1-500 | 501-556
Szín
501 13| igazság,~Egy más világban az tán képtelen,~És a lehetlen
502 13| nem mozog,~Mi itten lég, az ott tán gondolat,~Mi itten
503 13| gondolat,~Mi itten fény, az ottan hang talán,~S jegecül
504 13| tőle. -~Szentelt pecsét az, feltartá az Úr~Magának.
505 13| Szentelt pecsét az, feltartá az Úr~Magának. A tudás almája
506 13| báb-istenség most már elkeringhet~Az űrben, új bolygóként, melyen
507 13| még, Lucifer!~Csak érinté az idegen világot,~Nem oly
508 13| édes nekem,~Oly iszonyatos az, megsemmisűlni. -~Oh, Lucifer!
509 13| dicső csatának,~A cél halál, az élet küzdelem,~S az ember
510 13| halál, az élet küzdelem,~S az ember célja e küzdés maga. ~
511 13| formájában hatott-e,~Előrevitte az embernemet. -~Óh, vissza
512 13| mesterkélt világban, melyet az~Ész rendezett teóriáiból,~
513 13| meg a földet, - elmulik~Az is, mint minden, ami hívatását~
514 13| Betölté, s akkor újra felmerűl~Az eszme, mely éltet lehel
515 14| között. Kétes világosság. Az előtéren nehány korcs nyír,
516 14| illatoknak szép honába,~Holott az ember lelke, erejének~Öntudatára
517 14| ki egykor ottan álltam~Az ember bölcsejénél, aki láttam,~
518 14| hagymázos láz elriasztja mind~Az életláz csillámló képeit,~
519 14| rosszak-e?~Menekszem tőlük, az legbiztosabb.~Vissza akar
520 14| leborulva~Kegyelem, uram!~Az első fókát néked áldozom,~
521 14| Lucifer ~S mást tevél-e te?~Az a különbség csak közöttetek,~
522 14| fókát, te embert áldozál~Az istenségnek, melyet alkotál~
523 14| alkotál~Saját képedre, mint ez az övére. ~Eszkimó ~Látom,
524 14| Akit remeknek alkotál, az ember! - ~Eszkimó ~Nagyon
525 14| élceket! ~Lucifer ~Igazság az, nem élc. Okoskodásod~A
526 14| akármint képzelődöl,~Mindég az állat első bennetek,~És
527 14| ezt birád csitítni,~Eszmél az ember, hogy nagy gőgösen~
528 14| leoldák hívatlan kezek,~Az élet új érintkezése már~
529 14| nem reformál-é emez,~S az sújtja átkát a dúló merészre?~
530 14| nem árt~Még egy kis lecke az önismeretből. ~Ádám ~Sokan
531 14| kunyhó felé vonta, most az ajtót felrúgja, bent Éva,
532 14| felrúgja, bent Éva, mint az eszkimó neje, látszik. Ádám
533 15| és nem zúgolódik~Miattuk az erős, azt nézve csak,~Hogy
534 15| Ádám ~Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad.~Kiérdemeltem
535 15| első korszakát~Mégiscsak az egérben töltheti.~Sem egy,
536 15| puhány is éljen a világon. -~Az ember sincs egyénileg lekötve,~
537 15| sincs egyénileg lekötve,~De az egész nem hordja láncait;~
538 15| szirt felé halad. Éva kilép az ajtón~Lucifer ~Ah vége,
539 15| Nehezebb lesz most már az áldozat,~Mit jövőnek hozni
540 15| Édenben is bűnnel fogamzott,~Az hoz földedre minden bűnt
541 15| Ádám felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten,
542 15| felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten, angyaloktól
543 15| angyaloktól környezve, megjelen~Az Úr ~A porba, szellem!~Előttem
544 15| görnyedezve ~Átok, átok! ~Az Úr ~Emelkedjél, Ádám, ne
545 15| jelenet~Fejlődik, szép talán az érzelemnek,~De értelmemnek
546 15| Legjobb elsompolyognom.~Indul ~Az Úr ~Lucifer!~Szavam van
547 15| Bizonytalanság a pokol. - ~Az Úr ~Ne kérdd~Tovább a titkot,
548 15| büszkesége,~Fog korlátozni az arasznyi lét.~És biztosítva
549 15| tudás gyümölcsét ízlelém. ~Az Úr ~Karod erős - szived
550 15| gyönge nő tisztább lelkűlete,~Az érdekek mocskától távolabbb,~
551 15| tudásod, dőre tagadásod~Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,~
552 15| hoz,~S eltántorítja bár - az mit se tesz -~Egy percre
553 15| mit se tesz -~Egy percre az embert, majd visszatér.~
554 15| képzet,~Hogy, amit téssz, azt az Isten~Dicsőségére te végzed,~
555 15| és fogom követni.~Csak az a vég! - Csak azt tudnám
556 15| feledni! - ~ ~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Az Úr ~Mondottam ember: küzdj
1-500 | 501-556 |