Szín
1 2 | az örök élet fái. Ádám és Éva jőnek, különféle állatok
2 2 | harmóniája hallik. Verőfényes nap~Éva ~Ah, élni, élni: mily édes,
3 2 | lenni mindenek felett. ~Éva ~Érezni, hogy gondoskodnak
4 2 | életelv neked. -~Szomjúzom, Éva, nézd, mi csábosan~Néz e
5 2 | csábosan~Néz e gyümölcs ránk. ~Éva ~Majd szakítok egyet. ~Az
6 2 | de úgy látszik, komoly. ~Éva ~Miért szebb e két fa, mint
7 2 | Kövessük a szót, jöjj utánam, Éva.~Letelepednek egy lugosban ~
8 2 | Letelepednek egy lugosban ~Éva ~Hajolj keblemre, én meg
9 2 | Erő tört volna rajtunk. ~Éva ~Reszketek.~Az égi zengzet
10 2 | tetszik, hallom azt még. ~Éva ~Én meg, ha ott fenn a dics
11 2 | borulna. ~Ádám ~Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts.~Mi a
12 2 | énekelni kezd egy közel ágon~Éva ~Hallgasd csak, Ádám, oh
13 2 | találom, szintén így dalolt. ~Éva ~Minő csodás összhang ez,
14 2 | percre, hogy csodáljalak.~Éva megáll, s lassankint felbátorodik~
15 2 | mondsz, szédülök belé. ~Éva ~Én lelkesűlök, szép s új
16 2 | örök ifjú marad kecsed. ~Éva ~Mégis kegyetlen a mi alkotónk! ~
17 2 | választunk, mint kitűzött. ~Éva ~Miért büntetne? - Hisz,
18 2 | halála az okoskodás. - ~Éva ~Én hát szakítok egyet a
19 2 | Isten.~A tudás almáját előbb Éva, aztán Ádám megízleli~Éva ~
20 2 | Éva, aztán Ádám megízleli~Éva ~S efelett~Örökké ifjak. - ~
21 2 | lásd, mit érsz magadban. ~Éva ~Végünk van! ~Lucifer ~Csüggedtek? ~
22 3 | cövekeket ver le kerítésül. Éva lugost alkot. Lucifer~Ádám ~
23 3 | kényszerítem nékem termeni. ~Éva ~Én meg lugost csinálok,
24 3 | szíved, villámok ha égnek. ~Éva ~Nekem meg büszkeségem az
25 3 | óhajt - oh de hasztalan. ~Éva ~Úgy-é, úgy-é, hasonlót
26 3 | játszi nimfák népesítik~Éva ~Ah, nézd e kedves testvér
27 3 | küzdök, mit szenvedek. ~Éva ~Hadd lássam én is, e sok
28 4 | segíts!~A munkások közül Éva, mint a rabszolga neje,
29 4 | sikoltással férjére borul~Éva ~Hiába kéred azt.~Ki kínjainknak
30 4 | birom kacagni, sem tagadni. ~Éva ~Ah, kedvesem, véred csorogva
31 4 | csak, már nem fáj soká. ~Éva ~Nem úgy, nem úgy, mért
32 4 | rabszolgával a földön kevesb van. ~Éva ~Neked silány szám, nékem
33 4 | lelnünk~Egymást akárhol. ~Éva ~Oh, nagy fáraó,~Tudom,
34 4 | megy-é túl a parancs szaván? ~Éva ~Elég, ha egyelőre a parancs~
35 4 | Jajveszékelés a munkások közt; Éva összerezzen~Mi lelt, szerelmem? ~
36 4 | összerezzen~Mi lelt, szerelmem? ~Éva ~Oh, nem hallod-e~A nép
37 4 | igával azt.~Ismét jajszó, Éva felsikolt, Ádám fölemelkedik~
38 4 | a világ kiált segélyt. ~Éva ~Oh fáraó, zúzz el, de megbocsáss,~
39 4 | miatt -~Mondá a holt is. ~Éva ~Oh nagy fáraó!~Komor levél,
40 4 | hidd, hogy kényszerítve. ~Éva ~Vigasztalódjál, oh én kedvesem,~
41 4 | Ádám ~De nagy, de nagy. ~Éva ~El véle; látod, a jaj~Elnémult,
42 4 | karolja leghőbben fiának. ~Éva ~Ah fáraó, tán már untatlak
43 4 | egyesekből nagy egészt csinál. ~Éva ~S elhagysz-e engem is,
44 4 | áluton.~Indul, kardot vonva ~Éva ~Királyom! Tört reménnyel~
45 5 | virágfüzérekkel, oltárral. Éva mint Lucia, Miltiadész hadvezér
46 5 | ácsorog. Ragyogó reggel~Éva ~Csak erre, erre, kedves
47 5 | nejét meg bú emészti honn? ~Éva ~Oh jaj, ne ítélj jó apád
48 5 | hogy gyenge, megverik? ~Éva ~Nem, nem, fiam, atyád hős,
49 5 | győzi meg. ~Kimón ~Hogyan? ~Éva ~Van a léleknek egy erős
50 5 | ártana egy gyönge kis zavar.~Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta,
51 5 | Még inkább bántalmazzák ~Éva két galambot s tömjént áldoz
52 5 | tömjént áldoz az oltáron ~Éva ~Szent Aphrodité! Oh fogadd,
53 5 | az istenségek eltűntek~Éva felemelkedve ~Minő zaj az
54 5 | árulót itélnek el, anyám. ~Éva a csarnok lépcsőzetére lépve ~
55 5 | A népből ~Halál! Halál! ~Éva ~Kiről is van tehát szó? - ~
56 5 | polgártársi, s azt nem tűrhetik. ~Éva ~Miltiadészről? - Oh, nagy
57 5 | Tart, aki így szavaztat. ~Éva ~Jaj neked,~Ha sorsod, Kriszposz,
58 5 | néki~Elébe a kapukhoz! - ~Éva ~Istenek!~Az ítélet fájt,
59 5 | haljon meg gyermekestül. ~Éva ~Meghalnék érted, férjem,
60 5 | nem érte őket bántalom! - ~Éva ~Ah, Miltiadész, mért is
61 5 | e mell vérzik hazámért. ~Éva ~De jobban vérzik a hon
62 5 | eloszolnak ~ ~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Éva férje nyakába borulva ~Ah
63 5 | atyám,~Az jól van téve. - ~Éva ~Oh, ne szégyeníts meg,~
64 5 | egykor érte hozzád eljövök. ~Éva ~E kettős áldozathoz az
65 5 | Ádám ~Mi zaj az odakint? ~Éva ~Ah, Miltiadész, rettentő
66 5 | Ki Marathónnál győztem? ~Éva ~Oh, hogy úgy van.~Gonosz
67 5 | csarnoka elé, köztük Lucifer~Éva ~Miltiadész!~E szentélyben
68 5 | áruló neje~Miként beszél? - ~Éva ~Az a nőnek joga,~Hogy férjét
69 5 | képű halál rideg szele? - ~Éva ~Ah, Pallasz! Meg nem hallgatád
70 5 | elrontád legszebb percemet. - ~Éva ~Átok reád, te közlelkű,
71 6 | Catulus, mind megannyi kéjenc, Éva mint Júlia, Hippia és Cluvia
72 6 | majd hizlalsz másikat. ~Éva ~S nem dőzsöl-é rút féreg
73 6 | esik pihenned keblemen? - ~Éva ~Ah jól, nagyon. De nézd
74 6 | Ah, én is érzek ílyest. ~Éva ~S kivált ha még dalt hallok
75 6 | Nem úgy mondád-e, Júlia? ~Éva ~Igen~Ezalatt besötétült.
76 6 | elgondolkodva, az előtérre lép, Éva követi ~S te itt vagy, Júlia,
77 6 | halál az örömet kiölte? ~Éva ~S nem ott van-é helyem,
78 7 | maradtál egy kissé alant.~Éva mint Izóra s Helene, annak
79 7 | azonban ízibe elosonnak~Éva összerogy ~Ments meg te,
80 7 | mosolyg, oh hála néked, ég! ~Éva ~Lovag, megmentél, hogy
81 7 | vezesselek, parancsolj. ~Éva ~Előttünk áll a zárda ajtaja. ~
82 7 | végéről pályabérem int. - ~Éva ~Im e szalag. - ~Ádám ~Ez
83 7 | Reményt, reményt, ne bánatot. ~Éva ~Enyém ez a jel, mást nem
84 7 | mutatja, nem vagy még apáca. ~Éva ~Ne is gyötörj tovább kérdéseiddel,~
85 7 | megosztni már nem engeded. ~Éva ~Nevem Izóra. S a tiéd,
86 7 | Ádám ~Tankréd vagyok. ~Éva ~Tankréd, Isten veled! ~
87 7 | fonalával~Kihímezni? - ~Éva ~Halljad hát sorsomat.~Atyám
88 7 | oh hölgy, édesítsd meg. ~Éva ~Lovag, mit kívánsz - hallád
89 7 | tán, hogy én szeresselek? ~Éva ~Te boldog vagy, de hogy
90 7 | vélem.~ ~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Éva a zárdába lép~Helene félre ~
91 7 | Izóra és Helene az ablakon~Éva ~Mi vágyva néze rám, mint
92 7 | se szellem csak merőben. ~Éva ~Helene, nézz ki, itten
93 7 | bánd, hogy itt vagyok még. ~Éva ~Mindkettőnkért jobb lenne
94 7 | hogy varázsa elragad? - ~Éva ~Él bennem is mindez, mint
95 7 | közepette dicsérlek tégedet. ~Éva ~Irgalmazz, Isten, bűnös
96 7 | fenyegetve áll Ádám előtt~Éva az ablakot becsapva ~Isten
97 8 | csoportokban sétálnak, közöttük Éva is mint Borbála, Kepler
98 8 | hódolásban mellékcélt gyanít. ~Éva más csoporttal a két udvaronchoz
99 8 | férfi, arcán e sötét jelek. ~Éva ~Férjem szegény? - Az istenért,
100 8 | asszonyom!~súgva~Egy óra múlva. ~Éva súgva ~Jobbra a lugosban.~
101 8 | Mind elmennek. Ádám és Éva az erkélyre. Ádám zsöllyeszékbe
102 8 | Ádám zsöllyeszékbe dűl. Éva előtte áll. Mindinkább besötétedik~
103 8 | Mindinkább besötétedik~Éva ~János, nekem szükségem
104 8 | mind elhordtad immár. ~Éva ~Örök szükséget tűrjek-é
105 8 | vagy, ládd, ez fáj nekem. ~Éva sírva ~Szememre hányod,
106 8 | felold.~Fejét kezébe hajtja. Éva meghatva simogatja ~Éva ~
107 8 | Éva meghatva simogatja ~Éva ~No Jánosom, oly gyászosan
108 8 | fejlik szokott pimasszá.~Ír~Éva ezalatt a lugoshoz ért,
109 8 | epesztesz itten, oh kegyetlen. ~Éva ~Talán neked nagy már az
110 8 | éltében mindig fáradott. ~Éva ~Hallgass, lovag, úgy sajnálnám
111 8 | Uvaronc ~Te tréfát űzesz. ~Éva ~Sőt valót beszélek. ~Udvaronc ~
112 8 | képes tenni hívedért? - ~Éva ~Valóban, azt mostan nem
113 9 | nemzetőr a márkit elkíséri~Éva ~Bátyám, erős légy! ~Márki ~
114 9 | Húgom! Óvjon Isten. -~El ~Éva ~Itt is van egy fő, nem
115 9 | szót e gyöngéd ajakról. ~Éva ~A vérpadon gyöngédebb szó
116 9 | le, s szentélyébe zár. ~Éva ~Az áldozatra szentelt állatot~
117 9 | hajtnám bárd alá fejem. - ~Éva ~S e rémvilágban még szeretni
118 9 | hölgy, meg nem értenéd? - ~Éva ~S ha meg? Mi haszna. Más
119 9 | mindig ifju - és ez a szív. ~Éva ~Az elhagyott oltárnak is
120 9 | könyörgök egy reménysugárt. ~Éva ~Ha síron túl megbékélt
121 9 | letakarodik az állványról. Éva mint rongyos, felgerjedt
122 9 | véres fejjel Dantonhoz rohan~Éva ~Danton! Tekints ez összeesküvőre,~
123 9 | ha nem, tetted helyes. - ~Éva ~Tettem helyes, s jutalmamat
124 9 | gyöngéd érzés a nőtigrisé? ~Éva ~Valóban, polgár, úgy látszik,
125 9 | pokolnak gőze undorít el. - ~Éva ~Mit is beszélsz magadban? ~
126 10| be. ~ ~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Éva a lugosból kilépve ~El tőlem,
127 10| most fénylik, most sötét. ~Éva ~Ah úgy, a botrány nálad
128 10| reggelt, asszonyom!~El. ~Éva ~A nyomorúlt! -~Im itt vagyok,
129 11| néhány végakkordja hallik. Éva mint polgárlány imakönyvvel
130 11| Fogadja el kezemből szívesen. ~Éva ~Artúr, ön jó, megemlékszik
131 11| baj érje e tolakodásban. ~Éva ~Mi szemtelenség! ~Anya ~
132 11| szív nékem van teremtve. - ~Éva ~Anyám, ne engedd hát - ~
133 11| kiáltok,~Ha nem tágúl. ~Éva ~Ne bántsd - eszére tér
134 11| hogyan kapkodja mégis. -~Éva anyjával visszajő, a cigányasszony
135 11| cigányasszony suttogva követi~Éva ~Hasztalan beszéd, hisz
136 11| ott áll - hogyan keres. ~Éva ~Elég nem szép, hogy még
137 11| kit játszol, vén banya! - ~Éva Ádámhoz ~Vehetne ön vásárfiát
138 11| A nyegle ezalatt elvonul~Éva ~Ah! Ön nagyon kegyes. ~
139 11| helyen már nem ragyoghat. - ~Éva ~Amott odább láttam sok
140 11| Ékszereket ad át, melyeket Éva nagy örömmel nézeget és
141 11| örömmel nézeget és próbál ~Éva ~Mi szép, mi kedves, mint
142 11| ezt többé ne lássam! ~Éva ~Eldobhatom, ha ellenére
143 11| majd én meg rálépek~Ráhág ~Éva ~Mi az:~Sikoltást hallok,
144 11| mi hallatlan tolongás? ~Éva ~Akasztanak. Beh jó, hogy
145 11| Mi bűne a hitványnak? ~Éva ~Nem tudom. ~Lucifer ~Mindegy
146 11| beszédét hadd ne értsem. -~El ~Éva ~Jerünk, jerünk, mert nem
147 11| fülkéjében szentkép áll~Éva ~Megálljunk csak, barátom,
148 11| gyermek - én nem gátolom. - ~Éva ~Megszoktam e képről, még
149 11| Haszontalan intettelek! ~Éva ~Segítség! ~Ádám ~Nyugodtan,
150 11| dúsabb ékszer jő nyakadra. ~Éva ~El tőlem, el! Segítség,
151 11| valónál mind elámulunk. ~Éva ~Mit állsz, tátongó mélység,
152 11| Isméred-é, Ádám? ~Ádám ~Ah, Éva, Éva! -~
153 11| Isméred-é, Ádám? ~Ádám ~Ah, Éva, Éva! -~
154 12| közülök gyermekkel, köztük Éva is. Az udvaron mindnyájan
155 12| növelde várja őket,~Elő, elő!~Éva és még egy nő gyermekeikkel
156 12| tudós észleli a gyermekeket~Éva ~Oh, mi vár reám! ~Ádám ~
157 12| gyermekeket el akarják vinni. Éva ellentáll~Éva ~Hozzá ne
158 12| akarják vinni. Éva ellentáll~Éva ~Hozzá ne nyúlj! E gyermek
159 12| el, mit késtek még vele? ~Éva ~Oh, gyermekem! Hisz' én
160 12| gyermekét. ~ ~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~Éva ~Ugy-é, ugy-é, te áldott
161 12| vívmánya a szent tudománynak. ~Éva ~Mit nékem a fagyasztó tudomány!~
162 12| kezemnek végzetes hatalmát. - ~Éva ~Oh, gyermekem!~Összerogy,
163 12| állok el, ha ő akarja. ~Éva ~Tiéd vagyok, nagylelkü
164 12| szivem egész hevével. ~Éva ~Szeretlek én is, érzem,
165 14| az ajtót felrúgja, bent Éva, mint az eszkimó neje, látszik.
166 14| ím. Lásd őket szívesen.~Éva Ádám nyakába borul s a kunyhóba
167 14| borul s a kunyhóba vonja~Éva ~Légy üdvözölve, idegen,
168 15| s álmélkodva körülnéz. Éva bent szunnyad. Lucifer a
169 15| Ádám a szirt felé halad. Éva kilép az ajtón~Lucifer ~
170 15| láttál-e néhány ezredévet? - ~Éva ~Ádám, miért lopóztál tőlem
171 15| jövőnek hozni tartozom. - ~Éva ~Ha meghallgatsz, még könnyebb
172 15| Ádám ~Hogyan? - - - ~Éva ~Tudom, fel fog mosolygni
173 15| minden bűnt s nyomort. ~Éva ~Ha úgy akarja Isten, majd
174 15| hogy tégy helyette. - ~Éva ~Ah, értem a dalt, hála
|