Szín

 1 3   |          örül, szeret és elbukik,~Midőn napszámát s vágyait betölté.~
 2 4   |    rabszolgára, akit az megillet,~Midőn már úgyis a széles világon~
 3 5   |        meg - vagy miért is éljek,~Midőn látom, mi dőre a szabadság,~
 4 6   |            szép hölgyek, tőletek,~Midőn a csók oly sokkal édesebb,~
 5 6   |            Sergiolus,~A boldogság midőn elkomolyít.~Azt tartom,
 6 7   |           csak akkor fog betelni,~Midőn ledűl a gát, mert tiszta
 7 7   |      reátalál,~A változás nagyban midőn beáll. -~De mit törekszem -
 8 7   |           hallgattuk és kisértük;~Midőn csillogni látunk két szemet~
 9 7   |        keresztes~Majd-majd beért, midőn hozzád jutánk.~ÁDÁM~Nem
10 7   |            hát nem nagy eszme az, midőn~Tengerfenékre szállok kulcsodért?~
11 7   |          a szent sír vitéze volt.~Midőn egy éjt meglepte a vad ellen,~
12 7   |           vagy magam?~Ismertelek, midőn mosolygtatok.~Mi itt valóság
13 8   |     szentegyház téteit;~Sőt most, midőn anyád mint rút boszorkány~
14 8   |        Méltó gyanúba jössz te is, midőn~Olyan nyakasan s ernyedetlenül~
15 8   |   tudásomat miattad,~Megfertőzöm, midőn haszontalan~Időjóslást,
16 8   |          én, nemes háznak leánya,~Midőn kétséges rangodhoz csatoltam~
17 9   |       világom e szörnyű emelvény.~Midőn ráléptél, véled egy darab~
18 9   |    Kezembe nyomta az egyik cudar,~Midőn nyakának tartám késemet.~
19 10  |            óh, bár itt lenne már,~Midőn utcákon fogják azt beszélni,~
20 11  |           mutatván)~Az nem csoda, midőn az ősidők~Kisértetén állunk,
21 11  |          alakot vegyünk magunkra,~Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,~
22 12  |      nagyon haszontalan.~Mert még midőn az ember, vakhitében,~Imádott
23 12  |      költemény;~Iróját akkor, még midőn bünös~Önhittel az egyén
24 12  |        eszme nálunk a megélhetés.~Midőn az ember földén megjelent,~
25 12  |         hogyha már~Lombikhoz tér, midőn organizál. -~De hogyha sikerülne
26 12  |           kezdhetem~A nagy müvet. Midőn már int a cél,~Kisded göröngy,
27 12  |           állna ellent a csábnak, midőn~Szikrázva, bőgve a vadult
28 12  |       fagyasztó tudomány!~Bukjék, midőn a természet beszél.~AZ AGGASTYÁN~
29 14  |   gyászlepelt~A természet dobott, midőn merengek,~Első, utolsó ember
30 14  |      állat első bennetek,~És csak midőn ezt el birád csitítni,~Eszmél
31 15  | Emelkedjél, Ádám, ne légy levert,~Midőn látod, kegyembe veszlek
32 Info|      lehet fogalma erről. Később (midőn visióban él) nincs anachronismus,
33 Info|   hasonlót érzek én is.~ 455  K: <Midőn> te... ~ M jav.: Ha majd
34 Info|     akartam én e helyet érteni, s midőn azt írod, hogy nem érted
35 Info|      Nehéz. ~ A jav.: A boldogság midőn elkomolyít,~1228  K: me<
36 Info|         beáll.- ~ M jav.: nagyban midőn~1481  K, T 1924, KF 1989:
37 Info|            i<l>ly~1744-~1745  A: „Midőn egy éjt meglepte ... táborát” ...
38 Info|           sor jegyzeténél!]~  K: <midőn> dicsér<tetem> ~ A jav.:
39 Info|      elbámulsz e komoly dolgokon, midőn belátod, hogy az egész csak