MÁSODIK SZÍN
(Vadregényes táj. Az előtérben jobbra malom. Messze kastély.
Csilla Tündér szép Ilonát vezetve megjelennek.)
CSILLA
Im itt vagyunk. E helyt szoktam
vele
Enyelgni - -
ILONA
Mily alakban?
CSILLA
Láthatatlan.
Elég, hogy engem érezett szive,
A föld lányát nyugton csókolni hagytam.
ILONA
Tán kedvesét. S ki az?
CSILLA
Molnárleány.
ILONA
Ah, ah! - -
CSILLA
Várjunk
csak kissé, itt az óra,
Hogy láss magad.
ILONA
Csodálatos talány
Költőd s kalandod -
CSILLA
Óh, bár válna jóra!
A KÖLTŐ (könyvvel
kezében jő a háttérből)
Nagy árnyak! Óh, csak
lengjetek körül!
Lelkem megérez és ernyedetlenül
Ontom küzdéstek, int a nagy idő.
Elesni, győzni - véletek dicső. -
Ti a tömegnél egy fővel nagyobbak,
Erényeitek rám is átragyognak.
Achilleus haragját érezem,
Maratonnál kigyújt a győzelem,
Colomboval lángcsillagzat vezet,
Fingálhoz a borongó képzelet.
Mi a jelen nekem - ah, el vele,
A kor hitványabb-é vagy embere?
De nem káromlom hát a napsugárt,
Mely végig árjadoz, - az illatárt!
A lány szerelme, a százhangu ének,
Nem-e mind szívverése a jelennek.
A képzelet, mely nagysághoz vezet,
[Olvashatatlan szó] sírt tár fel nekünk,
Belé csak a [Olvashatatlan szó] jelen tehet
Egy kis sugárt, melynél melegedünk.
[A kézirat itt megszakad.]
|