Szín

  1 1 |             Anyagot alkotván beléje,~Mely a nagyságot s messzeséget~
  2 1 |         érzéd-e eszméid közt az űrt,~Mely minden létnek gátjaul vala,~
  3 1 |      magadtól,~Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. -~Együtt
  4 2 |             tüzének halvány mása az,~Mely véle együtt semmivé borulna. ~
  5 2 |           kik közt mint menhely áll,~Mely lankadástól óvja szívöket,~
  6 2 |        tartja tán az a kis féreg is,~Mely a gyümölcsöt eszi el előled.~
  7 2 |           eszi el előled.~Meg a sas, mely a kis madárra csap.~Avagy
  8 2 |              tégedet?~Egy szikra az, mely bennetek dereng,~Egy végtelen
  9 2 |           tán volna egy, a gondolat,~Mely öntudatlan szűdben dermedez,~
 10 2 |            Lucifer ~Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg,~Nézd
 11 2 |              gyermek-hangu égi kart,~Mely mindég dícsér, rossznak
 12 2 |              kivánok, diszharmóniát,~Mely új erőt szül, új világot
 13 2 |           jövend utánad, szép hugom,~Mely milljó úton ezt vitatja
 14 3 |               keblem, tudod, erős -,~Mely rám befolyhat, aki enmagamban~
 15 3 |              Lucifer ~Az a melegség,~Mely életet visz a jegek honába. ~
 16 3 |          Ádám ~Hát e két lángfolyam, mely zúgva fut~Mellettem el,
 17 3 |          anyag lőn,~Ellentállhatlan, mely alak után tör,~Életre küzd.
 18 3 |             lényed víz és tünde lég,~Mely még imént piroslott és örült,~
 19 3 |            játék csillogása,~Előttem mely foly, nem hatok belé -~S
 20 3 |             egy kicsiny sugárt adok,~Mely biztatand, hogy csalfa tünemény~
 21 4 |             úr! Aggódva kérdi néped,~Mely elvérezni boldog lenne érted,~
 22 4 |              hogy megleltem az utat,~Mely a valódi nagysághoz vezet.~
 23 4 |             földindúlás, nincs vész, mely ledöntse:~Erősebb lett az
 24 4 |            végzet arra ítélt állata,~Mely minden rendnek malmán húzni
 25 4 |         ragyog, mit színe fölvet,~És mely hullám esetleg ép te vagy. ~
 26 4 |            dicsőség,~Hideg kígyóként mely közénkbe csúsz? ~Ádám ~De
 27 4 |          érzed-é a lanyha szelletet,~Mely arcodat legyinti s elröpűl?~
 28 4 |       cselekszi,~Csak gyönge szellő, mely körűlenyelg. ~Ádám ~Rettentő
 29 4 |      parancsolt.~Egy múmia felé rúg, mely ezalatt a trón előtt tűnt
 30 4 |     Enyésszen az egyén, ha él a köz,~Mely egyesekből nagy egészt csinál. ~
 31 5 |       határin.~Egy durva nép él ott, mely vakmerőn~Fenyegeté szabadságát
 32 5 |         Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő
 33 5 |          lelkü, éhen holt csoportot,~Mely eb gyanánt a hulladékra
 34 5 |             Istenek!~Az ítélet fájt, mely által nekem~Elvesztél, férjem,
 35 5 |             le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről
 36 5 |           fázom idegenszerű körében,~Mely a mezetlent is szemérmetessé,~
 37 5 |              elriassza e káprázatot,~Mely küzdelmemben a már-már bukó~
 38 5 |          láncot érdemel e csőcselék,~Mely érzi, hogy te születél uráúl,~
 39 5 |            nő, e kebelről!~A villám, mely a szirtre csap, ne érjen.~
 40 6 |            megfogant a fekete halál,~Mely a várost pusztítja. - ~Ádám ~
 41 6 |              elkomolyít.~Azt tartom, mely kacag, nem is valódi,~Legédesebb
 42 6 |        hallik kívülről~Mi jajszó ez, mely úgy velőbe hat? ~Lucifer ~
 43 6 |          Elandalítni azt a szózatot,~Mely a kebelnek mélyét felveri,~
 44 6 |             s új istent nem találsz,~Mely a salakból újra fölemelne. -~
 45 7 |             szent jelet,~Testvérileg mely egy célhoz csatol? -~Hitünk
 46 7 |            hírhedett almát teremnek,~Mely künt piros, de béle por. ~
 47 7 |          utasra,~Mint bármelyik más, mely sosem világlott. -~Minden,
 48 7 |            túléli ronda dög gyanánt,~Mely gyilkoló miazmákat lehel~
 49 7 |      miazmákat lehel~Az új világban, mely körűle fejlik. -~Ládd, így
 50 7 | véges-végtelen~S hol az egzakt pont, mely határt tegyen?~Bár érzésed
 51 7 |          meztelábas ronda csőcselék,~Mely a bilincselt népet kárörömmel,~
 52 7 |               kiről Szent János írt,~Mely el fog veszni a világ szinéről. - ~
 53 7 |               Az eszme él, s a láng, mely fellobog,~Világot késő századokra
 54 7 |         rejtélyes bíró a rokonszenv,~Mely istenít, vagy gúnyával megöl. - ~
 55 7 |             bűnös önmaga a győzelem,~Mely szerteszór, száz érdeket
 56 7 |          száz érdeket nevel.~A vész, mely összehoz, mártírt teremt,~
 57 7 |             ellenében:~A kor folyam, mely visz vagy elmerít,~Úszója,
 58 7 |            így a csendes éjbe nézni,~Mely, mint nagy szív, szerelemtől
 59 7 |             mindez, mint tünde álom,~Mely tán az égből kísért e világra;~
 60 7 |         illedelmes szép boszorkahad,~Mely a mezetlen nimfát mindazáltal~
 61 7 |              bajtárs, a rémes halál,~Mely torzképezve a rideg erényt,~
 62 8 |            nagy műt is újra kezdjük,~Mely a minap sikertelen maradt.~
 63 8 |             menyegzőa dicső eredmény~Mely ifjúságot önt az agg erébe,~
 64 8 |             Nem szenvedhetem~E fajt, mely oly epés, bús felfogással~
 65 8 |             keserűen~Fulánkos a méz, mely szivembe szállt.~Fáj látnom,
 66 8 |       lehetnél; a sors semmivé tett,~Mely a nőt báb-istenként tartja
 67 8 |            sajátja,~Míg bűne a koré, mely szülte őt.~Hej, famulus!~
 68 8 |          valót. ~Ádám ~De ne olyant, mely szinte képtelen. ~Lucifer ~
 69 8 |           újszülött,~Fénylő csillag, mely feltünt a családnak,~S csak
 70 8 |             merengve ~Kívántam kort, mely nem küzd semmiért,~Hol a
 71 8 |         egekből nyert a dőre ember -~Mely tenni vágyik, mely nem hágy
 72 8 |           ember -~Mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni,~S csatára
 73 8 |       tudhatom. ~Ádám ~Oh, jő-e kor, mely e rideg közönyt~Leolvasztandja,
 74 8 |            közönyt~Leolvasztandja, s mely új tetterővel~Szemébe néz
 75 8 |              rejtett szót kimondani,~Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt~
 76 8 |          szót, azt a nagy talizmánt,~Mely a vén földet ifjúvá teszi.~
 77 9 |             az íróasztal nyaktilóvá, mely mellett Lucifer mint bakó
 78 9 |             imé! Van nékem is fejem,~Mely többet ér tán, mint az a
 79 9 |              dicsőség,~Nem ellenség, mely által esni is dísz,~De mely
 80 9 |          mely által esni is dísz,~De mely rejtekből orvúl leskedik~
 81 9 |          retesz erős,~A bűzhödt lég, mely eszmét, izmot öl,~Szövetségestek
 82 9 |        emberéről?~Ki látja a szálat, mely színpadán~Egy Catilinát,
 83 9 |             oly oltár illeti~Csupán, mely mindig ifju - és ez a szív. ~
 84 10|       Ismérem én az ily lehangolást,~Mely a mámornak reggelén köszön
 85 10|              végzetével,~Mint a hab, mely most fénylik, most sötét. ~
 86 10|       számtalan egyéb oly társa van,~Mely fontos arccal rajzol a porondban,~
 87 10|           egyszerű és a természetes,~Mely ott ugrat csupán, ahol gödör
 88 10|          ahol nyílt a tér.~S a tant, mely most őrültséghez vezet,~
 89 10|            szellemet,~A természettel mely egyenjogúvá~Teszi s teremtett
 90 10|            szellemőr,~Az új világba, mely fejlődni fog,~Ha egy nagy
 91 11|            nagy polcodon~Az életről, mely lábadnál mozog,~Mint a múltakról
 92 11|              hatalmam is,~Tagadásul, mely véle harcban áll.~S míg
 93 11|        bacchanális tűz felgerjedése,~Mely minden arcra rózsa-árt idéz,~
 94 11|       Lucifer? ~Lucifer ~A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,~Éppen
 95 11|             Lucifer ~No ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,~
 96 11|              a gépből egy főcsavart,~Mely összetartá, a kegyeletet,~
 97 11|         társaságot kívánok helyette,~Mely véd, nem büntet, buzdít,
 98 11|          vásár csoportozattá alakul, mely a szín közepén tátongó síron
 99 12|          kandivá levék:~Mi eszme az, mely a széles világot~Eggyé olvasztja,
100 12|             világot~Eggyé olvasztja, mely a lelkesülést,~Az emberszív
101 12|           Most mulathatunk már. -~De mely szakmába tartoztok sajátlag? ~
102 12|               ez hús- s gyapjútömeg,~Mely, mint a lombik, céljainkra
103 12|             itt van az utolsó rózsa, mely~Nyílt a világon. Hasztalan
104 12|           utódot, tettre ingerelvén,~Mely mesterkélt világtokat ledönti? - ~
105 12|         nincs élet, nincs egyéniség,~Mely mesterén túljárna, semmi
106 12|              Mondd, mi hát az eszme,~Mely egy ily népbe egységet lehel,~
107 12|            ily népbe egységet lehel,~Mely, mint közös cél, lelkesítni
108 12|          Plátó, neked~A társaságban, mely után epedtél! - ~Aggastyán ~
109 12|           vérével. - Hol van az erő,~Mely e szent kapcsot elszakítni
110 12|              ír. -~Szellembeszéd az, mely nemesb körökbűl~Felénk rebeg,
111 13|          szín félhomállyal kezdődik, mely vaksötétté válik lassankint.
112 13|           folt gyanánt áll~A gömbön, mely keringve elvegyül~Milljó
113 13|           fáj, míg végképp elszakad,~Mely a földhöz csatol, minden
114 13|    megsemmisülsz,~Mint ázalag féreg, mely csöpp vizében~Fickándozik. -
115 13|            felfogás~És minden érzés, mely benned feszűl, csak~Kisugárzása
116 13|               Mit földednek hívsz, s mely, ha más leendne,~Nem létezhetnék
117 13|     szellememtől vontad el magadnak,~Mely kis hazádnak rendét lengi
118 13|              újra felmerűl~Az eszme, mely éltet lehel reája.~Vezess
119 14|              úgy kedveled~Azon erőt, mely a vért lükteti~És ifju keblet
120 14|             úgysem érzi~A szellemet, mely köztünk hat, mozog;~De testvérét
121 14|              sűlyedt, torzalak lesz,~Mely borzadályt szül. Menj, ne
122 15|             álom, a lét,~Egy percre, mely a holt anyagra száll,~Hogy
123 15|     furcsaság közt oly bélférget is,~Mely vércsében s macskában bír
124 15|           macska-, vércsekörmöket,~S mely óvatos, ki is kerülheti,~
125 15|           voltán bámuland~A sorsnak, mely házasságot, halált,~Bűnt
126 15|            tehát vezéred,~E két szó, mely csak úgy bír testesűlni,~
127 15|          emelkedett:~Végetlen a tér, mely munkára hív,~S ha jól ügyelsz,
128 15|              zeng feléd~Szünetlenűl, mely visszaint s emel,~Csak azt
129 15|           tagadásod~Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,~S eltántorítja