Szín

  1 1 |                       A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten
  2 1 |   pillantásától függ ismét a vég.~Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,~
  3 1 |        gyönyör egésze,~Részünk csak az árny, melyet ránk vetett,~
  4 1 | osztályrészt engedett.~Megtestesült az örökös nagy eszme,~Im a
  5 1 |           teremtés béfejezve már,~S az Úr mindentől, mit lehelni
  6 1 |         adót szent zsámolyára vár. ~Az Úr ~Be van fejezve a nagy
  7 1 |         nagy mű, igen.~A gép forog, az alkotó pihen.~Év-milliókig
  8 1 |                Rendzavarva jő amott az~Üstökös rettentő képe:~S
  9 1 |        Üstökös rettentő képe:~S ím, az Úr szavát meghallva,~Rend
 10 1 |         Fénye, árnya lészen együtt:~Az Úr kedve és haragja.~A csillagok
 11 1 |        Leborul ~Mihály főangyal ~Ki az örökké változandót,~S a
 12 1 |        néked, Jóság!~Leborul~Szünet~Az Úr ~S te, Lucifer, hallgatsz,
 13 1 |        megmarad a semleges salak. -~Az ember ezt, ha egykor ellesi,~
 14 1 |      műkedvelőtől? -~Aztán mi végre az egész teremtés?~Dicsőségedre
 15 1 |           únod véges-végtelen,~Hogy az a nóta mindig úgy megyen.~
 16 1 |          egymást üldözi,~S hiányzik az összhangzó értelem. - ~Az
 17 1 |           az összhangzó értelem. - ~Az Úr ~Csak hódolat illet meg,
 18 1 |             mást, csak mi lényegem.~Az angyalokra mutatva~Dicsér
 19 1 |         mindöröktől fogva élek én. ~Az Úr ~Hah, szemtelen! Nem
 20 1 |              szemtelen! Nem szült-e az anyag,~Hol volt köröd, hol
 21 1 |             is szintúgy kérdhetem. ~Az Úr ~Én végtelen időtől tervezem,~
 22 1 |            nem érzéd-e eszméid közt az űrt,~Mely minden létnek
 23 1 |              Győztél felettem, mert az végzetem,~Hogy harcaimban
 24 1 |            szültél, én tért nyerék,~Az élet mellett ott van a halál,~
 25 1 |          ösmérlek, még hódoljak-e? ~Az Úr ~Hah, pártos szellem!
 26 1 |             porláncodat,~Csatád hiú az Úrnak ellenében. ~Lucifer ~
 27 1 |         osztályrészemet~Követelem. ~Az Úr gúnnyal ~Legyen, amint
 28 1 |      színétől, megátkozott,~Hozsán' az Úrnak, ki törvényt szabott. -~
 29 2 |   paradicsomban. Középen a tudás és az örök élet fái. Ádám és Éva
 30 2 |          bizalommal környezik őket. Az ég nyílt kapuján dics (glória)
 31 2 |          Éva ~Majd szakítok egyet. ~Az Úr szava ~Megállj, megállj,
 32 2 |       tilalmas? ~Ádám ~Hát mért kék az ég,~Miért zöld a liget, -
 33 2 |           rajtunk. ~Éva ~Reszketek.~Az égi zengzet is elhallgatott. ~
 34 2 |          Saját tüzének halvány mása az,~Mely véle együtt semmivé
 35 2 |          érzelem.~De mit töprengek. Az nyer, aki mer.~Új szélroham.
 36 2 |        eszmélnék-e hát:~Nem érzem-é az áldó napsugárt,~A létezésnek
 37 2 |             Lucifer ~Ezt tartja tán az a kis féreg is,~Mely a gyümölcsöt
 38 2 |        nemesbbé tégedet?~Egy szikra az, mely bennetek dereng,~Egy
 39 2 |            kellene.~Mit képes tenni az arasznyi lét?~E két fa rejti
 40 2 |           aki alkotott.~Tudsz, mint az Isten, azt ha élvezed,~Ettől
 41 2 |          Égi kar ~Jaj neked, világ,~Az ős tagadás kisért. ~Az Úr
 42 2 |              Az ős tagadás kisért. ~Az Úr szava ~Ember, vigyázz! ~
 43 2 |              Segítsetek,~Ti elemek,~Az embert nektek~Szerezni meg. -~
 44 2 |             a dics elborul~E két fa az enyém. ~Ádám ~Ki vagy tehát
 45 2 |        látköröd-kívül van,~És ember az, mi legmagasb neked.~Az
 46 2 |             az, mi legmagasb neked.~Az ebnek is eb legfőbb ideálja,~
 47 2 |         legerősebb,~Ki ottan álltam az Úr trónja mellett,~S legszebb
 48 2 |      Megúntam ott a második helyet,~Az egyhangú, szabályos életet,~
 49 2 |         nagy lehet,~Hová, ki bátor, az velem jöhet. ~Ádám ~Megmondta
 50 2 |          Miért büntetne? - Hisz, ha az utat~Kitűzte, melyen hogy
 51 2 |             Lucifer ~Lám, megjelent az első bölcselő! -~Nagy sor
 52 2 |           sem ér.~Hát hagyjatok fel az okoskodással,~Minden dolognak
 53 2 |            rá nem ér.~A tett halála az okoskodás. - ~Éva ~Én hát
 54 2 |       gyümölcsből. ~Ádám ~Megátkozá az Úr. ~Lucifer kacag ~De csak
 55 2 |            Cherub ~Félre, bűnösök! ~Az Úr szava ~Ádám, Ádám! Elhagytál
 56 3 |             alkot. Lucifer~Ádám ~Ez az enyém. A nagy világ helyett~
 57 3 |          csinálok, épen olyat,~Mint az előbbi, s így közénk varázslom~
 58 3 |         beszélsz. Igérted a~Tudást, az ösztön kéjéről lemondtam~
 59 3 |           küzdve, nagy legyek.~S mi az eredmény? ~Lucifer ~Hát
 60 3 |          báb, mostan fittyet hánysz az égnek,~Meglátjuk szíved,
 61 3 |          Éva ~Nekem meg büszkeségem az csupán,~Hogy a világnak
 62 3 |            néki? Puszta létem?~Hisz az a lét, ha érdemes leszen~
 63 3 |             bár nem tudom nevét, mi az,~Talán egy hajszál - annál
 64 3 |        képzetem magasb körökbe von,~Az éhség kényszerít, hunyászkodottan~
 65 3 |        veled. ~Lucifer ~S csakis ez az, mi vélem bír dacolni,~Mert
 66 3 |            gyanánt rohan? ~Lucifer ~Az a melegség,~Mely életet
 67 3 |            érzem éltető hatását:~Mi az, mi az? Elkábulok belé. - ~
 68 3 |           éltető hatását:~Mi az, mi az? Elkábulok belé. - ~Lucifer ~
 69 3 |      harcban állni száz elem között~Az elhagyottság kínos érzetével,~
 70 3 |       földnek szellemét, ismérem őt~Az égi karból, szép szerény
 71 3 |             Látod, nem bírsz velem,~Az ősi tagadás~Hiv, hisz nem
 72 3 |           szava ~Mit gyöngeűl látál az égi karban,~Az önkörében
 73 3 |       gyöngeűl látál az égi karban,~Az önkörében végtelen, erős. -~
 74 3 |         hogyan fér büszke közeledbe~Az ember, hogyha istenűl fogad? ~
 75 3 |          öröklét van kitárva,~De én az élet fájából nem ettem,~
 76 3 |             Lucifer ~Minden, mi él, az egyenlő soká él,~A százados
 77 3 |    napszámát s vágyait betölté.~Nem az idő halad: mi változunk,~
 78 3 |             sár-testbe van~Szorítva az ember egyénisége.~Látád
 79 3 |      cselekszik, téved, elbukik,~De az egész, mint állandó egyén,~
 80 3 |        létesíti,~Míg eljön a vég, s az egész eláll. -~Portested
 81 3 |           Ádám ~Ez visszapillantása az öregnek,~De ifjú keblem
 82 4 |        boldog lenne érted,~Vajon mi az, mi a nagy fáraót~Nem hagyja
 83 4 |           áldozod fel a nap kéjeit,~Az éjnek édes álomképeit,~És
 84 4 |      terveidnek~A rabszolgára, akit az megillet,~Midőn már úgyis
 85 4 |          Azt tartom, hogy megleltem az utat,~Mely a valódi nagysághoz
 86 4 |         mely ledöntse:~Erősebb lett az ember, mint az Isten. ~Lucifer ~
 87 4 |         Erősebb lett az ember, mint az Isten. ~Lucifer ~S oh, fáraó,
 88 4 |          esdtem,~Dicsőséget csak, s az megnyílt előttem.~Csak a
 89 4 |          percnyi dőre játék? ~Ádám ~Az nem lehet. ~Lucifer~S ha
 90 4 |          fonálnak:~S kacagja durván az erő s anyag. ~Ádám ~Én nem
 91 4 |        úgyebár, nagyon? ~Rabszolga ~Az élet fáj csak, már nem fáj
 92 4 |                A gúlához követ~Hord az erősnek, s állítván utódot~
 93 4 |            úgy fejedelme vagy,~Mint az erőnek én - meg kelle lelnünk~
 94 4 |               Ádám ~A holtnak béke, az élőnek üdv.~Amaz könnyed
 95 4 |             nép joga,~Együtt öröklé az igával azt.~Ismét jajszó,
 96 4 |          Mit egy személyben ér utól az ember~Milljók vesztével
 97 4 |             jajával,~Kikben szintén az az ember lehel;~Milljószor
 98 4 |          jajával,~Kikben szintén az az ember lehel;~Milljószor
 99 4 |             uralomra vágy.~Ez érzet az, s nem a testvériség,~Mi
100 4 |         hatja át tömét; sötét leend az,~Csak a hullám ragyog, mit
101 4 |           én kedvesem,~Úgyis mit ér az a rideg dicsőség,~Hideg
102 4 |        hozzád -~Csak gyöngeség, mit az erő szerethet.~Mint a védő
103 4 |      arculattal, melyről elmosódott~Az írás, szolga volt-e, vagy
104 4 |         másutt nem lehet.~Enyésszen az egyén, ha él a köz,~Mely
105 5 |              közepén szónokszékkel. Az előtéren oldalvást nyílt
106 5 |             imádkozzunk, fiam,~Hogy az ég védje e hon igazát,~S
107 5 |             Első a népből ~Nem hall az ember semmi izgató~Hirt,
108 5 |       gyönge kis zavar.~Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta,
109 5 |              Odább! Ez a hely itten az enyém.~Veszélyben a hon,
110 5 |        gonosz!~No csak virágozd fel az állatot,~Mit áldozatra szántál. ~
111 5 |            galambot s tömjént áldoz az oltáron ~Éva ~Szent Aphrodité!
112 5 |         enyhet csak bajnok szivére.~Az áldozat füstében Erósz mosolyogva
113 5 |      bérletemből hurcolkodjatok ki!~Az áldozatnak vége, az istenségek
114 5 |             ki!~Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek~Éva
115 5 |          Éva felemelkedve ~Minő zaj az kint? Nézzük meg, fiam. ~
116 5 |            Lucifer ~Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál! ~Első
117 5 |            kapuknál! ~Első demagóg ~Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk~
118 5 |          előttük? ~Lucifer ~Éppen ő az ellen.~Megtudta, mit forraltok
119 5 |          kapukhoz! - ~Éva ~Istenek!~Az ítélet fájt, mely által
120 5 |       minden bántalomtól.~Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba,
121 5 |              Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek~Kacagni ott,
122 5 |       Magasztossá teszi rózsáival~S az egyszerűség csókos ajkival. -~
123 5 |      ajkival. -~Mért késik oly soká az én világom,~A torzalak,
124 5 |            S a gyöngétől mit kérhet az erős? -~De nőm nem jő elém,
125 5 |           én, hogy amit tesz atyám,~Az jól van téve. - ~Éva ~Oh,
126 5 |            Éva ~E kettős áldozathoz az anya~Hadd szórja a tömjént.
127 5 |            Halál reá! ~Ádám ~Mi zaj az odakint? ~Éva ~Ah, Miltiadész,
128 5 |         Miltiadész, rettentő beszéd az:~Árulónak mond újra a tömeg. ~
129 5 |          hogy úgy van.~Gonosz világ az, melyet itt lelél. ~Első
130 5 |         neje~Miként beszél? - ~Éva ~Az a nőnek joga,~Hogy férjét
131 5 |        gyáva népet meg nem átkozom,~Az nem hibás, annak természete,~
132 5 |             meg, hisz ez a nép~Csak az imént porban csúszott előtted. ~
133 5 |             a kéjt,~Mellyel betölti az arasznyi létet,~S tántorogjon
134 5 |           Örűlj, mulass, tagadd meg az erényt. -~Vérpadra mostan,
135 5 |            Pallasz meghallgatott. - Az ég veled,~Megnyugvás szállt
136 6 |           illatok égnek, kilátással az Apenninek felé. - Középen
137 6 |        mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,~Szépségét értsük-é,
138 6 |             kecsű nő csábít tőle el~Az ujdonság bűbájos ingerével. ~
139 6 |       többet, Hippia!~Miért is vonz az a kéj Tantalusként,~Ha Herculesnek
140 6 |            mára.~A hullát kiviszik, az emelvényt a táncosok foglalják
141 6 |             inkább -~Miért is ennek az a szép leány,~Ha már különb
142 6 |           Más a zamatja,~S a mámor, az édes mámor,~Mint horpadt
143 6 |           Más a varázsa,~S a mámor, az édes mámor,~Mint horpadt
144 6 | megaranyozza. ~Catulus ~Jól van biz az, nos, Cluvia, te mit tudsz? ~
145 6 |          volt hajdanában:~Lucretiát az özvegy ágyban~Hogy megkereste
146 6 |    fájdalomnak,~Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág,~S így
147 6 |     Dögvészt, mi a várost tizedeli,~Az isteneknek minden végzetét.~
148 6 |             és jajveszékelő nőkkel. Az egész társaság egy ideig
149 6 |         nincs-e már, vagy elfogyott az élc,~Hogy a savanyú úr is
150 6 |        nyílt koporsóban behozzák, s az asztalra helyezik. Kísérete
151 6 |             meg~És lopd ki szájából az obulust. ~Hippia ~Ha tégedet
152 6 |      kétségb'eső.~Nem érzed-é, hogy az ég büntetése~Nehezkedik
153 6 |         hited, kövekké dermedeztek.~Az istenszobrok szétporlanak~
154 6 |          tisztuló szinéről. ~Hippia az asztal előtt összeroskadva ~
155 6 |                       Megkereszteli az asztalról vett edényből ~
156 6 |        Kimennek~Ádám elgondolkodva, az előtérre lép, Éva követi ~
157 6 |            keressz itt,~Hol a halál az örömet kiölte? ~Éva ~S nem
158 6 |          szenvedni addig. Oh, ha él az Isten,~Letérdel s kezét
159 6 |         Istenem!~ ~~~  ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Az égen glóriában a kereszt
160 6 |            kereszt. ~Péter apostol ~Az Úr meghallgatott. - Tekints
161 6 |     meghallgatott. - Tekints körűl,~Az elkorcsúlt föld újra kezd
162 6 |            közt lél, új vért hozand~Az elsilányúlt, megfogyott
163 6 |         hoznak, a testvériséget,~És az egyénnek felszabadulását,~
164 6 |           dicsőség,~Magadnak munka. Az egyén szabad~Érvényre hozni
165 6 |        csatázni, fel hát lelkesűlni~Az új tanért. Alkotni új világot,~
166 6 |        lovag-erény lesz,~Költészete az oltár oldalán~A felmagasztalt
167 6 |              Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,~S ördögnek
168 7 |         beszédet,~S legott házunkra az üszök repűlt.~Elszélednek ~
169 7 |       cirkusz vértanúi haltak. -~Ez az egyének felszabadítása? -~
170 7 |           nem fogom. Éltemnek vágya az. -~Tehet, s tegyen, kiben
171 7 |              Bár jőne már, bár jőne az idő,~Megváltásunk csak akkor
172 7 |          napnak jöttét kétleném,~Ha az, ki a nagy művet inditá,~
173 7 |            gyilkoló miazmákat lehel~Az új világban, mely körűle
174 7 |          Egzakt fogalmat nem birván az elme,~Ti mégis mindig ezt
175 7 |  folytathatnók véges-végtelen~S hol az egzakt pont, mely határt
176 7 |        kihívón? - ~Lucifer ~A főpap az, apostolok utóda. ~Ádám ~
177 7 |             meg a kereszten. ~Ádám ~Az egy világot válta meg ezáltal,~
178 7 |             dolgokra most nem érek,~Az Isten dícse, a nép üdve
179 7 |            aggot, gyermeket. ~Ádám ~Az ártatlant, atyám, csak nem
180 7 |               Patriarcha ~Fiam!~Nem az szeret, ki a testnek hizelg,~
181 7 |           homoiusiont hirdetik,~Míg az egyház a homousiont~Alapítá
182 7 |           Adjátok fel, barátim, azt az i-t,~Szebb áldozat lesz
183 7 |        vértanúk, kiket káprázatával~Az ördög csalt el, kárhozott
184 7 |             vagytok a nagy Babylon,~Az a kéjhölgy, kiről Szent
185 7 |           Barát ~A hétfejű sárkány, az antikrisztus~Vagytok ti,
186 7 |          gonosz,~Isten dicsére hull az áldozat. -~Erősek vagytok,
187 7 |           De jó-e a tett, ítél majd az ég. -~Számlálva immár bűnóráitok,~
188 7 |           új csatárok születendnek,~Az eszme él, s a láng, mely
189 7 |       engemet, és miért távoztál el az én megtartásomtól és az
190 7 |             az én megtartásomtól és az én jajgatásimnak beszédétől? ~
191 7 |       közbevágnak ~1. Perelj, Uram, az énvelem perlőkkel, és harcolj
192 7 |     fegyvert és paizst, és kelj fel az én segítségemre. ~3. És
193 7 |            dárdádat, és rekeszd meg az én háborgatóim eleinek utát (
194 7 |     magasztos, nagyszerű? ~Lucifer ~Az, ami másnak tán kacagtató.~
195 7 |      hitünknek zsendülő korában:~Ki az a bűnös, aki tönkretette? ~
196 7 |            teremt,~Erőt ád: ott van az eretnekekkel. - ~Ádám ~Valóban,
197 7 |             északi honomba,~Hol még az ős erdők árnyékiban~A férfibecs,
198 7 |        elmerít,~Úszója, nem vezére, az egyén. -~Kiket nagyoknak
199 7 |      nagyoknak mond a krónika,~Mind az, ki hat, megérté századát,~
200 7 |      megérté századát,~De nem szülé az új fogalmakat.~Nem a kakas
201 7 |            előre,~Köztük dereng fel az új gondolat;~S azért meghalnak,
202 7 |        azért meghalnak, mit utódaik~Az utca-léggel gondtalan szivandnak. -~
203 7 |        cimborám.~S nem is utálom én az ily világot,~Az Úr dicse
204 7 |           utálom én az ily világot,~Az Úr dicse ha szinte felkapott
205 7 |       sűrüségi közt.~Gondatlan ülve az üde gyepen,~A csattogányt
206 7 |           miért? Hát nem nagy eszme az, midőn~Tengerfenékre szállok
207 7 |            bűnbélyeget,~Átokká téve az égnek malasztját. - ~Helene ~
208 7 |                 Helene ~Ez különös! Az ördög van veled tán?~De
209 7 |           hallád eskümet. ~Ádám ~De az nincs tiltva tán, hogy én
210 7 |         Isten veled - meglátlak ott az égben. ~Ádám ~Isten veled. -
211 7 |             felkél, Izóra és Helene az ablakon~Éva ~Mi vágyva néze
212 7 |   Csodálatos, minő őrült nemünk!~Ha az előitélettel szakít,~Vadállatúl
213 7 |          jobb lenne itt nem állnod.~Az elszakadt szív könnyen összeforr,~
214 7 |           mint tünde álom,~Mely tán az égből kísért e világra;~
215 7 |           egy máglya világa gyúl ki~Az eretnekek karban távolról ~
216 7 |            távolról ~21. Mentsd meg az én lelkemet a fegyvertől,
217 7 |           lelkemet a fegyvertől, és az én egyetlenegyemet az ebnek
218 7 |            és az én egyetlenegyemet az ebnek kezéből. ~22. Szabadíts
219 7 |           22. Szabadíts meg engemet az oroszlánnak szájából, és
220 7 |            oroszlánnak szájából, és az unicornisoknak szarvaik
221 7 |           23. Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak; a gyülekezetek
222 7 |          dal! ~Lucifer ~Nászénektek az. ~Ádám ~Mindegy, legyen,
223 7 |           és örüljenek, kik akarják az én igazságomat; és mondják
224 7 |          mindenkor: Magasztaltassék az Úr, ki akar békességet az
225 7 |           az Úr, ki akar békességet az ő szolgájának.~A fentebbi
226 7 |            boszorkányok szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz
227 7 |       fenyegetve áll Ádám előtt~Éva az ablakot becsapva ~Isten
228 7 |         vagy te, rém! ~Csontváz ~Én az vagyok, ki ott lesz~Minden
229 7 |         hogy rá nem érek~Közöttetek az éjet elfecsegni. -~A jelenések
230 7 |          Tankréd! kedvesed becsapta~Az ablakot; mit állunk itt
231 7 |             ablakot; mit állunk itt az éjben?~A szél hideg, köszvény
232 7 |          Szerelmeskedni nem fog tán az ördög,~Nevetségessé lenne
233 7 |         elvinné maga. -~Csodálatos, az ember hő kebellel~Eseng
234 7 |             után,~S csak kínt arat. Az ördög jégkebellel~Alig bír
235 7 |         dicsére embert áldozának,~S az ember korcs volt, eszmémet
236 7 |       élveink,~S bűn bélyegét süték az élvezetre,~Lovag-erényt
237 8 |        Lucifer mint Kepler famulusa az erkélyen. A kertben udvaroncok
238 8 |             később éj. Két udvaronc az előtéren elmenve.~Első udvaronc ~
239 8 |          elmenve.~Első udvaronc ~Ki az megint, ki ottan fűtözik,~
240 8 |          máglyák köré.~S nem őrjöng az sem már öröm miatt,~Csak
241 8 |            magában. ~Első udvaronc ~Az én időmben ünnep volt az
242 8 |            Az én időmben ünnep volt az ílyes,~Ott volt az udvar,
243 8 |             volt az ílyes,~Ott volt az udvar, a nemes világ.~Ah,
244 8 |             toronyba~Rudolf és Ádám az előtérre lépve~Rudolf ~Állítsd
245 8 |     horoszkópomat,~Rossz álmam volt az éjjel, rettegek,~Mi konjunkturákban
246 8 |             műveket,~Mig rátaláltam az ejtett hibára.~Amint izzasztók
247 8 |        egyesűlt hatásán,~S leszállt az ércek bölcseletsava.~De
248 8 |         eredmény~Mely ifjúságot önt az agg erébe,~Nemességet visz
249 8 |         szóra még!~Rossz hír kering az udvarban felőled,~Hogy új
250 8 |            Hagyd a világot, jól van az, miként van,~Ne kívánd kontárúl
251 8 |     lépcsőinél megáll. Két udvaronc az előtérbe érve~Harmadik udvaronc ~
252 8 |       udvaronc ~Nem fogja fel, hogy az igazi lovag,~Bár istenség
253 8 |       vállára ver ~Ah menj, lovag - az istenért! Kegyelmezz,~Tréfáidon
254 8 |          megszállott már titeket is~Az újításnak átkos szelleme?~
255 8 |              Éva ~Férjem szegény? - Az istenért, urak,~Kíméljétek
256 8 |             urak,~Kíméljétek meg őt az ily gyanútól~Előttem, kit
257 8 |          Mind elmennek. Ádám és Éva az erkélyre. Ádám zsöllyeszékbe
258 8 |           szükséget tűrjek-é tehát?~Az udvarhölgyek pávaként ragyognak,~
259 8 |          kell semmi a világon,~Csak az éj és tündöklő csillaga,~
260 8 |          származás-e a sugár,~Amely az égből homlokomra szállt?~
261 8 |             mit lelke elhagyott,~De az enyém örök-ifjú, erős. -~
262 8 |          Most senki sem hisz, törpe az idő,~S a báb-istenség csak
263 8 |            újra a már meglevő rend:~Az a tekintély - egyházunk
264 8 |      akarálak búba ejteni.~De ládd, az udvar oly csodálatos,~És
265 8 |              Lucifer jő lámpával, s az asztalra teszi~Lucifer ~
266 8 |           Éva ~Talán neked nagy már az áldozat~Az éj hüvös szelét
267 8 |           neked nagy már az áldozat~Az éj hüvös szelét kiállni,~
268 8 |            nemes férjet csalok meg.~Az ég átkát, világ itéletét~
269 8 |      éretted, lovag? ~Udvaronc ~Ah, az ég átka, világitélet~Nem
270 8 |            kínos szent örökség,~Mit az egekből nyert a dőre ember -~
271 8 |        körűlem.~Te örökös vagy, míg az mind mulandó,~Te felmagasztalsz,
272 8 |           Udvaronc ~Borbála, oh, ha az enyém lehetnél!~Ha Isten
273 8 |           elszólítná férjedet,~Hogy az eget jobban fel bírja fogni,~
274 8 |           új tetterővel~Szemébe néz az elavult lomoknak,~Bíróul
275 8 |          emel,~Felkél és tántorogva az erkély szélére lép~Nem retten
276 9 |             Gréve-piacává változik. Az erkély egy guillotine-emelvénnyé,
277 9 |          egy guillotine-emelvénnyé, az íróasztal nyaktilóvá, mely
278 9 |          bakó áll. Ádám mint Danton az emelvény széléről zajló
279 9 |            újonchad jelenik meg, és az állványnál sorakozik. Fényes
280 9 |       kezökből, visszatéve~Trónjára az észt, e rég üldözöttet.~
281 9 |             ifjúság tódúl szüntelen~Az elhullott hősök helyét kitöltni.~
282 9 |            fogja tizedelni?~Ha forr az érc, a rossz salak kihull,~
283 9 |             veretni. ~Néptömeg ~Oh, az áruló! ~Ádám ~Helyesen mondod.
284 9 |        bírván meghódítni a világot,~Az áruló. -~Az újoncok közül
285 9 |   meghódítni a világot,~Az áruló. -~Az újoncok közül egy tiszt
286 9 |            Mely többet ér tán, mint az a lehullott. ~Ádám ~S ki
287 9 |           nem nézem semmibe? ~Ádám ~Az ifjúság nem úgy gondolkodik. ~
288 9 |      Viszontlátásig, győzelem után!~Az újonchad elléptet~Oh, bár
289 9 |           Ádám ~Akit mutatni bírok, az meg is halt. ~Néptömeg ~
290 9 |          tévedő jós. -~Halál, halál az arisztokratákra!~Jerünk,
291 9 | Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket.~Az árulás emelt fővel kacag,~
292 9 |            ennek testvérét hurcolja az állvány elé~Egy sans-culotte ~
293 9 |          után,~Hol munka vár s vész az árulókra.~A sans-culotte-ok
294 9 |            elmennek a többi néppel, az ifjak az állványra lépnek.
295 9 |            a többi néppel, az ifjak az állványra lépnek. Az állvány
296 9 |          ifjak az állványra lépnek. Az állvány körül csak néhány
297 9 |    gyöngédebb szó nem illik. ~Ádám ~Az én világom e szörnyű emelvény.~
298 9 |            s szentélyébe zár. ~Éva ~Az áldozatra szentelt állatot~
299 9 |             útjában a papok. ~Ádám ~Az áldozat, hidd el, magam
300 9 |               E vér közt úgy gyötör az egyedüllét,~A sejtelem,
301 9 |        Előjoga; kit a végzés vezet,~Az rá nem ér körűltekinteni. -~
302 9 |          ifju - és ez a szív. ~Éva ~Az elhagyott oltárnak is lehet~
303 9 |            ellenség, jó barát,~Hogy az, kit a sors korbácsolt tova,~
304 9 |            vadul visszatér. Néhánya az állványra hat~Néptömeg ~
305 9 |          zsámolyára.~Kezembe nyomta az egyik cudar,~Midőn nyakának
306 9 |      testvéridet.~Évát leszúrja, ki az állvány hátrészén lebukik ~ ~~~  ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
307 9 |   Polgártárs, vezess! -~Kiszedted-é az árulók nevét? -~A nép letakarodik
308 9 |          nevét? -~A nép letakarodik az állványról. Éva mint rongyos,
309 9 |         Minő csodás hasonlat! - Aki az~Angyalt ismérte, s látta
310 9 |         látta azután~Hogy elbukott, az látott tán hasonlót.~Azon
311 9 |              S minő egészen más lőn az egész! -~Azt nem bírhattam,
312 9 |          között~Saint-Just ~Barátod az, ki a hon ellene.~A felséges
313 9 |             honáruló:~Csempészetért az állami javakban,~Rokonszenvért
314 9 |             javakban,~Rokonszenvért az arisztokratákkal,~Vágyódásért
315 9 |  Robespierre, megelőztél csupán,~Ez az egész, ne kérkedjél vele.~
316 10|                        TIZEDIK SZÍN~Az egész hirtelen olyanná változik
317 10|          kettő mily bámúlatos.~Mert az erő nyomá rá bélyegét. -~
318 10|     erényivel. ~Lucifer ~Ismérem én az ily lehangolást,~Mely a
319 10|          szíved ideáljaúl hazudsz. ~Az udvaronc ~Az istenért, nyugodtan
320 10|    ideáljaúl hazudsz. ~Az udvaronc ~Az istenért, nyugodtan kedvesem,~
321 10|           botrányt okozsz. ~Ádám ~S az a két nő is álom volt-e
322 10|           el, ne lássalak ezentúl! ~Az udvaronc ~Ez ismét túlzás.
323 10|         vége van.~De nem mindennek. Az eszmék erősbek~A rossz anyagnál.
324 10|             Ezt ledöntheti~Erőszak, az örökre élni fog.~S fejlődni
325 10|        halad, mester, vár a tanóra,~Az ifjuság már nyugtalan gyülekszik~
326 10|              ezt vagy azt csinálni.~Az oktalan bámúl és azt hiszi,~
327 10|           idézünk,~Pedig fogás csak az egész, takarni~A szemfényvesztés
328 10|     tanítvány gyors léptekkel jő, s az erkélyre megy~Tanítvány ~
329 10|        les-é avatlan hallgató, mert~Az az igazság rettentő, halálos,~
330 10|           avatlan hallgató, mert~Az az igazság rettentő, halálos,~
331 10|            Mi rettentő komoly csíny az egész.~Mert míg szorúlt
332 10|         Ádám ~Egykor nevetni fognak az egészen.~Az államférfit,
333 10|          nevetni fognak az egészen.~Az államférfit, kit nagynak
334 10|              kit nagynak neveztünk,~Az ortodoxot, akit bámulánk -~
335 10|         bámulánk -~Komédiásnak nézi az utókor,~Ha a valódi nagyság
336 10|         valódi nagyság lép helyébe,~Az egyszerű és a természetes,~
337 10|           Tanítvány ~Ez a nyelv hát az a megérthető,~Melyen beszéltek
338 10|        megérthető,~Melyen beszéltek az apostolok. -~De hogyha minden
339 10|          lelket. ~Ádám ~Igaz, igaz, az önt rá szellemet,~A természettel
340 10|          míg eszményesítsz,~Kifogsz az élő nagy természeten.~De
341 10|             erő van és Isten lakik,~Az szónokolni fog, vés vagy
342 10|   szárnyakúl soha,~Egy törpe fajnak az absztrakció. - ~Tanítvány ~
343 10|         századok hibáit~Előitéletűl az új világba.~A tűzre vélök!
344 10|         mindig, hogy mi a dal,~Minő az erdő, míg az élet elfoly,~
345 10|            a dal,~Minő az erdő, míg az élet elfoly,~Örömtelen poros
346 10|             közt.~Hosszúnak nézed-é az életet,~Hogy sírodig teóriát
347 10|      tanúlsz?~Együtt mondunk bucsút az iskolának,~Téged vezessen
348 10|         vezess te, kétes szellemőr,~Az új világba, mely fejlődni
349 11|           halk zenétől kísérve ~Zúg az élet tengerárja,~Mindenik
350 11|           ha elmerűl ez,~Mit félsz, az ha feljebb hág? -~Majd attól
351 11|            hág? -~Majd attól félsz, az egyént hogy~Elnyelendi a
352 11|         nevet.~Hagyd zajongni, majd az élet~Korlátozza önmagát.~
353 11|            ígéző dalát. - ~Ádám ~Ez az, ez az, miért mindég epedtem,~
354 11|           dalát. - ~Ádám ~Ez az, ez az, miért mindég epedtem,~Pályám
355 11|            mindeddig tömkeleg vala,~Az élet áll most teljesen előttem,~
356 11|             fölér. -~Így hallja azt az Isten is, azért~Hiszi, hogy
357 11|           ládd, te is nagy polcodon~Az életről, mely lábadnál mozog,~
358 11|         Lucifer a Towerre mutatván ~Az nem csoda, midőn az ős idők~
359 11|       mutatván ~Az nem csoda, midőn az ős idők~Kisértetén állunk,
360 11|            álláspont se kell nekem,~Az új világba elszántan leszállok,~
361 11|             Azt féltened. Míg létez az anyag,~Mindaddig áll az
362 11|             az anyag,~Mindaddig áll az én hatalmam is,~Tagadásul,
363 11|           emberszív van, míg eszmél az agy,~S fennálló rend a vágynak
364 11|             urak,~Mindjárt kezdődik az előadás.~Mulatságos komédia
365 11|    Szemlélni, mint szedé rá a kigyó~Az első nőt, ki már kiváncsi
366 11|           van igaza,~Azoknak-é, kik az életbe lépnek~Az ébredő
367 11|     Azoknak-é, kik az életbe lépnek~Az ébredő erő önérzetével,~
368 11|          összevissza? ~Ádám ~A torz az éppen, mit nem tűrhetek. ~
369 11|            ez nem nagy különbség -,~Az új iránynak, a romantikának,~
370 11|             a torzban gyönyörködöm.~Az emberarcra egy majomvonás;~
371 11|            helyet,~Te jómadár, csak az mulattat ingyen,~Ki életúnt
372 11|           Vásároljanak!~E kis virág az árvának kenyért~És a szegénynek
373 11|           gyöngy való csak,~Melyért az is már, aki fölhozá,~Kétségbeejtő
374 11|            szín alatt italt mérnek, az asztal körül dőzsölő munkások.
375 11|         zenével a nép. ~Első munkás az asztalnál ~A gépek, mondom,
376 11|           el. ~Második munkás ~Csak az ital maradjon, elfeledjük. ~
377 11|         Bolond beszédek, jöjjön hát az a dús,~Nem vétek néki, mellém
378 11|          mellém ültetem,~Lássuk, ki az úr, és ki tud mulatni. ~
379 11|             Hogyan silányul állattá az ember. ~Lucifer ~Ah, íme
380 11|         második koldus elsompolyog.~Az első helyet foglal~Krisztusnak
381 11|   Sárkányoktól is kivívták~Egykoron az aranyalmát -~Almák még most
382 11|            E lányka tudja, hogy nem az utolsó,~Melyet most élvez,
383 11|             bort elköszönt,~Kacagja az ördögöt.~Templomi zene néhány
384 11|      hitvány helyen~Tartasz le, míg az üdv, megtestesülten,~Majd
385 11|          hideg, ne érintsd őt vele.~Az ájtatosság ül még ajkain. ~
386 11|          mert keblem bárminő hideg,~Az nékem baj: de a leánykebelben~
387 11|             a leánykebelben~Kivánom az előitéletet,~E szent poézist,
388 11|              De melyik hát, mutasd, az a darab menny -~Mert azt
389 11|            a darab menny -~Mert azt az ördögtől sem várhatod,~Izlésedet
390 11|             galamb undoral néz reá.~Az ember is üdvét csak önmaga~
391 11|       mézeskalács-szívet nyújt neki~Az ifjú ~Kisasszony, kérem,
392 11|           Ádám izgatottan nézi, míg az ifjú távozik~Ádám~Ez éretlen
393 11|       akinek e lányka báji nyílnak,~Az ily gézengúz ember nem lehet.~
394 11|           Lucifer ~Dehogy tűnt! Hát az a mézeskalács,~Virágcsokor,
395 11|           mézeskalács,~Virágcsokor, az a tánc, gallylugos~Mi volt
396 11|        nincsen már sehol. ~Lucifer ~Az is akad az iskoláspadok
397 11|         sehol. ~Lucifer ~Az is akad az iskoláspadok közt,~Hol még
398 11|          iskoláspadok közt,~Hol még az élet nem gazdálkodott.~Ép
399 11|             felénk közelg,~Ifjontan az volt, mik most e fiúk.~Két
400 11|     versenyt nem állhatom,~Mindenki az olcsóbb után eseng,~Árum
401 11|              De mondd, hová is lett az a leány? -~Most, Lucifer,
402 11|              Máskép fogadna. ~Ádám ~Az valószínű. ~Cigányasszony
403 11|              Lucifer félre ~No, még az kéne csak, te vén szipirtyó! ~
404 11|             érdemét,~Most ő pótolja az ördög helyét. -~Egy nyegle
405 11|             megáll ~Nyegle ~Félrébb az útból! - Tisztelet nekem,~
406 11|          kéréséhez jutott. ~Nyegle ~Az emberek javára fáradék,~
407 11|            van a dicső eredmény:~Ez az edényke élet-elixír,~Melytől
408 11|   embernagyság a hálószobában.~Nőnk az, tízévi házas állapotban -~
409 11|          igaz.~Olyan szerelmes önbe az az úr,~Hogy már ma még maîtresse-ének
410 11|             Olyan szerelmes önbe az az úr,~Hogy már ma még maîtresse-ének
411 11|          Lucifer ~Kéjét érzenéd,~Ha az volnál, kit játszol, vén
412 11|            ékszerárust,~De nem való az ily szegény leánynak. ~Ádám ~
413 11|           hát nézzük meg! ~Lucifer ~Az felesleges,~Kitűnő ékszer
414 11|          meg rálépek~Ráhág ~Éva ~Mi az:~Sikoltást hallok, vagy
415 11|         tudom. ~Lucifer ~Mindegy is az, de majd elmondom én:~Lovel
416 11|         gyárában dolgozott soká,~De az ón méreg, s azt szivá örökké,~
417 11|             fia pofonnal válaszolt.~Az átkozottnak kés akadt kezébe -~
418 11|             a vén Lovel megőrült. -~Az utolsó szavaknál Lovel őrült
419 11|    Emelkedjél fel, ők a csúfosak. -~Az elítélt elhalad kíséretével~
420 11|         rossz, senki nem cselekszi,~Az ördög is jogcímeket idéz,~
421 11|             feltűzi a kép mellé, de az~hirtelen lehervad, s nyakáról,
422 11|      lehervad, s nyakáról, karjáról~az ékszerek gyíkokká változva
423 11|            szabad versenyt szerezni az erőknek. -~Kilöktem a gépből
424 11|   függetlenség, száz hol éhezik,~Ha az egyes jármába nem hajol.~
425 11|        összeműködés,~Nincs rendszer az életnek műhelyében?~Nézz
426 11|      kicsiny magoknak. -~Besötétül. Az egész vásár csoportozattá
427 11|           megcsendül~Megcsendült ím az estharang,~Bevégezők; el,
428 12|            öltözve. Ádám és Lucifer az udvar közepén felbukkannak
429 12|           fogalmát.~Megállott volna az tán, úgy hiszem,~Ez új rend
430 12|         hiszem,~Ez új rend közt is. Az emberkebel~Korlátot kíván,
431 12|             kandivá levék:~Mi eszme az, mely a széles világot~Eggyé
432 12|      olvasztja, mely a lelkesülést,~Az emberszív e szent, örök
433 12|           Jól érdemelt díjúl kapott az ember. ~Lucifer ~Sok más
434 12|             egy falanszter,~Tanyája az új eszmék emberének. - ~
435 12|           már megint? ~Lucifer ~Már az nincs másképp e szellemvilágban. ~
436 12|      Lucifer ~Nagyon sajnálom. Mink az ezredik~Falanszterből vagyunk
437 12|    lombikomban,~S akaratomnak enged az anyag. - ~Lucifer ~Ah nem
438 12|        kötők,~Átpillantását vágyjuk az egésznek. - ~Tudós ~Ez helytelen.
439 12|          arról, miben segít. -~Csak az építész látja az egészet,~
440 12|               Csak az építész látja az egészet,~S bár megfaragni
441 12|          vegytan csupán - ~Lucifer ~Az a közép, hol élete lakik. - ~
442 12|            meg a múzeumot.~Páratlan az egész mai világon,~Az ősvilág
443 12|      Páratlan az egész mai világon,~Az ősvilág kihalt állatjai~
444 12|         regélik, hogy barátul~Tartá az ember, ingyen, munka nélkül,~
445 12|             hű elismeréssel~Lesvén, az ember gondolatait.~Mi több,
446 12|             puszták királya. ~Ádám ~Az oroszlány -~Im itt a tigris,
447 12|         kontár természet megalkotá:~Az élő zsír, ez hús- s gyapjútömeg,~
448 12|        hegyek valának íly anyagból,~Az emberek már készen szedheték,~
449 12|      tudomány~Nagy fáradsággal. Ezt az ércet itt~Vasnak nevezték,
450 12|     nevezték, s míg el nem fogyott,~Az alumínért nem kellett kutatni. -~
451 12|             kutatni. -~Ez a darabka az arany, nagyon~Nevezetes
452 12|         haszontalan.~Mert még midőn az ember, vak hitében,~Imádott
453 12|           sorson is:~Ilyennek hitte az aranyat is,~Oltárain jólétet
454 12|          vagy, idegen.~Lássuk tehát az ősnövényzetet.~Ím itt van
455 12|           ősnövényzetet.~Ím itt van az utolsó rózsa, mely~Nyílt
456 12|     játékszere.~Sajátságos jelenség az valóban,~Mint kaptak egykor
457 12|     ritkaság gyanánt~Két ily művet. Az első, költemény;~Iróját
458 12|            még midőn bünös~Önhittel az egyén érvényt kivánt,~Homérnak
459 12|            munkát helyettünk,~S míg az csalárdul idealizált,~Ez
460 12|     pohárból,~Kényelmesb-é e széken az ülés?~Most gépeink teszik
461 12|             alakban,~És a tökélyről az kezeskedik,~Hogy a munkás,
462 12|  megfenyítést. ~Ádám ~Mondd, mi hát az eszme,~Mely egy ily népbe
463 12|          nálunk a megélhetés.~Midőn az ember földén megjelent,~
464 12|           béruházott éléskamra volt az:~Csak a kezét kellett kinyújtani,~
465 12|        oxidált legtűztartóbb anyag.~Az organizmus titkai közel~
466 12|               Lucifer ~Nagyon vénűl az ember, hogyha már~Lombikhoz
467 12|            is müved,~Mi szörgy lesz az, mi szótlan gondolat,~Szerelmi
468 12|         rokon,~Ha nem korlátozandja az egyén.~S honnan veendi ennek
469 12|           kényszerűlve lesz~Engedni az anyag kivánatomnak. ~Lucifer ~
470 12|             egymást, és ne lökje el~Az ellentét. ~Tudós ~Minő badar
471 12|            beszéd;~Örök törvénye ez az anyagoknak. ~Lucifer ~Ah
472 12|        Tudós ~De én szabom korlátit az üveggel,~S kivonszolom a
473 12|       maradhat. Én, ki úgy kilestem~Az organizmus minden titkait,~
474 12|       titkait,~Ki százszor boncolám az életet - ~Ádám ~Hullát fogál
475 12|               Tudós ~Csak egy lépés az, ami hátra van. ~Ádám ~De
476 12|            hátra van. ~Ádám ~De ezt az egy lépést ki nem tevé,~
477 12|             egy lépést ki nem tevé,~Az nem tett semmit, nem tud
478 12|              A többi mind künn volt az udvaron,~A legszentebbe
479 12|          gyermekkel, köztük Éva is. Az udvaron mindnyájan kört
480 12|             Ádám, Lucifer s a tudós az előtérben állnak a múzeum
481 12|        szenvedélyed~Veszélybe hozni az egész falansztert. ~Luther ~
482 12|          sem e rossz hajlamot,~Mert az nemes, mert az hiánytalan.~
483 12|       hajlamot,~Mert az nemes, mert az hiánytalan.~De véred oly
484 12|           őserő.~Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,~Ez szűknek
485 12|     egyformára, mily törpére szűrte~Az állam. Oh, Lucifer, jőj,
486 12|              Ma két gyerek tölté be az időt,~Melyben szükséges
487 12|              Melyben szükséges volt az anyagond.~Most a közös növelde
488 12|           Hozzá ne nyúlj! E gyermek az enyém:~Ki tépi őt el az
489 12|             az enyém:~Ki tépi őt el az anyakebelről?! - ~Aggastyán ~
490 12|           Szivem vérével. - Hol van az erő,~Mely e szent kapcsot
491 12|   századunkban. - Honnan ez? ~Ádám ~Az édenkertnek egy késő sugára ~
492 12|             nem ír. -~Szellembeszéd az, mely nemesb körökbűl~Felénk
493 13|             SZÍN~ ~~~  ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Az űr. Földünk egy szelete
494 13|          beszédét~Hallottad? ~Ádám ~Az igaz, de ily ridegnek~Nem
495 13|           tűnt el szemünkből,~Aztán az erdők rezgő lombjai;~A jól
496 13|        elvegyül~Milljó társ közt, s az volt egész világunk.~Oh,
497 13|       Szellemének szava ~Igen, több az mesénél.~Te ismersz már,
498 13|             Testem tiéd tán, lelkem az enyém,~A gondolat s igazság
499 13|             végtelen,~Előbb megvolt az, mint anyagvilágod. ~A Föld
500 13|        bukol.~Előbb való-e rózsánál az illat,~Alak a testnél s