Szín
1 1 | Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy~Fényében illy osztályrészt
2 1 | LUCIFER~S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag~Más-más tulajdonokkal
3 1 | embered,~S elnézed néki, hogy kontárkodik,~Kotyvaszt,
4 1 | nem únod véges végtelen,~Hogy az a nóta mindig úgy megyen.~
5 1 | hitvány sereg,~És illik is, hogy ők dicsérjenek.~Te szülted
6 1 | felettem, mert az végzetem,~Hogy harcaimban bukjam szüntelen,~
7 1 | Gyötörjön a végetlen gondolat:~Hogy hasztalan rázod porláncodat,~
8 2 | mindenek felett.~ÉVA~Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,~És
9 2 | Miért zöld a liget - elég, hogy úgy van. -~Kövessük a szót,
10 2 | nap -~A mindenségben árván hogy ne álljon -~A víz szinére
11 2 | önmagát~S enyelg vele, örül, hogy társa van,~Nagylelküen felejtvén,
12 2 | Nagylelküen felejtvén, hogy csupán~Saját tüzének halvány
13 2 | ne szégyeníts.~Mi a hang, hogy ha nincs, ki értené?~Mi
14 2 | másképp oly szégyen ér még,~Hogy a hideg számító értelem~
15 2 | hölgy!~Engedd egy percre, hogy csodáljalak.~(Éva megáll
16 2 | egyre megy.~ÁDÁM~Nem tudtam, hogy van ember még kivűlünk.~
17 2 | teremtett volna-é porondból,~Hogy a világot ossza meg veled?~
18 2 | vezet, mint gyapjas állatot;~Hogy eszmélj, szükséged nem is
19 2 | szükséged nem is lehet.~ÁDÁM~Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e
20 2 | tenne, önerődre~Bízván, hogy válassz jó és rossz között,~
21 2 | válassz jó és rossz között,~Hogy önmagad intézzed sorsodat,~
22 2 | tudás nem volna még elég;~Hogy testesüljön nagyszerű müvekben,~
23 2 | jöhet.~ÁDÁM~Megmondta Isten, hogy büntetni fog,~Ha más utat
24 2 | az utat~Kitűzte, mellyen hogy menjünk, kivánja,~Egyúttal
25 2 | Egyúttal ollyanná is alkotott,~Hogy vétkes hajlam másfelé ne
26 2 | dolognak oly sok színe van,~Hogy aki mindazt végigészleli,~
27 3 | kéjéről lemondtam~Érette, hogy, bár küzdve, nagy legyek.~
28 3 | nem érzed-e?~ÁDÁM~Érzem, hogy Isten amint elhagyott,~Üres
29 3 | meg büszkeségem az csupán,~Hogy a világnak anyja én leszek.~
30 3 | én. Vagy tán azt hiszed,~Hogy, mert elrejtve munkál s
31 3 | zúgva fut~Mellettem el, hogy félek, elsodor,~És mégis
32 3 | rejtélyes szellem szítogatja,~Hogy melegedjék hamvadásomon. -~
33 3 | oly kicsínyes lelketek,~Hogy fáztok ápoló gond s kéz
34 3 | kelle, ámde megjegyezd,~Hogy fölzaklatni s kormányozni
35 3 | fent) De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör~Percét is harccal
36 3 | te is,~Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van~Szorítva
37 3 | harc, melybe útatok tér;~Hogy csüggedés ne érjen emiatt,~
38 3 | sugárt adok,~Mely biztatand, hogy csalfa tűnemény~Egész látás -
39 4 | egy szeszélyed,~Mind érzi, hogy betölté hívatását,~Ha néhány
40 4 | mellyet alkotok,~Azt tartom, hogy megleltem az utat,~Mely
41 4 | hogyha egykor átlátod magad,~Hogy a dicsőség percnyi dőre
42 4 | felügyelők annyira vernek, hogy az jajveszékelve és üldözötten
43 4 | kellemes.~LUCIFER~De illetlen, hogy egy bölcs és király~Alatta
44 4 | Nincsen más hátra, mint hogy a tudás~Tagadja létét e
45 4 | mi bánt?~No, mondhatom, hogy nagyszerű dolog:~Egy rabszolgával
46 4 | megnyugodni,~Ládd, jól tudom, hogy szolgálód vagyok,~Hogy éltem
47 4 | hogy szolgálód vagyok,~Hogy éltem célja tégedet mulatni,~
48 4 | nagyságot, ábrándot, halottat,~Hogy mosolyom üdv, ajkam láng
49 4 | magának.~Vagy azt hiszed, hogy ülhetnél nyakán,~Ha a gazdának
50 4 | népet lenézvén~Elszívelik, hogy őket is lenézd.~ÁDÁM~Ne
51 4 | ki nékik, ámde jól siess,~Hogy, míg megbánom, késő is legyen
52 4 | csak önhitten útadon,~Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja
53 4 | visszatér.)~Örülj pór, a nagyság hogy meghajolt~Előtted. Csak
54 4 | meghajolt~Előtted. Csak ne hidd, hogy kényszerítve.~ÉVA~Vigasztalódjál,
55 4 | vagyok.~ÁDÁM~Ne is kivánd, hogy légy, én kedvesem.~Eszem
56 4 | Te csak~Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat,~Rezgése
57 4 | ÁDÁM~Igen, igen; sejtem, hogy téged is~Tisztult alakban
58 4 | sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,~Mig én kacaglak. -
59 5 | Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,~Hogy az ég védje e hon igazát,~
60 5 | atyám oly messze földre,~Hogy védje ezt a rongyos, gyáva
61 5 | KIMÓN~Félsz hát, anyám, hogy gyenge, megverik?~ÉVA~Nem,
62 5 | van, amitől őt félthetem,~Hogy önmagát nem győzi meg.~KIMÓN~
63 5 | férjem, óh, de keserűbb,~Hogy igazoltad azt - bár visszanyerlek. -~
64 5 | torzalak, a kétes rémület,~Hogy elriassza e káprázatot,~
65 5 | tisztemnek megfelelni.~Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,~A felséges
66 5 | kedvesek!~KIMÓN~Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,~Az jól
67 5 | szószéken)~Nem volt-e igazam, hogy áruló?~Hogy Dáriusz megvette?
68 5 | volt-e igazam, hogy áruló?~Hogy Dáriusz megvette? tettetés
69 5 | Marathónnál győztem?~ÉVA~ Óh, hogy úgy van.~Gonosz világ az,
70 5 | e csőcselék,~Mely érzi, hogy te szűletél urául,~Ki nemesebb
71 5 | összevéve,~S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. -~ELSŐ
72 5 | ÉVA~ Az a nőnek joga,~Hogy férjét védje, mégha bűnös
73 5 | hibás, annak természete,~Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,~
74 5 | voltam a bolond,~Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.~
75 5 | nagyon.~LUCIFER~Átláttad-é, hogy a bódult tömegnek~Nemesb
76 5 | varázsolál nekem~A sivatagba, hogy ha még fiamból~Polgárt nevelnél
77 6 | gladiátor,~Mernék fogadni, hogy amazt legyőzi.~ÁDÁM~Nem,
78 6 | álisten helyébe.~De mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,~
79 6 | leng előtted,~Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye,~Egy
80 6 | hasznát se tudja venni,~Mint hogy szunyadni hagyja, míg maga~
81 6 | HIPPIA~Valóban szinte félek, hogy szegényben~Már megfogant
82 6 | Lukréciát az özvegy ágyban~Hogy megkereste szép gavallér,~
83 6 | okosabb világ van,~Örüljünk, hogy mi élünk abban. -~CLUVIA~
84 6 | okosabb világ van,~Örüljünk, hogy mi élünk abban. -~CLUVIA~
85 6 | okosabb világ van,~Örüljünk, hogy mi élünk abban.~LUCIFER~
86 6 | fájdalomnak,~Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág,~S így
87 6 | vagy elfogyott az élc,~Hogy a savanyu úr is megsokallja?~
88 6 | kétségb'eső.~Nem érzed-é, hogy az ég büntetése~Nehezkedik
89 6 | fel a lágy pamlagokról,~Hogy Thébaisznak puszta téreit~
90 6 | És önmagamban is. Mi kár, hogy úgy van!~Elveszni nyomorultan,
91 6 | önteni,~Ezt, a nemesbnek hogy köre legyen~Magasra törni.
92 7 | Ázsiának,~Szeretetnek tanát, hogy elvadult~Milljói, mellyek
93 7 | féken tartani~S vezetni, hogy vágyának ellenére~Nagyot
94 7 | nép~El nem hiendi többé, hogy vezér vagy - -~ÁDÁM~Hol
95 7 | gúnyolj. - Óh, ne hidd, hogy a dicső tant~Fel nem fogom.
96 7 | tábort üt.)~LUCIFER~Mi kár, hogy szép eszméid újolag~Csak
97 7 | szó nem súgná szüntelen,~Hogy e kort nékem kell újjáteremtni.~
98 7 | megtanít, egy évi büntetést~Hogy a gazdag megválthat húsz
99 7 | Nem is tudom, kivánjam-é, hogy ébredj;~Hát hogyha elhagysz,
100 7 | elhagysz, álomkép gyanánt?~Hogy is lehet test így átszellemülve,~
101 7 | egykor már ismertelek,~Hogy együtt álltunk Isten zsámolyánál.~
102 7 | ég!~ÉVA~Lovag, megmentél, hogy köszönjem azt meg?~ÁDÁM~
103 7 | LUCIFER~Hát azt hiszed, hogy a nemes lovag~Megmente téged
104 7 | jelt, tűznöm e kereszthez,~Hogy míg amaz tisztemben küzdni
105 7 | legalább,~Imámba, tudjam meg, hogy mit csatoljak,~Áldást kérvén
106 7 | e perc, még álomnak is,~Hogy folytatom, ha ily rejtély
107 7 | fogadást tőn Szűz Máriának,~Hogy engemet, ki még gyermek
108 7 | szerénynek mégse hittelek,~Hogy szívemet üresnek hidd jelenleg.~
109 7 | De az nincs tiltva tán, hogy én szeresselek.~ÉVA~Te boldog
110 7 | ÉVA~Te boldog vagy, de hogy feledlek én?~Tankréd, megyek
111 7 | alakját -~Izóra! óh, ne bánd, hogy itt vagyok még.~ÉVA~Mindkettőnkért
112 7 | nem szabad?~Nem félsz-e, hogy varázsa elragad? - -~ÉVA~
113 7 | fiával.~Mind üdvözöllek. Kár, hogy rá nem érek~Közöttetek az
114 7 | világba,~Eléggé megmutattam, hogy mit érek,~Ki vívni tudtam
115 7 | tehát. De én alig hiszem,~Hogy szellemed, e nyugtalan erő,~
116 8 | tudom.~Nincs már divatban, hogy még érdekeljen,~Csak söpredék
117 8 | régen melenget.~De félek, hogy kialszik nemsokára.~Nem
118 8 | kering az udvarban felőled,~Hogy új tanoknak híveül szegődtél,~
119 8 | UDVARONC~Nem fogja fel, hogy az igaz lovag,~Bár istenség
120 8 | érnek.)~Ah, mester! épp jó, hogy találkozunk,~Jószágaimra
121 8 | hajolva, mosolyogva mond,~Hogy a királyné köztük én vagyok,~
122 8 | nem hiszek.~De megteszem, hogy leljem kedvedet.~Hová teszem,
123 8 | sírva)~Szememre hányod, hogy mit áldozasz,~S nem áldozék-e
124 8 | Fagyos világ ez, kell, hogy feltüzeljem.~E törpe korban
125 8 | Isten elszólítná férjedet,~Hogy az eget jobban fel bírja
126 8 | úgy sajnálnám szegényt,~Hogy könnyeim közt csók nem jutna
127 9 | helyét kitöltni.~Ki mondja, hogy vérengző őrület~A nemzetet
128 9 | önbizalmad,~De biztosítást, hogy szavadnak állsz,~Előbb a
129 9 | lehullott.~ÁDÁM~S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem.~A TISZT~
130 9 | kegyelmed.~ÁDÁM~Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz? -~
131 9 | Megállj - vagy nem tudod,~Hogy „polgáron” kivül nincs cím
132 9 | A MÁRKI~Nem hallottam, hogy eltörlé királyom~A címeket.~
133 9 | engedélyem, polgár, a királytól,~Hogy idegen seregbe léphetek.~
134 9 | A MÁRKI~S azt véled-é, hogy e nemes előjog~Csak títeket
135 9 | Hol hallád a viharról, hogy megállt,~Ha gyönge rózsa
136 9 | s nem volt sejtelme sem,~Hogy retteg tőle s megrendűl
137 9 | én nemde férfiú?~Mondják, hogy a szív gyűlöl vagy szeret,~
138 9 | világra:~Én érzem, e szív hogy rokon tiéddel,~S te ezt
139 9 | most, ellenség, jóbarát,~Hogy az, kit a sors korbácsolt
140 9 | ég szemében:~Megjóslaná, hogy Danton elbukik,~Kacagna,
141 9 | késemet.~Azt tartja e faj, hogy rablók vagyunk. -~Hát még
142 9 | ismérte, s látta azután,~Hogy elbukott, az látott tán
143 9 | Számolom,~Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,~
144 9 | ezennel felszólítalak,~Hogy három hó alatt kövess ez
145 10| bélyegét. -~Óh, mért ébredtem? hogy körültekintve,~Jobban megértsem
146 10| hívni, mester,~Igérvén, hogy tudvágyamat betöltöd,~S
147 10| szorgalmad oly kitűnő,~Hogy ez előnyre méltán tart jogot.~
148 10| kivánsz. Paránya a világnak,~Hogy lássad át a nagyszerű egészet? -~
149 10| kiskorú. -~Most adj kezet, hogy el nem árulod,~Amit megértesz. -
150 10| fiam, nekem?~TANÍTVÁNY~Hogy lényegében semmit nem fogok
151 10| mondogatja,~Szentélynek a kört, hogy már-már kacagsz~A vígjátékon,
152 10| legfőbb tökélye,~Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.~TANÍTVÁNY~
153 10| csinálmány.~Attól ne tarts, hogy míg eszményesítsz,~Kifogsz
154 10| Miért tanulnád mindig, hogy mi a dal,~Minő az erdő,
155 10| Hosszúnak nézed-é az életet,~Hogy sírodig teóriát tanulsz?~
156 11| Majd attól félsz, az egyént hogy~Elnyelendi a tömeg,~Majd,
157 11| Elnyelendi a tömeg,~Majd, hogy a kiváló egyes~A milljót
158 11| az Isten is, azért~Hiszi, hogy jól csinálta e világot.~
159 11| LUCIFER~De bárha áll is, a jaj hogy kihalt,~Helyette minden
160 11| nagy eszmét~Hullámi közt, hogy újra ne találjam. -~Lehet,
161 11| újra ne találjam. -~Lehet, hogy többé nem nyilatkozik~Eget
162 11| kiváló,~Hálá a sorsnak. Hogy tudjuk, mit érez:~Le kell
163 11| kinek olyan szerep~Jutott, hogy még hat ezredév után is~
164 11| egy kiéltnek:~Feledtetik, hogy országom veszett,~Mert új
165 11| EGY ÉKSZERÁRUS (bódéjában)~Hogy e gaz mindig versenyez velünk,~
166 11| POLGÁRLÁNY~Azért oly elbizott, hogy nem veszen fel.~MÁSODIK
167 11| POLGÁRLÁNY~Vagy oly szerény, hogy többé már nem is mer.~(Elhaladnak.)~(
168 11| meghalok,~Már két hete, hogy nem dolgozhatom.~ELSŐ KOLDUS~
169 11| vagy azt hiszed talán,~Hogy még te is valami vagy.~MESTERLEGÉNY~
170 11| ládd, nekem,~Mutassa a dús, hogy mi kincse van.~Vasas ládában,
171 11| megható féltése e kamasznak!~Hogy őrzi lánya egy tekintetét,~
172 11| de hát mi gondja arra -,~Hogy a jövőben másnak dől karára.~
173 11| ifjuságról. -~E lányka tudja, hogy nem az utolsó,~Melyet most
174 11| örömem telik most bennetek,~Hogy oly mosolygva munkáltok
175 11| sem várhatod,~Ízlésedet hogy mindig felkutassa,~Elég,
176 11| Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,~Hogy a világon ez legjobb falat,~
177 11| ÁDÁM~Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,~Nehogy baj érje
178 11| tolakodó!~Tán azt hiszi, hogy ollyan e leány,~Kinek akárki
179 11| lehet, most is lázonganak,~Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,~
180 11| kicsi,~De hát ki mondja, hogy nősüljenek,~Ki mondja, hogy
181 11| hogy nősüljenek,~Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen.~MÁSODIK
182 11| mutasd hatalmadat,~Segíts, hogy meghallgasson.~LUCIFER~
183 11| karjaidba dűl.~(Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó cigányasszony
184 11| botlunk.~Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk~Még már ma révbe
185 11| leányka epedez önért.~ÁDÁM~S hogy nyerhetem meg?~CIGÁNYASSZONY~
186 11| A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,~Éppen, mint akkor,
187 11| megéljen,~Éppen, mint akkor, hogy tudóskodál,~Csakhogy több
188 11| ha fél, s kerülni vágyik,~Hogy ez ne álljon sírköve felett:~
189 11| állapotban -~Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.~A NYEGLE~
190 11| szerelmes önbe az az úr,~Hogy már ma még maîtresse-ének
191 11| keres.~ÉVA~Elég nem szép, hogy még nem láta meg. -~Keze
192 11| Siessünk. - Mondtam úgy-e, hogy mi gyáva. -~Most is dacos
193 11| ÉVA~Akasztanak. Beh jó, hogy itt vagyunk.~Gyerünk mi
194 11| végetlen kincsemet,~S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek meg inkább.~
195 11| helyet.~ÁDÁM~Áldlak, sors, hogy biróvá nem tevél.~Mi könnyü
196 11| Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:~Most a valónál mind
197 11| mélység, lábaimnál!~Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:~A por
198 12| mily hely ez?~Aztán vezess, hogy lelkem kéjelegjen~A boldogságban,
199 12| ÁDÁM~Igaz. - Tudom jól, hogy kell ollyan is,~Ki homokot
200 12| csudás mese,~Például erről, hogy gőzmozdonyul volt.~ÁDÁM~
201 12| TUDÓS~Erről meg azt regélik, hogy barátul~Tartá az ember,
202 12| gondolatjait.~Mi több, mondják, hogy elsajátitá~Bűnét is, a tulajdonnak
203 12| céljainkra szolgál.~De úgy látom, hogy ezt mind ösmered,~Lássunk
204 12| mi szent volt, áldozott, hogy egy~Büvös darabját bírja
205 12| Eltékozolta a legjobb erőt,~Hogy életcélja parlagon maradt.~
206 12| tökélyről az kezeskedik,~Hogy a munkás, ki ma csavart
207 12| kezét kellett kinyújtani,~Hogy készen szedje mindazt, ami
208 12| Fukarkodnunk kell, általlátva rég,~Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.~
209 12| négy ezredév hát a mienk,~Hogy a napot pótolni megtanuljuk.~
210 12| fölleplezéshez. -~Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,~Majdnem
211 12| nem értem,~Tudnád-e tenni, hogy, mi most rokon,~Ne vonja
212 12| te gőgös, gyönge ember,~Hogy bírnál azzal, aki ott lebeg. -~
213 12| kazánt.~Valóban úgy látszik, hogy szenvedélyed~Veszélybe hozni
214 12| vesz körül,~Elérni kíván, hogy megsemmisítsen:~S ott állni
215 12| szítani tovább,~Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. -~Nem
216 12| harmadszor intelek már,~Hogy ok nélkül keressz verekedést.~
217 12| rend, a teória~Tévedni, hogy egy ily nemes kebel~Csak
218 12| elmerültél álomképeidben,~Hogy a rádbízott marha kárba
219 12| rádbízott marha kárba ment.~Hogy ébren légy, borsón fogsz
220 12| hagyják módosítnom,~Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,~Nem
221 12| pokol lehet~Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -~Óh,
222 12| szerelmeseknek:~Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel~A szenvedélyt,
223 12| Lemondjak-é hát rólad mindörökre,~Hogy elvessz a tömegben, és szemem~
224 12| egy kard, megtanítalak,~Hogy kell kezelni.~LUCIFER~
225 12| édes zengemény,~Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,~S megvetjük
226 13| Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas~Lelkem lezárja, s
227 13| köréből;~De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. -~Ah, Lucifer!
228 13| kitéped, el nem tűri Isten,~Hogy megközelítsd őt - s elront
229 13| próbára mégis azt hiszed,~Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?~
230 13| küzdél-e később,~Világuralmát hogy megalapítsd?~Nem vesztél-é
231 13| szavát,~Ki felszámolta, hogy négy ezredévre~Világod megfagy -
232 14| világon:~Szeretném tudni, hogy bukott fajom?~Nemes küzdésben,
233 14| fókához mily jogod van,~Hogy éltével váltod meg a tiédet?~
234 14| meg a tiédet?~AZ ESZKIMÓ~Hogy bírok véle: hisz látom,
235 14| különbség csak közöttetek,~Hogy ő fókát, te embert áldozál~
236 14| érzem, miért.~Ínségemben hogy fel mertem sohajtni~A nap
237 14| csitítni,~Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen~Megvesse azt,
238 14| különben? - Azt hiszed talán,~Hogy Leonídász meghal a szorosban,~
239 14| szorosban,~Ha ahelyett, hogy barna levesével~Táplálkozik
240 14| után?~Hogyan tenyész a bűn, hogy a nemesség?~Nem ronda lég,
241 14| önmagát?~Hányan mondák, hogy számoltak magukkal,~És felköték
242 14| vagy, tegyed,~Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,~S több
243 15| ember! Hát azt kivánod-é,~Hogy a természet rendje felbomoljon,~
244 15| melly a holt anyagra száll,~Hogy azzal együtt végképp szétbomoljon?~
245 15| miért e percnyi öntudat,~Hogy lássuk a nemlét borzalmait? -~
246 15| az erős, azt nézve csak,~Hogy állhatand meg még alattuk
247 15| volna a végzetnek frígyese,~Hogy, míg amaz hegeszti a sebet,~
248 15| renditetlen törvény őrködik,~Hogy annyi jusson mégis ellenének,~
249 15| ellenének,~Amennyi kell, hogy ezredek után~Még a puhány
250 15| Te meg, fiam, beszéld el, hogy mi bánt úgy.~ÁDÁM~Uram!
251 15| lelkem szürődik,~Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,~
252 15| majdan fajzatom,~Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,~Vagy,
253 15| sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,~Hogy a muló perc élvéről lemondj?~
254 15| Uram! ki fog feltartani,~Hogy megmaradjak a helyes uton?~
255 15| Elvontad tőlem a vezérkezet,~Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém.~
256 15| végtelen leend~Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,~Szép
257 15| nagy eszme,~S tudni mégis, hogy felettünk~Pajzsul áll Isten
258 15| Ne vakítson el a képzet,~Hogy, amit téssz, azt az Isten~
259 15| nyertél tőle díszt, ha~Engedi, hogy tégy helyette. -~ÉVA~Ah,
|