Szín
1 1 | szavával híva létre mindent,~S pillantásától függ ismét
2 1 | teremtés béfejezve már,~S az Úr mindentől, mit lehelni
3 1 | jő~Önfényében elbízottan,~S egy szerény csillagcsoportnak~
4 1 | hinnéd, egy gyönge lámpa,~S mégis millió teremtés~Mérhetetlen
5 1 | Összehullni, szétsietni:~S e küzdés a nagyszerű fék,~
6 1 | Távulnan rettegve nézed:~S kebelében milljó lény lel~
7 1 | az~Üstökös rettentő képe:~S ím, az Úr szavát meghallva,~
8 1 | gyászt és fénypalástot,~Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.~
9 1 | Fognak lenni küzdelemben.~S bár a szép s rút, a mosoly
10 1 | küzdelemben.~S bár a szép s rút, a mosoly s könny,~Mint
11 1 | bár a szép s rút, a mosoly s könny,~Mint tavasz s tél,
12 1 | mosoly s könny,~Mint tavasz s tél, kört vesz rajta,~Fénye,
13 1 | beléje,~Mely a nagyságot s messzeséget~Egyetlen szódra
14 1 | Ki az örökké változandót,~S a változatlant egyesíted,~
15 1 | Leborul.)~(Szünet)~AZ ÚR~S te, Lúcifer, hallgatsz,
16 1 | tán, amit alkoték?~LUCIFER~S mi tessék rajta? Hogy nehány
17 1 | konyhádba helyzéd embered,~S elnézed néki, hogy kontárkodik,~
18 1 | kontárkodik,~Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.~
19 1 | képzeli.~De hogyha elfecsérli s rontja majd~A főztet, akkor
20 1 | szabadság egymást üldözi,~S hiányzik az összhangzó értelem. -~
21 1 | végtelen időtől tervezem,~S már bennem élt, mi mostan
22 1 | mostan létesült.~LUCIFER~S nem érzéd-é eszméid közt
23 1 | minden létnek gátjaul vala~S teremtni kényszerültél általa?~
24 1 | látod, hol te, mindenütt,~S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?~
25 1 | salak közt, gyűlölt, ídegen.~S rideg magányod fájó érzetében~
26 1 | mérsz, de hisz nagy úr vagy,~S egy talpalatnyi föld elég
27 2 | dics [glória] sugárzik elő, s angyali karok halk harmóniája
28 2 | szellem óvja csábgyümölcseit,~S halállal hal meg, aki élvezi. -~
29 2 | víz szinére festi önmagát~S enyelg vele, örül, hogy
30 2 | volnék én, ha mint visszhang- s virágban,~Benned szebb létre
31 2 | vesztökre, veszniök kell.~S kétkedve állok mégis újra
32 2 | csodáljalak.~(Éva megáll s lassanként felbátorodik.)~(
33 2 | van még, mit te nem tudsz,~S nem is fogsz tudni. Vagy
34 2 | ÁDÁM~Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e hát:~Nem
35 2 | végtelen erőnek mozzanása;~S mint a pataknak egyes habjai,~
36 2 | önmagad intézzed sorsodat,~S a gondviselettől felmentene.~
37 2 | kis körödnek lágy ölében,~S tudás nélkűl elfogyni életeddel. -~
38 2 | ÉVA~Én lelkesűlök, szép s új dolgokat mondsz.~LUCIFER~
39 2 | fa rejti mind e birtokot,~S ettől tiltott el, aki alkotott.~
40 2 | ebnek is eb legfőbb ídeálja~S megtisztel, hogyha társaul
41 2 | szellemország büszke részesi.~ÁDÁM~S azoknak volnál hát te egyike?~
42 2 | álltam az Úr trónja mellett,~S legszebb dicséből osztályom
43 2 | tud, mint első pillanatra,~S határozatra jőni rá nem
44 2 | Ádám megízleli.)~ÉVA~ S e felett~Örökké ifjak. -~
45 2 | bárhová - el, el!~Idegen már s kietlen ez a hely.~ÉGI KAR~
46 3 | ollyat,~Mint az előbbi, s így körénk varázsolom~A
47 3 | Mondottatok ki. A család s tulajdon~Lesz a világnak
48 3 | mozgatója,~Melytől minden kéj s kín születni fog.~És e két
49 3 | bár küzdve, nagy legyek.~S mi az eredmény.~LUCIFER~
50 3 | Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.~LUCIFER (félre)~
51 3 | Megbírta volna azt saját erőm.~S te nem mentél meg a súlyos
52 3 | távolnak kémlem titkait;~S ha képzetem magasb körökbe
53 3 | százezer lény észre sem veszen,~S hálója közt szabadság érzetével~
54 3 | még dacol veled.~LUCIFER~S csakis ez az, mi velem bír
55 3 | Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan,~Nem is erős? -
56 3 | Voltál és leszesz.~Örök levés s enyészet minden élet.~De
57 3 | szakadatlanul~Hol kétfelé vál, s a földsarkokig~Vihar gyanánt
58 3 | elkényeztetett gyermek, ki bajt~S gyönyört szerezsz számomra
59 3 | imént piroslott és örült,~S legott voltammal a felhőbe
60 3 | sejtett, de nem becsült,~S tudásom óhajt - óh, de hasztalan.~
61 3 | Hogy fáztok ápoló gond s kéz ne'kűl,~S alárendeltség
62 3 | ápoló gond s kéz ne'kűl,~S alárendeltség oly szükségetek:~
63 3 | megjegyezd,~Hogy fölzaklatni s kormányozni más.~Ha felveszem
64 3 | saját képem, leroskadsz,~S eme két féreg itt megsemmisül.~
65 3 | fürkésző bölcsésznek üde árnya~S örökifjú sziveknek ideálja.~
66 3 | foly, nem hatok belé. -~S nekem csak egy rejtéllyel
67 3 | lesz még egykor e tudásod,~S tudatlanságért fogsz epedni
68 3 | egyenlő soká él,~A százados fa s egynapos rovar.~Eszmél,
69 3 | elbukik,~Midőn napszámát s vágyait betölté.~Nem az
70 3 | létesíti,~Mig eljön a vég, s az egész eláll. -~Portested
71 3 | csalfa tűnemény~Egész látás - s e súgár a remény. -~(Ezalatt
72 4 | Minden dicsőség, úralom tiéd~S a kéj, mit ember elviselni
73 4 | kelyhet illatos virága,~S édes gyümölcsöt csak neked
74 4 | Művészetét a természet csodálja~S évezredekre hirdeti nevem.~
75 4 | mint az Isten.~LUCIFER~S óh, fáraó, mégis boldog
76 4 | esdtem,~Dicsőséget csak, s az megnyílt előttem.~Csak
77 4 | nem lehet.~LUCIFER~ S ha mégis?~ÁDÁM~ Halni
78 4 | egész a nyílt csarnokba fut, s a trón előtt összerogy.)~
79 4 | rabszolga neje, kibontakozik, s fájdalmas sikoltással férjére
80 4 | Halk a jajnak szava,~S a trón magas. Mért nem hívsz
81 4 | engemet,~Ki eltakarlak, s testemmel fogok fel~Minden
82 4 | felügyelőkhöz, kik a rabszolgát s nejét ki akarják hurcolni.)~
83 4 | létét e rejtett fonálnak:~S kacagja durván az erő s
84 4 | S kacagja durván az erő s anyag.~ÁDÁM~Én nem birom
85 4 | gúlához követ~Hord az erősnek, s állítván utódot~Jármába,
86 4 | ÁDÁM~Hölgyem, te szenvedsz, s nem tudom, miként~Segítsek
87 4 | mint villám, fejembe csap~S úgy érzem, a világ kiált
88 4 | uralomra vágy,~Ez érzet az, s nem a testvériség,~Mi a
89 4 | minden olyasért, mi új,~S mi tagadása a már meglevőnek;~
90 4 | esetleg épp te vagy.~ÁDÁM~S mért éppen én?~LUCIFER~
91 4 | tudattá vált a népi ösztön,~S ki a szabadság bámult bajnokául~
92 4 | gyürűt,~Adj más játékszert, s mondd: im, a tömeg~Fölébe
93 4 | annak, aki nagyra tör,~Erőnk s gyöngénknek nagy kérdőjele.~(
94 4 | szűk, mi gyarló látköröd.~S a büszke férfit épp ez vonzza
95 4 | van nékem önmagamnak,~Erő s nagyságért nem kebledre
96 4 | csecsebecs,~Haszontalan, de szép, s ez érdeme.~(Luciferhez)~
97 4 | szelletet,~Mely arcodat legyinti s elröpül?~Vékonyka porréteg
98 4 | mond, láthatóvá is lesz.)~S mindezt nem a mennyrázó
99 4 | ezalatt a trón előtt tűnt fel, s lassan legördül annak lépcsőin.)~
100 4 | nagy egészt csinál.~ÉVA~S elhagysz-e engem is, szerelmedet? -~
101 4 | alakban fel foglak találni.~S akkor nem fogsz ölelni már
102 5 | az ég védje e hon igazát,~S vezesse közénk hős atyádat
103 5 | költ életre minden szép s nagyot,~De hogyha túl erős,
104 5 | hogyha túl erős, anyjára tör,~S küzd véle, míg elvérzik
105 5 | reggel óta járom e helyet,~S szavazatomra nem akad vevő.~
106 5 | meggyújtotta, kezeit megmosá s a hozandó áldozatra készült.
107 5 | a nagyot~Porig alázni; s egy nagy férfiút~Kell vonnom
108 5 | bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.)~
109 5 | a Khariszok körülállják s rózsákat hintenek rá. Áhítatba
110 5 | bírta venni egy csapással,~S most veszteg áll Phárosznál.
111 5 | NÉPBŐL~Uram, rekedt vagyok, s kiáltani~Szeretnék.~MÁSODIK
112 5 | nagyobb,~Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.~ÉVA~Miltiádészről? -
113 5 | Miltiádészről? - Óh, nagy istenek!~S te is, vén Kriszposz, kit
114 5 | De hát te, Therszitész? s ti mind, ti mind,~Kik a
115 5 | szivében a méltó harag,~S míg szóltok, tűzzel-vassal
116 5 | Magasztossá teszi rózsáival~S az egyszerűség csókos ajkival. -~
117 5 | hát, amiért könyörgtök?~S a gyöngétől mit kérhet az
118 5 | Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.~S most én is e kardot, Athéne
119 5 | vagy, mint ők összevéve,~S megöl, megöl, hogy lábadhoz
120 5 | e fiút.~Ne lássa vérem, s el, nő, e kebelről.~A villám,
121 5 | nyomor szolgává bélyegezze,~S a szolgaság, vérengző eszközévé~
122 5 | Elmondtad a sírverset önmagadra,~S utánad illőt sok nagy síroromra. -~
123 5 | betölti az arasznyi létet,~S tántorgjon ittasan Hádész
124 5 | új útra, Lucifer, vezess,~S kacagva nézem más erényeit,~
125 5 | ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép.)~
126 5 | boldogságot durván illetéd,~S üde virága menten porba
127 6 | irántad? -~CATULUS~A báj muló, s ha még nem volna is,~Unott
128 6 | holnap, ami elragad ma,~S kevesb kecsű nő csábít tőle
129 6 | bírod-é őt vég nélkűl ölelni?~S ha bírnád is, te, aki telhetetlen~
130 6 | telhetetlen~Gyönyörre vágysz s haszontalan csapongsz,~Mert
131 6 | nőben találni,~Mig a szépség s kéj eszményképe mindig~Elérhetlen
132 6 | Proteusként nem változhatunk,~S egy megvetett rab, kínos
133 6 | viz-é hát a meglankadottnak,~S annak halál, ki habjaiba
134 6 | Júlia tiéd. -~CATULUS~ S ha nyersz?~ÁDÁM~ Lovad~
135 6 | majd hizlalsz másikat.~ÉVA~S nem dőzsöl-é rút féreg rajtad
136 6 | Catulus gladiátora elesik, s életéért esdve, ujjait fölemeli.
137 6 | de Catulus lefogja kezét, s összeszorítva markát, hüvelykét
138 6 | ölelkezik.~LUCIFER~ S mi, Hippia,~Követjük-é szintén
139 6 | tudjam,~Ha csókod forró s mindig kész nekem.~CLUVIA~
140 6 | amiért én is versenyt futok,~S csak egy jó szót sem bírok
141 6 | ellenáll a perc igézetének,~S nem hagyja lelkét ártól
142 6 | elragadni,~Nem is jó ember, s bár maradna otthon. -~HIPPIA~
143 6 | pohárnak~Más a zamatja.~S a mámor, az édes mámor,~
144 6 | leánynak~Más a varázsa.~S a mámor, az édes mámor,~
145 6 | villájában,~Kardot fogott s harcolni méne,~Mint hitvány
146 6 | méne,~Mint hitvány zsoldos, s még mivégre?~A rongyos nép
147 6 | rongyos nép jóléte végett,~S tar földön érte el is vérzett.~
148 6 | hivék, mit kacagunk ma,~S egy-két ily őrült, ha akadna,~
149 6 | dalnak költője lenni.~ÁDÁM~S te nem danolsz, mit búsongsz,
150 6 | hogy az ily perc - virág,~S így hervatag.~ÁDÁM~
151 6 | én is érzek illyest.~ÉVA~S kivált, ha még dalt hallok
152 6 | árja ringat, mint hajó,~S úgy érzem, mintha álomban
153 6 | múltba szállok,~Hol nagy s nemes volt lelkem hívatása. -~
154 6 | nyílt koporsóban behozzák, s az asztalra helyezik. Kísérete
155 6 | rend, senki sem parancsol~S szót nem fogad. A rablás,
156 6 | a halvány gond, rémület~S égből, földről se részvét,
157 6 | kebelnek mélyét felveri~S jobb cél felé hiába ösztönöz.~
158 6 | ébreszt szűdben a gyönyör,~S aggódva nézsz körűl, ajkad
159 6 | szétporlanak.)~Elporlanak, s új istent nem találsz,~Mely
160 6 | kitisztul menten a salaktól,~S hozzá siet.~(Megkereszteli
161 6 | előtérre lép, Éva követi.)~S te itt vagy, Júlia, mondd,
162 6 | halál az örömet kiölte.~ÉVA~S nem ott van-é helyem, ahol
163 6 | nyomorultan, kisszerűen,~S szenvedni addig. Óh, ha
164 6 | él az Isten,~(Letérdel, s kezét égnek emeli.)~Ha gondja
165 6 | rajtunk,~Új népet hozzon s új eszmét a világra,~Amazt,
166 6 | mind,~Mi a miénk volt - s újat létrehozni~Erőnk kevés.
167 6 | századok vetését~Tiporja el s istállót elhagyott~Templomfalak
168 6 | elsilányult, megfogyott erekbe.~S kik a cirkuszban himnuszt
169 6 | Ádám!~A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.~Istennek tetszik,
170 6 | tetszik, mert az ég felé hajt,~S ördögnek kedves, mert kétségbe
171 7 | hadak élén, lengő zászlók s dobszó mellett jő, Lucifer
172 7 | üdvünknek, érezzék malasztját.~S tiköztetek nem volna szeretet?~
173 7 | mi sokszor ily beszédet,~S legott házunkra az üszök
174 7 | a szent zászlót lengeti,~S gyáván hizelgve a népszenvedélynek,~
175 7 | ronda démont féken tartani~S vezetni, hogy vágyának ellenére~
176 7 | vágyának ellenére~Nagyot s nemest müveljen szüntelen.~
177 7 | Éltemnek vágya az. -~Tehet, s tegyen, kiben szent szikra
178 7 | kialszik, félig összedűl,~S vészesb szirtté lesz a merész
179 7 | hajszállal nagyobb,~Kisebb lehet, s lényben nem változott,~Ezt
180 7 | folytathatnók véges-végtelen,~S hol az egzakt pont, mely
181 7 | eretnekeket kísérve, végre katonák s nép.)~ÁDÁM~Elámulok! - De
182 7 | az, apostolok utóda.~ÁDÁM~S e meztelábas ronda csőcselék,~
183 7 | sértsd~Ez abszolút erényü s épp azért~Engesztelhetlen
184 7 | szent sír harcosi vagyunk,~S a fáradalmas útból megpihenni~
185 7 | szórva dudvaként tenyésznek,~S tűzzel-vassal bár irtjuk,
186 7 | hogyha már kihullt méregfoga,~S kiméled-é?~ÁDÁM~ Valóban
187 7 | Nincs-é velünk a rimini zsinat~S más számtalan?~A BARÁT~
188 7 | útra tévedett.~De Nicaeában s más igaz hivő~Zsinatban
189 7 | szűletendnek,~Az eszme él, s a láng, mely fellobog,~Világot
190 7 | zsolt.)~(Ezalatt a pátriárka s a menet elvonul. Nehány
191 7 | nézd legott~Komédiának, s múlattatni fog. -~ÁDÁM~Óh,
192 7 | szívben ítél csak közöttük,~S ez a rejtélyes bíró a rokonszenv,~
193 7 | dereng fel az új gondolat;~S azért meghalnak, mit utódaik~
194 7 | a gazdag megválthat húsz s nehány,~Mig a szegény három
195 7 | szegény három solidival.~S ki már fizetni éppen képtelen,~
196 7 | meg, e barát rég cimborám.~S nem is utálom én az ily
197 7 | kissé alant.~(Éva mint Izóra s Heléne, annak komornája
198 7 | Helénéhez)~Elég sovány díj, s illyet sem nyerek? -~HELÉNE~
199 7 | illyet sem nyerek? -~HELÉNE~S mi hálával tartoznám én
200 7 | fegyvernök bizonnyal.~HELÉNE~S mit nyertem volna. Vagy
201 7 | álmomnak hozza vissza képét,~S ne únjak várni hosszu éveken,~
202 7 | Csalfa, menj előlem!~LUCIFER~S miért? hát nem nagy eszme
203 7 | engeded.~ÉVA~Nevem Izóra. S a tiéd, lovag?~Imádság jobban
204 7 | ha ily rejtély maradsz,~S nem bírom sorsod drága fonalával~
205 7 | égnek malasztját. - -~HELÉNE~S te nem kivánod tudni sorsomat?~
206 7 | megcsalódtál,~Szerettél újra, s akkor már te csaltál.~Ismét
207 7 | szerettél - hősödet meguntad;~S üres szived most új lakóra
208 7 | Te nem bírsz elbucsúzni,~S én nem birom gátolni győzedelmem.~
209 7 | hagyja meddő bájait,~Mástól s magától elrabolva a kéjt. -~
210 7 | szív könnyen összeforr,~S megint csak fáj, ha újra
211 7 | Tankréd, nem beszélnek. -~ÁDÁM~S miért, miért! e rossz fal
212 7 | légben boszorkányok szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz
213 7 | csontváz kél a földből, s fenyegetve áll Ádám előtt.)~
214 7 | Heléne meg mindjárt jő, s mit teszek?~Szerelmeskedni
215 7 | Nevetségessé lenne mindörökre,~S akkor hatalmát elvinné maga. -~
216 7 | Eseng epedve szerelem után,~S csak kínt arat. Az ördög
217 7 | szálltam szent eszmék után,~S találtam átkot hitvány felfogásban,~
218 7 | dicsére embert áldozának,~S az ember korcs volt, eszmémet
219 7 | Nemesbbé vágytam tenni élveink,~S bűn bélyegét süték az élvezetre,~
220 7 | élvezetre,~Lovagerényt állíték, s ez döfött~Szivembe tőrt.
221 8 | erkélyen. A kertben udvaroncok s hölgyek csoportokban sétálnak,
222 8 | söpredék gyül a máglyák köré.~S nem őrjöng az sem már öröm
223 8 | hasábot vetne a parázsra,~S én fázhatom. - Minden nagy
224 8 | királyt,~Feltűnt a holló s a veres oroszlány,~Utánuk
225 8 | planéta egyesült hatásán,~S leszállt az ércek bölcseletsava.~
226 8 | nedves tüzet,~Száraz vizet, s azért nem létesült~A szent
227 8 | is, midőn~Olyan nyakasan s ernyedetlenül~Igyekszel
228 8 | tudod jól, korcsmáros vala~S nemességed kétség fölül
229 8 | Fölemelélek trónomhoz, s csak így~Jutál Müller Borbála
230 8 | udvaronchoz csatlakozik, s nevetve legyezőjével a második
231 8 | csillogó~Nyugodt világot tőlünk s újat eszmél.~HARMADIK UDVARONC~
232 8 | most is, mit reggel kapok,~S te hálátlan vagy, ládd,
233 8 | hányod, hogy mit áldozasz,~S nem áldozék-e én is eleget,~
234 8 | Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd~Kivűl a boldogságot
235 8 | mi benned édes,~Világ elé s mindent, mi keserű,~Nem
236 8 | sem hisz, törpe az idő,~S a báb-istenség csak vétket
237 8 | tán nyúgodtabb lehetnék,~S te is nélkűlem boldogabb
238 8 | tekintély - egyházunk szava;~S együtt kell tűrnünk, míg
239 8 | Minő csodás kevercse rossz s nemesnek~A nő, méregből
240 8 | nemesnek~A nő, méregből s mézből összeszűrve.~Mégis
241 8 | famulus!~(Lucifer jő lámpával, s az asztalra teszi.)~LUCIFER~
242 8 | mely feltűnt a családnak,~S csak későbben fejlik szokott
243 8 | sebét. -~Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben~A
244 8 | mely nem hágy nyugodni,~S csatára kél a renyhe élvezettel. -~
245 8 | közönyt~Leolvasztandja, s mely új tetterővel~Szemébe
246 8 | Haladni fog a végzetes uton,~S lezúzza tán azt is, ki őt
247 9 | E szó: „reszkessetek!” - s megsemmisülnek. -~Felkeltek
248 9 | Felkeltek a királyok ellenünk,~S eléjök dobtuk fejdelmünk
249 9 | fejét,~Felkeltek a papok, s villámukat~Kicsavarók kezökből,
250 9 | hadsereg küzd a határon,~S mi hő ifjúság tódul szüntelen~
251 9 | Nagylelküséggel áldoz a hazának. -~S ki egy népnek szent kincsével
252 9 | engemet helyébe,~Polgár, s letörlöm a gyalázatot.~ÁDÁM~
253 9 | mint az a lehullott.~ÁDÁM~S ki a kezes, hogy elhozod,
254 9 | elhozod, ha kérem.~A TISZT~S kell-é kezes jobb, mint
255 9 | leskedik~Fondorlatával rám s a szent hazára. -~NÉPTÖMEG~
256 9 | árulás emelt fővel kacag,~S tőrt élesít a Konvent padjain.~
257 9 | után,~Hol munka vár ránk, s vész az árulókra.~(A sans-culotte-ok
258 9 | hallgatózik. -~Lépj sergeinkbe, s pályád nyitva áll.~A MÁRKI~
259 9 | vakmerőn halálba?~A MÁRKI~S azt véled-é, hogy e nemes
260 9 | erősb? megmentlek ellenedre,~S e jellemért egy higgadtabb
261 9 | darab~Menyország szállt le, s szentélyébe zár.~ÉVA~Az
262 9 | hidd el, magam vagyok.~S ha írigyelve nézik is hatalmam,~
263 9 | mellőlem hullnak el naponkint,~S várom, mikor jő már reám
264 9 | hajtnám bárd alá fejem. -~ÉVA~S e rémvilágban még szeretni
265 9 | gyönge rózsa hajlong útain? -~S aztán ki lenne vakmerő eléggé,~
266 9 | a trónon is ver a szív,~S Caesarnak, hogyha volt szerelmese,~
267 9 | úgy ismeré,~Mint jó fiút, s nem volt sejtelme sem,~Hogy
268 9 | sejtelme sem,~Hogy retteg tőle s megrendűl a föld. -~S ha
269 9 | tőle s megrendűl a föld. -~S ha így van ez, mondd, mondd,
270 9 | szeretnél?~Nem nő vagy-é, s én nemde férfiú?~Mondják,
271 9 | szív hogy rokon tiéddel,~S te ezt a szót, hölgy, meg
272 9 | meg nem értenéd? -~ÉVA~S ha meg? Mi haszna. Más Isten
273 9 | üdvözölni a felkelt hatalmat;~S e hívatás nőt legjobban
274 9 | látott ember még érzelgeni,~S ha látna most, ellenség,
275 9 | nem félne senki többé. -~S mégis könyörgök egy reménysugárt. -~
276 9 | helyes. -~ÉVA~Tettem helyes, s jutalmamat kivánom:~Tölts
277 9 | Te férfi vagy, én ifju s nő vagyok,~Bámúlatom hozzád
278 9 | Aki az~Angyalt ismérte, s látta azután,~Hogy elbukott,
279 9 | leírni sem lehet, hiányzik,~S minő egészen más lön az
280 9 | Robespierre, Saint-Just s más konvent-tagok új néptömeggel
281 9 | konvent-tagok új néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre
282 9 | a nép bölcs, megismert,~S a Konvent végzését megszentesíti.~
283 9 | felett~Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom.~(
284 9 | vesszen el.~(Körülveszik s elfogják.)~ÁDÁM~Ne halljatok
285 10| mint famulus mellette áll s vállára üt. A reg szürkül.)~
286 10| arc alá rejtett bünével,~S a megszokás hazug erényivel. -~
287 10| még botrányt okozsz.~ÁDÁM~S az a két nő is álom volt-e
288 10| hagyományát~Előitéletként ledobja, s akkor~Kicsínyelő mosollyal
289 10| mosolygva és enyelgve,~S arról, mi történt, szót
290 10| Im, itt vagyok, bünömmel s könnyeimmel. (El.)~ÁDÁM~
291 10| Erőszak, az örökre élni fog.~S fejlődni látom szent eszméimet,~
292 10| tanítvány gyors léptekkel jő s az erkélyre megy.)~TANÍTVÁNY~
293 10| hogy tudvágyamat betöltöd,~S mélyebben engedsz a dolgokba
294 10| felsőbbség érzetével~Anyag- s szellemvilágban egyaránt.~
295 10| nem dűlne össze kebled,~S mindezt elérnéd, Istenné
296 10| leendnél. -~Kevesbet óhajts, s tán elérheted.~TANÍTVÁNY~
297 10| látom, te érdemes vagy,~S a legrejtettebb szentélyig
298 10| vigyázattal)~No, látod, én sem - s hidd el, senki más.~A bölcselet
299 10| még nincsen fogalmunk. -~S egyéb tanok közt ez legjámborabb
300 10| porrajzokat,~Itt-ott kelepce áll, s a vakmerőt,~Ki általlépi,
301 10| TANÍTVÁNY~Ah, értlek, értlek, s így lesz-é örökre?~ÁDÁM~
302 10| útat, ahol nyílt a tér.~S a tant, mely most őrültséghez
303 10| el a müvészetben hitem.~S azt bétanulni mégiscsak
304 10| mely egyenjogúvá~Teszi s teremtett lénnyé érleli,~
305 10| ha a kéj mámorát alussza.~S bár új utat tör, bizton
306 10| nagy ember eszméit megérti,~S szabad szót ád a rejlő gondolatnak,~
307 11| morajából eggyéolvadva, s halk zenétől kísérve)~Zúg
308 11| ma,~Holnap a tudás miatt,~S szűk rendszernek mértekébe~
309 11| mértekébe~Zárod a hullámokat,~S bármint küzdesz, bármint
310 11| harcában semmi,~Mindég új s mindég a régi.~Halld csak
311 11| magasra a rabok nyögése,~S mi istenik enélkül művei!~
312 11| nagyszerűen,~Feláldozván nagy s kedves emberét,~Mivel a
313 11| Ha ily magasról nézzük, s nem zavarnak~Nőkönnyek és
314 11| doktrinér lesz; vívmány ez s amaz.~LUCIFER (a Towerre
315 11| világba elszántan leszállok,~S nem félek, a költészetet,
316 11| mely véle harcban áll.~S mig emberszív van, míg eszmél
317 11| van, míg eszmél az agy,~S fenálló rend a vágynak gátat
318 11| lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar munkásokul öltözve
319 11| nőt, ki már kiváncsi volt,~S mint vitte ez csávába akkor
320 11| Hallgatva Népost - e piros fiúk.~S ki mondja meg, kinek van
321 11| mulattat ingyen,~Ki életunt, s felkötteti magát.~(Ádám
322 11| mindig versenyez velünk,~S ki nem bírjuk szorítni a
323 11| Elrontá sok ledér hölgy s káviár.~ELSŐ POLGÁRLÁNY~
324 11| tánc. Katonák, polgárok s mindenféle nép mulat és
325 11| Isten táplálja a madarakat,~S minden hiúság, mond a Biblia.~
326 11| itt e szép árnyas padon,~S nézzük, mi olcsón és mi
327 11| jól mulat~Savanyu borral s rossz zenével a nép.~ELSŐ
328 11| csak lopom,~Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett.~
329 11| Térj ki előle:~A hatalom s dicsőség mind övé.~ELSŐ
330 11| Ezt húzni napról napra, s nézve nézni,~Miként mulatnak
331 11| mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást.~LUCIFER (
332 11| élvez, a perc életében,~S amíg ölelget, új viszonyt
333 11| polgárlány, imakönyvvel s bokrétával kezében anyjával
334 11| néki, rossz mértéke van,~S árúja régi. - Erre, szép
335 11| LUCIFER~Láttatni volt ott, s látni is talán.~ÁDÁM~E gúny
336 11| magának,~Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,~Hogy a világon
337 11| nem vagy a nőknél ujonc,~S ha jól megnézzük, ő is eladó
338 11| ezalatt szerényen Évához lép s egy mézeskalács-szívet nyújt
339 11| mondhat szépeket? -~ÁDÁM~S hát mondhat-é mást? - Sokszor
340 11| bántsd - eszére tér tán,~S tulajdonképp nem is tett
341 11| haszonlesés,~Olálkodik köztük, s önzéstelen~Emelkedettség
342 11| zsoldosok öléből~Lánykáikat, s mindjárt lesz háború is;~
343 11| sör és zenére van pénz,~S estélig győzelmünk emlékivel~
344 11| Összébbfűzvén frigyünknek láncait -~S mulatni, ahogy most tőlünk
345 11| nem bírnak élni, a kutyák,~S van is tán a panaszban egy
346 11| félj,~Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl.~(Hangosan,
347 11| leányka epedez önért.~ÁDÁM~S hogy nyerhetem meg?~CIGÁNYASSZONY~
348 11| tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll.)~
349 11| tehet.~Természete, ha fél, s kerülni vágyik,~Hogy ez
350 11| emberek javára fáradék,~S im, itt van a dicső eredmény:~
351 11| is, oly izgató e látvány,~S szép alkalom ragyogni ékeimben.~
352 11| dolgozott soká.~De az ón méreg, s azt szivá örökké,~Aztán
353 11| beszólt,~Lovel fia ifjú volt s jószivű,~Meglelték egymást,
354 11| LUCIFER~A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,~Helye betölt,
355 11| vegyed végetlen kincsemet,~S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek
356 11| ördög is jogcímeket idéz,~S magáét véli mindenik erősbnek.~
357 11| hogyha elmegyek~Előtte, s most is ollyan jólesik.~
358 11| jólesik.~Mindjárt meglesz már, s futva pótolandjuk,~Mit elmulasztunk.~(
359 11| de az hirtelen lehervad, s nyakáról, karjáról az ékszerek
360 11| mulatni.~(A Towerbe tűnnek, s míg lent a csoportozás és
361 11| Ledönteni a múltnak rémeit,~S szabad versenyt szerezni
362 11| összetartá, a kegyeletet,~S pótolni elmulasztám más
363 11| LUCIFER~Hiú ember, s mert korlátolt szemed~Zilált
364 11| létrehoznak,~Csakhogy nekünk ám, s nem kicsiny magoknak.~(Besötétül.
365 11| lesz kész a nagy mű.~Bölcső s koporsó ugyanaz,~Ma végzi,
366 11| holnap kezd el,~Örökké éhes s jóllakott,~Mi már ma bémegy,
367 11| Jövőjét vágyta látni minden:~S szemét behúnyja most ijedten.~
368 11| nem nyújta boldogságot:~S most ingyen nyúgalmat találok.~
369 11| Hivém, derék vagyok nagyon,~S egy rossz gödörben megbukom. -~
370 11| azt.~Szerelem, költészet s ifíuság~Nemtője tár utat
371 12| csillagászati, kémiai műszerek s egyéb különösségek múzeumában
372 12| társ már most minden ember,~S a csendesen folyó szép rend
373 12| száz hitványsággal szitott,~S ábrándos harcra zsákmányolt
374 12| régi bőrt.~Ha mint Ádám s Lucifer érkezünk,~Nem hinne
375 12| hinne bennünk e tudós világ,~S megsemmisülnénk, vagy lombikba
376 12| Falanszterből vagyunk tudósjelöltek,~S ily messze útra nagy hired
377 12| ne fogyjon lombikomban,~S akaratomnak enged az anyag. -~
378 12| nagy,~Olyan sok a tárgy, s létünk oly rövid.~ÁDÁM~Igaz. -
379 12| csak a homályban tévelyeg,~S fogalma sincs arról, miben
380 12| építész látja az egészet,~S bár megfaragni nem tud egy
381 12| nagy a tudásban is.~LUCIFER~S azért jövénk tehozzád, óh,
382 12| ember, ingyen, munka nélkül,~S fel bírta fogni, hű elismeréssel~
383 12| a tulajdonnak fogalmát,~S mint őr, od'adta érte életét. -~
384 12| megalkotá:~Az élő zsír, ez hús- s gyapjútömeg,~Mely, mint
385 12| ércet itt~Vasnak nevezték, s míg el nem fogyott,~Az alumínért
386 12| arany, nagyon~Nevezetes s nagyon haszontalan.~Mert
387 12| szellem is:~A költészet s hit ábrándképeit,~S csalóka
388 12| költészet s hit ábrándképeit,~S csalóka álmok karján ringatózva~
389 12| Tacitus Agricolája,~Nevetséges s mégis sajnálatos~Fogalmak
390 12| napokból, mint végrendelet,~S nem bírja mégis lángra gyújtani~
391 12| aki hatvan évet meghaladt,~S a tudománynak szentelé magát.~
392 12| TUDÓS~ Igen bizon, s azért~Dajkáink a magasb
393 12| gyilkosok, nem féltek-é egész~S legszebb korától a szűt
394 12| végzi e munkát helyettünk,~S mig az csalárdul ídealizált,~
395 12| Emberkezek pazarlott műve mind.~S üdítőbb-é a víz azon pohárból,~
396 12| meggondolatlanul,~Mint a sajtféreg, s édes mámorában~Ráért regényes
397 12| korlátozandja az egyén.~S honnan veendi ennek jellegét,~
398 12| szabom korlátit az üveggel,~S kivonszolom a rejtélyes
399 12| meglevő ifjú tapasztalást,~S miként bérenc költője a
400 12| lebegő füst sűrűdni kezd s dörög.)~A FÖLD SZELLEMÉNEK
401 12| Végzetnek hívták hajdanán.~S kevésbé szégyenítő volt
402 12| Most osztatnak be a nők s gyermekek.~Jerünk oda, dolgom
403 12| eléjök lép. Ádám, Lucifer s a tudós az előtérben állnak
404 12| egész falansztert.~LUTHER~S ki állna ellent a csábnak,
405 12| kíván, hogy megsemmisítsen:~S ott állni bátran, szítani
406 12| kebel~Csak gátjaul van, s fel sem ismeri.~AZ AGGASTYÁN~
407 12| Megőrüléshez voltam már közel,~S otthagytam a kínt, ott a
408 12| rendbontásért a szobába mégy,~S nem élvezed e szép meleg
409 12| szűknek érzé a világtekét,~S mi egyformára, mily törpére
410 12| hogy lelkünk vele rokon,~S megvetjük e földnek hitvány
411 13| szentségsértő járna benne,~S keblemben két érzés küzdelme
412 13| hogy magas~Lelkem lezárja, s vágyom el köréből;~De visszasírok,
413 13| Szent szózatot sejt a pór s megriad,~Mi nyomorú párázattá
414 13| elvegyül~Milljó társ közt, s az volt egész világunk.~
415 13| csillagok megettünk elmaradnak,~S nem látok célt, nem érzek
416 13| lelkem az enyém,~A gondolat s igazság végtelen,~Előbb
417 13| SZAVA~Hiú ember! próbáld, s szörnyet bukol.~Előbbvaló-e
418 13| az illat,~Alak a testnél, s napnál a sugára?~Óh, hogyha
419 13| hiába, idegen világban,~S nem érez többé semmit és
420 13| anyagnak,~Mit földednek hívsz, s mely ha más leendne,~Nem
421 13| fény, az ottan hang talán,~S jegecül tán, mi itten nőve
422 13| Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyül. -~ÁDÁM~
423 13| boldog leszek. -~LUCIFER~S e sok próbára mégis azt
424 13| küzdésed nem lesz hasztalan?~S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen~
425 13| halál, az élet küzdelem,~S az ember célja e küzdés
426 13| vesztél-é el hitmártír gyanánt,~S később a tudománynak fegyverével~
427 13| földre, új csatára. -~LUCIFER~S feledted-é már a tudós szavát,~
428 13| érezem, tudom. -~LUCIFER~S aztán? - Van-é küzdés, nagyság,
429 13| Ész rendezett teóriáiból,~S melyet magad szemlélhetél
430 13| ami hívatását~Betölté, s akkor újra felmerűl~Az eszme,
431 14| bokor leng a zuzmók között,~S a hold vörös képpel néz
432 14| áll még egy embertanya,~S gazdája, ím, most lép ki
433 14| elfogok, csak hallgass meg, s ne ronts el.~LUCIFER~Hát
434 14| a fókát meg én.~LUCIFER~S a nagy szellem veled táplálkozik.~
435 14| gyáva nézlet!~LUCIFER~ S mást tevél-e te?~Az a különbség
436 14| egykor. - Óh, bocsáss meg,~S elátkozom örökre.~ÁDÁM~
437 14| Nehány törvénye mozgat, s tart lekötve? -~LUCIFER~
438 14| tart lekötve? -~LUCIFER~S van-é különben? - Azt hiszed
439 14| szép Porciához~Hazasiet, s a harc izgalmait~Kiheveri
440 14| hogyha pápa lessz esetleg,~S Leó tanár egy német egyetemben:~
441 14| tudja, nem reformál-é emez,~S az sújtja átkát a dúló merészre?~
442 14| hasztalan,~Mindég kerülnek újak; s oly kevés~A fókafaj. - Ha
443 14| hogy kevesb ember legyen,~S több fóka. -~ÁDÁM~
444 14| Éva Ádám nyakába borul, s a gunyhóba vonja.)~ÉVA~Légy
445 15| álomittasan kilép a gunyhóból s álmélkodva körülnéz. Éva
446 15| álomképeimből,~Kiábrándultam sokból, s most csupán~Tőlem függ,
447 15| szőnyeget von a mélység fölé~S biztatva mondja: száz merész
448 15| bélférget is,~Mely vércsében s macskában bír csak élni,~
449 15| macskában bír csak élni,~S kifejlődése első korszakát~
450 15| macska-, vércse-körmöket,~S mely óvatos, ki is kerülheti,~
451 15| máglyának meglesznek martaléki,~S meglesznek, akik gúnyolódni
452 15| akik gúnyolódni fognak. -~S ki lajstromozza majd a számokat,~
453 15| sors: eddig élj,~Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.~
454 15| ugrás, mint utolsó felvonás…~S azt mondom: vége a komédiának. -~(
455 15| Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?~Ezért láttál-e
456 15| Utolsó csókod oly hideg vala,~S gond vagy harag van most
457 15| enyelgés.~Nő azt nem érti, s nyűgül van csupán.~(ellágyulva)~
458 15| volt; ez nyúgalom!~LUCIFER~S te, dőre asszony, mondd,
459 15| hoz földedre minden bűnt s nyomort.~ÉVA~Ha úgy akarja
460 15| malomnak barma, holtra fárad,~S a körből, melyben jár, nem
461 15| kislelkű tömeg? Világosíts fel,~S hálásan hordok bármi végzetet;~
462 15| múlékonyan~Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:~Erény
463 15| majd a végetlen érzete.~S ha ennek elragadna büszkesége,~
464 15| dicső a pálya,~Nagyság s erény leszen tehát vezéred,~
465 15| a tér, mely munkára hív,~S ha jól ügyelsz, egy szózat
466 15| Szünetlenül, mely visszaint s emel,~Csak azt kövesd. S
467 15| s emel,~Csak azt kövesd. S ha tettdús életed~Zajában
468 15| álland oldalodnál,~Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,~
469 15| élesztő, mely forrásba hoz,~S eltántorítja bár - az mit
470 15| Választhatni, mily nagy eszme,~S tudni mégis, hogy felettünk~
|