DRÁMATERVEK

Madách Imre több drámát töredékben hagyott és több drámát tervezett a befejezettek mellett. Azon drámatervei, melyekből csak vázlatok maradtak fenn a következők voltak:

BRUTUSOK,
ATILLA FIAI vagy MÁS AZ ÓTÖRTÉNETBŐL,
ANDRÁS ÉS BORICS.

Miután ebből a három tervezett darabból kidolgozott jelenet nem maradt fenn, így vázlataikat csak itt, információs fájlunkban közöljük.

1. BRUTUSOK

Mindenek fölött a szabadság s közjó.

Jellemek

Brutus anyjok. Derék, szilárd, erényes római nő, fiait éltében szerető és büszke... midőn észreveszi, hogy for... állandó szent fájdalmát a ...ben² csak ő veszejt hont vagy fiakat.

Brutus. Tüzes, komor, rövid és elszánt.

A két Brutus egymást igen szerető; egyikök igen nagyravágyó, nyugtalan.

Felesége. Szerető nő és gyönge. Tudakolja mért fog durva hősökkel kezet, mért ugrik fel ágyából éjjel. Később férje átlátja, hogy Róma véres képe tűnnék mindég elébe, és mily bolond volt a halhatatlanságért ily nőt feláldozni.

A másik Brutus. Szelidebb és jobb, azon sir, hogy sírja felett nincs nő, aki sírjon - és hon sem. Mond a másik:

"Örülj, gyalázatodon nem sir; és nevünk lesz óvójel az utókornak." Ez csak testvérében él.

Jelenetek

Atyámnak jó volt, ő azáltal lehetett nagy, hogy a szabadságot védte; mi csak az által, ha azt elöljük; ő is igy tett volna.

Ha harminc éves koromig nem leszek nevezetes, kétségbe esem.

Óh, ha a halhatatlanság is birand téged, én csak félig birlak (neje).

Óh, téged a szellem emészt, légy nyugodtabb.

Nem vagy fiam, mig nincs becsületed visszanyerve.

Népgyűlés, apja s fia szembe.

Rómát lábadnál akarod. Ki mondja, miért szültelek.

Róma nem győz, mert nem lennétek vele.

Nem deferálok senkinek, ki érdemli?

Brutusnak az sem tetszik, hogy hon ugy szeretik. (Csákból)

Másoknak vannak különféle céljaik, nekem ez egy volt: véle megsemmisülök.

Nevet, mért lett férfisziv, ha ő az -

A történet a szerént itél, mint szerencsével valánk. Én lázadó leszek.

Beszéljen helyettem tettem.

Brutus a legőszintébb, igazabb demokrata, de üldözik, nagyravágyát ki nem elégitik, s kénytelen arisztokratává lenni.

Nagyravágy festése.

2. ATILLA FIAI vagy MÁS AZ ÓTÖRTÉNETBŐL

Jellemek

Egyik vad, a szerelmet kacagó, trónkövetelő.

Másik szelid, lenge, öregebb trónörökös.

Csillagász lánya, az öregebbnek szeretője. Később megvetett, más szeretőt is megvet. - Bosszut áll, kisül, hogy Buda leánya.

Jelenetek

Magamat utálom, te haragszol.

Minthogy én második születtem, ne legyek királlyá.

Csak ne tudnám, hogy mást szeretsz, hogy annak élve van abból; a csók nem hágy nyomot, de dicsekvését hallani.

Ha szépen nézesz is valamire, irigylem.

Atilla bátyját holtnak adja ki, hogy szeresse a leány, nem sikerül s ha is, első szerelmének orrága, emléke oda.

Kinozlak, hogy sírj, s higyjem értem sírsz.

Te őt úgy, mint én, szeretni nem tudod.

Oly szép vagy, ha rádnézek, bosszúm elfogy)

A durva még nem ismeri a lányt, neveti a szerelmet.

A bút jobb szereted, mint engem, oh, lennék bú.

Buda szelleme kisért. Megelégszel-é atyám?

"Mondj le országodról" - mond a lány. "Gyáva nem leszek", - a másik lemondana.

Nem fogsz értek sírni egy könyűt is.

Az örökös nőkiséretben jön a temetésre.

A durva letéteti a koporsót s reááll.

A nő, ki férjétől mindig idegen volt, utolsó percében vele osztja a katasztrófát.

Mit deferáljak embernek, ki jobb nálam.

Ki lenne szerény?

Órjássá nőt a megvetett szenvedély. Miként láng, mely csendes házban dúl s a fergeteg alatt órjássá nőtt.

Kettőt teszek boldoggá ez életben s elkárhozom - vagy itt tegyek-é két boldogtalant, hogy túl boldog legyek?

Lehet-é a szerelem bűnös?

Nem akarom, elvegye más, bár magam sem.

S ha az vagyok, még éltet remény;
Hát az, ki boldog s reménylni nem bír,
Mert már reményét a jelen betölté,
S legföljebb félhet, hogy kéjmámorából
Csalódás rázza fel, boldogabb?

Általad boldogból boldogtalan és boldogtalanból boldog levék.

Két nyomorból üdv lesz, ha egyesülünk.

Nem kérlek, ments meg, csak lássalak.

Nem gyűlöl, nem szeret, legrosszabb.

Gyűlölsz, s így enmagamat is.

Meghalni semmi, de igy megvettetni minden.

                V. Hugo
                (Atilla fiai)

3. ANDRÁS ÉS BORICS

Az ifju: Megmentém lelkemet. Vajh, ha ti vének így érzenétek magatokat, ily büntetlenül s büszkén.

Péter dacosan nem...

Külföldiek megnőttek fészkünkben, mint a kakuk.

Egy táborból a másikba nem viszik a hirt, önérdekökért a békét nem akarják.

Ki nem kiált éljent, meghal.

Nincs példa, hogy király lemondott.

Nem tudok sirni, lemondjak-e második természetemről.

Mi a nép? Egy buta állat, melyet néhány pártos vezet.

Szóljanak mások ékesen, helyettem szól az ügy.

Jobbágyom fog-e elhomályositni engem, kivénült vén király?

Ifju vagyok, itt kardom!

Mért nem tudok mennydörögni, mért vagyok ily kicsiny?

A főur haragszik, hogy Andrást, kit ő ültetett trónra, nem vezetheti.

Az emberek olyanok, mint a kutyák, elfutnak, egyikét, ha verik.

Az ifjut biztatják, hogy szóljon s nem pártolják.

András, mint száműzött birja a rokonszenvet is, s jó népcsábitó is.

Péter: A gyilkosok lelkiismérete: erszény.

Egy udvaronc zavarkodik, hogy nagyobb rangot reményl midőn el nem éri, dühös. Mindég hazafiságról szól s mindjárt inog, tüzes, hadaró. -

Csák Mátéból az Omode ház fiainak jelenete.

Miért rak bíbort ember a trónra? Takarja szégyenoszlopát.

Ha kiszurjátok szemem, kevésbb gazságot látok. Megvertetek, óh, ily verést még el lehet tűrni.

Fülembe öntsetek ólmot, oly kevés szépet hall az ember.

A történet siker után itél, én lázadó leszek.

Ha leszáll az isten, nem hiszem többé, hogy isten. (Csák végnapjai)

A magunk nemes érzéseit perszonifikáljuk a nőben, akit szeretünk. (Herakles)

A gyertyavivő legtöbbet botol. (Mózes)

Vig leszek, hisz azért (fizetsz) jársz hozzám, hogy mulassalak.

Vélem gyalázat lenni, menj!

Bort, hogy mámoros legyek!

Ne légy jó, - mind rosszak voltak, s én törtem jóságod szégyenét.

Midőn mindenki elhagyja, a kéjhölgy hive marad. (Csak tréfa)

Egy gyáva, kiélt embert nem csodálom, hogy nem szeretsz, de engem kell szeretned.

Csókom sosem felejted, csak egyszer megcsókoljalak.

"A megváltó" vers vége.

Megmutatni, hogy a legmagasb törvény is néha igazságtalan lehet.

Port szórtok rám, majd szórtok ellenemre is, én megvetlek.

Hajat adott egy embernek, aztán mondja: "Lám, Ön az oka, hogy ily rosszul áll hajzatom." (Mária)