MÁSODIK SZÍN
(Színház belseje, a színpad hátteréből tekintve. A színpad templom
előtti tért ábrázol,
Lorán s koldusok a templom ajtajánál. - A kárpit felszáll s a háttérben a
színházi
közönség, többi közt egy páholyban Széphalminé, Jolán, Jenő, és Váry
látszanak.)
JOLÁN
Menjünk haza!
VÁRY
Minő szeszély megint.
Vagy, úgye, szépem, a darab hatott meg?
Eszedbe jött ismét a szép kalandor,
A sápadt arc, költői szerelem! - -
(A színpadon nászmenetben Etelke, Jolán a báróval, Jenő és mások
jönnek.)
JOLÁN
Mért kérded azt, gyöngédtlen ez
tetőled.
Menjünk.
VÁRY
Maradjunk, míg kétségb'esés
Utolsó szálát metszi életének. -
"ETELKE"
"Adj, lány, Isten nevében
alamizsnát,
S díjul megáldja Isten frígyedet."
(Jolán a színpadon pénzt oszt, Lorán el nem fogadja.)
"Hát ronda koldus, még talán kevesled?"
"LORÁN"
"Isten nevében alamizsna nem
kell,
S ti nem segíttek emberen magáért,
Mert nem bír megfizetni, én pedig
Nem bírok Istenemtől ennyiért
Áldást könyörgni teljes éltetekre."
JOLÁN
Ah, ő az!
VÁRY
Nos,
hogy tetszik, asszonyom? -
"LORÁN (Etelkéhez)"
"Nem ismer tán, nagyságos
asszonyom?
Nos, mit csodálom, a müvelt világ
Naptára oly rövid, két hét örökje
Szerelmének, s ha ember megbukik,
Felejtve harmadik nap. Annyi szép
Virág terem a rossz tuskó helyén,
Hogy könnyű azt feledni. - Óh, mi sok
Keservet mellőz ön, s vajh mily kevés
Gyönyörrel él kevesbet, mert felejt. -
Mi is egy ember bukta? - Dráma csak,
Melyen bár könnyezünk, mégis mulattat,
S ha meg nem buknék hőse, átkozódnánk,
Mert nem csinált nekünk komédiát,
Ha már előre könnyezénk miatta."
SZÉPHALMINÉ
Mért nem felelhetek.
"ETELKE"
"Mily szemtelenség
Ekként elállni az utat. Hogyan,
Véték ön ellen?"
"LORÁN"
"Sőt,
az Isten ellen,
Mivel remekmüvét, üdvzálogát
Egy ifjú nőkebelt megmérgezett."
"ETELKE"
"Nem tartozom, de tudja hát,
miért
Nem adtam lányomat: ön római,
S lányom protestáns." -
"LORÁN"
"Mennydörögj! Ne halld
Isten, mint káromolnak itt alant.
Óh, nő! S míg gazdag voltam, addig, úgye,
Az Istent megtagadtad, mellyet, ím,
Használsz a gúny ellen villámfogónak.
Bizony, derék! Hát én nem aszinte a
Szerelemnek istenét imádom. Ön
Lányával tán aranyborjút imád? "
SZÉPHALMINÉ (felkél)
Ah, ez derék - Tépd őket -
én nem érzem. -
"LORÁN" (a színpadi
Jenőhöz)
"Te hallgatsz, múltunk réme
tűne fel
Előtted? - S hízelgőid messze vannak,
Kik közted és lelked közt állanak,
Azt elmosolygni. Egyszer hallanád
Csak őket, s meggyógyulnál. - Óh, ha van
Lélekrokonság, a baráti az,
S föláldoznád a női szerelemnek,
Melynek siron túl szárnyalása nincs,
De az anyaggal itt lent porba fúl.
Vagy nézd, ha nem hiszed, testvéredet:
Kiölték kebléből a jellemet,
Ő nem tanult mást, mint tetszélkedést;
De hogyha majd lehullnak ékei,
Körültekint s rideg keblében a
Családi kéj érzése nem honol:
Rendeltetése szent körét veszejtve
Gyümölcstelen fa, szótlan gondolat,
Hazátlan, félszegen barangoland
A semmiségben. - Lám-e, ő mosolyg!
Mivel menyasszony, cifra köntöse,
S a harmatot, mely fénylik szép füzérén,
Nem tudja: könny - és mindenikben egy
Életreménynek játszi sírja van."
(Jolán a színpadon s a páholyban alél.)
JENŐ
Vizet, hej! - Orvost, mert meghal
különben.
(A közönség fütyül és tapsol, nagy zaj, a színészek kifutnak.)
KÖLTŐ (a közönség közül)
Elégtétellel tartozunk.
GERŐ (szinte)
Ez ármány! - (A kárpit legördül.)
LORÁN
Hervadj! Nem ingerelsz, örök
borostyán,
Szép pályabére ifjú álmaimnak. -
Ő sírt! - Nem langy vizet, mert csillogott.
Bohó! Mi vágatjuk le a juhot,
S lágyszívüségünk vérénél alél. -
Vagy hátha szebb nő, drágább főkötő
Volt, mint övé, a szomszéd páholyokban.
Szebb szem kacsintott másra, s ezt siratja? -
JENŐ (indulattal belép,
Szendrődy-, Dúlházy-, Pikó- és Harstól követve)
Lorán! A rossz barátban
meggyaláztál,
Ha a szinész tetszett, én hívatám.
LORÁN
Hát jól talált arcképed
meggyaláz?
JENŐ
Bezárathatnálak, honáruló,
De nagylelkűn párbajban végezek.
LORÁN
Állíts nagylelkűségnek
iskolát,
S gazembereknek lesz főiskolájok.
JENŐ
Új sérelem.
SZENDRŐDY
Mely vért s halált kíván.
JENŐ
Majd számolunk.
LORÁN
Nem kétlem, hogy te jobban,
Hisz életedben mindég számolál.
SZENDRŐDY
Két ember ily viszonyban meg nem
élhet.
DÚLHÁZY
Vigyázz, ne alkudj olcsóbban.
LORÁN
Ne félj!
Varjú, meglesz dögöd. Lőjünk, Jenő.
HARS (Jenőnek)
Ha meghal ön, halálát
megboszúlom.
JENŐ
Ki lesz segéded?
LORÁN
Jőj, Dúlházy, te,
Könnyű a munka, s pénzbe sem kerül.
JENŐ
Te lősz, én hívtalak ki.
LORÁN
Nem
lövök.
Neked, mint mondják, drága életed,
Nekem nem az, kisebb hát veszteségem;
Legyünk egyenlők, kérlek, lőj előbb.
JENŐ
Lorán, ha egyikünk az alkotónak
Székéhez vándorol, ne nyomja bűn.
Felejtsük sérveinket, mellyeket
Jobbára sorsunk tőn, mert csolnakunk
Csak egyet bír, a másnak halni kell.
LORÁN
Ne erről, mert a múlt
üdők könyűje
Szemünkbe szöknék, elkábítana,
S nem tudnók megcélozni a barátot.
JENŐ
Nem adsz tehát bucsú-kezet.
LORÁN
Nem én.
Nem olyan a barátság, mint tea,
Hogy lét sajtolhatsz másszor is belőle.
JENŐ
Legyen.
LORÁN
De
jól célozz hát.
JENŐ (lő)
Íme!
-
LORÁN
Nincs.
Most én - akartad. (Lő, Jenő leesik.)
JENŐ
Óh,
jaj! Ez talált.
LORÁN
Varjú barátok, itt van sültetek.
-
Ha volna könnyem, érted ontanám el,
Mert benned drágább múltamat ölém meg.
S miért? Hogy mondhassák e gaz fiúk:
Böcsűletért szent áldozat esett. - (Merőn áll.)
HARS (Jenő szivére
tapint)
Kimondta lelke szállását, sebaj,
Gazemberré lett volna. (Megrúgja.)
DÚLHÁZY
Sőt bolonddá.
Gazzá lehetni kell ám több erély.
JENŐ
Barátimtól hallom sírversemet.
Lorán! Lorán! -
PIKÓ
Vajon
ki lesz követté?
DÚLHÁZY
Reménylem, pártolandtok, szívesen
Látlak ma nálam.
HARS
Megleszesz bizonnyal.
PIKÓ
Pápista lesz most.
DÚLHÁZY
Hát azzá leszek
SZENDRŐDY
Jól lősz, Lorán, kivánok sok
szerencsét.
ILKA (berohan)
Lövés, s ő meghalt, óh,
kebel, repedj meg!
Igy alszol-é ifjú nőd oldalán?
Keskeny nyoszoládban helyet nekem. - (Ráborul.)
LORÁN
Óh, boldog Ilka!
ILKA
Hah!
Ki gúnyol itt?
Szenvedtél értem, híven visszaadtad.
LORÁN
Boldog nő! Óh, hiszen te bírod őt:
Porában és emléked bánatában,
Mely gyászvirágot csal ki majd porából.
Nekem nem áll e nagy világ felett
Egy sír is oltárául érzetimnek,
Még üdv- és glóriában sincs reményem
Ismét találni a kedveseket -
Hisz az álnoknak üdve nem lehet.
|