Szín
1 1 | szavával híva létre mindent,~S pillantásától függ ismét
2 1 | teremtés béfejezve már,~S az Úr mindentől, mit lehelni
3 1 | jő~Önfényében elbizottan,~S egy szerény csillagcsoportnak~
4 1 | hinnéd, egy gyönge lámpa,~S mégis millió teremtés~Mérhetetlen
5 1 | Összehullni, szétsietni:~S e küzdés a nagyszerű fék,~
6 1 | Távulnan rettegve nézed:~S kebelében milljó lény lel~
7 1 | az~Üstökös rettentő képe:~S ím, az Úr szavát meghallva,~
8 1 | gyászt és fénypalástot,~Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.~
9 1 | Fognak lenni küzdelemben.~S bár a szép s rút, a mosoly
10 1 | küzdelemben.~S bár a szép s rút, a mosoly s könny,~Mint
11 1 | bár a szép s rút, a mosoly s könny,~Mint tavasz s tél,
12 1 | mosoly s könny,~Mint tavasz s tél, kört vesz rajta,~Fénye,
13 1 | beléje,~Mely a nagyságot s messzeséget~Egyetlen szódra
14 1 | Ki az örökké változandót,~S a változatlant egyesíted,~
15 1 | Jóság!~Leborul~Szünet~Az Úr ~S te, Lucifer, hallgatsz,
16 1 | amit alkoték? ~Lucifer ~S mi tessék rajta? Hogy nehány
17 1 | konyhádba helyzéd embered,~S elnézed néki, hogy kontárkodik,~
18 1 | hogy kontárkodik,~Kotyvaszt s magát istennek képzeli.~
19 1 | képzeli.~De hogyha elfecsérli s rontja majd~A főztet, akkor
20 1 | szabadság egymást üldözi,~S hiányzik az összhangzó értelem. - ~
21 1 | végtelen időtől tervezem,~S már bennem élt, mi mostan
22 1 | mostan létesűlt. ~Lucifer ~S nem érzéd-e eszméid közt
23 1 | minden létnek gátjaul vala,~S teremtni kényszerültél általa?~
24 1 | látod, hol te, mindenütt,~S ki így ösmérlek, még hódoljak-e? ~
25 1 | salak közt, gyűlölt, idegen.~S rideg magányod fájó érzetében~
26 1 | de hisz nagy úr vagy -~S egy talpalatnyi föld elég
27 2 | dics (glória) sugárzik elő, s angyali karok halk harmóniája
28 2 | szellem óvja csábgyümölcseit,~S halállal hal meg, aki élvezi.-~
29 2 | víz szinére festi önmagát,~S enyelg vele, örül, hogy
30 2 | volnék én, ha mint visszhang s virágban,~Benned szebb létre
31 2 | vesztökre, veszniök kell.~S kétkedve állok mégis újra
32 2 | csodáljalak.~Éva megáll, s lassankint felbátorodik~
33 2 | van még, mit te nem tudsz,~S nem is fogsz tudni. Vagy
34 2 | Ádám ~Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e hát:~Nem
35 2 | önmagad intézzed sorsodat,~S a gondviselettől felmentene.~
36 2 | kis körödnek lágy ölében~S tudás nélkűl elfogyni életeddel. -~
37 2 | Éva ~Én lelkesűlök, szép s új dolgokat mondsz - - - ~
38 2 | fa rejti mind e birtokot,~S ettől tiltott el, aki alkotott.~
39 2 | ebnek is eb legfőbb ideálja,~S megtisztel, hogy ha társaúl
40 2 | szellemország büszke részesi. ~Ádám ~S azoknak volnál hát te egyike? ~
41 2 | álltam az Úr trónja mellett,~S legszebb dicséből osztályom
42 2 | tud, mint első pillanatra,~S határozatra jőni rá nem
43 2 | aztán Ádám megízleli~Éva ~S efelett~Örökké ifjak. - ~
44 2 | bárhová, - el, el!~Idegen már s kietlen ez a hely. ~Égi
45 3 | épen olyat,~Mint az előbbi, s így közénk varázslom~A vesztett
46 3 | Mondottatok ki. A család s tulajdon~Lesz a világnak
47 3 | mozgatója,~Melytől minden kéj s kín születni fog.~És e két
48 3 | bár küzdve, nagy legyek.~S mi az eredmény? ~Lucifer ~
49 3 | Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem. ~Lucifer félre ~
50 3 | Megbírta volna azt saját erőm.~S te nem mentél meg a súlyos
51 3 | távolnak kémlem titkait;~S ha képzetem magasb körökbe
52 3 | százezer lény észre sem veszen,~S hálója közt szabadság érzetével~
53 3 | még dacol veled. ~Lucifer ~S csakis ez az, mi vélem bír
54 3 | Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan,~Nem is erős? -
55 3 | Voltál és leszesz.~Örök levés s enyészet minden élet.~De
56 3 | szakadatlanúl,~Hol kétfelé vál s a földsarokig~Vihar gyanánt
57 3 | elkényeztetett gyermek, ki bajt~S gyönyört szerezsz számomra
58 3 | imént piroslott és örült,~S legott voltammal a felhőbe
59 3 | sejtett, de nem becsűlt,~S tudásom óhajt - oh de hasztalan. ~
60 3 | Hogy fáztok ápoló gond s kéz ne'kűl,~S alárendeltség
61 3 | ápoló gond s kéz ne'kűl,~S alárendeltség oly szükségetek:~
62 3 | megjegyezd,~Hogy fölzaklatni s kormányozni más.~Ha felveszem
63 3 | saját képem, leroskadsz,~S eme két féreg itt megsemmisűl. ~
64 3 | fürkésző bölcs észnek üde árnya~S örök ifjú sziveknek ideálja. ~
65 3 | mely foly, nem hatok belé -~S nekem csak egy rejtéllyel
66 3 | lesz még egykor e tudásod,~S tudatlanságért fogsz epedni
67 3 | egyenlő soká él,~A százados fa s egynapos rovar.~Eszmél,
68 3 | elbukik,~Midőn napszámát s vágyait betölté.~Nem az
69 3 | létesíti,~Míg eljön a vég, s az egész eláll. -~Portested
70 3 | csalfa tünemény~Egész látás - s e sugár a remény. -~Ezalatt
71 4 | Minden dicsőség, úralom tiéd~S a kéj, mit ember elviselni
72 4 | kelyhet illatos virága,~S édes gyümölcsöt csak neked
73 4 | Művészetét a természet csodálja,~S évezredekre hirdeti nevem.~
74 4 | mint az Isten. ~Lucifer ~S oh, fáraó, mégis boldog
75 4 | esdtem,~Dicsőséget csak, s az megnyílt előttem.~Csak
76 4 | Az nem lehet. ~Lucifer~S ha mégis? ~Ádám ~Halni térnék,~
77 4 | egész a nyílt csarnokba fut, s a trón előtt összerogy~A
78 4 | rabszolga neje, kibontakozik, s fájdalmas sikoltással férjére
79 4 | Halk a jajnak szava,~S a trón magas. Mért nem hívsz
80 4 | hívsz engemet,~Ki eltakarlak s testemmel fogok fel~Minden
81 4 | felügyelőkhöz, kik a rabszolgát s nejét ki akarják hurcolni ~
82 4 | létét e rejtett fonálnak:~S kacagja durván az erő s
83 4 | S kacagja durván az erő s anyag. ~Ádám ~Én nem birom
84 4 | gúlához követ~Hord az erősnek, s állítván utódot~Jármába,
85 4 | Hölgyem, te szenvedsz, s nem tudom, miként~Segítsek
86 4 | mint villám, fejembe csap,~S úgy érzem, a világ kiált
87 4 | uralomra vágy.~Ez érzet az, s nem a testvériség,~Mi a
88 4 | Zaklatja minden olyasért, mi új~S mi tagadása a már meglevőnek;~
89 4 | esetleg ép te vagy. ~Ádám ~S mért épen én? ~Lucifer ~
90 4 | tudattá vált a népi ösztön,~S ki a szabadság bámult bajnokául~
91 4 | gyürűt,~Adj más játékszert, s mondd: ím a tömeg~Fölébe
92 4 | annak, aki nagyra tör,~Erőnk s gyöngénknek nagy kérdőjele.~
93 4 | szűk, mi gyarló látköröd.~S a büszke férfit ép ez vonzza
94 4 | van nékem önmagamnak,~Erő s nagyságért nem kebledre
95 4 | csecsebecs,~Haszontalan, de szép, s ez érdeme.~Luciferhez~És
96 4 | szelletet,~Mely arcodat legyinti s elröpűl?~Vékonyka porréteg
97 4 | mind láthatóvá is lesz~S mindezt nem a mennyrázó
98 4 | ezalatt a trón előtt tűnt fel, s lassan legördül annak lépcsőin~
99 4 | nagy egészt csinál. ~Éva ~S elhagysz-e engem is, szerelmedet? - ~
100 4 | alakban fel foglak találni.~S akkor nem fogsz ölelni már
101 5 | az ég védje e hon igazát,~S vezesse közénk hős atyádat
102 5 | költ életre minden szép s nagyot,~De hogyha túl erős,
103 5 | hogyha túl erős, anyjára tör,~S küzd véle, míg elvérzik
104 5 | reggel óta járom e helyet,~S szavazatomra nem akad vevő. ~
105 5 | meggyújtotta, kezeit megmosá, s a hozandó áldozatra elkészült.
106 5 | fáj a nagyot~Porig alázni; s egy nagy férfiút~Kell vonnom
107 5 | bántalmazzák ~Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron ~
108 5 | a Khariszok körülállják, s rózsákat hintenek rá. Áhítatba
109 5 | bírta venni egy csapással,~S most veszteg áll Pharosznál.
110 5 | népből ~Uram! Rekedt vagyok s kiáltani~Szeretnék. ~Második
111 5 | nagyobb,~Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik. ~Éva ~
112 5 | Miltiadészről? - Oh, nagy istenek!~S te is, vén Kriszposz, kit
113 5 | De hát te Therszitész? S ti mind, ti mind,~Kik a
114 5 | szivében a méltó harag,~S míg szóltok, tűzzel-vassal
115 5 | Magasztossá teszi rózsáival~S az egyszerűség csókos ajkival. -~
116 5 | hát, amiért könyörgtök?~S a gyöngétől mit kérhet az
117 5 | Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.~S most én is e kardot, Athéné
118 5 | vagy, mint ők összevéve,~S megöl, megöl, hogy lábadhoz
119 5 | nyomor szolgává bélyegezze,~S a szolgaság vérengző eszközévé~
120 5 | Elmondtad a sírverset önmagadra,~S utánad illőt sok nagy síroromra. - ~
121 5 | betölti az arasznyi létet,~S tántorogjon ittasan Hádész
122 5 | új útra, Lucifer, vezess,~S kacagva nézem más erényeit.~
123 5 | ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép ~
124 5 | boldogságot durván illetéd,~S üde virága menten porba
125 6 | Catulus ~A báj muló, s ha még nem volna is,~Unott
126 6 | holnap, ami elragad ma,~S kevesb kecsű nő csábít tőle
127 6 | bírod-é őt vég nélkül ölelni?~S ha bírnád is, te, aki telhetetlen~
128 6 | telhetetlen~Gyönyörre vágysz s haszontalan csapongsz,~Mert
129 6 | nőben találni,~Mig a szépség s kéj eszményképe mindig~Elérhetetlen
130 6 | Proteusként nem változhatunk,~S egy megvetett rab, kínos
131 6 | víz-é hát a meglankadottnak,~S annak halál, ki habjaiba
132 6 | Júlia tiéd. - ~Catulus ~S ha nyersz? ~Ádám ~Lovad~
133 6 | hizlalsz másikat. ~Éva ~S nem dőzsöl-é rút féreg rajtad
134 6 | Catulus gladiátora elesik, s életéért esdve ujjait fölemeli.
135 6 | de Catulus lefogja kezét, s összeszorítva markát, hüvelykét
136 6 | más ölelkezik. ~Lucifer ~S mi, Hippia,~Követjük-é szintén
137 6 | tudjam,~Ha csókod forró s mindig kész nekem. ~Cluvia ~
138 6 | amiért én is versenyt futok,~S csak egy jó szót sem bírok
139 6 | ellenáll a perc igézetének~S nem hagyja lelkét ártól
140 6 | elragadni,~Nem is jó ember, s bár maradna otthon. ~Hippia ~
141 6 | pohárnak~Más a zamatja,~S a mámor, az édes mámor,~
142 6 | leánynak~Más a varázsa,~S a mámor, az édes mámor,~
143 6 | villájában,~Kardot fogott s harcolni méne,~Mint hitvány
144 6 | méne,~Mint hitvány zsoldos, s még mi végre?...~A rongyos
145 6 | rongyos nép jóléte végett,~S tar földön érte el is vérzett. ~
146 6 | hivék, mit kacagunk ma,~S egy-két ily őrült ha akadna,~
147 6 | dalnak költője lenni. ~Ádám ~S te nem danolsz, mit búsongsz,
148 6 | hogy az ily perc - virág,~S így hervatag. ~Ádám ~Ah,
149 6 | én is érzek ílyest. ~Éva ~S kivált ha még dalt hallok
150 6 | árja ringat, mint hajó,~S úgy érzem, mintha álomban
151 6 | múltba szállok,~Hol nagy s nemes volt lelkem hívatása. -~
152 6 | nyílt koporsóban behozzák, s az asztalra helyezik. Kísérete
153 6 | rend, senki sem parancsol,~S szót nem fogad. A rablás,
154 6 | a halvány gond, rémület,~S égből földről se' részvét,
155 6 | kebelnek mélyét felveri,~S jobb cél felé hiába ösztönöz?~
156 6 | ébreszt szűdben a gyönyör,~S aggódva nézsz körűl, ajkad
157 6 | szétporlanak~Elporlanak, s új istent nem találsz,~Mely
158 6 | kitisztúl menten a salaktól,~S hozzá siet. - ~ ~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
159 6 | előtérre lép, Éva követi ~S te itt vagy, Júlia, mondd,
160 6 | az örömet kiölte? ~Éva ~S nem ott van-é helyem, ahol
161 6 | nyomorúltan, kisszerűen,~S szenvedni addig. Oh, ha
162 6 | ha él az Isten,~Letérdel s kezét égnek emeli~Ha gondja
163 6 | rajtunk,~Új népet hozzon s új eszmét világra,~Amazt,
164 6 | mind,~Mi a miénk volt - s újat létrehozni~Erőnk kevés.
165 6 | századok vetését~Tiporja el, s istállót elhagyott~Templomfalak
166 6 | elsilányúlt, megfogyott erekbe.~S kik a cirkuszban himnuszt
167 6 | Ádám!~A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.~Istennek tetszik,
168 6 | tetszik, mert az ég felé hajt,~S ördögnek kedves mert kétségbe
169 7 | hadak élén, lengő zászlók s dobszó mellett jő, Lucifer
170 7 | üdvünknek, érezzék malasztját.~S tiköztetek nem volna szeretet? - ~
171 7 | mi sokszor ily beszédet,~S legott házunkra az üszök
172 7 | a szent zászlót lengeti,~S gyáván hizelgve a népszenvedélynek,~
173 7 | ronda démont féken tartani~S vezetni, hogy vágyának ellenére~
174 7 | vágyának ellenére~Nagyot s nemest müveljen szüntelen. - ~
175 7 | Éltemnek vágya az. -~Tehet, s tegyen, kiben szent szikra
176 7 | kialszik, félig összedűl~S vészesb szirtté lesz a merész
177 7 | hajszállal nagyobb,~Kisebb lehet s lényben nem változott.~Ezt
178 7 | folytathatnók véges-végtelen~S hol az egzakt pont, mely
179 7 | eretnekeket kísérve, végre katonák s nép~Ádám ~Elámulok! - De
180 7 | apostolok utóda. ~Ádám ~S e meztelábas ronda csőcselék,~
181 7 | sértsd~Ez abszolút erényű s ép azért~Engesztelhetetlen
182 7 | szent sír harcosi vagyunk,~S a fáradalmas útból megpihenni~
183 7 | szórva dudvaként tenyésznek,~S tűzzel vassal bár irtjuk,
184 7 | hogyha már kihullt méregfoga,~S kiméled-é? ~Ádám ~Valóban
185 7 | Nincs-é velünk a rimini zsinat~S más számtalan? ~Barát ~Rossz
186 7 | útra tévedett.~De Nicaeában s más igazhivő~Zsinatban úgy-e
187 7 | születendnek,~Az eszme él, s a láng, mely fellobog,~Világot
188 7 | zsolt.)~Ezalatt a patriarcha s a menet elvonul. Néhány
189 7 | Nézd legott~Komédiának s múlattatni fog. ~Ádám ~Oh
190 7 | szívben ítél csak közöttük,~S ez a rejtélyes bíró a rokonszenv,~
191 7 | dereng fel az új gondolat;~S azért meghalnak, mit utódaik~
192 7 | a gazdag megválthat húsz s nehány,~Mig a szegény három
193 7 | szegény három solidival.~S ki már fizetni éppen képtelen,~
194 7 | meg, e barát rég cimborám.~S nem is utálom én az ily
195 7 | kissé alant.~Éva mint Izóra s Helene, annak komornája
196 7 | Helenéhez ~Elég sovány díj s ílyet sem nyerek? - ~Helene ~
197 7 | ílyet sem nyerek? - ~Helene ~S mi hálával tartoznám én
198 7 | fegyvernök bizonnyal. ~Helene ~S mit nyertem volna? Vagy
199 7 | álmomnak hozza vissza képét,~S ne únjak várni hosszú éveken,~
200 7 | menj előlem! ~Lucifer ~S miért? Hát nem nagy eszme
201 7 | engeded. ~Éva ~Nevem Izóra. S a tiéd, lovag?~Imádság jobban
202 7 | ha ily rejtély maradsz,~S nem bírom sorsod drága fonalával~
203 7 | égnek malasztját. - ~Helene ~S te nem kivánod tudni sorsomat? ~
204 7 | megcsalódtál,~Szerettél újra, s akkor már te csaltál.~Ismét
205 7 | szerettél - hősödet megúntad;~S üres szíved most új lakóra
206 7 | Te nem birsz elbucsúzni,~S én nem birom gátolni győzedelmem. ~
207 7 | hagyja meddő bájait,~Mástól s magától elrabolva a kéjt.-~
208 7 | szív könnyen összeforr,~S megint csak fáj, ha újra
209 7 | nem beszélnek. - ~Ádám ~S miért, miért! E rossz fal
210 7 | légben boszorkányok szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz
211 7 | csontváz kél a földből, s fenyegetve áll Ádám előtt~
212 7 | Helene meg mindjárt jő, s mit teszek?~Szerelmeskedni
213 7 | Nevetségessé lenne mindörökre,~S akkor hatalmát elvinné maga. -~
214 7 | Eseng epedve szerelem után,~S csak kínt arat. Az ördög
215 7 | szálltam szent eszmék után,~S találtam átkot hitvány felfogásban,~
216 7 | dicsére embert áldozának,~S az ember korcs volt, eszmémet
217 7 | Nemesbbé vágytam tenni élveink,~S bűn bélyegét süték az élvezetre,~
218 7 | élvezetre,~Lovag-erényt állíték, s ez döfött~Szivembe tőrt.
219 8 | erkélyen. A kertben udvaroncok s hölgyek csoportokban sétálnak,
220 8 | söpredék gyül a máglyák köré.~S nem őrjöng az sem már öröm
221 8 | hasábot vetne a parázsra,~S én fázhatom. - Minden nagy
222 8 | vénhedt királyt~~~Feltűnt a hollós a veres oroszlány,~Utánuk
223 8 | planéta egyesűlt hatásán,~S leszállt az ércek bölcseletsava.~
224 8 | nedves tüzet,~Száraz vizet, s azért nem létesűlt~A szent
225 8 | is, midőn~Olyan nyakasan s ernyedetlenűl~Igyekszel
226 8 | tudod jól, korcsmáros vala,~S nemességed kétség-fölűl
227 8 | Fölemelélek trónomhoz, s csak így~Jutál Müller Borbála
228 8 | udvaronchoz csatlakozik, s nevetve legyezőjével a második
229 8 | csillogó~Nyugodt világot tőlünk s újat eszmél. ~Harmadik udvaronc ~
230 8 | most is, mit reggel kapok,~S te hálátlan vagy, ládd,
231 8 | hányod, hogy mit áldozasz,~S nem áldozék-e én is eleget,~
232 8 | Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd~Kivűl a boldogságot
233 8 | mi benned édes,~Világ elé s mindent, mi keserű,~Nem
234 8 | sem hisz, törpe az idő,~S a báb-istenség csak vétket
235 8 | tán nyúgodtabb lehetnék,~S te is nélkülem boldogabb
236 8 | tekintély - egyházunk szava,~S együtt kell tűrnünk, míg
237 8 | Minő csodás kevercse rossz s nemesnek~A nő, méregből
238 8 | nemesnek~A nő, méregből s mézből összeszűrve.~Mégis
239 8 | famulus!~Lucifer jő lámpával, s az asztalra teszi~Lucifer ~
240 8 | mely feltünt a családnak,~S csak későbben fejlik szokott
241 8 | sebét. -~Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben~A
242 8 | mely nem hágy nyugodni,~S csatára kél a renyhe élvezettel. -~
243 8 | közönyt~Leolvasztandja, s mely új tetterővel~Szemébe
244 8 | Haladni fog a végzetes uton.~S lehúzza tán azt is, ki őt
245 9 | E szó: "reszkessetek!" - s megsemmisülnek. -~Felkeltek
246 9 | Felkeltek a királyok ellenünk,~S eléjük dobtuk fejdelmünk
247 9 | fejét,~Felkeltek a papok, s villámukat~Kicsavarók kezökből,
248 9 | hadsereg küzd a határon,~S mi hős ifjúság tódúl szüntelen~
249 9 | Nagylelkűséggel áldoz a hazának. -~S ki egy népnek szent kincsével
250 9 | engemet helyébe~Polgár, s letörlöm a gyalázatot. ~
251 9 | mint az a lehullott. ~Ádám ~S ki a kezes, hogy elhozod,
252 9 | elhozod, ha kérem. ~Tiszt ~S kell-é kezes jobb, mint
253 9 | leskedik~Fondorlatával rám s a szent hazára. - ~Néptömeg ~
254 9 | árulás emelt fővel kacag,~S tőrt élesít a Konvent padjain. ~
255 9 | bajtársaink után,~Hol munka vár s vész az árulókra.~A sans-culotte-ok
256 9 | hallgatózik. -~Lépj sergeinkbe, s pályád nyitva áll. ~Márki ~
257 9 | vakmerőn halálba? ~Márki ~S azt véled-é, hogy e nemes
258 9 | erősb? Megmentlek ellenedre,~S e jellemért egy higgadtabb
259 9 | darab~Mennyország szállt le, s szentélyébe zár. ~Éva ~Az
260 9 | hidd el, magam vagyok.~S ha írigyelve nézik is hatalmam,~
261 9 | mellőlem hullnak el naponkint,~S várom, mikor jő már reám
262 9 | bárd alá fejem. - ~Éva ~S e rémvilágban még szeretni
263 9 | gyönge rózsa hajlong útain? -~S aztán ki lenne vakmerő eléggé,~
264 9 | a trónon is ver a szív,~S Caesarnak, hogyha volt szerelmese,~
265 9 | úgy ismeré,~Mint jó fiút, s nem volt sejtelme sem,~Hogy
266 9 | sejtelme sem,~Hogy retteg tőle s megrendűl a föld. -~S ha
267 9 | tőle s megrendűl a föld. -~S ha így van ez, mondd, mondd,
268 9 | szeretnél?~Nem nő vagy-é, s én nemde férfiú?~Mondják,
269 9 | szív hogy rokon tiéddel,~S te ezt a szót, hölgy, meg
270 9 | meg nem értenéd? - ~Éva ~S ha meg? Mi haszna. Más isten
271 9 | üdvözölni a felkelt hatalmat;~S e hívatás nőt legjobban
272 9 | látott ember még érzelgeni,~S ha látna most, ellenség,
273 9 | nem félne senki többé. -~S mégis könyörgök egy reménysugárt. ~
274 9 | Éva ~Tettem helyes, s jutalmamat kivánom:~Tölts
275 9 | Te férfi vagy, én ifju s nő vagyok,~Bámúlatom hozzád
276 9 | Aki az~Angyalt ismérte, s látta azután~Hogy elbukott,
277 9 | leírni sem lehet, hiányzik,~S minő egészen más lőn az
278 9 | konventtagok új néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre
279 9 | a nép bölcs, megismert,~S a Konvent végzését megszentesíti. ~
280 9 | felett~Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom.~Ismét
281 9 | vesszen el!~Körülveszik s elfogják ~Ádám ~Ne halljatok
282 10| mint famulus mellette áll, s vállára üt. A reg szürkül~
283 10| arc alá rejtett bünével~S a megszokás hazug erényivel. ~
284 10| botrányt okozsz. ~Ádám ~S az a két nő is álom volt-e
285 10| hagyományát~Előitéletként ledobja, s akkor~Kicsínyelő mosollyal
286 10| mosolyogva és enyelgve,~S arról, mi történt, szót
287 10| Im itt vagyok, bünömmel s könnyeimmel.~El. ~Ádám ~
288 10| Erőszak, az örökre élni fog.~S fejlődni látom szent eszméimet,~
289 10| tanítvány gyors léptekkel jő, s az erkélyre megy~Tanítvány ~
290 10| hogy tudvágyamat betöltöd,~S mélyebben engedsz a dolgokba
291 10| felsőbbség érzetével~Anyag- s szellemvilágban egyaránt. ~
292 10| súlyától nem dűlne össze kebled~S mindezt elérnéd, istenné
293 10| leendnél. -~Kevesbet óhajts, s tán elérheted. ~Tanítvány ~
294 10| látom, te érdemes vagy,~S a legrejtettebb szentélyig
295 10| vigyázattal ~No látod, én sem - s hidd el, senki más,~A bölcselet
296 10| még nincsen fogalmunk. -~S egyéb tanok közt ez legjámborabb
297 10| por-rajzokat,~Itt-ott kelepce áll s a vakmerőt,~Ki általlépi,
298 10| Tanítvány ~Ah, értlek, értlek s így lesz-é örökre? ~Ádám ~
299 10| útat, ahol nyílt a tér.~S a tant, mely most őrültséghez
300 10| el a müvészetben hitem.~S azt bétanulni mégiscsak
301 10| természettel mely egyenjogúvá~Teszi s teremtett lénnyé érleli,~
302 10| ha a kéj mámorát alussza.~S bár új utat tör, bizton
303 10| nagy ember eszméit megérti,~S szabad szót ád a rejlő gondolatnak,~
304 11| sokaság morajából eggyéolvadva s halk zenétől kísérve ~Zúg
305 11| ma,~Holnap a tudás miatt,~S szűk rendszernek mértekébe~
306 11| mértekébe~Zárod a hullámokat.~S bármint küzdesz, bármint
307 11| harcában semmi,~Mindig új s mindég a régi.~Halld csak
308 11| magasra a rabok nyögése,~S mi istenik e nélkül művei!~
309 11| nagyszerűen,~Feláldozván nagy s kedves emberét,~Mivel a
310 11| Ha ily magasról nézzük, s nem zavarnak~Nő-könnyek
311 11| doktrinérlesz. Vívmány ez s amaz. ~Lucifer a Towerre
312 11| világba elszántan leszállok,~S nem félek, a költészetet,
313 11| mely véle harcban áll.~S míg emberszív van, míg eszmél
314 11| van, míg eszmél az agy,~S fennálló rend a vágynak
315 11| lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar munkásokul öltözve
316 11| nőt, ki már kiváncsi volt,~S mint vitte ez csávába akkor
317 11| Hallgatva Népost - e piros fiúk.~S ki mondja meg, kinek van
318 11| mulattat ingyen,~Ki életúnt s felkötteti magát. -~Ádám
319 11| mindig versenyez velünk,~S ki nem bírjuk szorítni a
320 11| Elrontá sok ledér hölgy s káviár. ~Első polgárlány ~
321 11| tánc. Katonák, polgárok s mindenféle nép mulat és
322 11| Isten táplálja a madarakat,~S minden hiúság, mond a biblia. ~
323 11| itt e szép árnyas padon,~S nézzük, mi olcsón és mi
324 11| jól mulat~Savanyú borral s rossz zenével a nép. ~Első
325 11| csak lopom,~Vagy gyermekem s nőm koldulásra termett? ~
326 11| Térj ki előle;~A hatalom s dicsőség mind övé. ~Első
327 11| Ezt húzni napról napra, s nézve nézni~Miként mulatnak
328 11| mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást. - ~Lucifer
329 11| élvez, a perc életében,~S amíg ölelget, új viszonyt
330 11| mint polgárlány imakönyvvel s bokrétával kezében anyjával
331 11| néki, rossz mértéke van,~S áruja régi. - Erre, szép
332 11| Lucifer ~Láttatni volt ott, s látni is talán. ~Ádám ~E
333 11| magának,~Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,~Hogy a világon
334 11| nem vagy a nőknél ujonc,~S ha jól megnézzük, ő is eladó
335 11| ezalatt szerényen Évához lép, s egy mézeskalács-szívet nyújt
336 11| mondhat szépeket? - ~Ádám ~S hát mondhat-é mást? - Sokszor
337 11| bántsd - eszére tér tán,~S tulajdonkép nem is tett
338 11| haszonlesés~Ólálkodik köztük, s önzéstelen~Emelkedettség
339 11| zsoldosok öléből~Lánykáikat, s mindjárt lesz háború is;~
340 11| sör- és zenére van pénz,~S estélig győzelmünk emlékivel~
341 11| fűzvén frigyünknek láncait -~S mulatni, ahogy most tőlünk
342 11| nem bírnak élni, a kutyák,~S van is tán a panaszban egy
343 11| félj,~Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl. -~Hangosan,
344 11| leányka epedez önért. ~Ádám ~S hogy nyerhetem meg? ~Cigányasszony ~
345 11| tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll ~Nyegle ~
346 11| tehet,~Természete ha fél s kerűlni vágyik,~Hogy ez
347 11| emberek javára fáradék,~S ím, itt van a dicső eredmény:~
348 11| is, oly izgató e látvány,~S szép alkalom ragyogni ékeimben. ~
349 11| dolgozott soká,~De az ón méreg, s azt szivá örökké,~Aztán
350 11| beszólt,~Lovel fia ifjú volt s jószivű,~Meglelték egymást
351 11| Lucifer ~A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,~Helye betölt,
352 11| vegyed, végetlen kincsemet,~S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek
353 11| ördög is jogcímeket idéz,~S magáét véli mindenik erősbnek.~
354 11| hogyha elmegyek~Előtte, s most is olyan jólesik. -~
355 11| Mindjárt meglesz már, s futva pótolandjuk,~Mit elmulasztunk.~
356 11| de az~hirtelen lehervad, s nyakáról, karjáról~az ékszerek
357 11| mulatni.~A Towerbe tűnnek, s míg lent a csoportozás és
358 11| Ledönteni a múltnak rémeit~S szabad versenyt szerezni
359 11| összetartá, a kegyeletet,~S pótolni elmulasztám más
360 11| Lucifer ~Hiú ember, s mert korlátolt szemed~Zilált
361 11| létrehoznak.~Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny magoknak. -~
362 11| lesz kész a nagy mű.~Bölcső s koporsó ugyanaz,~Ma végzi,
363 11| holnap kezd el,~Örökké éhes s jóllakott,~Mi már ma bémegy,
364 11| Jövőjét vágyta látni minden:~S szemét behunyja most ijedten. ~
365 11| nem nyújtja boldogságot:~S most ingyen nyúgalmat találok. ~
366 11| Hivém, derék vagyok nagyon,~S egy rossz gödörben megbukom. - ~
367 11| azt.~Szerelem, költészet s ifiuság~Nemtője tár utat
368 12| csillagászati, kémiai műszerek s egyéb különlegességek múzeumában
369 12| társ már most minden ember.~S a csendesen folyó szép rend
370 12| száz hitványsággal szitott,~S ábrándos harcra zsákmányolt
371 12| régi bőrt.~Ha mint Ádám s Lucifer érkezünk,~Nem hinne
372 12| hinne bennünk e tudós világ,~S megsemmisülnénk, vagy lombikba
373 12| Falanszterből vagyunk tudósjelöltek,~S ily messze útra nagy hired
374 12| ne fogyjon lombikomban,~S akaratomnak enged az anyag. - ~
375 12| nagy,~Olyan sok a tárgy, s létünk oly rövid. ~Ádám ~
376 12| csak a homályban tévelyeg,~S fogalma sincs arról, miben
377 12| építész látja az egészet,~S bár megfaragni nem tud egy
378 12| a tudásban is. ~Lucifer ~S azért jövénk tehozzád, oh
379 12| ember, ingyen, munka nélkül,~S fel bírta fogni, hű elismeréssel~
380 12| a tulajdonnak fogalmát,~S mint őr od'adta érte életét. -~
381 12| megalkotá:~Az élő zsír, ez hús- s gyapjútömeg,~Mely, mint
382 12| ércet itt~Vasnak nevezték, s míg el nem fogyott,~Az alumínért
383 12| arany, nagyon~Nevezetes s nagyon haszontalan.~Mert
384 12| szellem is:~A költészet s hit ábrándképeit,~S csalóka
385 12| költészet s hit ábrándképeit,~S csalóka álmok karján ringatózva~
386 12| Tacitus Agricolája,~Nevetséges s mégis sajnálatos~Fogalmak
387 12| napokból, mint végrendelet,~S nem bírja mégis lángra gyujtani~
388 12| aki hatvan évet meghaladt,~S a tudománynak szentelé magát. ~
389 12| Sejtelmeket? ~Tudós ~Igen bizon, s azért~Dajkáink a magasb
390 12| gyilkosok, nem féltek-é egész~S legszebb korától a szűt
391 12| végzi e munkát helyettünk,~S míg az csalárdul idealizált,~
392 12| Emberkezek pazarlott műve mind.~S üdítőbb-é a víz azon pohárból,~
393 12| meggondolatlanúl,~Mint a sajtféreg, s édes mámorában~Ráért regényes
394 12| korlátozandja az egyén.~S honnan veendi ennek jellegét~
395 12| szabom korlátit az üveggel,~S kivonszolom a rejtélyes
396 12| meglevő ifjú tapasztalást,~S miként bérenc költője a
397 12| lebegő füst sűrűdni kezd s dörög~A Föld Szellemének
398 12| Végzetnek hívták hajdanán.~S kevésbbé szégyenítő volt
399 12| Most osztatnak be a nők s gyermekek.~Jerünk oda, dolgom
400 12| eléjök lép. Ádám, Lucifer s a tudós az előtérben állnak
401 12| egész falansztert. ~Luther ~S ki állna ellent a csábnak,
402 12| kíván, hogy megsemmisítsen:~S ott állni bátran, szítani
403 12| kebel~Csak gátjaúl van, s fel sem ismeri? ~Aggastyán ~
404 12| Megőrüléshez voltam már közel,~S otthagytam a kínt, ott a
405 12| rendbontásért a szobába mégy,~S nem élvezed e szép, meleg
406 12| szűknek érzé a világtekét,~S mi egyformára, mily törpére
407 12| hogy lelkünk vele rokon,~S megvetjük e földnek hitvány
408 13| szentségsértő járna benne,~S keblemben két érzés küzdelme
409 13| hogy magas~Lelkem lezárja, s vágyom el köréből;~De visszasírok,
410 13| Szent szózatot sejt a pór, s megriad,~Mi nyomorú párázattá
411 13| elvegyül~Milljó társ közt, s az volt egész világunk.~
412 13| csillagok megettünk elmaradnak,~S nem látok célt, nem érzek
413 13| lelkem az enyém,~A gondolat s igazság végtelen,~Előbb
414 13| szava ~Hiú ember! Próbáld, s szörnyet bukol.~Előbb való-e
415 13| az illat,~Alak a testnél s napnál a sugára?~Oh, hogyha
416 13| hiába, idegen világban,~S nem érez többé semmit és
417 13| anyagnak,~Mit földednek hívsz, s mely, ha más leendne,~Nem
418 13| fény, az ottan hang talán,~S jegecül tán, mi itten nőve
419 13| Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyűl. - ~Ádám ~
420 13| boldog leszek. ~Lucifer ~S e sok próbára mégis azt
421 13| küzdésed nem lesz hasztalan?~S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen~
422 13| halál, az élet küzdelem,~S az ember célja e küzdés
423 13| vesztél-é el hitmártír gyanánt,~S később a tudománynak feyverével~
424 13| új csatára. - ~Lucifer ~S feledted-é már a tudós szavát;~
425 13| érezem, tudom. - ~Lucifer ~S aztán? - Van-é küzdés, nagyság,
426 13| Ész rendezett teóriáiból,~S melyet magad szemlélhetél
427 13| ami hívatását~Betölté, s akkor újra felmerűl~Az eszme,
428 14| bokor leng a zúzmók között,~S a hold vörös képpel néz
429 14| áll még egy embertanya,~S gazdája, ím, most lép ki
430 14| elfogok, csak hallgass meg, s ne ronts el. ~Lucifer ~Hát
431 14| fókát meg én. ~Lucifer ~S a nagy szellem veled táplálkozik. ~
432 14| gyáva nézlet! ~Lucifer ~S mást tevél-e te?~Az a különbség
433 14| egykor. - Oh, bocsáss meg,~S elátkozom örökre. ~Ádám ~
434 14| anyag~Nehány törvénye mozgat s tart lekötve? - ~Lucifer ~
435 14| tart lekötve? - ~Lucifer ~S van-é különben? - Azt hiszed
436 14| szép Porciához~Hazasiet, s a harc izgalmait~Kiheveri
437 14| hogyha pápa lesz esetleg.~S Leó tanár egy német egyetemben:~
438 14| tudja, nem reformál-é emez,~S az sújtja átkát a dúló merészre?~
439 14| hasztalan,~Mindég kerűlnek újak; s oly kevés~A fóka-faj. -
440 14| hogy kevesb ember legyen~S több fóka. - ~Ádám ~Lucifer,
441 14| Éva Ádám nyakába borul s a kunyhóba vonja~Éva ~Légy
442 15| álomittasan kilép a kunyhóból, s álmélkodva körülnéz. Éva
443 15| álomképeimből.~Kiábrándultam sokból, s most csupán~Tőlem függ,
444 15| szőnyeget von a mélység fölé,~S biztatva mondja: száz merész
445 15| bélférget is,~Mely vércsében s macskában bír csak élni,~
446 15| macskában bír csak élni,~S kifejlődése első korszakát~
447 15| macska-, vércsekörmöket,~S mely óvatos, ki is kerülheti,~
448 15| máglyának meglesznek martaléki,~S meglesznek, akik gúnyolódni
449 15| akik gúnyolódni fognak. -~S ki lajstromozza majd a számokat,~
450 15| sors: Eddig élj:~Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.~
451 15| mint utolsó felvonás...~S azt mondom: vége a komédiának. -~
452 15| Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?~Ezért láttál-e
453 15| Utolsó csókod oly hideg vala,~S gond vagy harag van most
454 15| enyelgés.~Nő azt nem érti, s nyűgül van csupán.~Ellágyulva~
455 15| ez nyúgalom! ~Lucifer ~S te dőre asszony, mondd,
456 15| hoz földedre minden bűnt s nyomort. ~Éva ~Ha úgy akarja
457 15| malomnak barma, holtra fárad,~S a körből, melyben jár, nem
458 15| kislelkű tömeg? Világosíts fel,~S hálásan hordok bármi végzetet;~
459 15| múlékonyan~Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:~Erény
460 15| majd a végetlen érzete.~S ha ennek elragadna büszkesége,~
461 15| dicső a pálya,~Nagyság s erény leszen tehát vezéred,~
462 15| a tér, mely munkára hív,~S ha jól ügyelsz, egy szózat
463 15| Szünetlenűl, mely visszaint s emel,~Csak azt kövesd. S
464 15| s emel,~Csak azt kövesd. S ha tettdús életed~Zajában
465 15| álland oldalodnál,~Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,~
466 15| élesztő, mely forrásba hoz,~S eltántorítja bár - az mit
467 15| Választhatni, mily nagy eszme,~S tudni mégis, hogy felettünk~
|