MÁSODIK SZÍN
(Gáspár lebuja. Emma, Laura, Róza, Arszlán, Hölgyi, Serény, rongyos nép.)
(Berta
lantol.)
ARSZLÁN
A lányka csókra termett s
oly hideg vagy.
HÖLGYI
Én jól fizetek, jőj
hát karjaimba.
BERTA
Az Istenért,
könyrűlet!
SERÉNY
Sőt szerelm,
Ismérem én már e szerénykedést,
Sosem kérjük, mit úgyis elvehetni.
EMMA
E szép báb rontja
vásárunkat. Éj,
Mi bájosan virul.
LAURA
Fosszuk meg őt,
Tanítsuk meg szeretni.
BERTA
Ah, emberek, ha még van
kebletekben
Egy szikra jó, beteg apámra kérlek,
Bocsássatok, - hibáztam, hogy jövék,
De még nem ösmerém az életet. -
Im itt minden, mit lantomon kerestem.
SERÉNY
Dühössé tész. Ingernek már
elég volt.
EMMA
Könnyű szeretni.
Csókod oly hideg
Legyen, mint öklöm. (Üti.) Pénzért jó ez is.
RÓZA
Ne bántsátok, reszket, mint
nyárlevél,
Jőj, jőj, én elvezetlek.
BERTA
Térdemen
Kérendem az eget, hogy megbocsásson
Minden vétkednek e jótettedért.
RÓZA
Soká térdelnél, hadd csak.
Félre tik!
ARSZLÁN
Menjen! Ki ostromolna
lányszerelmet
Ilyen soká. Elég van. (Rózát öleli.)
RÓZA
Szép fiú!
Elég veréb, kevés sas, ah, de avval
Kényelmesb bánni és szintúgy madár.
Bort, bort, majd mámorban, majd a hő szerelemről. [!]
EMMA
Mért játszol jobbat, mint
mi, nem vagy-é lány?
LAURA
Nyírjuk le fürteit.
EMMA
És
adjuk el.
BERTA
Óh, Isten, hogyha elhágysz,
én magam
Már védni nem tudom.
SERÉNY
Megvédlek én.
Kis árért, csak szeress. (Balázs és Mohol jőnek.)
A LÁNYOK
Balázs, Balázs,
A jégember! Hagyjátok a leányt,
Mert jaj különben. (Bertát elhagyják s Moholt
táncolják körül.)
EMMA
Mi csókokkal kereskedünk,
vegyél.
LAURA
Csókom meleg s féltést nem
ismerek,
Mint honn mogorva nőd.
EMMA
Tőlem
vegyél,
Én éhezem, forrón fogok szeretni.
BALÁZS
Rossz pénz vacsorádat
fizetni, Emma! (Gáspár és egy lány.)
(Gáspár egy lányt be nem bocsájt az ajtón.)
LÁNY
Bocsáss apám, hadd lássam,
mit zajongnak!
Az jól mulatna.
GÁSPÁR
El,
te rossz leány,
Nem mondtam-é, hogy nem szabad belépned
E bűntanyára.
LÁNY
Hisz
te tartod azt.
GÁSPÁR
Te kis bohó, még ilyeket nem
értesz,
El, milliom, a gazdaság után.
(Kizárja.)
Óh ronda bankák, nem tágultok-é,
Nem látjátok, hogy a nagyságos úrnak
Nem kell rossz csókotok. Ezer pokol!
LAURA
Minő otromba fickó, hagyjuk
el. (Az ifjakhoz mennek.)
GÁSPÁR
Parancsol ön, szolgálni kész
vagyok.
BALÁZS
Mit tettetek megint! Mi lány ez itt?
BERTA
Tekinteted vad, ember, óh, de
mégis
Van benne emberérzés. Ments meg, ember.
BALÁZS
Hogy mentselek meg?
BERTA
Vén
apám beteg,
Szegény lakunkban ínség vesz körül,
Én ellopództam lantommal, melyet ő
Taníta meg tapintni húrjait,
Én azt hivém, hogy oly jók mindenütt
Az emberek, mint bátyám és szülőm,
De megcsalódtam. - Óh, vezess ki innen!
BALÁZS
Jőj lány, támaszkodjál reám,
ne félj.
MOHOL
(súgva)
Jegyezd meg jól lakását,
jót kívánok
E lánnyal tenni.
BALÁZS
Kérlek,
csak ne tégy,
Inkább üldözzed, s megköszönheti. (Örs belép.)
BERTA
Itt jő bátyám.
ÖRS
Mit Berta? Itt talállak?
Atyám kétséggel küzködék miattad.
BERTA
Ez embernek köszönd, hogy élve
lelsz!
BALÁZS
Nem tettem bérért, itt munkám jutalma.
(Egy hordóra lép.)
NÉP
Csend! Jól vigyázz, a jég Balázs
beszél!
BALÁZS
Barátim! A terem lebújba küldött
Bünöst keresni, vagy inkább egyént,
Ki pénzével bűn piszkát elfogadja.
Ki a legény! (Leugrik.)
ÖRS
Ha csak piszkára kell,
Nem a rossz tettre, ember itt vagyok.
Nem veszthet a pór úgyis jó nevet.
MOHOL
Beszélj vele, - ne árulj el. Derék
Gáspár hát a neved. S nem félsz-e, szólj,
Féllábbal sírban tartni ily tanyát
Minden gonosznak.
GÁSPÁR
Hát ön azt hiszi,
Hogy nem csókolnának kéjhölgyeket
Enyéimen kivűl e szép leventék?
Nem volnának rablók ez éhezők,
Hogy rongyos ágyat nem lelnének itt?
MOHOL
Már még sem illik jó ember
szívéhez.
GÁSPÁR
Ég látja lelkemet, hogy
loptam-e,
Vagy csaltam-é éltemben. Istenemre,
Nyugodtabb arcom, mint sok szent nevűé,
Leányaim a bűnt nem ösmerik,
Jó házi nők, de mondja, hogyha úgyis
Rossz a világ, ne éljek-é belőle,
Mint él a vendéglő abból, hogy esznek.
Mi gondom másra. Bűntanyámra költi
Pénzét az élő, bár ajtómra köp
Nappal - s ha meghal, akkor is füzet még,
Mert én viszem ki végső nyughelyére.
BALÁZS
Nem fér fejébe, hogy nem
bűn az, ölni.
Beszélj te néki, hisz te okosabb vagy!
Én apjához kísérem e leányt. (Bertával el.)
MOHOL
Kedves barátom! Ládd, nem
gyilkolás az,
Az Isten mentse meg lelkünket ettől,
Balázs, mint látom, otrombán beszélt.
ÖRS
Azért jövék, hogy ön jobban
beszéljen.
MOHOL
Az gyilkosság, hogyha
kedves életétől
Megfosztunk bárkit, mert célunk gonosz,
De hogyha kín, nyomor csak élete
A meggyilkoltnak, így egekbe visszük.
Ha még amellett két lény boldogul,
S így egy szurással ennyi lesz szerencsés,
Rossz tett-e ez, nem, és így nem gyilkolás.
A gyermek is megérti, oly világos.
ÖRS
Lehet. Én nem tanultam oly
sokat,
Hogy a belém verett helyszűk miatt
Kitolta volna a természetet,
De lelkem mondja, hogy csak gyilkolás az,
Ha egy embert örökre megfagyasztanak.
MOHOL
Ha bűn volna, bűn
a tettben, enfejemre
Essék, reád csak a jutalmazás.
ÖRS
Már én csak mégis inkább
éhezem.
MOHOL
Apád s testvéred -
ÖRS
Óh,
rossz szellem el,
Vérdíj ne nyomja őket. Én megyek,
Mert nyelved síma, mint sátán-kigyóé.
MOHOL
Derék fiú. Tudd hát, hogy
próba volt,
Mert azt kiálltad, mondd szállástokat,
S én felsegítlek.
ÖRS
Próba,
hem. Ha az,
Úgy megbocsájtok, hogy feltette rólam.
Szállásunk Szarka-utca 109.
MOHOL
Rosszhoz fordultam, tudja
titkomat,
Kételkedett mégis becsűletemben,
Ez árthat jó nevemnek. El vele!
A tömlöc mély és ily világfutónak
Ott van, ki már béosztályozza, míg
Testvérét ostromlom. Láb alól
Éppen jó helyre dughatom. E lányt
Bírnom kell. Gáspár, áldjon Isten. (Megy.)
JEREMIÁS
Nagyságos úr!
MOHOL
Mi
kell?
JEREMIÁS
Szolgálatára.
Embert kínálok.
MOHOL
Hogy,
szent férfiú?
JEREMIÁS
Szent és akármi, csak
penész dolog
Ne kapcsolódjon hozzá. Egy ütés
Nem nagy fáradság s olcsóbbért adom,
Két heti olvasóm árát kivánom.
MOHOL
Jőj hát, szent ember,
mink egymáshoz illünk,
Majd honn bővebben.
JEREMIÁS
Könnyen
alkuszunk.
Vége az első felvonásnak.
|