Szín

501 12|  társaságban, melly után epedtél! -~AZ AGGASTYÁN~A hetvenkettedik
502 12|          kilépve)~      Íme, itt. -~AZ AGGASTYÁN~Rendetlenül hagyád
503 12|            a műhelyet. (Visszalép.)~AZ AGGASTYÁN~E rendbontásért
504 12|           őserő.~Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,~Ez szűknek
505 12|     egyformára, mily törpére szűrte~Az állam. Óh, Lucifer, jőj,
506 12|         lelkem e látványt tovább. -~AZ AGGASTYÁN~Ma két gyerek
507 12|    AGGASTYÁN~Ma két gyerek tölté be az időt,~Melyben szükséges
508 12|              Melyben szükséges volt az anyagond,~Most a közös növelde
509 12|            fogunk csak megnyugodni.~AZ AGGASTYÁN~Tudós! vizsgáld
510 12|         tanítni~Ebből pásztor lesz.~AZ AGGASTYÁN~      El tehát
511 12|           Hozzá ne nyúlj! e gyermek az enyém:~Ki tépi őt el az
512 12|             az enyém:~Ki tépi őt el az anyakebelről! -~AZ AGGASTYÁN~
513 12|            őt el az anyakebelről! -~AZ AGGASTYÁN~Vegyétek el, mit
514 12|           Szivem vérével. - Hol van az erő,~Mely e szent kapcsot
515 12|            ugy-é, te áldott ídegen.~AZ AGGASTYÁN~Merész játékot
516 12|           midőn a természet beszél.~AZ AGGASTYÁN~Meglesz már?~ÁDÁM~     
517 12|     Összerogy, gyermekét elviszik.)~AZ AGGASTYÁN~      E két nő
518 12|      igényli.~ÁDÁM~Ezt én igénylem.~AZ AGGASTYÁN~      Túdós! véleményed.~
519 12|     századunkban. - Honnan ez?~ÁDÁM~Az édenkertnek egy késő sugára.~
520 12|        édenkertnek egy késő sugára.~AZ AGGASTYÁN~Sajnálatos. -~
521 12|             nem ír. -~Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül~Felénk
522 12|                Évát ölelve tartja.)~AZ AGGASTYÁN~Mit hallgatjuk
523 13|                 TIZENHARMADIK SZÍN~(Az űr. Földünk egy szelete
524 13|      beszédét~Hallottad?~ÁDÁM~      Az igaz, de ily ridegnek~Nem
525 13|           tűnt el szemünkből,~Aztán az erdők rezgő lombjai;~A jólismert
526 13|        elvegyül~Milljó társ közt, s az volt egész világunk.~Óh,
527 13|  SZELLEMÉNEK SZAVA~      Igen, több az mesénél.~Te ismersz már,
528 13|             Testem tiéd tán, lelkem az enyém,~A gondolat s igazság
529 13|             végtelen,~Előbb megvolt az, mint anyagvilágod.~A FÖLD
530 13|         bukol.~Előbbvaló-e rózsánál az illat,~Alak a testnél, s
531 13|           igazság,~Egy más világban az tán képtelen,~És a lehetlen
532 13|            nem mozog,~Mi itten lég, az ott tán gondolat,~Mi itten
533 13|            gondolat,~Mi itten fény, az ottan hang talán,~S jegecül
534 13|             tőle. -~Szentelt pecsét az, feltartá az Úr~Magának.
535 13|        Szentelt pecsét az, feltartá az Úr~Magának. A tudás almája
536 13|   báb-istenség most már elkeringhet~Az űrben, új bolygóként, mellyen
537 13|           még, Lucifer!~Csak érinté az idegen világot,~Nem oly
538 13|          édes nekem,~Oly iszonyatos az, megsemmisülni. - - -~Óh,
539 13|        dicső csatának,~A cél halál, az élet küzdelem,~S az ember
540 13|          halál, az élet küzdelem,~S az ember célja e küzdés maga.~
541 13|    formájában hatott-e,~Előre vitte az embernemet. -~Óh, vissza
542 13|        mesterkélt világban, mellyet az~Ész rendezett teóriáiból,~
543 13|       mentse meg a földet - elmulik~Az is, mint minden, ami hívatását~
544 13|      Betölté, s akkor újra felmerűl~Az eszme, melly éltet lehel
545 14|           között. Kétes világosság. Az előtéren nehány korcs nyír,
546 14|      illatoknak szép honába,~Holott az ember lelke, erejének~Öntudatára
547 14|              ki egykor ottan álltam~Az ember bölcsejénél, aki láttam,~
548 14|       hagymázos láz elriasztja mind~Az életláz csillámló képeit,~
549 14|        rosszabb, mint volt bánatom.~AZ ESZKIMÓ~Léteznek hát mégiscsak
550 14|         rosszak-e,~Menekszem tőlük, az legbiztosabb.~(Vissza akar
551 14|         LUCIFER~Megállj, egy szóra!~AZ ESZKIMÓ (leborulva)~     
552 14|    leborulva)~      Kegyelem, uram!~Az első fókát néked áldozom,~
553 14|        éltével váltod meg a tiédet?~AZ ESZKIMÓ~Hogy bírok véle:
554 14|          szellem veled táplálkozik.~AZ ESZKIMÓ~Tudom, tudom, de
555 14|                  S mást tevél-e te?~Az a különbség csak közöttetek,~
556 14|            fókát, te embert áldozál~Az istenségnek, mellyet alkotál~
557 14|      alkotál~Saját képedre, mint ez az övére.~AZ ESZKIMÓ~Látom,
558 14|          képedre, mint ez az övére.~AZ ESZKIMÓ~Látom, haragszol,
559 14|              Akit remeknek alkotál, az ember!~AZ ESZKIMÓ~Nagyon
560 14|         remeknek alkotál, az ember!~AZ ESZKIMÓ~Nagyon haragszik
561 14|            élceket!~LUCIFER~Igazság az, nem élc. Okoskodásod~A
562 14|         akármint képzelődöl,~Mindég az állat első bennetek,~És
563 14|           el birád csitítni,~Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen~
564 14|             leoldák hívatlan kezek,~Az élet új érintkezése már~
565 14|              nem reformál-é emez,~S az sújtja átkát a dúló merészre?~
566 14|           nem árt~Még egy kis lecke az önismeretből.~ÁDÁM~Sokan
567 14|          tengődtök-é még e vidéken?~AZ ESZKIMÓ~Sokan bizon, többen,
568 14|            keblünkben csupán.~A nő, az eszmény, e megtestesült~
569 14|             gunyhó felé vonta, most az ajtót felrúgja, bent Éva
570 14|             felrúgja, bent Éva mint az eszkimó neje látszik. Ádám
571 14|             között~Állattá válna. -~AZ ESZKIMÓ (gunyhójába lépve)~     
572 15|            és nem zúgolódik~Miattuk az erős, azt nézve csak,~Hogy
573 15|             ÁDÁM~Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad.~Kiérdemeltem
574 15|           első korszakát~Mégis csak az egérben töltheti.~Sem egy,
575 15|        puhány is éljen a világon. -~Az ember sincs egyénileg lekötve,~
576 15|         sincs egyénileg lekötve,~De az egész nem hordja láncait;~
577 15|         szirt felé halad, Éva kilép az ajtón.)~LUCIFER~Ah, vége,
578 15|              Nehezebb lesz most már az áldozat,~Mit a jövőnek hozni
579 15|        Édenben is bűnnel fogamzott.~Az hoz földedre minden bűnt
580 15|              állat.~(Ádám felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten,
581 15|          felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten, angyaloktól
582 15|    angyaloktól környezve megjelen.)~AZ ÚR~      A porba, szellem!~
583 15|      görnyedezve)~      Átok, átok!~AZ ÚR~Emelkedjél, Ádám, ne
584 15|        jelenet~Fejlődik, szép talán az érzelemnek,~De értelmemnek
585 15|            elsompolyognom. (Indul.)~AZ ÚR~      Lucifer!~Szavam
586 15|           Bizonytalanság a pokol. -~AZ ÚR~      Ne kérdd~Tovább
587 15|          büszkesége,~Fog korlátozni az arasznyi lét.~És biztosítva
588 15|           tudás gyümölcsét ízlelém.~AZ ÚR~Karod erős - szived emelkedett:~
589 15|       gyönge nő tisztább lelkűlete,~Az érdekek mocskától távolabb,~
590 15|        tudásod, dőre tagadásod~Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,~
591 15|           hoz,~S eltántorítja bár - az mit se tesz -~Egy percre
592 15|            mit se tesz -~Egy percre az embert, majd visszatér.~
593 15|       képzet,~Hogy, amit téssz, azt az Isten~Dicsőségére te végzed,~
594 15|              és fogom követni.~Csak az a vég! - csak azt tudnám
595 15|          csak azt tudnám feledni! -~AZ ÚR~Mondottam, ember: küzdj