MÁSODIK SZÍN

(Színház belseje, a színpad hátteréből tekintve. A színpad templom előtti tért ábrázol,
Lorán s koldusok a templom ajtajánál. - A kárpit felszáll s a háttérben a színházi
közönség, többi közt egy páholyban Széphalminé, Jolán, Jenő, és Váry látszanak.)

JOLÁN

Menjünk haza!

VÁRY

                       Minő szeszély megint.
Vagy, úgye, szépem, a darab hatott meg?
Eszedbe jött ismét a szép kalandor,
A sápadt arc, költői szerelem! - -
(A színpadon nászmenetben Etelke, Jolán a báróval, Jenő és mások jönnek.)

JOLÁN

Mért kérded azt, gyöngédtlen ez tetőled.
Menjünk.

VÁRY

               Maradjunk, míg kétségb'esés
Utolsó szálát metszi életének. -

"ETELKE"

"Adj, lány, Isten nevében alamizsnát,
S díjul megáldja Isten frígyedet."
(Jolán a színpadon pénzt oszt, Lorán el nem fogadja.)
"Hát ronda koldus, még talán kevesled?"

"LORÁN"

"Isten nevében alamizsna nem kell,
S ti nem segíttek emberen magáért,
Mert nem bír megfizetni, én pedig
Nem bírok Istenemtől ennyiért
Áldást könyörgni teljes éltetekre."

JOLÁN

Ah, ő az!

VÁRY

              Nos, hogy tetszik, asszonyom? -

"LORÁN (Etelkéhez)"

"Nem ismer tán, nagyságos asszonyom?
Nos, mit csodálom, a müvelt világ
Naptára oly rövid, két hét örökje
Szerelmének, s ha ember megbukik,
Felejtve harmadik nap. Annyi szép
Virág terem a rossz tuskó helyén,
Hogy könnyű azt feledni. - Óh, mi sok
Keservet mellőz ön, s vajh mily kevés
Gyönyörrel él kevesbet, mert felejt. -
Mi is egy ember bukta? - Dráma csak,
Melyen bár könnyezünk, mégis mulattat,
S ha meg nem buknék hőse, átkozódnánk,
Mert nem csinált nekünk komédiát,
Ha már előre könnyezénk miatta."

SZÉPHALMINÉ

Mért nem felelhetek.

"ETELKE"

                             "Mily szemtelenség
Ekként elállni az utat. Hogyan,
Véték ön ellen?"

"LORÁN"

                        "Sőt, az Isten ellen,
Mivel remekmüvét, üdvzálogát
Egy ifjú nőkebelt megmérgezett."

"ETELKE"

"Nem tartozom, de tudja hát, miért
Nem adtam lányomat: ön római,
S lányom protestáns." -

"LORÁN"

                             "Mennydörögj! Ne halld
Isten, mint káromolnak itt alant.
Óh, nő! S míg gazdag voltam, addig, úgye,
Az Istent megtagadtad, mellyet, ím,
Használsz a gúny ellen villámfogónak.
Bizony, derék! Hát én nem aszinte a
Szerelemnek istenét imádom. Ön
Lányával tán aranyborjút imád? "

SZÉPHALMINÉ (felkél)

Ah, ez derék - Tépd őket - én nem érzem. -

"LORÁN" (a színpadi Jenőhöz)

"Te hallgatsz, múltunk réme tűne fel
Előtted? - S hízelgőid messze vannak,
Kik közted és lelked közt állanak,
Azt elmosolygni. Egyszer hallanád
Csak őket, s meggyógyulnál. - Óh, ha van
Lélekrokonság, a baráti az,
S föláldoznád a női szerelemnek,
Melynek siron túl szárnyalása nincs,
De az anyaggal itt lent porba fúl.
Vagy nézd, ha nem hiszed, testvéredet:
Kiölték kebléből a jellemet,
Ő nem tanult mást, mint tetszélkedést;
De hogyha majd lehullnak ékei,
Körültekint s rideg keblében a
Családi kéj érzése nem honol:
Rendeltetése szent körét veszejtve
Gyümölcstelen fa, szótlan gondolat,
Hazátlan, félszegen barangoland
A semmiségben. - Lám-e, ő mosolyg!
Mivel menyasszony, cifra köntöse,
S a harmatot, mely fénylik szép füzérén,
Nem tudja: könny - és mindenikben egy
Életreménynek játszi sírja van."
(Jolán a színpadon s a páholyban alél.)

JENŐ

Vizet, hej! - Orvost, mert meghal különben.
(A közönség fütyül és tapsol, nagy zaj, a színészek kifutnak.)

KÖLTŐ (a közönség közül)

Elégtétellel tartozunk.

GERŐ (szinte)

                                 Ez ármány! -  (A kárpit legördül.)

LORÁN

Hervadj! Nem ingerelsz, örök borostyán,
Szép pályabére ifjú álmaimnak. -
Ő sírt! - Nem langy vizet, mert csillogott.
Bohó! Mi vágatjuk le a juhot,
S lágyszívüségünk vérénél alél. -
Vagy hátha szebb nő, drágább főkötő
Volt, mint övé, a szomszéd páholyokban.
Szebb szem kacsintott másra, s ezt siratja? -

JENŐ (indulattal belép, Szendrődy-, Dúlházy-, Pikó- és Harstól követve)

Lorán! A rossz barátban meggyaláztál,
Ha a szinész tetszett, én hívatám.

LORÁN

Hát jól talált arcképed meggyaláz?

JENŐ

Bezárathatnálak, honáruló,
De nagylelkűn párbajban végezek.

LORÁN

Állíts nagylelkűségnek iskolát,
S gazembereknek lesz főiskolájok.

JENŐ

Új sérelem.

SZENDRŐDY

                 Mely vért s halált kíván.

JENŐ

Majd számolunk.

LORÁN

                         Nem kétlem, hogy te jobban,
Hisz életedben mindég számolál.

SZENDRŐDY

Két ember ily viszonyban meg nem élhet.

DÚLHÁZY

Vigyázz, ne alkudj olcsóbban.

LORÁN

                                               Ne félj!
Varjú, meglesz dögöd. Lőjünk, Jenő.

HARS (Jenőnek)

Ha meghal ön, halálát megboszúlom.

JENŐ

Ki lesz segéded?

LORÁN

                         Jőj, Dúlházy, te,
Könnyű a munka, s pénzbe sem kerül.

JENŐ

Te lősz, én hívtalak ki.

LORÁN

                                  Nem lövök.
Neked, mint mondják, drága életed,
Nekem nem az, kisebb hát veszteségem;
Legyünk egyenlők, kérlek, lőj előbb.

JENŐ

Lorán, ha egyikünk az alkotónak
Székéhez vándorol, ne nyomja bűn.
Felejtsük sérveinket, mellyeket
Jobbára sorsunk tőn, mert csolnakunk
Csak egyet bír, a másnak halni kell.

LORÁN

Ne erről, mert a múlt üdők könyűje
Szemünkbe szöknék, elkábítana,
S nem tudnók megcélozni a barátot.

JENŐ

Nem adsz tehát bucsú-kezet.

LORÁN

                                           Nem én.
Nem olyan a barátság, mint tea,
Hogy lét sajtolhatsz másszor is belőle.

JENŐ

Legyen.

LORÁN

                De jól célozz hát.

JENŐ (lő)

                                          Íme! -

LORÁN

                                                 Nincs.
Most én - akartad. (Lő, Jenő leesik.)

JENŐ

                            Óh, jaj! Ez talált.

LORÁN

Varjú barátok, itt van sültetek. -
Ha volna könnyem, érted ontanám el,
Mert benned drágább múltamat ölém meg.
S miért? Hogy mondhassák e gaz fiúk:
Böcsűletért szent áldozat esett. - (Merőn áll.)

HARS (Jenő szivére tapint)

Kimondta lelke szállását, sebaj,
Gazemberré lett volna. (Megrúgja.)

DÚLHÁZY

                                 Sőt bolonddá.
Gazzá lehetni kell ám több erély.

JENŐ

Barátimtól hallom sírversemet.
Lorán! Lorán! -

PIKÓ

                    Vajon ki lesz követté?

DÚLHÁZY

Reménylem, pártolandtok, szívesen
Látlak ma nálam.

HARS

                         Megleszesz bizonnyal.

PIKÓ

Pápista lesz most.

DÚLHÁZY

                           Hát azzá leszek

SZENDRŐDY

Jól lősz, Lorán, kivánok sok szerencsét.

ILKA (berohan)

Lövés, s ő meghalt, óh, kebel, repedj meg!
Igy alszol-é ifjú nőd oldalán?
Keskeny nyoszoládban helyet nekem. - (Ráborul.)

LORÁN

Óh, boldog Ilka!

ILKA

                        Hah! Ki gúnyol itt?
Szenvedtél értem, híven visszaadtad.

LORÁN

Boldog nő! Óh, hiszen te bírod őt:
Porában és emléked bánatában,
Mely gyászvirágot csal ki majd porából.
Nekem nem áll e nagy világ felett
Egy sír is oltárául érzetimnek,
Még üdv- és glóriában sincs reményem
Ismét találni a kedveseket -
Hisz az álnoknak üdve nem lehet.