Szín
1 1 | útja ferdesége. -~Jössz te, kedves ifju szellem,~Változó
2 1 | Leborul.)~(Szünet)~AZ ÚR~S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten
3 1 | Vegykonyhájában szintén megteszi. -~Te nagy konyhádba helyzéd embered,~
4 1 | is, hogy ők dicsérjenek.~Te szülted őket, mint árnyát
5 1 | erővel felkeljek megint.~Te anyagot szültél, én tért
6 1 | Ott állok, látod, hol te, mindenütt,~S ki így ösmérlek,
7 2 | újuland meg.~(fent) Ádám, te félsz?~ÁDÁM~ Tőled,
8 2 | nagyon sok van még, mit te nem tudsz,~S nem is fogsz
9 2 | világot ossza meg veled?~Te őt dicséred, ő téged kitart,~
10 2 | ÁDÁM~ Ki vagy tehát te?~Hisz ollyannak tűnsz fel,
11 2 | fogad.~De éppen úgy, miként te őt lenézed,~És állsz felette
12 2 | ÁDÁM~S azoknak volnál hát te egyike?~LUCIFER~Igen, erősek
13 3 | volna azt saját erőm.~S te nem mentél meg a súlyos
14 3 | én vagyok.~ÁDÁM~Ah, úgy te gyönge szellem vagy igen,~
15 3 | terveimben és nagy vágyaimban.~Te elkényeztetett gyermek,
16 3 | hasonlót érzek én is.~Ha majd te harcolsz a fenevadakkal,~
17 3 | LUCIFER (hátralépve)~Ki vagy te, rém - nem téged hívtalak,~
18 3 | Ne félj, betöltöd célodat te is,~Csak azt ne hidd, hogy
19 4 | és feledd el a világot.~Te meg némítsd el azt a jajgatást.~
20 4 | fölemelkedik.)~ÁDÁM~Hölgyem, te szenvedsz, s nem tudom,
21 4 | Jobb mester valál te,~Mert megtanítál a jajt
22 4 | Már ma mentsd fel:~Amit te eldobsz, ő meg nem nyeri,~
23 4 | mely hullám esetleg épp te vagy.~ÁDÁM~S mért éppen
24 4 | önhitten útadon,~Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von. (
25 4 | Sokkal jobban föllelhetem. Te csak~Beszélj, beszélj, hogy
26 4 | sejtéssel halljuk hangjait.~Te csak virág légy, drága csecsebecs,~
27 5 | és tapsol.)~ELSŐ DEMAGÓG~Te nem vagy bérenc, mert ki
28 5 | Gazdái asztaláról? - Óh, te gyáva,~Ízlésedet nem írigyelhetem.~
29 5 | Miltiádészről? - Óh, nagy istenek!~S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból~
30 5 | megbocsájtok, hogyha éhezel.~De hát te, Therszitész? s ti mind,
31 5 | van boldogabb nő,~Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!~
32 5 | Atyád kardját mutasd be te.~KIMÓN (a kardot felakasztva)~
33 5 | csőcselék,~Mely érzi, hogy te szűletél urául,~Ki nemesebb
34 5 | kínjait, csak élveket kivánva.~Te meg, nő, aki - úgy rémlik
35 5 | percemet. -~ÉVA~Átok reád, te közlelkű rideg nép,~A boldogságot
36 6 | ölelni?~S ha bírnád is, te, aki telhetetlen~Gyönyörre
37 6 | CATULUS~ Clúvia!~Jőj hát te is, nem nézhetem soká,~Ha
38 6 | van biz az, nos, Clúvia, te mit tudsz?~CLUVIA (énekel)~
39 6 | dalnak költője lenni.~ÁDÁM~S te nem danolsz, mit búsongsz,
40 6 | félre innen.~PÉTER APOSTOL~Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,~
41 6 | előtérre lép, Éva követi.)~S te itt vagy, Júlia, mondd,
42 6 | nem ott van-é helyem, ahol te vagy?~Ah, Sergiolus! vajh
43 7 | nincs nekem veszteglésem.~3. Te pedig szent vagy - - (XXII.
44 7 | én is egyúttal vele.~Csak te maradtál egy kissé alant.~(
45 7 | összerogyva)~Ments meg te, bajnok.~ÁDÁM (felkarolva)~
46 7 | De szerelem sem. És ahol te vagy,~Hogyan ne volna szerelem,
47 7 | ígéretre.~ÁDÁM~ Óh, te szent anya!~Te testesített
48 7 | Óh, te szent anya!~Te testesített tiszta szeretet,~
49 7 | malasztját. - -~HELÉNE~S te nem kivánod tudni sorsomat?~
50 7 | Szerettél újra, s akkor már te csaltál.~Ismét szerettél -
51 7 | LUCIFER (Ádámhoz)~Uram, siess. Te nem bírsz elbucsúzni,~S
52 7 | hogy én szeresselek.~ÉVA~Te boldog vagy, de hogy feledlek
53 7 | HELÉNE (félre)~Ah, gyáva te - hát mindent én tegyek?~(
54 7 | szelleme,~Erősebb, mint te.~ÁDÁM~ Hah, ki mondja
55 7 | engemet.~23. Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak;
56 7 | küszöbről.~ÁDÁM~Ki vagy te, rém!~A CSONTVÁZ~ Én
57 8 | ül,~Méltó gyanúba jössz te is, midőn~Olyan nyakasan
58 8 | is, mit reggel kapok,~S te hálátlan vagy, ládd, ez
59 8 | örökifjú, erős. -~Óh, nő, ha te meg bírnál érteni,~Ha volna
60 8 | Minőnek első csókodnál hivém,~Te büszke lennél bennem, s
61 8 | tán nyúgodtabb lehetnék,~S te is nélkűlem boldogabb lehetnél;~
62 8 | kort és mindent körűlem.~Te örökös vagy, míg az mind
63 8 | vagy, míg az mind mulandó,~Te felmagasztalsz, míg amaz
64 8 | néked.~[HARMADIK] UDVARONC~Te tréfát űzesz.~ÉVA~
65 8 | rejtélyes kedélyt?~Borbála! hisz te így nem is szeretsz.~Vagy
66 9 | kegyelmed.~ÁDÁM~Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz? -~
67 9 | szív hogy rokon tiéddel,~S te ezt a szót, hölgy, meg nem
68 9 | rablók vagyunk. -~Hát még te élsz? - kövesd testvéridet. -~(
69 9 | Valóban, polgár, úgy látszik, te is~Kékvér arisztokrataul
70 9 | szólsz ily regényesen. -~Te férfi vagy, én ifju s nő
71 10| érdekelne a bűn, rejtekében,~Te megrovást nem szenvedő lovag! -~
72 10| ÁDÁM~Jól van tehát, látom, te érdemes vagy,~S a legrejtettebb
73 10| és dalokhoz;~Engem vezess te, kétes szellemőr,~Az új
74 11| közbeszól a szív verése is.~ÁDÁM~Te, kétkedő gúny, hát nem szebb
75 11| ÁDÁM~Hallgass, hallgass, te, örökös szofista.~LUCIFER~
76 11| LUCIFER~Ugy ítélsz, ládd, te is nagy polcodon~Az életről,
77 11| foglaljátok ezt a jó helyet,~Te, jómadár, csak az mulattat
78 11| azt hiszed talán,~Hogy még te is valami vagy.~MESTERLEGÉNY~
79 11| félre)~No, még az kéne csak, te vén szipirtyó.~CIGÁNYASSZONY~
80 12| látkörében a középnek. -~LUCIFER~Te jól választád kedvenc tárgyadul~
81 12| szűk és nagyon tág. - Hisz te ismersz,~Ádám, ugy-é? -
82 12| szellem-szózatot,~Óh, nézd, óh, nézd, te gőgös, gyönge ember,~Hogy
83 12| vagyok.~AZ AGGASTYÁN~ Te ismét~Mértéktelen fűtötted
84 12| hatalmunkban vagyon. -~Nem ismered te a tűznek varázsát,~Ki csak
85 12| gyermekét.~ÉVA~Ugy-é, ugy-é, te áldott ídegen.~AZ AGGASTYÁN~
86 13| Igen, több az mesénél.~Te ismersz már, a földnek szellemét,~
87 14| LUCIFER~ S mást tevél-e te?~Az a különbség csak közöttetek,~
88 14| közöttetek,~Hogy ő fókát, te embert áldozál~Az istenségnek,
89 14| egyetérttek rögtön, hogyha te~Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott.~
90 15| végzet áll a történet felett,~Te eszköz vagy csak, mellyet
91 15| száz merész beléhullt,~Te léssz a boldog, aki átugorja. -~
92 15| ez nyúgalom!~LUCIFER~S te, dőre asszony, mondd, mit
93 15| hozzád is, maradj tehát.~Te meg, fiam, beszéld el, hogy
94 15| Vigasztaló, mosolygó géniusz. -~Te, Lucifer meg, egy gyürű
95 15| Lucifer meg, egy gyürű te is~Mindenségemben - működjél
96 15| azt az Isten~Dicsőségére te végzed,~És ő éppen rád szorulna,~
97 15| Mint végzése eszközére:~Sőt te nyertél tőle díszt, ha~Engedi,
|