Szín

 1 3 |          örül, szeret és elbukik,~Midőn napszámát s vágyait betölté.~
 2 4 |    rabszolgára, akit az megillet,~Midőn már úgyis a széles világon~
 3 5 |        meg - vagy miért is éljek,~Midőn látom, mi dőre a szabadság,~
 4 6 |            szép hölgyek, tőletek,~Midőn a csók oly sokkal édesebb,~
 5 6 |            Sergiolus,~A boldogság midőn elkomolyít.~Azt tartom,
 6 7 |           csak akkor fog betelni,~Midőn ledűl a gát, mert tiszta
 7 7 |      reátalál,~A változás nagyban midőn beáll. -~De mit törekszem -
 8 7 |           hallgattuk és kisértük;~Midőn csillogni látunk két szemet~
 9 7 |        keresztes~Majd-majd beért, midőn hozzád jutánk.~ÁDÁM~Nem
10 7 |            hát nem nagy eszme az, midőn~Tengerfenékre szállok kulcsodért?~
11 7 |          a szent sír vitéze volt.~Midőn egy éjt meglepte a vad ellen,~
12 7 |           vagy magam?~Ismertelek, midőn mosolygtatok.~Mi itt valóság
13 8 |     szentegyház téteit;~Sőt most, midőn anyád mint rút boszorkány~
14 8 |        Méltó gyanúba jössz te is, midőn~Olyan nyakasan s ernyedetlenül~
15 8 |   tudásomat miattad,~Megfertőzöm, midőn haszontalan~Időjóslást,
16 8 |          én, nemes háznak leánya,~Midőn kétséges rangodhoz csatoltam~
17 9 |       világom e szörnyű emelvény.~Midőn ráléptél, véled egy darab~
18 9 |    Kezembe nyomta az egyik cudar,~Midőn nyakának tartám késemet.~
19 10|            óh, bár itt lenne már,~Midőn utcákon fogják azt beszélni,~
20 11|           mutatván)~Az nem csoda, midőn az ősidők~Kisértetén állunk,
21 11|          alakot vegyünk magunkra,~Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,~
22 12|      nagyon haszontalan.~Mert még midőn az ember, vakhitében,~Imádott
23 12|      költemény;~Iróját akkor, még midőn bünös~Önhittel az egyén
24 12|        eszme nálunk a megélhetés.~Midőn az ember földén megjelent,~
25 12|         hogyha már~Lombikhoz tér, midőn organizál. -~De hogyha sikerülne
26 12|           kezdhetem~A nagy müvet. Midőn már int a cél,~Kisded göröngy,
27 12|           állna ellent a csábnak, midőn~Szikrázva, bőgve a vadult
28 12|       fagyasztó tudomány!~Bukjék, midőn a természet beszél.~AZ AGGASTYÁN~
29 14|   gyászlepelt~A természet dobott, midőn merengek,~Első, utolsó ember
30 14|      állat első bennetek,~És csak midőn ezt el birád csitítni,~Eszmél
31 15| Emelkedjél, Ádám, ne légy levert,~Midőn látod, kegyembe veszlek