMUS~Bátyám, hallgass
1007 3, 2| gyermekid között e borból, fejdelem!~COMMODUS~Szépséged nől
1008 3, 2| hallgatnom kellett volna. Ah, de fejdelmem és hazám javát, uramnál
1009 4, 5| adót vet ki azért, hogy a fejedelemből komédiás lőn?~COMMODUS~Készíts
1010 1, 1| kormányomat, ím így gyalázza máris fejedelmét.~SZENÁTUS~Halál, halál!~
1011 Info | gondolkozó ország is. - Fejeiket le.~Maternus, Cleander természetes
1012 4, 5| minőben ő küldé társai fejeikre. A pestis aszalja ki keblét,
1013 4, 3| Gyermekim, mondom, és ha fejeitek még véresen csókolandják
1014 2, 2| nagy. Ezt mondja szám, ha fejem lábad porába gördül, s ott
1015 1, 2| ez, melyet vén tanítóim fejembe vertenek.~LUCILLA~Természetesen,
1016 4, 1| nevezett az ördög, betörtem fejemet, - azólta szüntelen fáj,
1017 2, 2| melyeket szenvedék, nem ő sújtá fejemre, de embertársaim. Osztályrészem
1018 4, 2| halál lehelltét mindenütt, a fejérlő koponyákat vedd fel és szagold
1019 3, 2| Phuj, háromszoros szégyen fejetekre, rút ebek, még gyomrotokban
1020 2, 2| embertársaid, a nép az, mely fejévé tőn, s a nép lesújtja hajójáról
1021 4, 3| malasztja véletek! (Vizet önt fejökre és alél.)~MAXIMUS~Anyám,
1022 4, 2| egy holttetem, egy halotti fekély; nincs élet benne, nincs
1023 4, 1| elvevéd, hogy beárulál, fekete színekkel festve a zsarnoknak,
1024 Info | belátása által - s hogy feketítik be egymást.~~Jelenetek~Jól
1025 2, 3| elhagyni az udvart, mert féketlenül a bűn uralkodik ott, ha
1026 2, 2| megsebesítve távozott el, itt kell feküdnie közel. Hej, ki fekszik itt?~
1027 2, 1| hogy kimondtam, mi szűmön feküdt. Kívánom, urak, végnapotokban
1028 2, 2| átkos zsarnokot mámorban feküdve fényes trónusán. Láttam
1029 4, 2| most vérzzen a zsarnok. Én feláldozám nektek testvéremet, most
1030 4, 2| Könyörület a honnal nemes. Feláldozva véremet a közügyért, néked
1031 4, 1| rohant az éhes oroszlán, hogy felállt hajaszála annak, ki látta,
1032 4, 2| kérünk!~MATERNUS~Polgárok! Ha félbe hagyjuk munkánkat, mind
1033 Info | mindég sir nyilvánosan.~A felbérlett gyilkosokat megöleti é.
1034 4, 1| türelmesb, mint te engedő és ne féld, hogy az emberek gyávának
1035 3, 2| atyám vérszelleme, és én felébredék. Oly komolyan, oly reszketve. -
1036 4, 3| elvakult ember-nem éjiből felébredend hajnalra egykoron, s bosszút
1037 4, 5| hiszed, Commodus, mert te féled a halált, mert néked az
1038 Info | miért távozol, testvérednek féled-e szavát? Jaj, neked, ha véredtől
1039 4, 1| fognak mondani. Óh, nem, ők feledni fogják e tettedbe sötét
1040 1, 1| kikért e szív dobog, el is feledtem utam veszélyeit.~VIRGINIA~
1041 2, 4| tenger habjain, csapkodva feléje nem oltják el tüzét, míg
1042 Info | meghalnék.~Ha úgy tudnánk felejteni, mint hallgatni, - de a
1043 Info | Cleander. Pór származását felejtetni akarja s hatalmát éreztetni.
1044 4, 3| kelleme van. Alva legalább felejti kínjait.~MAXIMUS~És te,
1045 2, 4| egyedül ő vesz fel karjaiba s felejtjük az atyai házban utunk keservét,
1046 1, 2| java.~CLAUDIUS~Én is ezt felelem csak, Uram, de távozom,
1047 Info | Maga égeti le szakállát félelemből.~Veres haja Commodusnak,
1048 4, 1| hej, igen vagy igen? - Feleljetek hát és kérlek benneteket,
1049 4, 3| erény? - Igen, de hát ez oly félelmes lenne, attól nem borzadunk,
1050 1, 3| kerülitek ki Cleander tőreit; ti félelmesek vagytok nekem, én is néktek
1051 4, 1| kitalálnád őt kérdezni, mint néki felelni kedve van reá. Te nem vívhatsz
1052 3, 1| akarjátok fojtani őt? Nem feleltek. Vagy szégyenlitek megvallani,
1053 4, 1| nincs azokban élet, hogy felemelhesse azokat ellened, te zsarnok,
1054 3, 1| hát velem a vérlakomára! (Felemeli.)~ARRIUS (fellépve)~Eltaszítád
1055 4, 1| parancsolád, megfojtni őt, ő felemelte láncterhelt kezeit és nehéz
1056 1, 1| Maternus, és te ily tűzbe vagy? Felengedél a hon oltárinál, valóban,
1057 4, 1| sugárban, minden életben felénk mosolyg, s mely fáklya vészben,
1058 4, 3| bármi is. Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly
1059 1, 2| Egy asszonyos szenátor felére szíved szent sugaltival.~
1060 1, 1| bátya, jól beszélsz, a hon feléri házad istenit, és ne hallgasd
1061 4, 5| zsarnok nem győzedelmeskedett feletted. Két helyen véres márványhomlokod.
1062 2, 4| halandót hát sehol sem lelek, felfalták-e már egymást mind, hízva
1063 3, 2| színed elé lépni. De nagy felfedezendő titkaim vannak, melyektől
1064 4, 1| tapsol, Maternus Virginiát felfogva elrohan víva.)~COMMODUS~
1065 4, 1| vagyok magam. Jó napot, te felfordított villa, mit jársz itt, hol
1066 4, 5| szeretnék gázolni, hogy felfrecsegne veleje az égre, hogy íly
1067 4, 1| dobva a szörnynek, hogy felhabzott a föld.~MÁSODIK GLADIÁTOR~
1068 Info | Egyes részeknek másutt felhasználására a következő két mondat: "
1069 2, 2| gonosz lehellete az égig felhatott, és elborult az ég, sötét
1070 2, 4| Hajtsátok őket el, hisz ott nem félhettek mesterek láncitól.~AGG~Keresztények
1071 4, 1| ellenségét látja csak, és féli, keblére öntni érzeteit,
1072 4, 5| hogy végszer láttalak. (A félig kiürített méregpoharat kiissza.)
1073 1, 2| gyakorta kísért engemet. Felijedek tőle a sivatagnak vadjaként
1074 3, 2| hajlana?~CONDIANUS~Akkor átkom felijesztené népedet álmából, és addig
1075 4, 3| remegnek önmagoktól, és félik a jövő borúit. Jó azoknak,
1076 Info | szív) stb.~~Madách Imre feljegyzései között a Commodus c. drámára
1077 1, 2| fénytermeket nekik, és ne féljünk, hogy ellenünk kitör, csak
1078 4, 4| reménye, egy forgószéltől felkapott gallyrakás, mely ha megszűnik
1079 2, 1| bort nekünk! (Claudius felkel.)~COMMODUS~Claudius, hová
1080 1, 1| is - megvetett.~CONDIANUS~Felkészülék ellened dacom minden fegyverével,
1081 4, 1| mutaták magukat az embereknek, felkiáltottak azok, le a fényruhával,
1082 2, 4| örökre örvényekben lelik. És felkiálttam a nehéz borúban, vigasztalóm
1083 4, 3| Anyánk csendes álomba merült. Felköltsem őt?~CONDIANUS~Nyugodjék.
1084 4, 1| Elrohan, ezalatt a nép fellázadt, nagy zavar, Commodus elfut
1085 1, 1| hajnallott élted szép egén, mi bú felleg tódult irigyelve rá? Mióta
1086 1, 1| édesem, s lemosolygom arcod fellegét.~CONDIANUS~Isméred Commodust?~
1087 1, 3| s sajnálatom egy nehéz fellegként elborítja éltem fény egét,
1088 3, 1| vérlakomára! (Felemeli.)~ARRIUS (fellépve)~Eltaszítád testvéredet
1089 Info | talán, nem azért, mintha félnék tán nagy s dicső neved,
1090 4, 3| mely minden földi keservtől felold? Nem érjük-e el a célt,
1091 2, 2| láttatunk s nincsen ember, felosztni bánatunk.~CONDIANUS~Az ég
1092 1, 3| ez így nem lehet, én is felosztom véled nehéz sorsodat, de
1093 4, 5| szív lett az elismerés és félreértés áldozatja. A tiéd már kiszenvedett.
1094 1, 3| nyugodtan élnem át; egy félrelépés életem útán annak hajnalában
1095 2, 1| Marcia javára.~COMMODUS (félrészegen)~Igen, igen hát, Marcia
1096 3, 2| érte nejével, el, mondom, a felségsértő díja halál! És borzadjon
1097 4, 2| Commodus! Ha hátra nézni félsz. Fiam szól, dicső és megvetett
1098 4, 1| azt? Ha marhahúst akarnék felszúrni, nem kellene messze mennem!
1099 4, 1| tétetni ezt a császár, mert félt, hogy meg találná látni,
1100 4, 1| emberré teszi, - nyomor éltem feltartásáért. Eltitkolám éltem tüzét,
1101 4, 1| A nép szerette őket, azt félte ő.~HARMADIK GLADIÁTOR~Már
1102 1, 2| lerázzalak, most már nem féltem tervem sikerét; még férjem
1103 4, 3| CONDIANUS~Ah öcsém, és felteszed-e rólam, hogy tervedet elfogadom?
1104 3, 1| mely sosem hal ki. Nem félünk meghalni, mert életünk a
1105 2, 1| jutalmam az elismerés.~ARRIUS (felugorva)~Ennyire mentetek már, átkozottak,
1106 4, 1| kardot adva neki, a nép zajg, felugranak a lictorok. Commodus bámul,
1107 2, 1| tetté nem leve.~COMMODUS (felugrik)~Ne ingerelj tovább, istenemre,
1108 1, 1| embertárs megindítja azt. Mi felvevénk, Hilár körünkbe van, ő oly
1109 Info | kézirat másolat, a negyedik felvonástól kezdve saját kézírás, címlap
1110 4, 3| élsz szívemben; e szűbe fentvirulsz s ha majd az elvakult ember-nem
1111 3, 1| Lehúny a nap, hogy dicsőbb fénybe ragyoghasson újra; legyetek
1112 1, 3| és szellemem kacagva nézi fénybilincseket. Atyám! Fiad úgy boldoggá
1113 2, 2| hasson. S majd akkor, ha fénye lehull, s meglátja szörnyű
1114 Info | sírhalmiból készíte lépcsőt fényegéhez. Mert az emberek úgyse nekik
1115 1, 2| tüzekkel, melyek hazája fényegén borongnak.~COMMODUS~Szép
1116 2, 2| Fel hát, szavam trónodnak fényéhez és hangomtól trónod rengni
1117 Info | előtt látásodon elsápul fényem, és szörnyek kápráznak szemem
1118 2, 1| szavaik oly jók legyenek, mint fényesek. Mert enyémek megvetettenek. (
1119 4, 4| láthatom a nap jótékony fényét, melyet az Úr minden teremtményinek
1120 1, 3| fényemet. Rabnak neveznek a fényfedett urak és szellemem kacagva
1121 2, 1| ha zúg a tenger, fergeteg fenyíti a tar ormokat, de zúg a
1122 1, 2| kérni, vakítni kell előbb, fenyítni, s később, mit az erősb
1123 2, 3| Borzas éj volt tegnap, fenyítve, hogy a gonosztevőket elnyeli;
1124 1, 2| újulni látjuk új színekbe fénylő ékidet, csak a remény rövidíti
1125 4, 1| felkiáltottak azok, le a fényruhával, kolduskabátot nyakatokra,
1126 1, 1| kitör felette a szabadság fénysugárival.~CONDIANUS (súgva)~Az istenekre,
1127 4, 3| zavaratlanul bírjuk egymást a fénysugárokon.~JULIA (álmodva)~Jó gyermekem,
1128 1, 3| Maternus nem nyer kincset, fényt, címeket? Ah, úgy hasztalan
1129 1, 2| puha szolga lesz; építsünk fénytermeket nekik, és ne féljünk, hogy
1130 1, 3| kincsem, mindenem ez s fénytermem a nagy természet maga. Isten
1131 3, 2| ismerve a külvilág álnok fényű örvényeit, mindenik szívben
1132 1, 2| fényűzést közöttük el, s a fényűzés a viszály almája lesz; kimeríti
1133 1, 2| terjesszük hát azért a fényűzést közöttük el, s a fényűzés
1134 1, 2| erejüket, s az erkölcstelen fényűző népből puha szolga lesz;
1135 1, 3| vaskezét, por már nekem a fényvilág, és szívemben csak egy a
1136 2, 2| kődarabra dűl, Commodus jön a ferdő folyosóin, két gyilkos reátör.)~
1137 2, 1| legjobb; ha hontérsz éjjel, a ferdők csarnokán várjon üdvözletem,
1138 Info | de mert ily alávaló dög féregnek sem való. Egy porban hever
1139 Info | Lucius: Mondd, jó fiú, most férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék
1140 1, 1| ha széttiporsz a földnek férgeként, lábad porába fordulok még
1141 1, 2| mennyire erejével tartni bír, a férget a kis madár eszi meg, s
1142 3, 2| erős vagyok! Találtam a fergetegben is egy szívet, mely osztja
1143 3, 1| helyet adott, hogy homlokom a fergetegből hányt sajkán megizzada,
1144 4, 1| véltem szívemet, dacolni egy fergetegnek, mely kimozdítja a földnek
1145 2, 1| Fadilla arról mit se tud, ha férje ellened pártot üt.~COMMODUS~
1146 2, 1| megvetésre érdemetlen már, férjed vagyok, a férj fog szólni
1147 1, 2| érti, a rény ügyében védni férjeét.~COMMODUS~Igaz, s azért
1148 3, 2| beszélt rá!~COMMODUS~El, el, férjével is! A férj egyet érte nejével,
1149 2, 2| zártam, hagy azt meg ne fertőztesse az emberek badar ítélete.
1150 4, 1| atyámnak fia helyett egy rémet festél, és atyám keservbe eltaszíta.
1151 2, 4| melyben a purpur vérrel festetett, a kajánság zord réme dühöng
1152 4, 2| borzalmmal nézendik vérrel festett éveinket, mert koruk szép,
1153 3, 1| testvértek vére mindennap veresre festi az áldozó napot, mely elfordul
1154 4, 1| beárulál, fekete színekkel festve a zsarnoknak, hogy atyámnak
1155 2, 1| császári termedben. (Az ajtókat feszegeti.) Bezárkózol, őrök állnak
1156 2, 2| gyermekét? (A bezárt ajtót feszíti.) Istenek, ha vagytok az
1157 1, 1| oly komolyak valánk, mert fészkébül a nagy sas elrepült.~CONDIANUS~
1158 3, 2| tépetének ki a békés polgárok fészkeikből. De én azt nem hivém, s
1159 3, 2| önmagamban, ha már kiirtám ősi fészkemet. De jól van, megmutatom,
1160 4, 1| Ah jó atyám, te meghaltál fiaddal, és nincs, ki megbosszulja
1161 1, 3| jószágaid, kéjeket, hagyd azokat fiadnak. Maternus, nékem vetélytárs
1162 1, 3| maradtam, és emléke két fiamban élt. Imádtam őket, mert
1163 1, 3| örömről, két ily nemes szűt fiamnak mondani. Nyugodtan nézhetek
1164 1, 1| meggyógyítni a hon sebeit. Büszkén fiára szegezte Róma szemeit, midőn
1165 Info | end jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni
1166 3, 1| Azért keseregtek-e, hogy fiatok nyomorultan kileheli lelkét,
1167 Info | hogy öljön.~Szeretője. Hogy figyelmet kerüljön, korhelyt játszik
1168 2, 3| tele; nem szokott pedig figyelni egyik sem arra, ha egy nagyobb
1169 1, 1| oly komoly vagy, nem is figyelsz reám, mi is lenne egy oly
1170 Info | egymásban pihennek ki a filisztervilágból, örülnek, hogy van ember,
1171 4, 3| tehát! (Alél.)~MARCIA~Ti hős fiúk! Így halni üdv lehet.~ ~
1172 1, 2| üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak atyja mi is lenne más, ha
1173 1, 1| vagy te eb, mert Róma ily fiút nem szülhete! (Eszmélve.)
1174 4, 3| kis galambot. Az ég fogja fizetni tettedet. Néked kell köszönnünk
1175 1, 2| megérdemelni, légyen éltem főcélja csak.~COMMODUS~Hogyan? S
1176 4, 1| és a fény többé el nem födi rémalakját. Hah, Virginiám,
1177 2, 4| bújjatok még mélyebben a földbe aztán, és ott ő se fog bántani,
1178 1, 1| zsarnokára un, s talán még egykor földerülve barnuló ege, kitör felette
1179 2, 4| leljetek egy oly hosszú földet, mint magatok, hogy abba
1180 4, 3| szétszórandó a sötétet, mely e földön terjede szét s az emberek
1181 2, 4| nekünk az istenek, midőn e földről az Elyseumot elvivék. S
1182 4, 1| kétszer esve magadba. (Fölemeli atyját körülmutatva.) Nézzétek,
1183 2, 2| pokla, ha önszíve magától fölijed, s szavát lelkének nem tompítja
1184 3, 2| Hallunk, Róma! És az ajtó fölnyilik előtted. Vigyétek! Öljétek
1185 4, 5| Ha elvész a ló, mindjárt fölötte kárognak a hollók.~MARCIA~
1186 4, 4| Oly örömmel nézi a nép fölrepülni babérfüzérekkel, mint vérzeni
1187 3, 2| be lenne telve.~COMMODUS~Fölségesen beszélsz. És te, szelíd,
1188 4, 3| ragad, mutatja sebhelyét és fölüvölt az égi bolt felé, megrázkódik
1189 1, 2| ki az legyen, és országod fölvirágozik. Nem kérdem én a császártól,
1190 1, 3| istenek, bárkik legyetek, kik fölvirulni engedétek a hazát, szent
1191 4, 5| adhatok, ami ezen összetört fövényórát illeti, azt nekem kell leginkább
1192 4, 5| hever a császár. Valóban nem fog-e haragudni, ha ily közönséges
1193 3, 2| az árva nép újra atyának fogad. Most tenni kell, férfiak;
1194 2, 2| rossz kormányozóra, mert ő fogadta fel, vezetni tengerén.~MATERNUS~
1195 4, 1| jó Claudius, még halva is fogai közt tartva erősen a szörnynek
1196 Info | következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (első megjelenés:
1197 1, 2| sugarakat hozhatsz, de jól fogd fel, óh, mi szent e név,
1198 Info | kell, ha nem, vannak kézzel fogható módok, melyek lábához terítnek,
1199 4, 1| is így elmémet, hogy ne fogjam fel kínom egészét, és én
1200 1, 2| kincseit -~PERENNIS~A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, melynek
1201 1, 3| helyet csinál? Te hasztalan foglalod el tiédet kóró gyanánt,
1202 4, 5| meg, uram. (El.)~SZOLGA~A foglyok. (Eh [?] Maternus, Virginia.)~
1203 4, 1| hogy az emberek gyávának fognak mondani. Óh, nem, ők feledni
1204 4, 1| ólomfegyverével?~LUCIUS~Én vívni fogok. Óh, üdv, óh, élemény, óh!
1205 2, 2| Néhány fegyveressel s a fogollyal el, Perennis az ajtón zörög.)~
1206 2, 4| egynehány virág; én hinni fogom istenteket, bárki légyen,
1207 4, 2| szent törvény után, melynél fogva végre győz a jó.~LUCIUS~
1208 3, 2| halál! És borzadjon Róma, ha fohászira a néma sír felel.~CLAUDIUS~
1209 3, 1| nektek, hogy meg akarjátok fojtani őt? Nem feleltek. Vagy szégyenlitek
1210 4, 5| ily közönséges zsinórral fojtom meg őt, s nem aranyossal?
1211 4, 1| császár? Őtet ide nekem, hogy fojtsa meg őt a gyermekét vesztett
1212 1, 1| te érzni, szólni mersz, fojtsd érzeted törött szívedbe
1213 1, 2| jog oltára, hol csak vér folyand. Elvonulva is sírathatom
1214 4, 1| segélyetek. De büntetlenül ne folyjon ennyi vér.~LUCIUS~Látod,
1215 2, 2| dűl, Commodus jön a ferdő folyosóin, két gyilkos reátör.)~ELSŐ
1216 4, 1| porát, midőn szíve vére folyt.~ELSŐ GLADIÁTOR~Minden retiariusnak
1217 Info | változatot közöljük, amelyet folytatott. A tervezett változtatásra
1218 2, 2| mindenütt csak eltiport, a fondor ér célt vér utak felett.
1219 Info | módosít - mindig echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.~Tudom, nem
1220 Info | szerető nő. Ki iszonyodva fordul el, midőn Commodus testvére
1221 1, 1| férgeként, lábad porába fordulok még feléd. Óh! Én nyomorú,
1222 3, 1| s elhagyatva hasztalan fordulsz ál-barátid felé, kik gyönge
1223 2, 1| uram, a nép hasonló egy forgó szélhez, szenvedélye magasra
1224 4, 4| csalódik az, reménye, egy forgószéltől felkapott gallyrakás, mely
1225 Info | Cleanderrel némi szerelmi forma viszonya van, ez Cleandert
1226 Info | alávaló, de népe. (Mese formában az őrjöngőtől.)~A zsarnoknak
1227 1, 1| eremben Róma régi vére forr. Tüzel a szirt, ha vassal
1228 1, 2| mindki jóllakott.~FADILLA~Fortine [?] hát, mitől remegtem
1229 4, 2| sebes szolgái.~PERTINAX~Nem főz ki agyad többé terveket,
1230 1, 2| melyhez korán szokik a fül.~CLAUDIUS~S a dőre szóból
1231 2, 1| igazságot hallani szokatlan fülek megmérgeződnek szavam által,
1232 2, 2| rózsahajnalán, a gyönge zefír fülembe csak nevét súgá, nevét ordítá
1233 Info | véletlent, Isten!~Az út fülétől szívéhez benőtt.~Maternus:
1234 1, 1| Lucius és több ifjak a fürdőből kilépnek danolva.)~LUCIUS~
1235 4, 1| Nézzétek, emberek, ezüst fürtjei véresek. Mi szép, jó atyám
1236 4, 3| boldogságomat, egy dőre füstért, mely a hon? Miért áldozám
1237 1, 3| szállva csak reánk dőre füstté lesz, mely megé a csúfság
1238 2, 1| ő hibázik barátnéim szép füzérében. Érted? Semmi viszonzás,
1239 1, 2| mely Róma szenátusa szép füzéréből a legszebb virágot tudta
1240 4, 1| vissza a kínt, mint füledbe fuják, mit keressz itt e sok ember
1241 4, 5| kiöntni nem tudom. Keblembe ful az, és keblem oly nehéz.~
1242 3, 1| kiszárad a tenger, én meg nem fúlok, próbáltan könnyeimmel.~
1243 1, 1| kinek a nap sötét borúba fúlt, ha nem látja szemedbe visszasugárzni.~
1244 1, 1| Marciám előtt. De a világ oly furcsa, óh, barátom, s indulatim
1245 4, 1| Miféle jómadár ez? Ugyan furcsán néz ki.~LUCIUS~Commodus
1246 4, 3| boldogul, de kérlek, siess! Fuss, menj hamar!~CONDIANUS~Boldog
1247 3, 1| ál-barátid felé, kik gyönge fűszálak gyanánt elenyésztek az első
1248 2, 3| A jelen csak egy gyönge fuvalom, mely a múlt s jövő csókjából
1249 1, 2| miként a sassal égbe tör, úgy galambként szelíd e föld körén. Ő azt
1250 2, 2| JULIA~Vigyétek őt, szelíd galambomat, rejtsétek el vad tornyok
1251 2, 2| igen, midőn a sas elrepült galambtokkal, és mondtam a sasnak, hogy
1252 1, 1| fel az érzet virága. Ő egy gall vitéz, neve Hilár, mi édes
1253 4, 4| egy forgószéltől felkapott gallyrakás, mely ha megszűnik a szél,
1254 1, 2| férjem egy azok közül, kik gátakat halmoznak utamon. De vannak
1255 1, 1| megtörik, ne hagyj utadba gátat vetni könnyemmel, utadba,
1256 1, 2| elveszett. Pompeius, te gazdagabb vagy nálam, mert ily kinccsel
1257 1, 3| engemet szabadnak akar hagyni, gazdagon megajándékoz, és tégedet,
1258 2, 2| Elég erős vagy hozzá s gazember is elég nagy. Ezt mondja
1259 2, 2| ott sem cserélnék véled, gazkölök, minőt minden szabó szab
1260 4, 5| Kinek vérében szeretnék gázolni, hogy felfrecsegne veleje
1261 Info | bűnjelt látva egymásban. Csak gazságra egyesülnek. Káromkodva,
1262 4, 3| dicsőre nőltek. S az agg geréb nyugodtan néze sírja felé,
1263 2, 4| Egy bimbaja volt a vén gerébnek, ő volt az élet keblem érzetén,
1264 1, 2| oly bájos ő. Egy érzet gerjede fel bennem iránta, minőt
1265 3, 2| beszélsz. És te, szelíd, kis gerlicém, te sírsz? Haragszol, hogy
1266 4, 4| JULIA~Elvitték, elragadták a gerlicét keblemről, elorzta azt a
1267 4, 5| jövedelme enyém leend, mint gladiatoré.~MARCIA~Commodus! Reménylem,
1268 4, 5| De csakugyan legjobb vívó gladiátorjaink között Paulus? - Ezután
1269 1, 1| szolga haldokolva, ha porba görbedett, még hálaszókat nyög ki
1270 2, 3| szív súlyos éveket, hogy görbülve alattuk megtörjön végső
1271 2, 2| szám, ha fejem lábad porába gördül, s ott sem cserélnék véled,
1272 1, 1| irigyelve rá? Mióta én a szelíd görög honba, imádva a múzsák templomit,
1273 2, 4| egekbe lakott, s nem volt gondja e por föld picinke emberire.
1274 1, 1| LUCIUS~Félre, barátim, most a gondokat, űzze őket el a kocka, bor,
1275 1, 1| össze már. Ládd, egyesülve gondolánk ki gyermekjátékainkat, együtt
1276 4, 5| mételyét. Elmúljanak tőle gondolatjaid, melyeket úgy el akarsz
1277 1, 3| jelen Elyseumomat, mert nem gondolék a bús jövőre még. Két gyermek
1278 Info | az evő közepette van egy gondolkozó ország is. - Fejeiket le.~
1279 4, 5| MÁSODIK UDVARONC~Jelesbet gondolni sem lehet.~HARMADIK UDVARONC~
1280 1, 2| hősök, borzadok, ha rájuk gondolok, nekik istenek a rény, a
1281 1, 2| PERENNIS~S a többiről gondoskodom. Vakítni kell előbb, és
1282 1, 3| viselve gyermekedre oly édes gondot, mint ezernyi szem, te szívet
1283 Info | szentségtörőn rabolja. (Marcia)~Mi gondunk, hogy hernyóból lett a lepke,
1284 Info | visszatartja a zsarnokot, a gonoszat, nem az ember ítélet, vagy
1285 2, 3| ARRIUS~Borzas volt az ég a gonoszoknak, és bőgése a jókat elaltatá.~
1286 Info | t.~Valahányszor valami gonoszságot elkövetett, mindég sir nyilvánosan.~
1287 2, 3| eleget tudsz. Átkozott hát a gonosztevő, örökre és visszavonhatlanul,
1288 2, 3| tegnap, fenyítve, hogy a gonosztevőket elnyeli; holtak keltek fel
1289 4, 5| meghal, megszabadult a földi gonosztól, szép gyógyszer minden ellen.
1290 1, 1| COMMODUS~Kinek szószólói a Gráciák maguk, annak fejére ki mondna
1291 2, 4| romja gyászosabb, mint a kis gunyhó, melyet a kor bedült.~LUCIUS~
1292 1, 2| nincs ez így, s e hang igen gyakorta kísért engemet. Felijedek
1293 4, 1| ólomfegyvert ád védeni magát. Gyakran ólomfegyvert ád a bűnös
1294 3, 2| húzhassák a hasznot; míg a gyalázat rajtad marad. És a haza
1295 3, 2| vipera, tagadd tettedet; hisz gyalázatos arcod nem pirul! (Maternus,
1296 3, 1| áldozó napot, mely elfordul gyalázatotoktól? Kacagjatok inkább, gyermektek
1297 4, 3| lehet tartni e poréltet, ha gyalázattal elhajtjuk a fegyvert.~MAXIMUS~
1298 1, 1| még kormányomat, ím így gyalázza máris fejedelmét.~SZENÁTUS~
1299 2, 1| üdvözletem, és végre is ki gyanakodna rám? A gyilkos előre mérget
1300 1, 2| Lucilla, s valóban, ezt lehet gyanítani. Lucilla, mondd, hogy csalni
1301 Info | egymásban sem hisznek, cselt gyanítva tartózkodnak, eleven bűnjelt
1302 1, 1| álom elrepül.~VIRGINIA~Mi gyanú bánt értem? Mondd meg, óh,
1303 3, 2| kiknek érzetek nyitva állt, gyanútlanul mindkinek, mert a rózsabokor
1304 1, 1| máris élted, egész házunk gyászba borult, elrepült a gyermeki
1305 1, 1| Róma nevében, Commodus! Még gyászban áll a Septicolis, atyja
1306 1, 2| lehet. Óh, Róma, én öcsémmel gyászolandlak, ki a hon szent reménye
1307 4, 1| léteden, megszégyeníted gyászoló anyádat, ki majd kisírja
1308 2, 4| dűl, s egy toronynak romja gyászosabb, mint a kis gunyhó, melyet
1309 4, 1| ne féld, hogy az emberek gyávának fognak mondani. Óh, nem,
1310 Info | a csók hideg, a kacajok gyérek. A rossz tett örök nyitja
1311 3, 1| gyermekét keresi, én anyámat, gyermeke leszek, - ő szeretni fog,
1312 2, 3| CLEANDER~Ládd, tedd, atyám, meg gyermekednek első kérését és ne kívánj
1313 1, 3| Te éltet adtál, viselve gyermekedre oly édes gondot, mint ezernyi
1314 4, 3| világ. És én újra éltem gyermekimben, és üdvöm, reményem mindenem
1315 1, 3| ne tettem volna ezt saját gyermekimmel? A vad nem taszítja el magzatát,
1316 4, 3| alá a viharnak. Mert hős gyermekimre anyjok büszke lőn.~CONDIANUS~
1317 4, 3| gyermeki keblekben még aludt a gyermekindulat, midőn még reményem csak
1318 4, 2| Claudius vére rád kiált! Gyermekinket! Testvérünket! Anyánkat
1319 2, 2| egyformán szeretve többi gyermekivel. Az igaztalanságokat, melyeket
1320 1, 1| egyesülve gondolánk ki gyermekjátékainkat, együtt ízlelénk azoknak
1321 4, 2| Ismérlek. Egy szebb, jobb gyermekkorban ismértelek. De ez már elmúlt,
1322 1, 2| igazad lehet, csak korán gyermekségem maradéka ez, melyet vén
1323 3, 1| gyalázatotoktól? Kacagjatok inkább, gyermektek nem lesz rab, magatok öljétek
1324 4, 1| bátyámnak, kedvesemnek gyilkosát. De szörny! Így hogy nézhetek
1325 Info | nyilvánosan.~A felbérlett gyilkosokat megöleti é. u. t. Ő tisztán
1326 2, 2| jő néhány fegyveressel, a gyilkosokkal víva; az egyik megsebesítve
1327 4, 1| akarsz kényszeríteni, te gyilkosom, véghetlen a szerelem, mint
1328 2, 2| vala. A rab fiú első tette gyilkosság vala. Megvetve, kisújtva
1329 2, 3| hajtás az agg csernek odvas gyökerén s az egy lefoszla tőlem,
1330 1, 1| mord ellen legyőzve áll gyöngéd fegyvered előtt. Ím, halld,
1331 2, 1| lesz akkor átkotok; te a gyöngédebb nemnek tagja vagy, az erénynek
1332 3, 1| kenyeret, míg ott fent a kéj és gyönyör bősége ural. Átok!~NÉHÁNY~
1333 1, 1| minden társimat, azok a kéj s gyönyörnek rabjai, kit szeretve, valóban
1334 4, 5| a földi gonosztól, szép gyógyszer minden ellen. Tán megorvosolná
1335 2, 2| hazával, és temetőnk átkos gyomra lesz. Öld meg őt!~CONDIANUS~
1336 4, 1| filozófus? Hej, látszik, hogy gyomrod tele. Hát nem tudod, hegy
1337 3, 2| fejetekre, rút ebek, még gyomrotokban Commodus bora, még ajkatokon
1338 4, 5| szavadnak álltál, a zsarnok nem győzedelmeskedett feletted. Két helyen véres
1339 4, 1| hatalmas, és győzelme mégis győzelem. Így tesznek a népekkel
1340 3, 2| zsarnok ékszere, a por s te, győzelembe dicsőülni fogsz. Marciám -
1341 4, 1| ellenének, ha hatalmas, és győzelme mégis győzelem. Így tesznek
1342 1, 1| hozzád megyek, s te napként győzendsz szívem borújain. Ha erre
1343 2, 2| itt is tehát az erősb ügye győzni, a gyenge mindenütt csak
1344 1, 1| polgár, fény között. (A nép gyülekszik.)~MAXIMUS~A díszmenet közelg.
1345 4, 1| éltem tüzét, melyet az ég gyújta elménkbe. Óh, Commodus,
1346 3, 2| halálos ágyadon, mely poklot gyújtana kebled éjjelén, s ha akkor
1347 3, 2| én szeressek, ha mindki gyűlöl? Nem, nékem átkozott sorsom
1348 2, 2| szeretni volt teremtve, őket gyűlölni tanulta. Minden egyes embert
1349 4, 1| végetlen, mint a semmiség, ha-ha, ha! (Kürt, Commodus, Marcia,
1350 1, 2| összevágtak az Óceán sötét habjai fölötted és te elveszél.~
1351 2, 4| mint égő hajó a tenger habjain, csapkodva feléje nem oltják
1352 1, 1| tengerén egy gyönge sajka vad habok között, üdvöd kebledben
1353 3, 2| Alattvaló asszonyiddal viselsz háborút, míg hazád ellenségi békén
1354 Info | nagyra tartani, mert pigmens had környezi s még jobban összehúzódik.~
1355 2, 1| kijönni tán lehetlen is. De hadd meg Marciámat, ölj meg engem
1356 4, 3| ügyével együtt az enyészetbe hágnánk. Ha nem lenne az ember más,
1357 2, 3| már legfensőbb lépcsőire hágott, még egy lépés és néki esni
1358 2, 2| honszeretetem keblembe zártam, hagy azt meg ne fertőztesse az
1359 1, 3| élvezed jószágaid, kéjeket, hagyd azokat fiadnak. Maternus,
1360 2, 1| mint éppen ekkor, és most hagynál el, kedves, engemet?~LUCIUS~
1361 3, 2| éjjelén, s ha akkor magadra hagynálak, véres bosszúm be lenne
1362 1, 3| után engemet szabadnak akar hagyni, gazdagon megajándékoz,
1363 1, 2| vissza mai tetteidre, üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak atyja
1364 4, 5| hon megyek, míg néked itt hagyom, véres kísértetemet, megkínozzon
1365 4, 5| emberek, hisz csak leányomért hagytam oda a halál hazáját.~MARCIA~
1366 Info | szakállát félelemből.~Veres haja Commodusnak, mint láng.~
1367 4, 1| éhes oroszlán, hogy felállt hajaszála annak, ki látta, nyugodtan
1368 4, 4| teremtményinek adott. Nem látom e hajdan dicső világot, mely annyi
1369 3, 1| átok! (Elvonulnak, kövekkel hajigálva.)~NÉP~Kenyeret, Commodus!
1370 3, 2| történnék? Ha a jog az erősbhöz hajlana?~CONDIANUS~Akkor átkom felijesztené
1371 3, 2| lehetne némi erénymázat kenni? Hajlékony vala szíved, és ők avval
1372 1, 1| vegyük fel őt, nehány napokra hajlékunk alá. Az embernek szíve nem
1373 1, 3| félrelépés életem útán annak hajnalában egy hosszú éltet tesz nyomorulttá.
1374 4, 3| mely szabad magába lőn, ha hajnallik, éjt varázsolni, nincsen
1375 1, 1| hát, Virginiám, mi öröm hajnallott élted szép egén, mi bú felleg
1376 2, 4| vala. Benne láttam újulni hajnalom, benne teljesülni legmerészebb
1377 4, 3| ember-nem éjiből felébredend hajnalra egykoron, s bosszút kiált
1378 2, 4| és letörötten, mint égő hajó a tenger habjain, csapkodva
1379 2, 2| fejévé tőn, s a nép lesújtja hajójáról a rossz kormányozóra, mert
1380 4, 3| éltem tengerén. Ez tartá fel hajómat a sülyedéstől. Gyermekim!
1381 2, 2| ége viharos éjeken törött hajón felett. Ő volt az isten,
1382 4, 1| vészben, csillag a tévedt hajónak, mely mindenható és hatalmán
1383 1, 1| ládd, nem kerülheti ki a hajós azon szirtet, melyt nem
1384 4, 5| melyeket úgy el akarsz hajtani, és a sötét rémektől oly
1385 3, 2| Marciám, önts többet, el kell hajtanom emlékimet. Oly komoly álmaim
1386 2, 3| vigasztalásul zordon utakon. Két hajtás az agg csernek odvas gyökerén
1387 1, 3| porszemen a lét; egy ember hajtja a sors kerekét honok felett,
1388 Info | átdolgozást azonban nem hajtotta végre. A harmadik felvonás
1389 2, 4| csipdesendnek, a férgek. Hajtsátok őket el, hisz ott nem félhettek
1390 3, 2| Commodus, ébredjen jobb részed! Hajtsd el ez álnok barátokat! Térj
1391 1, 3| moraja visz, egy szirtről hajtva másikára, míg végtére mind
1392 2, 4| hölgynek egyetlen birtokát.~AGG~Hála tehát az égi szent atyának,
1393 4, 1| oly nehéz. S oly lassan halad az idő, mely nemezis rejti
1394 1, 3| az út dicső lesz, melyen haladand. De mit beszélek? Nyomja
1395 4, 1| retiator ólomfegyverével háladatból csókolta a lába porát, midőn
1396 4, 5| mint hazug nyelved karjai? Háládatlan skorpió. - Maternus, te
1397 1, 1| mert bilincsbe is feldobog hálaérzete s ha sok, ki most lebeg
1398 1, 1| borúin, és mind ezek nem hálaérzetek, de a keserv ömlengései,
1399 1, 3| szent célja lesz életemnek hálaérzetem. E szó, "Atyám", erősítse
1400 4, 3| CONDIANUS~Jó leány, vedd forró hálaérzetim a tett helyett. Mást én
1401 4, 4| a kiholt természet, mely halálában is emeli, és megrázza az
1402 4, 1| volt megelégedve, kérte halálát?~ELSŐ GLADIÁTOR~A nép néma
1403 4, 5| Azért rántottak-e fel a halálból, hogy másodszor is érzzem
1404 3, 2| szívedbe, hogy egy kegyes halálcsapást adj törött szívemre? Halált,
1405 1, 1| hazának -~MATERNUS~A vég haláldöfést! (Morgás, bámulat.)~LUCIUS~
1406 4, 1| bátyám, te ott nézed öcséd halálküzdését, ott nézed, mint az ugráló
1407 4, 5| Nőbeszéd! Ne zavarjon ez. Te halálmadár vagy, ki mindig rosszt jósolsz,
1408 4, 1| hoznak néki tál étket, a halálnak fényes asztalára, férgek
1409 1, 1| ömlengései, hogy pór, én neked hálálni nem tudok. Óh, égi lény!
1410 4, 5| őt. (Kivitetik.)~MATERNUS~Halálod órája, kívánom oly hosszú
1411 4, 3| ember, néhány emberekért. S halálok oly mosolygó, nyugodt lesz,
1412 3, 2| istenekre, ne mondjad ezt, halálomat kívánja hát a nép? Szörnyű!
1413 Info | lelkének. Éltét szereti, haláltól fél.~Testvére. Bűntárs és
1414 2, 4| mindent e világon, mit egy halandónak veszteni lehet, még többet
1415 2, 4| Nincsen senki itt már, halandót hát sehol sem lelek, felfalták-e
1416 1, 1| ha porba görbedett, még hálaszókat nyög ki tettekért.~VIRGINIA (
1417 Info | szabadságot imád. Szent hálát érez Virginia iránt s nem
1418 1, 1| súlyos bilincseit; s a szolga haldokolva, ha porba görbedett, még
1419 2, 1| tunikátokat purpurra, hogy fényben haljatok meg. (Kint újra zaj.) Hát
1420 2, 1| ordítsatok, császártok nem hall, mert üvöltéstek már elaltatá.~
1421 3, 2| olykor a zendülés és ostrom hallatik. ~Arrius, Commodus, Claudius,
1422 1, 1| feléri házad istenit, és ne hallgasd a gyönge hölgy szavát, ha
1423 1, 2| császártól, jól tettem-e. Hallgat szívem és így nem vétkezik.
1424 3, 2| ellen összeesküdött, nékem hallgatnom kellett volna. Ah, de fejdelmem
1425 1, 1| hölgyi gyöngeség?~CONDIANUS~Hallgatok, sőt, igen is, csak tovább.~
1426 1, 1| szív keserve jól. (Commodus hallgatózva kilép.) És te, Condianus,
1427 2, 1| Kifelé).~CLAUDIUS~Én csak hallgatva némán sírhatok!~ARRIUS~Ne
1428 4, 5| hamar, az istenekre, nem hallhatom őt. (Kivitetik.)~MATERNUS~
1429 3, 1| mitévő legyek? (A nép zajgása hallik.) Bátyám, fiam, az ég őrizzen
1430 2, 1| eltompult a hízelgéstől kebled, hallj meg mégis engem, és ha ember
1431 3, 2| elvesztetek. (Az ablakon ki.) Hallunk, Róma! És az ajtó fölnyilik
1432 1, 2| azok közül, kik gátakat halmoznak utamon. De vannak módok
1433 3, 2| átkod puszta falak közt halna el, és nem hallaná azt,
1434 4, 2| véremet a közügyért, néked halnod kell.~CLEANDER~Lehet tehát?
1435 3, 2| arra - nékem élnem vagy halnom egy! De te! De te! Védetlen
1436 2, 2| egész nyomorát, az éhen haló szolgát bilincsiben, s a
1437 4, 3| engem mondanak bűnösnek, én halok meg. Te élj! Néked még oly
1438 4, 2| fekszik egy holttetem, egy halotti fekély; nincs élet benne,
1439 4, 1| lelkét a jó Claudius, még halva is fogai közt tartva erősen
1440 2, 1| ezred szikrája ég még a hamu között, tudom, hogy jól
1441 4, 5| kiszenvedett. Áldva legyenek hamvaid és könnyű a föld csontjaidnak.
1442 2, 1| körül. ~Hátul táncosok, hangászok és a többi mutatják magukat.)~ ~
1443 3, 2| a lázadást, de elhalnak hangjaik a csarnokokon, míg hozzám
1444 2, 1| válasz, elrezegnek tompa hangjaim, elhal a keserv hangja császári
1445 2, 4| végighallgat és visszaadja keservem hangjait.~AGG~Mennyi évnek súlyos
1446 2, 2| szavam trónodnak fényéhez és hangomtól trónod rengni fog.~MATERNUS~
1447 3, 1| ordít, a zene még vidámabban hangzik a teremből.) Mi ez? Vagy
1448 4, 5| atyádnak, hogyha tudsz. - Hány szív lett az elismerés és
1449 3, 2| Vessz, átkozott, napod hanyatlik és enyém derül.~ARRIUS~Föl,
1450 2, 2| reményeit egy tengertől hányatott gyönge sajkán, és gyilkosok
1451 1, 1| élteddel kedve is visszajött. Hányszor látta akkor a hajnal térdein
1452 3, 1| hogy homlokom a fergetegből hányt sajkán megizzada, de már
1453 2, 1| COMMODUS~Ne említsd őt, ne hozz haragba, testvérem ő, s megfojtsam
1454 Info | senkitől. Commodus, Lucia haragja.~Kéjt, óh, spectáculumot
1455 3, 2| COMMODUS~Szépséged nől haragodban, még így nem láttalak!~MARCIA~
1456 3, 2| Haragszol, hogy imádlak? Haragszik-e a nap, ha ezernyi virág
1457 3, 2| kis gerlicém, te sírsz? Haragszol, hogy imádlak? Haragszik-e
1458 4, 5| császár. Valóban nem fog-e haragudni, ha ily közönséges zsinórral
1459 1, 2| zúgni fog, hogy császárja haramiává lőn, mely elorza legszebb
1460 2, 1| Ti haszontalan erkölcs harangjai vagytok, kik összehívjátok
1461 3, 2| CLAUDIUS~Mi a sírig érted harcolunk.~PERENNIS~Mind késő már
1462 Info | így mindég jószint magára hárít. Kenyeret ígér a népnek,
1463 3, 2| asztalnál marad.) Phuj, háromszoros szégyen fejetekre, rút ebek,
1464 4, 5| urak, és ti nem nevettek jó hasonlításomon? Én a császár vagyok. (Mind
1465 2, 1| PERENNIS~Ne félj, uram, a nép hasonló egy forgó szélhez, szenvedélye
1466 4, 1| férgek örüljetek, ha hízott hassal megy hozzátok, ne bánjátok,
1467 2, 2| oly erős, hogy rajta át ne hasson. S majd akkor, ha fénye
1468 2, 2| már a kába zene.~JULIA~Mi haszna, ha már az őszi szél lesorvasztá
1469 1, 1| életét, csak addig ér, amíg használhat ő; aztán nem ember, s a
1470 1, 1| vedd el éltemet, ha halálom hasznodra lehet. Mindenki annyit tesz,
1471 3, 2| ölék, hegy ők húzhassák a hasznot; míg a gyalázat rajtad marad.
1472 2, 1| beszéltek, ő enyém leend. Ti haszontalan erkölcs harangjai vagytok,
1473 4, 1| mely összetartja e világ hatalmait, a szerelem az, mely minden
1474 2, 1| mondom. Nincs-e erőm, nincs-e hatalmam így?~LUCILLA~Nincs-e jogod?
1475 4, 1| hajónak, mely mindenható és hatalmán minden meghajol, isteni
1476 Info | származását felejtetni akarja s hatalmát éreztetni. Vadon szerelmet
1477 1, 1| mire nincs joguk a föld hatalminak; mivel az ég ajándoka csak
1478 1, 2| részesülhet a trónnak szent hatalmú bíborán. De nem, tovább
1479 4, 1| óh, szegény fiú, mely ily hatalommal nyomja le kebledet?~LUCIUS (
1480 Info | átok csak kicsit fut át hátán, Commodust is ő süllyeszti
1481 1, 1| álltam sírom éjjeléhez, a határhoz lesújtni láncimat, s egy
1482 4, 5| vétkeid rémekként lesznek a határon.~COMMODUS~Dőre, badar beszéd.
1483 Info | és a rossz, de éppen ez határozza el a való érdemet, mert
1484 4, 3| elölni nincs hatalmatok. - De hátha földi életünkben mult már
1485 1, 2| lenne földi lételünk, mi hátrálna tenni úgy azt, mi a nem
1486 2, 4| az igazság napja, melyet hátrálni zsarnoknak lehet, elojtani
1487 3, 2| a vészt? (E szókra mind hátravonulnak, kivéve Arriust és Claudiust,
1488 2, 1| többen asztalok körül. ~Hátul táncosok, hangászok és a
1489 3, 2| asszonyiddal viselsz háborút, míg hazád ellenségi békén nyugosznak!~
1490 1, 1| jól beszélsz, a hon feléri házad istenit, és ne hallgasd
1491 4, 1| LUCIUS~Te honfi, add el hazádat. Te gyermek, öld meg atyádat,
1492 1, 3| tüzet, kivéve azt, mely a hazáért ég, s csak a hontól vett
1493 4, 5| leányomért hagytam oda a halál hazáját.~MARCIA~Jó asszony, leányod
1494 2, 4| zsarnokot fényes körében hazák sírjok felett ízlelni a
1495 2, 3| egy enyészetet, ez csak hazáknak veszteket jelentheti. Borzas
1496 1, 1| édenét, de bocsássák meg házam Láresi, én a hazának hoztam
1497 1, 1| adták az istenek nekem, hogy hazámban hont találjak én, ha nincs
1498 2, 2| Érzem, sebem nem halálos, hazamenni még erőm vagyon, emeljetek
1499 4, 3| ég felé röpül, pirítani hazámnak hajnalát. Vidulj, előre
1500 4, 4| mindenemet, mindent, egész hazánk javát. Óh, de kinek reménye
1501 2, 4| e tágas világon egy szűk hazátok, melyben leljetek egy oly
1502 2, 3| fizet egy hivatalért, ki a hazától tudja kizsarolni kamatostól
|