Információ
COMMODUS
CD-szöveg, Madách Imre összes
művei
A Commodus kézirata az OSzK kézirattárában
található, jelzete: 709 Oct. Hung. 64 levél. Prózában írt dráma. A kézirat
másolat, a negyedik felvonástól kezdve saját kézírás, címlap hiányzik. Madách a
jelenetek sorrendjén bizonyos változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések
szerint, így az I. felv. 3. színt a II. felv. 3. színével megcserélni, a két
katakombajelenetet talán összevonni, az átdolgozást azonban nem hajtotta végre.
A harmadik felvonás végét és a negyedik elejét kétszer írta meg; szövegünkben
csupán a végleges változatot közöljük, amelyet folytatott. A tervezett
változtatásra vonatkozik a következő megjegyzés is: "Egész Hilár
kimarad." Egyes részeknek másutt felhasználására a következő két
mondat: "Az első testvéri szeretetű párbeszéd Jolánba."
"Lucius a könnyelmű Rákóczi-ba." (Valamennyi az első
lapon.) A III. felvonás 2. jelenetében ezt találjuk: "Az utolsó
kihallgatás ide."
A drámát először Halász Gábor rendezte sajtó alá, s az
általa szerkesztett Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai ,
1942) első kötetében adta ki (819-914. l.). Jelenlegi CD-szövegünk ennek a
kiadásnak újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata.
CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen nem javítottuk
a dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és az -and, -end
jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző egyéni
szóalakokat, mint búsg (=búsong), érzni, sugárzni, sugaltival (=sugallataival),
szű (=szív) stb.
Madách Imre feljegyzései között a Commodus c. drámára vonatkozóan a
következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták (első
megjelenés: MÖM II. kötet, 713-718. l., szerk. Halász Gábor):
COMMODUS
Jellemek
Commodus. Bűn
által jő trónra, kéjmámorba akarja magát mártani, de már semmi nem ingerli,
a csók hideg, a kacajok gyérek. A rossz tett örök nyitja lelkének. Éltét
szereti, haláltól fél.
Testvére. Bűntárs
és nagyravágyó; egymásban sem hisznek, cselt gyanítva tartózkodnak, eleven
bűnjelt látva egymásban. Csak gazságra egyesülnek. Káromkodva, hidegen hal
meg, szánva, hogy többet nem vétett.
Marcia. Commodus
kényszerült szeretője, ki női méltóságát megtartja s csókol, hogy
öljön.
Szeretője. Hogy
figyelmet kerüljön, korhelyt játszik és szeretője ellopatván - bolondot.
Később császár.
Maternus. Erős,
szilárd, férfias, ateista, elnyomatását érzi, szabadságot imád. Szent hálát
érez Virginia iránt s nem tudja, mit köszönjön. Mint kutya, híven védi.
Virginia. Szelíd,
kedélyes, tiszta és élni szerető nő. Ki iszonyodva fordul el,
midőn Commodus testvére magyarázza, hogy semmi szent a nőbecsület, s
haszon, ha ágyasa kérését teljesíti.
Cleander. Pór
származását felejtetni akarja s hatalmát éreztetni. Vadon szerelmet kér,
sértett önzése szörnyű. Ez az én hálám, - szólt áldozatainak. Minden átok
csak kicsit fut át hátán, Commodust is ő süllyeszti úgy el,
kormányvágyból. Púpos szónok. Hideg, Lucia tétetett szeretője. Uralkodásra
vágyik s így mindég jószint magára hárít. Kenyeret ígér a népnek, é. u. t.
Pertinax térden kéri fiát - bocsánatért. Lucius elvezeti.
Ki népek sírhalmiból készíte lépcsőt fényegéhez. Mert
az emberek úgyse nekik mint jövénk oda, de imádják azt, ki fényben áll, mert
elvakul szemek sugáritól. A sugár megé rejtezik a rény, s ha az lehull, csak
akkor lép elő.
S a hosszú, fáradalmas nap után nem kívánjuk-e úgy az
álmot. S mi az álom, egy földi enyészet, melyben minden vesz, minden elenyész,
de vannak álmaink. Ez az, mi visszatartja a zsarnokot, a gonoszat, nem az ember
ítélet, vagy a rény, vagy az örökkévalóság. De ez álmok, melyek virradnak,
keble éjjelin.
De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz, és nekem minden
kedves, mi ahhoz vezet.
Lucius: Mondd, jó fiú,
most férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék férgek nem bántanak talán, nem azért,
mintha félnék tán nagy s dicső neved, de mert ily alávaló dög féregnek sem
való. Egy porban hever a jó és a rossz, de éppen ez határozza el a való
érdemet, mert míg él a zsarnok, tisztelni kell, ha nem, vannak kézzel fogható
módok, melyek lábához terítnek, fő nélkül, - de ha megholt - -
Cleander (bejön):
Eltávozzál, szörny, mert szemem előtt látásodon elsápul fényem, és
szörnyek kápráznak szemem előtt.
Marcia: Ah, hogy oly
soká kell néznem a borzalmat és tűrnöm! Istenek! - Hol láttatok, hol
teremtettetek még egy ily boldogtalan nőt, kinek tanulni kelle
levetkőzni minden nő érzetet. Én borzadok magamtól, de csak a
bosszúra keményedik meg e kebel, s a bosszú nagy leend.
Pertinax: De mit
szidlak, zsarnok, nem esik-e szívemre ez átok! Nem taszítá-e el atyja a jó
gyermeket, mert egy gonosz kígyó súgta fülébe. - Csak én vagyok a bűnös,
én nyomorú. - Óh, fiam, nem bocsánatot, de büntetést esdek az istenektől,
hogy nyugodt lehessek újra.
Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok.
Rosszul vagyok, uram. (El.)
Maternus: Cleander! bátyám! miért távozol,
testvérednek féled-e szavát? Jaj, neked, ha véredtől remegsz.
Végezet. Marót bán vége.
Testvér dúlta fel a csendes
lakot.
Jutalmunk könny, nem önzés ez?
Téged egy jobb mester teremte.
Lázadás. Isten arca vagy, testvér vagy-e.
Cleander: Téged átkozlak, világ!
Marcia: Nem reményl a
gyönge nő a jövőben. Egy szerette hölgy valék.
Átkínzana az örökkévalóságon.
Egy hű kutyát sajnálunk.
Megváltozott hitem.
Asszony rény.
Luccius, Pertinax: Egy
több, mint kettő.
Fadilla: A jóbarát nem
hízelg, de vészbe követ
A némák
sírnak
Ölében a halál,
Néma tűz sorvasztta
szűm
Enyhet csak ott talál.
Másik: Csak egy órai
éltet, valami cselt vagy véletlent, Isten!
Az út fülétől szívéhez benőtt.
Maternus: Mindenki
ebnek hitt, te szépen szólítál, s tudja Isten, mért, én érted meghalnék.
Ha úgy tudnánk felejteni, mint hallgatni, - de a tűz
nem emészti el a közvéleményt.
Lucius azért tetteti így magát, hogy fájdalmát ne nevessék.
Hah, mi az! Az állat bőg (a nép), semmi, - meg kell
verni.
Érdemlett bosszú hideg kéje, te szörnyű vagy, nő!
- S mond Marcia: Egy éltet rontott el, én nem leszek tiéd, nem érdemellek, bár
bűntelen.
Cleander: Én ugyan nem
hiszek Istent, de te hiszesz, ígérj, tudom megtartod, becsületébe is hisz.
A dühös kérő.
Kényúr szolgája is az.
Mi az, tudom, nincs erény, csak haszon, nincs Isten, csak
botor emberek remélkednek, hogy olykor nyomort adok, s a jó jól esik. - Hisz én
nem akarok jót senkitől. Commodus, Lucia haragja.
Kéjt, óh, spectáculumot a népnek, igen, de az evő
közepette van egy gondolkozó ország is. - Fejeiket le.
Maternus, Cleander természetes öccse.
A kéjelgőt ábrázoló.
Az istenek is kímélik a kérőt, - te őket sem
kímélted.
Maga égeti le szakállát félelemből.
Veres haja Commodusnak, mint láng.
Soha sem mondtam igazat, csak ha csalni akartam általa.
Sírsz! - sírtam én is, s
kacagtál -
Akárhogy módosít -
mindig echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.
Tudom, nem könyörülsz, én sem
tettem soha.
Lucillának Cleanderrel némi szerelmi
forma viszonya van, ez Cleandert viszi fel, - a szükség napjain Lucilla
biztosítva érzi magát; de csalódik, Cleander megtagadja. -
Lucius s Maternus jó barátok,
egymásban pihennek ki a filisztervilágból, örülnek, hogy van ember, ki oly
exagerált ideákkal bír, mit nevet a világ.
Virginia Lucius testvére.
Hatalmas vagy erény, hogy a
rossz is erényes akar lenni; más névre keresztelik a bűnt.
Cleander púpos, rút, é. u. t.
Valahányszor valami
gonoszságot elkövetett, mindég sir nyilvánosan.
A felbérlett gyilkosokat
megöleti é. u. t. Ő tisztán marad.
Marcia: Ti olyannak teszitek a
szerelmet, mint szükség-végzés, pedig az élv.
Neked, tudom, mindegy külföldi
Cleander! de mi itt lakunk. - Te mondtad, vesszen a nép, csak én nyerjek nevet.
Mikor egymást akarják csalni,
hogy ravaszkodnak, hogy nem hisznek egymásnak, hogy lepetnek meg egymás
okossága s belátása által - s hogy feketítik be egymást.
Jelenetek
Jól esik a szenvedés, mert
töritek. Nem a
zsarnok alávaló, de népe. (Mese formában az őrjöngőtől.)
A zsarnoknak kell magát nagyra
tartani, mert pigmens had környezi s még jobban összehúzódik.
Mark Aurélt Commodus ölte meg.
A kéj a nő legszentebb
sajátja, jaj, ki szentségtörőn rabolja. (Marcia)
Mi gondunk, hogy hernyóból
lett a lepke, kevésbé szép azért?
|