Szín

 1 1 |         dicsérjenek.~Te szülted őket, mint árnyát a fény,~De
 2 2 |     szelíd bizalommal környezik őket. Az ég nyílt kapuján dics (
 3 2 |           A másik fa felé vonja őket, egy Cherub lángoló karddal
 4 4 |       lenézvén~Elszívelik, hogy őket is lenézd. ~Ádám ~Ne kísérts
 5 5 |     árulók! ~A népből ~Üssük le őket. - Éljen a vezér! -~Jaj
 6 5 |    gyermekem;~Tán csak nem érte őket bántalom! - ~Éva ~Ah, Miltiadész,
 7 6 | testvéreűl kivánja,~Cseréld meg őket, és ő von keresztre. ~Catulus ~
 8 7 |      Fel falvaikra, irtsátok ki őket,~Pusztítsatok nőt, aggot,
 9 7 |       Isten dicsére, a máglyára őket! ~Agg eretnek ~Isten dicsére,
10 7 |       kiséretében. -~Hallgassuk őket. ~Egy barát a tolakodó keresztesek
11 9 |   Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket.~Az árulás emelt fővel kacag,~
12 9 |      Konventre, csak nevezd meg őket.~Ezalatt Robespierre, Saint-Just
13 10|      Nem oktatom, csak idomítom őket,~Szavak szerint, miket nem
14 11|      Erősebben kell hát befogni őket,~Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban,~
15 11|          Mért is hagytad látnom őket. -~De mondd, hová is lett
16 12|      Most a közös növelde várja őket,~Elő, elő!~Éva és még egy
17 12|     hallgatjuk tovább, kórházba őket! ~Lucifer ~Itt gyors segély
18 14|    Vendégeink~Érkeztek ím. Lásd őket szívesen.~Éva Ádám nyakába