Felvonás, Szín
1 1 | MÁSODIK PÓR~Láttad mi sápadt s milyen ifjú még~Szánom szegényt.~
2 1 | Könyűimet?~MARGIT (remegve jő s körülnéz)~ A harctér itt
3 1 | A harctér itt vagyon -~S egyet sem látok. - (A pórokhoz.)
4 1 | tenném agyonvert apjukat.~S utána dűlnék. - Úgy-e emberek,~
5 1 | fogadtatok szót a szülőnek~S utolért érte Isten büntetése. -~
6 1 | szólják a rossz emberek.~S a másiknak mi jut. Hej,
7 1 | mért vesszőt nem fogtatok,~S vertétek volna vissza az
8 1 | volt, főd volt csak hibás,~S még az sem úgy, mint Csák,
9 1 | Drugeth, Berend, Zsámbokréti, s más urak, fegyveres néppel
10 1 | nádornak özvegye.~MARGIT~S e gyermekek szülője. - (
11 1 | vagy ha az, úgy istenálom.~S előttem az üdvösséggel csak
12 1 | csak,~Hogy árvát, özvegyet s koldust teremt.~CSÁK~A pórnak.~
13 1 | Vagy végy még hármat, s adj egyet nekem,~Hogy a
14 1 | anya, hat gyermeket szülél~S szemed befogni nincsen senkid
15 1 | meg a haza,~Mely lelkemet s családomat kiölte.~CSÁK~
16 1 | leend~Biztos hely számotokra s visszatértek,~Megőrzöm nektek
17 1 | megérzenek~Kéjt, bánatot s aztán megkönnyezik -~De
18 1 | mennyi ily két sírt megillet,~S tettet kívánnak inkább hős
19 1 | Tedd, ha tetszik.~MIKLÓS~S én~Pihenni nem tudok, nekem
20 1 | nekem nap - éjt~Virasztanom s küzdnöm kell, hogy megéljek.~
21 1 | megéljek.~ZÁCH~Légy éjiőr s kiáltsd nekünk az órát,~
22 1 | jársz kisértni köztünk.~ZÁCH~S mi vagy te, hogy néhány
23 1 | Eddig társ valék~Mert jog s törvény pártolta lépteink,~
24 1 | Leányomat már udvarába vette~S kiházasítására gondja lesz.~
25 1 | kiházasítására gondja lesz.~CSÁK~S talján földről fog-e mind
26 1 | hogy így beszélj.~CSÁK~S tanácsod bölcsebb és szavad
27 1 | fölénk emelni nem bírod.~S ha mégis azt mondod: bírom,
28 1 | pusztulnak ősi telkeink~S koldusbotot nyer a munkás
29 1 | szállt, pokolra sújtja.~CSÁK~S ez rólam szól?~ZÁCH~Ki másról,
30 1 | tűrsz, hogy feletted álljon~S e lány jármába szoknék-e
31 1 | seb, mely mellén piroslik~S én a mezőn csak játszom,
32 1 | Hadd lássa őt minden magyar s kiáltsa,~Ha korcs, hogy
33 1 | végső gyermekét~Apáival s honával megtagadja.~Lelépek
34 1 | könnyem. -~(Erzsébet leszáll, s a sírra dűl.)~BEREND (népéhez)~
35 1 | megyünk. -~ZÁCH~Jerünk tehát, s ha majd~A korcs király előtt
36 1 | Zách, Drugeth, Zsámbokréti s mások népökkel el.)~MIKLÓS~
37 1 | Te ott voltál a Rákoson~S bár szíved láng, de higgadt
38 1 | nem értem a latin szót.~S ott úgy beszéltek. A begyűlt
39 1 | Csak úgy tátotta száját, s azt hivé,~Nagyon bölcsen
40 1 | foly minden, mert nem érti.~S ha egy-egy pap erősen tűzbe
41 1 | egy-egy pap erősen tűzbe jött~S Csákot nevezte, jól megéljenezték,~
42 1 | sült ki, ellened beszélt,~S a nép fejét vakarta, s hallgatott.~
43 1 | S a nép fejét vakarta, s hallgatott.~CSÁK~S nem szólt-e
44 1 | vakarta, s hallgatott.~CSÁK~S nem szólt-e senki magyarul?~
45 1 | csodálták,~Mi gondjuk arra, s a király neheztelt,~Mert
46 1 | MIKLÓS (kardjára ütve)~S nem volt-e senki közbeszólni
47 1 | hogy pártütő~Leghűbb fia, s a nemzet szentül ítél.~Lekérték
48 1 | a hivők közül kizártak,~S a szent atya csalhatatlan,
49 1 | tűzhelyedhez,~Talán jólét vár ott s forró kebel,~Itt vén szülőd,
50 1 | haza,~Csak sírral kínál s egy hitvány babérral.~Mit
51 1 | elhagyott,~Károly hatalmas, s hálás lenni bír. -~Hagyjátok
52 1 | vagy mért rab, hogyha van.~S pirul a lap, hol napjaink
53 1 | halni nem tud,~Az menjen át, s kérjen bocsánatot.~Itt halni
54 1 | kell tanulni, mert az élet~S szabadság még e századig
55 1 | mindenik,~De nézz körül, Csák s mondd, mivé leszünk.~CSÁK~
56 1 | simul a talján királyhoz,~S mosolygásának napján sütköződik,~
57 1 | ha már nyelven szól nép s királya,~Mert mindkettőnek
58 1 | fordító gazul ferdíti el:~S még jobban féltem, hogyha
59 1 | meglátom, hogy ki űz el,~S majd jő idő, hogy a magyar
60 1 | kül király. Keresni fog,~S készen talál. - Vagy, hogyha
61 1 | mindent, amit elkerültem,~S karomba zárva Árpádnak leányát,~
62 1 | gödörbe,~Hol a szabadság s régi nemzet alszik.~S most
63 1 | szabadság s régi nemzet alszik.~S most menjünk várainkba.~ ~(
64 1 | szerelmet esdekel,~Minő enyém, s ha ilyet nem talál,~Ha nem
65 1 | megcsalom.~Abám aludjál, s csendes álmodat~Hímezze
66 1 | az első szobrász alkotá~S ez egyszer is soká az nem
67 1 | DÁVID~Nem-é azért vált éj s nap kétfelé,~Hogy a félénk
68 1 | félénk ember párját keresse,~S fülébe súgja titkos szenvedését?~
69 1 | rettegjük mennydörögve.~S kiben nem látjuk gyengéink
70 1 | vitték e domb hősei.~DÁVID~S testvéri részem nem hagyák
71 1 | ki részemet,~Elhordozom. S most nyújtsad jobbodat,~
72 1 | üdvért drága ár.~(Kezet fog s arcon csókolja.)~Most arcodat,
73 2 | Trencsénben terem. A falakon s oszlopokon fegyverek s címerek. ~
74 2 | falakon s oszlopokon fegyverek s címerek. ~Erzsébet karszéken
75 2 | Miklós, Domos, Berend s még néhány vitéz asztal
76 2 | gályarab~Tűröm szeszélyed, s fel nem lázadok,~Pedig tapintsad
77 2 | szakasztott őrültként rohan,~S reszkess, ha egyszer megkérd,
78 2 | egymást, míg egy nem marad~S ez egy se élje túl bajtársait.~
79 2 | egymást, míg egy nem marad,~S ez egy se élje túl bajtársait.~
80 2 | élje túl bajtársait.~DOMOS~S Csák?~MIKLÓS~ Ő felűl áll
81 2 | pajzst rozsda marja össze,~S a harcsisak ürében pók tanyáz.~
82 2 | álmodik,~Ki nem lopózom s egy-egy hős csapást,~Egy
83 2 | Barátul élek én is.~MIKLÓS~S Károly nem üldöz?~JÁNOS~
84 2 | DOMOS~Sínlik szegény - s láng lelke néha-néha~Kitör -
85 2 | romnak, ő nagy mostan is~S ha szárnyszegett sasként
86 2 | vedletten ül~E szirtfészekben, s búsan eltekint~Síkján csatáinak -
87 2 | mely mindeddig szabad volt.~S mit tesznek még Szepesben -
88 2 | órjását porondba sújtod,~S dicsekszel - el veled -
89 2 | népet tudni boldogítni is.~S a béke szent ölébe visszaszáll-e~
90 2 | elriasztott ősi népszabadság? -~S ha suttogák: Trencséni tán
91 2 | korcsnak vérét ontni merte~S a puszta harcmezőről a büdös
92 2 | Mind eltürém, - hallgattam s mit nyerék?~Szegény hazám
93 2 | megfontolál-e?~CSÁK~Meg, s azért~Ne is szólj ellenem,
94 2 | Vagy menj.~DOMOS~ Tiéd s a szent ügyé vagyok.~MIKLÓS~
95 2 | hangzik-é el az inasszobában?~S hol Dávid?~MIKLÓS~ Őt használni
96 2 | Mint vérszomjas hadistent, s rettegek,~Hogy meg nem értsz,
97 2 | túljársz a föld körén,~S a nő, Trencséni, itt alant
98 2 | alattvalód~Parancsod várja. S hogyha a csaták~Talán durvábbá
99 2 | arca tűnt fel álmaimon,~S te a klastromból trónomig
100 2 | hogy vér fesse bíborom,~S világitásul a belháború~
101 2 | mert nincs hozzá erőm;~S nő mégis, mert lelkem szeretni
102 2 | is, szíved nem kő tehát,~S nem állsz felettünk, mint
103 2 | fog mondani.~DÁVID~Megint s megint Csák! - Átok őreá.~
104 2 | Ez a pokolnál poklabb - s győzve lesz.~ERZSÉBET~Őrjöngsz,
105 2 | gyermeket megváltóul nekünk.~S hogy volnál egymagad oly
106 2 | feledni még meg sem tanult,~S hogy érdekel őrült szerelme
107 2 | csak nyomor.~ERZSÉBET~S mégis zendülni szándékoltok
108 2 | zúg a nép láncai között,~S békében inkább óhajt élni
109 2 | érted?~JÁNOS~ Óh, igen,~S letérdelek, mert ím közénkbe
110 2 | ERZSÉBET~ Szíve megreped.~JÁNOS~S te, égi szűz?~ERZSÉBET~Hervadni
111 2 | sírj, könnyed~Keserv jele - s te önkényt áldozol. -~Menj
112 2 | Kiséretemben elvegyülsz s kiviszlek -~Morvában egy
113 2 | lányt élve sírba tettem,~S mégsem szünik meg a sok
114 2 | majd számon kéri tőlem őt -~S felelni nem tudok a hon
115 2 | De hát mit nékem Csák! - S mégis pirúlok,~Talán bizony
116 2 | növeszti a kor,~De halványítja. S oly sok-e az élet,~Hogy
117 3 | húgom. Istenem megáldjon,~S tartson soká meg ilyen szűz
118 3 | Vajon kit, néni?~MARGIT~ S nem találod-é el?~Még négy
119 3 | KLÁRA~Ah, épp azért Csákot s zászlójukat,~El nem hagyandák
120 3 | hitvány leányért.~MARGIT~S ha mégis, Klári?~KLÁRA~Nem
121 3 | Unalmassá lehet a hitves is,~S ott hagyjuk? Ez szép erkölcs,
122 3 | ZÁCH~Kázmért kárhoztatod, s nem ő hibás,~De a nő, aki
123 3 | mint mondta, a királyné,~S talán csak én is választok
124 3 | láthatunk ma itten. (Margit el.)~S most már, leányom, nem tréfálva
125 3 | látom árnyamat,~Amint Buda s Trencsén felől süt a nap.~
126 3 | Hajolva állnak az előszobában,~S derekuknál szavok csak az,
127 3 | is: óh, kegyes, bizony.~S ha néha mondod: álnok a
128 3 | ő nem merne ellenembe -~S ha mégis - akkor kürtöm
129 3 | Rokonságom fegyvert fog, s húszezer~Paizs dördül meg,
130 3 | ZSÁMBOKRÉTI (jő)~Ki üdvözöl; s míg csarnokodba tér~Pihenni,
131 3 | éjjel, hogyha elmulasztom~S most félnem kell, hogy meghallgatta
132 3 | végy nékem barna fátyolt,~S három falud helyett azt
133 3 | láttalak.~Ő kétkedett benned, s kacagva mondta:~Eladtad
134 3 | mondta:~Eladtad Csákot, s engem is eladhatsz.~Te térdem
135 3 | zsémbelhet, mert karja rossz,~S inkább meghódol a nagyobb
136 3 | Hisz ott a jog, hol az erő s haszon. -~Mit nyert Trencséni,
137 3 | Megáldjon Isten~Minden magyart, s ha az vagy, téged is.~ZÁCH (
138 3 | szóval, férfi érzelemmel,~S most, mintha nyomna itt
139 3 | bírod védeni. (Szelíden.)~S ha nem csalódom, kedvesebb
140 3 | bár az,~Mely sírba szállt, s felette, mint kereszt,~Könnyet
141 3 | Végy kardot, vívjunk Isten s ég előtt,~Végezzük el a
142 3 | el. Öngyilkosság tilos,~S nem gyilkolnám-e én meg
143 3 | ifjuság~Hatalmas Isten, s mint a lángoló nap,~Arany
144 3 | erőre jő még a kifáradt,~S akkor lerázza azt, ki terheli.~
145 3 | vagy nem hisznek szavának.~S azt gondolod, ha nem tetszik,
146 3 | Hol bakot lő a királyunk;~S a vadász jókat kacaghat,~
147 3 | gyalázat,~Ámde jól fizet,~S ez királyi tett.~ZÁCH~Volt-e
148 3 | Aki tudja, szelidítse.~S oly szelidek már a hölgyek,~
149 3 | vadászni síppal, dobbal.~S már majdhogy nem elriasztád~
150 3 | Amint én sapkám emeltem,~S megfogám, - alája mászott.~
151 3 | szerette,~A gyermek nevette,~S összekoccant a két dajka,~
152 3 | sapkát~Fektetem sírodra csak,~S fogják tudni: szent eszmékért~
153 3 | korbácsot kapsz különben.~S ha elmondod mit látál, jaj
154 3 | verlek.~BOHÓC~Hallgatok s megint okosabb~Leszek, mit
155 3 | mégis a király,~Elsápaszt s tör, mint a láz. (Hátraáll.)~ ~(
156 3 | Mondhatnám már enyémnek, s jól aludnám.~BOHÓC~Könnyen
157 3 | KÁROLY~De nem tiéd ám, s hogy jutok belé?~BOHÓC~Foglald
158 3 | Óh, bolond, bolond!~BOHÓC~S nem így tett-é trónoddal
159 3 | Mint én ajánlom néked? S ő okos volt,~Én meg bolond. -
160 3 | Hogyan ne volna!~BOHÓC~ S bírod-e nyakából~Gazdájának
161 3 | vess a múltra fátyolt,~S adj lánglelkének tenni tért
162 3 | Látván ez út visz kegy s nagyság felé.~ZÁCH~Nem,
163 3 | Tanítsd~Szeretni a sólymot, s vadászni fog~Számodra. Meg
164 3 | fog~Számodra. Meg ne öld, s ne irigyeld~Nemesb szivétől
165 3 | már kétszer szent atyánk,~S mégis tűrünk.~ZÁCH~ Engedj
166 3 | Ország gyülését hirdetett,~S elvégezék a sas halálát,~
167 3 | imént szóval tüzet hányt,~S lám, elkotródik emberem - -~
168 3 | nagy király, nem hívtam őt,~S egy perccel jött előtted.~
169 3 | nem hibás.~Várába jöttem, s tüstént elmegyek,~Mert jót
170 3 | vagyok,~Hallgassatok ki - s ítélhettek aztán.~DRUGETH~
171 3 | nyom, ha jogszerű.~KÁROLY~S jobbágyom fogja-é eldöntni
172 3 | sírna és mégis mosolyg,~S rabfélelemből csak tapsolni
173 3 | Ki vén törvényt nézsz, s nem királyodat?~Kötést keressz,
174 3 | valátok?~Öt - hat - hét, s ő egy volt s élve ment el! -~
175 3 | hat - hét, s ő egy volt s élve ment el! -~DRUGETH~
176 3 | megölni,~A szív baloldalt ver, s a vas kemény.~DÁVID (ki
177 3 | nem, de az lesz.~KÁROLY~S mért lettél oly macskája
178 3 | megölni.~Ez nagy bűn lenne, s hogy felelne lelked?~S miért
179 3 | s hogy felelne lelked?~S miért is tennéd? Hogy nehány
180 3 | rengetegben. - Hagyd őt hát nekem.~S ha mégis rátennéd gyilkos
181 3 | lelked a széllel zokogna,~S a sír kihányná fáradt csontodat,~
182 3 | Mert ő csak engem illet! S hogyha megcsal,~Elbúvik
183 3 | megúnva végre~Lesújt a földre, s újra kezdek élni~S üldözni
184 3 | földre, s újra kezdek élni~S üldözni Csákot addig - addig -~
185 4 | Csák, Miklós, János, Berend s mások, fegyveresen, útról
186 4 | Elrándult édesanyját látogatni,~S a hőst ott tartja kissé
187 4 | fiú.~CSÁK~Nemes fogoly, s az porkolábja is.~De hát,
188 4 | Mindig az alföld volt erőm s reményem.~Mondd hát, minő
189 4 | szemmel néz az árva honra~S epedve áhít jobb jövőt;
190 4 | vagyonra gondja nincs.~CSÁK~S barátaink, hogyan fogadtak
191 4 | sok,~De az nem számít itt s ott egyiránt:~A nagy tömeg
192 4 | legényt,~Mely halni elszánt, s nem nagy kár lesz érte,~
193 4 | bír még dárdát hajítni,~S szül gyermeket mindennap
194 4 | termett,~Nem veszthet semmit, s így hívem leend.~Óh, mert
195 4 | üszköt, dsidát~Hajítni tud. S a puha dús lakába~Ki dob
196 4 | fogja, aki szid, az is,~S megéljenez, mint a hon hű
197 4 | uramnak~Született volna. - S most Miklós öcsém!~Menj
198 4 | őt oda?~JÁNOS~ Én.~CSÁK~ S még ölelsz!~De nem hiszem.
199 4 | Hazudj, fiú, csak egyszer~S e bűnödért mennyem feláldozom.~
200 4 | élve eltemessétek leányink,~S poremberek üdválmait velök. -~
201 4 | derítne ránk, erőt karunkra,~S megszentelé munkánkat; most,
202 4 | elszállt, nincsen jog velünk,~S én jogtalan nem harcolok
203 4 | nem harcolok soha.~MIKLÓS~S egy gyönge, egy halvány
204 4 | leány-e az,~Ki egy nép életét s minden jogát~Személyesíti?
205 4 | Árpádot nemzeni ne bírna.~CSÁK~S azért küzdjünk, ki majd
206 4 | szív forintokért eseng,~S ha nincs felettök egy erős
207 4 | hona csak a köztársaság,~S melyben lakunk, óh, e hon
208 4 | lelkedet, mint én, nem ismeri;~S nem tudja, hogy nem egy
209 4 | mi a harctérre űzött. -~S ha most ennek, vagy annak
210 4 | győzünk - nincs többé magyar~S csontok fölé emelhetjük
211 4 | tenni kértem azt csupán,~S rávésni két szót: Csák -
212 4 | az elsőt~E kis darabra. S hogyha látod egykor,~Hogy
213 4 | messze.~(Ingadozik.)~MIKLÓS~ S aztán mit teszünk?~CSÁK~
214 4 | ott fogok maradni.~MIKLÓS~S elhagyjam-e örökre e kezet,~
215 4 | Falomb alatt ütöd fel sátorod~S kökénytövis között folytathatod~
216 4 | pórember munkától pihen.~S a szellemet, népedé vala,~
217 4 | siratlak,~Mert édes vagy. S még fájóbban siratlak,~Hogy
218 4 | senki sem.~MARGIT (berohan s Csák lábaihoz borul)~Óh,
219 4 | Védj orgyiloktól.~CSÁK~S ki küldi rád?~MARGIT~ Károly.~
220 4 | Bérgyilkosok leskelődnek életökre~S kinek erében egy csepp lüktet
221 4 | ezt nem kérém a hűtelenre~S itéleted megdöbbent engem
222 4 | Nem bírt eggyé is lenni, s azt hivé,~Hogy a fejedelmi
223 4 | tört eskü vitte őtet is;~S elhagyta köztetek, kiket
224 4 | volt orgyilok,~Csak fény s dicsőség. Én, én balga nő~
225 4 | összehoz.~De így akarta az ég, s engedünk. -~S most tedd
226 4 | akarta az ég, s engedünk. -~S most tedd kezed szívedre,
227 4 | most tedd kezed szívedre, s mondd nekem:~Hat gyermeked
228 4 | Versengtünk egykor érted, s ím, karodra~Támaszkodunk
229 4 | napját életének? (Gúnnyal.)~S ki tette mindezt? Csák,
230 4 | nép imád,~Csak én utálok, s van hozzá jogom. -~Fészkemből
231 4 | jogom. -~Fészkemből elcsalt, s én látám apám~Széles jószágit
232 4 | meghaljunk százezerszer -~S mindannyiszor érezzük a
233 4 | mely a zárdát ledöntse,~S az elkárhoztatott angyalt
234 4 | hogy ahhoz nincs joga~Isten s világ előtt csak épp nekem.~ (
235 4 | Hidegen.)~Megölni őt, - s miért ne, - ember ő is,~
236 4 | lobognak, - Csák még visszanéz,~S elvágtat, - porfelleg kél
237 4 | elvágtat, - porfelleg kél s eltakarja. -~Miért sírsz,
238 5 | karod, vagy hályogos szemed;~S mégis koldúsul jössz oly
239 5 | nekünk virít?~Hol fáradság s bosszútól még lihegve~Egy
240 5 | még lihegve~Egy pártkirály s két fél farkasszemet néz,~
241 5 | trónig bejáratos valál.~S még ehhez a jó Isten is
242 5 | csirkét,~Sohsem sülyedtem. S bár most a világ~Tudom tiétek,
243 5 | gyilkolni is~Nehány forintért. S lelki vágyamat,~Mely a dicsőség
244 5 | vágyamat,~Mely a dicsőség s a hír után eseng~Síró leánykák,
245 5 | el!~ANTONIO~Úgy jaj nekem s neked!~MÁRIO~Csak nékem
246 5 | célt! - Hajítsd el tőrödet,~S végy a zsidótól bicskát;
247 5 | zsidótól bicskát; a parasztok~S vándorlegények táskáján
248 5 | kis dolog~Csákot megölni. S még azt sem tudom,~Hol kóborol.~
249 5 | forintot béremből.~ANTONIO~S marad~Kilencven és kilencszer
250 5 | forintot~Ellopja markodból s meghal maga.~MÁRIO~Készülj
251 5 | Mondtam, hogy ketten vannak, s egyikök~Markosb a sátánnál
252 5 | mint mi egy~Lúdcombot. S kard van oldalán.~MÁRIO~
253 5 | nincs az út mellett bokor~S a fűben meglát. Én jobbat
254 5 | mellé húzzad meg magad,~S én őrködöm távolból a falaknál.~
255 5 | ruhája van?~ANTONIO~Kopott s poros.~MÁRIO~Jer hát.~ANTONIO~
256 5 | a láng magát emészti; -~S a tetterő jég, mely csillog
257 5 | tetterő jég, mely csillog s merev. -~Aztán meg Csák
258 5 | De majd meglátjuk őt, s számolni fog. (El.)~CSÁK (
259 5 | öcsém!~Jól élesítsd tiédet s nézd, amott~Nem látsz-e
260 5 | gödörbe,~Mit szent apáca s nem hazája vájt.~És ahelyett,
261 6 | térdel. ~Az apácák távoznak s ezalatt.)~ ~ERZSÉBET (felkelve)~
262 6 | Árpádot adtad Mózesül neki~S élvezni mostan mégsem engeded,~
263 6 | Az apáca el. Dávid jő, s remegve megáll.)~Szörnyű
264 6 | én szinte elhiszem.~DÁVID~S talán tréfálnék? - Óh, óh,
265 6 | Óh, óh, asszonyom! -~S nem azt tanítja-é a szentírás,~
266 6 | üdvért e zárdába jöttem,~S ha megnyerém azt, úgy elengedem~
267 6 | elengedem~Igért öröklétem s megsemmisűlök. -~ERZSÉBET~
268 6 | beteg vagy, - jöjj velem, s pihenj le. -~Nem mozdulsz, -
269 6 | Úgy több az, mint apáca s Isten adhat.~ERZSÉBET~Úgy
270 6 | életvágy nem dúl-e benne? -~S a lüktető vér nem hoz-é
271 6 | Hisz kérelmem csekély,~S talán utolsó: vesd fel fátyolod!~
272 6 | DÁVID~Emeld fel fátyolod, s én távozom.~ERZSÉBET~Szemetlen
273 6 | ifju arcok~Az angyalarcok - s a sátán sötét -~Mentől inkább
274 6 | Nem ismersz, nem. Ah, ah, s lány azt hiszed,~Hogy én
275 6 | jellemed elárult. - Menj haza,~S ne háborítsd a békesség
276 6 | vezér,~Egy véres üstökös - s ez a bosszú.~Trencséni él.
277 6 | élj soká,~Élj végtelen, s minden reményidet~Egymás
278 6 | úgy, miként~Erzsébetet s szerelmem eltemetted. -~
279 6 | Csendít.)~MIKLÓS (visszajő s Dávidot megtapintja)~Elkéstem. -
280 6 | édes Csák! - Élsz még, s mi régen élsz,~Hogy hozzám
281 6 | Nyugszik, nem halhat meg - s én halni jöttem~Lakodba.~
282 6 | őrizz!~CSÁK~ Úgy van, úgy. -~S most lelkem menj ki e fonnyadt
283 6 | ország címerét vetik sírodba~S lesz-é még, aki azt fel
284 6 | ERZSÉBET~Átkozott,~Mert bűn s bilincs jövének a világra,~
285 6 | melyet nem tetethetsz,~S mely elragad. - Igen, igen,
286 6 | csontokat, a port seperd fel,~S ha zúgni kezd a szél, egy-egy
287 6 | Dunába,~Dunából a tengerbe s mindenütt,~Hová csak ér,
288 6 | király esküdni népem~Nyelvén, s megtartja-é az esküszót.~
289 6 | hon hatalmas és szabad.~S ha azt látnám, hogy nem
290 6 | megvigyázom,~Miért nem lett, - s ki tette, hogy ne légyen! -~
291 6 | győzhetetlen meggyőzé magát. -~S megszentelendem sírját, -
|