1942-csira | csitt-fatty | fegyv-hazat | hazba-kezd | kezde-marad | marci-oromk | oromo-szarm | szava-uramn | uramt-zuzto
Felvonás, Jelenet
4005 3, 2| meg Róma isteni, jutalmam uramtól most úgyis a halál lesz,
4006 2, 2| arcával szerzte kincseit urának, melyeket ledérül elpazarla
4007 1, 1| nincsen láncokon, onnan urát is megtámadja még. (El.)~
4008 3, 1| Nejeitekkel kedveskedtek uratoknak, ti jó jobbágyok vagytok.
4009 2, 1| választottak, érezzék hát, hogy urok vagyon. Örülhet egy Quintiliana,
4010 1, 2| mondom, ők dacolnak földi urokkal, és nevetve, szilárdul megvetik
4011 2, 1| LUCILLA~Miért ne, jó öcsém? Uroknak választottak, érezzék hát,
4012 2, 2| eltiport, a fondor ér célt vér utak felett. Virginiám, megígérem
4013 2, 3| mennyekből, vigasztalásul zordon utakon. Két hajtás az agg csernek
4014 3, 2| szeressem a világot, mely utál és én szeressek, ha mindki
4015 2, 4| Keresztények vagyunk s az álmos nép utálja a korán felkelő napot, és
4016 4, 3| mióta láttalak. És tanultam utálni éltemet. Kiállhatatlan terhem
4017 2, 2| csillag, mely vezérelte rózsás utamat, ő volt a csillag, mely
4018 1, 2| közül, kik gátakat halmoznak utamon. De vannak módok elvakítni
4019 1, 3| át; egy félrelépés életem útán annak hajnalában egy hosszú
4020 1, 3| nincs sok életperced már. Utat csinálj te is, nem látod-e,
4021 1, 1| hogy anyámmal Róma fényes utcáin jártam fel s alá, midőn
4022 4, 2| nézd, Marciám, a puszta utcákat, a halál lehelltét mindenütt,
4023 1, 1| így el tégedet, s midőn az utcán elfordulva tőlem, nem nézhetéd
4024 1, 3| vezérelje rény éltének útjait, s az út dicső lesz, melyen
4025 1, 2| pártütő előtted, ki a jog igaz útjára visz, úgy kívánom, mint
4026 4, 5| nézze e jelenetet a jobb utókor, hol ily önkény áldozati
4027 2, 3| Bátyám, Isten veled, már jó úton vagy, és te, atyám, majd
4028 2, 1| bosszújától remegjen az utóvilág. Most Lucius, az ég legyen
4029 3, 1| igátok alól. Egy hosszú útról csak édes honunkba térünk
4030 2, 4| felejtjük az atyai házban utunk keservét, mely kívül zsarolt.~
4031 2, 4| szent atyának, ki ha minden utunkba elhagyott, ha elhagyatva
4032 1, 1| barátim, most a gondokat, űzze őket el a kocka, bor, most
4033 2, 2| Orgyilkos, mondom, nem vagyok, a vád hazug, nem én, becsületemre.~
4034 4, 1| nekik.~COMMODUS~Rajta, a vadakat reájuk!!~JULIA (eszmélve)~
4035 3, 1| kerülik egymást vérengző vadakként, bennek a döghalál csírája
4036 1, 2| Felijedek tőle a sivatagnak vadjaként futva, futva magamtól. De
4037 3, 2| arcod? Héj, őrök, őrök, be a vádlottakkal. Hah, átkozott, sima vipera,
4038 2, 1| széketek előtt, Commodus vádolója vagyok, a császárt vádolom;
4039 2, 1| vádolója vagyok, a császárt vádolom; mert tudom, előttetek csak
4040 4, 1| Gazok, pártütő, ki nem vág!!!~LUCIUS~Mit bámultok rám?
4041 2, 1| önvéred az, mely ledöntni vágy? (Gúnnyal.) De a szelíd
4042 Info | Isten arca vagy, testvér vagy-e. ~Cleander: Téged átkozlak,
4043 1, 1| hű leszek.~CONDIANUS~Ne vágyd tudni titkomat, öcsém! Te
4044 Info | tétetett szeretője. Uralkodásra vágyik s így mindég jószint magára
4045 1, 1| tehát, mert esdve lesznek vágyoktól égve jó testvéreim. (Szenátorok.
4046 4, 1| fejedelemtől, de nem igen vágyom reája.~HARMADIK GLADIÁTOR~
4047 1, 2| Lucilla, mondd, hogy csalni vágysz, én megbocsátok. De ha ez
4048 1, 1| nagyobban, és barátomnak téged vágytalak; igen, Condianus, imám a
4049 1, 3| üres; de ége és reményle vágyva üdveget találni itt, e bús
4050 2, 3| napvilágon hullott eső.~CLEANDER~Vajmi nehéz kötelesség egy testvérnek
4051 1, 1| bilincseim. A szolga nem tudja, vajon köszönje, vagy átkozza istenit,
4052 2, 4| üdvöt, s másoktól nem lesi; vakít a fény, ámde megette a szív
4053 2, 4| szerezte kéjeket.~AGG~Ne vakítson el a dőre fény, leányom,
4054 4, 1| mennyit nyom feje, s e vakmerőt daraboljátok fel. Még se
4055 Info | Cleander púpos, rút, é. u. t.~Valahányszor valami gonoszságot elkövetett,
4056 4, 5| COMMODUS~Átkozott, hogy valaki császárjánál nagyobb. Jól
4057 Info | könnyelmű Rákóczi-ba." (Valamennyi az első lapon.) A III. felvonás
4058 1, 2| mer? Minden embernek van valamije, miben tartja díszét, mindenét.
4059 2, 1| tőled szíve birtokát. Nincs válasz, elrezegnek tompa hangjaim,
4060 2, 3| cél, de eszközét rosszul választá meg. Egy jó atyának megveti
4061 1, 2| sírodig, mit kétleni nem hágy választásod, mely Róma szenátusa szép
4062 4, 3| most a küszöb előtt, mely választja e világot a túltól, hol
4063 2, 1| Miért ne, jó öcsém? Uroknak választottak, érezzék hát, hogy urok
4064 3, 2| emberiség dacára, hogy emberek valátok. (Mind elsietnek.)~LUCILLA~
4065 4, 3| átkozott eb, hogy nehezebben váljak el éltemtől! Csalódik, engem
4066 4, 1| vívni.~HARMADIK GLADIÁTOR~Valjon kit néz ki áldozatjául?
4067 3, 2| ordítanék, míg dermedve lerázná vállaidról trónod súlyát.~COMMODUS~
4068 3, 2| ajkatokon a néki kiáltott éljen, vállatokon a tőle nyert palást, s így
4069 2, 4| holttetemrakás visz az öröki valóságba, mert már magába csak enyészet
4070 1, 1| CONDIANUS~Sötét gyanúk váltják fel egymást keblem éjjelén,
4071 Info | helyen javított, kiigazított változata. CD-kiadásunkban modernizáltuk
4072 Info | szövegünkben csupán a végleges változatot közöljük, amelyet folytatott.
4073 Info | jelenetek sorrendjén bizonyos változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések
4074 Info | folytatott. A tervezett változtatásra vonatkozik a következő megjegyzés
4075 2, 4| réme dühöng s üröm pohárrá változtatja az istenek ambrosiájokat.~
4076 4, 5| szánakozás könnye, ha örökre válunk, elválás helyett legyen,
4077 4, 1| reád.~PERTINAX~Óh, jó fiú. Van-e oly végtelen kegy az egekben,
4078 4, 1| több, élj vele. Itt egy varázsbot, mely alatt a világ nyög,
4079 4, 3| magába lőn, ha hajnallik, éjt varázsolni, nincsen már erő. - Él az
4080 4, 3| órákat, melyeket ti elém varázsoltatok, nekem az ég kipótolandja,
4081 4, 3| CONDIANUS~Ah öcsém, ezt tőled várhatám! De nem, engem mondanak
4082 4, 5| keblem oly nehéz.~LUCIUS~Várhatsz, jó asszony, míg ő felel
4083 2, 1| leszáll tiéd. Ezernyi szív várja tőlem parancsait s az alkalom
4084 2, 3| Capitoliumot. És egy sas varjaktól üldözötten, lelketlenül
4085 3, 2| elcipeltetik.)~MATERNUS~Meddig várjam még, kegyes halál, ítéletedet?~
4086 2, 1| éjjel, a ferdők csarnokán várjon üdvözletem, és végre is
4087 3, 2| MATERNUS~Köszönöm, hogy tovább várni nem hagysz. (El.)~COMMODUS~
4088 4, 5| UDVARONC~Erről holnap az egész város beszéljen.~NEGYEDIK UDVARONC~
4089 3, 1| érzitek-e az átkot, mely várostokon fekszik? Az égnek átka ez.
4090 2, 3| lelketlenül rogyott le városunkba.~ARRIUS~Borzas volt az ég
4091 1, 1| Három napja éppen, hogy városunkban lappang, várva seregét a
4092 4, 1| annak, ki látta, nyugodtan várta Claudius s kitépte nyelvét
4093 1, 1| hogy városunkban lappang, várva seregét a díszmenetre, s
4094 3, 2| ölelést megfizetek, s a vásárlott leány-szerelem oly hideg,
4095 4, 3| melyt testvérünk vérével, vásárolánk meg? Minő lenne azon nyugalom,
4096 1, 3| drágán kell megfizetni s a vásárolt öröm elveszti édenét, semmi
4097 4, 1| hoztál ennyire. Egy éltet vásároltam meg avval, egy nyomor éltet,
4098 1, 3| megtanulta viselni a sorsnak vaskezét, por már nekem a fényvilág,
4099 1, 1| forr. Tüzel a szirt, ha vassal összevág a csendes tenger
4100 4, 3| lenne az ember más, mint egy váz halál után, egy büdös csont,
4101 Info | vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat
4102 4, 2| Csend. Halljuk őt.~NÉP~Védd magad, eb! Le vele, halljuk
4103 3, 2| Ne remegj, leányka, én védelek!~CONDIANUS~Óh, Virginiám!
4104 4, 4| berohannak és a keresztényeket védelem nélkül megfogják.)~MATERNUS~
4105 1, 2| gyönge galambot erős sasnak védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek
4106 1, 2| beszélgeténk, tűzbe jövék szíved védelmében; ő azt állítá, hogy durva,
4107 1, 2| a sor, ha egy nemes cser védelmezője lőn.~COMMODUS~Oly kegyes,
4108 3, 2| halnom egy! De te! De te! Védetlen galamb a sas körmei között!~
4109 1, 1| kezükben; de legszentebb védfalad a nép szerelme lesz. Bocsáss
4110 2, 1| közé; mert én őtet már nem védhetem. (Ledűl, Marcia ráborul.)~
4111 4, 1| törvényid nélkül, mert egyesülve védhetné jogát; letaszíthatna, eltiporhatna
4112 1, 2| jól érti, a rény ügyében védni férjeét.~COMMODUS~Igaz,
4113 4, 5| skorpió. - Maternus, te védő nemtőm, jó ember, Istenem
4114 1, 1| szolga lép elédbe láncival, védőd lesz, mert bilincsbe is
4115 4, 2| ember lenni megszűnél. Védséged -~CLEANDER~Védségem, óh,
4116 1, 1| adni a hazának -~MATERNUS~A vég haláldöfést! (Morgás, bámulat.)~
4117 4, 1| teszed véghetetlenségeiddel a véges nyomor iránt társaimat;
4118 Info | végre. A harmadik felvonás végét és a negyedik elejét kétszer
4119 4, 1| ismered kínomat, mely oly végetlen, mint a semmiség, ha-ha,
4120 Info | neked, ha véredtől remegsz.~Végezet. Marót bán vége.~Testvér
4121 2, 4| gyülekezet. Julia. Egy ének véghangjai zengnek el.)~ ~JULIA~Most
4122 1, 1| öltöztessed vétkedet, a véghatár csak a halál lehet, és ha
4123 4, 1| ki érzéketlenné teszed véghetetlenségeiddel a véges nyomor iránt társaimat;
4124 4, 1| kényszeríteni, te gyilkosom, véghetlen a szerelem, mint az Isten,
4125 4, 5| esztelenül, ordítsa e világon végig bűneit, míg fájdalomtól
4126 2, 4| kő könyörületesebb, mert végighallgat és visszaadja keservem hangjait.~
4127 4, 5| ÖTÖDIK VÉGJELENET~(Fényterem, lakoma, éj.
4128 4, 5| zsarnok, hogy hűtse meg végkép tüzed. Szívd be véle a halál
4129 4, 3| tagadd meg szerető öcséd végkérését. Ígérd meg!~CONDIANUS~Mi
4130 4, 1| Csak vigyázz, bátyám, hogy végkínja le ne csapjon tégedet. Nem
4131 Info | meg; szövegünkben csupán a végleges változatot közöljük, amelyet
4132 1, 2| fogod, ő mosolyga, és ez végmosolya volt. Mint ember ígérted,
4133 2, 1| átokkal lép elő. Itt van végnapom, tudom, mivel az igazságot
4134 2, 1| száll, de néktek is jő majd végnapotok, s a rém, mely mögéje rejtezett,
4135 2, 1| szűmön feküdt. Kívánom, urak, végnapotokban ily bátran nézzetek a halál
4136 4, 1| a poklot átkozom fejedre végszavakkal. Nyomhatod a népet, cudar,
4137 3, 2| néhány szót szólanom, s ez végszavam lesz. Te gyönge vagy a pillanat
4138 4, 5| Ah Virginiám, érzem, hogy végszer láttalak. (A félig kiürített
4139 1, 3| szirtről hajtva másikára, míg végtére mind összetördösik. Óh,
4140 1, 1| meghagyva házunk reményét, vegyenek inkább magukhoz engemet,
4141 4, 1| bennetek emberi érzet - vegyetek be társnak. Én Commodussal
4142 1, 1| átkait, és Láresinkre kért, vegyük fel őt, nehány napokra hajlékunk
4143 2, 1| néhány liktorok fejét, kik végzék kegyes parancsidat; kiereszti
4144 1, 1| szemit. Midőn a másik utca végzeten hátra tekénttem egész véletlenül,
4145 4, 5| gázolni, hogy felfrecsegne veleje az égre, hogy íly nyughatatlan.
4146 1, 2| szenvedhetek, nem küzdöm vélek, nem, én félem őket. És
4147 2, 3| engedé neki. Cleander, óh, te vélem egy kegyetlen tréfát üzesz.
4148 Info | éltet, valami cselt vagy véletlent, Isten!~Az út fülétől szívéhez
4149 1, 1| végzeten hátra tekénttem egész véletlenül, még ott kövülve állni láttam
4150 1, 2| alkalmazni, míg egyet érezni vélnek ők velünk s ön akaratjukat
4151 4, 5| égjen ki koponyájából a velő, nyomorultan, esztelenül,
4152 1, 2| Perennis, éppen jól jövél. Mit vélsz, Virginiával mitévők legyünk?
4153 3, 2| láttam, hogy a barátimnak vélt alakok csak ennen árnyaim
4154 4, 1| mondom, megfojtalak! Erősnek véltem szívemet, dacolni egy fergetegnek,
4155 4, 5| szeretem hallani a rényt vénasszonyoktól. A keresztények is, átadom
4156 3, 2| Commodus, Claudius, Marcia, vendégek.)~ ~COMMODUS~Ide, kedves
4157 4, 2| illik, ő is hizlalja a nemes vendégeket, melyek nem adóznak senkinek,
4158 4, 1| hogy így megjutalmazod vendégszeretetünket, visszaadva nékem azon hazát,
4159 1, 1| máz alatt egy nemesb szű ver a hon felé. Óh, valld meg,
4160 4, 5| egészségére, ha, ha, ha! Kinek vérében szeretnék gázolni, hogy
4161 2, 1| nép, lakolj e tettedért, véred fesse nyomorult tunikátokat
4162 2, 1| sírokon rém manesek kiszívják véredet. (El. Lucilla nevetve utána.
4163 Info | féled-e szavát? Jaj, neked, ha véredtől remegsz.~Végezet. Marót
4164 2, 2| büntetlenül tépdelve a nép véreinek ősz szakállukat s akkor
4165 4, 2| honnal nemes. Feláldozva véremet a közügyért, néked halnod
4166 3, 2| világnak. Dacolnom kell, ölnöm, vérengzenem, hogy holtommal ne enyésszen
4167 4, 5| tanúi, kint a hon, mely vérengzve segélyt kíván. Fiam, dicső
4168 3, 1| hitetlen.~NÉP~Commodus, vért vérért! - Commodus, kenyeret! (
4169 Info | le szakállát félelemből.~Veres haja Commodusnak, mint láng.~
4170 4, 1| emberek, ezüst fürtjei véresek. Mi szép, jó atyám volt,
4171 4, 3| mondom, és ha fejeitek még véresen csókolandják egymást, ezt
4172 3, 1| testvértek vére mindennap veresre festi az áldozó napot, mely
4173 1, 1| Valóban szép mese, csak véretek ne fesse hajnalát.~LUCIUS~
4174 3, 1| csírája van. Nem látjátok-e véreteket éhhel elhalni és megmentésére
4175 1, 3| Nem mocskolom be kezem véretekkel, legyetek sírásók önmagatoknak.
4176 4, 1| nagy lelkével, az oldalról vérez, nem elől támad meg.~ELSŐ
4177 2, 2| emeljetek fel. Úgy, már nem vérezek. Járj boldogul, s te áruló,
4178 3, 2| valót!~CLEANDER~Úgy örökre verjenek meg Róma isteni, jutalmam
4179 3, 1| szavad igaz. Jer hát velem a vérlakomára! (Felemeli.)~ARRIUS (fellépve)~
4180 Info | nép), semmi, - meg kell verni.~Érdemlett bosszú hideg
4181 3, 2| sötéten mosolyga rám atyám vérszelleme, és én felébredék. Oly komolyan,
4182 4, 3| bosszút kiált a felkelő nap is vérszinű sugárain, hazám, sírodra
4183 4, 1| mocskolt kezeddel? Gyáva vérszopó.~COMMODUS~Badar beszéd.
4184 1, 2| melyet vén tanítóim fejembe vertenek.~LUCILLA~Természetesen,
4185 4, 1| Virginiám, nékünk halni kell, és vérünk összekeveredve esd bosszúért,
4186 4, 4| fölrepülni babérfüzérekkel, mint vérzeni a hóhérbárd alatt, mert
4187 4, 2| elesett a vak szerszám, most vérzzen a zsarnok. Én feláldozám
4188 2, 1| a jó fejedelmet, magára vessen tőlem így, ha fél. Hah,
4189 4, 2| megjelen az ablakon.)~NÉP~Vessetek követ reá! Le az ebbel!
4190 3, 2| Magadra mondtad az ítéletet. Vessétek le tetemét a népnek. (Megtörténik,
4191 3, 2| segély!~PERENNIS~Ha! ha! ha! Vessz, átkozott, napod hanyatlik
4192 4, 1| démon, kígyó, mind, mind vesszetek, és tegyetek egy borzasztó
4193 2, 4| magatok, hogy abba sírt vésve leljetek megelégedést? Mindeneteket
4194 4, 1| felénk mosolyg, s mely fáklya vészben, csillag a tévedt hajónak,
4195 2, 3| vala, és azért egy hont veszejttem el. De kis ár ez nekem,
4196 3, 2| hátra, mint könnyezni a vészek napjain. (El.)~ARRIUS~Commodus!
4197 2, 1| édesebb, tudod, ha tiltva vészeken érünk belé. (Kinn zaj, Perennis
4198 4, 3| zsarnokának átkait. De nem veszél el, óh, hazám, érzem azt,
4199 4, 4| égi nemtő, nyugodj a sok veszély után.~AGG~Szólj hát bővebben,
4200 1, 1| esdne e nyomor rab életiért? Veszélybe hozni önnön életét, csak
4201 1, 1| dobog, el is feledtem utam veszélyeit.~VIRGINIA~Ládd, anyám úgy
4202 4, 4| szél, suttogja csak a múlt veszélyeket. Nem maradt semmim, mint
4203 1, 2| lenne az, ki ellent mondana. Veszélyes és oly komoly tréfa ez,
4204 1, 3| viharzatinak, és egy szeszélye ezer veszélyt okoz. Egy nemzet sorsa oly
4205 4, 3| égtenek, s a szent hazával is veszének el. - A hon sírokban és
4206 4, 1| parancsodat, egy őrültön csak nem veszesz bosszút! Emberek, hagyjátok
4207 1, 1| aztán nem ember, s a szolga veszhetik. S még ekkor is mondnak
4208 1, 1| a halál lehet, és ha nem veszítsz is, csak azért nem teszed
4209 2, 1| meg engem és áldni fog e vészletörte szű.~COMMODUS~Lucilla már
4210 4, 3| földi kínjaink csak vélünk vesznének el, s az erényes ember s
4211 4, 2| igaztalanságot. És mi volt veszted oka? Az, hogy a legkisebb
4212 2, 3| enyészetet, ez csak hazáknak veszteket jelentheti. Borzas éj volt
4213 2, 4| világon, mit egy halandónak veszteni lehet, még többet is, elveszttem
4214 4, 4| őt, nékem halni nem lesz veszteség. Nyugodj, szép, égi nemtő,
4215 2, 3| kizsarolni kamatostól újra veszteségét.~PERTINAX~Rossz előjelekkel
4216 4, 3| Ízlelve ez életet, hogy vesztét érzi csak. Mi dőre lenne,
4217 4, 1| fojtsa meg őt a gyermekét vesztett anya!~COMMODUS~Vigyétek
4218 1, 3| világ között. Csak ezernyi vészvihar tehette azzá, mi most, kitépve
4219 4, 5| ment, hogy a császár adót vet ki azért, hogy a fejedelemből
4220 4, 2| Még magammal számot sem veték. Borzadok, bátyám, könyörület,
4221 2, 1| kiknek nincs istenek a vétek-telt szű átkozott mélyében? Mely
4222 1, 3| fiadnak. Maternus, nékem vetélytárs ne légy s szíved nemes tüze
4223 4, 5| néked, zsarnok, én meg is vetem hatalmad, megszégyenítlek,
4224 2, 2| gyönge sajkán, és gyilkosok vetének kockát szent templomok felett.
4225 Info | szánva, hogy többet nem vétett.~Marcia. Commodus kényszerült
4226 1, 3| rabgyermekim nekem, s meg nem vetették a kaján atyát! Kevés napom
4227 4, 5| fal és lánc, mellyel véget vethetek éltemnek. És én nyugodtan
4228 1, 3| érezni magát, nem szenvedve vétkeért. (El.)~CLEANDER~Úgy mi gyermekid
4229 4, 5| te szép démon? Megfizette vétkeit? S ha egy jó meghal, megszabadult
4230 2, 1| barna éjjelén. Ti öltétek el vétkekkel a rénynek bimbaját, melyet
4231 1, 1| szeretsz engemet, érzem azt, és vétkem nem tudom. Óh, be fáj pedig
4232 1, 3| mert még nagyobb keserv vétkesnek érezni magát, nem szenvedve
4233 1, 2| ARRIUS~Uram! Tetteim sorában vétket nem lelek. Vagy tán az pártütő
4234 4, 1| kívánnék élni, és üvöltni vétkét akkor fülébe, midőn sötét
4235 1, 2| Hallgat szívem és így nem vétkezik. De te, ki híved ellen szólni
4236 4, 1| fogják e tettedbe sötét vétkidet. Commodus! Szeretni foglak,
4237 1, 1| COMMODUS~S még ez is? De hát vétségedet -~MATERNUS~Nincs, s ha volna
4238 1, 1| halál!~COMMODUS~Mit hozhatsz vétségedre, szólj te is, s így megcáfolom,
4239 1, 3| hazáért ég, s csak a hontól vett porral enyészik el, mely
4240 4, 5| viadalmaim nézésében, egy új adó vettessék reá, mely jövedelme enyém
4241 4, 5| hogy ezt régen észre nem vevéd; fölséged sokkal magasb!~
4242 1, 1| itt, Hilár? Mi észre sem vevénk.~LUCIUS~Hogy értem azt?
4243 4, 4| ez ítélet, honfi Isten! Vezére még boldog, ha boldogtalan,
4244 1, 3| hazát, szent malasztotokat, vezérelje rény éltének útjait, s az
4245 2, 2| Ő volt a csillag, mely vezérelte rózsás utamat, ő volt a
4246 4, 2| hogy vak marhaként a düh vezérle bosszúnkban. Vezérünk az
4247 1, 2| mert a hon, élte annak ki vezérli őt s eleste néki hoz halált.
4248 2, 3| létele.~PERTINAX~Az istenek vezérljenek tehát, remény a csillag,
4249 4, 2| düh vezérle bosszúnkban. Vezérünk az ész legyen és isteni
4250 4, 5| leányod nem földi már.~JULIA~Vezessetek hozzá, jól tudom én, hogy
4251 3, 2| istenim! Lucilla! Perennis! Ti vezettetek mindezekre, segítsetek! -
4252 1, 1| ágyán megáldva, és karjaimba vezetve, szólt: Szeressétek egymást,
4253 4, 5| vagyok részesíteni császári viadalmaim nézésében, egy új adó vettessék
4254 2, 2| Őrangyalom vagy. De mi hozott e vidékre ily órába tégedet?~PERENNIS~
4255 4, 3| pirítani hazámnak hajnalát. Vidulj, előre megy csak bátyád,
4256 3, 1| osztályrészetek. Ha! ha! ha! Commodus vigadj, néped csinál csak éjjeli
4257 4, 2| zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó, a pap, minden, és a társt
4258 3, 2| berohan.)~ARRIUS~Hah, s ti még vigadtok? Átkozott mámor és dőre
4259 4, 3| után, egy büdös csont, mely vigalmink közepette ordítná; nem lesz
4260 2, 4| vigasztalását!~AGG~Néked vigasztalás hitünkben nincs. Egyetlened
4261 2, 4| dicső volt. De hát, hitetek vigasztalását!~AGG~Néked vigasztalás hitünkben
4262 2, 3| nemtő leküldve a mennyekből, vigasztalásul zordon utakon. Két hajtás
4263 2, 1| megőrült, és én magam maradtam vigasztaló segély remény hián, kisújtva
4264 2, 2| CONDIANUS~Anyám, vár tőröm, vigasztalódj, páncélja nem oly erős,
4265 1, 1| könnyeit. Te jövél nékünk vigasztalóként, meggyógyítni a hon sebeit.
4266 2, 4| felkiálttam a nehéz borúban, vigasztalóm sehol se volt nekem, s visszarezegtek
4267 Info | virradnak, keble éjjelin.~De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz,
4268 4, 1| tele. Hát nem tudod, hegy vígnak tartja az a világot, ki
4269 4, 5| COMMODUS~Sebesen tehát, és jól vigyázzatok! (Nigricius egészen összehúzódik.)~
4270 4, 3| égbe, míg öcsénk szelleme vigyorgana reánk? Ládd, sokszor meg
4271 2, 4| körönkben csak a nyomor vigyorgja szent imánkat, és szűnkbe
4272 4, 2| is beléjek? A zsarnok rám vigyorog, Róma elvakult a dőre csillogáson.
4273 4, 5| borús éltem útjain ezer vihar között egy nemes kötelesség
4274 2, 4| Most újra dacolhatok sorsom viharfedezte tengere halált üvöltő mord
4275 1, 3| kínt hoz énnékem, az éj viharja kínzza e kebelt, és annyi
4276 4, 3| meg, mégsem húnyt alá a viharnak. Mert hős gyermekimre anyjok
4277 1, 3| rab társai. Ő rabja szíve viharzatinak, és egy szeszélye ezer veszélyt
4278 4, 2| MARCIA~Ah, elméje szép világa ily elsötétült! Lucius,
4279 4, 5| ajkai, melyek egykor egy világba tudtak volna éltet lehellni,
4280 4, 5| bocsájta meg, ha, ha, ezen világban, megbocsájta. Én is megbocsájtok
4281 4, 5| oly büszke, hogy szólni a világért se tud.~MARCIA~Ily jelenetben
4282 2, 4| elbújánk a setétbe, hol világít az igazság napja, melyet
4283 4, 1| tömlöcbe történt, nem merte világoson tétetni ezt a császár, mert
4284 4, 4| külvilági viszonyunkról, a mi világunk csak a túlvilág. Szólj!~
4285 4, 1| Jó napot, te felfordított villa, mit jársz itt, hol nincsen
4286 4, 1| mondta: Dörög az ég s a vak villáminak sújtni kell.~MARCIA~Commodus,
4287 3, 2| nem sújtjátok e világra villámjaitokat!~COMMODUS~S ha mégis történnék?
4288 1, 2| kinek kezébe az istenek adák villámjukat, fél egy nyomor ebet, ha
4289 1, 3| egét, s abból a gondolat villámként sújt alá s a bérc alatta
4290 1, 1| nem könnyebb-e a terhet vinni kettőnek, mintha csak egy
4291 3, 2| vádlottakkal. Hah, átkozott, sima vipera, tagadd tettedet; hisz gyalázatos
4292 1, 1| nőlt volna fel az érzet virága. Ő egy gall vitéz, neve
4293 4, 3| honomnak adva mindent, utam virágit, éltemet, ha sorsomat összekötve
4294 1, 1| ki nem virulsz a tavasz virágival. Csak egy a nyár, vesz az,
4295 4, 3| örökkévalóságba növelik dicső virágjokat. - Nem áldozandnak többé
4296 4, 5| megbocsájtok. - Hazám! Boldog - Virgi -~MARCIA~Nyugodj, te nagy
4297 2, 2| órába tégedet?~PERENNIS~Én Virginiáért jövék, s az istenek így
4298 1, 1| de nem, ez nem lehet. (Virginiához.) Te oly kegyes vagy, e
4299 4, 4| Ők el akarják orozni szép Virginiámat, az átkozott szótörők. Mi
4300 1, 1| díszmenet közelg. Anyám s Virginiánk kiváncsik látni azt; értek
4301 4, 3| tevél? Gondolj anyánkra, Virginiára, bátyám, az istenért, siess!
4302 1, 2| éppen jól jövél. Mit vélsz, Virginiával mitévők legyünk? Tudod,
4303 2, 4| a szív téte még fel nem virrad. Egy kígyó mardossa a páncélos
4304 Info | örökkévalóság. De ez álmok, melyek virradnak, keble éjjelin.~De vigaszút
4305 2, 4| van, holott ezernyi fény virraszta termet, melyben a purpur
4306 2, 1| nyugton alhassék, míg te virrasztasz érte, most kéri tőled szíve
4307 1, 2| kívánom, e rózsák tövistelenül viruljanak késő sírodig, mit kétleni
4308 1, 1| ha lesújt a dér, ki nem virulsz a tavasz virágival. Csak
4309 4, 3| JULIA~Midőn legszebben virultak reményem bimbai, akkor,
4310 1, 2| a császár, mert purpurt visel, legyen megfosztva az égnek
4311 3, 1| fejedelemtől ezt is békén viselem. (A nép legnagyobb dühvel
4312 1, 1| örök.~VIRGINIA~Bátyám, minő viseleted! Te engemet ijesztsz, bátyám,
4313 1, 3| kiégett keblem, megtanulta viselni a sorsnak vaskezét, por
4314 3, 2| Alattvaló asszonyiddal viselsz háborút, míg hazád ellenségi
4315 1, 3| tevé magát. Te éltet adtál, viselve gyermekedre oly édes gondot,
4316 2, 4| könyörületesebb, mert végighallgat és visszaadja keservem hangjait.~AGG~Mennyi
4317 4, 1| Tudod, hogy szeretlek, visszaélsz vele. A dologhoz csak.~JULIA~
4318 1, 1| visszajövő élteddel kedve is visszajött. Hányszor látta akkor a
4319 1, 1| mélázott szerető testvéred s visszajövő élteddel kedve is visszajött.
4320 1, 2| Már annyira ment, hogy visszalépni nem lehet. Óh, Róma, én
4321 4, 1| ember, melyről fájdalmad visszapattan, kétszer esve magadba. (
4322 2, 4| vigasztalóm sehol se volt nekem, s visszarezegtek tompa kínjaim, s örültem,
4323 2, 4| vala, csak kába fény, mely visszasugárzik az égi kegyből szivárvány
4324 Info | vannak álmaink. Ez az, mi visszatartja a zsarnokot, a gonoszat,
4325 3, 2| ismerjük egymást, ne oly visszatartólag, kedvesem.~CONDIANUS~Nem,
4326 2, 2| vissza csak. (Condianus visszatér.)~CONDIANUS~Elvitték őt
4327 3, 1| Igen, a nép keservének visszhangja ez - - - De mit keserg a
4328 3, 2| szerető kebelbe nem fog visszhangra találni. Vérrel kell öntöznöm
4329 1, 2| közöttük el, s a fényűzés a viszály almája lesz; kimeríti erejüket,
4330 2, 2| CONDIANUS~Így kell egymást viszont látnunk? Ez kegyetlen, s
4331 4, 5| láncidat. Ti boldogok vagytok a viszontlátba, én boldog lehetek a reményben.~
4332 4, 5| elválás helyett legyen, ha viszontlátjuk egymást, letöröljük bánatkönnyeinket. (
4333 3, 2| el nyakam közül. Szebb viszontlátna, hol porba hull a zsarnok
4334 4, 3| és veszve minden remény a viszontlátra, akkor, akkor miért adám
4335 Info | Cleanderrel némi szerelmi forma viszonya van, ez Cleandert viszi
4336 1, 1| nem tevék, sem ember, sem viszonyok előtt, ím könny fakad szemem
4337 4, 2| nyugodtan szenvedsz minden viszonyt, minden igaztalanságot.
4338 4, 4| keveset tudunk a külvilági viszonyunkról, a mi világunk csak a túlvilág.
4339 2, 1| füzérében. Érted? Semmi viszonzás, mától honja e terem leend.~
4340 2, 1| mert parancsolom. Van mit viszonznod? - úgy, tovább tehát. Bort,
4341 1, 2| szelíd e föld körén. Ő azt vitatta, hogy mi kár, hogy nő nem
4342 3, 2| tudott ám a cselszövényről, vitess tömlöcbe, ölj meg engem
4343 1, 1| érzet virága. Ő egy gall vitéz, neve Hilár, mi édes név
4344 4, 2| adom azt, ki mindezekre vitt, büntessétek meg azt, és
4345 4, 1| felelni kedve van reá. Te nem vívhatsz vele.~LUCIUS~Ah, emberek,
4346 1, 2| hoz libatiot, amaz egekben vívjon a tüzekkel, melyek hazája
4347 4, 5| COMMODUS~De csakugyan legjobb vívó gladiátorjaink között Paulus? -
4348 4, 1| HARMADIK GLADIÁTOR~Már 734-szer vívott Commodus, mint secutor,
4349 1, 1| szemeit, midőn Herculesként vívtál az ősi Dunánál, esdve azon
4350 4, 1| a démon is kezd érzni. A vízből láng buzog fel. A kő sír
4351 1, 1| szívedre jobbodat. Lethe vizére te teteted magad; ezen könnyelmű,
4352 4, 3| Isten malasztja véletek! (Vizet önt fejökre és alél.)~MAXIMUS~
4353 1, 2| bír, se több, se kevesb. Vizsgáld az egész természetet, és
4354 4, 3| lettem volna, nem tettem volna-e azt, mit te tevél? Gondolj
4355 2, 2| emlékszem reád, de akkor honfi voltál, most siess tehát, és öld
4356 Info | tervezett változtatásra vonatkozik a következő megjegyzés is: "
4357 Info | között a Commodus c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat,
4358 2, 1| Kinn zaj, Perennis jő.) Mit vonítnak kívül ott felém az éhező
4359 3, 2| de hogyan mertél kardot vonni te is embereim ellen, ez
4360 1, 2| vagy, egy rossz lépéstől vonva vissza most.~LUCILLA~Természetes,
4361 3, 1| tudom, mitévő legyek? (A nép zajgása hallik.) Bátyám, fiam, az
4362 2, 4| tengere halált üvöltő mord zajgásinak. Mit elveszték, az földi
4363 1, 1| szívben oly nehéz gyanúk zajlanak, de álmok csak e gyanúk,
4364 4, 1| hamar, megbódult. (A nép zajong, Julia elvitetik.) Hah,
4365 1, 3| gyermek volt szerelmünk záloga, s a rableány nyomorának
4366 2, 4| embertársiban s a pusztaságok zarándokaként enyhet nem talál a forró
4367 2, 2| boldogító honszeretetem keblembe zártam, hagy azt meg ne fertőztesse
4368 4, 2| mellékesnek tekinti. Hagyjatok zavaratlan helyet minden embertársaitoknak,
4369 4, 2| előtt, a nép legnagyobb zavarban van. ~Pertinax elől fel
4370 4, 5| hol te, zsarnok, őket nem zavarhatod, azóta én se tartom a halált
4371 4, 5| összedől.~COMMODUS~Nőbeszéd! Ne zavarjon ez. Te halálmadár vagy,
4372 2, 4| s örültem, ha senki sem zavart. De most az ég malasztja
4373 4, 2| van még egy élet, és abban zavartalanul örökre bírjuk egymást. Lucius,
4374 3, 2| tömlöcbe, honnan a könyörülő zefir se viszi sóhajit a külvilág
4375 2, 2| rózsahajnalán, a gyönge zefír fülembe csak nevét súgá,
4376 3, 2| lakoma, zene, olykor a zendülés és ostrom hallatik. ~Arrius,
4377 3, 2| Perennis tanácsát első zendüléskor, és mind megmenekvénk!~COMMODUS (
4378 3, 2| a nép áldása! Lakomátok zenéjével akarjátok-e elölni azt?
4379 3, 1| néped csinál csak éjjeli zenét. (A nép betör a kapun, Julia
4380 2, 4| Julia. Egy ének véghangjai zengnek el.)~ ~JULIA~Most érzem
4381 1, 2| oly dicsőn ment, mintha Zenoból szavaltad volna el, csak
4382 1, 2| egy oroszlán egy gyönge zergét, hol lenne lány, ki ellent
4383 4, 3| éjeken, nem félelem, bilincs zöreje csak. S ha a rozsdás lakat
4384 2, 2| fogollyal el, Perennis az ajtón zörög.)~PERENNIS~Commodus nevében,
4385 2, 4| vérrel festetett, a kajánság zord réme dühöng s üröm pohárrá
4386 2, 1| de zúg a nép s remegjen zsarnoka. Meglátjuk, a zordon tél
4387 4, 3| a hon sírja felett, csúf zsarnokának átkait. De nem veszél el,
4388 1, 1| lesz Rómának, annál inkább zsarnokára un, s talán még egykor földerülve
4389 2, 2| bezáródott-e már örökre annak a zsarnoki kebel? Én gyönge hölgy vagyok,
4390 4, 3| kacagni a földnek mord zsarnokit. Minden csepp vér az ég
4391 4, 3| Mi nékem e tömlöc, melybe zsarnokom bezárja testemet? Lelkem
4392 4, 5| tudom én, hogy itt van ő. Ne zsaroljatok, emberek, hisz csak leányomért
4393 2, 4| utunk keservét, mely kívül zsarolt.~JULIA~Óh, és mégis engedheti
4394 4, 2| és szagold és nézd, mint zsibog és beszélj a reményről,
4395 1, 2| tehet.~COMMODUS~S a nép, ha zúgni fog, hogy császárja haramiává
4396 2, 1| leve. Óh, szakadj le ég, zúzd össze a világot, hogy ily
4397 2, 2| anyának, mert ti nyomor bérért zúztok szíveket. Nem halljátok
|