Szín
1 1 | Leborul~Szünet~Az Úr ~S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten
2 1 | Vegykonyhájában szintén megteszi. -~Te nagy konyhádba helyzéd embered,~
3 1 | is, hogy ők dicsérjenek.~Te szülted őket, mint árnyát
4 1 | erővel felkeljek megint.~Te anyagot szültél, én tért
5 1 | Ott állok, látod, hol te, mindenütt,~S ki így ösmérlek,
6 2 | újuland meg.~Fenn~Ádám, te félsz? ~Ádám ~Tőled, hitvány
7 2 | nagyon sok van még, mit te nem tudsz,~S nem is fogsz
8 2 | világot ossza meg veled?~Te őt dicséred, ő téged kitart,~
9 2 | enyém. ~Ádám ~Ki vagy tehát te?~Hisz olyannak tűnsz fel,
10 2 | fogad.~De épen úgy, miként te őt lenézed,~És állsz felette
11 2 | Ádám ~S azoknak volnál hát te egyike? ~Lucifer ~Igen,
12 3 | volna azt saját erőm.~S te nem mentél meg a súlyos
13 3 | én vagyok. ~Ádám ~Ah, úgy te gyönge szellem vagy igen,~
14 3 | terveimben és nagy vágyaimban?~Te elkényeztetett gyermek,
15 3 | hasonlót érzek én is.~Ha majd te harcolsz a fenevadakkal,~
16 3 | Lucifer hátralépve ~Ki vagy te, rém - nem téged hívtalak,~
17 3 | Ne félj, betöltöd célodat te is,~Csak azt ne hidd, hogy
18 4 | el a világot.~Luciferhez~Te meg némítsd el azt a jajgatást. ~
19 4 | fölemelkedik~Ádám ~Hölgyem, te szenvedsz, s nem tudom,
20 4 | Ádám ~Jobb mester valál te,~Mert megtanítál a jajt
21 4 | Már ma mentsd fel:~Amit te eldobsz, ő meg nem nyeri,~
22 4 | És mely hullám esetleg ép te vagy. ~Ádám ~S mért épen
23 4 | önhitten útadon,~Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.~
24 4 | Sokkal jobban föllelhetem. Te csak~Beszélj, beszélj, hogy
25 4 | sejtéssel halljuk hangjait.~Te csak virág légy, drága csecsebecs,~
26 5 | és tapsol ~Első demagóg ~Te nem vagy bérenc, mert ki
27 5 | Gazdái asztaláról? - Oh te gyáva,~Izlésedet nem írigyelhetem. ~
28 5 | Miltiadészről? - Oh, nagy istenek!~S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból~
29 5 | megbocsájtok, hogyha éhezel.~De hát te Therszitész? S ti mind,
30 5 | van boldogabb nő,~Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!~
31 5 | Atyád kardját mutasd be te. ~Kimón a kardot felakasztva ~
32 5 | csőcselék,~Mely érzi, hogy te születél uráúl,~Ki nemesebb
33 5 | kínjait, csak élveket kívánva.~Te meg, nő, aki - úgy rémlik
34 5 | percemet. - ~Éva ~Átok reád, te közlelkű, rideg nép!~A boldogságot
35 6 | ölelni?~S ha bírnád is, te, aki telhetetlen~Gyönyörre
36 6 | Catulus ~Cluvia!~Jőj hát te is, nem nézhetem soká,~Ha
37 6 | van biz az, nos, Cluvia, te mit tudsz? ~Cluvia énekel ~
38 6 | költője lenni. ~Ádám ~S te nem danolsz, mit búsongsz,
39 6 | félre innen! ~Péter apostol ~Te nyomorú faj! - Gyáva nemzedék,~
40 6 | előtérre lép, Éva követi ~S te itt vagy, Júlia, mondd,
41 6 | nem ott van-é helyem, ahol te vagy?~Ah Sergiolus! Vajh
42 7 | nekem veszteglésem. ~3. Te pedig szent vagy - - (XXII.
43 7 | én is egyúttal vele.~Csak te maradtál egy kissé alant.~
44 7 | Éva összerogy ~Ments meg te, bajnok! - ~Ádám felkarolva ~
45 7 | De szerelem sem. És ahol te vagy,~Hogyan ne volna szerelem,
46 7 | Ez ígéretre. ~Ádám ~Oh, te szent anya!~Te testesített
47 7 | Ádám ~Oh, te szent anya!~Te testesített tiszta szeretet,~
48 7 | malasztját. - ~Helene ~S te nem kivánod tudni sorsomat? ~
49 7 | Szerettél újra, s akkor már te csaltál.~Ismét szerettél -
50 7 | Lucifer Ádámhoz ~Uram, siess! Te nem birsz elbucsúzni,~S
51 7 | hogy én szeresselek? ~Éva ~Te boldog vagy, de hogy feledlek
52 7 | lép~Helene félre ~Ah gyáva te - hát mindent én tegyek?~
53 7 | szelleme,~Erősebb, mint te. ~Ádám ~Hah, ki mondja azt!~
54 7 | engemet. ~23. Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak;
55 7 | küszöbről. ~Ádám ~Ki vagy te, rém! ~Csontváz ~Én az vagyok,
56 8 | űl,~Méltó gyanúba jössz te is, midőn~Olyan nyakasan
57 8 | is, mit reggel kapok,~S te hálátlan vagy, ládd, ez
58 8 | örök-ifjú, erős. -~Oh nő, ha te meg bírnál érteni,~Ha volna
59 8 | Minőnek első csókodnál hivém,~Te büszke lennél bennem, s
60 8 | tán nyúgodtabb lehetnék,~S te is nélkülem boldogabb lehetnél;~
61 8 | kort és mindent körűlem.~Te örökös vagy, míg az mind
62 8 | vagy, míg az mind mulandó,~Te felmagasztalsz, míg amaz
63 8 | nem jutna néked. ~Uvaronc ~Te tréfát űzesz. ~Éva ~Sőt
64 8 | rejtélyes kedélyt?~Borbála! Hisz te így nem is szeretsz.~Vagy
65 9 | kegyelmed. ~Ádám ~Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz? ~
66 9 | szív hogy rokon tiéddel,~S te ezt a szót, hölgy, meg nem
67 9 | rablók vagyunk. -~Hát még te élsz? - Kövesd testvéridet.~
68 9 | Valóban, polgár, úgy látszik, te is~Kékvér arisztokratáúl
69 9 | szólsz ily regényesen. -~Te férfi vagy, én ifju s nő
70 10| érdekelne a bűn, rejtekében,~Te megrovást nem szenvedő lovag! -~
71 10| Ádám ~Jól van tehát, látom, te érdemes vagy,~S a legrejtettebb
72 10| és dalokhoz;~Engem vezess te, kétes szellemőr,~Az új
73 11| a szív verése is. ~Ádám ~Te kétkedő gúny, hát nem szebb
74 11| Ádám ~Hallgass, hallgass, te örökös szofista. ~Lucifer ~
75 11| Lucifer ~Ugy ítélsz, ládd, te is nagy polcodon~Az életről,
76 11| foglaljátok ezt a jó helyet,~Te jómadár, csak az mulattat
77 11| azt hiszed talán,~Hogy még te is valami vagy? ~Mesterlegény ~
78 11| félre ~No, még az kéne csak, te vén szipirtyó! ~Cigányasszony ~
79 12| a középnek. - ~Lucifer ~Te jól választád kedvenc tárgyadúl~
80 12| szűk és nagyon tág. - Hisz te ismersz,~Ádám, ugy-é - most
81 12| szellemszózatot,~Oh nézd, oh nézd, te gőgös, gyönge ember,~Hogy
82 12| Itt vagyok. ~Aggastyán ~Te ismét~Mértéktelen fűtötted
83 12| hatalmunkban vagyon. -~Nem ismered te a tűznek varázsát,~Ki csak
84 12| Éva ~Ugy-é, ugy-é, te áldott idegen! ~Aggastyán ~
85 13| Igen, több az mesénél.~Te ismersz már, a földnek szellemét,~
86 14| Lucifer ~S mást tevél-e te?~Az a különbség csak közöttetek,~
87 14| közöttetek,~Hogy ő fókát, te embert áldozál~Az istenségnek,
88 14| egyetérttek rögtön, hogyha te~Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott. -~
89 15| végzet áll a történet felett,~Te eszköz vagy csak, melyet
90 15| száz merész beléhullt,~Te léssz a boldog, aki átugorja. -~
91 15| ez nyúgalom! ~Lucifer ~S te dőre asszony, mondd, mit
92 15| hozzád is, maradj tehát.~Te meg, fiam, beszéld el, hogy
93 15| Vigasztaló, mosolygó géniusz. -~Te Lucifer meg, egy gyürű te
94 15| Te Lucifer meg, egy gyürű te is~Mindenségemben - működjél
95 15| azt az Isten~Dicsőségére te végzed,~És ő éppen rád szorúlna~
96 15| végzése eszközére:~Sőt, te nyertél tőle díszt, ha~Engedi,
|