ÖTÖDIK FELVONÁS
A KÖLTŐ DIADALMA
ELSŐ SZÍN
(Színházi csarnok. A táblára ki van téve "Csak tréfa".
Előadás közt, nézők ki-be járnak.)
ANDAHÁZY (Herédyvel jön)
Mit játszanak? - "Csak
tréfa", új darab.
HERÉDY
Mondják, hogy az elillant
Zordy írta.
ANDAHÁZY
Nézzük meg, a szerető
húny-e el,
Vagy házasságban a szerelem?
HERÉDY
Ez
Egyik sem tréfa s címe ezt igér.
ANDAHÁZY
Van-é hirdetve, színi demagógul
Görögtűz, tánc, állat, szellem, vitéz?
(Olvassa a színlapot.)
"Hivatalnok |
Gróf
|
(Mindenütt a játszó szinész nevét is mondja.)
Grófné
|
Dalszinésznő |
Báró
|
Etelke, özvegy nő |
Jolán, leánya |
(A szinész nevét nem mondja.)
Jenő, fia
|
Barátja, költő. - Az utolsó felvonásban N. műkedvelő játszandja
szerepét."
Ez furcsa - hogyha tetszik. (Az ajtónál kínálkoznak.)
HERÉDY
Kérem önt.
(Bemennek. Bianka egy-, Váry a kritikussal másfelől jön.)
BIANKA
Készen van minden?
VÁRY
Kétszáz síp elosztva.
BIANKA
Jégszívű Zordy! Büszke
álmaidhoz
Zenét készíték, hogy szűd megrepedjen!
VÁRY
Itt hoztam egy
nagyérdemű urat,
Egy tintahőst - nagyobbat Toldinál,
Mert Toldi testet ölt, ez jó ügyért
Lelket tesz semmivé!
KRITIKUS
Szolgálatára.
-
BIANKA
És még szabad?
KRITIKUS
Miért ne, a haza
Rovásra nem húzhatja szellemünket,
Nem készítethet véle útakat,
S így gondja sincsen, túl e két szavacskán:
"Habeas corpus." -
BIANKA
Ön tudja kérésünket,
bízhatunk?
KRITIKUS
Mint házasság- s papi
szónoklatokban
Az ásitásra. - Zordyn nem marad
Tűhegynyi jó: a sánta jambusok,
Ha versben van, notandum. - Rossz irány,
Költőtlen szellem, vakmerő repűlés.
BIANKA
Elég! Elég!
KRITIKUS
Nem - összemorzsolom!
Elolvasom, ha tetszik - kész.
BIANKA
Hogyan?
KRITIKUS
Miért ne, új név, g- és
b-telen.
S oly vakmerő, hogy lágy birálatért
Nem is könyörgött.
BIANKA
Hallatlan dolog!
KRITIKUS
Tudom, dühöngni fog. (El.)
BIANKA
Lecsendesítem,
Adok számára nyugtató porocskát. -
Holnap külföldre utazom.
VÁRY
Miért?
BIANKA
A leg rosszat tesz. Még ma
lesz szerencsém?
(El Váryval.)
LORÁN (jön)
A végső felvonás, -
színpadra hát! -
PIROSKA (elibe jön)
Egy szóra kérem önt.
LORÁN
Hah! És te itt,
A fővárosban? - Úgy, kivert belőled
A nőtermészet. Tedd napszámodat;
Hisz rég mondtam: légy rossz, ölj csókjaiddal,
S a renyhe gondviselést pótolod,
Mely e gyalázatos fajt élni hagyja.
PIROSKA
Ezt hallanom! - Figyeljen
ön szavamra,
A dalszinésznő múltkor e porocskát
Adá s könyörgött, vetném ételébe.
Oly lelkületnek, úgymond, mint öné,
Szerelem kell, s szerelmessé tesz ez.
LORÁN
Add csak Piroska! - (Nézi
a port.)
PIROSKA
Isten áldja meg. (El.)
LORÁN (eszmélve)
Hol vagy? Mint angyal-álom
szétfolyál!
Óh, lány! Embernek jó vagy, és azért
Közikbe rossz. De jó, hogy távozál,
Nem bírtam volna úgyis megköszönni,
Mert lelkem búval annyira tele,
Hogy enmagamnak sincsen benne hely. -
Az féli a halált, ki még veszíthet,
Én fájdalomnál mást nem veszthetek. (El.)
(A költő jön Kondor- és a kritikussal vitázva.)
KRITIKUS
Mit szólna rá a vén Arisztotel! -
KONDOR
Ifjaknak és a népnek tetszhetik,
De csak nem klasszikus, s így mit sem ér.
KRITIKUS
Ahhoz kevésb tárgy, cifrább
jambusok
Titokdús méltóság kivántatik,
S mentől kevésb rokonság életünkkel.
KÖLTŐ
Óh, úgy te klasszikus vagy. - Azt
hiszed,
Mint a vakand, hogy legszebb sártanyád,
S az ég pompás tekintete megöl.
KONDOR
Lorán nem is költő - oly
nyegle csak
Mint ön, pedig sokat tanulhatott
Tőlem; például a "Falernusi
Fürt" - "Eros és a Chárisok" - dicsők!
Ki sem tagadja.
KÖLTŐ
Mert nem olvasá.
KRITIKUS
Rossz ízlés.
KÖLTŐ
Hogy
nem tetszik múmiátok?
Te még emberségét is eltagadnád
Annak, ki nem penészlik - s él. -
KONDOR
Kölök!
Ne, itt az ellenok! - (Üti.)
KÖLTŐ
Füled
megé
Írom fel az enyémet. (Üti.)
GERŐ (jön)
Héj,
mi zaj?
KRITIKUS (ki elvonult, elébe
megy)
Tudós vitatkozás!
GERŐ (közikbe megy)
Győző
okok. -
Ezekhez én is értek egy kicsinyt. -
KONDOR
Megadom magamat - irgalom,
Gerő.
(Súgva.) Adj tíz garast, csendes leszek, különben
Fütyülnöm kell, mert már a pénzt elittam,
S előre fáj a hátam.
GERŐ
Fogd - nesze!
KONDOR
Menjünk kolléga, sum
capacitátus.
KRITIKUS
Hogyan?
KONDOR (Gerőre mutat)
Odi
profanum vulgus. (El a kritikussal.)
|