1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
2504 4, 2| ily elsötétült! Lucius, én Marciád vagyok, nem ismérsz?~LUCIUS~
2505 4, 5| megbocsájtok hát a szép Marciának, ki tőlem is csak egy örökéltet
2506 4, 1| Jobb, mint a lelkiisméret mardolásitól kiszáradt zsarnok, mert
2507 2, 4| fel nem virrad. Egy kígyó mardossa a páncélos keblet is, s
2508 4, 1| LUCIUS~Hogy érted azt? Ha marhahúst akarnék felszúrni, nem kellene
2509 4, 2| őt, ne mondják, hogy vak marhaként a düh vezérle bosszúnkban.
2510 Info | még jobban összehúzódik.~Mark Aurélt Commodus ölte meg.~
2511 Info | véredtől remegsz.~Végezet. Marót bán vége.~Testvér dúlta
2512 2, 1| remény hián, kisújtva a vadak martalékokul, nem remélve mit is a jövő
2513 Info | kéjmámorba akarja magát mártani, de már semmi nem ingerli,
2514 4, 5| feletted. Két helyen véres márványhomlokod. Ne higgy neki, téteti magát,
2515 2, 2| keserv. S ha templomok rideg márványokon könnyt hullajtva térdepeltem
2516 4, 1| levél, mert egy ember a másikában ellenségét látja csak, és
2517 1, 3| visz, egy szirtről hajtva másikára, míg végtére mind összetördösik.
2518 1, 1| kövülve állni láttam őt. Másnap ismét így történe, és nem
2519 1, 2| előbb, és érzeményinket másokéhoz alkalmazni, míg egyet érezni
2520 4, 3| szép kor visszavonhatlanul. Másoknak még az sem adatott.~JULIA~
2521 1, 2| magát tenni az embernek másoknál, s akkor kéretheti magát
2522 2, 4| szívében hordja az üdvöt, s másoktól nem lesi; vakít a fény,
2523 Info | Prózában írt dráma. A kézirat másolat, a negyedik felvonástól
2524 1, 3| áldozati vagytok és ezt soha másolni nem lehet.~MATERNUS~Atyám, (
2525 1, 2| császárt kormánya első napján mással elfoglalni, mint a hon java.~
2526 4, 3| hálaérzetim a tett helyett. Mást én most nem tudok.~MARCIA~
2527 Info | kimarad." Egyes részeknek másutt felhasználására a következő
2528 2, 2| poroszlói Condianussal és Maternussal víva ki, végre Julia.)~JULIA~
2529 4, 2| az istenekre, hogy célom mátul boldogságtok leend, s minden
2530 1, 1| borult, elrepült a gyermeki Maximusnak is mosolya ajkiról s helyette
2531 1, 1| ezen könnyelmű, pajzán máz alatt egy nemesb szű ver
2532 3, 2| elcipeltetik.)~MATERNUS~Meddig várjam még, kegyes halál,
2533 1, 3| szabadnak akar hagyni, gazdagon megajándékoz, és tégedet, de nem, nem
2534 1, 1| újra egy császárral fogják megáldani. Éljen Commodus! S ki nem
2535 4, 2| Isten veled, fiam, az ég megáldja minden léptedet. (El. Commodus
2536 1, 3| PERTINAX~Te jó fiú vagy, az ég megáldjon érte.~CLEANDER~Én elfogadom,
2537 2, 3| őt. Oly mértékben legyen megátkozott, minő mértékben irántam
2538 2, 3| mondd, hogy tréfálsz és megbocsájt atyád. Az istenekre, Cleander,
2539 4, 1| megbocsátja ezt nekem? Én magamnak megbocsájtni nem tudom.~COMMODUS~Ne ügyelj,
2540 1, 2| LUCILLA~Ígérd előbb meg, hogy megbocsájtsz neki.~COMMODUS~Mert kéred,
2541 1, 3| nézhetek az egekre, mivel megbocsájttak, rabgyermekim nekem, s meg
2542 4, 1| végtelen kegy az egekben, mely megbocsátja ezt nekem? Én magamnak megbocsájtni
2543 1, 2| hogy csalni vágysz, én megbocsátok. De ha ez való, csak képzelhető,
2544 4, 1| Vigyétek el, vigyétek át hamar, megbódult. (A nép zajong, Julia elvitetik.)
2545 4, 1| meghaltál fiaddal, és nincs, ki megbosszulja őket. Kő az ember, melyről
2546 2, 1| mit is a jövő borúiban. De megbosszullak, bátyám, kedvesem, s egy
2547 1, 1| vétségedre, szólj te is, s így megcáfolom, hogy szavad hazug.~MATERNUS~
2548 4, 1| eb, te ember. Engem igen megcsaltak az emberek, s oly sima képek
2549 2, 4| mézeit; most az emberek mind megcsaltanak, nem akadt semmim, mint
2550 Info | a II. felv. 3. színével megcserélni, a két katakombajelenetet
2551 4, 5| magán, s azt hiszed, hogy megcsókolna, ha odamennél vagy engem
2552 1, 2| az erénnyel örökre múlt a megelégedés, hol a jog istene szent
2553 2, 4| abba sírt vésve leljetek megelégedést? Mindeneteket elrablá a
2554 4, 1| GLADIÁTOR~S a nép nem volt megelégedve, kérte halálát?~ELSŐ GLADIÁTOR~
2555 3, 2| küldjük a pokolba, és a nép megelégszik, úgy-e? Ha, ha, ha! Magadra
2556 4, 2| okoza minden rosszat. Mi megelégszünk.~MIND~Éljen Commodus! (Elvonulnak.)~
2557 1, 2| érdemetlenre esett, de e bizalmat megérdemelni, légyen éltem főcélja csak.~
2558 4, 1| meg kell mutatnom, hogy megérdemlé éltem, hogy élet legyen.
2559 4, 2| nem szükséges a helyettes, megért a nép eléggé.~MATERNUS~Halljuk
2560 4, 1| rejtezz el az undok arc megett emberi érzet, hogy ember
2561 2, 4| lesi; vakít a fény, ámde megette a szív téte még fel nem
2562 1, 2| könnybe lábadott, s szerelme megfagyott hideg ajkain a halálban,
2563 2, 2| itt egy jégkebel; amott megfagyva nyugalmat lelek. Az éltet
2564 1, 1| bárki légy. Mint látom, megfelel a szolga öltözetnek beszéded
2565 2, 1| a sor, és mentül inkább megfeszül a húr, annál sebesbben lő
2566 3, 2| mosolyt, minden ölelést megfizetek, s a vásárlott leány-szerelem
2567 2, 2| PERENNIS~Úgy-e, jó madár, megfogánk! Te gyáva, éji lator, te
2568 2, 2| megsebesítve elillant, a másik megfogatik.)~RABLÓ~Mi átkozott eset,
2569 4, 4| keresztényeket védelem nélkül megfogják.)~MATERNUS~Hah, s nekem
2570 2, 1| tetted mindezt. Segíts, mert megfojtlak. (Kívül a zaj megszűnik.)~
2571 4, 1| Arriusnak, mint parancsolád, megfojtni őt, ő felemelte láncterhelt
2572 4, 4| jó, csak jőjenek rablói, megfojtom, megölöm őket, Istenemre!
2573 2, 1| haragba, testvérem ő, s megfojtsam ezt is, mint egy szörnyeteg?
2574 2, 1| előttetek csak gyáva ember ő. Megfoszta atyámtól, anyámtól, elorzta
2575 4, 4| elkeseredett, mindenétől megfosztott anya töltse be bosszúját.~
2576 1, 2| mert purpurt visel, legyen megfosztva az égnek üdvétől? És úgy
2577 1, 1| jövél nékünk vigasztalóként, meggyógyítni a hon sebeit. Büszkén fiára
2578 2, 3| kis ár ez nekem, melyet meggyőződésemnek szentelék.~CLAUDIUS~Távozzunk,
2579 1, 2| ez?~ARRIUS~Ha nem lenne meggyőződve arról Arrius, hogy beszéded
2580 1, 1| imádva az Orcus istenét, hogy meghagyva házunk reményét, vegyenek
2581 4, 3| CONDIANUS~Nagy lelked is meghajla kínodon. (Marcia, Virginia.)~
2582 4, 1| mindenható és hatalmán minden meghajol, isteni származásunk szikrája
2583 4, 2| oly rémes a setét, és én meghaljak, hah! Még magammal számot
2584 1, 1| elorzott mindenét, s az ég meghallgatá e könyörgést, s a bú sóhaját
2585 4, 5| belép.) Aha, a szép Marcia meghallotta már, vagy megszagolta a
2586 Info | tudja Isten, mért, én érted meghalnék.~Ha úgy tudnánk felejteni,
2587 Info | terítnek, fő nélkül, - de ha megholt - -~Cleander (bejön): Eltávozzál,
2588 2, 2| utak felett. Virginiám, megígérem neked, a szolga tartja töretlenül
2589 1, 1| egy elhagyott embertárs megindítja azt. Mi felvevénk, Hilár
2590 2, 1| sebesbben lő ki majd nyíl, és megismered akkor magad, ha néma sírokon
2591 1, 2| Arrius, igen hibáztam; hibám megismerem, s javulok is. De ládd,
2592 3, 1| fergetegből hányt sajkán megizzada, de már ez elmúlt, ezen
2593 4, 2| egy zsarnokot fel.~NÉP~Ő megjavul, ígéretét adá, felesleges
2594 Info | változtatásra vonatkozik a következő megjegyzés is: "Egész Hilár kimarad."
2595 Info | változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések szerint, így az I. felv.
2596 Info | fogalmazványokat találták (első megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718.
2597 4, 1| néked, jó Hilár, hogy így megjutalmazod vendégszeretetünket, visszaadva
2598 1, 3| engemet? Szólj, kérlek, eléggé megkeményedett szívem, bármit hallani a
2599 1, 1| én leendek, ki erősen áll megkeményült szíve érzetivel. (Letérdel.)
2600 4, 5| hagyom, véres kísértetemet, megkínozzon éjen napon, lakomán, szerelemben,
2601 2, 2| akkor, ha fénye lehull, s meglátja szörnyű önmagát, borzadand,
2602 2, 1| nép s remegjen zsarnoka. Meglátjuk, a zordon tél előtt el nem
2603 2, 4| megmaradt szívemben a remény, meglátni őket, kikért szívem dobog
2604 2, 2| és én benne boldog valék. Megláttam Virginiát, s a szolga szívében
2605 2, 2| később a pallos.~MATERNUS~Meglehet. Elég erős vagy hozzá s
2606 1, 2| Claudius el.)~COMMODUS~Ez meglepett, e szó nehéz vala, de való,
2607 1, 3| hiszed, hogy a legrosszabb meglepjen engemet? Szólj, kérlek,
2608 4, 5| higgy neki, téteti magát, megmar, ha közelmégy -~MATERNUS (
2609 2, 4| emberlakta föld borúiról; de megmaradt szívemben a remény, meglátni
2610 2, 1| zaj, fölséges úr! Mi már megmenekedénk.~COMMODUS~Vezess tehát el,
2611 3, 1| KERESZTÉNY~Öljetek le és megmenekszünk igátok alól. Egy hosszú
2612 3, 2| első zendüléskor, és mind megmenekvénk!~COMMODUS (Perennist leszúrva)~
2613 3, 1| véreteket éhhel elhalni és megmentésére nem adhattok néki egy darab
2614 3, 1| az eltaszított testvér, megmentni, vagy elesni veled. Most
2615 1, 1| örökre sírba száll, mintha megmérgez más szívet is? E bú kimeríthetetlen,
2616 3, 2| fájdalmak között kiadta lelkét, megmérgezés jeleit adá, és végszava
2617 2, 1| hallani szokatlan fülek megmérgeződnek szavam által, de örülök,
2618 2, 2| becsületemre.~PERENNIS~Azt megmutatja később a pallos.~MATERNUS~
2619 3, 2| ősi fészkemet. De jól van, megmutatom, hogy önállólag is dacolok
2620 2, 2| eltűrni erős fájdalmimat. Megnyugodtam és boldogító honszeretetem
2621 1, 1| minden dőre, kába esküvést, megnyugszol egedbe, mely szívedben van. (
2622 1, 3| lehet.~MATERNUS~Atyám, (Megölelve.) óh, nézd, mi hát az ember?
2623 Info | A felbérlett gyilkosokat megöleti é. u. t. Ő tisztán marad.~
2624 4, 5| ha odamennél vagy engem megölne? Óh, nem, ő most ártatlan.~
2625 4, 4| jőjenek rablói, megfojtom, megölöm őket, Istenemre! Átkozottak,
2626 2, 1| Hogy eltűnél.~MARCIA~Ő megőrült, és én magam maradtam vigasztaló
2627 4, 5| gyógyszer minden ellen. Tán megorvosolná nékem is szívem üregét?
2628 4, 5| meg őt, s nem aranyossal? Megpróbáljuk. Igen, csak hamar. - Nézd
2629 4, 3| ne szánj! Mert keserved megpuhítana.~JULIA~Nem, gyermekim, hisz
2630 4, 5| Dőre, badar beszéd. De majd megpuhítlak még ma, örömmel hullj nyakam
2631 4, 3| fölüvölt az égi bolt felé, megrázkódik az, reátok hull, s alatta
2632 4, 4| mely halálában is emeli, és megrázza az érzetet. (Poroszlók berohannak
2633 4, 1| büdösen párolg a pestis. Megsárgul a levél, mert egy ember
2634 3, 2| szeretsz? Sajnálsz, hogy megsebesíteték?~LUCILLA~S te kérdezheted
2635 4, 5| vétkeit? S ha egy jó meghal, megszabadult a földi gonosztól, szép
2636 4, 5| Marcia meghallotta már, vagy megszagolta a holtat. Ha elvész a ló,
2637 2, 2| töretlenül szavát, habár megszegi büntetlenül a hatalmas azt. (
2638 4, 1| elszánás egész léteden, megszégyeníted gyászoló anyádat, ki majd
2639 4, 5| én meg is vetem hatalmad, megszégyenítlek, hogy pirulj egy gyönge
2640 4, 5| keveset nagyravágyó, hogy megszenvedi magán, s azt hiszed, hogy
2641 1, 2| fönt beszéltünk tehát, ő megszidott. Ő érdemetlenül gyalázva
2642 1, 1| aznap, és másodszor az ifjú megszólít.~CONDIANUS~Tovább, kérlek,
2643 1, 1| kérlek, Virginiám.~VIRGINIA~Ő megszólíta hát, s oly édes volt e szó,
2644 4, 2| azonnal személy, ember lenni megszűnél. Védséged -~CLEANDER~Védségem,
2645 2, 1| megszűnik.)~PERENNIS~Ím megszűnt a zaj, fölséges úr! Mi már
2646 Info | magát; de csalódik, Cleander megtagadja. -~Lucius s Maternus jó
2647 2, 2| alá; az anya szíve ott is megtalálja, (kiordítva:) zsarnok! -
2648 1, 1| láncokon, onnan urát is megtámadja még. (El.)~MATERNUS (dühvel)~
2649 1, 3| hasztalan e bú, kiégett keblem, megtanulta viselni a sorsnak vaskezét,
2650 2, 4| le hozzám, és én remélni megtanultam egy jövőben, mit a jelen
2651 Info | szeretője, ki női méltóságát megtartja s csókol, hogy öljön.~Szeretője.
2652 Info | te hiszesz, ígérj, tudom megtartod, becsületébe is hisz.~A
2653 4, 2| boldogságtok leend, s minden megtérőnek kegyelmem! Maternus, néked
2654 1, 2| PERENNIS~Fölséges úr! Érzem e megtisztelés becsét, mely bizalmadban
2655 1, 2| kikeresni.~CLAUDIUS~Ámbár megtisztelésed egy érdemetlenre esett,
2656 2, 3| éveket, hogy görbülve alattuk megtörjön végső napja borújain. (El.)~
2657 3, 2| Vessétek le tetemét a népnek. (Megtörténik, a nép lecsendesül.) Éhes
2658 3, 1| feleltek. Vagy szégyenlitek megvallani, látva engemet, kitől egy
2659 4, 3| Most nékem a halál csak megváltást hoz.~MAXIMUS~Bátyám! Gondold
2660 Info | Egy hű kutyát sajnálunk. ~Megváltozott hitem.~Asszony rény.~Luccius,
2661 4, 5| hamar. - Nézd ég és föld, megvan, megtörtént, elhunyt a világ
2662 1, 3| nehéz éjjelében hágy, mivel megvetéd kegyajánlatát. De ez így
2663 2, 1| Lucillához.) S te asszony, te megvetésre érdemetlen már, férjed vagyok,
2664 2, 1| mint fényesek. Mert enyémek megvetettenek. (Kifelé).~CLAUDIUS~Én csak
2665 2, 3| választá meg. Egy jó atyának megveti kegyét, szavának állva,
2666 1, 2| urokkal, és nevetve, szilárdul megvetik bilincseit. Én ismerem őket,
2667 4, 2| Elvonulnak.)~MATERNUS~Gyáva nép, megvetlek, átkozott! Szégyen fejedre.
2668 1, 2| lenne az égbe ragadva e por megvetni, mindent felejtni, mindent,
2669 2, 1| Igen, igen, mind oly dicsőn megyen. (Claudius be.)~CLAUDIUS~
2670 4, 1| ellen neki, ki nem akarja megzavartatni a fő s nyak egyezését.~ELSŐ
2671 2, 2| Azért eltűrhető a tél, mert méhében már a tavasz ragyog, de
2672 1, 1| kristálygyöngye ült. - Ágyad lábainál mélázott szerető testvéred s visszajövő
2673 4, 1| Lucius félre a sorompók mellé áll, a nép elfoglalja helyét,
2674 4, 2| minden, és a társt csak mellékesnek tekinti. Hagyjatok zavaratlan
2675 4, 5| egy kemény fal és lánc, mellyel véget vethetek éltemnek.
2676 Info | kényszerült szeretője, ki női méltóságát megtartja s csókol, hogy
2677 4, 5| magas császár, ha újra méltóztatnál mérkőzni, mert akaratunk
2678 4, 4| majdnem kifutva. Egy ideig mély csend.)~ ~JULIA~Elvitték,
2679 2, 3| lefoszla tőlem, egyik mankóm a mélybe hulla le. Ah, ily keservet
2680 2, 4| él. De csak bújjatok még mélyebben a földbe aztán, és ott ő
2681 2, 1| vétek-telt szű átkozott mélyében? Mely isten súgná szörnyű
2682 1, 3| s a rableány nyomorának mélyéből felnyújtá őket nekem, felnyújtá
2683 3, 1| elpusztult templomok csarnokit, melyekben a halál illatozik felétek,
2684 4, 3| Istennek szerette gyermeki, melyeknek úgy kell egymást szeretni,
2685 3, 2| felfedezendő titkaim vannak, melyektől egy hon java függ.~COMMODUS~
2686 1, 2| oly komoly tréfa ez, Uram, melyhez korán szokik a fül.~CLAUDIUS~
2687 4, 5| NIGRICIUS~Mit gondol, fölséged, melyikünk nagyobb?~COMMODUS~Azt hiszem,
2688 1, 1| ha tudnád, mily iszonyú mélynek szélein vagyunk, borzadva
2689 4, 1| megbosszulja őket. Kő az ember, melyről fájdalmad visszapattan,
2690 1, 1| Commodus, s Hilár a kép, melytől iszonyodva rejtem el magam,
2691 4, 1| Ez iszonyat! Sehol sem menekedhetem!~LUCIUS~Mind, mind, mind,
2692 4, 1| félre)~Szegény esztelen, menekednem kell tőle. - Barátod vagyok,
2693 4, 1| is kezembe adá, azoktól menekedni. Utolsó lehelte pedig ez
2694 1, 2| melyet népedre hintél. Menekvést fogsz keresni, ösvényt agyad
2695 3, 1| titeket! (Elrohan.)~LUCIUS~Menjünk mi is, mert későn jövünk
2696 2, 1| meg hamar! (Néhányan utána mennek Perennisszel.)~LUCILLA~Ím
2697 1, 1| az öröm a társas életé, s mennél több kebel osztja fel azt,
2698 4, 1| felszúrni, nem kellene messze mennem! De hát, te jóllakott Filozófus,
2699 2, 3| mint két nemtő leküldve a mennyekből, vigasztalásul zordon utakon.
2700 4, 5| MICILIUS~Kérdést se szenved! mennyivel! Egy jó araszt, fölséges
2701 1, 1| hogyan jött, én kétszer mentem arra aznap, és másodszor
2702 2, 1| ARRIUS (felugorva)~Ennyire mentetek már, átkozottak, kiknek
2703 1, 1| lesújtni láncimat, s egy égi mentő szóla most le hozzám, s
2704 4, 1| Commodus, az istenekre, mentsd meg Virginiát.~COMMODUS~
2705 3, 2| megjavulok, csak most ez egyszer mentsetek meg istenim! Lucilla! Perennis!
2706 4, 1| GLADIÁTOR~Fölséges úr, tömlöcébe mentünk Arriusnak, mint parancsolád,
2707 4, 1| Óh, ég, szakadj le, föld, meny, pokol, Isten, démon, kígyó,
2708 3, 2| Istenimre, Commodus! Ne merd őt bántani! Szégyeneld magad,
2709 2, 1| Claudius, hová sietsz, hogyan mered elhagyni ünnepünket?~CLAUDIUS~
2710 4, 5| láttalak. (A félig kiürített méregpoharat kiissza.) Ím, zsarnok, iszom
2711 2, 1| sivatagon, ha lehellted mérgét érzené. A nép kívánja szent
2712 4, 5| légy a bíró, Micilius. (Mérkőznek, de az udvaronc hol kinyújtózik,
2713 4, 5| császár, ha újra méltóztatnál mérkőzni, mert akaratunk ellen, Nigricius
2714 4, 5| te-e, Nigricius, vagy én? Mérkőzzünk. Te légy a bíró, Micilius. (
2715 2, 3| mérhetetlen dicsvágya másik mérlegében erényivel föl nem ért talán.~
2716 1, 1| esik-e jól, ha bánatunk tölt mérőjét kiöntjük egy rokon kebelbe.
2717 Info | szólítál, s tudja Isten, mért, én érted meghalnék.~Ha
2718 3, 2| őrség jő.)~CONDIANUS~Azt merték uram, hazudni bérszolgáid,
2719 4, 5| Küldjétek fejére átkotoknak oly mértékét, minőben ő küldé társai
2720 3, 2| COMMODUS~Igen, igen, de hogyan mertél kardot vonni te is embereim
2721 4, 5| császárjánál nagyobb. Jól mértél, Micilius? Vagy isteneimre,
2722 4, 3| MAXIMUS~Anyánk csendes álomba merült. Felköltsem őt?~CONDIANUS~
2723 Info | önzés ez? ~Téged egy jobb mester teremte. ~Lázadás. Isten
2724 2, 4| hisz ott nem félhettek mesterek láncitól.~AGG~Keresztények
2725 3, 2| cudar. Elmúltak az idők, hol mesterem valál! El a lázadóval! Fogjátok
2726 4, 1| vagy, nem értesz ehhez. Mesterséged a csók, semmi több.~MARCIA~
2727 4, 5| a halál orvosolhatatlan mételyét. Elmúljanak tőle gondolatjaid,
2728 2, 1| én tettem azt. Commodus, méz szavaik oly jók legyenek,
2729 2, 4| nem távol honokon, csatás mezőkben kell keresnünk az eget,
2730 1, 1| Septicolis, atyja halála miatt. De te letörleni jöttél
2731 1, 2| Minden embernek van valamije, miben tartja díszét, mindenét.
2732 1, 2| akaratjukat vélik látni mienkben; és ekkor arra vezetni,
2733 1, 2| durva, elvadult, én hogy miként a sassal égbe tör, úgy galambként
2734 3, 2| kárhozatot szívj magadba, és mindazon átkokat, melyeket kiszórtál
2735 Info | pedig az élv.~Neked, tudom, mindegy külföldi Cleander! de mi
2736 4, 4| becsületébe, keservébe bíztam, mindenemet, mindent, egész hazánk javát.
2737 2, 4| vésve leljetek megelégedést? Mindeneteket elrablá a zsarnok? Óh, ő
2738 4, 4| ért, itt az elkeseredett, mindenétől megfosztott anya töltse
2739 4, 1| csillag a tévedt hajónak, mely mindenható és hatalmán minden meghajol,
2740 3, 2| külvilág álnok fényű örvényeit, mindenik szívben önérzetiket keresék,
2741 3, 2| védeni magát. Elorzhatja mindeninket a durva erőszak, és még
2742 3, 1| fejedelemtől, és testvértek vére mindennap veresre festi az áldozó
2743 1, 1| lábainál)~Én esdek érte, mindenre, mi szent, és esdek érte,
2744 2, 2| oly mérhetetlen, mint a mindenség és szolgain én őt sose bírhatom,
2745 1, 1| kimeríthetetlen, mint az élet a mindenségben.~MAXIMUS~Látom, te nem szeretsz
2746 2, 3| élet, és nélküle enyészet mindenünk. A jelen csak egy gyönge
2747 4, 1| Hah, e szegénynek kiége mindet érzete, s akkor kacaghat,
2748 4, 5| semmiségnek. Virginiám, világ, én mindezektől örökre távozom. Virginiám,
2749 3, 2| a kígyót tenyészni. - S mindezért lerontva Laresink oltárait,
2750 1, 2| többet ismerek, ilyenek mindkét sógorim. Én utálom őket,
2751 4, 5| begyógyítani. - Nemes hölgyek, ti mindketten a hon java áldozati vagytok.
2752 1, 3| Maternus, Cleander, jőjetek! (Mindkettő be.) Ugyebár, véletek sose
2753 1, 3| istenség dús szikrája már, él mindkiben, királyban s rabban is.
2754 3, 2| nyitva állt, gyanútlanul mindkinek, mert a rózsabokor alatt
2755 2, 1| fejedelemtől, ha szolgái közül mindkit így észrevesz.~CLAUDIUS~
2756 1, 1| Maternus? Örüljetek együtt mindnyájan tehát, mert ma Rómát az
2757 4, 3| érjük-e el a célt, mely mindnyájunkat egyenlővé teszen? Nem oly
2758 1, 3| kedvedet?~CLEANDER~Ne kérdd, minek búsítnám szívedet.~MATERNUS~
2759 1, 2| mindent magáénak tekint, minél erősebb. De jő a sas, előtte
2760 4, 5| átkotoknak oly mértékét, minőben ő küldé társai fejeikre.
2761 4, 1| Commodus jogát, oly okokkal, minőkre senki sem felel.~PERTINAX~
2762 2, 3| bizonnyal nem oly gonosz, minőnek mondja az egész világ.~PERTINAX~
2763 3, 1| világát, - én nem tudom, mitévő legyek? (A nép zajgása hallik.)
2764 1, 2| Mit vélsz, Virginiával mitévők legyünk? Tudod, kiről már
2765 1, 2| FADILLA~Fortine [?] hát, mitől remegtem én. Hasztalan üvöltnék
2766 1, 3| is néktek az leszek. Nem mocskolom be kezem véretekkel, legyetek
2767 4, 1| hogy ölelhetsz nővérrel mocskolt kezeddel? Gyáva vérszopó.~
2768 Info | változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen
2769 4, 2| akartam boldogítni Rómát, csak módját nem tudám. Kezetekbe adom
2770 Info | is, s kacagtál -~Akárhogy módosít - mindig echói is úgy fordítnak
2771 4, 1| láncival egyszersmind a módot is kezembe adá, azoktól
2772 2, 1| végnapotok, s a rém, mely mögéje rejtezett, ha az lehull,
2773 Info | találták (első megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718. l.,
2774 2, 3| úgy-e, midőn Maternus azt mondá, hogy ő maga fog fejére
2775 1, 2| sógorod lenne az, ki ellent mondana. Veszélyes és oly komoly
2776 4, 3| várhatám! De nem, engem mondanak bűnösnek, én halok meg.
2777 2, 1| Lucilla már kimondta, és mondása szent. Szolgák, menjetek! (
2778 Info | felhasználására a következő két mondat: "Az első testvéri szeretetű
2779 2, 2| isteneket, kik kormányozni mondatnak e világot, kiége minden
2780 2, 1| semmire való ebek, kik nem mondhatjátok el az abécét, mivel második
2781 4, 1| beverte fejét. Végszava volt: Mondjátok meg Commodusnak, hogy láncival
2782 1, 1| Gráciák maguk, annak fejére ki mondna még halált? Most fel tehát,
2783 1, 1| veszhetik. S még ekkor is mondnak jót vele tenni; mert a halál
2784 4, 1| tőle. - Barátod vagyok, mondod? Csalódol, én ellenséged
2785 4, 1| halljátok-e, hogy Commodus mondta: Dörög az ég s a vak villáminak
2786 1, 3| hever, melyet ezernyi szél moraja visz, egy szirtről hajtva
2787 1, 1| MATERNUS~A vég haláldöfést! (Morgás, bámulat.)~LUCIUS~A vakmerő!~
2788 4, 1| GLADIÁTOR~Halált inte - és morgott a nép; már pedig ez ritka,
2789 4, 1| más létre költözött. (Nép morog.)~COMMODUS~Kikerülte igazságos
2790 4, 1| pedig ez ritka, hogy a nép morogjon, ha mulatságára legjobb
2791 4, 1| véled sírba szállok! S egy mosollyal más létre költözött. (Nép
2792 1, 1| oly komoly, nem száll a mosoly kedves ajkaidra. Óh! Valld
2793 4, 1| sugárban, minden életben felénk mosolyg, s mely fáklya vészben,
2794 4, 3| emberekért. S halálok oly mosolygó, nyugodt lesz, mint övé
2795 2, 1| őrsereg. - Látlak, látlak, mosolyogsz reám, én tenni kész vagyok. (
2796 3, 2| tartozom a világnak, minden mosolyt, minden ölelést megfizetek,
2797 1, 1| tekénte reánk, és mi reá, ő mozdulatlan állt, mint kőszobor, s reánk
2798 2, 2| Együtt el.)~MATERNUS~S én nem mozdulhatok helyemről, átkozott eset,
2799 4, 5| most. Keble néma, egy csepp mozgás sincs abba, semmi, semmi.
2800 4, 1| hogy a nép morogjon, ha mulatságára legjobb barátjának kéne
2801 4, 4| hóhérbárd alatt, mert neki mulatságot szerez. Még nem tért vissza
2802 4, 1| világon mindég egynek keserve mulattatja társait.~PERTINAX~Hah, e
2803 2, 4| ott, hol nem perceg már mulékonyul e pornak élte, és magasra
2804 2, 1| Pertinax, kerítsd meg őt nekem, munkád jutalma, tudod, hogy nagy
2805 2, 1| nagy Commodus legcsekélyebb munkája is magas, de legdicsőbb
2806 3, 1| Aha! Meg akarnak dicső munkámban előzni, de abból nem lesz
2807 4, 2| Polgárok! Ha félbe hagyjuk munkánkat, mind elveszénk! (Nagyobb
2808 2, 1| nem vagy gonosz, de gyönge műszer cudar kezek között, eltévedél
2809 4, 5| lenni, én csak hatalmatok műszere vagyok itt. Commodus, igyál!~
2810 4, 1| és anyám is az vala és mutaták magukat az embereknek, felkiáltottak
2811 2, 1| táncosok, hangászok és a többi mutatják magukat.)~ ~COMMODUS~Már
2812 4, 1| szép lesz nézni, mint fogja mutatni Commodus jogát, oly okokkal,
2813 4, 1| kiváltva életem, meg kell mutatnom, hogy megérdemlé éltem,
2814 1, 2| szépségéről híres Marciát be sem mutatod? S te néked is, Fadilla,
2815 2, 3| szerettük őt és oly erényesnek mutatta magát és ő erényes is bizonnyal,
2816 3, 2| megfojtalak, s kiteszlek mutatványul az emberiség dacára, hogy
2817 1, 1| szelíd görög honba, imádva a múzsák templomit, kincseket szereztem
2818 1, 2| vala, de való, való, én nagyban vétkezék.~LUCILLA (nevetve)~
2819 1, 1| tetteim, akkor ége szívem még nagyobban, és barátomnak téged vágytalak;
2820 1, 1| kebel osztja fel azt, annál nagyobbra nől.~COMMODUS (előlépve)~
2821 4, 3| édesem?~VIRGINIA~Sokat, igen nagyon sokat kiálltam azóta, mióta
2822 2, 4| kebletekből, hogy ne legyetek nála jobbak, és azért oly sok
2823 4, 5| Virginiám, mint érzi magát, itt nálunk!? Szokj ide édesem, itt
2824 1, 1| rózsakorában élsz, néked még sok napjaid vannak elélni, kéj s öröm
2825 1, 3| töltöd hasztalan, hosszú napjaidat, mi gyermekid megvetve rabként
2826 1, 1| tüstént hozzád megyek, s te napként győzendsz szívem borújain.
2827 1, 1| szolgának és legyél kegyes első napodban már! Melyben parancsolsz
2828 1, 1| kért, vegyük fel őt, nehány napokra hajlékunk alá. Az embernek
2829 3, 2| árnyaim valának, melyek napommal elenyésztek. S oly sötéten
2830 2, 4| reménybe oly dús vala; de nappal látszik, hogy sötét vagyon.
2831 2, 3| kétség sorvasztóbb, mint a napvilágon hullott eső.~CLEANDER~Vajmi
2832 4, 2| midőn láttad először a napvilágot; én véled többé semmit sem
2833 2, 1| hát, fogjátok meg hamar! (Néhányan utána mennek Perennisszel.)~
2834 4, 3| tevé, az átkozott eb, hogy nehezebben váljak el éltemtől! Csalódik,
2835 4, 1| szörnynek lábát, hogy az nehezen tudta lerázni magáról.~MÁSODIK
2836 3, 1| magatok öljétek le őket. Nejeitekkel kedveskedtek uratoknak,
2837 3, 2| férjével is! A férj egyet érte nejével, el, mondom, a felségsértő
2838 2, 2| hogy veszte keservet hozzon nékie?~CONDIANUS~Anyám, vár tőröm,
2839 4, 4| az átkozott szótörők. Mi nékik a szótörés, nincs senki
2840 2, 3| egünk; remény az élet, és nélküle enyészet mindenünk. A jelen
2841 1, 1| kedves bátya, tégedet. Ládd, nélküled oly komolyak valánk, mert
2842 3, 2| leány-szerelem oly hideg, oly kéj nélküli. S hát én szeressem a világot,
2843 Info | de vészbe követ~ A némák sírnak~ Ölében a
2844 4, 1| lassan halad az idő, mely nemezis rejti éjjelébe.~(Maternus
2845 2, 1| átkotok; te a gyöngédebb nemnek tagja vagy, az erénynek
2846 3, 2| MARCIA~Bátyám, követlek nemsokára, szívem keservén megtörik.
2847 2, 1| vagy, az erénynek békés nemtője, és egy szörny elkerülne
2848 4, 5| skorpió. - Maternus, te védő nemtőm, jó ember, Istenem veled.
2849 4, 1| Nézd, nézd, látod azon égi nemtőt? Ne higgy neki, démon van
2850 1, 3| ezer veszélyt okoz. Egy nemzet sorsa oly sajkában hever,
2851 3 | HARMADIK FELVONÁS~NÉPÁTOK~
2852 1, 2| az erkölcstelen fényűző népből puha szolga lesz; építsünk
2853 Info | Nem a zsarnok alávaló, de népe. (Mese formában az őrjöngőtől.)~
2854 1, 2| van te érted, de te vagy népedért, és számot kérnek a túlvilági
2855 3, 2| Akkor átkom felijesztené népedet álmából, és addig ordítanék,
2856 1, 2| Szívedre száll az átok, melyet népedre hintél. Menekvést fogsz
2857 4, 1| győzelem. Így tesznek a népekkel is, ólomfegyvert adnak kezekbe.~
2858 1, 2| Nevetve.) Egy fejedelem, ki népeknek parancsol, alacsony szolgája,
2859 4, 5| Augustus, - itt, ezen eltépett népjog volt lábai alatt. (Egy darab
2860 4, 4| képzeteket nevelt keblében a népről, én beléje bíztam, becsületébe,
2861 4, 3| összezúzva ti. Remegjetek a néptől, mely szabad magába lőn,
2862 4, 1| itt egy emberélet vagyon. Nesze, szabadság, semmi több,
2863 1, 1| virága. Ő egy gall vitéz, neve Hilár, mi édes név ez, Bátya,
2864 Info | félnék tán nagy s dicső neved, de mert ily alávaló dög
2865 4, 4| ki elég dőre képzeteket nevelt keblében a népről, én beléje
2866 3, 2| holtommal ne enyésszen el nevem is, mely egyetlen szerető
2867 Info | magát, hogy fájdalmát ne nevessék.~Hah, mi az! Az állat bőg (
2868 4, 2| egy kőre ül, olykor egyes nevetéseket, vagy Marciát, vagy Atyám,
2869 1, 1| eltitkolám előtte, mert nevetné, mert ismerve elrontná tervemet.
2870 4, 5| gondolat, urak, és ti nem nevettek jó hasonlításomon? Én a
2871 4, 1| melyt az emberiség szívének nevezett az ördög, betörtem fejemet, -
2872 3, 2| büszkeségedet nemes önérzetnek nevezik. Óh, hol is lenne bűn, melyre
2873 1, 3| beszéli Róma fényemet. Rabnak neveznek a fényfedett urak és szellemem
2874 4, 1| mindenütt Herculest irat, úgy nevezteti magát.~MÁSODIK GLADIÁTOR~
2875 Info | erényes akar lenni; más névre keresztelik a bűnt.~Cleander
2876 4, 2| jövő századok borzalmmal nézendik vérrel festett éveinket,
2877 4, 5| részesíteni császári viadalmaim nézésében, egy új adó vettessék reá,
2878 1, 1| utcán elfordulva tőlem, nem nézhetéd könnyelmű tetteim, akkor
2879 2, 3| szólj, a nyelv hízelgve nézné az atyát, arcod mutatja,
2880 Info | Ah, hogy oly soká kell néznem a borzalmat és tűrnöm! Istenek! -
2881 4, 1| Marcia, Cleander megjelen a nézőhelyen, a nép zajg. Lucius Marciára
2882 4, 1| Én is egykor ránéztem és nézte kiégeté agyamat. Jó reggelt,
2883 4, 5| tettimnek elseje. És borzadva nézze e jelenetet a jobb utókor,
2884 2, 1| végnapotokban ily bátran nézzetek a halál elébe, mint én tettem
2885 3, 1| szereti életét. Mi nekünk nincsenek elpusztítva templomink,
2886 Info | magyarázza, hogy semmi szent a nőbecsület, s haszon, ha ágyasa kérését
2887 4, 5| trónod összedől.~COMMODUS~Nőbeszéd! Ne zavarjon ez. Te halálmadár
2888 4, 5| leszek az emberek között, s a nőbosszútól irtózzon mindki, kinek még
2889 2, 1| tulajdonid, melyek a nőt nőé teszik? Jupiter látja szívemet,
2890 4, 3| melyek az örökkévalóságba növelik dicső virágjokat. - Nem
2891 1, 1| gondos kertész kezei alatt nőle fel, a déli szél lesorvasztja
2892 1, 2| távollétem óta fiad jó nagyra nőlhetett, és őt csak éppen öcsédnek
2893 4, 3| karjaim között oly dicsőre nőltek. S az agg geréb nyugodtan
2894 3, 1| nyomorultan kileheli lelkét, hogy nőtök elraboltatott a fejedelemtől,
2895 4, 1| nézhetek reád, hogy ölelhetsz nővérrel mocskolt kezeddel? Gyáva
2896 4, 1| akarja megzavartatni a fő s nyak egyezését.~ELSŐ GLADIÁTOR~
2897 4, 5| ha, ha, ha. Még most is nyakán az ékszer, s oly szelíd,
2898 4, 5| S ő oly nyugodtan tartá nyakát a kenderzsinórnak, mint
2899 4, 1| fényruhával, kolduskabátot nyakatokra, rény - és a vétek kacagott
2900 1, 1| tavasz virágival. Csak egy a nyár, vesz az, s a tél örök.~
2901 2, 3| mily számtalan áldozatot nyelt le már. Cleander, s tudod
2902 2, 3| hír igaz? Óh, ne szólj, a nyelv hízelgve nézné az atyát,
2903 4, 5| nem kellemesb, mint hazug nyelved karjai? Háládatlan skorpió. -
2904 4, 1| várta Claudius s kitépte nyelvét a porba dobva a szörnynek,
2905 Info | vesszen a nép, csak én nyerjek nevet.~Mikor egymást akarják
2906 3, 2| éljen, vállatokon a tőle nyert palást, s így elhagyjátok
2907 1, 1| teszed azt, hogy bizalmat nyerve többet ölhess le később,
2908 4, 1| csevegve díszedet, míg a nyílsebezte sas kibocsájtja lelkét az
2909 Info | gonoszságot elkövetett, mindég sir nyilvánosan.~A felbérlett gyilkosokat
2910 2, 2| Commodus nevében, ajtót nyissatok. (Be.)~MATERNUS (előlépve)~
2911 1, 2| elvakítni őt, és Arrius nyitott sírjába fut. De Commodus
2912 3, 2| keresék, kiknek érzetek nyitva állt, gyanútlanul mindkinek,
2913 4, 1| annyi arany a díj, mennyit nyom feje, s e vakmerőt daraboljátok
2914 4, 1| de nyomásod sikere ellen nyomás lesz és borzasztó leend
2915 4, 1| teszi a népet azzá, ami, de nyomásod sikere ellen nyomás lesz
2916 4, 1| átkozom fejedre végszavakkal. Nyomhatod a népet, cudar, elölheted
2917 4, 1| láncai még hideg tetemét nyomják, nincs azokban élet, hogy
2918 4, 3| Mely kedvesünk ölelésében nyomna csókot homlokunkra. S e
2919 1, 3| szerelmünk záloga, s a rableány nyomorának mélyéből felnyújtá őket
2920 2, 2| ítélete. Láttam e világ egész nyomorát, az éhen haló szolgát bilincsiben,
2921 2, 3| embertársitól; ne vesszen, éljen nyomorok között, hogy egy barátja
2922 2, 2| embertársaim. Osztályrészem a nyomoron kívül egy érckebel vala,
2923 4, 3| ráunva láncok között e földi nyomorra, szellemek a magas egekbe
2924 1, 3| de ez érzet nem e világ nyomorszülöttje volt. Bilincszörej között
2925 4, 4| A föld alól is kiástok, nyomorúk! Ah, ég, ah Virginiám! (
2926 2, 1| egyet sem akartok tenni. Ti nyomorultak, kik közt az ember, ha élni
2927 1, 3| hajnalában egy hosszú éltet tesz nyomorulttá. De én örülök, hogy bűnhődék,
2928 4, 1| atyátok, pártfogótok, íly nyomorún veszett el láncba, és láncai
2929 4, 5| veleje az égre, hogy íly nyughatatlan. De semmi, kiölöm belőlük
2930 4, 3| Felköltsem őt?~CONDIANUS~Nyugodjék. Ébren úgyis oly kevés kelleme
2931 3, 2| míg hazád ellenségi békén nyugosznak!~COMMODUS~Hah, vakmerő!
2932 4, 2| között esd segélyért. Bátyám, nyugosztaljanak istenim, követlek, de még
2933 3, 2| egyetlen hű barátunk, a nyugtadó halál.~ ~
2934 4, 3| vagyunk neki, még alva sincs nyugtod, jó anyám!~CONDIANUS~Az
2935 3, 1| dicső anyám! Kebled oly édes nyugvó helyet adott, hogy homlokom
2936 1, 2| rémétől, de összevágtak az Óceán sötét habjai fölötted és
2937 Info | található, jelzete: 709 Oct. Hung. 64 levél. Prózában
2938 1, 1| őrebem, bár azt te érted odadni, nem szeretném. Ha, ha!~
2939 2, 2| tanítál élni éltemet, ha odadom érted azt, tulajdonodat
2940 4, 5| hiszed, hogy megcsókolna, ha odamennél vagy engem megölne? Óh,
2941 2, 3| Két hajtás az agg csernek odvas gyökerén s az egy lefoszla
2942 Info | Maternus, Cleander természetes öccse. ~A kéjelgőt ábrázoló.~Az
2943 1, 2| nőlhetett, és őt csak éppen öcsédnek látni nem szabad?~ARRIUS~
2944 1, 2| is sírathatom a hont és öcsémet, mely véle sírba szállt,
2945 1, 2| nem lehet. Óh, Róma, én öcsémmel gyászolandlak, ki a hon
2946 4, 3| küldhetnénk imát az égbe, míg öcsénk szelleme vigyorgana reánk?
2947 4, 1| Ah Virginiám, csak érted öldököl a kín, érted kívánnék élni,
2948 2, 3| holtak keltek fel a tárt sír öléből, körüllebegve a Capitoliumot.
2949 3, 2| reményét a vétek posványába ölék, hegy ők húzhassák a hasznot;
2950 4, 3| mindég így! Mely kedvesünk ölelésében nyomna csókot homlokunkra.
2951 3, 2| minden mosolyt, minden ölelést megfizetek, s a vásárlott
2952 4, 1| hogy nézhetek reád, hogy ölelhetsz nővérrel mocskolt kezeddel?
2953 1, 1| elrepült.~CONDIANUS~S most újra ölelve, édesem, kikért e szív dobog,
2954 1, 1| hogy bizalmat nyerve többet ölhess le később, ha késed alá
2955 3, 1| jönnek.)~ELSŐ KERESZTÉNY~Öljetek le és megmenekszünk igátok
2956 Info | megtartja s csókol, hogy öljön.~Szeretője. Hogy figyelmet
2957 3, 2| világnak. Dacolnom kell, ölnöm, vérengzenem, hogy holtommal
2958 3, 1| semmi, semmi, mondom. Én ölöm meg őt. Emberek, mit tett
2959 2, 1| kebleteknek barna éjjelén. Ti öltétek el vétkekkel a rénynek bimbaját,
2960 1, 1| látom, megfelel a szolga öltözetnek beszéded is, te tetszesz
2961 1, 1| ha kívánod, bármi színbe öltöztessed vétkedet, a véghatár csak
2962 1, 1| hálaérzetek, de a keserv ömlengései, hogy pór, én neked hálálni
2963 1, 2| érezni vélnek ők velünk s ön akaratjukat vélik látni
2964 3, 2| jól van, megmutatom, hogy önállólag is dacolok az egész világnak.
2965 1, 3| gyermekem, szeretve bár önéltem gyanánt, rab maradt, s ti
2966 4, 5| nem lehet, mint a szent önérzet, mely sebeitekre írt fog
2967 2, 1| mindenütt körödben, elbújhatsz-e önérzeted előtt? (Letérdel.) Halljátok
2968 3, 2| örvényeit, mindenik szívben önérzetiket keresék, kiknek érzetek
2969 3, 2| bőkezűségnek, büszkeségedet nemes önérzetnek nevezik. Óh, hol is lenne
2970 4, 5| bűneit, míg fájdalomtól önhusát rágja majd s úgy könyörüljenek
2971 1, 2| szózat ez, a hon java nem önjavunkért kedves-e nekünk?~CLAUDIUS~
2972 3, 2| kisújtva állok, dühöngve önmagamban, ha már kiirtám ősi fészkemet.
2973 1, 3| királyban s rabban is. Az ember önmagának istene, ő alkot egy világot
2974 2, 2| lehull, s meglátja szörnyű önmagát, borzadand, s ez lesz pokla,
2975 1, 3| véretekkel, legyetek sírásók önmagatoknak. Atyám, már te nem élvezed
2976 4, 3| halál azoknak, kik remegnek önmagoktól, és félik a jövő borúit.
2977 1, 1| életiért? Veszélybe hozni önnön életét, csak addig ér, amíg
2978 1, 3| szerezni fényemet, s az önszerezte fény oly dicső; míg ősatyánktól
2979 2, 2| borzadand, s ez lesz pokla, ha önszíve magától fölijed, s szavát
2980 2, 4| kell keresnünk az eget, de önszívünkben. (Lucius jő.)~LUCIUS~Ti
2981 4, 3| plánta tán később mérget öntne a rénynek üröm poharába. -
2982 4, 1| látja csak, és féli, keblére öntni érzeteit, mert minden kebel
2983 4, 3| tanításait, és szívetekbe öntöm malasztját. Ez erősíte engem
2984 3, 2| visszhangra találni. Vérrel kell öntöznöm sírvirágimat, melyeket nem
2985 4, 3| veled! Erősítőm a drága öntudat.~MAXIMUS~Te maradsz? És
2986 1, 1| csak velünk, két rokon szűt öntve két alakba.~MATERNUS~Te
2987 2, 1| mondtam, ugyebár, hogy önvéred az, mely ledöntni vágy? (
2988 Info | lakot. ~Jutalmunk könny, nem önzés ez? ~Téged egy jobb mester
2989 Info | Vadon szerelmet kér, sértett önzése szörnyű. Ez az én hálám, -
2990 4, 1| emberiség szívének nevezett az ördög, betörtem fejemet, - azólta
2991 3, 2| mondom, nem láthatlak, csúf ördögök. (Az udvaroncokat karddal
2992 4, 5| Marciának, ki tőlem is csak egy örökéltet rabla el.~JULIA (jő)~Meghalt
2993 2, 4| nem holttetemrakás visz az öröki valóságba, mert már magába
2994 4, 2| MARCIA~Én szeretlek, mindég, örökké szerettelek, Lucius, higgy
2995 Info | ítélet, vagy a rény, vagy az örökkévalóság. De ez álmok, melyek virradnak,
2996 4, 3| szavának magjai, melyek az örökkévalóságba növelik dicső virágjokat. -
2997 Info | hölgy valék.~Átkínzana az örökkévalóságon. ~Egy hű kutyát sajnálunk. ~
2998 2, 2| rab vala, születésemmel öröklém mindenét, és birtoka csak
2999 4, 1| gyermek, öld meg atyádat, hogy örökölhess!~CLEANDER~Ismét! Ez iszonyat!
3000 4, 5| hosszú legyen, mint egy örökség és kínod véle ölje kebledet. (
3001 1, 1| testvérednek, kinek nincs öröme, ha véled nem oszthatja
3002 1, 1| együtt ízlelénk azoknak örömeit. S midőn te oly beteg valál,
3003 4, 2| Maternust a légbe emelve örömkiáltások közt hozzák.)~NÉP~Arriust
|