ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ SZÍN

CSALÁDI KAPCSOK

BALÁZS

                                                     (Balázs írásait 1-ső felvonásban kicsalják tőle.)

Mint látom, jó polgár és jó keresztény
Család lakása: szent s királyi képek.

GÁSPÁR

Csitt, csitt Balázsom! Hogyha hallanák,
Hogy jó polgároknak nevezted őket,
Főúri gőgök ellenünk csatázna,
Pedig kérők vagyunk.

BALÁZS

                Dehogy vagyunk.
Magunkéért jövénk - üljünk le itt.  (Leül.)

GÁSPÁR

Mit mondanának! Nem látod Balázs,
Hogy már nézésünktől is süppedez
E pamlag - nem vas embernek való -

(Ágnes és Dézsyné jőnek.)

ÁGNES

Isten veled, hugom! Mentől előbb
Meglátogatlak és kebledbe öntöm
Minden reményimet. Mi édesebb
A vér kapcsánál -

GÁSPÁR

                  Mellettünk beszél.

BALÁZS

De majd tesz-é?
(Felkel.)

DÉZSYNÉ

        Elvárlak.

GÁSPÁR (hajlongva)

                       Asszonyom!
Nagysád!

ÁGNES

              Mi kell! Ma nincs szombat, miért
Nem jössz krajcárodért a többiekkel.
S termembe hatni sáros lábatokkal
Mily vakmerőség - el, rút cimborák!  (Csenget, inas jő.)

BALÁZS

Kedves nővérem, mért oly hirtelen!

ÁGNES

Mit? Csúfot űzsz? Nővéred Belzebub.
Ki ez ágrólszakadtakkal!

GÁSPÁR

                                    Nem ösmér?
Engem sem már, nagyságos asszonyom?
Többször valák szerencsés - -

ÁGNES

                              Handabanda.

BALÁZS

Gáspár, ne bántsd. A vérnek kapcsai
Oly édesek! Mi majd megértjük egymást. -
Kedves nővérem! E becsületes
Zsírkamra: Gáspár, borkeresztelő,
Hozzá adott nevelni jó anyánk,
De többször felszólítva bár, felejté
Két évben a kialkudtat fizetni.

GÁSPÁR (hajlongva)

200 forintot - - S mert ügyetlenebb
S makacsb, hogysem pincér legyen, különben
Hízelgés nélkül, talpig jó fiú.

BALÁZS

Szóval, mert semmi hasznom nem vehette
Haza hozott, - és most testvéri csókot.

ÁGNES

Mocskos szemétdomb! Zsibvásári cégér,
Én még öleljelek! Ki vélek! És
Rosszul koholt regényökkel! Ne félj,
Házunk jobb hírü, hogysem higgyenek.
Téged pedig, kopasz fej, börtönőrök
Tán jobban ismérnek, mint én s az ég.

GÁSPÁR (Balázshoz)

Nem lennél inkább pincér? Jobb minálunk.  (Húzza.)

BALÁZS

Ej-ej nővérem, kissé hirtelen vagy!
No, nőhibának nem nagy. Ám csak az kár,
Hogy nem jövénk üresen, itt tanúim. (Írásokat húz.)

ÁGNES (elszalad, hirtelen eszmélve)

Hadd lám!

BALÁZS

        Hohó! Ha fénytermet nem is,
De észt hagyott atyám örökbe, majd
A bíróság előtt. Ugyis deák!

ÁGNES

Tudod mit! Mondj le a családi névről,
Ne mocskosíts be a világ előtt.

BALÁZS

Mily jól neveltél, Gáspár, a lebújban,
Ott is nem lopni, megfogatni bűn csak.

ÁGNES

Ellenben én itt, mint szűkölködőt
Kitartalak.

BALÁZS

        Lám, lám, én gondolám,
Örülni fogsz, hogy két testvéri szűbe
Önthetsz panaszt. De rajta nem kapok,
Mit hordjam más baját. Családneved
Tartsd meg, vigyázzak arra is? Hiszen
Ember vagyok. Adj ennem, innom,
S itt van kezem! De mit sem dolgozok.

GÁSPÁR

És pénzemet, nagyságos asszonyom.

ÁGNES (egy almáriumból)

Itt van. Te végy becsűletesb ruhát
S maradhatsz.

BALÁZS

        Már testvérségünk ki van.
De mondja ön meg, vajjon a ruha,
Mely rajta van, becsűletes mez-é.

ÁGNES

                                Az.

BALÁZS

Becsűletes az is, melyben lopunk?
S Aristidesnek rongya becstelen. (Leül)

ÁGNES

Ha férjem jő, honn nem vagyok.

BALÁZS

Megálljon, asszonyom! Csak én előttem
Ne kérkedjék nagyon rajtam müvelt
Könyrűletével, az ördög nem alszik,
Kipattanthatnék hát mögött akármit.

GÁSPÁR (meghatva)

                Balázs!
Úgy látszik, jó fészekben hagytalak,
De ha megunnád, jőj le a lebújba,
S a vén Gáspár, mint gyermekét fogad be.

BALÁZS

Sorsod ne mérjen itszéddel. Ne félj,
Ne tegyen szelíddé, mint te a bort,
Nem doblak el rongyommal.

GÁSPÁR

                                Jó fiú. (El. Mohol jön.)

MOHOL

Hol az asszonyság?

BALÁZS

                 Férje ön?

MOHOL

                        Nem én!

BALÁZS

Hát honn van. Ah, megálljon egy kicsinyt,
Vajjon minő járatban oly sietve?
Nem férje, mondja, hogy nem kedvese,
Arról alakja jótáll! Tán szabója,
Hogy férje nem láthatja s ön igen.

MOHOL

Imádságtársa.

BALÁZS

          Miért nem jött előbb,
Mi is imádkoznánk, de ön siet. (El)

BALÁZS                                                  első monológja

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

(Ágnes és Mohol jőnek.)

                                                                  (Mohol machinációi szem előtt.)

ÁGNES

Miért nem szóltál, kedves, mindjárt nekem,
Nem érdemeltem-é bizalmadat?

MOHOL

Nehogy haszonlesésnek hidd, szerelmem,
Alázattal tűrök minden csapást
Istentől - ah, de ez kétségbe ejtne.

ÁGNES

Itt a pénz, míg nekem van, néked is van,
Hisz lelkem drágább és az is tiéd.

MOHOL

Lassan barátném, nem vagyunk magunk.

ÁGNES

Ah, egy szűkölködő, én tartom őt.

MOHOL

Alszik. Nem irigylettem pénzt soha,
Mert dőrén láttam elfecsérlni azt,
Tőled tanultam, mennyi élvet ád
Kegyes tettekben.

ÁGNES

                               Csak ne volna férjem.
Mohol! E férj tüzes kardú Mihály
Az éden ajtaján. Csak ő ne volna.

MOHOL

Ő oly jó lélek, hogy ohajtanám
Fölvételét e bánat tengeréből
Az élet országába.

ÁGNES

                Jó Mohol,
Én azt hiszem, hogy az nem is szeret, ki
Szerelméért vétkezni fél. Imént
Megloptam férjemet érted - kivánd,
Eltépek mindent, ő sem halhatatlan.

MOHOL

Meglopta férjét? Hát nem kölcsön-é
Az, nő nem lophat férjétől,
S egy embert ment meg, itt van iratom.

ÁGNES (eltépi)

S nem jótett-é az égbe bésegítni?

MOHOL (titkon)

Menjünk be, Ágnes, pislog itt az ember.  (Ágnessel titkon beszélve el.)

(Petőfi, Dézsy és mások.)

PETŐFI

Itt vannak kulcsaim! Tessék önöknek
Megtenni a vizsgálatot.

DÉZSY

                        Hiszen
Csak szertartás -

PETŐFI

               Itt vannak számadásim. (Az almáriumot kinyitva vizsgálódnak.)
Ki vagy te vakmerő suhanc szobámban?

BALÁZS

Ember.

PETŐFI

        Miféle? Kézmüves, müvész?

BALÁZS

Minek köszönheted, hogy szült anyád?

PETŐFI

Bolond! Hogy férje férfi volt.

BALÁZS

        Azaz
Hogy a férj volt bolond. De félre evvel.
Ládd, pénztárnokság nem tett férfivá,
De ez pénztárnokká s mégis hiszed,
Hogy címtelen az ember mit sem ér.
De ha nem tetszem, szidd anyósodat.

DÉZSY

Bocsánatot, Petőfi! Húszezer
Forint hibázik - többször számolám.

PETŐFI

Lehetlen.

BALÁZS

               Hej Petőfi, jól vigyázz,
Szekrényed más kulcs is nyitja tán.

                                        (Két vers a rossz nőkről.)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

DÉZSY

Hiába, zár alá kell venni mindent.

PETŐFI

Úgy szólok hozzád csak, mint jó baráthoz,
Tudom, hogy a törvény kemény, de te
Ismérsz, három napot csak. Tán nyomába
Jövök mindennek, s hogy ha nem, javam
Szent szó biztosítja.

DÉZSY

        Csak neked
Teszem meg, sógor [?] - gondold meg, mimet
Tevém kockára.

PETŐFI

                  Jó derék barát. (Dézsy s a többiek el.)

BALÁZS

Megálljon, nője nem fogadja önt.

PETŐFI

Hogyan? Ily cimbora tiltandja-é,

Hogy a férje nőjét akkor látogassa,

Ha kedve van?

BALÁZS

             Imáz, tán gyermekért.

ILMÉRINÉ (bejő)                                          (Ágnes előbb érintse ezt.)

Hát többé senki sincs szolgálatomra,
Fiam, Petőfi, vén anyósodat
Ekként becsűlöd-é meg?

PETŐFI

                          Óh, anyám
Ne érintsd a sebet, mely nékem is fáj,
Nézd, nőmhöz vágyok menni és kizár.  (Mohol kisurran, Ágnes jő.)
Jól látok-é, anyám! Óh, nézd, anyám!

ILMÉRINÉ

Lányom régtől vigyázok lépteidre,
Te az erényt szűdből nyelvedre vetted,
Felejted, nő, felejted, gyermekem vagy,
A vér megsértett kapcsa rémes átok.

ÁGNES

Mily szép erényszónoklat, e fiú
Hozzá a példa. Úgy-e jó anyám,
Ezt elfeledted?

PETŐFI

               Nő, ki volt veled?

ÁGNES

Egy jó barát, - vagy tán mert lelkemet
Nőbőrbe varrta a sors, hogyha lelkem
Egy fiúban lel rokonra, ne
Legyen szabad barátjának nevezni?

PETŐFI

A lélek oszthatatlan, lelkedet
Tőlem kell elrabolnod a barátnak.

ÁGNES

Tőled? Hát volt-e nálad, gyáva te!
Ha így választott volna, megtagadnám.
Éltemben nem szerettelek.

PETŐFI

                         Hogyan,
S az esküszónál -

ÁGNES

                         E nő lett szerelmes
Pénz és cimedbe, és engem, szegényt
Horog gyanánt használt, mert szűmben alvék
A szent szerelem.

PETŐFI

                        S még kérkedel,
Hogy megcsalál, bár kínom már elég.

ÁGNES

Sosem szerettelek; mit tartozom,
Azt megcselekszem, többre nincs jogod.
S te mit panaszkodol, anyám?

ILMÉRINÉ

                              Cselédid
Fel sem veszik parancsom, s én szegény,
Vén napjaimra állok elhagyattan,
Szükséget szenvedő, nézd, nézd ruhám.
Hát illik-é ez lányom dús lakodban,
Vigyázz magadra, én nem átkozódom.

ÁGNES                                         (A lányt már előbb említni.)

A bőséget megszoktad-é előbb?
Szegény polgárleány, szerelmedet
Eladtad az apámnak, s gyermekid,
Egy lányt és egy fiút merő erényből
Kidobtad a világba. Hát nem-é
Ez volna sorsom is, ha a papok
Hókusz-pókussza nem jött volna közbe.

PETŐFI

Ágnes! Te megváltoztál, térj magadba!
Lám, vizsgálták pénztáram s húszezer
Forint hibázik, nem tudom, hogyan.
Hozzád siettem, hogy vigasztalást
Találjak kebleden, be nem bocsájtsz,
Míg másokkal meghitten társalogsz.

ÁGNES

Mit is keresnél nálam híreiddel,
Ha jobbakat nem tudsz, csak azt tanulnám,
Hogy tartozásodat [Olvashatatlan szó]
Nem hajthatnám be tőled. Hagyjatok,
Vagy vérig kínzotok már? Jőj, anyám,
Menj kis szobádba, ha vendégeim
Jönnének, szembetűnnél rongy ruhádban.  (El mind.)

                                                   (2--ik monológ, asztalon bort hoznak, Mohol.)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

                                      (Mert Balázs nem pietistáskodik, Mohol azt hiszi, gyilkoland is.)

MOHOL (fel-le jár).

Hem - hem -
(Leül.)         Isten megáldjon. Lám Balázs,
Te jó fiú vagy, jőj, igyál velem.

BALÁZS

Kétszer se mondd.  (Leül.)

MOHOL

                        Egészségedre hát.

BALÁZS

Egészségemre! Ej, csalod magad,
Ivás ez?

MOHOL

        Árt a több.

BALÁZS

                   Árt vagy nem árt.
Bolond György húnyva tartá két szemét,
Hogy az ne kopjon, s hasznát nem vevé.
Igyál csak.

MOHOL

               Nem lehet. Vagy meghalok.

BALÁZS

Te kákabélű, rossz szőrhasgató,
Kiméred tán azt is, mennyit esengj,
S örülj, hányat lépj.

MOHOL

                     Így - hála nagy Isten,
Hogy evvel is megáldál. Többi közt
Tudom, Balázs, sokat tűrtél szegény
Fiú, míg -

BALÁZS

                 Nem többet, mint bírtam, ám
Igaz, hogy egy pohár bor tönkre nem tett.

MOHOL

Megfordultál, tudom, sok bűntanyában.

BALÁZS

Kicsinység, most reménylem csak javát.

MOHOL

Lám, lám; - most jő eszembe - tán Balázs
Te ösmernél egy elszánt, vad kebelt,
Mely szó nélkül kész lenne tenni is.
Azonban ez mind csak mellék dolog.

BALÁZS

Igen, igen, hogyha a levélnek
Utóiratba tesszük a javát.
De sosem csavard velődet annyira,
Jőj, s elvezetlek egy derék tanyára.

MOHOL

Kezet rá! Csak kíváncsiság miatt.  (El mindketten.)