Információ

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

CD-szöveg, Madách Imre összes művei

Az ember tragédiájának még nem készült el új kritikai kiadása. Az elmúlt években Kerényi Ferenc dolgozott rajta, az a kutató, aki Horváth Károly mellett az 1989-es „kritikai igényű” Madách Imre válogatott művei c. kötetnek is szerkesztője, szöveggondozója volt. Korszerűsített Tragédia-szövege, e kiadás jegyzetei jó alapul szolgálnak egy Madách kritikai kiadás megindításához. Ehhez a munkához is szándékoztunk vitaanyagot, előtanulmányt nyújtani, amikor Andor Csabával elhatároztuk a Madách Irodalmi Társaság nevében, hogy a Tragédia szövegét CD-lemezen is hozzáférhetővé tettük a diákok, tanárok, kutatók számára. Jelenlegi CD-kiadásunk szolgált alapjául egy másik CD-nek is, amely a Tragédia 25 fordítását tartalmazta, s bemutatták a frankfurti könyvvásáron 1999-ben.

A jelen drámaszöveg viszont nem az 1989-es Kerényi Ferenc által készített szöveg másolataként, hanem az eddigi fontos kiadások és a K összevetéséből, KF szövegét és szöveggondozási gyakorlatát kritikailag továbbfejlesztve keletkezett. Ezért szövegünk a szövegváltozatok új feldolgozásával kezdtük: a kézirat[1], a Tragédia egyetlen fennmaradt vázlatlapja[2], az 1861-es első, az 1863-as második, Madách életében megjelent kiadások szövegei[3], Madách és Arany javításai a kéziraton, Arany levélben írt szövegkritikai jegyzetei és Madách válasza, továbbá Szász Károly levélben írt szövegkritikai jegyzetei[4] és Madáchnak a 63-as kiadásban ennek az alapján (vagy ennek ellenére) végzett javításai, Tolnai Vilmos 1924. évi 2. javított és bővített kritikai kiadása és Kerényi Ferenc 1989. évi kiadása[5] alapján kiszűrtük azt a szövegváltozatot, amely ma lehet érvényes szövege a Tragédiának.

A Tragédia középiskolás olvasói számára jelenthet segítséget az információ „Szó- és szöveg­magya­rázatok” része. A szómagyarázatoknál is elsősorban Kerényi Ferenc jegyzeteire támaszkodunk[6]. Ezek a magyarázatok talán egy kicsit lakonikusak, döntő többségükben szómagyarázatok. S ha nem is tartjuk szükségesnek a századelő magyarázatos kiadásainak bőbeszédű, elemzéssel vegyített szövegmagya­rázatait, az ezekben feltűnő gondokra, homályosabb, középiskolásoknak nem feltétlenül ismert fordulatokra is oda szerettünk volna figyelni. Az ilyen kiadások közül figyelembe vettük Alexander Bernát jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátott kiadását[7], természetesen igen erős szelekcióval és rövidí­tésekkel.

A Tragédia hiteles és pontos szövegének megállapításához a következő hét kérdésre kellett választ adnunk:

1.       Madách - vagy Madách és Arany?

2.       Hány soros a Tragédia?

3.       Hány fennmaradt, ismert kézirata van a Tragédiának?

4.       Milyen szövegeket vessünk össze a pontos, hiteles szöveg megállapítása érdekében?

5.       Hogyan és milyen mértékben végezhetünk helyesírási korszerűsítéseket Madách szövegén?

6.       A helyesírási korszerűsítés mennyire legyen konzekvens?

7.       Maradhatnak-e nyitott kérdések, lehetnek-e olyan sorai a Tragédiának, ahol nem tudunk dönteni egy hiteles, érvényes szövegváltozat mellett?

A válaszok a következők:

Az első probléma tehát, hogy rekonstruáljunk-e valamiféle érintetlen Madách-szöveget, mint ezt igen tanulságos és hasznos könyvében Striker Sándor[8] teszi, vagy maradjunk a hagyományok, a kritikai kiadások szabályai mellett, s tekintsük alapszövegnek az ultima editiot, amely nemcsak Madách és Arany, de némiképp még Szász Károly szövege is. A második mellett döntöttünk, mert Madách válaszolt arra a kérdésre, hogy melyik Tragédia-szöveget vállalja. Ha az első kiadás esetében a kezdő író a nagy tekintélyű Arany javításait csak kényszerből, alázatból, tiszteletből vállalta volna, a saját maga által sajtó alá rendezett második kiadás esetében visszaállíthatta volna saját szövegét. Igaz, nem állt rendelkezésére valószínűleg a kézirat, csak az első kiadás szövege (persze miért nem lehettek volna meg ekkor még egyes vázlatok?), de ahol úgy érezte, így is javított és változtatott az első kiadás szövegén. Miért nem javított vissza? Talán elismerte, elfogadta Arany simításainak jótékony hozzájárulását a Tragédia sikeréhez... A Madách-Arany szöveg mellett döntöttünk azért is, mert az irodalomtörténet döntő fölénnyel ezt a változatot fogadta el, s közel 165 évet kellett várni arra, hogy az „érintetlen változat” végre nyomtatásban is napvilágot lásson.

A második kérdésre sem egyszerű a válasz. A Tragédia Madách vázlatlapjának[9] sajátkezű összegzése szerint 4080 soros, Alexander Bernát 1909. évi magyarázatos kiadása 4139, Tolnai Vilmos 1924-es kritikai kiadása és Striker Sándor „rekonstrukciója” 4140, Kerényi Ferenc 1989. évi kiadása alapján 4117, a mi főszövegünkben 4141 sor. Miért? Véleményünk szerint minden sor, melyet a drámában a szereplők mondanak, számozandó a kiadásban, miképp ezt Tolnai kritikai kiadása, vagy korábban Alexander Bernát magyarázatos kiadása[10] is tette. (Ez a kritikai kiadások előírása is.) Így a verses dráma eltérő verselésű betétdalai (pl. Hippia dala Rómában), vagy lírai betétei (Lucifer „imája” az elemekhez a 2. színben) éppúgy nem hagyhatók ki a sorszámozásból, mint a prózai betétek (zsoltárok). Ez utóbbi, folyamatos szedéssel is 24 sort tesz ki Tolnainál és az 1. kiadásban, ezt a hagyományt folytatva a mi szövegünk számozása is 24 sorral bővül a 7. színben. (Ezek a zsoltárszövegek így az 1583-1594. - 12 sor -, az 1830-1836. - 7 sor - és az 1841-1845. - 5 sor - sorszámmal vannak jelölve.) Így a Tragédia 4141 sorból áll (KF sorszámozása 4117, + 24 sor = 4141.). A Tolnai-féle kritikai kiadás a 4140. sorral végződik, ám Tolnai nem számozta külön a párizsi színből minden eddigi kiadásból kimaradt két sort: nála ezek a sorok a szövegben b-vel jelöltek: 2165.b és 2237.b - így az ő számozásának két sorral kellett volna rövidebbnek lenni, mint Alexander B. kiadásának számozása. Ám a londoni színben eggyel elszámozta a sorokat, a 2695. után 4 sorral írta a 2700. sort. Így itt „nyert” egy sort, s a Tragédia szövege ezért lett nála 4140 sor.

Az első, 1861. évi kiadás már 51 sorral több, mint a vázlatlap összesítése. (Persze a vázlatlap is több 24 sorral, hisz a zsoltárokat nem számolta be Madách. Így a tényleges növekedés 51-24= 27 sor. Ebből 23 sor mint Madách kimutatható toldása már megjelenik a K-on, 3 sor pedig Arany János toldása. A K sorösszege így nem azonos a vázlatlapon összeszámolt sorokkal, nem 4080+24, hanem 4109+ 24 soros. Miután az adott vázlatlapon a sorokat Madách megszámolta, valószínűleg még egyszer átjavította, kiegészítette szövegét. A vázlatlapon álló befejezés tehát megkérdőjelezhető - Madách javításai, toldásai feltehetőleg 1860 márc. 26-a után is születhettek még.) 1861 4131 sorához a 2. kiadás 1863-ban 8 sort tett, ezeket főleg Szász kritikája alapján írta hozzá Madách a szöveghez. Ugyanakkor a 663. sor kimaradt az 1863-as kiadásból. Itt a gyarapodás: 58, illetve 58-24=34 sor. Főszövegünk további 2 sorral, a Tolnai-kiadásban b-vel jelölt, a Kerényi-kiadásban szabályosan számozott kéziratsorokkal a párizsi színből bővült, M első, vázlatlapon összegzett soraihoz képest 61-24= 37 sorral.

A „toldások” lajstroma, főszövegünk sorszámozása alapján: Madách kimutatható toldásai a K-on:  93, 147, 159, 169, 170, 171, 172, 187, 325, 619, 620, 757, 762, 768, 987, 1002, 1030, 1499, 2086, 2087, 2490, 2516, 2517 (össz. 23 sor). Arany János toldásai (a többi esetben Madách meglévő sorait javította): 623, 2286, 3932 (3 sor). Madách kimutatható toldásai az 1863-as kiadásban, többnyire Szász bírálata alapján: 1605,1615, 2293, 2294, 2428, 3356, 3793, 3794 (8). A K-ban szereplő, ki nem húzott 2 sor, melyeket T 1924, KF 1989 és főszövegünk is a Tragédia érvényes, hiteles szövegébe számított, betoldott: 2165, 2239.

Harmadik kérdésünk a kéziratok számát firtatta. Véleményünk szerint megismerhető csak egy, a fakszimilében is kiadott változata van a kéziratnak. Nem osztjuk hát azon nézeteket, mely szerint az egy szövegen belül több megkülönböztethető kéziratról (Madách ősszövege - és a javítások) kellene beszélnünk, s nem követjük Kerényi Ferenc 1989-es kiadásának szövegkritikai jegyzeteiben elkülönített két kézirat fikcióját sem[11]. Véleményünk szerint itt egyetlen kéziratról, s az azon látható kétféle javításról - Madách javításairól és Arany János javításairól van szó. Egyszerűbbnek tartjuk a szövegváltozatoknál Tolnai jelöléseit (K, M jav. és A jav.), mint a K és K₁ elkülönítést, már csak azért is, mert a másik jelölés szerint lehetne K (ősszöveg), K₁ (M javítása a K-ban) és K₂ (az Arany által javított K-szöveg) is a megkülönböztetés.

A negyedik probléma: főszövegünk kialakításánál milyen előzményekre támaszkodjunk. A kézirat és javításai mellett az első két, Madách életében megjelent kiadás szövege volt alapvető fontosságú. Ezek mellett végül Tolnai Vilmos és Kerényi Ferenc kritikai jellegű kiadásait használtuk csak fel. Reméljük ezzel hozzájárulhattunk Madách művének alaposabb megismeréséhez mi is.

Az ötödik kérdés talán a legfontosabb - vajon kövessük Kerényi Ferenc megoldását, amennyiben mindenütt mai helyesírású szöveget közöljünk, ahol a változtatás nem módosítja a ritmikát, nem rontja a versmértéket, vagy alkalmazzuk a kritikai kiadások érvényes szabályzatát, amely az 1832 és 1904 között keletkezett szövegek közlésében csak a technikai természetű módosításokat (mint pl. a cz helyén a c) engedi meg, de változatlanul kell hagyni az eredet helyesírást, rögzítve a szerző nyelvállapotát és írásgyakorlatát[12]. Esetleg Tolnai hagyományaihoz térjünk vissza és kövessük az 1863-as kiadás helyesírását mindenben, tehát cz a c helyén, a ki aki helyett, roszsz a rossz helyett - természetesen emendálva a sajtóhibákat.  A mi főszövegünk Kerényi Ferenc kritikai igényű szöveggondozásának elveit követi - mert reményeink szerint a többség nem múzeumi tárgyként, kultúrtörténeti értékként olvassa a Tragédiát, hanem ma is élő, a ma emberével is kommunikáló szövegként. Mivel szándékunk a lehető legpontosabb, ám a nagyközönségnek szóló Tragédia-szöveg létrehozása, így mindenütt a ma érvényes ortográfiát alkalmaztuk, ahol a modernizálás nem változtatta meg a szöveg verselését, ritmusát.

A helyesírási modernizálás mértékének tehát csak a verselés szab határt. Felmerül a kérdés, milyen következetességgel hajtandó végre ez a korszerűsítés? Változtassunk-e minden esetben mai helyesírásra, amikor az adott szó hosszú és rövid szótagjai nem változnak (pl. tisztúlt és tisztult írásképű szóalak egyaránt spondeus), vagy a „jövőbeli színházi felhasználókra” gondolva, az ejtésbeli szövegromlást megakadályozandó, őrizzük meg néhol Madách nyelvállapotát[13]? Kerényi Ferenc érvelése az általa gondozott szövegben számos helyen meghagyja a hagyományosan, régiesen írt alakot: a megsemmisűlt, elsilányúlt, korlátúl-típusú szóalakok igen gyakran hosszú magánhangzósak maradnak - holott a magyar időmértékes verset nem kell segíteni zárt szótag esetén a magánhangzó megnyújtásával, valamint a verssorok utolsó szótagja esetében a rövid szótag is kaphat pótlónyúlást, ha a verstani helyzet úgy kívánja. Ezért főszövegünkben emendáltuk mai helyesírásúra ezeket a szóalakokat - KF 1989 szövegéhez képest közel 300 sorban változtattunk. A változtatások háromnegyede az itt említett típusba tartozik. Minden szövegváltoztatásunkat, mint újonnan létrehozott szövegváltozatot, a jegyzetekben indokoltunk.

Aggályaink voltak, hogy létrehozhat-e a szöveg gondozója új variánst? KF 1989 példáját elfogadva, s a bevezetőben elmondottakból következtetve vállalnunk kell ennek felelősségét is. Az 1989-es kiadás is hozott létre olyan variánst, amelynek nem volt előzménye. (Egy példa az 1232. sorból: K: <Melly> hervatag.  / Ah én is érzek i<l>lyest.  A jav.: S így hervatag. / Ah én is érzek ílyest.  1863: ilyest.  [Az ílyest szóalak szerepel 1861 és T 1924 kiadásaiban is. KF 1989 visszaállította K „ősszövegének” megoldását, amely a kiadásokban sohasem szerepelt:] illyest.) Új szövegváltozatok jöttek létre a tulajdonnevek és az idegen szavak leírása, a különírás-egybeírás, s a központozás területén is. Csak egy példa: a K-ban gyakran előforduló óh indulatszó ékezetét Arany áthúzta az esetek döntő többségében, következetesen rövid oh jelent meg az 1861-es kiadástól, KF nemcsak a hosszú ó-t állította vissza, de az indulatszó utáni vesszőt is minden esetben (mintegy 70 sorban) pótolta.

Az utolsó kérdésre egyértelmű a felelet: a szöveggondozás lezártával nem maradhatnak nyitott kérdések, nem lehetnek olyan sorai a Tragédiának, ahol nem tudunk dönteni egy hiteles, érvényes szövegváltozat mellett. Ám a „posztmodern” szövegkritika szellemében közölhetjük aggályainkat, megfontolhatjuk az ellenkező megoldás melletti érveket, fenntarthatjuk a tévedéshez való jogot. A szövegváltozatokban magunk is jeleztünk néhány olyan esetet, ahol bizonytalanok voltunk a döntésben, elfogadhatónak tartjuk más szövegvariáns szentesítését is. Íme egy kétely:

3873. sor K: Villában dőzsöl édes mámorában 1861-től: Villában issza édes mámorát [T szerint a sor A jav. A K-on - ennek nincs nyoma, nincs bizonyíték arra, hogy ez ténylegesen A jav.! Meggondolandó, hogy e sorban nem volna-e helyesebb mégis a K-ra támaszkodni?] Nem támaszkodtunk a K-ra, a kiadások szövege mellett döntöttünk. Pedig a szöveggondozónak is jobban tetszik Madách sora, Arany sem írta rá ezt a javítást a K-ra, tehát bizonyíték nincs rá, hogy az ő műve. Ám Madách véglegesítette, szentesítette 1863-as kiadásában ezt az állítólagos Arany javítást, így mi is ezt a sort állítottuk be főszövegünkbe. Az ilyen bizonytalanságok miatt örülnénk leginkább, ha szövegkritikai munkánk megtalálná bírálóit, ha észrevételeikkel megtisztelnének munkánk felhasználói.

Végül néhány olyan adatot közölnénk, amelyet munkánk lezárása után a számítógép összegezett, s melyek talán igazolják: miért szükséges Madách művének nemcsak eszméivel, értékeivel, szépségeivel - de magával a csupasz szöveggel is foglalkozni.

Madách Imre javítása a K-on, többnyire vakarással, átírással: 374 sorban. Ezeknek a jav.-oknak egy része Szontágh Pál javaslatára keletkezett.

Ebből az átírt, kivakart szöveg eredetije, az első megfogalmazás olvashatatlan volt részben, vagy egészben 122 sorban. Nem számítottuk be a megváltoztatott, átírt szereplőneveket, mint pl. Guadet - Saint-Just, vagy Angelo Mihály - Michelangelo.

Arany János érdemleges javítása a K-on: 535 sorban. (A helyesírási jav.-ok, mint az áth. ékezet, vagy a hosszú msh.-k közül áth. egy-egy betű, ha csak ennyi a jav., többnyire nincsenek Arany javításaként feltüntetve.) Arany János az első hét színről írva 119 sorról írt indoklással kritikai megjegyzést, erre Madách, a K hiányában csak 7 sor esetében reagált.

Szász[14] az 1861-es kiadás 118 soráról 74 kritikai megjegyzést tett (5 kifogásolt sorról Madách egy korábbi, szept. 12-ei leveléből értesülünk, a többiről az okt. 6-i Szász-levél hibajegyzékéből), Madách e bírálatokat 66 sor esetében szívlelte meg s javított, módosított az 1863-as kiadás szövegén. 52 kifogásolt soron Szász bírálata ellenére nem változtatott.

Befejezésül szeretnénk ismételten aláhúzni: nem állítjuk, hogy az itt következő Tragédia-szöveg hibátlan - de bízunk benne, hogy kevésbé hibás, mint az eddigi kiadásoké. Nem állítjuk, hogy mindig cáfol­ha­tat­lanul a legjobb változat mellett döntöttünk - de bízunk benne, hogy gyakrabban, mint az előző kiadások. Épp ezért minden bírálatot, ellenérvet örömmel fogadunk, hiszen aki ebben a tárgyban elmélyül, azzal csakis egy lehet a célunk: a lehető leghívebben közvetíteni Madách művét mai olvasóinak, s a Tragédia lehető legpontosabb szövegét ismertetni meg Madách művének régi és új híveivel.

***

Információs fájlunk mellékleteiként közöljük a Tragédia szövegváltozatait és szövegmagyarázatait.

Rövidítések:

K         kézirat. Fakszimile kiadása: Akadémiai K., Bp. 1973. Gondozta: Horváth Károly.

1861     Az ember tragédiája első kiadásának szövege. (Pest, kiadta a Kisfaludy Társaság, Emich Gusztáv akadémiai nyomdász, MDCCCLXI.)

1863     Az ember tragédiája második kiadásának szövege. (2., tetemesen jav. kiadás. Pest, Emich Gusztáv. MDCCCLXIII.)

M jav.  Madách Imre javítása a kéziraton.

A jav.   Arany János javítása. A rövidítéssel csak a K-on is nyomon követhető Arany-javításokat jelöljük.

A         Arany János megjegyzései 1861. okt. 21-i levelének mellékletén.

M         Madách válasza Arany megjegyzéseire, 1861. nov. 2-ai leveléből.

Sz        Szász Károly 1862. okt. 6-i leveléhez mellékelt megjegyzései alapján tett javítások.

T 1924  Az ember tragédiája első kritikai szövegkiadása. Sajtó alá rendezte Tolnai Vilmos. 2., jav. és bővített kiadás. Budapest, 1924.

KF 1989 Madách Imre válogatott művei c. „kritikai igényű” kiadásának Tragédia-szövege. A szöveget gondozta, a jegyzeteket összeállította Kerényi Ferenc. - Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989.

sh         sajtóhiba.

áth.      áthúzva.

fsz        főszövegünk (a Tragédia általunk gondozott szövege).

<Ádám> Ha a kéziratban a szerző áthúzott, vagy átírt szövege olvasható, a szavakat dőlt betűvel ékzárójelben közöljük.

<....>    Az olvashatatlan áthúzást, átírást pontokkal jelöljük.

[    ]     A szövegváltozatok gondozójának megjegyzése.

[A szövegváltozatokat, variánsokat dőlt betűvel közöljük. Nem tüntetjük fel azon helyesírási javítá­sokat, melyek nem változtattak a szövegen, és verstani értelemben is közömbösek. (Pl. cz helyett c, az aposztrófok a névelőnél, pl. a’, a vonatkozó névmások egybeírását: a ki helyett aki, a K-ban  nem javított különírt igekötős igéket, összetett szavakat, amelyeket 1861-től jó helyesírással közölnek a kiadások, végül a kettős mássalhangzók hosszú - hoszszú - alakjának négybetűs formáját.) Szöveg­változatnak számít viszont a verselést felborító helyesírási változtatás, pl. ílyen vagy illyen helyett az ilyen stb.]