Szín

  1 1 |     Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy~Fényében íly osztályrészt
  2 1 |        Lucifer ~S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag~Más-más tulajdonokkal
  3 1 |           embered,~S elnézed néki, hogy kontárkodik,~Kotyvaszt s
  4 1 |           nem únod véges-végtelen,~Hogy az a nóta mindig úgy megyen.~
  5 1 |        hitvány sereg,~És illik is, hogy ők dicsérjenek.~Te szülted
  6 1 |        felettem, mert az végzetem,~Hogy harcaimban bukjam szüntelen,~
  7 1 |     Gyötörjön a végetlen gondolat:~Hogy hasztalan rázod porláncodat,~
  8 2 |     mindenek felett. ~Éva ~Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,~És
  9 2 |        Miért zöld a liget, - elég, hogy úgy van.~Kövessük a szót,
 10 2 |         nap -~A mindenségben árván hogy ne álljon -~A víz szinére
 11 2 |      önmagát,~S enyelg vele, örül, hogy társa van,~Nagylelküen felejtvén,
 12 2 |             Nagylelküen felejtvén, hogy csupán~Saját tüzének halvány
 13 2 |         máskép oly szégyen ér még,~Hogy a hideg, számító értelem~
 14 2 |          hölgy!~Engedd egy percre, hogy csodáljalak.~Éva megáll,
 15 2 |           megy. ~Ádám ~Nem tudtam, hogy van ember még kívülünk. ~
 16 2 |        teremtett volna-e porodból,~Hogy a világot ossza meg veled?~
 17 2 |       vezet, mint gyapjas állatot;~Hogy eszmélj, szükséged nem is
 18 2 |     szükséged nem is lehet. ~Ádám ~Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e
 19 2 |            tenne, önerődre~Bizván, hogy válassz jó és rossz között,~
 20 2 |        válassz jó és rossz között,~Hogy önmagad intézzed sorsodat,~
 21 2 |          tudás sem volna még elég;~Hogy testesűljön nagyszerű müvekben,~
 22 2 |     legfőbb ideálja,~S megtisztel, hogy ha társaúl fogad.~De épen
 23 2 |             Ádám ~Megmondta Isten, hogy büntetni fog,~Ha más utat
 24 2 |            az utat~Kitűzte, melyen hogy menjünk, kivánja,~Egyúttal
 25 2 |     Egyúttal ollyanná is alkotott,~Hogy vétkes hajlam másfelé ne
 26 2 |        dolognak oly sok színe van,~Hogy aki mindazt végigészleli.~
 27 3 |          kéjéről lemondtam~Érette, hogy, bár küzdve, nagy legyek.~
 28 3 |         nem érzed-e? ~Ádám ~Érzem, hogy Isten amint elhagyott,~Üres
 29 3 |         meg büszkeségem az csupán,~Hogy a világnak anyja én leszek. ~
 30 3 |           én. Vagy tán azt hiszed,~Hogy, mert elrejtve munkál s
 31 3 |            zúgva fut~Mellettem el, hogy félek, elsodor,~És mégis
 32 3 |      rejtélyes szellem szítogatja,~Hogy melegedjék hamvadásomon. -~
 33 3 |            oly kicsínyes lelketek,~Hogy fáztok ápoló gond s kéz
 34 3 |            kelle, ámde megjegyezd,~Hogy fölzaklatni s kormányozni
 35 3 |            Fenn~De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör~Percét is harccal
 36 3 |           te is,~Csak azt ne hidd, hogy e sár-testbe van~Szorítva
 37 3 |          harc, melyben útatok tér;~Hogy csüggedés ne érjen e miatt,~
 38 3 |       sugárt adok,~Mely biztatand, hogy csalfa tünemény~Egész látás -
 39 4 |         egy szeszélyed,~Mind érzi, hogy betölté hívatását,~Ha néhány
 40 4 |        melyet alkotok,~Azt tartom, hogy megleltem az utat,~Mely
 41 4 |       hogyha egykor átlátod magad,~Hogy a dicsőség percnyi dőre
 42 4 |         felügyelők annyira vernek, hogy ez jajveszékelve és üldözötten
 43 4 |              Lucifer ~De illetlen, hogy egy bölcs és király~Alatta
 44 4 |            Nincsen más hátra, mint hogy a tudás~Tagadja létét e
 45 4 |            mi bánt?~No, mondhatom, hogy nagyszerű dolog:~Egy rabszolgával
 46 4 |      megnyugodni!~Ládd, jól tudom, hogy szolgálód vagyok,~Hogy éltem
 47 4 |             hogy szolgálód vagyok,~Hogy éltem célja tégedet mulatni,~
 48 4 |     nagyságot, ábrándot, halottat,~Hogy mosolyom üdv, ajkam láng
 49 4 |          magának.~Vagy azt hiszed, hogy ülhetnél nyakán,~Ha a gazdának
 50 4 |         népet lenézvén~Elszívelik, hogy őket is lenézd. ~Ádám ~Ne
 51 4 |            nékik, ám de jól siess,~Hogy, míg megbánom, késő is legyen
 52 4 |        csak önhitten útadon,~Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja
 53 4 |   visszatér ~Örülj, pór, a nagyság hogy meghajolt~Előtted. Csak
 54 4 |   meghajolt~Előtted. Csak ne hidd, hogy kényszerítve. ~Éva ~Vigasztalódjál,
 55 4 |       vagyok. ~Ádám ~Ne is kivánd, hogy légy, én kedvesem,~Eszem
 56 4 |          Te csak~Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat,~Rezgése
 57 4 |           Ádám ~Igen, igen; sejtem hogy téged is~Tisztult alakban
 58 4 |           sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,~Míg én kacaglak. -
 59 5 |    Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,~Hogy az ég védje e hon igazát,~
 60 5 |           atyám oly messze földre,~Hogy védje ezt a rongyos gyáva
 61 5 |            Kimón ~Félsz hát anyám, hogy gyenge, megverik? ~Éva ~
 62 5 |           van amitől őt félthetem,~Hogy önmagát nem győzi meg. ~
 63 5 |            férjem, oh de keserűbb,~Hogy igazoltad azt - bár visszanyerlek. - ~
 64 5 |         torzalak, a kétes rémület,~Hogy elriassza e káprázatot,~
 65 5 |   tisztemnek megfelelni.~Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,~A felséges
 66 5 |              Kimón ~Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,~Az jól
 67 5 |      szószéken ~Nem volt-e igazam, hogy áruló?~Hogy Dárius megvette?
 68 5 |         volt-e igazam, hogy áruló?~Hogy Dárius megvette? Tettetés
 69 5 |     Marathónnál győztem? ~Éva ~Oh, hogy úgy van.~Gonosz világ az,
 70 5 |            e csőcselék,~Mely érzi, hogy te születél uráúl,~Ki nemesebb
 71 5 |         összevéve,~S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. ~Első
 72 5 |              Éva ~Az a nőnek joga,~Hogy férjét védje, még ha bűnös
 73 5 |           hibás, annak természete,~Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,~
 74 5 |            voltam a bolond,~Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság. ~
 75 5 |      nagyon! ~Lucifer ~Átláttad-é, hogy a bódúlt tömegnek~Nemesb
 76 6 |         gladiátor,~Mernék fogadni, hogy amazt legyőzi. ~Ádám ~Nem,
 77 6 |         álisten helyébe.~De mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,~
 78 6 |        leng előtted,~Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye,~Egy
 79 6 |       hasznát se tudja venni,~Mint hogy szunnyadni hagyja, míg maga~
 80 6 |      Hippia ~Valóban szinte félek, hogy szegényben~Már megfogant
 81 6 |         Lucretiát az özvegy ágyban~Hogy megkereste szép gavallér,~
 82 6 |       okosabb világ van,~Örűljünk, hogy mi élünk abban. ~Cluvia ~
 83 6 |       okosabb világ van,~Örűljünk, hogy mi élünk abban. - ~Cluvia ~
 84 6 |       okosabb világ van,~Örűljünk, hogy mi élünk abban. - ~Lucifer ~
 85 6 |        fájdalomnak,~Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág,~S így
 86 6 |             vagy elfogyott az élc,~Hogy a savanyú úr is megsokallja?~
 87 6 |          kétségb'eső.~Nem érzed-é, hogy az ég büntetése~Nehezkedik
 88 6 |            fel a lágy pamlagokról,~Hogy Thébaisznak puszta téreit~
 89 6 |          És önmagamban is. Mi kár, hogy úgy van!~Elveszni nyomorúltan,
 90 6 |           önteni,~Ezt, a nemesbnek hogy köre legyen~Magasra törni.
 91 7 |       Ázsiának,~Szeretetnek tanát, hogy elvadúlt~Milljói, melyek
 92 7 |           féken tartani~S vezetni, hogy vágyának ellenére~Nagyot
 93 7 |           nép~El nem hiendi többé, hogy vezér vagy - - ~Ádám ~Hol
 94 7 |          Ne gúnyolj. - Oh ne hidd, hogy a dicső tant~Fel nem fogom.
 95 7 |         tábort üt~Lucifer ~Mi kár, hogy szép eszméid újolag~Csak
 96 7 |           szó nem súgná szüntelen,~Hogy e kort nékem kell újjáteremtni. ~
 97 7 |        megtanít, egy évi büntetést~Hogy a gazdag megválthat húsz
 98 7 |           Nem is tudom, kivánjam-é hogy ébredj;~Háthogyha elhagysz,
 99 7 |         elhagysz, álomkép gyanánt?~Hogy is lehet test így átszellemülve,~
100 7 |             egykor már ismertelek,~Hogy együtt álltunk Isten zsámolyánál. ~
101 7 |             Éva ~Lovag, megmentél, hogy köszönjem azt meg? ~Ádám ~
102 7 |           Lucifer ~Hát azt hiszed, hogy a nemes lovag~Megmente téged
103 7 |         jelt, tűznöm e kereszthez,~Hogy míg amaz tisztemben küzdni
104 7 |      legalább,~Imámba, tudjam meg, hogy mit csatoljak,~Áldást kérvén
105 7 |            e perc, még álomnak is,~Hogy folytatom, ha ily rejtély
106 7 |        fogadást tőn Szűz Máriának,~Hogy engemet, ki még gyermek
107 7 |         szerénynek mégse hittelek,~Hogy szívemet üresnek hidd jelenleg. ~
108 7 |            De az nincs tiltva tán, hogy én szeresselek? ~Éva ~Te
109 7 |            Éva ~Te boldog vagy, de hogy feledlek én?~Tankréd, megyek
110 7 |       alakját -~Izóra! Oh ne bánd, hogy itt vagyok még. ~Éva ~Mindkettőnkért
111 7 |           nem szabad?~Nem félsz-e, hogy varázsa elragad? - ~Éva ~
112 7 |      fiával.~Mind üdvözöllek! Kár, hogy rá nem érek~Közöttetek az
113 7 |       világba,~Eléggé megmutattam, hogy mit érek,~Ki vívni tudtam
114 7 |          tehát. De én alig hiszem,~Hogy szellemed, e nyugtalan erő,~
115 8 |         tudom.~Nincs már divatban, hogy még érdekeljen,~Csak söpredék
116 8 |          régen melenget.~De félek, hogy kialszik nemsokára.~Nem
117 8 |        kering az udvarban felőled,~Hogy új tanoknak híveűl szegődtél,~
118 8 |           udvaronc ~Nem fogja fel, hogy az igazi lovag,~Bár istenség
119 8 |           érnek~Ah, mester! Ép jó, hogy találkozunk,~Jószágaimra
120 8 |          hajolva, mosolyogva mond,~Hogy a királyné köztük én vagyok,~
121 8 |          nem hiszek.~De megteszem, hogy leljem kedvedet.~Hová teszem,
122 8 |            sírva ~Szememre hányod, hogy mit áldozasz,~S nem áldozék-e
123 8 |             Fagyos világ ez, kell, hogy feltüzeljem,~E törpe korban
124 8 |         Isten elszólítná férjedet,~Hogy az eget jobban fel bírja
125 8 |            úgy sajnálnám szegényt,~Hogy könnyeim közt csók nem jutna
126 9 |        helyét kitöltni.~Ki mondja, hogy vérengző őrület~A nemzetet
127 9 |        önbizalmad,~De biztosítást, hogy szavadnak állsz,~Előbb a
128 9 |    lehullott. ~Ádám ~S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem. ~Tiszt ~
129 9 |      kegyelmed. ~Ádám ~Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz? ~
130 9 |          Megállj - vagy nem tudod,~Hogy "polgáron" kívűl nincs cím
131 9 |              Márki ~Nem hallottam, hogy eltörlé királyom~A címeket. ~
132 9 |   engedélyem, polgár, a királytól,~Hogy idegen seregbe léphetek. ~
133 9 |              Márki ~S azt véled-é, hogy e nemes előjog~Csak titeket
134 9 |             Hol hallád a viharról, hogy megáll,~Ha gyönge rózsa
135 9 |           s nem volt sejtelme sem,~Hogy retteg tőle s megrendűl
136 9 |          én nemde férfiú?~Mondják, hogy a szív gyűlöl vagy szeret,~
137 9 |          világra:~Én érzem, e szív hogy rokon tiéddel,~S te ezt
138 9 |          most, ellenség, jó barát,~Hogy az, kit a sors korbácsolt
139 9 |           ég szemében:~Megjóslaná, hogy Danton elbukik,~Kacagna,
140 9 |         késemet.~Azt tartja e faj, hogy rablók vagyunk. -~Hát még
141 9 |            ismérte, s látta azután~Hogy elbukott, az látott tán
142 9 |           Ádám ~Számolom,~Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,~
143 9 |          ím ezennel felszólítalak,~Hogy három hó alatt kövess ez
144 10|     bélyegét. -~Oh, mért ébredtem? Hogy körűltekintve~Jobban megértsem
145 10|            hívni, mester,~Igérvén, hogy tudvágyamat betöltöd,~S
146 10|             szorgalmad oly kitűnő,~Hogy ez előnyre méltán tart jogot. ~
147 10|       kivánsz. Paránya a világnak,~Hogy lássad át a nagyszerű egészet? -~
148 10|         kiskorú. -~Most adj kezet, hogy el nem árulod,~Amit megértesz. -
149 10|           fiam, nekem? ~Tanítvány ~Hogy lényegében semmit nem fogok
150 10|    mondogatja,~Szentélynek a kört, hogy már-már kacagsz~A vígjátékon,
151 10|      legfőbb tökélye,~Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik. ~Tanítvány ~
152 10|        csinálmány.~Attól ne tarts, hogy míg eszményesítsz,~Kifogsz
153 10|             Miért tanulnád mindig, hogy mi a dal,~Minő az erdő,
154 10|       Hosszúnak nézed-é az életet,~Hogy sírodig teóriát tanúlsz?~
155 11|        Majd attól félsz, az egyént hogy~Elnyelendi a tömeg,~Majd,
156 11|          Elnyelendi a tömeg,~Majd, hogy a kiváló egyes~A milljót
157 11|          az Isten is, azért~Hiszi, hogy jól csinálta e világot.~
158 11|             De bárha áll is, a jaj hogy kihalt,~Helyette minden
159 11|           nagy eszmét~Hullámi közt hogy újra ne találjam. -~Lehet,
160 11|         újra ne találjam. -~Lehet, hogy többé nem nyilatkozik~Eget
161 11|            kiváló,~Hála a sorsnak. Hogy tudjuk, mit érez:~Le kell
162 11|         kinek olyan szerep~Jutott, hogy még hat ezredév után is~
163 11|          egy kiéltnek:~Feledtetik, hogy országom veszett,~Mert új
164 11|          Egy ékszerárus bódéjában ~Hogy e gaz mindig versenyez velünk,~
165 11|    polgárlány ~Azért oly elbizott, hogy nem veszen fel. ~Második
166 11|      polgárlány ~Vagy oly szerény, hogy többé már nem is mer.~Elhaladnak~ ~~~  ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
167 11|            meghalok,~Már két hete, hogy nem dolgozhatom. ~Első koldus ~
168 11|             Vagy azt hiszed talán,~Hogy még te is valami vagy? ~
169 11|        ládd, nekem.~Mutassa a dús, hogy mi kincse van.~Vasas ládában,
170 11|       megható féltése e kamasznak!~Hogy őrzi lánya egy tekintetét.~
171 11|           de hát mi gondja arra -,~Hogy a jövőben másnak dől karára. ~
172 11|      ifjuságról? -~E lányka tudja, hogy nem az utolsó,~Melyet most
173 11|        örömöm telik most bennetek!~Hogy oly mosolygva munkáltok
174 11|            sem várhatod,~Izlésedet hogy mindig felkutassa,~Elég
175 11| Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,~Hogy a világon ez legjobb falat,~
176 11|          Ádám ~Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,~Nehogy baj érje
177 11|           tolakodó!~Tán azt hiszi, hogy olyan e leány,~Kinek akárki
178 11|         lehet, most is lázonganak,~Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,~
179 11|           kicsi,~De hát ki mondja, hogy nősűljenek,~Ki mondja, hogy
180 11|        hogy nősűljenek,~Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen? ~Második
181 11|         mutasd hatalmadat,~Segíts, hogy meghallgasson. ~Lucifer ~
182 11|         karjaidba dűl. -~Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó~cigányasszony
183 11|         botlunk.~Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk~Még már ma révbe
184 11|     leányka epedez önért. ~Ádám ~S hogy nyerhetem meg? ~Cigányasszony ~
185 11|           A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,~Éppen mint akkor,
186 11|        megéljen,~Éppen mint akkor, hogy tudóskodál,~Csakhogy több
187 11|           ha fél s kerűlni vágyik,~Hogy ez ne álljon sírköve felett:~
188 11|    állapotban -~Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van. ~Nyegle ~
189 11|           szerelmes önbe az az úr,~Hogy már ma még maîtresse-ének
190 11|        keres. ~Éva ~Elég nem szép, hogy még nem láta meg. -~Keze
191 11|         Siessünk. - Mondtam úgy-e, hogy mi gyáva. -~Most is dacos
192 11|           Éva ~Akasztanak. Beh jó, hogy itt vagyunk.~Gyerünk mi
193 11|        végetlen kincsemet,~S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek meg inkább! ~
194 11|        helyet. ~Ádám ~Áldlak sors, hogy biróvá nem tevél.~Mi könnyű
195 11|          Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:~Most a valónál mind
196 11|      mélység, lábaimnál?!~Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:~A por
197 12|        mily hely ez?~Aztán vezess, hogy lelkem kéjelegjen~A boldogságban,
198 12|           Ádám ~Igaz. - Tudom jól, hogy kell olyan is,~Ki homokot
199 12|        csudás mese,~Például erről, hogy gőzmozdonyul volt. ~Ádám ~
200 12|             Erről meg azt regélik, hogy barátul~Tartá az ember,
201 12|     gondolatait.~Mi több, mondják, hogy elsajátitá~Bűnét is, a tulajdonnak
202 12|  céljainkra szolgál.~De úgy látom, hogy ezt mind ösmered,~Lássunk
203 12|           mi szent volt, áldozott, hogy egy~Bűvös darabját bírja
204 12|        Eltékozolta a legjobb erőt,~Hogy életcélja parlagon maradt.~
205 12|           tökélyről az kezeskedik,~Hogy a munkás, ki ma csavart
206 12|          kezét kellett kinyújtani,~Hogy készen szedje mindazt, ami
207 12| Fukarkodnunk kell, általlátva rég,~Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.~
208 12|          négy ezredév hát a mienk,~Hogy a napot pótolni megtanuljuk,~
209 12|        fölleplezéshez. -~Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,~Majdnem
210 12|         nem értem,~Tudnád-e tenni, hogy, mi most rokon,~Ne vonja
211 12|            te gőgös, gyönge ember,~Hogy bírnál azzal, aki ott lebeg. - ~
212 12|       kazánt.~Valóban úgy látszik, hogy szenvedélyed~Veszélybe hozni
213 12|          vesz körűl,~Elérni kíván, hogy megsemmisítsen:~S ott állni
214 12|         szítani tovább,~Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. -~Nem
215 12|            harmadszor intelek már,~Hogy ok nélkül keressz verekedést. ~
216 12|            rend, a teória~Tévedni, hogy egy ily nemes kebel~Csak
217 12|          elmerültél álomképeidben,~Hogy a rád bízott marha kárba
218 12|           bízott marha kárba ment.~Hogy ébren légy, borsón fogsz
219 12|      hagyják módosítnom,~Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,~Nem
220 12|        pokol lehet~Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -~Oh,
221 12|   szerelmeseknek:~Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel~A szenvedélyt,
222 12|  Lemondjak-é hát rólad mindörökre,~Hogy elvessz a tömegben, és szemem~
223 12|            egy kard, megtanítalak,~Hogy kell kezelni. ~Lucifer ~
224 12|            édes zengemény,~Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,~S megvetjük
225 13|          Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas~Lelkem lezárja, s
226 13|      köréből;~De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. -~Ah, Lucifer!
227 13|        kitéped, el nem tűri Isten,~Hogy megközelítsd őt - s elront
228 13|          próbára mégis azt hiszed,~Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?~
229 13|      küzdél-é később,~Világuralmát hogy megalapítsd?~Nem vesztél-é
230 13|            szavát;~Ki felszámolta, hogy négy ezredévre~Világod megfagy -
231 14|          világon:~Szeretném tudni, hogy bukott fajom?~Nemes küzdésben,
232 14|            fókához mily jogod van,~Hogy éltével váltod meg a tiédet? ~
233 14|            meg a tiédet? ~Eszkimó ~Hogy bírok véle; hisz látom,
234 14|         különbség csak közöttetek,~Hogy ő fókát, te embert áldozál~
235 14|           érzem, miért.~Inségemben hogy fel mertem sohajtni~A nap
236 14|         csitítni,~Eszmél az ember, hogy nagy gőgösen~Megkeresse
237 14|      különben? - Azt hiszed talán,~Hogy Leonídász meghal a szorosban,~
238 14|            szorosban,~Ha ahelyett, hogy barna levesével~Táplálkozik
239 14|        után?~Hogyan tenyész a bűn, hogy a nemesség?~Nem ronda lég,
240 14|            önmagát?~Hányan mondák, hogy számoltak magukkal,~És felköték
241 14|           vagy, tegyed,~Könyörgök, hogy kevesb ember legyen~S több
242 15|          ember! Hát azt kivánod-é,~Hogy a természet rendje felbomoljon,~
243 15|         mely a holt anyagra száll,~Hogy azzal együtt végkép szétbomoljon?~
244 15|           miért e percnyi öntudat,~Hogy lássuk a nemlét borzalmait? - ~
245 15|           az erős, azt nézve csak,~Hogy állhatand meg még alattuk
246 15|        volna a végzetnek frígyese,~Hogy, míg amaz hegeszti a sebet,~
247 15|       rendítetlen törvény őrködik,~Hogy annyi jusson mégis ellenének,~
248 15|           ellenének,~Amennyi kell, hogy ezredek után~Még a puhány
249 15|          Te meg, fiam, beszéld el, hogy mi bánt úgy. - ~Ádám ~Uram!
250 15|         lelkem szürődik,~Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztúlt,~
251 15|      majdan fajzatom,~Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,~Vagy,
252 15|    sarkantyúzna, nagy eszmék miatt~Hogy a múló perc élvéről lemondj?~
253 15|           Uram! Ki fog feltartani,~Hogy megmaradjak a helyes uton?~
254 15|       Elvontad tőlem a vezérkezet,~Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém. ~
255 15|            leend,~Szünetlen látva, hogy, mit rontni vágyol,~Szép
256 15|         nagy eszme,~S tudni mégis, hogy felettünk~Pajzsúl áll Isten
257 15|           Ne vakítson el a képzet,~Hogy, amit téssz, azt az Isten~
258 15|     nyertél tőle díszt, ha~Engedi, hogy tégy helyette. - ~Éva ~Ah,