1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
3505 4, 5| Mit látok? Virginiám, szavadnak álltál, a zsarnok nem győzedelmeskedett
3506 2, 1| tettem azt. Commodus, méz szavaik oly jók legyenek, mint fényesek.
3507 3, 2| könyörültek szíveink, te édes szavakkal akarád a gyönge hölgyeket
3508 1, 2| dicsőn ment, mintha Zenoból szavaltad volna el, csak kár, hogy
3509 4, 2| szerettelek, Lucius, higgy szavamnak, Luciusom, édes mindenem.~
3510 1, 2| súgja szíved legbensőbb szavával, hogy bátyáddal mindig jól
3511 4, 2| emberiség emberi leend, s a jövő századok borzalmmal nézendik vérrel
3512 4, 1| Lássátok, könyörüljetek rajtam, szegényen - én nem kívánok semmi díjt,
3513 1, 1| később, ha késed alá áll a szegényke juh. Elvégezém.~COMMODUS~
3514 4, 1| társait.~PERTINAX~Hah, e szegénynek kiége mindet érzete, s akkor
3515 1, 1| hon sebeit. Büszkén fiára szegezte Róma szemeit, midőn Herculesként
3516 1, 1| Condianus és Lucius egy szegletbe vonulnak, Commodus a tribunalra
3517 1, 1| jövet azon setétesb utca szegletén egy deli ifjú tekénte reánk,
3518 4, 2| fiam; elébe lépni atyja szégyenel. Isten veled, fiam, az ég
3519 3, 2| nem marad! Az istenekre, e szégyenfoltot magán nem szenvedi Quintiliána!
3520 3, 1| fojtani őt? Nem feleltek. Vagy szégyenlitek megvallani, látva engemet,
3521 2, 1| istenek, itt esdek ím szent széketek előtt, Commodus vádolója
3522 3, 2| Maternus, őrség; Lucilla egy székre dül.)~ELSŐ ŐR~Az egyik gyilkos
3523 1, 1| tudnád, mily iszonyú mélynek szélein vagyunk, borzadva lépnél
3524 4, 1| ha, ha, ha! Üvöltsetek szelek! - El, el tőlem, mert mondom,
3525 2, 1| a nép hasonló egy forgó szélhez, szenvedélye magasra kapja
3526 4, 3| imát az égbe, míg öcsénk szelleme vigyorgana reánk? Ládd,
3527 4, 3| között e földi nyomorra, szellemek a magas egekbe tör. Mi nékem
3528 1, 3| neveznek a fényfedett urak és szellemem kacagva nézi fénybilincseket.
3529 2, 1| honnak vérét, és e vér a nép szemében Commodusra száll, de néktek
3530 1, 1| borúba fúlt, ha nem látja szemedbe visszasugárzni.~CONDIANUS~
3531 4, 4| Még nem tért vissza isteni szemeibe az élet tüze, és ő, mégis
3532 Info | fényben áll, mert elvakul szemek sugáritól. A sugár megé
3533 4, 3| üdvöm, reményem mindenem szemekben volt. Úgy őrztem őket, mint
3534 4, 2| nyomorú eszköz, ki már azonnal személy, ember lenni megszűnél.
3535 2, 1| Csalódtok, behúnyjátok szemeteket a fény előtt, mely onnan
3536 1, 1| De te letörleni jöttél szemiből keserve könnyeit. Te jövél
3537 1, 1| reánk mereszté szüntelen szemit. Midőn a másik utca végzeten
3538 1, 2| bajnoknak hirdete. Egy asszonyos szenátor felére szíved szent sugaltival.~
3539 1, 2| hágy választásod, mely Róma szenátusa szép füzéréből a legszebb
3540 1, 3| szigorú, nem ismeri az a szentebb érzeményt. S mivel nem ismeri,
3541 2, 3| melyet meggyőződésemnek szentelék.~CLAUDIUS~Távozzunk, mert
3542 4, 3| alatt, azt szívesen néked szentelem.~MAXIMUS~Ím, én ismeretlenül
3543 4, 3| sugárain, hazám, sírodra szentelend, ki érz, és érzni fog a
3544 1, 3| mi most, kitépve minden szentet, minden tüzet, kivéve azt,
3545 Info | legszentebb sajátja, jaj, ki szentségtörőn rabolja. (Marcia)~Mi gondunk,
3546 4, 5| kinyúlik.)~MICILIUS~Kérdést se szenved! mennyivel! Egy jó araszt,
3547 2, 1| hasonló egy forgó szélhez, szenvedélye magasra kapja fel, hamar
3548 Info | egymást.~~Jelenetek~Jól esik a szenvedés, mert töritek. Nem a zsarnok
3549 1, 2| elismerés mi szép jutalma szenvedésimnek. (El. Perennis már ezalatt
3550 1, 2| és ilyes embereket nem szenvedhetek, nem küzdöm vélek, nem,
3551 3, 2| szégyenfoltot magán nem szenvedi Quintiliána! Vagy ennyi
3552 4, 2| igaz lesz bosszúd. Én is szenvedni láttalak, és nem segítettelek.
3553 4, 2| cselszövényt, te oly nyugodtan szenvedsz minden viszonyt, minden
3554 1, 3| vétkesnek érezni magát, nem szenvedve vétkeért. (El.)~CLEANDER~
3555 Info | Mindenki ebnek hitt, te szépen szólítál, s tudja Isten,
3556 3, 2| borból, fejdelem!~COMMODUS~Szépséged nől haragodban, még így
3557 1, 2| egyezik, midőn testvéredet, a szépségéről híres Marciát be sem mutatod?
3558 4, 1| HARMADIK GLADIÁTOR~Már 734-szer vívott Commodus, mint secutor,
3559 1, 2| javallnám, kezdnők gyönge szerekkel, kérni, vakítni kell előbb,
3560 4, 1| zavaratlanul bírandom mindenem, mit szerelék. - De ah, nem, anyám még
3561 4, 5| megkínozzon éjen napon, lakomán, szerelemben, mindenütt.~COMMODUS~Ej,
3562 4, 1| jó anyám! S te, Commodus, szerelemre akarsz kényszeríteni, te
3563 4, 5| COMMODUS~Úgy, Marciám. Ha szerelmedben is ily bőven osztanád az
3564 4, 3| Nem, nem, ezt rólad, ezt szerelmedről föl nem teszem. Mi élet
3565 2, 4| teremtvék minden emberek és szerelmek az isteni parancs. Nem tudják,
3566 Info | Lucillának Cleanderrel némi szerelmi forma viszonya van, ez Cleandert
3567 1, 3| jövőre még. Két gyermek volt szerelmünk záloga, s a rableány nyomorának
3568 1, 1| anyától rab születtetél, a szerencse játsza csak velünk, két
3569 2, 4| az égi isten; de nem ki szerencsés, boldog is azért. Az lehet
3570 4, 5| zsinórral.)~LUCIUS~Csakugyan szerencsésen beértem az oroszlánlyukba,
3571 2, 4| el a dőre fény, leányom, szerencsésnek hágy lenni az égi isten;
3572 3, 1| fog, mert tudja, mit tesz szerencsétlennek lenni. Te menj csak, intsd
3573 2, 3| hisz ő oly jó volt, oly szerény, és mérhetetlen dicsvágya
3574 4, 2| egymást. Lucius, higgy nekem, szeress, és remélj a jövőben.~LUCIUS~
3575 3, 2| oly kéj nélküli. S hát én szeressem a világot, mely utál és
3576 1, 1| karjaimba vezetve, szólt: Szeressétek egymást, Maximus, kövesd
3577 4, 1| volt, és ő elveszett. Ő szerete benneteket, ő értetek veszett
3578 2, 4| lányt, egy deli hölgyet, kit szereték; ő oly lény volt, minőt
3579 1, 1| mim van, mivel bír e szív, szeretetem az; és ez is - megvetett.~
3580 3, 2| bajod?~LUCILLA~Búsít, hogy szeretetemen bár egy percig is kétkedel.
3581 Info | mondat: "Az első testvéri szeretetű párbeszéd Jolánba." "Lucius
3582 1, 3| mentül kevesb van, mit szerethetek. Ecet tehát e szív, de ez
3583 4, 3| egymást szeretni, mint ti szeretitek. És mindenütt áldás követte
3584 4, 5| ha, ha, ha! Kinek vérében szeretnék gázolni, hogy felfrecsegne
3585 4, 1| semmi, semmi e világon. Te szerettél engemet, atyám, és most
3586 2, 3| atyám! Ő reményed vala, úgy szerettük őt és oly erényesnek mutatta
3587 4, 4| alatt, mert neki mulatságot szerez. Még nem tért vissza isteni
3588 2, 4| sírjok felett ízlelni a bűn szerezte kéjeket.~AGG~Ne vakítson
3589 1, 1| múzsák templomit, kincseket szereztem hazám oltárira. Minden,
3590 Info | rávezetett megjegyzések szerint, így az I. felv. 3. színt
3591 Info | II. kötet, 713-718. l., szerk. Halász Gábor): ~COMMODUS~
3592 Info | rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách Imre összes művei (
3593 4, 2| polgárok, elesett a vak szerszám, most vérzzen a zsarnok.
3594 2, 2| görbede s véres arcával szerzte kincseit urának, melyeket
3595 1, 3| szíve viharzatinak, és egy szeszélye ezer veszélyt okoz. Egy
3596 1, 2| utálom őket, mert minden szeszélyim ellenségei. Pirulok, rejtőzni
3597 4, 3| sötétet, mely e földön terjede szét s az emberek szívekbe önté
3598 4, 3| egykor egy nagy ember, élt, szétszórandó a sötétet, mely e földön
3599 1, 1| alkalmatlan hízelgésével, ha széttiporsz a földnek férgeként, lábad
3600 1, 3| a világ oly kemény, oly szigorú, nem ismeri az a szentebb
3601 1, 1| akkor a hajnal térdein a szilaj gyermeket, imádva az Orcus
3602 Info | császár.~Maternus. Erős, szilárd, férfias, ateista, elnyomatását
3603 1, 2| földi urokkal, és nevetve, szilárdul megvetik bilincseit. Én
3604 3, 2| Hercules! Hogy egy por mer színed elé lépni. De nagy felfedezendő
3605 1, 2| hát, míg újulni látjuk új színekbe fénylő ékidet, csak a remény
3606 4, 1| elvevéd, hogy beárulál, fekete színekkel festve a zsarnoknak, hogy
3607 Info | 3. színt a II. felv. 3. színével megcserélni, a két katakombajelenetet
3608 Info | szerint, így az I. felv. 3. színt a II. felv. 3. színével
3609 4, 5| Emberek, kutyák, kövek, szirtek, emberek!!! (Marcia belép.)
3610 4, 1| leestem az égből, és egy nehéz szirten, melyt az emberiség szívének
3611 1, 1| kerülheti ki a hajós azon szirtet, melyt nem ismér, szólj,
3612 1, 3| ezernyi szél moraja visz, egy szirtről hajtva másikára, míg végtére
3613 4, 5| társok azok nálad nekem, hogy sziszegések nem kellemesb, mint hazug
3614 2, 4| visszasugárzik az égi kegyből szivárvány gyanánt ez emberlakta föld
3615 1, 1| hon oltárinál, valóban, szívből láng ütőde fel!~MATERNUS~
3616 4, 5| hűtse meg végkép tüzed. Szívd be véle a halál orvosolhatatlan
3617 2, 1| melyet az istenek mindenki szívébe tevének. (A tánc megszűnik,
3618 Info | véletlent, Isten!~Az út fülétől szívéhez benőtt.~Maternus: Mindenki
3619 3, 2| elhagyott bajnokon könyörültek szíveink, te édes szavakkal akarád
3620 2, 2| ti nyomor bérért zúztok szíveket. Nem halljátok a természet
3621 1, 1| valld meg, Lucius, hogy szívemhez szoríthassalak; valld meg,
3622 4, 3| ah, akkor tépdelé le őket szívemről a fergeteg. Nem, midőn gyermeki
3623 4, 1| szirten, melyt az emberiség szívének nevezett az ördög, betörtem
3624 1, 3| összetördösik. Óh, küldjétek el hát szívére, istenek, bárkik legyetek,
3625 4, 3| Én hiszem tanításait, és szívetekbe öntöm malasztját. Ez erősíte
3626 2, 1| Azt hiszitek, hogy nincsen szívetekben a rénynek szent szava? Csalódtok,
3627 2, 4| itt is megtalál. Elorzá szíveteket kebletekből, hogy ne legyetek
3628 4, 2| vagytok, s az égi béke száll szívetekre. Ne kívánjatok arra jogot,
3629 3, 2| szívemre? Halált, kárhozatot szívj magadba, és mindazon átkokat,
3630 2, 1| nevet. A császár nevében szívjátok ki a honnak vérét, és e
3631 2, 4| jobbak, és azért oly sok szívtelen ember él. De csak bújjatok
3632 4, 5| érzzem a halált? Ah, ti oly szívtelenek vagytok, emberek; leányom,
3633 1, 2| Lucius bírandja, ők a rokon szívű szülők közös reményeik,
3634 4, 3| mely még egyszer hozta szívünkbe éltünk mézeit. - Virginiám,
3635 4, 3| reményeljenek. Tanítá dacolni erős szívvel a vésznek, és alázatosan
3636 Info | Madáchra jellemző egyéni szóalakokat, mint búsg (=búsong), érzni,
3637 1, 2| a fül.~CLAUDIUS~S a dőre szóból komoly való lehet. (Arrius
3638 1, 2| testvérem, én kívánom, hogy szód alapja szíved úgy legyen,
3639 4, 5| tudtál legyőzni. Nincs egy szög, egy tű, egy kemény fal
3640 4, 5| minden női érzetet, egy szörnnyé leszek az emberek között,
3641 Info | látásodon elsápul fényem, és szörnyek kápráznak szemem előtt.~
3642 4, 4| rémeket, a zsarnokot, a szörnyeket, melyek kiszívták szívem
3643 4, 5| én se tartom a halált oly szörnyűnek, mert esdve várom a szabadító
3644 Info | elejét kétszer írta meg; szövegünkben csupán a végleges változatot
3645 1, 1| vissza ne élj ám vele, mint szokás. Három napja, hogy anyámmal
3646 2, 1| mivel az igazságot hallani szokatlan fülek megmérgeződnek szavam
3647 1, 2| ez, Uram, melyhez korán szokik a fül.~CLAUDIUS~S a dőre
3648 4, 5| érzi magát, itt nálunk!? Szokj ide édesem, itt honod leend.~
3649 3, 2| osztják meg velünk a vészt? (E szókra mind hátravonulnak, kivéve
3650 1, 1| láncimat, s egy égi mentő szóla most le hozzám, s parancsolá,
3651 4, 2| Kinyíltak a sírok, a holtak szólanak, és akkor félj, Commodus!
3652 2, 3| Maternus, mit akartál róla szólani? Kérlek, kívánom, mondd
3653 1, 3| sose bántam úgy, mint többi szolgáimmal, de mennyire lehetett, magamhoz
3654 2, 2| mérhetetlen, mint a mindenség és szolgain én őt sose bírhatom, mert
3655 2, 2| egész nyomorát, az éhen haló szolgát bilincsiben, s a vérrel
3656 Info | Mindenki ebnek hitt, te szépen szólítál, s tudja Isten, mért, én
3657 2, 2| Elvitték enyémet is, de szólnom nem szabad, mert császárom
3658 1, 3| bilincsnek súlya alatt.~CLEANDER~Szólok tehát, bár szívem megtörik.
3659 1, 2| legyünk? Tudod, kiről már szóltam én neked.~PERENNIS~Fölséges
3660 4, 1| az a világot, ki boldog, szomorúnak az, ki boldogtalan? S mivel
3661 Info | el, kormányvágyból. Púpos szónok. Hideg, Lucia tétetett szeretője.
3662 4, 5| is, az egész szenátus 626-szor kiáltsa: Éljen Paulus, a
3663 1, 1| Lucius, hogy szívemhez szoríthassalak; valld meg, hogy kettőt
3664 1, 1| lesz. És ekkor én keblemhez szorítottalak, könnyeket hullajtva atyánk
3665 1, 1| felséges úr!~COMMODUS~Kinek szószólói a Gráciák maguk, annak fejére
3666 4, 1| bízék! És ím, lesújtva, szótlan állok itt. Ah leányom, te
3667 4, 4| átkozott szótörők. Mi nékik a szótörés, nincs senki is felette
3668 4, 4| Virginiámat, az átkozott szótörők. Mi nékik a szótörés, nincs
3669 2, 2| rajta, visszaadva bánat szózatát. (Együtt el.)~MATERNUS~S
3670 4, 3| érzem azt, élsz szívemben; e szűbe fentvirulsz s ha majd az
3671 1, 3| úgy boldoggá teszed, ha szűd keserve rajta megtörik. (
3672 Info | Cleandert viszi fel, - a szükség napjain Lucilla biztosítva
3673 Info | teszitek a szerelmet, mint szükség-végzés, pedig az élv.~Neked, tudom,
3674 3, 1| eltávozott, mert nem vala szükséged reá; de most, midőn üvölt
3675 2, 1| ládd, sose volt még oly szükségem rád, mint éppen ekkor, és
3676 4, 2| nekünk császár! Már nem szükséges a helyettes, megért a nép
3677 1, 2| akarunk, őket könnyű már. Szükségesnek kell magát tenni az embernek
3678 4, 2| Szégyen fejedre. Te igának születél, igába görbede fejed, midőn
3679 4, 3| hidd! Nem ítélt-e már a születés halálra? S akkor még sem
3680 2, 2| MATERNUS~Anyám rab vala, születésemmel öröklém mindenét, és birtoka
3681 1, 3| rejtezik; csak az dicsekszik születésivel, ki dícsérteset magában
3682 1, 3| magában nem talál. Én rab születtem és addig az leszek, míg
3683 1, 1| engemet, s te rab anyától rab születtetél, a szerencse játsza csak
3684 1, 1| mert Róma ily fiút nem szülhete! (Eszmélve.) Hah, de én
3685 1, 3| így lesüllyedt már a mord szülő. Ti dőre szégyen áldozati
3686 1, 2| bírandja, ők a rokon szívű szülők közös reményeik, s ily véd
3687 2, 1| azon fiú, ki éhezni látva a szülőt, imádkozik és tenni nem
3688 2, 4| sincsen e tágas világon egy szűk hazátok, melyben leljetek
3689 Info | Néma tűz sorvasztta szűm~ Enyhet csak ott
3690 2, 2| él, hol semmi más, mint szűmben a keserv. S ha templomok
3691 2, 1| örülök, hogy kimondtam, mi szűmön feküdt. Kívánom, urak, végnapotokban
3692 2, 1| Commodus, Claudius testvére az, szűnj meg, vagy átkom az egekbe
3693 2, 4| vigyorgja szent imánkat, és szűnkbe mégis az égnek üdve van,
3694 2, 2| azon sas, melyet le akarok szúrni, és én pedig oly porkicsiny
3695 4, 5| már igen kevés kérésedet tagadandom meg, uram. (El.)~SZOLGA~
3696 4, 1| Pertinax jő.)~PERTINAX~El kelle tagadnom elmém világát, el azt, mi
3697 2, 4| Vagy úgy, néktek sincsen e tágas világon egy szűk hazátok,
3698 2, 4| föld alá bujtok? Nem elég tágas-e e világ? Vagy úgy, néktek
3699 4, 1| Arriust.) Itt is hoznak néki tál étket, a halálnak fényes
3700 Info | kézirata az OSzK kézirattárában található, jelzete: 709 Oct. Hung.
3701 1, 1| nekem, hogy hazámban hont találjak én, ha nincs szívemnek semmije
3702 Info | felvonás 2. jelenetében ezt találjuk: "Az utolsó kihallgatás
3703 1, 2| ha nem csalódom, mi már találkozánk, de hagyjuk ezt most. Te
3704 4, 1| császár, mert félt, hogy meg találná látni, tette mily rút.~MÁSODIK
3705 1, 2| oly korán ítéleted, meg találnád bánni azt.~COMMODUS~Jupiterre,
3706 2, 2| Hah, átkozottak! Ez jól talált.~JULIA~Vigyétek őt, szelíd
3707 Info | ötleteket, fogalmazványokat találták (első megjelenés: MÖM II.
3708 3, 2| bátya, én erős vagyok! Találtam a fergetegben is egy szívet,
3709 4, 1| oldalról vérez, nem elől támad meg.~ELSŐ GLADIÁTOR~És ennek
3710 3, 2| Kövesd, Commodus, Perennis tanácsát első zendüléskor, és mind
3711 3, 2| Perennis! Lucilla! Adj tanácsot! Az istenekre el ne hagyjatok!
3712 2, 1| mindenki szívébe tevének. (A tánc megszűnik, zavar.) Ti semmire
3713 2, 2| éltet a természet adá, te tanítál élni éltemet, ha odadom
3714 4, 3| mint övé volt. Én hiszem tanításait, és szívetekbe öntöm malasztját.
3715 1, 2| maradéka ez, melyet vén tanítóim fejembe vertenek.~LUCILLA~
3716 3, 2| tett bizonyos, a seb elég tanu, el, el vele!~MATERNUS~Köszönöm,
3717 4, 5| Körébe tetteinek véres tanúi, kint a hon, mely vérengzve
3718 Info | ily boldogtalan nőt, kinek tanulni kelle levetkőzni minden
3719 4, 3| asszonyként? Condianus hajolni nem tanult.~MAXIMUS~Te egy kebellel
3720 4, 3| azóta, mióta láttalak. És tanultam utálni éltemet. Kiállhatatlan
3721 2, 4| érzete, de itt ebek, vadak tanyáznak, itt ember nem lehet? Hogy
3722 4, 3| őt, őrzd, mint a szelíd, tapasztalatlan kis galambot. Az ég fogja
3723 1, 3| kínzza e kebelt, és annyi éve táplálom már e kígyót! De ezentúl
3724 4, 1| Commodus bámul, Marcia tapsol, Maternus Virginiát felfogva
3725 1, 2| rabja csak, néped kivett társaid közül, nem a nép van te
3726 4, 3| hozott e szörnyű helyre, hol társaim csak a sziszegő kígyók?
3727 4, 1| véghetetlenségeiddel a véges nyomor iránt társaimat; ösmerlek, hydra, s te tudatlan
3728 1, 2| mi a nem tevést okozná társainknál? Miért ne lenne akkor a
3729 4, 1| egynek keserve mulattatja társait.~PERTINAX~Hah, e szegénynek
3730 1, 1| Örüljünk tehát, hisz az öröm a társas életé, s mennél több kebel
3731 1, 1| tervemet. S utálom minden társimat, azok a kéj s gyönyörnek
3732 3, 2| rabszolgája vagyok, több társival élted ellen összeesküdött,
3733 4, 1| emberi érzet - vegyetek be társnak. Én Commodussal vívni akarok -
3734 4, 5| azt hiszed, nem kedvest társok azok nálad nekem, hogy sziszegések
3735 4, 2| vigadó, a pap, minden, és a társt csak mellékesnek tekinti.
3736 2, 3| elnyeli; holtak keltek fel a tárt sír öléből, körüllebegve
3737 1, 2| A kis féreg nem annyira tart-e jogot, mennyire erejével
3738 1, 3| egy világot szívéből, ő Tartarust és Elyseumot, s azzá, mi
3739 2, 3| míg esdjük azt s a percig tartó csillagfutás után csak síremléke:
3740 3, 2| leszesz, uram.~COMMODUS~Azt tartod? És te, Marciám?~MARCIA~
3741 4, 5| zavarhatod, azóta én se tartom a halált oly szörnyűnek,
3742 Info | hisznek, cselt gyanítva tartózkodnak, eleven bűnjelt látva egymásban.
3743 2, 1| alattvalód, te neki számadással tartozol. Itt áll, ki rád bízta boldogságát,
3744 4, 1| még halva is fogai közt tartva erősen a szörnynek lábát,
3745 Info | esik-e szívemre ez átok! Nem taszítá-e el atyja a jó gyermeket,
3746 1, 3| gyermekimmel? A vad nem taszítja el magzatát, nem löki el
3747 4, 2| halál.~MARCIA~Lucius, óh, ne taszíts el magadtól. Én szeretlek,
3748 2, 4| elvivé; elorzták ők éltem tavaszát, nekem a tél maradt, s a
3749 1, 2| S te néked is, Fadilla, távollétem óta fiad jó nagyra nőlhetett,
3750 1, 2| COMMODUS~Lucilla, te távollétünk ólta hymennek rózsaoltárin
3751 Info | Cleander! bátyám! miért távozol, testvérednek féled-e szavát?
3752 2, 2| egyik gyilkos megsebesítve távozott el, itt kell feküdnie közel.
3753 4, 5| örömmel hullj nyakam körül. Távozz csak, vigyétek őt el, hol
3754 2, 3| meggyőződésemnek szentelék.~CLAUDIUS~Távozzunk, mert ha együtt lelnek,
3755 4, 5| hogy ki nagyobb közöttünk, te-e, Nigricius, vagy én? Mérkőzzünk.
3756 2, 3| jelentheti. Borzas éj volt tegnap, fenyítve, hogy a gonosztevőket
3757 1, 2| őr marad.~COMMODUS~Igaz, tégy, mit jónak ítélsz, reményem
3758 4, 1| mind, mind vesszetek, és tegyetek egy borzasztó kegyet. Te
3759 2, 1| ha mégis, - Perennis, mit tegyünk? (Lucilla ki.)~PERENNIS~
3760 4, 1| magát.~MÁSODIK GLADIÁTOR~Azt teheti, ő a császár. Ki mond ellen
3761 1, 3| nézd, mi hát az ember? Tehetlen egy gyönge húsdarab, de
3762 1, 2| senki sincs, róvni tettedet, tehetsz, mit tenni bírsz.~ARRIUS~
3763 2, 1| szívemet, én tettem, mit tehettem, most rajtatok a sor, és
3764 1, 1| szegletén egy deli ifjú tekénte reánk, és mi reá, ő mozdulatlan
3765 1, 1| másik utca végzeten hátra tekénttem egész véletlenül, még ott
3766 1, 2| Pirulok, rejtőzni kívánnék tekintetek előtt, mert egy szó súgja
3767 4, 2| a társt csak mellékesnek tekinti. Hagyjatok zavaratlan helyet
3768 2, 4| leányom, dicső leányom életem telén. Egy bimbaja volt a vén
3769 1, 1| kor körül, tovább repül a téli fagy előtt, csak én leendek,
3770 Info | haszon, ha ágyasa kérését teljesíti.~Cleander. Pór származását
3771 4, 5| úgy rágja beleim, mintha teljesülne az átok. De hisz, mi az
3772 2, 4| láttam újulni hajnalom, benne teljesülni legmerészebb reményeimnek
3773 4, 3| Én csak a halálban is egy teljesülő reményt látok s nekem kívánatos
3774 4, 1| daraboljátok fel. Még se teljesült parancsom! Gazok, pártütő,
3775 3, 2| véres bosszúm be lenne telve.~COMMODUS~Fölségesen beszélsz.
3776 3, 2| osztom sírodat; dicső e nagy temetkezés. Marciám, el, el nyakam
3777 2, 2| mondom egy egész hazával, és temetőnk átkos gyomra lesz. Öld meg
3778 1, 1| behorpad a halál hazája, és a templom porba hullva már. Oh, a
3779 3, 1| nekünk nincsenek elpusztítva templomink, mert templomunk a természet
3780 1, 1| görög honba, imádva a múzsák templomit, kincseket szereztem hazám
3781 1, 1| az, halálra látok fényes templomot, de behorpad a halál hazája,
3782 3, 1| elpusztítva templomink, mert templomunk a természet kebele, mely
3783 2, 4| dacolhatok sorsom viharfedezte tengere halált üvöltő mord zajgásinak.
3784 2, 2| Láttam a hon reményeit egy tengertől hányatott gyönge sajkán,
3785 4, 2| követlek, de még addig tennem, tűrnöm kell. Te már boldog
3786 4, 3| véletek! De hisz az úgyis már tenszívetekben van. S ha azon órákat, melyeket
3787 3, 2| alatt nem tudák a kígyót tenyészni. - S mindezért lerontva
3788 4, 3| bimbai, akkor, ah, akkor tépdelé le őket szívemről a fergeteg.
3789 2, 2| bölcsődbe, átkozott, büntetlenül tépdelve a nép véreinek ősz szakállukat
3790 3, 2| bérszolgáid, hogy parancsodra tépetének ki a békés polgárok fészkeikből.
3791 2, 4| magasra száll. Ott, hol nem tépi már a zsarnok el a gyönge
3792 1, 2| bizod a galambot, el ne tépje azt.~CLAUDIUS~Marciámat
3793 1, 1| érzetivel. (Letérdel.) Ím térdelek, mit eddig nem tevék, sem
3794 Info | népnek, é. u. t.~Pertinax térden kéri fiát - bocsánatért.
3795 1, 1| hullva így: Quintiliana porba térdepel, egy éltet esd, mi nem tiéd,
3796 2, 2| márványokon könnyt hullajtva térdepeltem én, s imám Virginia vala,
3797 3, 1| még vidámabban hangzik a teremből.) Mi ez? Vagy úgy? Igen,
3798 2, 1| Félre, pórok, a fejedelem teremében kívánok, könyörgő, menni
3799 2, 4| keblemre, mely kiholt, hogy ott teremjen egynehány virág; én hinni
3800 Info | Téged egy jobb mester teremte. ~Lázadás. Isten arca vagy,
3801 Info | Istenek! - Hol láttatok, hol teremtettetek még egy ily boldogtalan
3802 4, 2| ember a magáé, s az Isten teremtményei az istenék, nem embertárs
3803 4, 4| fényét, melyet az Úr minden teremtményinek adott. Nem látom e hajdan
3804 2, 2| mely őket szeretni volt teremtve, őket gyűlölni tanulta.
3805 2, 4| leöltenek. Hogy szeretni teremtvék minden emberek és szerelmek
3806 1, 1| ha elvesz az, vissza nem térend. Vigyázz magadra, szép Virginiám!
3807 4, 3| utálni éltemet. Kiállhatatlan terhem lenne az, ha hordanom a
3808 1, 1| bátyám, nem könnyebb-e a terhet vinni kettőnek, mintha csak
3809 Info | fogható módok, melyek lábához terítnek, fő nélkül, - de ha megholt - -~
3810 3, 2| Hajtsd el ez álnok barátokat! Térj meg! S az árva nép újra
3811 4, 3| a sötétet, mely e földön terjede szét s az emberek szívekbe
3812 1, 2| igát jobban húz a kevély, terjesszük hát azért a fényűzést közöttük
3813 2, 1| a keserv hangja császári termedben. (Az ajtókat feszegeti.)
3814 4, 1| kerestem könyörületet a fény termekben, hatalmas urak között. Mindenütt
3815 2, 4| súlyos átka rághat egy nemes termen, míg porokba dűl, s egy
3816 1, 2| kevesb. Vizsgáld az egész természetet, és minden abban e törvényt
3817 2, 4| holott ezernyi fény virraszta termet, melyben a purpur vérrel
3818 4, 4| mulatságot szerez. Még nem tért vissza isteni szemeibe az
3819 3, 1| útról csak édes honunkba térünk vissza. Nem érzitek-e az
3820 4, 3| felteszed-e rólam, hogy tervedet elfogadom? Nem, nem, ezt
3821 4, 5| itt heversz porban, égi terveiddel, és egy kicsinyke sír elég
3822 1, 2| lerázzalak, most már nem féltem tervem sikerét; még férjem egy
3823 1, 1| nevetné, mert ismerve elrontná tervemet. S utálom minden társimat,
3824 Info | közöljük, amelyet folytatott. A tervezett változtatásra vonatkozik
3825 2, 4| tudja észlelni azt. Holt testekből alkotnak szent oltárokat,
3826 4, 3| melybe zsarnokom bezárja testemet? Lelkem szabad, s az egekbe
3827 1, 1| lábainál mélázott szerető testvéred s visszajövő élteddel kedve
3828 1, 2| COMMODUS~Igen, igen, de mord testvérei azon rideg, bezárt keblű
3829 4, 3| fényben. Ő taníta arra, hogy testvérek az emberek, egy atyának,
3830 3, 1| újra; legyetek egyetértő testvéreké, és a szabadság szent napja
3831 3, 1| jobbágyok vagytok. S ha pedig testvéretek meghal, nagyobb lesz osztályrészetek.
3832 4, 2| ismerendik mind egymást, testvérileg. (El. Marcia jő.)~MARCIA~
3833 4, 4| bosszúját.~AGG~Barátim, testvérim, embertársaim, imádjátok
3834 2, 3| Vajmi nehéz kötelesség egy testvérnek szólni vére ellen. De kívánod,
3835 4, 2| istene, itt testvér ölte le a testvért, néked áldozatul, ha, ha!~
3836 3, 1| elraboltatott a fejedelemtől, és testvértek vére mindennap veresre festi
3837 4, 2| rád kiált! Gyermekinket! Testvérünket! Anyánkat nekünk! Átkozott
3838 4, 3| ezt szerelmedről föl nem teszem. Mi élet lenne az, melyt
3839 4, 3| mindnyájunkat egyenlővé teszen? Nem oly iszonyat nem lenni,
3840 4, 3| ha már magadért mit sem teszesz? Szegény anyánkat, ki kétségbe
3841 2, 1| tulajdonid, melyek a nőt nőé teszik? Jupiter látja szívemet,
3842 Info | marad.~Marcia: Ti olyannak teszitek a szerelmet, mint szükség-végzés,
3843 4, 1| győzelme mégis győzelem. Így tesznek a népekkel is, ólomfegyvert
3844 2, 4| fény, ámde megette a szív téte még fel nem virrad. Egy
3845 1, 1| jobbodat. Lethe vizére te teteted magad; ezen könnyelmű, pajzán
3846 Info | Púpos szónok. Hideg, Lucia tétetett szeretője. Uralkodásra vágyik
3847 4, 5| márványhomlokod. Ne higgy neki, téteti magát, megmar, ha közelmégy -~
3848 4, 1| történt, nem merte világoson tétetni ezt a császár, mert félt,
3849 4, 1| MÁSODIK GLADIÁTOR~Te nékem nem tetszel, ember. Te jobban kitalálnád
3850 2, 1| Quintiliana, ha Commodus tetszéssel rámosolyg.~COMMODUS~Igen,
3851 1, 1| öltözetnek beszéded is, te tetszesz nékem durcás arcodért, mely
3852 2, 1| számból még soha, mely azonnal tetté nem leve.~COMMODUS (felugrik)~
3853 2, 1| életért? Perennis, segíts, te tetted mindezt. Segíts, mert megfojtlak. (
3854 4, 1| nem, ők feledni fogják e tettedbe sötét vétkidet. Commodus!
3855 1, 2| COMMODUS~Hogyan? S szavad tetteddel úgy meg nem egyezik, midőn
3856 2, 1| átkozott nép, lakolj e tettedért, véred fesse nyomorult tunikátokat
3857 1, 2| COMMODUS~Emlékezz vissza mai tetteidre, üdőt hagyok, de hát az
3858 4, 5| zsarnok benne áldozat. Körébe tetteinek véres tanúi, kint a hon,
3859 4, 5| szabad ám. Atyámmal a sírba tették. Köszönöm, leányka, szívedet.
3860 1, 1| még hálaszókat nyög ki tettekért.~VIRGINIA (Commodus lábainál)~
3861 1, 2| kérdem én a császártól, jól tettem-e. Hallgat szívem és így nem
3862 2, 1| dicső reménye volt és tán e tettetekre is tudtok egy rény nevet.
3863 Info | közvéleményt.~Lucius azért tetteti így magát, hogy fájdalmát
3864 4, 5| első lépésem, a hon java tettimnek elseje. És borzadva nézze
3865 1, 1| gyalázva lefosztja, haj, a tettnek ékeit, ha dicsérni szolga
3866 4, 1| fáklya vészben, csillag a tévedt hajónak, mely mindenható
3867 1, 2| Testvérem, ezt rólad fel nem tevém. Már annyira ment, hogy
3868 2, 1| istenek mindenki szívébe tevének. (A tánc megszűnik, zavar.)
3869 1, 2| tenni úgy azt, mi a nem tevést okozná társainknál? Miért
3870 1, 3| Te hasztalan foglalod el tiédet kóró gyanánt, melyre már
3871 4, 1| kívánok semmi díjt, díjam a tiétek legyen. - Csak egyszer vívnom
3872 4, 1| tigrist eresztének reája. S a tigris nem bír az oroszlán nagy
3873 4, 1| barátjának kéne veszni bár. Egy tigrist eresztének reája. S a tigris
3874 2, 1| könyörgő, menni én; ki tiltja meg ezt nekem? Én tisztelem
3875 2, 1| Elyseum édesebb, tudod, ha tiltva vészeken érünk belé. (Kinn
3876 Info | gyilkosokat megöleti é. u. t. Ő tisztán marad.~Marcia: Ti olyannak
3877 1, 1| rabjai, kit szeretve, valóban tisztelek kívüled, az Maternus csak
3878 Info | mert míg él a zsarnok, tisztelni kell, ha nem, vannak kézzel
3879 1, 3| gyermekid vagyunk, s míg te tisztelve, fény között töltöd hasztalan,
3880 2, 3| jutánk Rómában! Az kapja a tisztségeket, ki értek legtöbbet fizet,
3881 3, 1| Bátyám, fiam, az ég őrizzen titeket! (Elrohan.)~LUCIUS~Menjünk
3882 3, 2| lépni. De nagy felfedezendő titkaim vannak, melyektől egy hon
3883 1, 1| szép egén, mi bú felleg tódult irigyelve rá? Mióta én a
3884 3, 2| adjuk őt. (Az ajtó felé megy többekkel.)~LUCILLA~Kövesd, Commodus,
3885 2, 1| Perennis, Claudius, Arrius s többen asztalok körül. ~Hátul táncosok,
3886 1, 2| benned él. (El.)~PERENNIS~S a többiről gondoskodom. Vakítni kell
3887 3, 2| hagysz. (El.)~COMMODUS~Be a többivel, Lucilla, Fadilla, Arrius,
3888 3, 2| és hazám javát, uramnál többre becsültem. Elvégezém.~COMMODUS~
3889 1, 2| Marciám, remélhetjük-e, hogy többször eljössz udvarunk egére,
3890 1, 3| elveszti édenét, semmi sincs tökéletes e világon.~MATERNUS~Szólj,
3891 1, 1| esik-e jól, ha bánatunk tölt mérőjét kiöntjük egy rokon
3892 1, 3| te tisztelve, fény között töltöd hasztalan, hosszú napjaidat,
3893 3, 2| Ide, kedves Marciám! Ide tölts bort nekem, kezeidből kétszer
3894 4, 4| mindenétől megfosztott anya töltse be bosszúját.~AGG~Barátim,
3895 4, 1| ELSŐ GLADIÁTOR~Fölséges úr, tömlöcébe mentünk Arriusnak, mint
3896 4, 3| lánc, s kirohan a rabnép tömlöciből, szablyát ragad, mutatja
3897 2, 2| megígérem neked, a szolga tartja töretlenül szavát, habár megszegi büntetlenül
3898 2, 3| szavának állva, de ah, szívem törik. - A szenátus és Lucilla
3899 Info | Jól esik a szenvedés, mert töritek. Nem a zsarnok alávaló,
3900 4, 1| Iphigéniája vagy?~MARCIA~Ah, ne törj szív meg! E próba oly nehéz.
3901 1, 2| trónom elébe, hogy meg ne törjem bocsánatom szent ígéretét.
3902 2, 4| hitetekben enyhet talál minden tört kebel, én írt könyörgöm
3903 3, 2| Quintiliána! Vagy ennyi történhetik már, nagy istenek! És ti
3904 2, 1| világot, hogy ily iszonyúk történnek dőrén, enyéssz el mindent,
3905 3, 2| villámjaitokat!~COMMODUS~S ha mégis történnék? Ha a jog az erősbhöz hajlana?~
3906 4, 1| boldog lenne az elnyomott törvényid nélkül, mert egyesülve védhetné
3907 1, 2| áldozál, kívánom, e rózsák tövistelenül viruljanak késő sírodig,
3908 4, 1| császár, hogy kínunkkal ne toldd magadét! Törvényt alkotsz
3909 4, 1| ott koldulni fog kegyelmet tőletek.~ELSŐ GLADIÁTOR~Fölséges
3910 2, 2| fölijed, s szavát lelkének nem tompítja el már a kába zene.~JULIA~
3911 2, 2| embertársaid, a nép az, mely fejévé tőn, s a nép lesújtja hajójáról
3912 1, 3| nem kerülitek ki Cleander tőreit; ti félelmesek vagytok nekem,
3913 2, 4| míg porokba dűl, s egy toronynak romja gyászosabb, mint a
3914 2, 3| te vélem egy kegyetlen tréfát üzesz. De mondd, hogy tréfálsz
3915 1, 1| szegletbe vonulnak, Commodus a tribunalra lép, a praetorianusok körülveszik,
3916 1, 2| még nem szokott a bajnok trónba ülni. Ez hát fiad (Félre.) -
3917 4, 1| rény - és a vétek kacagott trónján, és én, én nem tudom, mit
3918 1, 2| hogy nő nem részesülhet a trónnak szent hatalmú bíborán. De
3919 2, 2| gyermekét. Fel hát, szavam trónodnak fényéhez és hangomtól trónod
3920 1, 2| sima beszéded! Ne lépj soha trónom elébe, hogy meg ne törjem
3921 3, 2| csörgesse láncait, míg én trónomról lenézek és kacagom, ha ha! -
3922 Info | Jellemek~Commodus. Bűn által jő trónra, kéjmámorba akarja magát
3923 2, 2| mámorban feküdve fényes trónusán. Láttam a hon reményeit
3924 4, 5| legyőzni. Nincs egy szög, egy tű, egy kemény fal és lánc,
3925 2, 4| istenem volt, az még nem is tudá, hogy boldogtalan vagyok.
3926 3, 2| mert a rózsabokor alatt nem tudák a kígyót tenyészni. - S
3927 4, 2| boldogítni Rómát, csak módját nem tudám. Kezetekbe adom azt, ki
3928 4, 1| társaimat; ösmerlek, hydra, s te tudatlan eb vagy, nem ismered kínomat,
3929 4, 5| van. De meg kell lenni, tudjátok istenim, hogy meg kell lenni,
3930 1, 2| népnek hallani, de mink, kik tudjuk, hogy életünkkel lételünk
3931 1, 1| Róma elveszénk; óh, ha tudnád, mily iszonyú mélynek szélein
3932 Info | érted meghalnék.~Ha úgy tudnánk felejteni, mint hallgatni, -
3933 4, 5| azt nekem kell leginkább tudnom, hogy minden szem lepercegett,
3934 4, 4| segedelmünk adása végett kellene tudnunk, ehhez eleget tudunk, hogy
3935 3, 2| Commodus, a testvér is tudott ám a cselszövényről, vitess
3936 4, 5| melyek egykor egy világba tudtak volna éltet lehellni, most
3937 4, 5| gyönge nő előtt, kit nem tudtál legyőzni. Nincs egy szög,
3938 1, 2| iránta, minőt képzelni nem tudtam, hogy ember ily érzetre
3939 4, 5| Paulusnak hívatom. Adassék tudtára a népnek, és emlékoszlopimra
3940 1, 1| Virginiám, akkor, tudod, tündöklik az ég, és hízelegve csalja
3941 1, 2| javulok is. De ládd, legyen türelmed én velem, még nem szokott
3942 4, 1| Virginiának. Ládd, ne legyen ő türelmesb, mint te engedő és ne féld,
3943 1, 1| tehát áldjanak meg istenim, tüstént hozzád megyek, s te napként
3944 4, 5| zsarnok, hogy hűtse meg végkép tüzed. Szívd be véle a halál orvosolhatatlan
3945 1, 2| libatiot, amaz egekben vívjon a tüzekkel, melyek hazája fényegén
3946 1, 1| eremben Róma régi vére forr. Tüzel a szirt, ha vassal összevág
3947 1, 3| kitépve minden szentet, minden tüzet, kivéve azt, mely a hazáért
3948 2, 1| Levethetéd-e minden nemesb tulajdonid, melyek a nőt nőé teszik?
3949 2, 2| éltemet, ha odadom érted azt, tulajdonodat pótlom vissza csak. (Condianus
3950 2, 2| mely az istenek orzott tulajdonok. A tiszta égen mosolya sugárza
3951 1, 2| elveszél.~LUCILLA~Jó testvérem, túlköri bírálatodat szép lenne a
3952 4, 3| mely választja e világot a túltól, hol ki sem tudja, mi rejtezik
3953 4, 4| viszonyunkról, a mi világunk csak a túlvilág. Szólj!~MATERNUS~Én egy
3954 1, 2| a rény eszméje az, s a túlvilágban egy boldogabb való. De te
3955 4, 5| midőn mindenem elköltözött a túlvilágra, ott lerázni földi láncait,
3956 2, 1| tettedért, véred fesse nyomorult tunikátokat purpurra, hogy fényben haljatok
3957 4, 5| halál, ha ennyi szív még tűri átkidat. (Az ablaknál.)
3958 1, 1| istenit, kik őtet itt csak tűrni alkoták, de mit is köszönjem
3959 2 | MÁSODIK FELVONÁS~A KÉNYÚR ÉS UDVARA~
3960 4, 5| nékem nyugalom kell. (Az udvaroncok el.) Úgy égeti agyam, úgy
3961 3, 2| láthatlak, csúf ördögök. (Az udvaroncokat karddal kergeti.) Perennis!
3962 2, 3| még sem lehet elhagyni az udvart, mert féketlenül a bűn uralkodik
3963 1, 2| remélhetjük-e, hogy többször eljössz udvarunk egére, e nap derítni fényes
3964 4, 5| csontjaidnak. Még nekem nincsen itt üdőm, még nékem borús éltem útjain
3965 1, 2| Emlékezz vissza mai tetteidre, üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak
3966 2, 4| és szűnkbe mégis az égnek üdve van, holott ezernyi fény
3967 1, 3| de ége és reményle vágyva üdveget találni itt, e bús világ
3968 2, 4| mindki szívében önté az üdvet; de kevés tudja észlelni
3969 1, 2| legyen megfosztva az égnek üdvétől? És úgy van, úgy van, én
3970 1, 1| sajka vad habok között, üdvöd kebledben van, s ha elvesz
3971 2, 4| még többet is, elveszttem üdvömet. Egy lányt, egy deli hölgyet,
3972 2, 2| GYILKOS~Ezt Lucilla küldi, itt üdvözlete.~MÁSODIK GYILKOS~Halj meg,
3973 2, 1| ferdők csarnokán várjon üdvözletem, és végre is ki gyanakodna
3974 2, 3| de az nem érzi a szent ügy egészét. Én kimondtam, mi
3975 2, 2| istenekre, itt is tehát az erősb ügye győzni, a gyenge mindenütt
3976 1, 2| Fadilla oly jól érti, a rény ügyében védni férjeét.~COMMODUS~
3977 4, 1| megbocsájtni nem tudom.~COMMODUS~Ne ügyelj, Cleander, a nyomorú rab
3978 4, 3| sorsomat összekötve az ő ügyével együtt az enyészetbe hágnánk.
3979 2, 3| Capitoliumot. És egy sas varjaktól üldözötten, lelketlenül rogyott le
3980 1, 2| szokott a bajnok trónba ülni. Ez hát fiad (Félre.) -
3981 1, 1| ki így zavarja a szent ünnepélyt? De, vakmerő, lakolj!~SOKAN~
3982 2, 1| sietsz, hogyan mered elhagyni ünnepünket?~CLAUDIUS~Bocsáss meg, óh,
3983 4, 5| megorvosolná nékem is szívem üregét? Ah, úgy adj halált nekem
3984 2, 1| ha férje ellened pártot üt.~COMMODUS~Ne említsd őt,
3985 1, 1| oltárinál, valóban, szívből láng ütőde fel!~MATERNUS~Habár nem
3986 2, 1| Kint újra zaj.) Hát újra üvöltenek? Perennis, kérik éltemet
3987 2, 1| császártok nem hall, mert üvöltéstek már elaltatá.~LUCILLA (belép)~
3988 3, 1| Hallod, jó anya, az ég üvölti, hogy szavad igaz. Jer hát
3989 1, 2| mitől remegtem én. Hasztalan üvöltnék e teremben vad manesek gyanánt
3990 2, 4| viharfedezte tengere halált üvöltő mord zajgásinak. Mit elveszték,
3991 3, 1| Elérkezett a bosszú napja, most üvöltöm füledbe vétkedet s a koldus
3992 4, 1| Leányomat, Jupiter, ha, ha, ha! Üvöltsetek szelek! - El, el tőlem,
3993 2, 3| vélem egy kegyetlen tréfát üzesz. De mondd, hogy tréfálsz
3994 4, 1| Cleander, a nyomorú rab ugatására. Elrepül, bár utolsó lehelte
3995 1, 2| fél egy nyomor ebet, ha rá ugatni mer? Minden embernek van
3996 4, 1| halálküzdését, ott nézed, mint az ugráló banka csevegve díszedet,
3997 Info | fényegéhez. Mert az emberek úgyse nekik mint jövénk oda, de
3998 1, 1| annál inkább zsarnokára un, s talán még egykor földerülve
3999 4, 5| megtörtént, elhunyt a világ ura, és nem sötétül el a nap,
4000 3, 1| a kéj és gyönyör bősége ural. Átok!~NÉHÁNY~Valót beszél
4001 Info | Lucia tétetett szeretője. Uralkodásra vágyik s így mindég jószint
4002 4, 5| majd a holttetemen könnyen uralkodhatom.~MARCIA~Commodus, és dicsőség
4003 2, 3| udvart, mert féketlenül a bűn uralkodik ott, ha tőlünk félelem nem
4004 3, 2| fejdelmem és hazám javát, uramnál többre becsültem. Elvégezém.~
|