1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
3004 4, 3| már én izlelém e földi örömöket, minden keservivel. Most
3005 1, 3| Mily soká lemondtam az örömről, két ily nemes szűt fiamnak
3006 1, 3| Azt hittem, e nap neked örömsugárt hozott.~CLEANDER~Ah, bátyám,
3007 4, 5| éljen, a császár! (Kint örömzaj.)~LUCIUS~Mit beszélsz, te
3008 2, 1| érezzék hát, hogy urok vagyon. Örülhet egy Quintiliana, ha Commodus
3009 1, 3| maga. Isten veled, élj, örülj e földi javaknak, boldog
3010 1, 1| honfi, nem Róma vére az. Örüljünk tehát, hisz az öröm a társas
3011 Info | ki a filisztervilágból, örülnek, hogy van ember, ki oly
3012 1, 2| felséges úr! A gyönge repkényen örülni a sor, ha egy nemes cser
3013 4, 1| jogot hoz, siess! Ha, ha! Örülsz a semminek? (Maternust és
3014 2, 4| visszarezegtek tompa kínjaim, s örültem, ha senki sem zavart. De
3015 3, 2| ismerve a külvilág álnok fényű örvényeit, mindenik szívben önérzetiket
3016 2, 4| oltják el tüzét, míg örökre örvényekben lelik. És felkiálttam a
3017 4, 1| nyomor iránt társaimat; ösmerlek, hydra, s te tudatlan eb
3018 1, 1| Commodust?~VIRGINIA~Hogy ösmerném őt? Még gyermek valék, midőn
3019 4, 5| halál hazája, és trónod összedől.~COMMODUS~Nőbeszéd! Ne zavarjon
3020 1, 1| koholsz, melyek porként összedűlnek itt.~CONDIANUS~Lucius, ma
3021 3, 2| több társival élted ellen összeesküdött, nékem hallgatnom kellett
3022 3, 2| is elszenvedem.~COMMODUS~Összeesküvének ők is tehát, jó! Esküdjetek
3023 2, 1| erkölcs harangjai vagytok, kik összehívjátok az embereket segélyre és
3024 2, 2| jövék, s az istenek így összehoztanak, de hogy vagy, jó uram?~
3025 4, 3| CONDIANUS~Virginiám, hát minden összejön még ma, leverni férfias
3026 4, 1| nékünk halni kell, és vérünk összekeveredve esd bosszúért, bosszúért,
3027 4, 3| virágit, éltemet, ha sorsomat összekötve az ő ügyével együtt az enyészetbe
3028 4, 1| világnak lelkén a pánt, mely összetartja e világ hatalmait, a szerelem
3029 1, 3| másikára, míg végtére mind összetördösik. Óh, küldjétek el hát szívére,
3030 4, 5| szívet nem adhatok, ami ezen összetört fövényórát illeti, azt nekem
3031 1, 1| Tüzel a szirt, ha vassal összevág a csendes tenger ölében
3032 1, 2| ösvényt agyad rémétől, de összevágtak az Óceán sötét habjai fölötted
3033 Info | katakombajelenetet talán összevonni, az átdolgozást azonban
3034 4, 3| reátok hull, s alatta porként összezúzva ti. Remegjetek a néptől,
3035 1, 2| Menekvést fogsz keresni, ösvényt agyad rémétől, de összevágtak
3036 2, 3| búsítanálak, csak egy badar ötlet ez.~PERTINAX~Maternus, mit
3037 Info | a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (
3038 3, 2| emlékimet. Oly komoly álmaim és ötletim vannak hosszú éjeken. Perennis,
3039 4, 5| ÖTÖDIK VÉGJELENET~(Fényterem, lakoma,
3040 1, 1| templom porba hullva már. Oh, a világ nem élet-e egészen,
3041 1, 1| szívemnek húrjain, de búm okát ne kérdd, azt meg nem mondhatom.~
3042 4, 1| mutatni Commodus jogát, oly okokkal, minőkre senki sem felel.~
3043 3, 2| hiszem, Lucilla! És hinni van okom. De mit sápulsz el így?
3044 Info | hogy lepetnek meg egymás okossága s belátása által - s hogy
3045 1, 3| szeszélye ezer veszélyt okoz. Egy nemzet sorsa oly sajkában
3046 4, 2| adá, felesleges lenne, ez okoza minden rosszat. Mi megelégszünk.~
3047 1, 2| úgy azt, mi a nem tevést okozná társainknál? Miért ne lenne
3048 4, 1| oroszlán nagy lelkével, az oldalról vérez, nem elől támad meg.~
3049 4, 1| MÁSODIK GLADIÁTOR~Néki ólomfegyverű ellent is legyőzni rény, -
3050 1, 2| Lucilla, te távollétünk ólta hymennek rózsaoltárin áldozál,
3051 1, 2| rénynek szent szavát, a jog oltára, hol csak vér folyand. Elvonulva
3052 3, 2| mindezért lerontva Laresink oltárait, melyeket együtt libáltunk
3053 4, 1| Virginia kihozatnak, egy-egy oltárhoz kötözve. Julia jön.)~COMMODUS~
3054 4, 5| szerezni idővel. Most a hon oltárihoz! Ez legyen első lépésem,
3055 4, 3| tűz érztivel, melyek a hon oltárin égtenek, s a szent hazával
3056 1, 1| tűzbe vagy? Felengedél a hon oltárinál, valóban, szívből láng ütőde
3057 1, 1| kincseket szereztem hazám oltárira. Minden, mi téged érdekel,
3058 1, 3| áldozom, s reményem fent lobog oltárod lángjaként. Óh, ne csaljátok
3059 1, 3| PERTINAX~Honom, ím újra oltárodra áldozom, s reményem fent
3060 2, 4| testekből alkotnak szent oltárokat, lépcsőt az égre, halált
3061 2, 4| mint ősi istenimnek véres oltárukat. Ő kegy által ismerteté
3062 1, 3| Átrium Pertinaxnál, a Laresek oltárukon áldozati tűz ég.)~ ~PERTINAX~
3063 2, 4| habjain, csapkodva feléje nem oltják el tüzét, míg örökre örvényekben
3064 Info | tisztán marad.~Marcia: Ti olyannak teszitek a szerelmet, mint
3065 1, 1| nékem durcás arcodért, mely olyast mutat, mint házi őrebem,
3066 4, 3| hallgass meg engem! Repül az óra, és majd későn leszen.~CONDIANUS~
3067 2, 2| mi hozott e vidékre ily órába tégedet?~PERENNIS~Én Virginiáért
3068 Info | ott talál.~Másik: Csak egy órai éltet, valami cselt vagy
3069 4, 5| Kivitetik.)~MATERNUS~Halálod órája, kívánom oly hosszú legyen,
3070 4, 3| tenszívetekben van. S ha azon órákat, melyeket ti elém varázsoltatok,
3071 2, 2| óh, bocsánat!~COMMODUS~Őrangyalom vagy. De mi hozott e vidékre
3072 3, 1| A nép legnagyobb dühvel ordít, a zene még vidámabban hangzik
3073 2, 2| fülembe csak nevét súgá, nevét ordítá a rémes fergeteg, s hol
3074 3, 2| népedet álmából, és addig ordítanék, míg dermedve lerázná vállaidról
3075 4, 3| mely vigalmink közepette ordítná; nem lesz ez mindég így!
3076 2, 2| reggel itt talál s innen orditom fel gyalázatát, itt lássa
3077 2, 2| bírod őt, édened mámorában ordítom füledbe vétkedet; oly ember
3078 4, 5| nyomorultan, esztelenül, ordítsa e világon végig bűneit,
3079 4, 1| ELSŐ GLADIÁTOR~Igaz, hisz ő őre az igazságnak s így nincs
3080 1, 1| olyast mutat, mint házi őrebem, bár azt te érted odadni,
3081 2, 2| vakmerő hazug.~MATERNUS~Orgyilkos, mondom, nem vagyok, a vád
3082 3, 1| hallik.) Bátyám, fiam, az ég őrizzen titeket! (Elrohan.)~LUCIUS~
3083 4, 4| embertárst azért, mert embertárs. Őrizzétek e lánykát, adjátok őt vissza
3084 Info | népe. (Mese formában az őrjöngőtől.)~A zsarnoknak kell magát
3085 4, 5| trónod egy nép sírjának ormain leend? Behorpad a sír, a
3086 2, 1| fergeteg fenyíti a tar ormokat, de zúg a nép s remegjen
3087 4, 3| jöttem beburkolva át az őröknél. Én maradok, te menj, az
3088 4, 5| szerencsésen beértem az oroszlánlyukba, most rajta, rajta. Hol
3089 4, 4| akarnak ölni. Ők el akarják orozni szép Virginiámat, az átkozott
3090 2, 1| nem véd előttem ezernyi őrsereg. - Látlak, látlak, mosolyogsz
3091 1, 1| láncival csörgve rab marad. Őrseregiden keresztül is megtalál a
3092 1, 2| kívánom, mint ki az legyen, és országod fölvirágozik. Nem kérdem
3093 4, 1| vissza parancsodat, egy őrültön csak nem veszesz bosszút!
3094 4, 5| tüzed. Szívd be véle a halál orvosolhatatlan mételyét. Elmúljanak tőle
3095 3, 1| engemet, kitől egy üdvöt orza el, és fejedelemtől ezt
3096 4, 3| Virginiát kezemből, őrzed őt, őrzd, mint a szelíd, tapasztalatlan
3097 4, 3| itt Virginiát kezemből, őrzed őt, őrzd, mint a szelíd,
3098 3, 2| gondos anyaként szeretve őrzeni fogunk!~COMMODUS~Ketten,
3099 2, 2| Commodus nevében a császár őrzni jött-e gyermekét? (A bezárt
3100 2, 2| keletkezett, mely az istenek orzott tulajdonok. A tiszta égen
3101 4, 3| mindenem szemekben volt. Úgy őrztem őket, mint egy reményteli
3102 1, 1| MATERNUS (magában)~Az ős hazának oszlopi ezek, így
3103 1, 3| önszerezte fény oly dicső; míg ősatyánktól szállva csak reánk dőre
3104 3, 2| zene, olykor a zendülés és ostrom hallatik. ~Arrius, Commodus,
3105 3, 1| énekelve, - a nép a kapukat ostromolja és zajg.)~ ~NÉP~Kenyeret,
3106 4, 1| kerítő, légy semmirevaló, oszd csókjaidat bérért.~MARCIA~
3107 2, 2| JULIA~Mi haszna, ha már az őszi szél lesorvasztá a rózsa
3108 Info | művei~A Commodus kézirata az OSzK kézirattárában található,
3109 1, 1| magában)~Az ős hazának oszlopi ezek, így elfajula Róma
3110 2, 2| fejemre, de embertársaim. Osztályrészem a nyomoron kívül egy érckebel
3111 3, 1| testvéretek meghal, nagyobb lesz osztályrészetek. Ha! ha! ha! Commodus vigadj,
3112 4, 5| szerelmedben is ily bőven osztanád az édességet, mint az italban,
3113 1, 1| nincs öröme, ha véled nem oszthatja azt, kinek a nap sötét borúba
3114 3, 2| tenni kell, férfiak; kik osztják meg velünk a vészt? (E szókra
3115 3, 2| várom a halált. Hazám, én osztom sírodat; dicső e nagy temetkezés.
3116 1, 3| kitérsz, még e helyet is osztva bírjam? Hej, Maternus, ez
3117 1, 2| is, Fadilla, távollétem óta fiad jó nagyra nőlhetett,
3118 1, 1| istenek hozának vissza ősi padunkhoz, te kedves bátya, tégedet.
3119 1, 1| teteted magad; ezen könnyelmű, pajzán máz alatt egy nemesb szű
3120 3, 2| vállatokon a tőle nyert palást, s így elhagyjátok őt, átkozott
3121 2, 2| Azt megmutatja később a pallos.~MATERNUS~Meglehet. Elég
3122 1, 1| mindenem csak egyedül e dőre pálya volt.~CONDIANUS~Öcsém, te
3123 2, 4| hozhatott ennyire.~LUCIUS~De nem panaszlom kínom az embereknek, az
3124 2, 2| vár tőröm, vigasztalódj, páncélja nem oly erős, hogy rajta
3125 2, 4| virrad. Egy kígyó mardossa a páncélos keblet is, s e kígyót megölni,
3126 4, 1| szerelem e világnak lelkén a pánt, mely összetartja e világ
3127 4, 2| bölcs, a költő, a vigadó, a pap, minden, és a társt csak
3128 2, 1| Ezernyi szív várja tőlem parancsait s az alkalom is legjobb;
3129 2, 1| fejét, kik végzék kegyes parancsidat; kiereszti bosszúját a nép
3130 4, 1| MARCIA~Commodus, vedd vissza parancsodat, egy őrültön csak nem veszesz
3131 3, 2| hazudni bérszolgáid, hogy parancsodra tépetének ki a békés polgárok
3132 1, 1| élet-e egészen, nem élet-e parancsok isteninknek. Ne szegd meg
3133 2, 1| ki.)~PERENNIS~Már adtam parancsokat, ledobni néhány liktorok
3134 1, 2| Egy fejedelem, ki népeknek parancsol, alacsony szolgája, rabja
3135 1, 1| szóla most le hozzám, s parancsolá, hordjam bilincseim. A szolga
3136 4, 1| mentünk Arriusnak, mint parancsolád, megfojtni őt, ő felemelte
3137 4, 1| eltiporhatna téged, szörnyeteg. De parancsolja a törvény, és alá kell vetni
3138 2, 1| CLAUDIUS~Végre kérek és parancsolok. Commodus, Claudius testvére
3139 2, 1| Itt kell maradnod, mert parancsolom. Van mit viszonznod? - úgy,
3140 1, 1| első napodban már! Melyben parancsolsz a drága szent hazán, nem
3141 4, 1| daraboljátok fel. Még se teljesült parancsom! Gazok, pártütő, ki nem
3142 2, 1| COMMODUS~Igen, igen, vedd hát parancsomat s menj, Pertinax, kerítsd
3143 4, 3| már erő. - Él az istenek parancsuk, azt elfojtni lehet néktek
3144 Info | első testvéri szeretetű párbeszéd Jolánba." "Lucius a könnyelmű
3145 4, 5| Marciám, - ha, ha, sötét. (Egy párnára dűl.) (Lucius jő, őrülten,
3146 4, 1| között, hol oly büdösen párolg a pestis. Megsárgul a levél,
3147 4, 1| nézhetitek, hogy atyátok, pártfogótok, íly nyomorún veszett el
3148 2, 1| se tud, ha férje ellened pártot üt.~COMMODUS~Ne említsd
3149 1, 2| Arrius, te még ősz fejedre pártütést hozasz.~ARRIUS~Fölséges
3150 3, 2| elhagyjátok őt, átkozott pártütők! Így elveszénk.~COMMODUS~
3151 4, 5| között Paulus? - Ezután Paulusnak hívatom. Adassék tudtára
3152 3, 2| kegyetlenségidet rideg jogszeretetnek, pazarlásidat bőkezűségnek, büszkeségedet
3153 2, 4| szívem dobog ott, hol nem perceg már mulékonyul e pornak
3154 1, 2| a remény rövidíti hosszú perceim, mert ládd, oly nehéz az
3155 2, 1| Néhányan utána mennek Perennisszel.)~LUCILLA~Ím itt vagyon,
3156 1, 1| jobbra Quintiliani-, balra Pertinax-feliratú ház, ~Condianus, Virginia,
3157 3, 2| consul. - Most, őrök el, Pertinaxot kötözve hozzátok elémbe,
3158 3, 2| Marcia az asztalnál marad.) Phuj, háromszoros szégyen fejetekre,
3159 2, 4| nem volt gondja e por föld picinke emberire. Miféle emberek
3160 Info | magát nagyra tartani, mert pigmens had környezi s még jobban
3161 Info | Maternus jó barátok, egymásban pihennek ki a filisztervilágból,
3162 2, 1| tovább, mi az hogy már pihentek? Vígan, urak, Virginia javára,
3163 3, 2| végszavam lesz. Te gyönge vagy a pillanat benyomásának ellenállni.
3164 4, 3| csepp vér az ég felé röpül, pirítani hazámnak hajnalát. Vidulj,
3165 4, 1| egekre hat, melyen az atyavér piroslik reád.~PERTINAX~Óh, jó fiú.
3166 3, 2| hisz gyalázatos arcod nem pirul! (Maternus, őrség; Lucilla
3167 4, 5| hatalmad, megszégyenítlek, hogy pirulj egy gyönge nő előtt, kit
3168 1, 2| minden szeszélyim ellenségei. Pirulok, rejtőzni kívánnék tekintetek
3169 4, 5| csillagok, sőt még nyomorult planéta se szárad el kedveért. S
3170 4, 3| plántának adva élteket, mely plánta tán később mérget öntne
3171 4, 3| egy sírba hevernének, egy plántának adva élteket, mely plánta
3172 1, 1| szép Virginiám! A gyönge plántát, mely a gondos kertész kezei
3173 4, 5| Készíts te csak nekem egy pohár hűtő italt, ne gondolj az
3174 4, 3| mérget öntne a rénynek üröm poharába. - Nem, ez nem lehet, mi
3175 4, 5| nevében. Néktek áldozom e poharat, Orcus isteni. Küldjétek
3176 4, 5| zsarnok, iszom átkodat e pohárból, átkodat fejedre, az embernem
3177 2, 4| zord réme dühöng s üröm pohárrá változtatja az istenek ambrosiájokat.~
3178 2, 2| önmagát, borzadand, s ez lesz pokla, ha önszíve magától fölijed,
3179 2, 3| hallani, bár legmélyebb poklomat, de így a kétség sorvasztóbb,
3180 4, 1| szakadj le, föld, meny, pokol, Isten, démon, kígyó, mind,
3181 3, 2| Akaratunk eszközét küldjük a pokolba, és a nép megelégszik, úgy-e?
3182 3, 1| Commodus, kenyeret! (A nép dühe pontról-pontra nől.)~KERESZTÉNYEK~Nem látjátok-e
3183 4, 1| háladatból csókolta a lába porát, midőn szíve vére folyt.~
3184 4, 3| sokszor meg lehet tartni e poréltet, ha gyalázattal elhajtjuk
3185 2, 2| szúrni, és én pedig oly porkicsiny vagyok.~CONDIANUS~Őrült,
3186 2, 4| perceg már mulékonyul e pornak élte, és magasra száll.
3187 2, 1| vonulnak.)~LUCIUS~Félre, pórok, a fejedelem teremében kívánok,
3188 2, 2| Virginiát kicipelve el, poroszlói Condianussal és Maternussal
3189 1, 3| ég, s csak a hontól vett porral enyészik el, mely annál
3190 1, 3| álmait, egy emberen áll, egy porszemen a lét; egy ember hajtja
3191 3, 2| hon szent reményét a vétek posványába ölék, hegy ők húzhassák
3192 2, 2| érted azt, tulajdonodat pótlom vissza csak. (Condianus
3193 1, 1| Commodus a tribunalra lép, a praetorianusok körülveszik, a Szenátus
3194 1, 1| Commodus köszönti híveit.)~PRAETORIÁNUSOK~Éljen Commodus, a császár. (
3195 1, 1| szolga! Gaz! Te átkozott pribék! Mi áruló fajzatja vagy
3196 4, 1| Ah, ne törj szív meg! E próba oly nehéz. S oly lassan
3197 3, 1| tenger, én meg nem fúlok, próbáltan könnyeimmel.~ARRIUS~Óh,
3198 Info | 709 Oct. Hung. 64 levél. Prózában írt dráma. A kézirat másolat,
3199 1, 2| erkölcstelen fényűző népből puha szolga lesz; építsünk fénytermeket
3200 2, 4| virraszta termet, melyben a purpur vérrel festetett, a kajánság
3201 2, 1| fesse nyomorult tunikátokat purpurra, hogy fényben haljatok meg. (
3202 1, 2| lemondjon a császár, mert purpurt visel, legyen megfosztva
3203 2, 4| csalatkozott embertársiban s a pusztaságok zarándokaként enyhet nem
3204 4, 2| NÉP~Arriust nekünk! A két Quintilián életét! Zsarnok! Claudius
3205 3, 2| szégyenfoltot magán nem szenvedi Quintiliána! Vagy ennyi történhetik
3206 1, 1| Capitolium előtt, jobbra Quintiliani-, balra Pertinax-feliratú
3207 1, 2| nemes ház létezik Rómában, a Quintilianusoké. Ismeritek talán? E háznak
3208 1, 2| sugáriként, ily tömlöcbe rabbá lenni kéj. Addig is hát,
3209 1, 3| egekre, mivel megbocsájttak, rabgyermekim nekem, s meg nem vetették
3210 1, 1| azok a kéj s gyönyörnek rabjai, kit szeretve, valóban tisztelek
3211 1, 3| napjaidat, mi gyermekid megvetve rabként éljünk a sötétben, az esztelen
3212 4, 5| tőlem is csak egy örökéltet rabla el.~JULIA (jő)~Meghalt a
3213 1, 3| üdvöm képzete, mindenem e rableányban leltem, mit hasztalan keres
3214 4, 4| komoly. De jó, csak jőjenek rablói, megfojtom, megölöm őket,
3215 3, 2| is büntetéd már a vakmerő rablót, Perennist.~COMMODUS~Igen,
3216 1, 3| nem beszéli Róma fényemet. Rabnak neveznek a fényfedett urak
3217 4, 3| csörög a lánc, s kirohan a rabnép tömlöciből, szablyát ragad,
3218 Info | sajátja, jaj, ki szentségtörőn rabolja. (Marcia)~Mi gondunk, hogy
3219 2, 1| védhetem. (Ledűl, Marcia ráborul.)~MARCIA~Lucius! Lucius!
3220 4, 5| Itten fekszik ő.~JULIA (ráborulva)~Virginiám, leányom, édes
3221 1, 3| szívem megtörik. Ő tégedet a rabság nehéz éjjelében hágy, mivel
3222 4, 1| vagy.~COMMODUS~Hallgass, rabszolga, készülj inkább a halálra!~
3223 3, 2| Pertinax, felséges úr, kinek rabszolgája vagyok, több társival élted
3224 1, 1| ház, ~Condianus, Virginia, rabszolgák bútorokat hordnak.)~ ~VIRGINIA~
3225 4, 1| de nem egészen.~LUCIUS (rádől)~Atyám, ah, te drága jó
3226 1, 3| benne élni fog, ezt nem ragadja el atyám: kincsem, mindenem
3227 3, 2| keblemhez, innen csak a halál ragadjon el. Istenimre, Commodus!
3228 1, 2| Hogy képes lenne az égbe ragadva e por megvetni, mindent
3229 2, 4| Mennyi évnek súlyos átka rághat egy nemes termen, míg porokba
3230 2, 2| mert méhében már a tavasz ragyog, de nékem nincs reményem,
3231 3, 1| nap, hogy dicsőbb fénybe ragyoghasson újra; legyetek egyetértő
3232 2, 1| tettem, mit tehettem, most rajtatok a sor, és mentül inkább
3233 4, 5| emberek, mint ő könyörüle rajtok.~COMMODUS~El, el véle hamar,
3234 2, 1| szolgák behozzák, Lucius áttör rajtuk, ők hátra vonulnak.)~LUCIUS~
3235 1, 2| keblű hősök, borzadok, ha rájuk gondolok, nekik istenek
3236 Info | Jolánba." "Lucius a könnyelmű Rákóczi-ba." (Valamennyi az első lapon.)
3237 2, 1| ha Commodus tetszéssel rámosolyg.~COMMODUS~Igen, igen, vedd
3238 4, 1| tekintete. Én is egykor ránéztem és nézte kiégeté agyamat.
3239 3, 1| Átok, átok!~NÉP~Ők hozták ránk a vészt, öljétek le mind.
3240 4, 5| leányom, édes mindenem! Azért rántottak-e fel a halálból, hogy másodszor
3241 4, 2| legjobban, midőn tőrömet rántottam élted rejtekébe. De, polgárok,
3242 4, 3| borúit. Jó azoknak, kik ráunva láncok között e földi nyomorra,
3243 Info | egymást akarják csalni, hogy ravaszkodnak, hogy nem hisznek egymásnak,
3244 Info | változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések szerint, így
3245 2, 2| ferdő folyosóin, két gyilkos reátör.)~ELSŐ GYILKOS~Ezt Lucilla
3246 2, 2| eset, de jó, igen jó, a reggel itt talál s innen orditom
3247 4, 1| nézte kiégeté agyamat. Jó reggelt, szép Marciám. Te Jupiter
3248 4, 2| tőrömet rántottam élted rejtekébe. De, polgárok, elesett a
3249 1, 1| óh, nekem, mondd szíved rejtekét; ládd, nem kerülheti ki
3250 1, 1| kép, melytől iszonyodva rejtem el magam, s ha csakugyan
3251 2, 1| végnapotok, s a rém, mely mögéje rejtezett, ha az lehull, átokkal lép
3252 4, 1| legyen. De föl álarcommal, rejtezz el az undok arc megett emberi
3253 4, 1| halad az idő, mely nemezis rejti éjjelébe.~(Maternus és Virginia
3254 1, 2| szeszélyim ellenségei. Pirulok, rejtőzni kívánnék tekintetek előtt,
3255 2, 2| Vigyétek őt, szelíd galambomat, rejtsétek el vad tornyok alá; az anya
3256 1, 2| helyére ült a kajánság büszke rémalakja. Jó, én megyek, ne hallja
3257 4, 1| a fény többé el nem födi rémalakját. Hah, Virginiám, nékünk
3258 2, 4| festetett, a kajánság zord réme dühöng s üröm pohárrá változtatja
3259 4, 3| véget vetni? De nem, én nem remegem azokat. Én bátran elveszem,
3260 1, 2| ily véd alatt galambom nem remeghet.~COMMODUS~Úgy? (Félre.)
3261 3, 2| áldozatul lábaidnál? Ne remegj, leányka, én védelek!~CONDIANUS~
3262 4, 3| rejtezik a homályban, most remegjek gyáva asszonyként? Condianus
3263 4, 3| alatta porként összezúzva ti. Remegjetek a néptől, mely szabad magába
3264 4, 3| hogy semmik valánk, s attól remegjünk, hogy újra semmivé leszünk?
3265 4, 3| Rossz a halál azoknak, kik remegnek önmagoktól, és félik a jövő
3266 Info | Jaj, neked, ha véredtől remegsz.~Végezet. Marót bán vége.~
3267 1, 2| nyugodni kell, kialudni agyam rémeit, hogy gondolat nélkül ébredjek
3268 4, 5| áldásait. És mert vétkeid rémekként lesznek a határon.~COMMODUS~
3269 4, 5| akarsz hajtani, és a sötét rémektől oly üres legyen, mert az
3270 1, 2| isten ő. De, szép Marciám, remélhetjük-e, hogy többször eljössz udvarunk
3271 4, 2| higgy nekem, szeress, és remélj a jövőben.~LUCIUS~Mit beszélsz
3272 Info | Isten, csak botor emberek remélkednek, hogy olykor nyomort adok,
3273 2, 4| szállt le hozzám, és én remélni megtanultam egy jövőben,
3274 4, 1| földnek sarkait. De poklot nem reméltem én. - Hol a császár? Őtet
3275 2, 1| vadak martalékokul, nem remélve mit is a jövő borúiban.
3276 2, 4| mint szívem, s az egykoron reménybe oly dús vala; de nappal
3277 4, 5| viszontlátba, én boldog lehetek a reményben.~LUCIUS~Különös ember volt
3278 2, 3| CLEANDER~Nem, nem, atyám! Ő reményed vala, úgy szerettük őt és
3279 1, 2| rokon szívű szülők közös reményeik, s ily véd alatt galambom
3280 2, 4| teljesülni legmerészebb reményeimnek reptit. És galambom a kánya
3281 2, 2| fényes trónusán. Láttam a hon reményeit egy tengertől hányatott
3282 4, 3| úgy halni, hogy élni még reményeljenek. Tanítá dacolni erős szívvel
3283 4, 2| Lehet tehát? Én meghalok! Reményim, éltem, minden! Átok reátok!
3284 Info | átkozlak, világ!~Marcia: Nem reményl a gyönge nő a jövőben. Egy
3285 1, 3| oly sötét, üres; de ége és reményle vágyva üdveget találni itt,
3286 4, 2| mint zsibog és beszélj a reményről, mely síron túl vár reánk.
3287 4, 3| Úgy őrztem őket, mint egy reményteli világot és karjaim között
3288 1, 2| fogsz keresni, ösvényt agyad rémétől, de összevágtak az Óceán
3289 Info | drámát először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett
3290 2, 2| fényéhez és hangomtól trónod rengni fog.~MATERNUS~Virginiám!
3291 4, 5| nem szeretem hallani a rényt vénasszonyoktól. A keresztények
3292 1, 2| vagy, felséges úr! A gyönge repkényen örülni a sor, ha egy nemes
3293 2, 4| legmerészebb reményeimnek reptit. És galambom a kánya elvivé;
3294 2, 1| zordon tél előtt el nem repül-e majd a sok madár. (El.)~
3295 2, 2| és mondtam a sasnak, hogy repüljön, mert utána a nyíl repül.
3296 4, 2| oka? Az, hogy a legkisebb rész is magát tartja az egésznek,
3297 3, 2| Commodus, ébredjen jobb részed! Hajtsd el ez álnok barátokat!
3298 Info | Egész Hilár kimarad." Egyes részeknek másutt felhasználására a
3299 1, 2| becsét, mely bizalmadban részesít. De azt javallnám, kezdnők
3300 4, 5| népet is oly kegyes vagyok részesíteni császári viadalmaim nézésében,
3301 4, 1| hogy annál bizonyosabban részesítse kegyes döfésében.~HARMADIK
3302 1, 2| hogy mi kár, hogy nő nem részesülhet a trónnak szent hatalmú
3303 3, 2| felébredék. Oly komolyan, oly reszketve. - Bort!~PERENNIS~Álom,
3304 4, 1| folyt.~ELSŐ GLADIÁTOR~Minden retiariusnak különös kegyelem, ha egy
3305 4, 1| secutor, s az elvérzett retiator ólomfegyverével háladatból
3306 Info | összes művei (I-II. k., Bp. Révai , 1942) első kötetében adta
3307 4, 1| morgott a nép; már pedig ez ritka, hogy a nép morogjon, ha
3308 1, 3| enyészik el, mely annál inkább rögzik meg keblem belseiben, mentül
3309 4, 3| Minden csepp vér az ég felé röpül, pirítani hazámnak hajnalát.
3310 2, 2| édes lenne, átálmodnók egy rövid perc alatt.~LUCIUS~Sötét
3311 1, 2| fénylő ékidet, csak a remény rövidíti hosszú perceim, mert ládd,
3312 2, 3| üldözötten, lelketlenül rogyott le városunkba.~ARRIUS~Borzas
3313 4, 1| társ, midőn Claudiusra rohant az éhes oroszlán, hogy felállt
3314 2, 3| PERTINAX~Maternus, mit akartál róla szólani? Kérlek, kívánom,
3315 4, 3| Ah öcsém, és felteszed-e rólam, hogy tervedet elfogadom?
3316 4, 5| átkidat. (Az ablaknál.) Római polgárok, Commodus meghalt.
3317 2, 3| mi szívemen vala; most Rómán az istenek könyörüljenek.~
3318 1, 1| mentül több császárja lesz Rómának, annál inkább zsarnokára
3319 1, 2| hazának egy reménye vagy, úgy Rómával érted érzek én.~COMMODUS~
3320 4, 3| féreg lenni, és dicsőn repül romjából a lepke fel. S ti siratnátok, -
3321 1, 3| MATERNUS~Szólj, öcsém, mi rontja kedvedet?~CLEANDER~Ne kérdd,
3322 2, 1| gyermekét. (El.)~LUCIUS~Egedbe rontok, lefosztom őtet, nem véd
3323 Info | S mond Marcia: Egy éltet rontott el, én nem leszek tiéd,
3324 2, 1| hogy ember létezik. Ti rontottátok el azon nemes csírákkal
3325 4, 1| sírtok. Utánam! Az égbe rontunk, kizsaroljuk őt, utánam! (
3326 4, 5| halálmadár vagy, ki mindig rosszt jósolsz, s szép magadnak
3327 3, 2| gyanútlanul mindkinek, mert a rózsabokor alatt nem tudák a kígyót
3328 2, 2| nap, s ki nem derül már rózsahajnala. Azért eltűrhető a tél,
3329 2, 2| sugárza felém, mosolya e föld rózsahajnalán, a gyönge zefír fülembe
3330 1, 1| kezdi azt. Kívánom, élted rózsahajnalát ne zavarja soha se fergeteg,
3331 4, 4| Lássátok, mint elsápultak arca rózsái, mint a halál lepele...
3332 1, 2| rózsaoltárin áldozál, kívánom, e rózsák tövistelenül viruljanak
3333 1, 1| titkomat, öcsém! Te még az élet rózsakorában élsz, néked még sok napjaid
3334 1, 2| távollétünk ólta hymennek rózsaoltárin áldozál, kívánom, e rózsák
3335 1, 1| kegyetlenül meg a bizalom rózsapántjait, melyek gyönge korunktól
3336 2, 2| csillag, mely vezérelte rózsás utamat, ő volt a csillag,
3337 4, 3| bilincs zöreje csak. S ha a rozsdás lakat lehull, csörög a lánc,
3338 Info | A kéj a nő legszentebb sajátja, jaj, ki szentségtörőn rabolja. (
3339 1, 1| világ tengerén egy gyönge sajka vad habok között, üdvöd
3340 1, 3| okoz. Egy nemzet sorsa oly sajkában hever, melyet ezernyi szél
3341 1, 1| s ha jön a vész gyönge sajkádra majd, a szolga lép elédbe
3342 1, 3| Én sajnállak tégedet, s sajnálatom egy nehéz fellegként elborítja
3343 1, 3| így látni nem bírom. Én sajnállak tégedet, s sajnálatom egy
3344 3, 2| Lucillám, ugyebár szeretsz? Sajnálsz, hogy megsebesíteték?~LUCILLA~
3345 Info | örökkévalóságon. ~Egy hű kutyát sajnálunk. ~Megváltozott hitem.~Asszony
3346 Info | először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett
3347 4, 2| nem adóznak senkinek, és a sánta igazságnak mégis sebes szolgái.~
3348 3, 2| És hinni van okom. De mit sápulsz el így? Mi bajod?~LUCILLA~
3349 3, 2| Lucilla? Ketten! S ezért sápult el arcod? Héj, őrök, őrök,
3350 4, 1| mely kimozdítja a földnek sarkait. De poklot nem reméltem
3351 1, 2| elvadult, én hogy miként a sassal égbe tör, úgy galambként
3352 2, 2| már ez oly régen volt, még Saturnus aranykora alatt, és tudod,
3353 3, 2| őt el. A tett bizonyos, a seb elég tanu, el, el vele!~
3354 4, 5| mint a szent önérzet, mely sebeitekre írt fog szerezni idővel.
3355 2, 2| jó uram?~COMMODUS~Érzem, sebem nem halálos, hazamenni még
3356 4, 2| a sánta igazságnak mégis sebes szolgái.~PERTINAX~Nem főz
3357 2, 1| inkább megfeszül a húr, annál sebesbben lő ki majd nyíl, és megismered
3358 4, 3| alatt. Hogy állatként igába sebhedél vad tornyok alatt. Óh, megtörne
3359 4, 3| szablyát ragad, mutatja sebhelyét és fölüvölt az égi bolt
3360 4, 1| szer vívott Commodus, mint secutor, s az elvérzett retiator
3361 3, 2| meghalok, meghalok és nincsen segéd. Én rossz valék, igen rossz,
3362 4, 4| történt? Nem azért; mintha segedelmünk adása végett kellene tudnunk,
3363 4, 1| élve halni éltemet. Óh, segélj ég! Kő, szirt, emberi érzet,
3364 4, 2| életem, karjaim között esd segélyért. Bátyám, nyugosztaljanak
3365 4, 1| iszonyú! Úgy hát az ég legyen segélyetek. De büntetlenül ne folyjon
3366 2, 1| összehívjátok az embereket segélyre és magatok kongva, nem segíttek.
3367 4, 2| szenvedni láttalak, és nem segítettelek. De, bátyám, gondold meg,
3368 4, 4| jó emberek vagytok, kik segítitek az embertárst azért, mert
3369 4, 3| hordanom a jó Marcia nem segítne.~CONDIANUS~Jó leány, vedd
3370 4, 3| MARCIA~Az tudja csak, hogy segítni mily kötelesség, ki maga
3371 3, 1| és ezt is ő tevé! Ő és segítsem őt - -~LUCIUS~Anyám valál,
3372 2, 1| segélyre és magatok kongva, nem segíttek. Lucillám, ugyebár joggal
3373 4, 2| kell. Te már boldog vagy a semmiben, én önérzetem sugallati
3374 4, 1| siess! Ha, ha! Örülsz a semminek? (Maternust és Virginiát
3375 4, 1| ez hogy nem komoly, tehát semminő és mi semmik vagyunk, semmik,
3376 4, 5| belsején és örülök benne a semmiségnek. Virginiám, világ, én mindezektől
3377 4, 3| attól remegjünk, hogy újra semmivé leszünk? Nem érjük-e így
3378 3, 2| éleszt egyetlen könny se. Én semmivel se tartozom a világnak,
3379 4, 2| vendégeket, melyek nem adóznak senkinek, és a sánta igazságnak mégis
3380 Info | Hisz én nem akarok jót senkitől. Commodus, Lucia haragja.~
3381 1, 1| Commodus! Még gyászban áll a Septicolis, atyja halála miatt. De
3382 1, 1| városunkban lappang, várva seregét a díszmenetre, s azok ma
3383 Info | éreztetni. Vadon szerelmet kér, sértett önzése szörnyű. Ez az én
3384 4, 2| ki nem állom, oly rémes a setét, és én meghaljak, hah! Még
3385 2, 4| felkelő napot, és elbújánk a setétbe, hol világít az igazság
3386 1, 1| alá, midőn hon jövet azon setétesb utca szegletén egy deli
3387 2, 1| imádkozik és tenni nem siet. Ugyebár, ha zúg a tenger,
3388 2, 2| Nem, nékem nem lehet, kell sietnem a rémet megölni. Ah, oly
3389 2, 1| COMMODUS~Claudius, hová sietsz, hogyan mered elhagyni ünnepünket?~
3390 4, 1| népet azzá, ami, de nyomásod sikere ellen nyomás lesz és borzasztó
3391 1, 2| most már nem féltem tervem sikerét; még férjem egy azok közül,
3392 3, 2| édesem. Nem kétlem a tündöklő sikert. De ne többet erről. - Marciám,
3393 2, 1| még föl ajtaját. Ha jól sikerül, én vagyok a hős. Igen,
3394 1, 3| vagyok. (El.)~CLEANDER~Ez nem sikerült. Nem képzelém, hogy ily
3395 2, 4| világ? Vagy úgy, néktek sincsen e tágas világon egy szűk
3396 Info | gonoszságot elkövetett, mindég sir nyilvánosan.~A felbérlett
3397 1, 3| kezem véretekkel, legyetek sírásók önmagatoknak. Atyám, már
3398 1, 2| vér folyand. Elvonulva is sírathatom a hont és öcsémet, mely
3399 4, 3| romjából a lepke fel. S ti siratnátok, - gyöngeség! Én erős vagyok
3400 2, 4| hitünkben nincs. Egyetlened a sírbolt hőse csak.~LUCIUS~Úgy? Köszönöm.
3401 2, 3| tartó csillagfutás után csak síremléke: gyászos élvezet. (Cleander
3402 Info | Lucius elvezeti.~Ki népek sírhalmiból készíte lépcsőt fényegéhez.
3403 2, 1| Én csak hallgatva némán sírhatok!~ARRIUS~Ne hidd, hogy vétketek
3404 3, 2| önt belénk.~CLAUDIUS~Mi a sírig érted harcolunk.~PERENNIS~
3405 4, 3| áldja meg lépésidet. Ne sírj, dicső hazát cserélek én
3406 1, 2| elvakítni őt, és Arrius nyitott sírjába fut. De Commodus jő. (Sír.)~
3407 4, 5| lesz-e ez, ha trónod egy nép sírjának ormain leend? Behorpad a
3408 2, 4| zsarnokot fényes körében hazák sírjok felett ízlelni a bűn szerezte
3409 Info | vészbe követ~ A némák sírnak~ Ölében a halál,~
3410 3, 2| halált. Hazám, én osztom sírodat; dicső e nagy temetkezés.
3411 4, 2| halni hívsz, jó lélek, vagy sírodból ijesztni, kínozni jöttél-e
3412 1, 2| tövistelenül viruljanak késő sírodig, mit kétleni nem hágy választásod,
3413 4, 3| vérszinű sugárain, hazám, sírodra szentelend, ki érz, és érzni
3414 4, 2| zaj.)~PERTINAX~Kinyíltak a sírok, a holtak szólanak, és akkor
3415 4, 3| is veszének el. - A hon sírokban és átéltem én! Átéltem kisírni
3416 2, 1| megismered akkor magad, ha néma sírokon rém manesek kiszívják véredet. (
3417 1, 1| MATERNUS~Közel álltam sírom éjjeléhez, a határhoz lesújtni
3418 2, 4| mint magatok, hogy abba sírt vésve leljetek megelégedést?
3419 Info | akartam általa.~Sírsz! - sírtam én is, s kacagtál -~Akárhogy
3420 4, 1| egy csepp vért érte nem sírtok. Utánam! Az égbe rontunk,
3421 3, 2| találni. Vérrel kell öntöznöm sírvirágimat, melyeket nem éleszt egyetlen
3422 1, 2| engemet. Felijedek tőle a sivatagnak vadjaként futva, futva magamtól.
3423 2, 1| és egy szörny elkerülne a sivatagon, ha lehellted mérgét érzené.
3424 4, 5| nyelved karjai? Háládatlan skorpió. - Maternus, te védő nemtőm,
3425 4, 5| legyen, mert az a semmiség sötéte lesz. - Levetkőzöm minden
3426 4, 1| szikrája és reményünk a jövő sötétében. - De erre akarsz-e kényszeríteni,
3427 3, 2| napommal elenyésztek. S oly sötéten mosolyga rám atyám vérszelleme,
3428 4, 3| ember, élt, szétszórandó a sötétet, mely e földön terjede szét
3429 4, 5| elhunyt a világ ura, és nem sötétül el a nap, nem hullanak le
3430 1, 2| ismerek, ilyenek mindkét sógorim. Én utálom őket, mert minden
3431 1, 2| beszéded tréfa csak, Uram, sógorod lenne az, ki ellent mondana.
3432 1, 1| meghallgatá e könyörgést, s a bú sóhaját jöttöd elölé.~CONDIANUS~
3433 3, 2| könyörülő zefir se viszi sóhajit a külvilág felé! El, el
3434 1, 1| ünnepélyt? De, vakmerő, lakolj!~SOKAN~Maternus, az üvölt, a gyáva
3435 4, 1| Lucius beugrik.)~LUCIUS~Már sokra megy a tréfa! El, zsoldosok,
3436 4, 3| vigyorgana reánk? Ládd, sokszor meg lehet tartni e poréltet,
3437 1, 2| meg.~ARRIUS~Uram! Tetteim sorában vétket nem lelek. Vagy tán
3438 4, 1| Eltávoznak, Lucius félre a sorompók mellé áll, a nép elfoglalja
3439 Info | hiányzik. Madách a jelenetek sorrendjén bizonyos változtatásokat
3440 1, 3| keblem, megtanulta viselni a sorsnak vaskezét, por már nekem
3441 1, 3| is felosztom véled nehéz sorsodat, de testvéremet így látni
3442 2, 3| Ah atyám, egy nehéz bánat sorvasztja szívem érzetét. Maternus -
3443 2, 3| poklomat, de így a kétség sorvasztóbb, mint a napvilágon hullott
3444 Info | halál,~ Néma tűz sorvasztta szűm~ Enyhet csak
3445 Info | Lucia haragja.~Kéjt, óh, spectáculumot a népnek, igen, de az evő
3446 Info | sugallataival), szű (=szív) stb.~~Madách Imre feljegyzései
3447 Info | át hátán, Commodust is ő süllyeszti úgy el, kormányvágyból.
3448 4, 1| mit jársz itt, hol nincsen sült számodra az emberek között?~
3449 4, 3| Ez tartá fel hajómat a sülyedéstől. Gyermekim! Az egy Isten
3450 2, 2| zefír fülembe csak nevét súgá, nevét ordítá a rémes fergeteg,
3451 Info | sugárzni, sugaltival (=sugallataival), szű (=szív) stb.~~Madách
3452 1, 3| istenek, e szent remény sugallatát, ne játsszátok ki egy egész
3453 4, 2| a semmiben, én önérzetem sugallati között. (El.)~PERTINAX~Itt
3454 1, 3| bűnterhelte szívnek érzetit. A nap sugára kínt hoz énnékem, az éj
3455 4, 3| felkelő nap is vérszinű sugárain, hazám, sírodra szentelend,
3456 1, 2| a honra nyomort és égi sugarakat hozhatsz, de jól fogd fel,
3457 4, 1| szerelem az, mely minden sugárban, minden életben felénk mosolyg,
3458 1, 2| kegyes, mint szép, a nap sugáriként, ily tömlöcbe rabbá lenni
3459 4, 5| egy nemes kötelesség is sugárz le az egekről és ez a szent
3460 2, 2| tulajdonok. A tiszta égen mosolya sugárza felém, mosolya e föld rózsahajnalán,
3461 1, 3| vagy, ha azok neked örömet sugárzanak, én láncimban oly boldog
3462 Info | mint búsg (=búsong), érzni, sugárzni, sugaltival (=sugallataival),
3463 2, 1| átkozott mélyében? Mely isten súgná szörnyű vétketek? Azt hiszitek,
3464 Info | gyermeket, mert egy gonosz kígyó súgta fülébe. - Csak én vagyok
3465 1, 3| abból a gondolat villámként sújt alá s a bérc alatta megtörik,
3466 2, 2| melyeket szenvedék, nem ő sújtá fejemre, de embertársaim.
3467 3, 2| nagy istenek! És ti nem sújtjátok e világra villámjaitokat!~
3468 4, 1| az ég s a vak villáminak sújtni kell.~MARCIA~Commodus, vedd
3469 4, 3| kellemesek azok a bilincsek sulyokhoz képest.~MAXIMUS~Képzeld
3470 4, 4| mely ha megszűnik a szél, suttogja csak a múlt veszélyeket.
3471 2, 2| gazkölök, minőt minden szabó szab magának. (Elvitetik.)~ ~
3472 4, 5| szörnyűnek, mert esdve várom a szabadító napot. Te nem fogod fel,
3473 4, 3| istenekre! Menj, Condianus, szabadítsd meg magadat, én érted meghalok.~
3474 1, 3| kegyetlen, ő holta után engemet szabadnak akar hagyni, gazdagon megajándékoz,
3475 Info | De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz, és nekem minden kedves,
3476 Info | ateista, elnyomatását érzi, szabadságot imád. Szent hálát érez Virginia
3477 4, 3| kirohan a rabnép tömlöciből, szablyát ragad, mutatja sebhelyét
3478 2, 2| gazkölök, minőt minden szabó szab magának. (Elvitetik.)~ ~
3479 4, 2| fejérlő koponyákat vedd fel és szagold és nézd, mint zsibog és
3480 3, 2| a lázadóval! Fogjátok be száját, el, el! (Arrius elcipeltetik.)~
3481 2, 4| az esztelen elmés állat? Szakállad ősz, mutatja, még gyermek
3482 Info | kímélted. ~Maga égeti le szakállát félelemből.~Veres haja Commodusnak,
3483 2, 2| tépdelve a nép véreinek ősz szakállukat s akkor láttam, mi nyomorult
3484 3, 2| iszonyú! Átok reátok, pestis szálljon kebletekbe. (Elhurcoltatik.)
3485 4, 1| volt: Róma, véled sírba szállok! S egy mosollyal más létre
3486 1, 3| oly dicső; míg ősatyánktól szállva csak reánk dőre füstté lesz,
3487 2, 2| is elég nagy. Ezt mondja szám, ha fejem lábad porába gördül,
3488 2, 1| egy alattvalód, te neki számadással tartozol. Itt áll, ki rád
3489 2, 1| Commodus, jőj elő, Commodus, számadást kér egy alattvalód, te neki
3490 2, 1| szólni majd, és nem jöve szó számból még soha, mely azonnal tetté
3491 2, 3| Boldog, ki így ki tudja számítni lépteit, de az nem érzi
3492 4, 1| jársz itt, hol nincsen sült számodra az emberek között?~LUCIUS~
3493 3, 2| megtörik! De én ezért túl nem számolok.~COMMODUS~Hah! Ne tovább,
3494 2, 3| és te, atyám, majd véled számolunk.~ ~
3495 4, 2| napja, veszve vagy! Most számon kérünk!~MATERNUS~Polgárok!
3496 2, 3| valóban e Charybdis mily számtalan áldozatot nyelt le már.
3497 4, 5| mindenem, mim van, s ez a szánakozás könnye, ha örökre válunk,
3498 1, 1| Ím, halld, és szánj, ha szánni tudsz. (Lucius és több ifjak
3499 1, 3| szívedet.~MATERNUS~Öcsém, ha szánsz, szeretsz, az istenekre,
3500 Info | Káromkodva, hidegen hal meg, szánva, hogy többet nem vétett.~
3501 4, 5| még nyomorult planéta se szárad el kedveért. S ő oly nyugodtan
3502 3, 1| adhattok néki egy darab száraz kenyeret, míg ott fent a
3503 Info | teljesíti.~Cleander. Pór származását felejtetni akarja s hatalmát
3504 4, 1| minden meghajol, isteni származásunk szikrája és reményünk a
|