Szín

  1 1 |              Anyagot alkotván beléje,~Mely a nagyságot s messzeséget~
  2 1 |          érzéd-é eszméid közt az űrt,~Mely minden létnek gátjaul vala~
  3 1 |       magadtól,~Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. -~Együtt
  4 2 |              tüzének halvány mása az,~Mely véle együtt semmivé borulna.~
  5 2 |               közt, mint menhely áll,~Mely lankadástól óvja szívöket,~
  6 2 |         tartja tán az a kis féreg is,~Mely a gyümölcsöt eszi el előled,~
  7 2 |               tégedet?~Egy szikra az, mely bennetek dereng,~Egy végtelen
  8 2 |            tán volna egy, a gondolat,~Mely öntudatlan szűdben dermedez,~
  9 2 |              LUCIFER~Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg,~Nézd
 10 2 |               gyermek-hangu égi kart,~Mely mindég dícsér, rossznak
 11 2 |               kivánok, diszharmóniát,~Mely új erőt szül, új világot
 12 2 |            jövend utánad, szép hugom,~Mely milljó úton ezt vitatja
 13 3 |                keblem, tudod, erős -,~Mely rám befolyhat, aki enmagamban~
 14 3 |          LUCIFER~      Az a melegség,~Mely életet visz a jegek honába.~
 15 3 |            ÁDÁM~Hát e két lángfolyam, mely zúgva fut~Mellettem el,
 16 3 |              lényed víz és tünde lég,~Mely még imént piroslott és örült,~
 17 3 |             játék csillogása,~Előttem mely foly, nem hatok belé. -~
 18 3 |              egy kicsiny sugárt adok,~Mely biztatand, hogy csalfa tűnemény~
 19 4 |              úr! aggódva kérdi néped,~Mely elvérezni boldog lenne érted,~
 20 4 |               hogy megleltem az utat,~Mely a valódi nagysághoz vezet.~
 21 4 |              földindúlás, nincs vész, mely ledöntse:~Erősebb lett az
 22 4 |             végzet arra ítélt állata,~Mely minden rendnek malmán húzni
 23 4 |          ragyog, mit színe fölvet,~És mely hullám esetleg épp te vagy.~
 24 4 |            dicsőség,~Hideg kigyóként, mely közénkbe csúsz.~ÁDÁM~De
 25 4 |           érzed-é a lanyha szelletet,~Mely arcodat legyinti s elröpül?~
 26 4 |        cselekszi,~Csak gyönge szellő, mely körűlenyelg.~ÁDÁM~Rettentő
 27 4 |      parancsolt.~(Egy múmia felé rúg, mely ezalatt a trón előtt tűnt
 28 4 |      Enyésszen az egyén, ha él a köz,~Mely egyesekből nagy egészt csinál.~
 29 5 |       határain.~Egy durva nép él ott, mely vakmerőn~Fenyegeté szabadságát
 30 5 |          Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő
 31 5 |            lelkü, éhenholt csoportot,~Mely eb gyanánt a hulladékra
 32 5 |              le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről
 33 5 |            fázom idegenszerű körében,~Mely a mezetlent is szemérmetessé,~
 34 5 |               elriassza e káprázatot,~Mely küzdelmemben a már-már bukó~
 35 5 |           láncot érdemel e csőcselék,~Mely érzi, hogy te szűletél urául,~
 36 6 |             megfogant a fekete halál,~Mely a várost pusztítja. -~ÁDÁM~     
 37 6 |               elkomolyít.~Azt tartom, mely kacag, nem is valódi.~Legédesebb
 38 6 |              kívülről.)~Mi jajszó ez, mely úgy velőbe hat?~LUCIFER~
 39 6 |           Elandalítni azt a szózatot,~Mely a kebelnek mélyét felveri~
 40 6 |              s új istent nem találsz,~Mely a salakból újra fölemelne. -~
 41 7 |              szent jelet,~Testvérileg mely egy célhoz csatol? -~Hitünk
 42 7 |             hírhedett almát teremnek,~Mely künt piros, de béle por.~
 43 7 |           utasra,~Mint bármelyik más, mely sosem világlott. -~Minden,
 44 7 |             tuléli ronda dög gyanánt,~Mely gyilkoló miazmákat lehel~
 45 7 |       miazmákat lehel~Az új világban, mely körűle fejlik. -~Ládd, így
 46 7 | véges-végtelen,~S hol az egzakt pont, mely határt tegyen?~Bár érzésed
 47 7 |           meztelábas ronda csőcselék,~Mely a bilincselt népet kárörömmel,~
 48 7 |                kiről Szent János írt,~Mely el fog veszni a világ szinéről. -~
 49 7 |                Az eszme él, s a láng, mely fellobog,~Világot késő századokra
 50 7 |          rejtélyes bíró a rokonszenv,~Mely istenít vagy gúnyával megöl. -~
 51 7 |              bűnös önmaga a győzelem,~Mely szerteszór, száz érdeket
 52 7 |           száz érdeket növel.~A vész, mely összehoz, mártírt teremt,~
 53 7 |              ellenében:~A kor folyam, mely visz vagy elmerít,~Uszója,
 54 7 |             így a csendes éjbe nézni,~Mely, mint nagy szív, szerelemtől
 55 7 |              mindez, mint tünde álom,~Mely tán az égből kísért e világra;~
 56 7 |          illedelmes szép boszorkahad,~Mely a mezetlen nimfát mindazáltal~
 57 7 |               bajtárs, a rémes halál,~Mely torzképezve a rideg erényt,~
 58 8 |              nagy műt is újrakezdjük,~Mely a minap sikertelen maradt.~
 59 8 |           menyegző, a dicső eredmény,~Mely ifjuságot önt az agg erébe,~
 60 8 |              Nem szenvedhetem~E fajt, mely olly epés, bús felfogással~
 61 8 |              keserűen~Fulánkos a méz, mely szivembe szállt.~Fáj látnom,
 62 8 |        lehetnél; a sors semmivé tett,~Mely a nőt báb-istenként tartja
 63 8 |             sajátja,~Míg bűne a koré, mely szülte őt.~Hej, famulus!~(
 64 8 |             valót.~ÁDÁM~De ne olyant, mely szinte képtelen.~LUCIFER~
 65 8 |            újszülött,~Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,~S csak
 66 8 |              merengve)~Kivántam kort, mely nem küzd semmiért,~Hol a
 67 8 |         egekből nyert a dőre ember -,~Mely tenni vágyik, mely nem hágy
 68 8 |           ember -,~Mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni,~S csatára
 69 8 |          tudhatom.~ÁDÁM~Óh, jő-e kor, mely e rideg közönyt~Leolvasztandja,
 70 8 |             közönyt~Leolvasztandja, s mely új tetterővel~Szemébe néz
 71 8 |               rejtett szót kimondani,~Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt~
 72 8 |           szót, azt a nagy talizmánt,~Mely a vén földet ifjuvá teszi:~
 73 9 |              az íróasztal nyaktilóvá, mely mellett Lucifer mint bakó
 74 9 |              imé! van nékem is fejem,~Mely többet ér tán, mint az a
 75 9 |               dicsőség,~Nem ellenség, mely által esni is dísz,~De mely
 76 9 |           mely által esni is dísz,~De mely rejtekből orvul leskedik~
 77 9 |           retesz erős,~A bűzhödt lég, mely elmét, izmot öl,~Szövetségestek
 78 9 |         emberéről?~Ki látja a szálat, mely színpadán~Egy Catilínát,
 79 9 |              oly oltár illeti~Csupán, mely mindig ifju - és ez a szív.~
 80 10|        Ismérem én az ily lehangolást,~Mely a mámornak reggelén köszön
 81 10|               végzetével,~Mint a hab, mely most fénylik, most sötét.~
 82 10|        számtalan egyéb oly társa van,~Mely fontos arccal rajzol a porondban,~
 83 10|            egyszerű és a természetes,~Mely ott ugrat csupán, ahol gödör
 84 10|           ahol nyílt a tér.~S a tant, mely most őrültséghez vezet~Szövevényes
 85 10|            szellemet,~A természettel, mely egyenjogúvá~Teszi s teremtett
 86 10|             szellemőr,~Az új világba, mely fejlődni fog,~Ha egy nagy
 87 11|             nagy polcodon~Az életről, mely lábadnál mozog,~Mint a múltakról
 88 11|               hatalmam is,~Tagadásul, mely véle harcban áll.~S mig
 89 11|         bacchanális tűz felgerjedése,~Mely minden arcra rózsa-árt idéz,~
 90 11|          Lucifer?~LUCIFER~A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,~Éppen,
 91 11|              LUCIFER~No, ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,~
 92 11|               a gépből egy főcsavart,~Mely összetartá, a kegyeletet,~
 93 11|          társaságot kívánok helyette,~Mely véd, nem büntet, buzdít,
 94 11|           vásár csoportozattá alakul, mely a szín közepén tátongó síron
 95 12|           kandivá levék:~Mi eszme az, mely a széles világot~Eggyé olvasztja,
 96 12|            Most mulathatunk már. -~De mely szakmába tartoztok sajátlag?~
 97 12|                ez hús- s gyapjútömeg,~Mely, mint a lombik, céljainkra
 98 12|              itt van az utolsó rózsa, mely~Nyílt a világon. Hasztalan
 99 12|            utódot, tettre ingerelvén,~Mely mesterkélt világtokat ledönti?~
100 12|          nincs élet, nincs egyéniség,~Mely mesterén túl járna, semmi
101 12|               Mondd, mi hát az eszme,~Mely egy ily népbe egységet lehel,~
102 12|             ily népbe egységet lehel,~Mely, mint közös cél, lelkesítni
103 12|            vérével. - Hol van az erő,~Mely e szent kapcsot elszakítni
104 12|               ír. -~Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül~Felénk rebeg,
105 13|           szín félhomállyal kezdődik, mely vaksötétté válik lassankint.
106 13|            folt gyanánt áll~A gömbön, mely keringve elvegyül~Milljó
107 13|            fáj, míg végképp elszakad,~Mely a földhöz csatol, minden
108 13|      megsemmisülsz,~Mint ázalagféreg, mely csöpp vizében~Fickándozik. -
109 13|             felfogás~És minden érzés, mely benned feszül, csak~Kisúgárzása
110 13|                Mit földednek hívsz, s mely ha más leendne,~Nem létezhetnék
111 13|      szellememtől vontad el magadnak,~Mely kis hazádnak rendét lengi
112 14|               úgy kedveled~Azon erőt, mely a vért lükteti,~És ifjú
113 14|              úgysem érzi~A szellemet, mely köztünk hat, mozog;~De testvérét
114 14|              süllyedt, torzalak lesz,~Mely borzadályt szül. Menj, ne
115 15|      furcsaság közt oly bélférget is,~Mely vércsében s macskában bír
116 15|           macska-, vércse-körmöket,~S mely óvatos, ki is kerülheti,~
117 15|            voltán bámuland~A sorsnak, mely házasságot, halált,~Bűnt
118 15|             tehát vezéred,~E két szó, mely csak úgy bír testesülni,~
119 15|           emelkedett:~Végetlen a tér, mely munkára hív,~S ha jól ügyelsz,
120 15|               zeng feléd~Szünetlenül, mely visszaint s emel,~Csak azt
121 15|            tagadásod~Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,~S eltántorítja