1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
2003 3, 2| COMMODUS~Dühöngjék! A brit ebek kezdék a lázadást, de elhalnak
2004 1, 1| ékeit, ha dicsérni szolga kezdi azt. Kívánom, élted rózsahajnalát
2005 1, 2| részesít. De azt javallnám, kezdnők gyönge szerekkel, kérni,
2006 Info | a negyedik felvonástól kezdve saját kézírás, címlap hiányzik.
2007 4, 1| kegyelem, ha egy császár keze alatt esik el.~MÁSODIK GLADIÁTOR~
2008 1, 2| név, a hon. Az istenek a kezedbe adtak egy hazát, hogy szolgája
2009 4, 1| ölelhetsz nővérrel mocskolt kezeddel? Gyáva vérszopó.~COMMODUS~
2010 1, 1| plántát, mely a gondos kertész kezei alatt nőle fel, a déli szél
2011 3, 2| Marciám! Ide tölts bort nekem, kezeidből kétszer oly édes lesz az. (
2012 4, 1| ő felemelte láncterhelt kezeit és nehéz bilincsivel beverte
2013 2, 1| de gyönge műszer cudar kezek között, eltévedél csak oly
2014 4, 1| népekkel is, ólomfegyvert adnak kezekbe.~MÁSODIK GLADIÁTOR~Jószívűségből
2015 1, 3| leszek. Nem mocskolom be kezem véretekkel, legyetek sírásók
2016 4, 1| egyszersmind a módot is kezembe adá, azoktól menekedni.
2017 3, 2| szép Virginia, mert így kezemre játsza sorsom, nálam maradsz.
2018 1, 1| könnyeket hullajtva atyánk rideg kezére, esküve, hogy holtig hű
2019 1, 1| Maternus, én elismertelek, kezet nekem, és szívet én adok.
2020 Info | felvonástól kezdve saját kézírás, címlap hiányzik. Madách
2021 Info | levél. Prózában írt dráma. A kézirat másolat, a negyedik felvonástól
2022 Info | összes művei~A Commodus kézirata az OSzK kézirattárában található,
2023 Info | Commodus kézirata az OSzK kézirattárában található, jelzete: 709
2024 1, 1| is megtalál a tőr rabló kezükben; de legszentebb védfalad
2025 Info | tisztelni kell, ha nem, vannak kézzel fogható módok, melyek lábához
2026 Info | Jelenlegi CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen
2027 2, 4| Sokat kiálltam, többet, mint kiállhat emberi kebel, s az ég elvette
2028 4, 3| tanultam utálni éltemet. Kiállhatatlan terhem lenne az, ha hordanom
2029 1, 2| hír hazug volt, midőn azt kiáltá, mert nem beszélte, hogy
2030 4, 5| a dicső császár. Ki egy kiáltást elmulaszt, pártos, lázadó.~
2031 3, 2| bora, még ajkatokon a néki kiáltott éljen, vállatokon a tőle
2032 4, 5| egész szenátus 626-szor kiáltsa: Éljen Paulus, a dicső császár.
2033 3, 2| súlya elnyomott, segélyt kiálttam, körülnéztem s láttam, hogy
2034 1, 2| hallanom, nekem nyugodni kell, kialudni agyam rémeit, hogy gondolat
2035 4, 4| könyörüljek rajtad? A föld alól is kiástok, nyomorúk! Ah, ég, ah Virginiám! (
2036 4, 1| díszedet, míg a nyílsebezte sas kibocsájtja lelkét az égbe, s homályos
2037 2, 2| Kisvártatva Perennis Virginiát kicipelve el, poroszlói Condianussal
2038 4, 5| égi terveiddel, és egy kicsinyke sír elég lesz téged béfogadni,
2039 Info | áldozatainak. Minden átok csak kicsit fut át hátán, Commodust
2040 4, 1| egykor ránéztem és nézte kiégeté agyamat. Jó reggelt, szép
2041 1, 3| Ah, úgy hasztalan e bú, kiégett keblem, megtanulta viselni
2042 2, 1| végzék kegyes parancsidat; kiereszti bosszúját a nép a gyáva
2043 2, 1| enyémek megvetettenek. (Kifelé).~CLAUDIUS~Én csak hallgatva
2044 4, 4| szemei egészen majdnem kifutva. Egy ideig mély csend.)~ ~
2045 Info | ezt találjuk: "Az utolsó kihallgatás ide."~A drámát először Halász
2046 1, 1| hazug.~MATERNUS~Hogyan? Kihallgatni köteles vagy.~COMMODUS~S
2047 4, 5| volna éltet lehellni, most kihalva, szemei becsukva, az ég
2048 4, 1| éjjelébe.~(Maternus és Virginia kihozatnak, egy-egy oltárhoz kötözve.
2049 Info | ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. CD-kiadásunkban
2050 3, 2| dühöngve önmagamban, ha már kiirtám ősi fészkemet. De jól van,
2051 4, 5| félig kiürített méregpoharat kiissza.) Ím, zsarnok, iszom átkodat
2052 4, 1| S ez itt a bőregér, mely kijátsza!!!! No, s még késtek, nem
2053 2, 4| elhagyott, ha elhagyatva keserg kijátszott érzetünk, mely csalatkozott
2054 2, 1| csak oly vadon közé, honnan kijönni tán lehetlen is. De hadd
2055 1, 1| Ha erre megy a díszmenet, kijössz tán?~VIRGINIA~Ha vidámabban
2056 1, 2| a legszebb virágot tudta kikeresni.~CLAUDIUS~Ámbár megtisztelésed
2057 2, 1| Hah, és ő nincsen itt, kikerüli újra tőrömet. Commodus,
2058 4, 1| költözött. (Nép morog.)~COMMODUS~Kikerülte igazságos bosszúmat, de
2059 3, 1| hogy fiatok nyomorultan kileheli lelkét, hogy nőtök elraboltatott
2060 1, 1| és több ifjak a fürdőből kilépnek danolva.)~LUCIUS~Tovább,
2061 1, 1| megtörne kínodon.~MAXIMUS (kilépve)~Bátyám, miért búsongsz,
2062 4, 1| kitaszítának, mint az ebet. Kilöktek, én könyörületet sehol sem
2063 Info | megjegyzés is: "Egész Hilár kimarad." Egyes részeknek másutt
2064 Info | ábrázoló.~Az istenek is kímélik a kérőt, - te őket sem kímélted. ~
2065 Info | kímélik a kérőt, - te őket sem kímélted. ~Maga égeti le szakállát
2066 1, 1| megmérgez más szívet is? E bú kimeríthetetlen, mint az élet a mindenségben.~
2067 1, 2| fényűzés a viszály almája lesz; kimeríti erejüket, s az erkölcstelen
2068 2, 1| szű.~COMMODUS~Lucilla már kimondta, és mondása szent. Szolgák,
2069 4, 1| dacolni egy fergetegnek, mely kimozdítja a földnek sarkait. De poklot
2070 4, 3| CONDIANUS~Nincs-e hatalmamban kínaimnak véget vetni? De nem, én
2071 1, 2| gazdagabb vagy nálam, mert ily kinccsel nem bír földi más.~CLAUDIUS~
2072 2, 4| Mit elveszték, az földi kincs vala, csak kába fény, mely
2073 1, 1| imádva a múzsák templomit, kincseket szereztem hazám oltárira.
2074 1, 3| ezt nem ragadja el atyám: kincsem, mindenem ez s fénytermem
2075 4, 4| őrzzétek őt, én legnagyobb kincsemet néktek átadom, mindenem
2076 1, 3| a rab Maternus nem nyer kincset, fényt, címeket? Ah, úgy
2077 2, 4| s visszarezegtek tompa kínjaim, s örültem, ha senki sem
2078 4, 3| csókot homlokunkra. S e földi kínjaink csak vélünk vesznének el,
2079 4, 3| van. Alva legalább felejti kínjait.~MAXIMUS~És te, jó Virginiám,
2080 4, 2| engedd meg, ládd, már eleget kínlódtam.~MARCIA~Ah, elméje szép
2081 2, 1| tiltva vészeken érünk belé. (Kinn zaj, Perennis jő.) Mit vonítnak
2082 4, 5| legyen, mint egy örökség és kínod véle ölje kebledet. (El.)~
2083 4, 2| vagy sírodból ijesztni, kínozni jöttél-e fel csak? Ládd,
2084 4, 2| kitaszíttatik, a nép körülveszi és kínozza.)~NÉP~Éljen Commodus! Éljen
2085 4, 2| MATERNUS~El, polgárok! Ne kínozzátok őt, ne mondják, hogy vak
2086 4, 1| Vigyázz magadra, császár, hogy kínunkkal ne toldd magadét! Törvényt
2087 4, 5| én újra bírom leányomat! Kinyílt a tömlöc és besütött, mint
2088 4, 2| Nagyobb zaj.)~PERTINAX~Kinyíltak a sírok, a holtak szólanak,
2089 4, 5| Mérkőznek, de az udvaronc hol kinyújtózik, hol összehúzódik.) Micilius,
2090 4, 5| még - (Nigricius egészen kinyúlik.)~MICILIUS~Kérdést se szenved!
2091 1, 3| hoz énnékem, az éj viharja kínzza e kebelt, és annyi éve táplálom
2092 4, 5| nyughatatlan. De semmi, kiölöm belőlük az éltet és majd
2093 1, 1| ha bánatunk tölt mérőjét kiöntjük egy rokon kebelbe. Hozd
2094 4, 5| Szóm elhal. Keservemet kiöntni nem tudom. Keblembe ful
2095 2, 2| szíve ott is megtalálja, (kiordítva:) zsarnok! - gyermekét.
2096 4, 3| varázsoltatok, nekem az ég kipótolandja, úgy egy üdv kevés. Virginiám,
2097 4, 3| s a sír enyésztve öl, ha kiragadtatunk kedveseink közül, és veszve
2098 1, 3| szikrája már, él mindkiben, királyban s rabban is. Az ember önmagának
2099 1, 2| Szép álom ez, csak a sas, kire bizod a galambot, el ne
2100 4, 3| lehull, csörög a lánc, s kirohan a rabnép tömlöciből, szablyát
2101 1, 2| mitévők legyünk? Tudod, kiről már szóltam én neked.~PERENNIS~
2102 1, 2| Fadilla, Arrius, Claudius, kíséret.)~ ~COMMODUS~Lucilla, te
2103 1, 2| s e hang igen gyakorta kísért engemet. Felijedek tőle
2104 4, 5| néked itt hagyom, véres kísértetemet, megkínozzon éjen napon,
2105 4, 1| gyászoló anyádat, ki majd kisírja élte csillagit. Azt hittem,
2106 4, 3| sírokban és átéltem én! Átéltem kisírni éltem csillagit, üvöltni,
2107 2, 2| Betör.) Hah, átkozottak! (Kisvártatva Perennis Virginiát kicipelve
2108 3, 1| intsd a cethalat, hogy kiszárad a tenger, én meg nem fúlok,
2109 4, 1| lelkiisméret mardolásitól kiszáradt zsarnok, mert az itt vagy
2110 4, 5| félreértés áldozatja. A tiéd már kiszenvedett. Áldva legyenek hamvaid
2111 2, 1| néma sírokon rém manesek kiszívják véredet. (El. Lucilla nevetve
2112 4, 4| zsarnokot, a szörnyeket, melyek kiszívták szívem vérét. (Maternus
2113 1, 3| ezentúl hordni nem tudom (Kiszól.) Maternus, Cleander, jőjetek! (
2114 3, 2| mindazon átkokat, melyeket kiszórtál gyermekid között e borból,
2115 4, 1| tetszel, ember. Te jobban kitalálnád őt kérdezni, mint néki felelni
2116 2, 4| mondasz, szerencsétlen? Jól kitaláltad, mától te lészesz istenem.
2117 4, 1| hatalmas urak között. Mindenütt kitaszítának, mint az ebet. Kilöktek,
2118 4, 2| minden híveiddel. (Cleander kitaszíttatik, a nép körülveszi és kínozza.)~
2119 1, 3| vészvihar tehette azzá, mi most, kitépve minden szentet, minden tüzet,
2120 1, 3| vár oly sok új csira. S ha kitérsz, még e helyet is osztva
2121 3, 2| után mind megfojtalak, s kiteszlek mutatványul az emberiség
2122 3, 1| megvallani, látva engemet, kitől egy üdvöt orza el, és fejedelemtől
2123 4, 5| végszer láttalak. (A félig kiürített méregpoharat kiissza.) Ím,
2124 4, 1| legyen hasztalan ily áron kiváltva életem, meg kell mutatnom,
2125 4, 3| teljesülő reményt látok s nekem kívánatos az is. Nézd, öcsém, a féreg
2126 1, 1| közelg. Anyám s Virginiánk kiváncsik látni azt; értek megyek. (
2127 2, 3| gyermekednek első kérését és ne kívánj többet szólanom; ő bizonnyal
2128 4, 2| béke száll szívetekre. Ne kívánjatok arra jogot, mire jogotok
2129 Info | fáradalmas nap után nem kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom,
2130 1, 2| Ez hát fiad (Félre.) - kívánnám, lenne más. Claudius Pompeius,
2131 2, 3| kinek béreltje volt, orozva kívánta megölni Commodust, ezt mondja
2132 1, 2| LUCILLA (gúnnyal)~Csak azt kívántam, hogy lerázzalak, most már
2133 3, 2| kacaglak! (Zaj.) Mi ez? Consult kívántok! Ám legyen, Cleander a pór
2134 1, 2| Nem bírandja őt. Magunk kívánunk lenni, testvéreim. Ti ketten
2135 1, 2| közjó rabja csak, néped kivett társaid közül, nem a nép
2136 4, 5| istenekre, nem hallhatom őt. (Kivitetik.)~MATERNUS~Halálod órája,
2137 3, 2| együtt libáltunk isteninknek, kivonsz boldog családi körünkből.
2138 1, 1| szeretve, valóban tisztelek kívüled, az Maternus csak maga,
2139 4, 5| elég lesz téged béfogadni, kizárva minden szent reményt. Te
2140 4, 1| Utánam! Az égbe rontunk, kizsaroljuk őt, utánam! (Elrohan, ezalatt
2141 2, 3| hivatalért, ki a hazától tudja kizsarolni kamatostól újra veszteségét.~
2142 1, 1| gondokat, űzze őket el a kocka, bor, most ez a divat.~CONDIANUS~
2143 2, 2| sajkán, és gyilkosok vetének kockát szent templomok felett.
2144 2, 2| sors, hogy az legyek. (Egy kődarabra dűl, Commodus jön a ferdő
2145 4, 2| tartja a zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó, a pap, minden,
2146 3, 2| tartozom. És ti, ebek, gaz kölykök! Semmire való fattyak! El
2147 1, 2| atyádnak, s midőn megáldva könnybe lábadott, s szerelme megfagyott
2148 4, 5| mim van, s ez a szánakozás könnye, ha örökre válunk, elválás
2149 1, 1| MAXIMUS~Lásd, bátyám, nem könnyebb-e a terhet vinni kettőnek,
2150 3, 1| meg nem fúlok, próbáltan könnyeimmel.~ARRIUS~Óh, ég, mi nehéz
2151 1, 1| jöttél szemiből keserve könnyeit. Te jövél nékünk vigasztalóként,
2152 4, 4| szemem csillagit, már nincs könnyem, s keservem annyi még! Nem
2153 1, 1| hagyj utadba gátat vetni könnyemmel, utadba, mely az ég felé
2154 4, 1| dicső világ. Marcia, látom, könnyezel. Ne tedd, ismerem jó szívedet
2155 4, 1| s akkor kacaghat, midőn könnyezne a szirt.~LUCIUS~Mit beszélsz
2156 3, 2| Nincs semmim hátra, mint könnyezni a vészek napjain. (El.)~
2157 2, 2| templomok rideg márványokon könnyt hullajtva térdepeltem én,
2158 1, 3| ím térdein bocsánatért könyörg, ah de látom azt, nem lehet
2159 1, 1| mindenét, s az ég meghallgatá e könyörgést, s a bú sóhaját jöttöd elölé.~
2160 2, 1| fejedelem teremében kívánok, könyörgő, menni én; ki tiltja meg
2161 2, 2| s a szirt csak az, mely könyörül rajta, visszaadva bánat
2162 4, 5| rajta az emberek, mint ő könyörüle rajtok.~COMMODUS~El, el
2163 2, 4| emberek nevetnek engemet. A kő könyörületesebb, mert végighallgat és visszaadja
2164 4, 4| tőröm sincs. Virginiám, hogy könyörüljek rajtad? A föld alól is kiástok,
2165 4, 1| vívnom, emberek! Lássátok, könyörüljetek rajtam, szegényen - én nem
2166 3, 2| legmélyebb tömlöcbe, honnan a könyörülő zefir se viszi sóhajit a
2167 Info | bizonyítnak.~Tudom, nem könyörülsz, én sem tettem soha.~Lucillának
2168 3, 2| s az elhagyott bajnokon könyörültek szíveink, te édes szavakkal
2169 4, 4| imádjátok az Istent, hogy könyrüljön az e boldogtalanon, elvevé
2170 4, 4| bűnöket? - Hallottam, hogy ti, könyrülő jó emberek vagytok, kik
2171 3, 2| tetteid, de nem látod azon kör cudarságát, mely vezet;
2172 4, 5| a zsarnok benne áldozat. Körébe tetteinek véres tanúi, kint
2173 2, 4| atyánk a zsarnokot fényes körében hazák sírjok felett ízlelni
2174 2, 2| boldogul, s te áruló, a sasnak körme közt vagy. Előre, férfiak. (
2175 1, 1| hosszú holdakig nem ízlelém e körnek édenét, de bocsássák meg
2176 Info | tartani, mert pigmens had környezi s még jobban összehúzódik.~
2177 2, 4| még a por. Kopasz falak környeznyek és körönkben csak a nyomor
2178 3, 2| jelent, kit elkábít az őt környező fény s kit agyonnyom koronája
2179 1, 1| adok. Bár aranyszövetek környeztek gyermek engemet, s te rab
2180 2, 1| Bezárkózol, őrök állnak mindenütt körödben, elbújhatsz-e önérzeted
2181 2, 4| Kopasz falak környeznyek és körönkben csak a nyomor vigyorgja
2182 4, 3| elfeledtem, mit szenvedék, mert körötökben itt az üdv vagyon. (Poroszlók
2183 2, 3| keltek fel a tárt sír öléből, körüllebegve a Capitoliumot. És egy sas
2184 4, 1| magadba. (Fölemeli atyját körülmutatva.) Nézzétek, emberek, ezüst
2185 3, 2| elnyomott, segélyt kiálttam, körülnéztem s láttam, hogy a barátimnak
2186 4, 2| Cleander kitaszíttatik, a nép körülveszi és kínozza.)~NÉP~Éljen Commodus!
2187 1, 1| tribunalra lép, a praetorianusok körülveszik, a Szenátus eleibe áll.)~
2188 3, 2| kivonsz boldog családi körünkből. Óh, szégyeneld magad, nagy
2189 4, 5| jósolsz, s szép magadnak köszönd, hogy érte nem lakolsz.
2190 1, 1| szolga nem tudja, vajon köszönje, vagy átkozza istenit, kik
2191 1, 1| tűrni alkoták, de mit is köszönjem én meg, nemes hölgy, tettedet.
2192 Info | Virginia iránt s nem tudja, mit köszönjön. Mint kutya, híven védi. ~
2193 4, 3| fizetni tettedet. Néked kell köszönnünk e néhány percet is, mely
2194 1, 1| testvéreim. (Szenátorok. Commodus köszönti híveit.)~PRAETORIÁNUSOK~
2195 1, 1| PERTINAX (a szenátus nevében)~Köszöntlek ím a szenátus és Róma nevében,
2196 1, 1| MATERNUS~Hogyan? Kihallgatni köteles vagy.~COMMODUS~S még ez
2197 3, 2| játszó labdája lőn. Ezt kötelességem volt mondani, e szent kötelességet
2198 3, 2| kötelességem volt mondani, e szent kötelességet az istenek adák, mely rajtad,
2199 Info | első megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718. l., szerk. Halász
2200 Info | Bp. Révai , 1942) első kötetében adta ki (819-914. l.). Jelenlegi
2201 2, 2| törvény felett vagyon, s nem köti a törvény súlya így. Bámuljátok
2202 4, 5| emberek! Emberek, kutyák, kövek, szirtek, emberek!!! (Marcia
2203 3, 1| Átok, átok! (Elvonulnak, kövekkel hajigálva.)~NÉP~Kenyeret,
2204 4, 2| neki van reá joga, s ha ezt követitek, az emberiség emberi leend,
2205 4, 3| szeretitek. És mindenütt áldás követte őt a népek között, mert
2206 2, 2| elvonulnak, Condianustól követve.)~MATERNUS~Hah, átkozottak!
2207 1, 1| egész véletlenül, még ott kövülve állni láttam őt. Másnap
2208 1, 1| gyülekszik.)~MAXIMUS~A díszmenet közelg. Anyám s Virginiánk kiváncsik
2209 4, 5| téteti magát, megmar, ha közelmégy -~MATERNUS (berohan)~Való
2210 1, 2| hazát, hogy szolgája légy, a közjó rabja csak, néped kivett
2211 Info | csupán a végleges változatot közöljük, amelyet folytatott. A tervezett
2212 4, 5| fog-e haragudni, ha ily közönséges zsinórral fojtom meg őt,
2213 1, 2| terjesszük hát azért a fényűzést közöttük el, s a fényűzés a viszály
2214 4, 2| nemes. Feláldozva véremet a közügyért, néked halnod kell.~CLEANDER~
2215 Info | de a tűz nem emészti el a közvéleményt.~Lucius azért tetteti így
2216 1, 1| Condianus, mi túlvilági terveket koholsz, melyek porként összedűlnek
2217 4, 1| zsarnok, mert az itt vagy ott koldulni fog kegyelmet tőletek.~ELSŐ
2218 4, 1| hozzátok, ne bánjátok, ha koldult is itt. Jobb, mint a lelkiisméret
2219 3, 1| üvöltöm füledbe vétkedet s a koldus anya előtt a porba hullj! (
2220 4, 1| azok, le a fényruhával, kolduskabátot nyakatokra, rény - és a
2221 4, 5| azért, hogy a fejedelemből komédiás lőn?~COMMODUS~Készíts te
2222 1, 1| tégedet. Ládd, nélküled oly komolyak valánk, mert fészkébül a
2223 1, 1| mint elhagyottat. Te mindig komolyb leszesz?~CONDIANUS~Virginiám,
2224 2, 1| embereket segélyre és magatok kongva, nem segíttek. Lucillám,
2225 2, 4| megölni, gyönge még a por. Kopasz falak környeznyek és körönkben
2226 2, 4| a nap sugáritól? Mi vén kopó vagy te, vagy embernek nevez
2227 4, 5| aszalja ki keblét, égjen ki koponyájából a velő, nyomorultan, esztelenül,
2228 4, 2| lehelltét mindenütt, a fejérlő koponyákat vedd fel és szagold és nézd,
2229 4, 5| foglak én. (Virginia egy koporsón behozatik.) Mit látok? Virginiám,
2230 4, 1| hogy üdvöm elveszett. (Egy koporsót hoznak be, benne Arriust.)
2231 3, 1| magadtól, Commodus, élted szebb korányán s a testvér eltávozott,
2232 4, 3| ki érz, és érzni fog a korba mindki már, az ész lesz
2233 1, 3| nem imádva, mert becsén korbács és békó volt lefestve csak.
2234 1, 1| nem tudok. Óh, égi lény! E korban, Rómában te egyedül érzesz
2235 1, 2| úgy ők nagy emberek, s korcs császárjok.~LUCILLA~A császár,
2236 4, 2| komolyan jön s némán egy kőre ül, olykor egyes nevetéseket,
2237 Info | Hogy figyelmet kerüljön, korhelyt játszik és szeretője ellopatván -
2238 1, 2| nem akartam a császárt kormánya első napján mással elfoglalni,
2239 1, 1| szenátorok, ki nem is ismerve még kormányomat, ím így gyalázza máris fejedelmét.~
2240 2, 3| a boldogtalan hazán az kormányoz, s csak az fizet egy hivatalért,
2241 2, 2| többé az isteneket, kik kormányozni mondatnak e világot, kiége
2242 2, 2| lesújtja hajójáról a rossz kormányozóra, mert ő fogadta fel, vezetni
2243 Info | is ő süllyeszti úgy el, kormányvágyból. Púpos szónok. Hideg, Lucia
2244 1, 3| hasztalan foglalod el tiédet kóró gyanánt, melyre már vár
2245 3, 2| környező fény s kit agyonnyom koronája súlya, ha nem Hercules -~
2246 3, 2| jelent ez? Azt álmodám, hogy koronám nagyra nőlt, mint egy világ,
2247 4, 2| vérrel festett éveinket, mert koruk szép, tiszta fény lesz,
2248 1, 1| rózsapántjait, melyek gyönge korunktól kapcsolnak össze már. Ládd,
2249 1, 1| ő mozdulatlan állt, mint kőszobor, s reánk mereszté szüntelen
2250 1, 1| ajkiról s helyette a keserv kristálygyöngye ült. - Ágyad lábainál mélázott
2251 4, 5| oly mértékét, minőben ő küldé társai fejeikre. A pestis
2252 1, 3| felejtni nem tudom, nem küldhetem fel hozzátok, istenek, e
2253 4, 3| alatt engede át nekünk? Hogy küldhetnénk imát az égbe, míg öcsénk
2254 2, 2| ELSŐ GYILKOS~Ezt Lucilla küldi, itt üdvözlete.~MÁSODIK
2255 3, 2| leszúrva)~Akaratunk eszközét küldjük a pokolba, és a nép megelégszik,
2256 Info | élv.~Neked, tudom, mindegy külföldi Cleander! de mi itt lakunk. -
2257 2, 3| mondja a világ s ezernyi küljel. Én nem mondom ezt.~PERTINAX~
2258 4, 4| mink oly keveset tudunk a külvilági viszonyunkról, a mi világunk
2259 4, 3| sem borzadánk; és most a küszöb előtt, mely választja e
2260 1, 2| embereket nem szenvedhetek, nem küzdöm vélek, nem, én félem őket.
2261 Info | tudja, mit köszönjön. Mint kutya, híven védi. ~Virginia.
2262 Info | örökkévalóságon. ~Egy hű kutyát sajnálunk. ~Megváltozott
2263 4, 1| ólomfegyverével háladatból csókolta a lába porát, midőn szíve vére
2264 4, 5| távozom. Virginiám, a rab lábadnál lehelli ki életét. Ő szeretett
2265 1, 2| s midőn megáldva könnybe lábadott, s szerelme megfagyott hideg
2266 Info | kézzel fogható módok, melyek lábához terítnek, fő nélkül, - de
2267 4, 5| ezen eltépett népjog volt lábai alatt. (Egy darab iratot
2268 3, 2| nem elég hullt-e áldozatul lábaidnál? Ne remegj, leányka, én
2269 4, 1| tartva erősen a szörnynek lábát, hogy az nehezen tudta lerázni
2270 3, 2| néhány semmire való játszó labdája lőn. Ezt kötelességem volt
2271 4, 3| zöreje csak. S ha a rozsdás lakat lehull, csörög a lánc, s
2272 3, 2| lecsendesül.) Éhes farkasok, itt lakjatok jól!~ARRIUS~Lecsendesült
2273 1, 2| lakoljon, igen, Lucilla, ő lakolni fog.~ARRIUS~Bátyám, atyád
2274 4, 5| magadnak köszönd, hogy érte nem lakolsz. Mi felséges gondolat, urak,
2275 3, 1| is, mert későn jövünk a lakomához. (Juliát elhurcolja.)~ ~
2276 4, 5| megkínozzon éjen napon, lakomán, szerelemben, mindenütt.~
2277 3, 2| felétek üvölt a nép áldása! Lakomátok zenéjével akarjátok-e elölni
2278 Info | Testvér dúlta fel a csendes lakot. ~Jutalmunk könny, nem önzés
2279 2, 4| boldogtalan vagyok. Szép egekbe lakott, s nem volt gondja e por
2280 Info | külföldi Cleander! de mi itt lakunk. - Te mondtad, vesszen a
2281 4, 3| mindki már, az ész lesz lámpa borzas éjeken, nem félelem,
2282 4, 1| nyomorún veszett el láncba, és láncai még hideg tetemét nyomják,
2283 4, 1| íly nyomorún veszett el láncba, és láncai még hideg tetemét
2284 4, 5| te nagy lélek. Levetetted láncidat. Ti boldogok vagytok a viszontlátba,
2285 1, 1| éjjeléhez, a határhoz lesújtni láncimat, s egy égi mentő szóla most
2286 1, 3| neked örömet sugárzanak, én láncimban oly boldog nem vagyok. (
2287 2, 4| ott nem félhettek mesterek láncitól.~AGG~Keresztények vagyunk
2288 4, 3| Jó azoknak, kik ráunva láncok között e földi nyomorra,
2289 4, 3| megmarad. Lesújtom itt e földi láncokat, kacagni a földnek mord
2290 1, 1| Az őreb, hogyha nincsen láncokon, onnan urát is megtámadja
2291 4, 1| megfojtni őt, ő felemelte láncterhelt kezeit és nehéz bilincsivel
2292 1, 3| reményem fent lobog oltárod lángjaként. Óh, ne csaljátok meg, istenek,
2293 1, 2| gyönge zergét, hol lenne lány, ki ellent állana?~COMMODUS~
2294 4, 4| mert embertárs. Őrizzétek e lánykát, adjátok őt vissza anyjának.
2295 2, 4| elveszttem üdvömet. Egy lányt, egy deli hölgyet, kit szereték;
2296 Info | Rákóczi-ba." (Valamennyi az első lapon.) A III. felvonás 2. jelenetében
2297 3, 2| csak a sziszegő kígyó és a lapos béka? Mit akkor?~CONDIANUS~
2298 1, 1| éppen, hogy városunkban lappang, várva seregét a díszmenetre,
2299 1, 3| JELENET~(Átrium Pertinaxnál, a Laresek oltárukon áldozati tűz ég.)~ ~
2300 1, 2| védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek hoz libatiot, amaz egekben
2301 1, 1| de bocsássák meg házam Láresi, én a hazának hoztam áldozatot.~
2302 3, 2| S mindezért lerontva Laresink oltárait, melyeket együtt
2303 1, 1| szende jó Hilárt, kivel Laresinknek libatiót hozánk. Mi ő neked?
2304 1, 1| Elbeszélte sorsa átkait, és Láresinkre kért, vegyük fel őt, nehány
2305 2, 2| Lucius kilép.)~LUCIUS~Mi lárma ez? Elorzták kedvesteket,
2306 4, 1| E próba oly nehéz. S oly lassan halad az idő, mely nemezis
2307 2, 1| onnan sugárzik, hogy ne lássatok szörnyű rémeket kebleteknek
2308 Info | szörny, mert szemem előtt látásodon elsápul fényem, és szörnyek
2309 3, 2| szemem elől, mondom, nem láthatlak, csúf ördögök. (Az udvaroncokat
2310 4, 5| szabadság napja. Én nem láthatok, mert kisírtam szemem világát.
2311 4, 4| keservem annyi még! Nem láthatom a nap jótékony fényét, melyet
2312 2, 2| elhangzik hangja a messze látkörön s a szirt csak az, mely
2313 2, 2| Így kell egymást viszont látnunk? Ez kegyetlen, s mert kegyetlen,
2314 1, 3| Utat csinálj te is, nem látod-e, e világon minden helyet
2315 2, 2| megfogánk! Te gyáva, éji lator, te csúf lázadó.~MATERNUS~
2316 4, 2| igába görbede fejed, midőn láttad először a napvilágot; én
2317 Info | és tűrnöm! Istenek! - Hol láttatok, hol teremtettetek még egy
2318 2, 2| keserv, ha csak kacagni láttatunk s nincsen ember, felosztni
2319 Info | egy jobb mester teremte. ~Lázadás. Isten arca vagy, testvér
2320 3, 2| Dühöngjék! A brit ebek kezdék a lázadást, de elhalnak hangjaik a
2321 3, 2| hol mesterem valál! El a lázadóval! Fogjátok be száját, el,
2322 4, 3| nem segítne.~CONDIANUS~Jó leány, vedd forró hálaérzetim
2323 3, 2| megfizetek, s a vásárlott leány-szerelem oly hideg, oly kéj nélküli.
2324 1, 1| te egyedül érzesz a hon leányi közt, kik érzéketlenül elhagyják
2325 4, 5| zsaroljatok, emberek, hisz csak leányomért hagytam oda a halál hazáját.~
2326 1, 2| mi nem az ég maga. S e leányról örökre lemondjon a császár,
2327 1, 1| hálaérzete s ha sok, ki most lebeg rózsa kor körül, tovább
2328 3, 2| népnek. (Megtörténik, a nép lecsendesül.) Éhes farkasok, itt lakjatok
2329 3, 2| itt lakjatok jól!~ARRIUS~Lecsendesült a vész, az ég veled! És
2330 2, 2| kincseit urának, melyeket ledérül elpazarla az.~JULIA~Óh,
2331 2, 1| PERENNIS~Már adtam parancsokat, ledobni néhány liktorok fejét, kik
2332 2, 1| ugyebár, hogy önvéred az, mely ledöntni vágy? (Gúnnyal.) De a szelíd
2333 2, 1| őtet már nem védhetem. (Ledűl, Marcia ráborul.)~MARCIA~
2334 1, 1| téli fagy előtt, csak én leendek, ki erősen áll megkeményült
2335 4, 5| ily önkény áldozati nem leendnek.~Vége~ ~
2336 4, 1| tevék. Csak azt tudom, hogy leestem az égből, és egy nehéz szirten,
2337 1, 3| becsén korbács és békó volt lefestve csak. E rableány volt üdvöm
2338 2, 3| odvas gyökerén s az egy lefoszla tőlem, egyik mankóm a mélybe
2339 1, 1| szolga érzete, gyalázva lefosztja, haj, a tettnek ékeit, ha
2340 2, 1| LUCIUS~Egedbe rontok, lefosztom őtet, nem véd előttem ezernyi
2341 2, 2| Segély! De szóm elhal a távol lég között. Hah, nem lehet bemennem,
2342 4, 2| atyám-at ejtve ki, ~Maternust a légbe emelve örömkiáltások közt
2343 1, 2| volt, s hogy súgja szíved legbensőbb szavával, hogy bátyáddal
2344 2, 1| Tudom, hogy a nagy Commodus legcsekélyebb munkája is magas, de legdicsőbb
2345 2, 1| legcsekélyebb munkája is magas, de legdicsőbb jutalmam az elismerés.~ARRIUS (
2346 3, 2| mely vezet; nem látjuk a léget, melyet beszívunk, de látja
2347 2, 3| Arrius.)~ ~ARRIUS~A bűn már legfensőbb lépcsőire hágott, még egy
2348 1, 2| annyit, hogy élhessék csak s leghűbb éji őr marad.~COMMODUS~Igaz,
2349 4, 5| fövényórát illeti, azt nekem kell leginkább tudnom, hogy minden szem
2350 4, 2| veszted oka? Az, hogy a legkisebb rész is magát tartja az
2351 2, 4| hajnalom, benne teljesülni legmerészebb reményeimnek reptit. És
2352 1, 3| MATERNUS~És azt hiszed, hogy a legrosszabb meglepjen engemet? Szólj,
2353 4, 3| sem adatott.~JULIA~Midőn legszebben virultak reményem bimbai,
2354 1, 1| óh, barátom, s indulatim legszentebbikét eltitkolám előtte, mert
2355 1, 1| MATERNUS~Midőn kesergni legtöbb ok lenne tán.~LUCIUS~Ah!
2356 2, 3| a tisztségeket, ki értek legtöbbet fizet, a boldogtalan hazán
2357 1, 1| meg, óh, ezen szolgának és legyél kegyes első napodban már!
2358 1, 1| fegyverével, s a mord ellen legyőzve áll gyöngéd fegyvered előtt.
2359 1, 2| vélsz, Virginiával mitévők legyünk? Tudod, kiről már szóltam
2360 4, 3| mord helyet, mely halált lehel. Élj boldogul, de kérlek,
2361 2, 2| kitépte szívemet és gonosz lehellete az égig felhatott, és elborult
2362 4, 5| Virginiám, a rab lábadnál lehelli ki életét. Ő szeretett tégedet,
2363 4, 5| világba tudtak volna éltet lehellni, most kihalva, szemei becsukva,
2364 2, 1| elkerülne a sivatagon, ha lehellted mérgét érzené. A nép kívánja
2365 4, 2| puszta utcákat, a halál lehelltét mindenütt, a fejérlő koponyákat
2366 Info | istenektől, hogy nyugodt lehessek újra.~Cleander: Nem, nem,
2367 4, 5| viszontlátba, én boldog lehetek a reményben.~LUCIUS~Különös
2368 1, 3| szolgáimmal, de mennyire lehetett, magamhoz emeltelek fel.
2369 3, 2| is lenne bűn, melyre nem lehetne némi erénymázat kenni? Hajlékony
2370 1, 1| te mord körén boldog sose lehetsz, s ha jön a vész gyönge
2371 1, 3| felnyújtá és elköltözött, hol lehullva földi bilincsei, kacaghatá
2372 3, 1| nagy istenség. Emberek! Lehúny a nap, hogy dicsőbb fénybe
2373 2, 3| atyának, mint két nemtő leküldve a mennyekből, vigasztalásul
2374 4, 1| PERTINAX~Ah, itt egy esztelenre lelék. Óh, ég, vedd nekem is így
2375 4, 5| sosem valál s nem ismered a leléphetés áldásait. És mert vétkeid
2376 2, 4| míg örökre örvényekben lelik. És felkiálttam a nehéz
2377 4, 2| CLEANDER~Ah istenek, hol leljek hát könyörületet, ha testvérem
2378 4, 5| Most hiszek istenekbe, mert lelke átköltözött, őt imádom,
2379 4, 3| egy csapás!~CONDIANUS~Nagy lelked is meghajla kínodon. (Marcia,
2380 3, 1| szent napja deríti fel borús lelkeiteket. Átok, átok! (A keresztények
2381 4, 3| zsarnokom bezárja testemet? Lelkem szabad, s az egekbe száll.
2382 4, 1| Istenszerelem; a szerelem e világnak lelkén a pánt, mely összetartja
2383 2, 3| sas varjaktól üldözötten, lelketlenül rogyott le városunkba.~ARRIUS~
2384 4, 1| nem bír az oroszlán nagy lelkével, az oldalról vérez, nem
2385 4, 1| koldult is itt. Jobb, mint a lelkiisméret mardolásitól kiszáradt zsarnok,
2386 2, 3| Távozzunk, mert ha együtt lelnek, itt mind elveszünk, és
2387 1, 3| mindenem e rableányban leltem, mit hasztalan keres sok
2388 4, 2| nekünk! Átkozott zsarnok! Lement már élted napja, veszve
2389 1, 2| maga. S e leányról örökre lemondjon a császár, mert purpurt
2390 1, 3| PERTINAX~Óh! Mily soká lemondtam az örömről, két ily nemes
2391 1, 1| te oly beteg valál, hogy lemondva máris élted, egész házunk
2392 1, 1| ismér, szólj, édesem, s lemosolygom arcod fellegét.~CONDIANUS~
2393 3, 2| láncait, míg én trónomról lenézek és kacagom, ha ha! - Menj,
2394 4, 5| mint az italban, úgy boldog lennék. De reménylem, már minden
2395 3, 2| Alávaló! Hogy szépnek kelle lennem! (El.)~ARRIUS~Látom, hogy
2396 4, 3| emberek. S vajh, mi dőrék lennének így fényes emlékeink, ha
2397 2, 4| hogy embertárs az, kit leöltenek. Hogy szeretni teremtvék
2398 2, 3| ARRIUS~A bűn már legfensőbb lépcsőire hágott, még egy lépés és
2399 4, 4| arca rózsái, mint a halál lepele... Istenetekre kérlek, arra
2400 4, 5| tudnom, hogy minden szem lepercegett, ha, ha, ha. Még most is
2401 4, 5| oltárihoz! Ez legyen első lépésem, a hon java tettimnek elseje.
2402 4, 3| kell. Az Isten áldja meg lépésidet. Ne sírj, dicső hazát cserélek
2403 1, 2| testvér vagy, egy rossz lépéstől vonva vissza most.~LUCILLA~
2404 Info | hisznek egymásnak, hogy lepetnek meg egymás okossága s belátása
2405 1, 2| tehát sima beszéded! Ne lépj soha trónom elébe, hogy
2406 1, 1| szélein vagyunk, borzadva lépnél vissza, s szíved megtörne
2407 4, 2| fiam, az ég megáldja minden léptedet. (El. Commodus megjelen
2408 2, 3| ki így ki tudja számítni lépteit, de az nem érzi a szent
2409 3, 2| ordítanék, míg dermedve lerázná vállaidról trónod súlyát.~
2410 1, 2| Csak azt kívántam, hogy lerázzalak, most már nem féltem tervem
2411 3, 1| anya előtt a porba hullj! (Lerogy.)~LUCIUS~Hallod! Hallod,
2412 3, 2| tenyészni. - S mindezért lerontva Laresink oltárait, melyeket
2413 2, 4| az üdvöt, s másoktól nem lesi; vakít a fény, ámde megette
2414 2, 4| tél maradt, s a tél előtt lesorvad a virág. Én egyedül álltam
2415 2, 2| haszna, ha már az őszi szél lesorvasztá a rózsa lombjait, nem ébreszti
2416 1, 1| alatt nőle fel, a déli szél lesorvasztja hamar. Mostan tehát áldjanak
2417 1, 3| lehet ott bocsánat, hol így lesüllyedt már a mord szülő. Ti dőre
2418 2, 4| lehet? Hogy lenne ember lesülyedve így? Miért bújna föld alá
2419 1, 1| gyönge virág vagy, és ha lesújt a dér, ki nem virulsz a
2420 2, 2| mely fejévé tőn, s a nép lesújtja hajójáról a rossz kormányozóra,
2421 1, 1| sírom éjjeléhez, a határhoz lesújtni láncimat, s egy égi mentő
2422 4, 3| régi Condianus megmarad. Lesújtom itt e földi láncokat, kacagni
2423 4, 1| oly sokat bízék! És ím, lesújtva, szótlan állok itt. Ah leányom,
2424 4, 1| szeretni már, anyám! Ő árva lész, mert én meghalok. Ah, Commodus,
2425 4, 5| MARCIA~Commodus, és dicsőség lesz-e ez, ha trónod egy nép sírjának
2426 2, 1| s napom előtt, Commodus, leszáll tiéd. Ezernyi szív várja
2427 2, 4| Jól kitaláltad, mától te lészesz istenem. Te jobb isten leszesz,
2428 3, 2| megmenekvénk!~COMMODUS (Perennist leszúrva)~Akaratunk eszközét küldjük
2429 1, 3| emberen áll, egy porszemen a lét; egy ember hajtja a sors
2430 4, 1| egyesülve védhetné jogát; letaszíthatna, eltiporhatna téged, szörnyeteg.
2431 4, 1| nyugodt elszánás egész léteden, megszégyeníted gyászoló
2432 2, 3| függ egy hazának veszte, létele.~PERTINAX~Az istenek vezérljenek
2433 4, 4| keblemről, elorzta azt a kánya, letéptétek a virágot bimbajában és
2434 2, 2| hol ő vala, ott az ég is létezett, őt álmodám, az álom elrepült
2435 1, 1| Lucius, szívedre jobbodat. Lethe vizére te teteted magad;
2436 1, 1| atyja halála miatt. De te letörleni jöttél szemiből keserve
2437 4, 5| ha viszontlátjuk egymást, letöröljük bánatkönnyeinket. (El.)~
2438 2, 4| egyedül álltam kisújtva és letörötten, mint égő hajó a tenger
2439 1, 3| PERTINAX~Lássátok, e vész letörte szívnek is valának érzeti,
2440 4, 1| szállok! S egy mosollyal más létre költözött. (Nép morog.)~
2441 4, 5| Te az árulás áldozatja lettél. Óh, bocsáss meg atyádnak,
2442 4, 3| minden összejön még ma, leverni férfias dacom! Ezt látni,
2443 4, 5| Nyugodj, te nagy lélek. Levetetted láncidat. Ti boldogok vagytok
2444 2, 1| Claudius be.)~CLAUDIUS~Levethetéd-e minden nemesb tulajdonid,
2445 Info | nőt, kinek tanulni kelle levetkőzni minden nő érzetet. Én borzadok
2446 4, 5| semmiség sötéte lesz. - Levetkőzöm minden női érzetet, egy
2447 3, 2| oltárait, melyeket együtt libáltunk isteninknek, kivonsz boldog
2448 1, 2| míg az a Lareseknek hoz libatiot, amaz egekben vívjon a tüzekkel,
2449 1, 1| Hilárt, kivel Laresinknek libatiót hozánk. Mi ő neked? Te oly
2450 2, 1| parancsokat, ledobni néhány liktorok fejét, kik végzék kegyes
2451 2, 1| megfeszül a húr, annál sebesbben lő ki majd nyíl, és megismered
2452 4, 5| megszagolta a holtat. Ha elvész a ló, mindjárt fölötte kárognak
2453 1, 3| áldozom, s reményem fent lobog oltárod lángjaként. Óh,
2454 1, 3| taszítja el magzatát, nem löki el az undok igába; és én
2455 2, 2| szél lesorvasztá a rózsa lombjait, nem ébreszti föl a zsarnok
2456 Info | Megváltozott hitem.~Asszony rény.~Luccius, Pertinax: Egy több, mint
2457 1, 2| Mi ez? Ki merte bántni Luciát. Hah, átkozott! Lakoljon
2458 2, 1| vagy átkom az egekbe hat! (Lucillához.) S te asszony, te megvetésre
2459 Info | könyörülsz, én sem tettem soha.~Lucillának Cleanderrel némi szerelmi
2460 4, 1| Igen, emlékezem, midőn még Luciusnak hívtak, és atyám a rény
2461 4, 2| Lucius, higgy szavamnak, Luciusom, édes mindenem.~LUCIUS~Te
2462 Info | jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni szóalakokat,
2463 1, 2| a sas, előtte rab a kis madárka is. Te vagy a sas, fölötted
2464 4, 3| Condianus, szabadítsd meg magadat, én érted meghalok.~CONDIANUS~
2465 4, 3| Képzeld hát anyánkat, ha már magadért mit sem teszesz? Szegény
2466 4, 1| hogy kínunkkal ne toldd magadét! Törvényt alkotsz és a törvény
2467 4, 5| mindig rosszt jósolsz, s szép magadnak köszönd, hogy érte nem lakolsz.
2468 4, 2| jogotok nincs. Minden ember a magáé, s az Isten teremtményei
2469 1, 2| meg, s a kis madár mindent magáénak tekint, minél erősebb. De
2470 4, 1| leszek. Én gyenge hölgy, magamban oly sokat bízék! És ím,
2471 1, 3| szolgáimmal, de mennyire lehetett, magamhoz emeltelek fel. De hogyis
2472 4, 2| és én meghaljak, hah! Még magammal számot sem veték. Borzadok,
2473 4, 1| megbocsátja ezt nekem? Én magamnak megbocsájtni nem tudom.~
2474 2, 2| minőt minden szabó szab magának. (Elvitetik.)~ ~
2475 4, 1| az nehezen tudta lerázni magáról.~MÁSODIK GLADIÁTOR~És Commodus?~
2476 2, 2| ily hosszú kell ám, mert magasan ül azon sas, melyet le akarok
2477 2, 2| ez lesz pokla, ha önszíve magától fölijed, s szavát lelkének
2478 1, 2| adunk; azon nép, melynek magával dolga van, nem gondol arra,
2479 4, 3| közöttünk maradtak szavának magjai, melyek az örökkévalóságba
2480 4, 4| jőjetek! Hogyha az ég oly magosan áll, hogy oda a por bosszúimája
2481 1, 1| Kinek szószólói a Gráciák maguk, annak fejére ki mondna
2482 1, 1| reményét, vegyenek inkább magukhoz engemet, és ládd, pedig
2483 1, 2| egekre! Nem bírandja őt. Magunk kívánunk lenni, testvéreim.
2484 Info | midőn Commodus testvére magyarázza, hogy semmi szent a nőbecsület,
2485 1, 3| gyermekimmel? A vad nem taszítja el magzatát, nem löki el az undok igába;
2486 1, 2| vad manesek gyanánt rossz magzatiknál, hol az erénnyel örökre
2487 1, 2| COMMODUS~Emlékezz vissza mai tetteidre, üdőt hagyok,
2488 4, 4| ott ül, ~szemei egészen majdnem kifutva. Egy ideig mély
2489 4, 3| tanításait, és szívetekbe öntöm malasztját. Ez erősíte engem viharos
2490 4, 3| emberek szívekbe önté az égi malasztot. Tanítá az embereket, élteket
2491 1, 3| engedétek a hazát, szent malasztotokat, vezérelje rény éltének
2492 3, 2| ti még vigadtok? Átkozott mámor és dőre fény között, míg
2493 2, 2| nyugton bírod őt, édened mámorában ordítom füledbe vétkedet;
2494 2, 2| vérrel hízó átkos zsarnokot mámorban feküdve fényes trónusán.
2495 2, 3| egy lefoszla tőlem, egyik mankóm a mélybe hulla le. Ah, ily
2496 1, 2| csak korán gyermekségem maradéka ez, melyet vén tanítóim
2497 2, 3| Nékünk tenni kell, ez így nem maradhat.~ARRIUS~Én kimondtam, mi
2498 Info | Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok. Rosszul vagyok, uram. (
2499 3, 2| már ne kelljen!~COMMODUS~Maradj, Fadilla! Lásd, én neked
2500 4, 5| Jőjenek csak. Az anya kint maradjon, nem szeretem hallani a
2501 2, 1| vagyok.~COMMODUS~Itt kell maradnod, mert parancsolom. Van mit
2502 4, 3| isteni nyelve, de közöttünk maradtak szavának magjai, melyek
2503 1, 2| testvéreim. Ti ketten itt maradtok. (Mind el, kivéve Commodust,
|