MÁSODIK SZÍN
(A Zordy-ház. Szoba, asztalokon bor s kártya áll.
Kondor, Dúlházy, Szendrődy, Belényi, Pikó s mások.)
KONDOR (bor mellett,
körülállva)
Még most sem tudjátok
világosan,
Mi célja elnökünknek? - Elhiszem. -
De én tudom, hisz én vezettem őt
Az értelem honába. - Csitt, ha szólok! -
Tudtok hallgatni? - Ő köztársaságot,
S igazságosb osztályt vágynék behozni.
Sapienti pauca.
GERŐ (bort hozva)
Borból is?
KONDOR
Nem, in vino veritas.
HARS (gyorsan jő s
hátára üt)
Csitt, vén apó!
Okoskodásaid, -
Sózott heringként, - romlott ínyüeknek
Valók; nincs bennök élet. Eddig egy
Könyvem volt, a naptár, már az se lesz,
Könyv nélkül élek, csakhogy rád ne üssek.
KONDOR (dühhel)
Hah, gyermek! Óh, miért nem
vívhatok
Eszemmel, hogy tennélek semmivé.
HARS
Ha, há! Ha, há! Már nincs velő karodban.
KONDOR
Mindenkinél velő csak egy helyen van.
HARS
Neked hasadban, ronda
serkulacs.
KONDOR
Becsülj meg!
HARS
Öt garasra - bőrödért.
KONDOR
Mit is keres ily gyermek e
helyen
Hol bölcs tanács ül szent tárgyak felett.
Ki életében verset sem csinált,
S Ovidot csak praxisból ismeri.
HARS
Ebédet s cimborákat, bölcs
uram -
Ez a dolognak legjobb oldala. -
Folyvást szavaznak, már-már Zordy győz.
KONDOR (könnyét törli)
Hazám, ezt én neveltem fel
neked!
HARS
Megtelt a borkabak, s
csurogni kezd.
DÚLHÁZY (Szendrődy
mellett ülve)
Ő győz - ha, há!
Herédy, megfizettem!
SZENDRŐDY (suttogva)
Kérlek, bajtárs, folytasd
Herédyről.
DÚLHÁZY
Mint mondtam, olly állást
foglaltam el,
Hogy fényesb rangra bizton várhaték,
Megbuktatám az ellenzéki pártot,
Bár népszerűségem vesztével; ím,
Mi történt: míg én vártam, addig ő
Jutalmamat ügyesen elhalászta,
S én célt veszejtett, két szék közti hős,
Boszút esküdtem állni.
SZENDRŐDY
Úgy, tehát
Nem elv, nem is barátság vonz ide?
DÚLHÁZY
Sőt, Zordy elvem ellen
pártvezér.
Először, mert világ-eszélye nincs,
S elvből cselekszik mindent a bohó,
Nem nézve a következményeket.
Oly önfejű továbbá, nem lehet
Használni eszközül. Nincsen neve,
Mely méltóságot adna a fiúnak;
Ez mind elég, hogy majd fejére nőjünk.
Most nem volt jobb egyén s minden derék
Protestáns oldalán van, mert ügyünket
Pártolja, mely nyomatva kétszer édes.
SZENDRŐDY
Őszinte szódért én is
nyílt leszek.
Megvallom, e rohanva haladást
Én sem szenvedhetem, de ez divat!
S gunyolják azt, ki vélek nem brekeg
A copfos elvekért; s mintája én
Minden divatnak eztet tűrjem-é? -
Magányos óráimban, hidd, gyakorta
Sírnék a szép arisztokrácián,
Mely ily kuvik fajt nem bír nyársra húzni,
Mi több, lemond magáról, és divatból
Gúnyolja azt, ki érte síkra száll.
DÚLHÁZY
Halkan, tudod, hogy itt
csak azt imádják,
Ki mentől több parát üvölt ki a
Koldúsoktól balúl értelmezett
Egyformaságért.
SZENDRŐDY
Mindent szenvedék,
De külkelmék helyett magyar darócot
Viselni s ily fokhagymaszag paraszttal
Érintkezésbe jőni! - Címeremre,
Szivesen áldozok vért a honért,
De már ez sok. -
(Hars leveti magát, s Szendrődy lábára hág.)
Vigyázzon
ön, uram!
HARS (felugrik)
Mit! Én vigyázzak! Milljom
háború!
Elégtételt kiván ön?
SZENDRŐDY
Nem.
HARS
Hisz
úgy! - (Leül.)
Elkél nyugodnom hősi harc után
Én tettem - én, hogy Zordy most követ;
A főnemesek jó barátaim,
Hisz tézem jobbadán; - egy szómra hát
Áttértek - kortesünk vakul követ -
S kivívtam a gyözelmet. - Bort, nosza!
GERŐ (Piroskához,
ki bort hord)
Piroskám, oly sok szépet
gondolék,
Hogy elbeszélem - rólad álmodozva;
Szemedbe nézek - s mindent elfeledtem.
Csak azt nem, hogy szeretlek.
PIROSKA
Ha, ha, ha!
Be furcsán hangzik tőled e szelíd szó,
Mint hogyha medve rozmarint szagolna.
GERŐ
Piroska! Gúnyolsz
szüntelen, s miért?
Hogy nem csinálok verset, mint uram,
Nem sápadok, soványodom: azért
Ég tudja, mellyikünk tesz boldogabbá!
PIROSKA
Nem ártna fogynod, szebb
lennél.
GERŐ
Leány!
Ha Zordy jambusokba vágyja fűzni
E szót, szerelem, sok baja van, ám
Nekem vers nélkül is több; ő talán
Szebben kimondja, nékem bent akad
S fáj.
HARS
Hej, leány!
PIROSKA
Hadd
bőjtre, sietek.
HARS
Bort és ebédet, jól
megérdemeltem.
Tele torokkal hadd kiáltsam el:
Éljen Loránunk, míg ebéde jó.
Eszlek, leányka! Csókot adj borodhoz.
PIROSKA
Ne bántson ön.
HARS
Ki
tiltja, fergeteg!
Hadd szúrom kés hegyére.
GERŐ
Én,
uram.
HARS
Irígy eb! Hát lecsókolom
pofáját,
Hogy néked nem marad? - Nem tudsz emésztni?
Majd megtöröm hátadban a csömört.
Ördög, pokol! (Készülnek.)
SZENDRŐDY (Gerőt
megtámadva)
Rég
ingerelsz, paraszt!
GERŐ (földhöz üti)
Ládd, a parasztnak
bőre még keményebb,
Nem tímárolt ki úgy a művelődés.
SZENDRŐDY
Óh, jaj, frakkomnak vége,
fürteim!
Óh, jaj, gerincem!
GERŐ
Lódulj
hát, kölönc.
Most mink!
HARS
Miért
- Ne! - Hordd el őt, paraszt,
Ezért csak nem csatázunk, ha, ha, ha!
Halljuk Pikót, ő legbölcsebb közöttünk. -
PIKÓ (körülállva)
E tárgy oly szent, tán csak
nem kétlitek?
S azért részletbe nem bocsájtkozom.
TÖBBEN
Bűn volna kételkedni. (Szétoszolnak.)
GERŐ
Mily derék
Találmány balgaságunkat takarni.
BELÉNYI
Pikó, te itt!
PIKÓ
Én
önt nem ösmerem.
(Titkosan.) Hallgass Belényi, semmivé teszesz,
Ha lelkemet kitárod; messziről
Kékűl az ég, közelről semmi-színű.
Távolról koruk növelte oly nagyokká
Rómának hőseit.
BELÉNYI
Szólj hát, miként
Levél hernyóból fényes lepke; te,
Ki a nyarat nem állhatád ki, mert
A nap korán kél, s üldéd a pacsirtát.
Mert hajnalt hirdet.
PIKÓ
Hallgass és csodálj.
Egyszer beszéltem hasznom érdekéből
Gyülésen, és tudj' Isten mint esett:
Egész gyülés véresre verte markát;
S ha egy szívvel nem, mégis egy tüdővel
Éljenzé a szabadelvű beszédet.
Azóta bár sosem beszéljek újra,
Vagy szóljak rab szellemben, hogyha az
Van érdekemmel újabb kapcsolatban:
Csak egynehány jól hangzó cifraság
Levével tálalom ki, s önmagukkal
Készebbek elhitetni: nincs eszek,
Mint kételkedni böcsületemen. -
Valóban azt kell hinnem: a szabadság
Megszeretett, és kacér nőként akasztá
Magát reám, míg - mint szokás - barátim
Hajhászokúl addig súgtak, beszéltek,
Hogy enmagammal is már elhitették:
Miként imádom a kacér leányt.
BELÉNYI
S álarcosan hogy folynak
dolgaid?
PIKÓ
Hát jól! Nehány sohaj,
mogorva kép,
Gúnyos mosolygás mindennél, mi nagy,
Utcán szedett sujtásos gondolat,
Kevés fáradság sok kitüntetésért.
S azért nyúzhatni a parasztot is. -
De szólj, te mit keressz?
BELÉNYI
Aratni jöttem. -
Ládd, nemde könnyebb árnak fölfelé
Biztos hajóban ülni, mint magadnak
Evezni örvény- és hullámon át?
E párt a győzedelmes, én vele.
(Lorán és Jenő észre nem véve bejönnek.)
HARS
Leánytól ily gyalázatot -
megállj!
Harc, háború! Leány, miért nem sietsz?
Minő szolgálat ez, ördög, pokol!
GERŐ
Kissé felejti az
egyformaságot.
HARS
Mért lett igásló, húzzon,
hogyha bír! -
Igyék mindenki az egyformaságért. -
SZENDRŐDY
Prodigesem csak mégis
többet ér?
DÚLHÁZY
Villámsebes - Biankánál
tüzesb.
SZENDRŐDY
Biankáról eszembe jő kalandom.
Majd elbeszélem, roppant érdekes.
JENŐ (Loránhoz)
Hallod barátom, ló, nő
és divatból
Egy-két magasztos, könyvnélkül tanult,
Más, jobb kebelben termett gondolat
Az árva honról, ez, mit ifjaink,
A büszke reptű lelkek, hon reményi,
Még szólni tudnak; és ezek közűl is
A hon csak könyvnélkül tanult talány.
KONDOR
Ő hát követ s örülni
nem tudok;
Rossz földbe hulltak oktatásaim,
Ügyünknek sápadt zászlaját felejti
Egy hölgyecskének báli piperéjén;
Vagy már felosztók-é a birtokot?
Megbüntetők-e a nehány garázdát,
Ki bátraink gyomrát kétségbe ejti,
Sültjével ingerelve orrukat?
Csak itten volna, majd megmondanám
Én néki: gyermek! Hát envéremen
Ezért neveltelek? Féld átkomat.
LORÁN
Igy értnek! Óh, magasztos
szellemek,
Kiket törvény s jogosság ihletett,
Könyörgjetek dijúl örök halált;
Mert visszanézve szűtök megreped:
Igy értve látni szótok bibliáját. -
GERŐ
Lorán borából szívtál
lelket és
Most pártot ütsz teremtőd ellenében!
(Lorán kilép.)
MIND
Sokáig éljen Zordy, a
követ! - (Fölemelik.)
JENŐ
Lám, hogyha föltörekszünk,
társaink
Nyakán kell ülnünk; - mint örülnek, és
Az emberhús tán súlyosb marhahúsnál.
LORÁN
Kondor szólásod van?
KONDOR
Van
ám, Lorán!
Bár véghetetlen volna torkom is,
Hogy énekelném "élj soká derék!"
Derék - derék, hogy rímet nem lelek.
LORÁN
Ne bánd!
KONDOR (Jenőhöz)
Hazámért!
(Iszik.)
JENŐ
Sokra mentetek!
Valljon Pikó, mit tart ön az adóról.
PIKÓ (félre)
Csak tudnám, mit parancsol
a szabadság. -
Én - én - ah, úgy - e tárgy -
JENŐ
Már
értem önt.
PIKÓ (félre)
Hála az égnek - én bizony
nem értem.
JENŐ
Ah, Hars barátom!
HARS
Lám,
barátja én -
Ezt elbeszélem.
JENŐ
Mondják, hogy Herédy
Egy tál étellel többet ád - jerünk.
HARS (hódoló állásban)
Bocsánat, álhir.
JENŐ
Úgy!
- Dúlházy, ön
A hitszabadság hírneves vitéze?
DÚLHÁZY
Szolgálatára.
JENŐ
Mondja meg nekem,
Ha nem tartoznék épp a szenvedőkhöz,
Nem lenne-é zsarnok szenvedtető? (Dúlházy bámul. - Loránhoz.)
Mily gyáva faj - ezért küzdünk-e hát?
Mely önsilányságát nem érti meg,
S piros pofát hizlalva, vágya nincs.
LORÁN
Mért érez egyes ennyi gaz
helyett,
Vagy mért nem tompa hát ez is velek!
KONDOR
Sakk a királynak! (Elalszik.)
SZENDRŐDY
Matt,
te vén bolond!
LORÁN
Sakk a királynak! - Óh,
gúny részegen
Üvöltni sakkot s gyáván, harctalan
Lebukni. Kondor! Sakk nyakadnak is.
Honáruló!
(Nyakon fogja.)
KONDOR (mámorban)
Bocsánat - bűntelen
Vagyok - az ifjuság csábítható -
Kivallom társimat: Lorán a fő.
LORÁN
Akasztófára véled! Óvjelül,
Hogy az, ki szent elveknek védeül
Szegődik, tiszta légyen, nem miként te:
Dohos cserép, mely mindent ectesít. -
Ma nem tanácskozunk - távozzatok.
BELÉNYI
Miért?
LORÁN
Mert úgy kivánom.
HARS
Éj, bizony!
GERŐ
Ma nem tanácskozunk,
távozzatok,
Száz mennykövet! Kimondom, fészketekbe. (Mind el.)
LORÁN (megvetve
komolyan)
Rongy lelkek! Óh, vagy hát
a népszabadság
Éhes kutyákat bír csak lelkesítni,
A birtok ellen küzdelemre szállni?
S egy itce víztől is mind elszalad.
JENŐ
Megtértél?
LORÁN
Nem.
JENŐ
Mit tész?
LORÁN
Azt
nem tudom,
De tennem kell, lelkem kivánja úgy. -
HERÉDY (belép, félre)
Megállj, rossz ember!
Megtanítalak. -
Nos s folyt-e jól a munka, szép öcsém?
LORÁN
Folyt.
HERÉDY
Hol
vannak hát kész irásai?
LORÁN
Óh, hallja csak: (Olvas.)
Gyász
szellem ül szent romladékidon
Halvány arcú hon, mért szeretlek én?
Könyeztem érted és vigaszomul
Termél túlföldi bájú sírvirányt:
Még harmatost s mosolygót - barna lányt;
Szűt adtál őt szeretnem; dalra szót,
S a szóra fogyhatatlan ár gyanánt
Láng-lelket a lány, s ősi fényed önt. -
S miért szeretlek tégedet, leány?
Kebledben a hon, ajkadon szava,
S a kedves szó oly édes ajkadon
Mint égi hárfahang, mely istenül:
Ha elpirulva súgod, hogy szeretsz. -
HERÉDY
Úgy, úgy, megint vers, majd
országgyülésen
Elénekelheted rossz rímeit.
LORÁN
Hogyan, rossz rímeit? - Ah,
ön tudatlan!
HERÉDY
Goromba gyermek, rám bizott
atyád,
Miért nem teljesíted rendelését.
LORÁN
Mert oly nagy az, hogy
életembe nem fér.
JENŐ (félre)
Jobb lesz távozni, itt
csatázni kell. (El.)
HERÉDY
Követnek tétetéd magad
nehány
Elszánt fiúval, kikkel társalogsz,
A józanabb résznek dacára, mellyet
Szerénytelen gúnyokkal üldözesz,
Tanítni vágysz, s tanulnod kellene,
Cenzúrával pörölsz, verset faragsz,
Mi épp nem illik kormányférfiúhoz.
Munkáról szó sincsen, papírbitorló!
LORÁN
Ne! - Fogd kormányod
téntáját, papírát,
Én lelkemet nem adtam alkuba. (Elveti.)
HERÉDY
Hóbortos gyermek!
LORÁN
Vén
bolond!
HERÉDY
Mi
ez?
Hát, szőke gyermek, így bánsz-é velem,
Kinek hátán már öt kereszt vagyon!
GERŐ
Megfogjam a tollrágót?
LORÁN
Hadd,
Gerő!
Közönséges szamárnak egy vagyon csak.
Ne szidjad, szent e szőke fürt, mivel
Még ifjú lelke tiszta, mint az Isten,
Mellyel legott még egy volt, s arcain
Még ég az elbocsátó égi csók,
Nem kopva le oly sok posványon át,
Tiétekként; kik annyit vétkezétek
Az Isten ellen: hogy levette arcát. -
Vagy tán a fékért, melyt fejembe adtál,
Letépjem arcomat: nehogy mosolygjon?
Kiszúrjam a szemet: ne sírjon, és
Kiöljem véle keblem istenét,
Mely lányt s hazát szeret, hogy a rideg
Szent csontereklyék díszét nyerjem el,
Mint tik, kiaszott érzetű vitézek,
Kik öt keresztet hordtok háttokon:
Míg megváltónkat egy is elnyomá.
HERÉDY
Atyád parancsa szól, Lorán,
belőlem.
LORÁN
Ő meghalt, s szádnál
szentebb sírja van. -
Miért nem ölte el még bölcsejében
A lelket, s még úgy jól lennék igába,
Mért nem szúrá ki képzetem szemét,
Hálákat tudnék adni, hogy vezettek;
De így, az égi boltot adjam-é
Bő táplálékú barna tömlöcért? -
Gerő! Cipeld e rongy irásokat
A tűzre!
HERÉDY
Óh, az istenért!
GERŐ (Herédyhez)
Gyere
Te is utánok! - Régen így akartam
Én tenni, mert mióta itt hevernek,
Ön oly komor. - De mért is nem hagyott?
(El az írásokkal
Herédy után.)
LORÁN
Követ levék, szűk tér
e ház nekem,
Ölelni egy világot ég szivem.
Jenő barátom - úgy, tehát te is? -
PIROSKA (jön könnyezve)
Ön távozik? S mi itthon mit tegyünk?
LORÁN
Piroska, óh te sírsz! Leégetem
Rózsádról ezt a harmatot. - Hamis, te!
Nem harmat ez, ragad,
már itt is ég -
S fáj, mint a bánat.
PIROSKA
Istenem megáldja.
LORÁN
Könyed forróbb, de
fényesebb enyém,
Tiédben múlt boldogság szendereg,
Enyémben küzdés és remény ragyog fel.
GERŐ (ki ezalatt
visszatért, Piroska szemét letörli)
Nem
égetem le - ámde megtörűlöm.
|