Felvonás,  Szín

 1   1   |   légyen koldus ő meg a haza,~Mely lelkemet s családomat kiölte.~
 2   1   |     elpihenhet~A földtekében, mely már annyi népnek~Sírgödre
 3   1   |    hozok~Válladra istenátkot, mely inad szegi.~Elhagylak pártos,
 4   1   |       csupán a nagyravágynak,~Mely, ha égbe szállt, pokolra
 5   1   |       engem~Kiált minden seb, mely mellén piroslik~S én a mezőn
 6   1   |     hajdani, - futó tarackot,~Mely a magyart ki fogja ölni
 7   1   |      óh, de féltem~A kegytől, mely hasonlást hoz közé.~Féltem,
 8   2   |   városát?~POLGÁR~Igen, uram, mely mindeddig szabad volt.~S
 9   2   |       Világa közt nincs lény, mely pártalan,~Az éj és napnak
10   2   |        és hiszem,~Ha az ebet, mely hízelegve jő~Nyaldosni lábadat,
11   3   |      világ volt úgy-e bár az,~Mely sírba szállt, s felette,
12   4   |      BEREND~Olyan szél, Csák, mely csak titkon zokog.~Bejártam
13   4   |   magammal egy csomó legényt,~Mely halni elszánt, s nem nagy
14   4   | kiéhezettet,~Mindegy akármit, mely üszköt, dsidát~Hajítni tud.
15   4   |       lenge eddig sátorinkon,~Mely fényt derítne ránk, erőt
16   4   |      így magad a fájdalomnak,~Mely gyerekessé tenne az előtt,~
17   4   |  elfogyott,~Fogy az enyém is, mely belé rivallt. -~Isten veled,
18   4   |    csatázni? -~E szent vasat, mely Volga habjain~Keresztülúszott,
19   4   |      habjain~Keresztülúszott, mely ősöm kezében~Csorbátlanul
20   4   |   elhagyjam-e örökre e kezet,~Mely ifjuságomat vezette? - Úgy~
21   4   |        Hogy a fejedelmi kegy, mely rámosolyg,~Kiszolgált bére
22   4   |  kontár, mert csak testet öl,~Mely úgyis por. De a lélek reményét~
23   4   |       megfagyasztni,~E gépet, mely nehéz lett, mert kiűzék~
24   4   |       panaszt?~Nincs-e karod, mely a zárdát ledöntse,~S az
25   5   |  forintért. S lelki vágyamat,~Mely a dicsőség s a hír után
26   5   |   emészti; -~S a tetterő jég, mely csillog s merev. -~Aztán
27   5   |      pusztán óriás,~Kígyó is, mely kezem közül kisiklik~És
28   6   | Megismerném a kis virágot is, mely~E porból nőne, mert e kis
29   6   |     minden léterőmet.~Lelkem, mely e sovány testben talán~Azért
30   6   |      maradjon~A föld népének, mely úgyis szegény.~ (Melléje
31   6   |      nevét.~Harcolt a népért, mely nem érdemelte~És nem fogá
32   6   |    Átkozott lőn a kor,~Tudom, mely őt elhagyta.~ERZSÉBET~Átkozott,~
33   6   |      melyet nem tetethetsz,~S mely elragad. - Igen, igen, barátim,~