Szín
1 1 | magát Istennek képzeli.~De hogyha elfecsérli s rontja
2 1 | kis szikra mímeli~Urát, de torzalak csak, képe nem;~
3 1 | őket, mint árnyát a fény,~De mindöröktől fogva élek én.~
4 1 | harcaimban bukjam szüntelen,~De új erővel felkeljek megint.~
5 1 | el,~Megsemmíthetnélek, de nem teszem,~Száműzve minden
6 1 | LUCIFER~Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,~S egy
7 2 | hevében.~ÁDÁM~Csodás parancs, de úgy látszik, komoly.~ÉVA~
8 2 | Emelve a bukót: az érzelem.~De mit töprengek. Az nyer,
9 2 | gondviselettől felmentene.~De trágyaféregül tán jobb neked~
10 2 | megnyugvás hitünkben;~Nemes, de terhes, önlábunkon állni. -~
11 2 | dolgokat mondsz.~LUCIFER~De a tudás nem volna még elég;~
12 2 | kegyetlen a mi alkotónk!~ÁDÁM~De hátha megcsalsz?~(A dics
13 2 | megtisztel, hogyha társaul fogad.~De éppen úgy, miként te őt
14 2 | Lucifer kacag.)~ De csak szakíts.~Jőjön reánk,
15 3 | nyomán jár - a lehangolásban.~De hogyha a hálának csatja
16 3 | s enyészet minden élet.~De nézz körűl és láss szellem-szemekkel. -~
17 3 | gondviseletet,~Mit ösztönöm sejtett, de nem becsült,~S tudásom óhajt -
18 3 | becsült,~S tudásom óhajt - óh, de hasztalan.~ÉVA~Úgy-é, úgy-é,
19 3 | fogsz epedni vissza.~(fent) De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör~
20 3 | egy öröklét van kitárva,~De én az élet fájából nem ettem,~
21 3 | cselekszik, téved, elbukik,~De az egész, mint állandó egyén,~
22 3 | is széthulland így, igaz,~De száz alakban újolag felélsz,~
23 3 | visszapillantása az öregnek.~De ifju keblem forró vágya
24 3 | Tünékeny álom képei alatt;~De hogyha látjátok, mi dőre
25 4 | nem köszönhetem magamnak.~De itt e művel, mellyet alkotok,~
26 4 | érzek, mondhatatlan űrt.~De mindegy, hisz nem boldogságot
27 4 | éppoly kellemes.~LUCIFER~De illetlen, hogy egy bölcs
28 4 | észre.~Nem szép zene, igaz: de ne ügyelj rá,~Csókolj meg,
29 4 | ÉVA~Óh, fáraó, zúzz el, de megbocsáss,~Ha a nép jaja
30 4 | üdv, ajkam láng legyen;~De hogyha a nép, e milljókarú
31 4 | mely közénkbe csúsz.~ÁDÁM~De nagy, de nagy.~ÉVA~
32 4 | közénkbe csúsz.~ÁDÁM~De nagy, de nagy.~ÉVA~ El véle;
33 4 | csecsebecs,~Haszontalan, de szép, s ez érdeme.~(Luciferhez)~
34 4 | Talán bolond vágy - - óh, de teljesítsd -~Hagyj vetnem
35 4 | félj, csak szellemed vesz,~De tested megmarad, mint múmia,~
36 4 | fogsz ölelni már parancsból,~De mint egyenlő - kéjnek érzetével. (
37 5 | szűk körében bűnné aljasul.~De vérével táplálván a szabadság,~
38 5 | életre minden szép s nagyot,~De hogyha túl erős, anyjára
39 5 | demagógot.)~ELSŐ DEMAGÓG~De bármint fáj szivem, mégis
40 5 | megbocsájtok, hogyha éhezel.~De hát te, Therszitész? s ti
41 5 | asszonyom! keservesen esik bár,~De mit tegyünk, ez a néphangulat:~
42 5 | nekem~Elvesztél férjem, óh, de keserűbb,~Hogy igazoltad
43 5 | mindannyiszor fölkelti újra. -~De majd meglátjuk, hogyha a
44 5 | gyöngétől mit kérhet az erős? -~De nőm nem jő elém, se gyermekem;~
45 5 | mell vérzik hazámért. -~ÉVA~De jobban vérzik a hon és szivem.~
46 5 | mint ő neked?~ÁDÁM~Lehet, de mind a kettő kárhozat;~Más
47 5 | aljast bírtam volna tenni,~De mert nagy eszme lelkesítni
48 6 | tévén, álisten helyébe.~De mondd, hogy értsük mégis
49 6 | keblén, fűzéres pohárnál. -~De hát fogadástok? -~ÁDÁM~
50 6 | kegyelmi jelt akarja adni, de Catulus lefogja kezét, s
51 6 | Követjük-é szintén példájukat?~De nyald meg ajkad, nincs-e
52 6 | CATULUS~Jól van, jól, Clúvia, de lágy karod,~Puhácska kebled
53 6 | ÉVA~Ah, jól, nagyon. De nézd el, Sergiolus,~A boldogság
54 6 | hallgatom a szűkkorlátu szót,~De a hang árja ringat, mint
55 6 | erényt, gúnyolva taposó.~De hogyha a vész ajtódon kopog,~
56 6 | kissé borzogatja hátam,~De nem emberrel kell-e küzdenem?~
57 7 | kardcsapás rendünkbe emeli.~De őriznünk kell a rend kincseit~
58 7 | gát, mert tiszta minden. -~De illyen napnak jöttét kétleném,~
59 7 | teremnek,~Mely künt piros, de béle por.~ÁDÁM~ Megállj.~
60 7 | változás nagyban midőn beáll. -~De mit törekszem - fáraszt
61 7 | s nép.)~ÁDÁM~Elámulok! - De mondd, mi fejdelem~Közelg
62 7 | poklosság, tudod,~Lassan terjed. De vigyázz, meg ne sértsd~Ez
63 7 | világot válta meg ezáltal,~De e gyávák csak Istent káromolnak,~
64 7 | hősiség,~Bolond.~LUCIFER~ De hátha ők a szúnyogot~Medvének
65 7 | erővel küldi a pokol ránk. -~De hogyha a kereszt vitézi
66 7 | szeret, ki a testnek hizelg,~De aki a lelket vezérli vissza,~
67 7 | Ahhoz, ki mondá: Nem békét, de harcot~Hozok a földre. -
68 7 | Rosz útra tévedett.~De Nicaeában s más igaz hivő~
69 7 | vagytok, tesztek kény szerint,~De jó-e a tett, ítél majd az
70 7 | kiáltok mind napestig, de nem hallgatsz meg, éjjel
71 7 | ki hat, megérté századát,~De nem szülé az új fogalmakat.~
72 7 | kakas szavára kezd viradni,~De a kakas kiált, merthogy
73 7 | gondtalan szivandnak. -~De hagyjuk ezt, nézz kissé
74 7 | ÁDÁM~A zárda, mondod? Óh, de ajtaja~Nem zárja tőlem a
75 7 | nem tenyész remény.~ÁDÁM~De szerelem sem. És ahol te
76 7 | téged is?~HELÉNE~El ám, de kulcsa nincs tengerbe vetve.~
77 7 | Az ördög van veled tán?~De oly szerénynek mégse hittelek,~
78 7 | kívánsz - hallád eskümet.~ÁDÁM~De az nincs tiltva tán, hogy
79 7 | szeresselek.~ÉVA~Te boldog vagy, de hogy feledlek én?~Tankréd,
80 7 | férfi reszketett előttem,~De nőerényem és a hit parancsol -~
81 7 | csókkal minden lomb mögül,~De hozzánk többé, Tankréd,
82 7 | LUCIFER~Pihenj tehát. De én alig hiszem,~Hogy szellemed,
83 8 | Bizon-bizon már jó régen melenget.~De félek, hogy kialszik nemsokára.~
84 8 | nézetnek engedvén helyet,~De e közömbös korban nem leend,~
85 8 | az ércek bölcseletsava.~De elhibáztuk a nedves tüzet,~
86 8 | változásra.~ELSŐ UDVARONC~De, hogyha nem csalódom, ottan
87 8 | jósoltak, míg én nem hiszek.~De megteszem, hogy leljem kedvedet.~
88 8 | báb, mit lelke elhagyott,~De az enyém örökifjú, erős. -~
89 8 | Szeretlek most is, ah, de keserűen~Fulánkos a méz,
90 8 | istenűl tartotta a lovagkor,~De akkor hittek benne, nagy
91 8 | nélkűlem boldogabb lehetnél;~De ott van újra a már meglevő
92 8 | Nem akarálak búba ejteni.~De ládd, az udvar oly csodálatos,~
93 8 | pénzeért rideg valót.~ÁDÁM~De ne olyant, mely szinte képtelen.~
94 9 | észt, e rég üldözöttet.~De a másik szózat sem hangzik
95 9 | érc, a rossz salak kihull,~De a nemesb rész tisztán megmarad.~
96 9 | Dicséretes, barátom, önbizalmad,~De biztosítást, hogy szavadnak
97 9 | oszthatnám én is sorsotok. -~De nékem harc jutott csak,
98 9 | mely által esni is dísz,~De mely rejtekből orvul leskedik~
99 9 | rokonszenv vonz felétek,~De önveszélyemmel megmentelek.~
100 9 | fegyvert - elég volt. -~De ím, ezennel felszólítalak,~
101 10| nő is álom volt-e csak?~De mit beszélek, egy nő, két
102 10| álom volt, és vége van.~De nem mindennek. Az eszmék
103 10| szerint, miket nem értenek,~De értelmök sincs, ezt vagy
104 10| valót, mint én látom magam.~De nem les-é avatlan hallgató,
105 10| utcákon fogják azt beszélni,~De akkor a nép sem lesz kiskorú. -~
106 10| Agyrémekkel hímzett világa közt.~De számtalan egyéb oly társa
107 10| beszéltek az apostolok. -~De hogyha minden más merő lom
108 10| az élő nagy természeten.~De a szabályt, a mintát hagyd
109 10| szabályt,~Nyűgül talán, de szárnyakul soha~Egy törpe
110 11| jól csinálta e világot.~De odalent másképpen hallanók,~
111 11| örökös szofista.~LUCIFER~De bárha áll is, a jaj hogy
112 11| megrázó ős titáni harcban,~De annál ígézőbb, áldásosabb~
113 11| költészet és nagy eszme.~De mondd, mi alakot vegyünk
114 11| becsét,~Bár tudja jól - de hát mi gondja arra -,~Hogy
115 11| hang elhat álmaimba is.~De mit tegyek, élnem kell,
116 11| bárminő rideg,~Az nékem baj; de a leánykebelben~Kivánom
117 11| zománcát a virágnak. -~LUCIFER~De mellyik hát, mutasd, az
118 11| szűlei~Vagyonosak, igaz, de nem tudom,~Mi szemmel nézik
119 11| Álmodhatik, amit tetszik magának;~De akinek e lányka báji nyílnak,~
120 11| tán a panaszban egy kicsi,~De hát ki mondja, hogy nősüljenek,~
121 11| is hagytad látnom őket. -~De mondd, hová is lett az a
122 11| hajói már ma itt leendnek,~De, ami ennél még örvendetesb,~
123 11| kissé horgas, lába görbe,~De ollyan tisztes, éltes férfiú. -~
124 11| mintha ékesíteni akarnám,~De mert méltóbb helyen már
125 11| láttam sok ékszerárust,~De nem való az ily szegény
126 11| irígylik ezt majd. -~ÁDÁM~De ezt a szívet - ezt többé
127 11| LUCIFER~Mindegy is az, de majd elmondom én:~Lovel
128 11| gyárában dolgozott soká.~De az ón méreg, s azt szivá
129 11| virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az hirtelen lehervad, s
130 11| lejátsztam,~Mulattattam, de nem mulattam.~A KORCSMÁROS~
131 12| testesülhetett.~ÁDÁM~Korántse hidd, de kandivá levék:~Mi eszme
132 12| célhoz vezérelendi végre. -~De mondd, hol állunk mégis,
133 12| Tégy hát, amint akarsz, de szaporán.~(Lucifer mindkettőjüket
134 12| Dicséretes buzgóság, mondhatom.~De hisz müvem most félben is
135 12| Most mulathatunk már. -~De mely szakmába tartoztok
136 12| Nélkűle nem emelkedik terem.~De ez csak a homályban tévelyeg,~
137 12| Szép hölgy gyanánt.~TUDÓS~De mindamellett a vegytan csupán -~
138 12| Abban nyugodt vagyok. -~De hát nézzük meg a muzeumot.~
139 12| gőzmozdonyul volt.~ÁDÁM~Ez ló, de korcsult fajta, mondhatom,~
140 12| tudott:~A disznó és a birka, de korántse~Olyan hiányosan
141 12| lombik, céljainkra szolgál.~De úgy látom, hogy ezt mind
142 12| tudománynak szentelé magát.~ÁDÁM~De hát a dajka tündér daljai,~
143 12| céljainknak.~ÁDÁM (félre)~De a müvészet, a szellem maradt
144 12| Keresni ingert és költészetet.~De már nekünk, a legvégső falatnál,~
145 12| tér, midőn organizál. -~De hogyha sikerülne is müved,~
146 12| magában végezi. -~TUDÓS~De én szabom korlátit az üveggel,~
147 12| kommentálni a nagy tetteket,~De megjósolni hívatása nincs. -~
148 12| csak, és életre jő? -~ÁDÁM~De azt a szikrát, azt honnan
149 12| az, ami hátra van.~ÁDÁM~De ezt az egy lépést ki nem
150 12| ebédelsz.~LUTHER (visszalépve)~De holnap újra szítom a tüzet.~
151 12| nemes, mert az hiánytalan.~De véred oly forrongó és szilaj!~
152 12| ÁDÁM~E hang!~LUCIFER~ De mit kapsz e közsorsu nőn,~
153 12| ez nem helyes pár.~ÁDÁM~De én nem állok el, ha ő akarja.~
154 13| Hallottad?~ÁDÁM~ Az igaz, de ily ridegnek~Nem képzelém
155 13| lezárja, s vágyom el köréből;~De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. -~
156 13| csatol, minden kötél. -~De, hajh, mi ez, lélekzetem
157 13| Érzem, mert szenvedek,~De szenvedésem is édes nekem,~
158 13| eszméje volna legalább nagy,~De holnap gúnyolod, miért ma
159 13| ellenében?~ÁDÁM~Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány~Volt
160 13| tudományunk nem dacol vele.~De fog dacolni, érezem, tudom. -~
161 14| ábrándból tiszta felfogásra. -~De nyúgodjál meg, hisz még
162 14| ím, előttem megjelentek.~De hát, ki tudja, jók vagy
163 14| AZ ESZKIMÓ~Tudom, tudom, de a kicsíny időt,~Melyben
164 14| egymást meg nem győzitek,~De egyetérttek rögtön, hogyha
165 14| felköték egy fára magukat.~De ha leoldák hívatlan kezek,~
166 14| egyszerűnek látszik, oly valónak:~De annál károsabb. - A babona~
167 14| mely köztünk hat, mozog;~De testvérét felismerné a jobb,
168 14| igaz,~Agyonverém már mind, de hasztalan,~Mindég kerülnek
169 14| szemünknek ronda látvány:~De megvetést szül keblünkben
170 14| Látom megint annak vonásait,~De úgy, mint hogyha csókjai
171 15| elkerülni még hatalma van.~De a végzetnek örökös betűit~
172 15| boldog, aki átugorja. -~De látál, úgye, mint tudós,
173 15| múlván ki házias körében.~De renditetlen törvény őrködik,~
174 15| sincs egyénileg lekötve,~De az egész nem hordja láncait;~
175 15| mosolygni arcod,~Ha megsugom. De jőj hát közelebb:~Anyának
176 15| szép talán az érzelemnek,~De értelmemnek végtelen unalmas.~
177 15| volt ottan e kebelnek. -~De, óh, Uram! ki fog feltartani,~
178 15| embert, majd visszatér.~De bűnhödésed végtelen leend~
|