Felvonás, Szín
1 1 | messze-messze földről~Vitézek jőnek e sírhoz tanácsra.~MÁSODIK
2 1 | ha minden~Században még e sírt gyászolni ok lesz,~
3 1 | Leány! Miért élsz oly mélyen e kebelben?~Mért égetsz úgy,
4 1 | csatáé.~MARGIT~Ilyen nagy, és e kisebbik kié?~ELSŐ PÓR~A
5 1 | Miért nem faragsz keresztet e halomra?~ELSŐ PÓR~Mert átkozott, -
6 1 | MIKLÓS~Barátim, szúrjunk e sírhoz jegyet,~Nehogy veremnek
7 1 | megtörött anyának?~TÖBBEN~Ki e nő -~MIKLÓS (büszkén)~ A
8 1 | nádornak özvegye.~MARGIT~S e gyermekek szülője. - (Kézen
9 1 | napod.~MARGIT~Majd, hogyha e nagy földön nem leend~Biztos
10 1 | visszatértek,~Megőrzöm nektek addig e helyet. -~Óh, kedves gyermekim,
11 1 | MIKLÓS~Torkodba verjem-é e szót, kuvik,~Ki rémhirekkel
12 1 | vitéz, hogy az,~Tapasztalád e téren: hogy nemes~Tapasztalod
13 1 | fog-e mind kitelni?~Mert e hazánk itt vagyon királya~(
14 1 | vesszen inkább a magyar neve,~E kis maroknyi nép is elpihenhet~
15 1 | beléje~Bábembert és emeld e lányt fölébe,~Mert már fölénk
16 1 | Erzsébetre mutatva)~Csak e szegény halvány nőt szánom
17 1 | hogy feletted álljon~S e lány jármába szoknék-e nyakad?~
18 1 | ERZSÉBET~Óh, Csák, ne engedd e szörnyű beszédet:~Lesújtja
19 1 | Légy erős,~Beszéde elszáll, e kard megmarad. (kardjára
20 1 | asszonyom.~ZÁCH~No hát nézzétek e nőt most, mit ér,~Ki egy
21 1 | rólunk a szabadság~Pajzsát, e perctől pártütők levénk. -~
22 1 | némberért, kinek apái~Szerezték e hont, melyen most örültök,~
23 1 | hálás lenni bír. -~Hagyjátok e virágot a szelek~Dühétől
24 1 | az élet~S szabadság még e századig nem ért meg~Testvérnek.~
25 1 | kőleányba.~ERZSÉBET~Ne bánts e szent helyen, szentségtörő!~
26 1 | Hajnal vagy alkony nékem e pirulás?~ERZSÉBET~Futó sugár
27 1 | szerelmemet~A sírba vitték e domb hősei.~DÁVID~S testvéri
28 1 | jobbodat,~Hogy nem haragszol e heves beszédért.~ERZSÉBET~
29 1 | megállj, fiú,~Ne üss nászt e kopár sírok felett,~Pórcsókokat
30 2 | Hát Trencséni hogy van?~E tetterőben oly gazdag kebel~
31 2 | oly gazdag kebel~Mint tűri e kicsiny napok unalmát?~DOMOS~
32 2 | szárnyszegett sasként vedletten ül~E szirtfészekben, s búsan
33 2 | CSÁK~Talán. - Megszidtam e fiút botor~Ábrándiért, azóta
34 2 | vágyam, reményem.~És most, e szép álomképek helyett~Átkozva
35 2 | magányba!~CSÁK~Ne többet e szót, mert karom lehull,~
36 2 | százszor istenibb.~Engedd e díszt, az áldást hagyd nekem,~
37 2 | megnézem véle a tiédet.~E durva kulcs kitárja: nincs-e
38 2 | ember, nem szeretlek,~Mert e szív nem szabad. És akkor
39 2 | csókja a korány,~A csillagok, e milliárd világok~Szerelmet
40 2 | Könyörletből meg is cirógatod:~E szívhez sem lehetsz te idegen.~ (
41 2 | Szepesben?~JÁNOS~Mi mindenütt e honban - csak nyomor.~ERZSÉBET~
42 2 | nekem:~Hogyan vethetni véget e viszálynak,~Mi fékezhetné
43 2 | viszálynak,~Mi fékezhetné e nemzetcsapást?~JÁNOS~Csak
44 2 | hogyha ismét játszik? Akkor e szív~Átkival felriasztja
45 3 | nem ő hibás,~De a nő, aki e mai világban~Mint bolt fölé,
46 3 | csarnokodba tér~Pihenni, e kis írást küldi néked.~ZÁCH~
47 3 | ellene.~Úgy megszokám, ládd, e gyermekkönyörgést,~Hogy
48 3 | minő veszett tömlöcszag ez,~E szép teremben! Keblem telve
49 3 | jobb felét megölném? -~De e jobb fél elszúnyadt - tetszhalott,~
50 3 | menj, ne bosszants, fogjad e papírt,~Megsemmisítek mindent,
51 3 | hóhér nyársba húz.~MÁRIO~E kar még célját nem hibázta
52 3 | DÁVID~ Omode fia.~KÁROLY~E vár pokol, hogy percenként
53 3 | Csak egyet esdek: széles e hazán~Engedj nekem bujdosnom.
54 3 | ingyen kérem, meghozom~Mit e pór ígér, ámde tenni nem
55 3 | mért lettél oly macskája e kutyának?~Hisz eddig egy
56 4 | maradt?~Váratni nem szokása e fiúnak.~MIKLÓS~Elrándult
57 4 | mást beszél.~MIKLÓS~Csak e fecsegés tett, Csák, nyugtalanná,~
58 4 | tett, Csák, nyugtalanná,~E túdós meghányása dolgainknak.~
59 4 | szívesebben? -~Majd amit e hitvány haddal kivívok,~
60 4 | Hazudj, fiú, csak egyszer~S e bűnödért mennyem feláldozom.~
61 4 | Bódult szellemek!~Hát illik-é e földön tartnotok~Orgazda
62 4 | Ismételjem?~CSÁK~ Ne tedd, e hallgatás~Rettentően megsúgja
63 4 | kifáradt.~MIKLÓS~Ne mondd e szót. Többé ne lássam-é~
64 4 | megszentelé munkánkat; most, midőn~E szellem elszállt, nincsen
65 4 | megbírni köztetek?~Nem Róma e hon, melynek harci lelke~
66 4 | köztársaság,~S melyben lakunk, óh, e hon latroké. -~Hisz én azt
67 4 | önmagunk teszed. - (El.)~CSÁK~E kardot, mellyel győzni bírtam -
68 4 | fegyveremmel Károlyért csatázni? -~E szent vasat, mely Volga
69 4 | végsőt szivedbe; és az elsőt~E kis darabra. S hogyha látod
70 4 | MIKLÓS~S elhagyjam-e örökre e kezet,~Mely ifjuságomat
71 4 | eltörve vitték~Sírboltba. E törzs vérbe sűlyedett.~Rokont,
72 4 | szerelmet megfagyasztni,~E gépet, mely nehéz lett,
73 4 | látlak-é~Még egyszer? - Akkor e könyűt letörlöd.~Melyet
74 4 | Halálszín fátyoloddal és lezárva~E sóvárgó szemet, reá hajítod,~
75 4 | elbúcsuzott -~Nem látja őt e földön senki többé.~DÁVID~
76 4 | Óh, bár ne láttam volna e lakot~Inkább, mint így szakadjak
77 5 | Elpusztíthatatlan él ő, jól tudom~E vén zárdában, és mint lidérc~
78 5 | MIKLÓS~ Nem még.~CSÁK~ Lépj e halomra.~Óh, jaj, szemem
79 6 | soká,~Egy percnyi üdvért e zárdába jöttem,~S ha megnyerém
80 6 | zsámolyánál:~Nyugodt-e kebled e sötét falak közt?~Fellázadt
81 6 | fonák~Szót ejteni. - Menj e szentelt falakból.~DÁVID~
82 6 | Megismerném a kis virágot is, mely~E porból nőne, mert e kis
83 6 | mely~E porból nőne, mert e kis virág~Mérgezné meg valómat,
84 6 | munka és életcél int felém.~E végső vágya szűmnek felriasztja~
85 6 | léterőmet.~Lelkem, mely e sovány testben talán~Azért
86 6 | fejét)~ Nem ő. -~MIKLÓS~E hang testvérhang. - Dávid,
87 6 | megtapintja)~Elkéstem. - Héj! El e kiszenvedettel.~Azért lelénk-e
88 6 | Nem az vagyok.~Csák útját e küszöbnél végezé.~Azon tört
89 6 | S most lelkem menj ki e fonnyadt karokból,~Menj
|