Szín

  1 1 |               magát istennek képzeli.~De hogyha elfecsérli s rontja
  2 1 |               kis szikra mímeli~Urát, de torzalak csak, képe nem;~
  3 1 |             őket, mint árnyát a fény,~De mindöröktől fogva élek én. ~
  4 1 |          harcaimban bukjam szüntelen,~De új erővel felkeljek megint.~
  5 1 |              el,~Megsemmisíthetnélek, de nem teszem,~Száműzve minden
  6 1 |        Lucifer ~Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy -~S egy
  7 2 |                 Ádám ~Csodás parancs, de úgy látszik, komoly. ~Éva ~
  8 2 |           Emelve a bukót: ez érzelem.~De mit töprengek. Az nyer,
  9 2 |            gondviselettől felmentene.~De trágyaféregül tán jobb neked~
 10 2 |          megnyugvás hitünkben,~Nemes, de terhes, önlábunkon állni. - ~
 11 2 |       dolgokat mondsz - - - ~Lucifer ~De a tudás sem volna még elég;~
 12 2 |       kegyetlen a mi alkotónk! ~Ádám ~De hátha megcsalsz?~A dics
 13 2 |                hogy ha társaúl fogad.~De épen úgy, miként te őt lenézed,~
 14 2 |      Megátkozá az Úr. ~Lucifer kacag ~De csak szakíts.~Jőjön reánk,
 15 3 |         nyomán jár - a lehangolásban.~De hogyha a hálának csatja
 16 3 |               s enyészet minden élet.~De nézz körűl és láss szellem-szemekkel. - ~
 17 3 |  gondviseletet,~Mit ösztönöm sejtett, de nem becsűlt,~S tudásom óhajt -
 18 3 |         becsűlt,~S tudásom óhajt - oh de hasztalan. ~Éva ~Úgy-é,
 19 3 |             fogsz epedni vissza.~Fenn~De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör~
 20 3 |              egy öröklét van kitárva,~De én az élet fájából nem ettem,~
 21 3 |           cselekszik, téved, elbukik,~De az egész, mint állandó egyén,~
 22 3 |             is széthulland így, igaz,~De száz alakban újolag felélsz.~
 23 3 |          visszapillantása az öregnek,~De ifjú keblem forró vágya
 24 3 |            Tünékeny álom képei alatt;~De hogyha látjátok, mi dőre
 25 4 |               köszönhetem magamnak. -~De itt e művel, melyet alkotok,~
 26 4 |              érzek, mondhatatlan űrt.~De mindegy. hisz nem boldogságot
 27 4 |             époly kellemes. ~Lucifer ~De illetlen, hogy egy bölcs
 28 4 |           észre.~Nem szép zene, igaz: de ne ügyelj rá,~Csókolj meg
 29 4 |               Éva ~Oh fáraó, zúzz el, de megbocsáss,~Ha a nép jajja
 30 4 |               üdv, ajkam láng legyen;~De hogyha a nép, e milljókarú
 31 4 |          szabad.~Hirdesd ki nékik, ám de jól siess,~Hogy, míg megbánom,
 32 4 |           mely közénkbe csúsz? ~Ádám ~De nagy, de nagy. ~Éva ~El
 33 4 |       közénkbe csúsz? ~Ádám ~De nagy, de nagy. ~Éva ~El véle; látod,
 34 4 |              csecsebecs,~Haszontalan, de szép, s ez érdeme.~Luciferhez~
 35 4 |              Talán bolond vágy - - oh de teljesítsd -,~Hagyj vetnem
 36 4 |            félj, csak szellemed vesz,~De tested megmarad, mint múmia,~
 37 4 |          fogsz ölelni már parancsból,~De mint egyenlő, - kéjnek érzetével.~
 38 5 |           szűk körében bűnné aljasúl.~De vérével táplálván a szabadság,~
 39 5 |          életre minden szép s nagyot,~De hogyha túl erős, anyjára
 40 5 |              demagógot ~Első demagóg ~De bármint fáj szívem, mégis
 41 5 |          megbocsájtok, hogyha éhezel.~De hát te Therszitész? S ti
 42 5 |       asszonyom, keservesen esik bár,~De mit tegyünk, ez a néphangulat:~
 43 5 |           nekem~Elvesztél, férjem, oh de keserűbb,~Hogy igazoltad
 44 5 |        mindannyiszor fölkelti újra. -~De majd meglátjuk, hogyha a
 45 5 |       gyöngétől mit kérhet az erős? -~De nőm nem jő elém, se gyermekem;~
 46 5 |           mell vérzik hazámért. ~Éva ~De jobban vérzik a hon és szivem.~
 47 5 |           mint ő neked? ~Ádám ~Lehet, de mind a kettő kárhozat;~Más
 48 5 |            aljast bírtam volna tenni,~De mert nagy eszme lelkesítni
 49 6 |       Álistent tévén álisten helyébe.~De mondd, hogy értsük mégis
 50 6 |           keblén, fűzéres pohárnál. -~De hát fogadástok? - ~Ádám ~
 51 6 |            kegyelmi jelt akarja adni, de Catulus lefogja kezét, s
 52 6 |        Követjük-é szintén példájukat?~De nyald meg ajkad, nincs-e
 53 6 |        Catulus ~Jól van, jól, Cluvia, de lágy karod,~Puhácska kebled
 54 6 |                  Éva ~Ah jól, nagyon. De nézd el, Sergiolus,~A boldogság
 55 6 |        hallgatom a szűk korlátú szót,~De a hang árja ringat, mint
 56 6 |         erényt, gúnyolva taposó - - -~De hogyha a vész ajtódon kopog,~
 57 6 |               kissé borzogatja hátam,~De nem emberrel kell-e küzdenem?~
 58 7 |           kardcsapás rendünkbe emeli,~De őriznünk kell a rend kincseit~
 59 7 |            gát, mert tiszta minden. -~De ílyen napnak jöttét kétleném,~
 60 7 |            teremnek,~Mely künt piros, de béle por. ~Ádám ~Megállj!~
 61 7 |       változás nagyban midőn beáll. -~De mit törekszem - fáraszt
 62 7 |               s nép~Ádám ~Elámulok! - De mondd, mi fejedelem~Közelg
 63 7 |      poklosság, tudod,~Lassan terjed. De vigyázz, meg ne sértsd~Ez
 64 7 |            világot válta meg ezáltal,~De e gyávák csak Istent káromolnak,~
 65 7 |            hősiség,~Bolond. ~Lucifer ~De hátha ők a szúnyogot~Medvének
 66 7 |          erővel küldi a pokol ránk. -~De hogyha a kereszt vitézi
 67 7 |          szeret, ki a testnek hizelg,~De aki a lelket vezérli vissza,~
 68 7 |            Ahoz, ki mondá: Nem békét, de harcot~Hozok a földre. -
 69 7 |           Barát ~Rossz útra tévedett.~De Nicaeában s más igazhivő~
 70 7 |        vagytok, tesztek kény szerint,~De jó-e a tett, ítél majd az
 71 7 |                kiáltok mind napestig, de nem hallgatsz meg, éjjel
 72 7 |             ki hat, megérté századát,~De nem szülé az új fogalmakat.~
 73 7 |          kakas szavára kezd virradni,~De a kakas kiált, merthogy
 74 7 |               gondtalan szivandnak. -~De hagyjuk ezt, nézz kissé
 75 7 |            Ádám ~A zárda, mondod? Oh, de ajtaja~Nem zárja tőlem a
 76 7 |            nem tenyész remény. ~Ádám ~De szerelem sem. És ahol te
 77 7 |             téged is? ~Helene ~El ám, de kulcsa nincs tengerbe vetve. ~
 78 7 |               Az ördög van veled tán?~De oly szerénynek mégse hittelek,~
 79 7 |                hallád eskümet. ~Ádám ~De az nincs tiltva tán, hogy
 80 7 |    szeresselek? ~Éva ~Te boldog vagy, de hogy feledlek én?~Tankréd,
 81 7 |             férfi reszketett előttem,~De nőerényem és a hit parancsol -~
 82 7 |            csókkal minden lomb mögűl,~De hozzánk többé, Tankréd,
 83 7 |                Lucifer ~Pihenj tehát. De én alig hiszem,~Hogy szellemed,
 84 8 |          bizon már jó régen melenget.~De félek, hogy kialszik nemsokára.~
 85 8 |             nézetnek engedvén helyet,~De e közömbös korban nem leend,~
 86 8 |               az ércek bölcseletsava.~De elhibáztuk a nedves tüzet,~
 87 8 |           változásra? ~Első udvaronc ~De, hogyha nem csalódom, ottan
 88 8 |          jósoltak, míg én nem hiszek.~De megteszem, hogy leljem kedvedet.~
 89 8 |             báb, mit lelke elhagyott,~De az enyém örök-ifjú, erős. -~
 90 8 |    szerettelek!~Szeretlek most is, ah de keserűen~Fulánkos a méz,
 91 8 |          istenül tartotta a lovagkor,~De akkor hittek benne, nagy
 92 8 |          nélkülem boldogabb lehetnél;~De ott van újra a már meglevő
 93 8 |             Nem akarálak búba ejteni.~De ládd, az udvar oly csodálatos,~
 94 8 |          pénzeért rideg valót. ~Ádám ~De ne olyant, mely szinte képtelen. ~
 95 9 |               észt, e rég üldözöttet.~De a másik szózat sem hangzik
 96 9 |            érc, a rossz salak kihull,~De a nemesb rész tisztán megmarad.~
 97 9 |      Dicséretes, barátom, önbizalmad,~De biztosítást, hogy szavadnak
 98 9 |          oszthatnám én is sorsotok. -~De nékem harc jutott csak,
 99 9 |              mely által esni is dísz,~De mely rejtekből orvúl leskedik~
100 9 |              rokonszenv vonz felétek,~De önveszélyemmel megmentelek. ~
101 9 |               fegyvert - elég volt. -~De ím ezennel felszólítalak,~
102 10|               nő is álom volt-e csak?~De mit beszélek, egy nő, két
103 10|               álom volt, és vége van.~De nem mindennek. Az eszmék
104 10|           szerint, miket nem értenek,~De értelmök sincs, ezt vagy
105 10|           valót, mint én látom magam.~De nem les-é avatlan hallgató,
106 10|          utcákon fogják azt beszélni,~De akkor a nép sem lesz kiskorú. -~
107 10|      Agyrémekkel himzett világa közt,~De számtalan egyéb oly társa
108 10|             beszéltek az apostolok. -~De hogyha minden más merő lom
109 10|              az élő nagy természeten.~De a szabályt, a mintát hagyd
110 10|               szabályt,~Nyűgül talán, de szárnyakúl soha,~Egy törpe
111 11|               jól csinálta e világot.~De odalent másképen hallanók,~
112 11|            örökös szofista. ~Lucifer ~De bárha áll is, a jaj hogy
113 11|            megrázó ős titáni harcban,~De annál igézőbb, áldásosabb~
114 11|            költészet és nagy eszme. -~De mondd, mi alakot vegyünk
115 11|               becsét,~Bár tudja jól - de hát mi gondja arra -,~Hogy
116 11|               hang elhat álmaimba is.~De mit tegyek, élnem kell,
117 11|          bárminő hideg,~Az nékem baj: de a leánykebelben~Kivánom
118 11|               a virágnak. - ~Lucifer ~De melyik hát, mutasd, az a
119 11|              szűlei~Vagyonosak, igaz, de nem tudom,~Mi szemmel nézik
120 11|     Álmodhatik, amit tetszik magának;~De akinek e lányka báji nyílnak,~
121 11|            tán a panaszban egy kicsi,~De hát ki mondja, hogy nősűljenek,~
122 11|             is hagytad látnom őket. -~De mondd, hová is lett az a
123 11|            hajói már ma itt leendnek,~De, ami ennél még örvendetesb,~
124 11|             kissé horgas, lába görbe,~De olyan tisztes, éltes férfiú. -~
125 11|             mintha ékesíteni akarnám,~De mert méltóbb helyen már
126 11|               láttam sok ékszerárust,~De nem való az ily szegény
127 11|           irígylik ezt majd. - ~Ádám ~De ezt a szívet - ezt többé
128 11|               Lucifer ~Mindegy is az, de majd elmondom én:~Lovel
129 11|              gyárában dolgozott soká,~De az ón méreg, s azt szivá
130 11|     virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az~hirtelen lehervad, s
131 11|              lejátsztam,~Mulattattam, de nem mulattam. ~Korcsmáros ~
132 12| testesülhetett. ~Ádám ~Korántse hidd, de kandivá levék:~Mi eszme
133 12|           célhoz vezérelendi végre. -~De mondd, hol állunk mégis,
134 12|               Tégy hát, amint akarsz, de szaporán!~Lucifer mindkettőjüket
135 12|       Dicséretes buzgóság, mondhatom.~De hisz müvem most félben is
136 12|               Most mulathatunk már. -~De mely szakmába tartoztok
137 12|          Nélkűle nem emelkedik terem.~De ez csak a homályban tévelyeg,~
138 12|           Szép hölgy gyanánt. ~Tudós ~De mindamellett a vegytan csupán - ~
139 12|               Abban nyugodt vagyok. -~De hát nézzük meg a múzeumot.~
140 12|      gőzmozdonyul volt. ~Ádám ~Ez ló, de korcsult fajta, mondhatom.~
141 12|          tudott:~A disznó és a birka, de korántse~Olyan hiányosan
142 12|           lombik, céljainkra szolgál.~De úgy látom, hogy ezt mind
143 12|    tudománynak szentelé magát. ~Ádám ~De hát a dajka tündérdaljai,~
144 12|             céljainknak. ~Ádám félre ~De a művészet, a szellem maradt
145 12|        Keresni ingert és költészetet.~De már nekünk, a legvégső falatnál,~
146 12|               tér, midőn organizál. -~De hogyha sikerűlne is müved,~
147 12|             magában végezi. - ~Tudós ~De én szabom korlátit az üveggel,~
148 12|          kommentálni a nagy tetteket,~De megjósolni hívatása nincs. - ~
149 12|                és életre jő? - ~Ádám ~De azt a szikrát, azt honnan
150 12|             az, ami hátra van. ~Ádám ~De ezt az egy lépést ki nem
151 12|        ebédelsz. ~Luther visszalépve ~De holnap újra szítom a tüzet. ~
152 12|            nemes, mert az hiánytalan.~De véred oly forrongó és szilaj!~
153 12|               Ádám ~E hang! ~Lucifer ~De mit kapsz e közsorsu nőn,~
154 12|             ez nem helyes pár. ~Ádám ~De én nem állok el, ha ő akarja. ~
155 13|            Hallottad? ~Ádám ~Az igaz, de ily ridegnek~Nem képzelém
156 13|         lezárja, s vágyom el köréből;~De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. -~
157 13|               csatol, minden kötél. -~De hajh, mi ez, lélegzetem
158 13|                Érzem, mert szenvedek,~De szenvedésem is édes nekem,~
159 13|          eszméje volna legalább nagy,~De holnap gúnyolod, miért ma
160 13|         ellenében? ~Ádám ~Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány~Volt
161 13|           tudományunk nem dacol vele.~De fog dacolni, érezem, tudom. - ~
162 14|        ábrándból tiszta felfogásra. -~De nyúgodjál meg, hisz még
163 14|               Ím előttem megjelentek.~De hát, ki tudja, jók vagy
164 14|                Eszkimó ~Tudom, tudom, de a kicsíny időt,~Melyben
165 14|             egymást meg nem győzitek,~De egyetérttek rögtön, hogyha
166 14|            felköték egy fára magukat.~De ha leoldák hívatlan kezek,~
167 14|     egyszerűnek látszik, oly valónak:~De annál károsabb. - A babona~
168 14|              mely köztünk hat, mozog;~De testvérét felismerné a jobb,
169 14|            igaz,~Agyonverém már mind, de hasztalan,~Mindég kerűlnek
170 14|             szemünknek ronda látvány:~De megvetést szül keblünkben
171 14|          Látom megint annak vonásait,~De úgy, mint hogyha csókjai
172 15|            elkerülni még hatalma van.~De a végzetnek örökös betűit~
173 15|               boldog, aki átugorja. -~De látál, úgy-e, mint tudós,
174 15|             múlván ki házias körében.~De rendítetlen törvény őrködik,~
175 15|              sincs egyénileg lekötve,~De az egész nem hordja láncait;~
176 15|         mosolygni arcod,~Ha megsugom. De jöjj hát közelebb:~Anyának
177 15|             szép talán az érzelemnek,~De értelmemnek végtelen unalmas.~
178 15|              volt ottan e kebelnek. -~De, oh Uram! Ki fog feltartani,~
179 15|               embert, majd visszatér.~De bűnhődésed végtelen leend,~