MÁSODIK FELVONÁS.

ISTENÉRT ALAMIZSNÁT

ELSŐ SZÍN

(A költő szegény laka.)

KÖLTŐ (merengve)

"S míg sarja élend Árpád nemzetének,
Áldás s dicsőség Rákóczynk nevének!"
Babért tevék a hősnek homlokára.
Nagyok fonják a nép történetét,
S a vért az elpazarlott életért,
Mit számítás kinccsel mért volna fel,
Költők fonják meg az örök babért.  (Balázs és Berta jőnek.)

BERTA

Atyám, óh jó atyám!

KÖLTŐ

                                Bertám, te jó vagy,
Csókod, mint fűszeres bor, bátorít,
Nézd, elvégeztem költeményemet,
Még arcom ég a vad csaták dühétől,
De hősöm, ó lány, ez kettős babér.

BERTA

Szegény atyám! Mindég e főtörés
S az óriásnyi gondolat alatt
Ölemből tested sírba roskadoz.
Minő hideg szobánk!

KÖLTŐ

                                Hideg? No lám,
S arcom ég, Romhányon fölhevültem
Nem is kis munka egy hazát temetni.

BERTA

Te rossz szülő vagy, vagy nem őrzenéd-e
Különben éltedet? Még mit sem ettél.

KÖLTŐ

Igaz bizon, egészen elfeledtem,
De hisz te búsulsz én helyettem is.
Együnk hát.

BERTA

                    Üdvözöld e férfiút,
Add jobbodat, lányod mentője az.

KÖLTŐ

Adj Isten!

BALÁZS

                 Ami nincs.

KÖLTŐ

              Költő ön is?

BALÁZS

Amíg pénzem kiér. Mit költenék mást.

KÖLTŐ

Hazát, hő érzetet.

BALÁZS

          Mindég hazát,
Melynek csak átkát ismerem, szerelmet,
Mely álnok. Van költészet bennem is,
De lelkem égtől szállna poklokig,
Nem hárfahang, de szélvész lelkesítne,
Mely árbócot tör, csillagot kiolt,
Zengnék bűnt, zengnék, mint a támadás
Zúzott Istent, s ez mind törvénytelen tárgy.

BERTA

Jőj hát, atyám.

KÖLTŐ

                       Hová?

BERTA

                                   Ebédelünk.

KÖLTŐ

Ah, úgy. Menjünk. De lesz-e mit, leány?
Mint látja, nincs mit kapni ételünkön,
De ez hízelgők ellen biztosít.   (Mohol belép.)

MOHOL

Dicsértessék az Isten.

BALÁZS

        Jó napot,
Lám, hol találkozunk.

MOHOL

                                  Jó embereknél.

KÖLTŐ

Tündér az én Bertám! Lám, semmiből
Mi jó ebédet alkotott. Be rég
Nem ettem ily jóízüen. Sebaj,
Elkészült költeményem, nézze ön,
Lesz nyúgalom, örök név, ág fejemnek.

BERTA

Önt szent embernek tartja a világ.

MOHOL

S nem szent-e lángom? Egy szót, óh leány,
Írúl imádságtól tört életemre,
Hadd lássam, nem zúgott el hasztalan,
Mert érte üdvöt angyalajk igér.

BALÁZS

Hohó! Már ily dörögve!

MOHOL

                                       És mi gondod.

BALÁZS

Óh féld, leány, a szentes ajkakat,
A görbedt gerincet, mely, ha kell,
Csatára szállni, férfias erővel
Mosolygva bérgyilkost fogad. Szemén,
Míg csillog a mosoly, ha ifjú lányt
Csábít, vitézül vív, könyörg, fenyít.

MOHOL  

Mi méltatlan gyanú. Én Istenem
Után Bertát imádom.

BALÁZS

               Adja Isten!
Nézd Berta, nem hízelgek álerényt,
Felpattanó, könyelmű, vad vagyok,
A jót hajszolva nem latolgatom.
Utáltam a lányt.
Megláttalak lány és megváltozám.
Mentől tovább szunnyadt szívem szerelme,
Annál fenyítőbb árban dúl ki most.
Nem fonnyadt száz lázban fel-felhevülve
Árnnyá, miként tinálatok. Leány,
Ha te szeretni bírsz!

MOHOL

Haha! Mit gondolsz? Hol vagyon tanyád,
Mi címe volna nődnek. Nézz meg engem,
Aranyládán leend lábzsámolyod.
Cim, birtok és egy égő szív tiéd.

BALÁZS

Nincsen tanyám, osztályrészét kinek sem
Szükítém meg. Mit Isten ád nekünk,
Egyetlen címed e szó volna: nő,
Nem adhatok mást, hála Istenemnek
Én azt kívánom, nőm vadul szeressen,
Engem szeressen és ne a mezt,
Melyt holnap eldobok. Mert feltevém,
Kitépném keblemből is a nevet,
Mely jobb hangzású lenne, mint szavam.
Válassz leány! Óh, válassz ám, de gyorsan,
Mert hogyha habozol, langy érzeted,
S ha az, nem boldogítsz.

MOHOL

                                 Megállj, leány!
Ne válassz. Mondd, egy csak mely reményt ad
S nyugton várok a végetlenig,
Mint Márja kép előtt tűzáldozat.

BALÁZS

Minek ily szív, mely nem szeret?
Etnát felfújni nem lehet, tüzet
Igen, melynél megfőlne tán az étel,
Miért halasztni hát, - halál vagy élet.
Együtt teremt csak föld és nap tüzet,
Mondd, nem szeretsz, és én elhamvadok.
De ha igen, mért csalsz egy perccel is,
Mely engem illet. Mondd e kis szavacskát
És frigyünk áldva Isten, föld előtt.
Nem mond ugyan rá áldást a barát,
Nem jő fejedre asszony fékető,
De hát miért is az a szenvedélynek?

BERTA

Önnek hát ágyas kell csak, nő kegyednek?
Hol életünknek sorsáról határzunk,
Hallgatni kell a szívnek, szól az ész.
Sosem leendnék én is becstelen,
Nem szánná-e ön őszfejű apámat?
Nekem nincs éltem, én csak érte élek,
Vénségét édesítni. Ön reménylhet.

MOHOL

Óh, Berta!
(Körülnéz és letérdel.)

BALÁZS

                       Nézz körül, ne lássanak.
Választottál; adj Isten, meg ne bánd.
Óh, Berta, vigyázz, el ne tántorítson
Kincsének csillogásival, vigyázz,
Körül ne fonjon hízelgő szavakkal.
Nekem csak ágyasom lehettél volna -

                                             (Okoskodás a papokról, esküvésről.)

Ha szívedet eladtad gyűrüdért,
Vigyázz, hogy megkapd. Hogyha jő napod,
Mely gyászt hoz életedre, szólj nekem
És én megvédlek. Most Isten velünk. (El.)

MOHOL

Most hát enyém vagy! S éltem célja lesz,
Gátolni, hogy kívánni mitsem tudj.

BERTA

Gondoljon ön inkább szegény atyámra.