Felvonás
1 1| Deianeira. Jole. Kaliste s több rableány.~ ~(Királyi
2 1| a földön rabnők ülnek, s virágszálakat nyújtanak
3 1| Egy ág mirtuszt.~(Elveszi s a koszorúba szúrja.)~Égő
4 1| jön meg a hős! (Kacagva.) S ha jőne is,~Hoz ő fején
5 1| EURISTHEUS (egy kupreszt felkap s rádobja)~Halálvirág is kell
6 1| gondolom, hozál~Kincset, s rabot.~HERAKLES~A hős azért
7 1| keresztülmegy a színen, s a lányok utána erednek.)~
8 1| Agyvelőmtől~Csirába jön e gyom; s nem hord Herakles~Aszott
9 1| léttelen~Virágnál (Összegyűri s eldobja.) és a mennyeknél
10 1| gyepágyra dűl.)~JOLE (jön s a kert túlsó részin megáll)~
11 1| az, ki önmagát virasztja~S azért van ébren, hogy fájdalmait~
12 1| mely fölött sír a halandó,~S ön fájdalmát, nem a holtét
13 1| Sírt, midőn leány volt;~S hol venne annyi könnyet?
14 1| lánykebelnek~Az izma gyönge s könnyen megszakad;~Pedig
15 1| világol?~Úrnőm jő!~(Fölugrik, s egy bokor mellé húzódik.)~
16 1| utána rableányok)~Éj közelg, s Heraklesem~Nem jő hozzám
17 1| férjednek arca mint~Vonaglik, s mint zúg melle!~DEIANEIRA~
18 1| Megállj fiú! Jer mellém s itt dalolj.~De más danát
19 1| emberalkotó Prometheus;~S halványan nézi mint rágódik
20 1| sas~Újonnan nőtt szívén.~S mint nézi: a völgyek között~
21 1| Megáll egy ifjú vándor, s föltekint~S mint föltekint
22 1| ifjú vándor, s föltekint~S mint föltekint az ívet megragadja~
23 1| között vadkan dühöngött~S rémállat a mennyeknek ajtajánál. -~
24 1| félvilágon óriások éltek~S a törpe népet széjjelszaggaták;~
25 1| Egyszerre kint a föld inog, s belép~Egy óriás; széles
26 1| királylány~Lábához fekteti, s rá ül danolni,~Enyelgni,
27 1| rá ül danolni,~Enyelgni, s néha még meg is pirulni,~
28 1| Amíg dalol, amíg enyelg, s pirul:~Asszonyruhát aggat
29 1| fölcseréli.~A hős nevet, s fon vastag ujja közt~Cérnát
30 1| DEIANEIRA~Álmodba' kérsz, s el nem veszed~Ha ébren vagy:
31 1| csókodtól száradott el,~S most már, midőn egész valóm
32 1| törpüle.~DEIANEIRA (keserűn)~S az eskü, jó Herakles?~HERAKLES~
33 1| mondtam neked:~„Szeretlek” s újra esküszöm, hogy akkor~
34 1| sebjeit az üdvösség gyógyítá.~S ez mily hideg csók! Még
35 2| DEIANEIRA~Mellem dobog, s törött lélegzetem~Alig suhog, -
36 2| rajtam, ami egy királynét~S Herakles nőjét jegyzi? Semmi
37 2| férjem neje lányom legyen?~S apádnak lánya nője is legyen?~
38 2| látsz már te is anyádnak?~S a még leendő harcot is közöttünk -~
39 2| Egy szálat szép hajadból; s érte vedd el~Két perc után
40 2| Harc.~HERAKLES~Egérharc. S érte téged~A lyukba teszlek. (
41 2| Mert talán~Megszédültél s kell egy kevés hideg víz.~
42 2| hozzon.~JOLE~ Semmi sem kell;~S lelkemnek titkait ne lesse
43 2| súgom:~Te őt gyűlölted, s most is gyűlölöd.~Ne rettenj
44 2| Van gyermekem, vitézim, s mindenem;~De egy hibázik,
45 2| Utódi elpusztítják honomat,~S családommal földönfutó leszek.~
46 2| felelte: „Istent~Csak Isten s önnön keble veszthet el”.~
47 2| csak győzött mindenütt! s nekem~Győzelmeit regélte;
48 2| Homok- és bércen, térden s talpomon;~Meglesni, hol
49 2| Herakles két lény, ember s Isten is~Örök vagy halhatatlan
50 2| magát;~De ő közénk vegyült s felolvadt~Az embertermészet
51 2| mosolyg, gyűlöl, miként te, s én;~Mért volna hát egészen
52 2| öleld, dőlj égő keblire; -~S midőn megolvad, mint az
53 2| melleden~Kacagj szemébe, s csald meg őt. -~Ez a ti
54 2| Jer, zeng a nászi dal! s talán halotti.~(Kezénél
55 2| halotti.~(Kezénél fogja Jolét s elvezeti.)~HERAKLES (jön
56 2| légy oly szótalan; mi bánt? s te fickó~Mért nem táncolsz
57 2| Most már elbírom lábamat, s ma még~Addig hányom vetem,
58 2| Szabályának: „szeretni” megfelel;~S ha ezt nem bírja, sem önnön
59 2| nem tud:~Csak földteher, s élettelen agyag.~Mert mint
60 2| egyike~Teljesnek nyíljon, s bokros fürtivel~Jelelje
61 2| fürtivel~Jelelje ki a fajt, - s a másika~Csak magvat hozzon:
62 2| NÉPSZÓNOK~Fogadd el jobbágyid, s vitézeid~Leghűbb kivánatát:
63 2| nekem! (El.)~HERAKLES (int s a nép eltávozik)~Jolém,
64 2| Remegni. Minden hirtelen öröm-~S bánattól megmered szívünkben
65 2| Rimánkodtam ki ezt is? - Óh tudom~S megvallani még sem merem.
66 2| első csókot titkon rálopom~S a többi vesszen el cserében
67 2| szánt, és magot vet, -~S nincs gondja több: ad-e
68 2| hős mit álmodik: csak harc s dicsőség~S azt véren szerzi
69 2| álmodik: csak harc s dicsőség~S azt véren szerzi meg; gyermek
70 2| Istenország~Üdvét megérzi, s érte dalra kél,~Őrjöngve,
71 2| elveszed! Hitvány barát vagy~S idétlen visszhang; menj
72 2| porba hát.~(Elveti lantját s Jole felveszi.)~Nyögsz!
73 2| Indulattal lantjához indul, s Jole kezében látva, megáll.)~
74 2| Jolaust karjánál fogva vezeti s Joléra mutatva szól: „Láttad?”)~ ~ ~
75 3| Deianeira. Jole. Kaliste s több rabnő.~ ~(Kert. Alkonyat.)~ ~
76 3| Herakles~Megölhet vad dühében, s élni vágyok.~EURISTHEUS (
77 3| leányom!~Igaz, te ifjú vagy, s kár volna érted,~Ha mérgében
78 3| atyát találtam.~EURISTHEUS~S nem mostohát.~JOLE~ Még
79 3| jön)~Nem jő menyasszonyom, s az estve itt van! (Föltekint.)~„
80 3| mert fagyos fény mindenik~S ilyen kell a kebelnek, hogy
81 3| ébren vala,~A porszemek- s gőzcseppeket e szó~Nászítá
82 3| össze, hogy legyen világ~S világban Istenek. Mert a
83 3| világ~Csak e nász gyermeke, s az Istenek~Csak a rokon
84 3| közelb~(Ölébe ragadja.)~S olvadj föl vélem itt: hogy
85 3| Ne sóvárogjak asszonyért, s kijátsszam~A sárgyúrót,
86 3| Én se még.~(Megcsókolja s Jole megsápad.)~Mért sápadsz
87 3| Karomnak izma megmeredt~S nem bírom összenyomni, hogy
88 3| Karom bűvvillany lepte meg s lerezgett~Az érceren keresztül
89 3| Mi vagy te? Nem annyi vér s ideg~Van benned, mint a
90 3| vétkem: hogy leány vagyok~S mint ifjú lány elég hiú
91 3| szerettem férjedet soha~S ő is csak azt szerette bennem,
92 3| a földterén, busongott,~S unalmában eszébe jött szeretni;~
93 3| közel, szemét~Rám vette; s nem tudom mért: már megutált;~
94 3| Herakles itthon ülni nem tud~S a messze földön sok szép
95 3| lehet; jer és ölelj meg!~S ha sorsom érdekel, figyelj
96 3| hatalmas óriás;~Szép volt s magas mint bércek cédrusa,~
97 3| neheztelsz,~Én nődet átviszem, s te ússz előre.~Herakles
98 3| ússz előre.~Herakles úszott s én remegve csüggtem~Az óriás
99 3| megfordult, visszavitt, - s csúfolva~Kiáltott férjemnek:
100 3| Szivem mellett suhant a nyíl, s az ifjú~Roskadva a homokba
101 3| Ekkor megszorítá~Jobbom s nagyot kacagva megmeredt.~
102 3| a talizmánt őrizem.~JOLE~S mit vagy teendő most véle?~
103 3| újra te csábítsd magadhoz?~S én legyek eszközöd?~JOLE~
104 3| Jolaus.~JOLAUS (Joléhez)~ S te szép~Kacér lány! Menj
105 3| büszke hős? Majd megtudom!~S ha ártni fog, torodra eljövök. (
106 4| legrosszabb mi érhet, a halál;~S annak, kit a föld nem bír
107 4| Herakles nagy léptekkel jár föl s alá.)~Nincsen tehát nő,
108 4| Istengyermeknek születtem egykor~S anyámtól csak sárgépemet
109 4| lángaink meglopva, visszamégy,~S helyében egy kettős természetű~
110 4| Földünk hátára fölszegez, s sasokkal~Rágatja szét mellünket.
111 4| Prometheus unalmában csinált?~S mért fúj több szellemet
112 4| asszonyt! Mert velőm lobog!~S egy óra múlva testetlen
113 4| Hogy meg ne und magad; s a páralények~Trónod körül
114 4| Trónod körül táncoljanak; s az égi-~Nőcskék hozzád -
115 4| legyen és meg nem hervadó,~S ki egy csóktól nem sápad
116 4| még sem asszonyt!~(Dördül, s Hebe, az ifjúság Istenasszonya,
117 4| Csakhogy te szellem vagy, s én pórfiú;~Te fönt egedben
118 4| HERAKLES~Igen, én hívtalak, s miért tudod?~Mert nem mehettem
119 4| elcsalják a földnek gyermekit~S ott megkacagva porrá égetik?~
120 4| semmülést~Szenvedni kész valék: s te gyáva szellem~Virágtalan,
121 4| tetszik él, ha nem, lehuny~S te élsz akartalan, mert
122 4| akartalan, mert halni sorsod~S géped nem enged; élsz öröknapig; -~
123 4| enged; élsz öröknapig; -~S azért, hogy élj, és sorsod
124 4| lány!~Éreztek ott ti is, s szerettek is, -~Hervadhatatlan
125 4| szívem! Mi ez? A hős meredt!~S fölötte vad kacaj. - Daemon,
126 4| fájt. (Meglátja nejét.) S ez mi itt?~Holt asszony? (
127 5| hamar,~Mert él az óriás, s dühöngve jár.~Siess, még
128 5| és mint pacsirták~Csók- s dalba éljük el ifjú korunk.~
129 5| mert szenved, azt tudom~S midőn ő szenved, én megújulok.~
130 5| királyi lak? Halotti~Csend s ünnepély van ott; a férfi
131 5| a férfi szolgák~Remegve s főlesütve állanak~S Philoktetes
132 5| Remegve s főlesütve állanak~S Philoktetes a hű barát,
133 5| sírdogál.~És mind halált jósol; s meghalni nincs más~Csak
134 5| egykoron~Ha ő is elpihen, s felszáll egébe -~Könnyebben
135 5| Philoktetes, Heraklest ismered~S mivel hogy ismered, hallgatni
136 5| soha~Célt nem hibázott, s életet soha~Ott nem hagyott,
137 5| Nesze!~PHILOKTETES (elveszi s fájdalommal felemeli)~A
138 5| az ideg, az ív kezemben!~S a kar, Herakles?~HERAKLES~
139 5| Nem.~HERAKLES~ Helyes.~ S ha meghallottad volna: úgy
140 5| Növényi közt, kik fajzanak s tenyésznek?~(Sírja mellett
141 5| mivel megvívtam a világot;~S szabad vagyok; és oly szabad:
142 5| emberfiakból:~Ha a szerelem ösztöne s a nővágy~Kihalna vagy kiforrna
143 5| Vérünknek, untalan zsibonganak~S megunva az alaknak régi
144 5| Műszerje változatlan állam -~S bár szöknék ki a lélek -
145 5| élet az: úgy megy, mozog;~S mozogni mindörökké nem lehet~
146 5| vétett e szellem neked?~S mi köze van a mellhez, a
147 5| gyúlt egyszer lángra benned,~S mely csak megosztva bír
148 5| közelb!~(Megfogja Jolaust s maga eleibe feszíti.)~ Ez
149 5| Beverni a mennyboltokat, s leszórni~A csillagot, a
150 5| csörögj le vissza földanyádra~S keblébe bújva egyesülj vele;~
151 5| egy példányban áll a lét s halál;~Hol a tenyészerő
152 5| lerúgott~Talpáról bocskorának, s az forogva~A semmiségbe
153 5| Kis sárt világnak hisszük, s életét~Ezernyi esztendőkre
154 5| ezredperc léte csak.~Mi a nő, s ember? Az hajnalra nyíló~
155 5| Keblébe hullott és leégeti~S a benne rezgő harmattól
156 5| engemet te győztél meg! s te nő,~Te sem mondd, hogy
157 5| lantos ölébe fogja Jolét s indul vele.)~ Ha, ha, ha,
158 5| Nyújtsd a villámló arcot, s csókodat~Égcsókodat, égcsókodat! (
|